Az objektumban

Az objektum a laktanya déli oldalán helyezkedett el, és 3m magas betonfal vette körül. Egy ellenőrző ponton kersztül lehetett bejutni és kijutni. Itt szúrópróbaszerűen ellenőriztek egyeseket, hogy nem visznek-e be vagy hoznak-e ki papírt. Így akarták megakadályozni a katonai titkok kicsempészését. Kiképzésünk elméleti része itt történt a délelötti órákban. Ez a tantermekben folyt. Eleinte az alapozó tárgyakat oktatták. Első volt az elektrotechnika. Ezt Horváth Imre százados (Kis Japán) oktatta és nagyon jól. Amit ott elektrotechnikából megtanultam, arra az egyetemen is emlékeztem, és az több volt, mint amire az egyetemen egy vegyésznek szüksége volt. Utána jött a rakétavezérlés blokksémákban felvázolva, és a lövéstan. A lövéstant Horti János százados oktatta és szintén jól. Ebben a rakéta pályájának kialakításához szükséges matematikai és fizikai ismerteteket kaptuk meg. Többek között megtudtuk, hogy a rakéta alapesetben félelőretartással közelíti meg a célt.

A blokksémákat később konkrét kapcsolási rajzok követték. Ezek hosszúsága több métert is kitett. A blokksémákat és a kapcsolási rajzokat már a kétéves tartalékos tiszti tanfolyamban tiszthelyettesekké előléptetett emberek oktatták. Punk és Sztankovics (Törpe) is ebbe a társaságba tartoztak. Enge törzsőrmesterre, Kisteleki főtörzsőrmesterre és Kutnyánszki (Kutya) főtörzsőrmesterre emlékszem. Ez a három nem volt veszélyes. A kapcsolások működését részletesen ismerni kellett. Számonkéréskor a kapcsolási rajz elé kellett a honvédnek fáradnia és mutogatással kísérve el kellett magyaráznia, hogy mikor melyik áramköri elem mit csinál és/vagy milyen állapotban van. Egy ilyen alkalommal Kisteleki feltette a kérdést, hogy mit csinál a katona, ha mutogatni akar. Többen azt válaszolták, hogy kér engedélyt mutogatni. Kopasz-Szabó válasza az volt, hogy bal lábbal keményen kilép. Mindenkinek ez tetszett jobban. Más alkalommal az alábbi párbeszédnek voltunk tanúi:
Kisteleki főtörzsőrmester: Molnár, b….a meg! Mit röhög!?
Molnár Imre: Maga az élet ilyen nevetséges.
Kisteleki főtörzsőrmester: Maga az élet!? B….a meg! (nevethetnékjét csak részben tudta palástolni, sokféle válaszra volt felkészülve, de erre nem.)

A fent említetteken kívül más dolgokról is volt szó. Bors József őrnagy (Precíz Jóska) az ellenséges légi támadóeszközöket oktatta. Be kellet volna magolnunk a NATO fontosabb repülőgépeinek a technikai adatait. Ez nekem nem ment. A B-52 és az F-104G különösen veszélyesnek volt minősítve. A T-vonalzóra is kitértünk. Annak segítségével a térképen azt lehetett a közeledő repülőgépről a pályaadatok ismeretében megtudni, hogy az mikor van az indítási és mikor van a megsemmisítési zónában (az IZ-ben és az MZ-ben). A két zóna nagyon hasonlított egymásra, de mégsem voltak egyforma méretűek. Ennek okát Precíz Jóska nem tudta érthetően elmagyárzni. Arra is kitértünk, hogy a Varsói Szerződésben az egész földgömb milyen módon van gömbi négyszögekre felosztva célmegjelölés szempontjából. A neve valami olyasmi volt, hogy egységes tűzvezetési tervtábla négyzetháló. Ez egy logikus rendszer volt, de senkit nem érdekelt.

Donkanyar őrnagy (Most már mondja meg valaki, hogy mi volt az igazi neve!) műszaki kiképzést tartott. Ennek lényege az volt, hogy hogyan kell telepíteni a 6 kilövőállást kör-körös és szektoros elrendezésben. Be kellett volna szajkóznunk, hogy az egyes kilövőállások milyen messze vannak a PA kabintól, irányaik egymással mekkora szöget zárnak be, mekkora fedezéket kell nekik ásni, mekkora fedezékeket kell ásni a kabinoknak, és mindez meddig tart, ha egy műszaki munkanap 10 óra. Azt is mondta, hogy majd kimegyünk a terepre és kinyomdokoljuk a rendszer egyes elemeinek helyét. Szerencsére erre soha nem került sor.

Punk egy-két órában a NATO hadseregeinek szervezéséről beszélt, hozzátéve, hogy háború esetén nekünk az olasz hadsereg jutna. Az olasz hadsereg akkor éppen átszervezérs alatt állt, így arról nem tudtunk meg semmit.

Ács Ákos a hagymányos, azaz a csöves légvédelmi tüzérségről tartott előadást néhány óra erejéig.

Később a gyakorlati foglalkozás az objektum udvarán felállított kabinokban történt. Ezek a kabinok pontosan olyanok voltak, mint amilyeneket a rakéták vezérlésére használtak. Kívülről zárt kocsiszekrényes teherautóknak látszottak, amelyeken több szellőzőnyílás volt, és kábelek kötötték őket össze. Az első szakasz tagjainak az L és a PA kabin berendezéseinek kezelését kellett megtanulnia, a második szakasznak pedig az I és a K kabinokét. Az antennák a PA kabinon voltak. Itt a fent említett tiszthelyetteseken kívül tisztek is foglalkoztak velünk. Serfőző alhadnagyra emlékszem.

Az objektumban a T-füzetekbe jegyzeteltünk. Ezek vonalas spirálfüzetek voltak, és mindenkinek három volt. Ezeket a füzeteket az un. T-ládákban tárolták, amikor nem használtuk őket. Voltak T-ládások, akik hetenként cserélődtek. (“Oda jár a T-ládás a T-ládával T-ládázni minden este.”) Úgy rémlik, hogy a T-ládának volt egy belső leírása. A T-ládákat a T-rajztárból kellet kivételezni és oda is kellett lepecsételve leadni. A blokksémákat és a kapcsolási rajzokat is ott tartották. A T itt azt jelentette, hogy titkos.

Az úgynevezett egyéni tanulás is az objektumban zajlott a délutáni órákban. A társaság két tanterembe vonult be. A külső teremben volt a második szakasz, a belsőben pedig az első. Ilyenkor a délelött hallottakat kellett volna jegyzeteinkből megtanulni és a szabályzatokat olvasni. A rendszer egyes részeiről szóló leírásokat is szabályzatoknak hívták. Az egyéni tanulás alatt foglalkoztunk is ezekkel, de nem állandóan. Keraban nagyon jókat tudott aludni ilyenkor. Voltak, akik az ún. gyufókert játszották. Egy gyufásskatulyát az asztallap szélére tettek, majd felpöccintették a levegőbe. Az eredmény attól függött, hogy a skatulya melyik oldalára esett vissza. Gábor András, Fehér Tamás (Weis) és még néhányan kártyáztak. Ez kockázatos volt, mert a kártya is papírnak számított. Néhányan matematikai vagy fizikai problémákat beszéltek meg. Legtöbben azonban kötetlen társalgást folytattak, de az alvók száma se volt elhanyagolható.

A tanteremekben tanteremügyeleteseknek is kellett lenniök, akik közülünk kerültek ki. Az ő dolguk volt a rend fenntartása, ami az alvók felébresztését, a játékok és a társalgás leállítását jelentette. Ezeket a feladataikat a tanteremügyeletesek nem vették komolyan. Időnként egy-egy elöljáró is benézett és ellenőrizte, hogy mit csinálunk az egyéni tanulás idején. Ilyenkor a tanteremügyeletesnek jelentkeznie kellet, de a többieknek nem kellett felállniok. Az elöljárók többnyire nem voltak elégedettek a látottakkal, és lehordták a tanteremügyeletest. Kasnyik egy ilyen alkalommal került fogdába.

Leszerelésünk várható időpontja elött 150 nappal többen centimétert vásároltak, és abból egy cm-t minden nap levágtak. Gelencsér Péter a levágott darabot 1mm-es négyzetekké aprította egy zsilettpengével és a darabokat szétfújta. Régeni Péter, azaz Toprongy szintén összeaprította a levágot darabot, de ő nem fújta szét, hanem megette. Ezt a szertartást mind a ketten az objektumban végezték el az egyéni tanulás ideje alatt. Olyan emberek is voltak, akik takarodó elött vágták le az esedékes darabot, vagy ébresztő után az előző napit. Leszerelésünk pontos dátumát illetően mindenki tévedett néhány napot.

Az objektumban a tantermekben télen meglehetősen hideg volt. Ott tapasztaltam először és utoljára, hogy a hidegnek álmosító hatása is lehet.

Az objektumi egyéni tanulás olyan alkalom volt, amikor viszonylag békénhagytak minket.

Kultúra Börgöndön + T üteg repertoárja

Kanyó egyszer egy plakátot csinált, amely valami ilyesmiket tartalmazott:
Töltse a hétvégét Börgöndön!
Gazdag kultúrprogram
Gázálarcos bál (A G betüt egy gázálarc képezte.)
Ács Ákos és bandája mindenkinek elhúzza a nótáját.
Zokogás a vaságyon – új magyar film (Ez célzás akart lenni Ácsnak arra a kijelentésére, hogy fogunk mi még sírni a vaságyon.)
Többfogásos ételek- többször fogunk neki, mégsem esszük meg.
Ez a plakát a naposasztalnál függött egy ideig egyik vasárnap.

Volt egy intézmény, amit libresszónak hívtak. Ez egy könyvtárféle volt, és alighanem kávét is lehetett ott kapni, bár ebben nem vagyok biztos. (Akkor sem ittam kávét.) Földrajzilag a csütiszoba mellett volt, közel a kerítéshez. Könyvet lehetett helyben olvasni is és kölcsönözni is. Kopasz Szabó többször is megjegyezte, hogy Schultz a libresszóban van, amikor valaki Schultzot kereste.

Vasárnap délelöttönként filmvetítés volt az étkezdében. Kettõnek még emlékszem a címére. Az egyik az Egy csepp méz c. angol film volt, a másik pedig egy japán némafilm volt. A kopár sziget volt a címe. A filmek között jók is akadtak.

Börgöndre érkezésünk utáni elsõ napokban ébresztõkor megszólalt a Szondi csapatrádióban a Rákóczi induló. A hangszórót azonnal kikapcsoltuk, és néhány nap mulva folyamatosan kikapcsolva tartottuk. A Rákóczi indulón kívül más zenei élményben is volt részünk. A laktanyaudvaron hangszórók voltak felállítva. Tavasz kezdetétõl a délutáni órákban, amikor már nem voltak foglalkozások, minden nap többször is lehetett az ibalyaszedést hallani Mátray Zsuzsával. A kezdete sorfolytonosan így néz ki: Nyári délután néztél csak reám. Azt mondtad, hogy szedjünk ibolyát. Ó te kis ravasz, nyár volt, nem tavasz. – ismerõs? A világból lehetne engem még ma is kiüldözni ezzel az idétlenséggel.

Valószínüleg a libresszóban lehetett megtalálni az Igaz Szó c. újságot, amit kifejezetten katonáknak írtak. Egyet megnéztem, de hülyének találtam és soha többet kézbe nem vettem.

Kis jóindulattal a kantint is a börgöndi kultúra körébe lehet sorolni. Mint Ideghes korábban leírta, az egy kantini javadalmazás egy korsó sörbõl és 20 dkg nápolyiból állt. Amit a nápolyi minõségérõl Ideghes leírt, azt csak megerõsíteni tudom. A sört is jó sok habbal kaptuk. A kantint egy házaspár üzemeltette. A férj mérte a sört, neje pedig, aki minden bizonnyal jó feleség volt, mérte az olcsó nápolyit olyan áron mintha jobb minõségû lett volna. Sok más dolgot is lehetett kapni, pl. kanalat. A hivatásosaktól tudtuk, hogy a kantinosék, amikor a kantint átvették, csórók voltak. 1965-ben már kocsival jártak be a laktanyába Székesfehérvárról, és épült a villájuk a Velencei tónál. Börgöndön illetményünk, amit zsoldnak hívtunk, 110 Ft/hó volt. A vonaton 66% kedvezményt kaptunk. Ki emlékszik arra, hogy mennyibe került a kantinban egy korsó sör és a 20 dkg nápolyi? Tóth Béla 19 korsó sörérõl már volt szó. (Hmvh.-en a zsold 60Ft/hó volt.)

Ide kívánkozik a nóta, ami nekünk nem igazán volt a szívügyünk. Réczei gyakran iniciálta a nótát. Dallamot nem adott, csak annyit mondott, hogy Munka hadának a, három, négy! Más esetben: Föl, három, négy! (Ez a Föl kommunista ifjú sereg! Hajnal vezesse léptedet! kezdetû mozgalmi dal volt.) Gyakran elõfordult a /:Már minálunk babám,:/ az jött a szokásba, kezdetû népdal, ami meggyel, makkal és meggymakkal ment. Valaki, rendszerint Folly rikkantotta be, hogy melyik termés következik. Volt néhány nagyon kibírhatalan menetdal is, mint pl. az Ugye gondolsz néha rám? Valószínüleg ennek egyik sora volt az, amely nálunk úgy hangzott, hogy Apatóczki résen áll. Egy másik nehezen kibírható nótában az egyik sor nálunk így hangzott: Az elnyomót szétszórjuk mint a szart. Eredetileg ez úgy volt, hogy Az elnyomót szétszórjuk mint a szél. Valami napostiszt jellegû egyén méltatlankodott is ez miatt a változtatás miatt. A víg madár pilótát már megtárgyaltuk. Kevés nótát tudtunk. Ezeknek összességére azt találtam mondani, hogy az a T üteg repertoárja. Ez az elnevezés gyorsan elterjedt. Egyszer menetdal-versenyt rendeztek. A részvétel minden üteg számára kötelezõ volt. A laktanyaudvaron körbemasíroztunk, és közben harsányan nótázni kellett. Elõadtuk a repertoárt. Ez egyszeri körbeérésre volt csak elég. Még szerencse, hogy egy kör elég volt. Valaki a bírálók közül olyasmit mondott, hogy a T ütegnek még soha nem ment ilyen jól a nóta. Természetesen ennek ellenére se lettünk dobogósak.

Fodor Zs. honv.