Gomola tizedes története

Az történt, hogy már már elfelejtődött az én gyengélkedő könyvi bejegyzésem, amikor Gomola tizedes mint ügyeletes megpróbálta meghágni az előírást. Nos mint tudjuk, az ilyesmi még a MN álmoskönyve szerint is baljós előjelű. Én már teljesen elfelejtettem a délutáni affért, amit a tizedes et. csak nagy nehézségek árán úszott meg gutaütés nélkül. Ami végképp fölháborította, az volt, hogy egy szikrányit se féltem tőle, amikor gyanútlanul mintegy fél hétkor beléptem az ő körletükbe már nem tudom kit kerestem, de nem volt ott. Dolgom végezetlenül jöttem kifelé, amikor kitűnő Gomola tizedes megismert, és kezdődött a show:
- Katona, jöjjön vissza! (visszamentem)
- Vigye ki ezt a lavór vizet!
- Már mér' vinném? (így én)
- Mer' ezt a parancsot kapta!
- Különben is, mi ez a víz?
- A lábvizem, most mostam meg.
- Az jó, akkor vigye ki ön, tizedes elvtárs, így én.
A parancsmegtagadást legjobb ismereteim szerint az MN álmoskönyve is erősen ellenjavallottnak tartja. Így aztán fogtam a lavórt, kimentem a körletből és végigöntöttem a folyosón, majd visszaadtam a lavórt. Ez már bőven a körlettakarítás után volt. És még mindíg kinn lebzseltem a folyosón, amikor arra járt az ÜTI és megkérdezte:
- Mi ez? Már volt körlettakarítás, nem!?
- Nem tudom. Így az ügyeletes.
- Gomola tizedes lábvize!! Így én.
- ??? (ÜTI)
Elmeséltem neki a storyt. Ne szólt semmit, csak elkérte az ügyeletes naplót és bejegyezte még azt, hogy Gomola tizedest kihallgatásra rendeli - velem együtt Mónus hadnagyhoz.
- Szerencséje, hogy nem zászlóalj kihallgatása rendelte az ÜTI. Így most megússza egy hét fogdával. Mondta Mónus hadnagy, miután meghallgatta a történetet.
Ettől kezdve Gomola tizedest a puszta látványomtól a gutaütés kerülgette, pedig még csak november közepe volt, hol volt még április elseje!? Ennyi Gomola tizedes afférja a Sumákkal.

Valahogy elterjedt a hír, hogy Gölöncsér kurjantotta fejbe a kis Gáspárt egy kézigránát hajító edzésen. Pedig nem, mert határozottan emlékszem, hogy a Gaál Anti volt, aki egyébként meglepően nagyokat tudott dobni azzal a nyeles szarral!

A kis Gáspárról jut eszembe egy story, amit a végén Szendrő Luigi szívott meg két hét laktanyára. Az történt, hogy Ácskám nagyon nyomult és feszíteni akart "velünk", ez mutatta a szellemi színvonalát. Hogy április negyedikére milyen szép körlet dekorációt fogunk csinálni, "Mi"!! A kitüntető okleveleket Ácskám tanácsára kis babér szerű köszorúval bekeretezve föl kellett tenni a falakra. Volt néhány élenjárónk stb.. Meg volt egy plusz szög, amit nem akartunk kihúzni, mert le talál esni a fal, és akkor fotozhatjuk! Így ráakasztottunk egy üres keretet. A "körlet vigyázz!" vezényszóra mindenki fölpattant és vigyázzba merevedett, ahol volt, az üres keret mellett állt Luigi. Ácskám végignézte a dicséretes dekorációt és rámutatott az üres képkeretre, miután körbe hajlongott előtte és minden irányból megnézte mint egy igazi Potrien!
- Ez meg mi!?
- Gáspár honvéd szóbeli dícsérete, válaszolt Luigi.
- Szóval maga ilyen vicces fiú? akkor jelentkezik a főhadnagy elvtársnál két hét laktanyáért.
No hát ez volt, ezt egyébként egyszer már megpróbáltam közkincssé tenni a blogunkon, de bár nekem azt mondta, hogy vette, a bejegyzést soha többé nem láttam viszont.


Zalányi Laci (ex-Sumák)

Hogyan lettem Sumák?

Azt pedig, hogy hogyan lettem én Sumák, egyszer már megírtam a bloghoz fűzött megjegyzéseim között, de valamit rosszul csinálhattam, mert egyik megjegyzésemet se látom a blog-ban. A rám vonatkozó részt most megismétlem: Szóval "az úgy volt", hogy Börgöndre érkezésünk után pár nappal elég ronda viszkető és vizesen még fájdalmas is, apró hólyagok jelentek meg a kezeimen. Lementem a gyengélkedőre, ahol egy joviális doktor Úr (ő tényleg az volt) annak dacára, hogy egyúttal ezr. is, megállapította, hogy ekcéma: írt valami kencét amit másnap ugyanott vehettem át, és azt mondta, hogy ne nyúlkáljak vízbe! Mondtam, az nehéz lesz, mert ugye van az a "körlettakarítás meg az a konyhamunka", ahol ez nem kivitelezhető. Erre beírta a gyengélkedőkönyvbe, hogy a következő felülvizsgálatig, ami egy hét múlva volt esedékes, a kulcsmondatot: mindennemű körlettakarítás és konyhamunka alól fölmentve! Ettől kezdve - talán emlékszel - délután, ha már nem volt kötelező elfoglaltság, a körletekben nem volt ember, mert indenki elmenekült az ügyelets meg a napos elől, akik körlethez és konyhára vadásztak emberre - én voltam az egyetlen föllelhető katona, aki nem próbált menekülni, csak egyszerűen ellenállt. Jött a napos, hogy "katona- maga lemegy a konyhára és jelentkezik x főtörzsnél, hogy jött konyhamunkára"! Én meg azt mondtam neki, hogy nem!, és tovább császkáltam a folyosón. Szólhatott az ügyeletesnek, aki kisvártatva előkerült és egyből tájékoztatott, hogy most elmegyek a mellékhelyiségnek tekintett - WC/Mosdó/Dohányzó - komplexumba és egy vödör vízzel, egy fókáva, meg a gyeszafával megerősítve visszajövök és fölnyalom a folyosót. Őt is tájékoztattam, hogy NEM! Erre azt mondta, hogy elmegyek holnap kihallgatásra az Epihez (ő nem így hívta) és jelentést teszek a parancs megtagadásról (ami tudjuk-főbenjáró bűn és súlyosságában közvetlenül az elöljáró átbaszása után következik!) Mondtam neki, hogy nem úgy lesz tizedes elvtárs, maga megy kihallgatásra Mónus hdgy et-hoz és jelenti neki, hogy mennyivel jobb orvos maga mit az ezredes elvtárs! Kikerekedett szemmel nézett rám, és akkor javasoltam neki a megoldást, talán vessen egy gyógypillantást a gyengélkedőkönyv tegnapi oldalaira, és megláthatja nem üres szófia beszléd. Meg is tette és mélységesen megrendült a hite, bizalma a hadsereg egészének további hadrafohatóságát illetően, amit egy rendkívül kacskaringós, elágazó és óriási szókincset tükröző káromkodással jelzett a környezetnek. Ezután már csak két - három figyeletlenebb ügyeletesnek csillant föl a szeme meglátva engem, amint a rejtőzködére cseppet se figyelve ballagok a folyosón: megvan a konyhás! de nem volt meg... Ez elterjedt, beletörődtek, csak a Gomola tizedes forralt bosszút! Ügyeletsként ő is visszautasításba ütközött nálam. Leste a gyengéledokönyvet... Nyert! Ácskám, egyem a szívét, nem egedett el a gyengélkedőre pénteken, legközelebb meg csak hétfőn volt a Doki! Ácskámnak az volt a véleménye, hogy olyan rossz bőrben nem lehetek, hogy azonnali beavatkozás legyen szükséges; mert akkor nem tudtam volna olyan vidámat röhögni rajta, hogy majd elesett és a sapkáját is csak harmadik kisérletre tette vissza a fejére. Szóval Gomola tizedes ugyan már nem volt szolgálatban, de az aktuális ügyeletes figyelmét felhívta, hogy már lejárt a fölmentésem, úgy hogy csak nyugodtan fogjon be körletre is meg szükség esetén konyhára is. Így is lett, az egész hétvégét derűs folyosómosással és konyhalátogatással töltöttem. Hétfőn a Doki kérdezte, mi van, még csúnyább mint elsőre volt! Ekkor fölvilágosítottam, hogy a hadseregben a katona nem addig beteg, amíg az, hanem amíg papírja van róla.(Ez valamikor november első napjaiban volt). Az ezr. et. megdühödött és magában halkan füstölögve beírta a gyengusz könyvbe, hogy Zalányi honv. téli időben (ápr 1-ig) mindennemű körlettakarítás és konyhamunka alól felmentve. Elinte még akadt egy-két érdeklődő, hogy hogyhogy, hogy én nem megyek se a konyhára, se külső körletre, de megnézve a gyengusz könyvet és a határidőt föladták. Lassan elterjedt, hogy amit nem akarok csinálni, az alól föl vagyok mentve. Így selejteződött ki a reggeli torna is (ingben és ing nélkül is)! Egy idő után Punknak föltünt, hogy nem megyek sose konyhára, tán egyszer épp ő volt a konyhaügyeletes tiszthelyettes, vagy mi, és akkor elmondam neki a történetet, erre ő "ne sumákoljon nekem itt"! Mondtam a főtörzs elvtársnak, nem is sumákolnék. Erre elhajtott a francba, de mint keresztapa kitaláta, hogy ezen túl Sumáknak fog hívni. A háromtagú neveket nem szerette. Már amikor néven kívánt nevezni, is csak Zalány-nak hívott. Most így felidézve a dolgokat eszembe jutott néhány érdekes egyéb történet. Legközelebb megírom. ('a propos - mi volt a kis Gáspár keresztneve?!- sehogy se jut eszembe).

Zalányi Laci

Sumáknak megered a nyelve

Ha másért nem, azért is jó volt találkozni az Astoriában, mert Zalányi (Sumák) Lacinak megjöttek az emlékei Börgöndről. Mivel nem akart vesződni a blogolással (Ideghes szerint blokkolással), elküldte nekem az emlékeit. Ha hasonló cipőben jártok, írjatok levelet a
teutegkukacgmail.com címre, csatoljátok a szöveget és vegyétek úgy, hogy el van intézve. Ezt írta Sumák a leszerelésről:

Hát szevasztok fiúk!

Miután több ízben nem sikerült értékelhető inputot betenni a T-üteg sorakozó, blogba. Belátom vereségemet a technika ördöge „nyert”. Ami azt jelenti, hogy Word –ös levél formájában csatoltan elküldöm ’Csikós Miklós honvéd’- nek, Ő aztán, ha úgy ítéli fölteszi a blogba.
Pontatlanok vagyunk ám, hiszen végül csak szegény Totyi szerelt le honvédként. Bennünket többieket mindenkit elő lökdöstek legalább őrmesterré. Én speciel őrm-ként végeztem. Kiváló Fodor Zsolt törm. kérte, ha nem mosódott ki egészen a fejemből írjam le a leszerelésünk történetét! Nos hát amíg még emlékszem.
A dolog úgy állt, hogy hét végén kellett (illetve lehetett) hazamennünk a civil ruhákért; azzal, hogy hétfőn délelőtt még fölavatnak minket – kit mivé- és utána mehetünk haza végleg!!! Nem lett volna sereg a sereg, ha kibírták volna, hogy még utoljára ne ”fingassanak meg” így utolsó teljes napunkon őrséget adtunk. Az őrség feladatainak elég sajátos átértelmezése volt, hogy Zalányi honvéd őrparancsnok helyettes(e minőségében fölvezető) az őrségváltást úgy rendelte el, hogy kivitte a váltást az alakuló térre két hosszút fütyült és a hallótávolságban lévő őr egy hosszú füttyel jelezte, hogy érti a feladatot, meg tájékoztatta is a hozzá legközelebb lévő őrhely őrét, hogy jön a váltás. Az új őr a visszajelzés után indulhatott ki az őrhelyre. Végül az egész brigád összegyűlt és elindultunk az ürítési helyre (ami nem egy kulturált rötyi,) hanem az őrszoba mögötti föld hányás állítólag a balesetek elkerülése végett. Hát ez az őrségváltás elég meredek program volt, de miután éjszaka lehetett csak megcsinálni 2h és 4h s váltásoknál, szerencsénkre nem buktunk meg. Péntekbe fordult a nap és a szabipapírok már fönn voltak a körletben az ügyeletesnél. Ekkor tört ki az igazi balhé! Míg fűrészpor szds. körülményeskedett a 24 órás szolgálat átadási szabályaival elhangzott az ”ezred riadó”Ugyanis valami hülye ”pedálgép” a HM-ben azt mondta Grecsko marsallnak (aki a Vietnami eredményei alapján igen büszke volt a szovjet légvédelmi rakétacsapatok teljesítményére), hogy van itt egy ilyen ezred, szívesen megmutatják. Grecskónak se kellett több intézkedett, hogy lejön szemlézni. Ettől volt a riadó.
Én azt mondtam fűrészpornak, hogy mi nem riadózunk. A letett őrszolgálat után a katona 24 órán belül semmilyen egyéb katonásdira nem kényszeríthető. Szó szót követett fűrészpor szds. ordítozott de nem jutott semmire. Engem azon nyomban beutalt három nap fogdára! Közben mivel a jó hírek gyorsan terjednek, eljutott a hír a vezetéshez és valamelyik – akibe még szorult – egy hangyányi józan ész föltette magának a kérdést: - jó az nekünk, ha Grecskó meglátja a T –üteget?! A választ nem nehéz kitalálni. Így, Ti mindjárt délután elmehettetek. Rám már többen fenték a fogukat akik sikertelenül próbáltak több ízben korábban konyhára vagy körlet takarításra rendelni és én a gyengélkedőkönyv bejegyzése szerint még az egyenes parancsmegtagadást is megúsztam.
Szóval az új őrparancsnok mindjárt megérezte a lehetőséget és mint fogdást konyhára vezényelt. A szakács srác haver volt mivel ő is rohadtul utálta Gomola tizedest, akinek én harcoltam ki 5 nap fogdát a Mónus hadnagynál. Ennek a történetét – majd egyszer kicsit később írom le. Szóval a szakács srác igen jól tartott. Közben valakinek az is eszébe juthatott, hogy nem jó az se, ha Grecsko ”csak”velem találkozik, így megváltoztatták fűrészpor szds. parancsát és elengedtek. Arra azért gondosan ügyeltek, hogy ez az utolsó fehérvárra menő vonat után történjen.
Mázlim volt! Ez egy ilyen nap volt!: Őrségváltások! Fogda! És a végén arra jött a Sztankovics főtörzs, aki tisztelőm volt, mert halott esetekről, amikor borsot törtem Punk orra alá! Én természetesen nem intettem mintha stop-ra várnék, mindenesetre lelassított és megkérdezte, hogy hova megyek? Mondtam neki, hogy haza a civil ruháért, mert hétfőn vége a dalnak. Kérdezte, hogy miért csak most, röviden vázoltam a helyzetet és Ő se szerette fűrészpor szds-t. Úgy, hogy azt mondta elvisz. Mondtam neki, hogy viszont a fegyvernememről ne kérdezősködjön mert arra nem felelek. Derültünk és bevitt a fehérvári állomásra. Aránylag későn éjszaka hazaértem.
Z.L.