Kultúra Börgöndön + T üteg repertoárja

Kanyó egyszer egy plakátot csinált, amely valami ilyesmiket tartalmazott:
Töltse a hétvégét Börgöndön!
Gazdag kultúrprogram
Gázálarcos bál (A G betüt egy gázálarc képezte.)
Ács Ákos és bandája mindenkinek elhúzza a nótáját.
Zokogás a vaságyon – új magyar film (Ez célzás akart lenni Ácsnak arra a kijelentésére, hogy fogunk mi még sírni a vaságyon.)
Többfogásos ételek- többször fogunk neki, mégsem esszük meg.
Ez a plakát a naposasztalnál függött egy ideig egyik vasárnap.

Volt egy intézmény, amit libresszónak hívtak. Ez egy könyvtárféle volt, és alighanem kávét is lehetett ott kapni, bár ebben nem vagyok biztos. (Akkor sem ittam kávét.) Földrajzilag a csütiszoba mellett volt, közel a kerítéshez. Könyvet lehetett helyben olvasni is és kölcsönözni is. Kopasz Szabó többször is megjegyezte, hogy Schultz a libresszóban van, amikor valaki Schultzot kereste.

Vasárnap délelöttönként filmvetítés volt az étkezdében. Kettõnek még emlékszem a címére. Az egyik az Egy csepp méz c. angol film volt, a másik pedig egy japán némafilm volt. A kopár sziget volt a címe. A filmek között jók is akadtak.

Börgöndre érkezésünk utáni elsõ napokban ébresztõkor megszólalt a Szondi csapatrádióban a Rákóczi induló. A hangszórót azonnal kikapcsoltuk, és néhány nap mulva folyamatosan kikapcsolva tartottuk. A Rákóczi indulón kívül más zenei élményben is volt részünk. A laktanyaudvaron hangszórók voltak felállítva. Tavasz kezdetétõl a délutáni órákban, amikor már nem voltak foglalkozások, minden nap többször is lehetett az ibalyaszedést hallani Mátray Zsuzsával. A kezdete sorfolytonosan így néz ki: Nyári délután néztél csak reám. Azt mondtad, hogy szedjünk ibolyát. Ó te kis ravasz, nyár volt, nem tavasz. – ismerõs? A világból lehetne engem még ma is kiüldözni ezzel az idétlenséggel.

Valószínüleg a libresszóban lehetett megtalálni az Igaz Szó c. újságot, amit kifejezetten katonáknak írtak. Egyet megnéztem, de hülyének találtam és soha többet kézbe nem vettem.

Kis jóindulattal a kantint is a börgöndi kultúra körébe lehet sorolni. Mint Ideghes korábban leírta, az egy kantini javadalmazás egy korsó sörbõl és 20 dkg nápolyiból állt. Amit a nápolyi minõségérõl Ideghes leírt, azt csak megerõsíteni tudom. A sört is jó sok habbal kaptuk. A kantint egy házaspár üzemeltette. A férj mérte a sört, neje pedig, aki minden bizonnyal jó feleség volt, mérte az olcsó nápolyit olyan áron mintha jobb minõségû lett volna. Sok más dolgot is lehetett kapni, pl. kanalat. A hivatásosaktól tudtuk, hogy a kantinosék, amikor a kantint átvették, csórók voltak. 1965-ben már kocsival jártak be a laktanyába Székesfehérvárról, és épült a villájuk a Velencei tónál. Börgöndön illetményünk, amit zsoldnak hívtunk, 110 Ft/hó volt. A vonaton 66% kedvezményt kaptunk. Ki emlékszik arra, hogy mennyibe került a kantinban egy korsó sör és a 20 dkg nápolyi? Tóth Béla 19 korsó sörérõl már volt szó. (Hmvh.-en a zsold 60Ft/hó volt.)

Ide kívánkozik a nóta, ami nekünk nem igazán volt a szívügyünk. Réczei gyakran iniciálta a nótát. Dallamot nem adott, csak annyit mondott, hogy Munka hadának a, három, négy! Más esetben: Föl, három, négy! (Ez a Föl kommunista ifjú sereg! Hajnal vezesse léptedet! kezdetû mozgalmi dal volt.) Gyakran elõfordult a /:Már minálunk babám,:/ az jött a szokásba, kezdetû népdal, ami meggyel, makkal és meggymakkal ment. Valaki, rendszerint Folly rikkantotta be, hogy melyik termés következik. Volt néhány nagyon kibírhatalan menetdal is, mint pl. az Ugye gondolsz néha rám? Valószínüleg ennek egyik sora volt az, amely nálunk úgy hangzott, hogy Apatóczki résen áll. Egy másik nehezen kibírható nótában az egyik sor nálunk így hangzott: Az elnyomót szétszórjuk mint a szart. Eredetileg ez úgy volt, hogy Az elnyomót szétszórjuk mint a szél. Valami napostiszt jellegû egyén méltatlankodott is ez miatt a változtatás miatt. A víg madár pilótát már megtárgyaltuk. Kevés nótát tudtunk. Ezeknek összességére azt találtam mondani, hogy az a T üteg repertoárja. Ez az elnevezés gyorsan elterjedt. Egyszer menetdal-versenyt rendeztek. A részvétel minden üteg számára kötelezõ volt. A laktanyaudvaron körbemasíroztunk, és közben harsányan nótázni kellett. Elõadtuk a repertoárt. Ez egyszeri körbeérésre volt csak elég. Még szerencse, hogy egy kör elég volt. Valaki a bírálók közül olyasmit mondott, hogy a T ütegnek még soha nem ment ilyen jól a nóta. Természetesen ennek ellenére se lettünk dobogósak.

Fodor Zs. honv.