Leszerelésünk nem teljes története

Azt ígérték, hogy a tiszthelyettesi vizsgák után egy hét szabadságot fogunk kapni. Ebbõl természetesen nem lett semmi. Azt mondták, hogy a kommendáns üteg õrszakaszának a tagjai kimerültek, mindenféle sebek jelentek meg rajtuk, és pihenésre van szükségük. Nekünk kell az õrséget adnunk. Õrködtünk is. Aki nem volt õrségben, az a benzintanknak a gödrét ásta. Valamilyen tiszthelyettes felügyelt ránk, de nem volt munkatempónkkal megelégedve. Az õrszakasz számára az volt a pihenõ, hogy körletüket meszelték és pingálták. A hét végén a vidékiek adták az utolsó elötti õrséget. Az õrség leadása után a társaság leszerelt. A barna tornacipõket megtarthattuk. Ezeket legtöbben a WC elõterében felállított szemetes hordóba dobálták. Késõ délután hazautaztak a civil ruháért. Én ezek között voltam. Az utolsó õrséget budapestiek adták. Amikor letelt a szolgálatuk, alighogy elhagyták az õrszobát, ezredriadó kezdõdött. Õk erre rá se hederítettek. Rendkívül rendetlenül, slamposan és nagyon ráérõsen, azaz abszolut alakiatlanul bandukoltak a körlet felé. Zalányi Sumák vezette õket. A laktanya pedig egyre inkább az õrültek házához hasonlított. Valószínüleg Fûrészpor szds. volt az, aki rájuk ripakodott, hogy riadózzanak. Sumák azt mondta, hogy nem riadóznak, mert leszerelnek. A fickót majdnem szétvetette a méreg. Ordítozni kezdett Sumákkal, de Sumákról minden lepergett, nagyon jó formában volt és teljes lelki nyugalommal, lezseren de mindig keményen visszavágott. A többiek röhécseltek. A fickó végül az agyvérzéshez közeli állapotba került. Sumákot szemtelenség címén bevágta a fogdába, majd irodájába rohant és telefonált össze-vissza. Ez kihallatszott a folyosóra. Nem jelent meg többet. Megjelent viszont Csata törm. szolgálatvezetõ és elkezdte begyüjteni a felszerelést. Az egész esetet én is csak hallottam. Arra nem emlékszem, hogy Sumák hogyan került ki a fogdából. Ki tudná ezt a sztorit kiegészíteni? Sumák végülis szintén hazament és õ is elhozta civil ruháját. Aug. 1-én estére már mindenki visszaért a civil ruhájával. Csak Gáspár nem volt velünk, mert még lábadozott.
Aug. 2-án reggel leadtuk pokrócainakt és lepedõinket, majd kimenõ ruhába öltözve kivonultunk a tisztiklubba. Ott parancsként felovasták, hogy ki milyen rendfokozatot ért el. Felraktuk egyenruhánkra a rangjelzéseket. Ezek olyanok voltak, hogy õrm., tõrm. és Pallagi Totyi tizedes. A vegyészek közül Friedrich, Molnár László és én tõrm.-ek lettünk. Lehet, hogy Pápa is, de ebben nem vagyok biztos. Hõsi halállal még alhadnagyi rendfokozatot is el lehetett volna érni. Egy ünnepi ebéd is volt. A ceremónia után visszamentünk a laktanyába. Az udvaron egy hivatásos v. tsz. õrm. odakiáltott Bratmannak: “Jöjjön ide, hadd gratuláljak az elõléptetéséhez!” Brumi erre visszakiáltott: “Jöjjön maga ide! Én is õrmester vagyok.” Valami konzerveket adtak volna, ami még ellátmányunkhoz tartozott. Valamelyik szakács, feltehetõen Göröcs odatelefonált hozzánk, hogy menjünk érte. Valószínüleg Zalányi Sumák volt az, aki azt mondta az illetõnek, hogy b….a meg a konzerveket. Csata törm. még összeszedte a kimenõ ruhákat. A kimenõ cipõnket megtarthattuk. Ezt is sokan kidobták. Más ütegekbõl jöttek hozzánk néhányan, hogy velünk kicseréljék kevésbé megfelelõ zubbonyukat vagy nadrágjukat. Mindenkinek a kezébe nyomtak egy vastag, lezárt borítékot, amelyben személyi anyaga volt. Ezt másnap le kellett adni a helyi kieg-en. Ennek ellenében kaptuk meg személyi igazolványunkat. Óvva intettek a boríték felbontásától, mert az letartóztatást vont volna maga után. Én ugyanazt a ruhát húztam magamra, amiben bevonultam. Rám feljött. A többeknek a korábbi ruházata, kiváltképp derékban, szûk lett. Végül civilben kisétáltunk a laktanyakapun. A laktanya kerítése mellett húzódó vasútvonal talpfáin lépkedve utoljára mentünk el a börgöndi állomásra. Hazafelé még részben v. egészben a honvédség pénzén utaztunk. Hétfõn szereltünk le, tehát az a hét jól kezdõdött.


Más: Ki tud valamit Zalányi Lászlóról (Sumákról)? Debrecenbe ment fizikusnak, utána eltünt a keverõk zajában. Õt méltatlanul elfelejtettük.

Láng László Róbertnek:
Jobbulást kívánok. Emlékszem, hogy egyszer lázasan csináltál végig egy õrséget.

Maróy Péternek:
Blogunkat olvasva láthatod, hogy mikbõl maradtál ki. Mivel takarmányozod a muslicákat, és hogyan számolod meg õket?

Fodor honv.