Börgöndi esetek

Talán bevonulásunk közelgő 50. évfordulójának előszeleként? - Fodor Zsolt obsitos honvéd
az alábbi maratoni visszaemlékezést teszi közzé:
.

Börgöndi esetek, amelyek nem állnak össze egységes történetté

A hálókörletben tilos volt a dohányzás.  Ezt a dohányosok rendszeresen megszegték.  Egyszer Gelencsér Péter a tilalom megszegésének befejezéseként a csikket kidobta az ablakon.  A csikk egy arra elhaladó százados fejére esett, aki ettől feldühödve felrohant a lépcsőn, berontott a szobánkba és fennhangon követelte a tettes megnevezését.  Amikor az első lélegzetvételnyi szünethez ért, Gelencsér előlépett és azt mondta: “Jelen, Gelencsér honvéd”, és mindjárt bocsánatot is kért tettéért.  A százados ettől teljesen elképedt és kiesett a szerepből.  Sok mindenre el volt készülve, de erre nem.  Végül valami olyasmit mondott teljesen normális hangon, hogy ne dohányozzunk a hálókörletben, mert tilos, majd távozott. 

Epi papa egy alkalommal szintén feldúltan esett be hozzánk.  Előadta, hogy valaki azt mondta, hogy röhögd ki azt az alhadnagyot (aki éppen a napostiszt volt), hiszen már csak egy hónapunk van a leszerelésig, és hogy ez a mi körletünkben hangzott el.  Ettől azonban mi is ingerültté váltunk, részben azért, mert senki nem mondott ilyesmit, és azért is, mert az alhadnagy Kevei volt, és ő azok közé tartozott, akik elfogadtak minket, és nem volt vele bajunk.  Hevesen tagadtuk a dolgot.  Én pedig azt javasoltam, hogy hozzák oda nekünk azt az embert, aki ezt állította, és mondja a szemünkbe.  Eperjesi kissé megütközve nézett rám, de nem szólt semmit, csak kiment és nem hozta oda azt a hazug disznót.   

Januárban az egyik hétvégén járőrversenyt rendeztek a börgöndi katonák számára.  A versenyzők a laktanyából indultak, és az egyik székesfehérvári laktanya KISZ-klubja volt a cél.  A távolság 10 km volt.  Határozottan emlékszem, hogy közülünk Lipták, Senkerik és Sonkás (Sebők) indultak, de rajtuk kívül is voltak néhányan közülünk.  Én nem voltam köztük, én inkább hazamentem.  A tél ellenére nyári gyakorló ruhát öltöttek, mivel attól tarottak  –  nem alaptalanul –  hogy futás közben a téli gyakorló ruha túl meleg lesz.  Az eredményeket már akkor se tudtam.  Az egésznek az lett a hozadéka, hogy Senkerik és Sonkás közül az egyik a Lihegő a másik pedig a Sétáló ragadványnevet kapta.  Ezek a ragadványnevek nem bizonyultak tartósnak.  

Ugyancsak télen történt, hogy a laktanyaudvart sepregettük, és felfigyeltünk egy egérre.  Az egérlyuktól kb. 20cm-re volt egy darab sárgarépa.  Az egér időnként kifutott a lyukból, evett a sárgarépából, majd visszafutott.  Senkerik azt mondta, hogy ha az egér ismét kifut, akkor az egér és a lyuk közé dobja a seprőjét.  Meglehetősen pontosan célzott, mert a seprő valóban az egér és a lyuk közé esett.  A seprő azonban ágseprő volt, és egy kiálló ága eltalálta az egeret, amely ettől kimúlt.  Az egértetem legalább egy hétig ott hevert, majd eltünt.

Gomola (nomen est omen) tizedes takarításra akart bennünket kirendelni.  Azt mondta, hogy mindenki seprőt, lapátot fog.  Azonban mindjárt meggondolta magát és azt rikkantotta, hogy a f…omat.  Erre kitört a röhögés, és valaki megjegyezte, hogy ez jó fogás volt.  Ez a Gomola volt az, aki Zalányi ténykedése folytán fogdába került.  

Amikor Pallagi Totyit számunkra egyelőre ismeretlen céllal ismeretlen helyre szállítottak, nem törölték a névsorból.  Létszámellenőrzéskor, amikor a nevéhez értek, azt kellett mondani, hogy vezényelve.  Egy ilyen névsorolvasást tartott Gomola tizedes is.  Amikor odaért, hogy Pallagi Antal, kórusban ordítottuk, hogy vezényelve.  Gomola azt mondta, hogy csak egy mondja.  Ekkor Móker Mihály erőtlen hangján bemondta, hogy vezényelve. 

Komenista is megfordult a gyengélkedőn.  A gyengélkedősök a ruházatukat a folyosón elhelyezett szekrényekben tartották, amelyeket nem lehetett bezárni.  Így fordulhatott elő, hogy Komenista csizmáját ellopták.  Amikor a gyengélkedőről kikerült, nem tudtak neki legénységi csizmát adni, helyette kapott egy pár tiszti lakkcsizmát.  Abban járt kb. egy hétig.  Ellopott csizmáját nem kellett kifizetnie. 

Mohónak is volt kalandja a gyengélkedőn.  Ott volt egy Debreceni nevű őrvezető, aki Mohóval felmosatta a folyosót, jóllehet Mohónak 40ºC láza volt.  Furcsa egy alak volt ez a Debreceni.  A haját vöröses árnyalatúra festegette és kozmetikumokkal is kezelgette magát. 

Tavasszal történt, hogy néhányan a konyha közelében haladtunk el, és láttuk, hogy az egyik szakács egy gulyáságyút vontat.  Regős odaszólt neki: “Végre te is megtaláltad a viszonylag neked való foglalkozást”.

Löbödört egyik délután levitték a konyhára segédkezni, ami nem nagyon tetszett neki.  A Göröcs ragadványnevű szakács azt találta mondani neki, hogy mosd fel a konyhát.  Löbödör erre csak odaszólt neki, hogy nyald ki a seggem.  Göröcs eloldalgott onnét és letett arról, hogy felmosassa vele a konyhát.  Löbödör ütegünk legerősebb embere volt, és Göröcs még pofonjának a szelétől is megtántorodott volna. 

A Gálosházi egy szerény kis őrmester volt.  Amikor törzsőrmesterré léptették elő, egyszerre ráeszmélt személyének fontosságára, és a hangja is megjött.  Minden módon bizonyítani akarta, hogy rászolgált a bizalomra.  Egy alkalommal napostisztként benyomult a hálókörletünkbe és kiszúrta, hogy valaki egy inget tett ki száradni.  Föltette a költői kérdést:

- Ez hálóhelyiség vagy szárító helyiség?

Réczei Tibor néhány szóban elmagyarázta neki, hogy nincs külön szárítóhelyiség kijelölve.  Gálosházi visszatért az eredeti témára:

- Szárítóhelyiség vagy nem szárítóhelyiség!?

Réczei nem hátrált meg, hanem a korábbinál már hangosabban mutatott rá arra a tényre, hogy mivel a hálóhelyiségeken kívül minden más helyiséget egy másik üteggel közösen használunk, az oda kitett holmi eltűnne, és akkor ki térítené meg a kárt.  Gálosházi azonban nem tágított, többször megismételte, hogy szárítóhelyiség vagy nem szárítóhelyiség.  Valószínüleg igent vagy nemet akart hallani, de nem hallott.  Réczei a kérdésére mindig azt válaszolta, hogy nincs kijelölt szárítóhelyiség.  Végül Gálosházi parancsot adott az ing eltávolítására, ami meg is történt.  Amikor végre kiment, az ing gazdája ismét kitette azt száradni egy kevésbé feltűnő helyre.   

Kiss Zoltán volt ütegünk KISZ-titkára.  Egyik KISZ-taggyűlésünket az étkezdében tartottuk.  Kiss Zoli valamit előadott nekünk.  Tóth Béla, azaz Regönye egy szélső padon ült és a meleg fűtőtestnek támaszkodott.  Amikor Kiss Zoli valamilyen gondolatsor végéhez ért, Regönye mindig beszólt, hogy világos.  Egyszer azonban feltünt, hogy egy ideje nem hallom már, hogy világos.  Odanéztem, és látnom kellett, hogy Regönye elaludt. 

Kb. egy hónappal leszerelésünk elött Regönye a kantin nyitásától zárásáig megivott 19 korsó sört.  Igaz, hogy a sört jó nagy gallérral mérte a kantinos, de 19 még így is szép teljesítmény volt.  Regönye nem tudott saját lábán feljönni a körletbe.  Löbödör vezetésével felcipelték, levetkőztették és betartották a hidegvizes zuhany alá (melegvizes nem volt), de ettől se tért magához.  Ekkor bedugták az ágyába.  Egyszer csak hánynia kellett. Löbödör a sisakját tartotta oda, majd a megtelt sisakkal kirohant, kiürítette és rohant vissza, hogy a következő adag is a sisakba menjen.  Többször is fordult.  Regönye reggelre úgy-ahogy rendbejött.  Elöljáróink nem szereztek tudomást a dologról.   

Pénteken délután volt a tisztacsere.  Inget, gatyát, trikót, törölközőt és kapcát minden héten cseréltünk.  A molinót kéthetenként cserélték.  Időnként a lepedőkre és a párnahuzatra is sor került.  Tisztacsere elött az ingekről ajánlatos volt levágni a gombokat, mert a csereként kapott ingeken se voltak.  A tisztacsere után mindig gombfelvarrás következett.  A gatyából is ki kellett húzni a gatyamadzagot, mert a kapott gatyában többnyire nem volt. 

Május közepén történt, hogy pénteken délután elkezdett fájni az egyik fogam.  A laktanyába hétköznapokon bejárt egy fogorvos, de ő pénteken már 2 órakor elment.  A fogam egész hétvégén fájt.  Hétfőn reggel már annyira fájt, hogy nem tudtam nyugodtan egy helyben ülni vagy állni.  Ács Ákos álhadnagy a hagyományos légvédelmi tüzérségről oktatott minket, de én nem tudtam odafigyelni.  Végül engedélyt kértem a fogorvoshoz távozni.  Nem adta senki parancsba, de én úgy futottam a fogorvoshoz, ahogy a lábam bírta.  A fogorvos pedig annak rendje és módja szerint kihúzta a fájós fogamat. 

Dobos egyszer csizma-nem-tisztítási rekordot állított fel.  Csizmáit közvetlenül a takarodó előtt madzaggal alulról az ágy sodronyára kötötte.  Ezt kb. egy hétig csinálta, aztán megúnta. 

A mindenkori ügyeletes tiszt időnként takarodó után körbejárta a laktanya épületeit és megnézte, hogy mindenütt rend és tisztaság van-e.  A hálókörletekbe is benézett, villanyt nem gyujtott, csak egy elemlámpát használt.  Egy ilyen alkalommal a HÜTI véletlenül Lipták arcába világított, aki akkor már aludt.  A fény hatására felült, de nem ébredt fel teljesen, és megkérdezte a HÜTI-t imígyen: “Mit keresel kispajtás?”  A HÜTI valószínüleg észlelte, hogy Lipták nincs egészen ébren, és azt mondta, hogy szemetet.  Lipták erre azt válaszolta, hogy jól van, csak keressed, azzal visszafeküdt és aludt tovább.  A HÜTI távozott, és nem csinált ügyet a dologból.  Lipták reggel csodálkozva hallotta a történetet.  Nem emlékezett semmire.ÜTIH

Fűtési szezonban takarodó után a kályhákat is ellenőrizték.  Takarodó után ugyanis nem éghetett tűz a kályhákban.  Egyszer a HÜTI a kályhánkban valami kis pislákoló parazsat vett észre.  Másnap ez már úgy jött vissza, hogy úgy be volt fűtve, hogy a kályhának még a csöve is fehéren izzott. 

Teljesen értelmetlenül időnként szombatonként a gázálarc viselését kellett gyakorolnunk.  Órákat kellett gázálarcban eltöltenünk.  Hogy közben mit csináljunk, az nem volt előírva.  Én pl. Regőssel szoktam sakkozni.  Természetesen a gázálarcot levettük, amikor elöljáró nem volt a környéken.  Ha valaki egy elöljárót látott közeledni, beszólt, hogy gáz.  Erre föltettük a gázálarcot.  Szombaton volt a parknap.  Ekkor a laktanya udvarát kellett feltakarítani.  Schulz és még valaki úgy döntött, hogy a kellemetlent összekötik a haszontalannal és egy olyan parknapon, amikor gázálarcban kellett az időt tölteni, kimentek udvart söpörni természetesen gázálarcban.  Ezt egy tiszt meglátta és feldühödött.  Megkérdezte tőlük, hogy ki adott nekik parancsot arra, hogy gázálarcban seperjenek.  Elmondták, hogy senki, és hogy miért csinálják.  A tiszt erre megnyugodva ment tovább.  Ez mögött az volt, hogy a katonát meg lehetett büntetni, honvédségi kifejezéssel élve meg lehetett fenyíteni, ha rászolgált.  Voltak azonban bizonyos fenyítési formák, amelyeket szigorúan tiltottak.  A gázálarcban végeztetett udvarseprés is beleillett a tiltottak kategóriájába.  Ebbe a körbe tartozott Gomola tizedes parancsa, amit Sumáknak adott, és amiért fogdába vágták.

Az előző témához tartozik Szadi őrvezető esete.  Ennek az őrvezetőnek mi adtuk a Szadi nevet.  Börgöndi időnk második felében az épület első emeletén egy folyosón voltunk az E üteggel, ahová Szadi is tartozott.  Szadi az újoncokat nagyon szemét módon meghajtotta, ezért kapta tőlünk a nevét.  Ébresztő elött egy órával keltette őket és csak takarodó után egy órával engedte őket aludni menni.  Szegény kopaszoknak egy perc nyugtot sem hagyott.  Pl. olyat csináltatott, hogy a hálókörletükbe behordatott több vödör vizet, és a kopaszoknak téglával kellett a követ súrolniok, hogy az fényes legyen.  Úgy hallottuk, hogy ilyesmit csak a büntető alakulatoknál csináltatnak a katonákkal.  Ha valaki valamit Szadi szerint egy kicsit is rosszul csinált, akkor azzal mellső fekvőtámaszokat csináltatott, de úgy, hogy az illetőnek az orra érintse a vízzel borított követ.  A vizet utána rongyokkal fel kellett itatni és kihordani.  Mi Szadi üzelmein nagyon megbotránkoztunk.  ĺgy velünk soha nem bántak, és ilyesmiről nem is hallottunk.  Úgy tudtam akkor, hogy végül közülünk valaki elöljáróinknak jelentette, hogy Szadi hogyan bánik az újoncokkal.  Szadit ezért jópár napra beutalták a fogdába.  Ki fújta be Szadit?  Én Láng Robit gyanusítottam meg ezzel, de ő azt írta, hogy nem ő volt. 

Délután 4 órakor volt a 24 órás szolgálat eligazítása, amit az ÜTI (a HÜTI és a CSÜTI elnevezés is forgalomban volt) tartott.  Szovátai százados egy ilyen alkalommal azt találta mondani: “Óhajtanám, ha a laktanyások (ezek laktanyafogsággal voltak fenyítve) sánceszközökkel felszerelve megjelennének az ügyeletes tiszti szoba elött.  Ott ugyanis van egy négyszög alakú virágágy.”  Valaki bátortalanul megjegyezte, hogy kör alakú.  Mire Szovátai: “Abból négyszög lesz.”  A kör négyszögesítése ekként megoldódott. 

Több dologból egy vagy két javadalmazást szoktak kiadni.  Pl. így volt egy javadalmazás, vagy két javadalmazás lőszer.  Mennyisége minden fegyvernél más és más volt.  Azt azonban senki se tudta, vagy nagyon kevesen tudták, hogy az egy javadalmazás az mennyi. 

Ezt a történetet is megírtam már valamikor régen.  Az ütegek között focimeccseket szoktak játszani.  A tisztek is beállhattak a katonáik közé, ha elég tehetségük volt a labdarúgáshoz.  Egy ilyen alkalommal a T üteg csapata egy olyan ütegével találta magát szemben, amelynek csatársorát Zúgó százados erősítette.  Egy labda Zúgó százados feje felé szállt, és Kasnyik Gyurka felugrott fejelni.  A labdát elvétette, de Zúgó százados orrát nem, abba fejelt bele.  Kasnyiknak ebből semmilyen kellemetlensége nem származott, Zúgó százados pedig sokáig járt kékre dagadt orral.  Egy kis büszkeséggel azt mesélte, hogy Kasnyik az ő orráról visszapattant. 

Ezt az esetet korábban már leírtam, de ide is jól illik.  Még a börgöndi időnk kezdetén úgy határoztunk, hogy aki közülünk először fogdába kerül, azt szabadulása után elvisszük a kantinba és ott annyi sört és nápolyit fizetünk neki, amennyi csak beléje fér.  Kasnyik Gyurka került először fogdába.  Ezt azzal indokolták, hogy amikor ő volt a tanteremügyeletes az objektumban, az ellenőrző tiszt meglátása szerint abszolut rendetlenség, a fegyelem teljes hiánya, stb., stb. volt tapasztalható.  Kasnyik két vagy három napot kapott.  Szabadulásakor egy bizottság várta.  A bizottságból Nagy Gyuri és Sutyinszki vállaikra emelték, és a diadalmenet rögtön a kantinba vonult.  Több fogdát nem is osztottak ki nekünk, Sumákot kivéve, aki egy rövid időre került oda közvetlenül leszerelésünk elött.  Nincs kizárva, hogy elöljáróink attól tartottak, hogy ha ilyen előzmények után valamelyikünket a fogdába teszik, akkor azt szabadulása után mindjárt szentté fogjuk avatni. 

Várom, hogy más is előálljon hasonló rövid történetekkel. 

Fodor Zs. honv.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------

Gomola tizedes története

Az történt, hogy már már elfelejtődött az én gyengélkedő könyvi bejegyzésem, amikor Gomola tizedes mint ügyeletes megpróbálta meghágni az előírást. Nos mint tudjuk, az ilyesmi még a MN álmoskönyve szerint is baljós előjelű. Én már teljesen elfelejtettem a délutáni affért, amit a tizedes et. csak nagy nehézségek árán úszott meg gutaütés nélkül. Ami végképp fölháborította, az volt, hogy egy szikrányit se féltem tőle, amikor gyanútlanul mintegy fél hétkor beléptem az ő körletükbe már nem tudom kit kerestem, de nem volt ott. Dolgom végezetlenül jöttem kifelé, amikor kitűnő Gomola tizedes megismert, és kezdődött a show:
- Katona, jöjjön vissza! (visszamentem)
- Vigye ki ezt a lavór vizet!
- Már mér' vinném? (így én)
- Mer' ezt a parancsot kapta!
- Különben is, mi ez a víz?
- A lábvizem, most mostam meg.
- Az jó, akkor vigye ki ön, tizedes elvtárs, így én.
A parancsmegtagadást legjobb ismereteim szerint az MN álmoskönyve is erősen ellenjavallottnak tartja. Így aztán fogtam a lavórt, kimentem a körletből és végigöntöttem a folyosón, majd visszaadtam a lavórt. Ez már bőven a körlettakarítás után volt. És még mindíg kinn lebzseltem a folyosón, amikor arra járt az ÜTI és megkérdezte:
- Mi ez? Már volt körlettakarítás, nem!?
- Nem tudom. Így az ügyeletes.
- Gomola tizedes lábvize!! Így én.
- ??? (ÜTI)
Elmeséltem neki a storyt. Ne szólt semmit, csak elkérte az ügyeletes naplót és bejegyezte még azt, hogy Gomola tizedest kihallgatásra rendeli - velem együtt Mónus hadnagyhoz.
- Szerencséje, hogy nem zászlóalj kihallgatása rendelte az ÜTI. Így most megússza egy hét fogdával. Mondta Mónus hadnagy, miután meghallgatta a történetet.
Ettől kezdve Gomola tizedest a puszta látványomtól a gutaütés kerülgette, pedig még csak november közepe volt, hol volt még április elseje!? Ennyi Gomola tizedes afférja a Sumákkal.

Valahogy elterjedt a hír, hogy Gölöncsér kurjantotta fejbe a kis Gáspárt egy kézigránát hajító edzésen. Pedig nem, mert határozottan emlékszem, hogy a Gaál Anti volt, aki egyébként meglepően nagyokat tudott dobni azzal a nyeles szarral!

A kis Gáspárról jut eszembe egy story, amit a végén Szendrő Luigi szívott meg két hét laktanyára. Az történt, hogy Ácskám nagyon nyomult és feszíteni akart "velünk", ez mutatta a szellemi színvonalát. Hogy április negyedikére milyen szép körlet dekorációt fogunk csinálni, "Mi"!! A kitüntető okleveleket Ácskám tanácsára kis babér szerű köszorúval bekeretezve föl kellett tenni a falakra. Volt néhány élenjárónk stb.. Meg volt egy plusz szög, amit nem akartunk kihúzni, mert le talál esni a fal, és akkor fotozhatjuk! Így ráakasztottunk egy üres keretet. A "körlet vigyázz!" vezényszóra mindenki fölpattant és vigyázzba merevedett, ahol volt, az üres keret mellett állt Luigi. Ácskám végignézte a dicséretes dekorációt és rámutatott az üres képkeretre, miután körbe hajlongott előtte és minden irányból megnézte mint egy igazi Potrien!
- Ez meg mi!?
- Gáspár honvéd szóbeli dícsérete, válaszolt Luigi.
- Szóval maga ilyen vicces fiú? akkor jelentkezik a főhadnagy elvtársnál két hét laktanyáért.
No hát ez volt, ezt egyébként egyszer már megpróbáltam közkincssé tenni a blogunkon, de bár nekem azt mondta, hogy vette, a bejegyzést soha többé nem láttam viszont.


Zalányi Laci (ex-Sumák)

Hogyan lettem Sumák?

Azt pedig, hogy hogyan lettem én Sumák, egyszer már megírtam a bloghoz fűzött megjegyzéseim között, de valamit rosszul csinálhattam, mert egyik megjegyzésemet se látom a blog-ban. A rám vonatkozó részt most megismétlem: Szóval "az úgy volt", hogy Börgöndre érkezésünk után pár nappal elég ronda viszkető és vizesen még fájdalmas is, apró hólyagok jelentek meg a kezeimen. Lementem a gyengélkedőre, ahol egy joviális doktor Úr (ő tényleg az volt) annak dacára, hogy egyúttal ezr. is, megállapította, hogy ekcéma: írt valami kencét amit másnap ugyanott vehettem át, és azt mondta, hogy ne nyúlkáljak vízbe! Mondtam, az nehéz lesz, mert ugye van az a "körlettakarítás meg az a konyhamunka", ahol ez nem kivitelezhető. Erre beírta a gyengélkedőkönyvbe, hogy a következő felülvizsgálatig, ami egy hét múlva volt esedékes, a kulcsmondatot: mindennemű körlettakarítás és konyhamunka alól fölmentve! Ettől kezdve - talán emlékszel - délután, ha már nem volt kötelező elfoglaltság, a körletekben nem volt ember, mert indenki elmenekült az ügyelets meg a napos elől, akik körlethez és konyhára vadásztak emberre - én voltam az egyetlen föllelhető katona, aki nem próbált menekülni, csak egyszerűen ellenállt. Jött a napos, hogy "katona- maga lemegy a konyhára és jelentkezik x főtörzsnél, hogy jött konyhamunkára"! Én meg azt mondtam neki, hogy nem!, és tovább császkáltam a folyosón. Szólhatott az ügyeletesnek, aki kisvártatva előkerült és egyből tájékoztatott, hogy most elmegyek a mellékhelyiségnek tekintett - WC/Mosdó/Dohányzó - komplexumba és egy vödör vízzel, egy fókáva, meg a gyeszafával megerősítve visszajövök és fölnyalom a folyosót. Őt is tájékoztattam, hogy NEM! Erre azt mondta, hogy elmegyek holnap kihallgatásra az Epihez (ő nem így hívta) és jelentést teszek a parancs megtagadásról (ami tudjuk-főbenjáró bűn és súlyosságában közvetlenül az elöljáró átbaszása után következik!) Mondtam neki, hogy nem úgy lesz tizedes elvtárs, maga megy kihallgatásra Mónus hdgy et-hoz és jelenti neki, hogy mennyivel jobb orvos maga mit az ezredes elvtárs! Kikerekedett szemmel nézett rám, és akkor javasoltam neki a megoldást, talán vessen egy gyógypillantást a gyengélkedőkönyv tegnapi oldalaira, és megláthatja nem üres szófia beszléd. Meg is tette és mélységesen megrendült a hite, bizalma a hadsereg egészének további hadrafohatóságát illetően, amit egy rendkívül kacskaringós, elágazó és óriási szókincset tükröző káromkodással jelzett a környezetnek. Ezután már csak két - három figyeletlenebb ügyeletesnek csillant föl a szeme meglátva engem, amint a rejtőzködére cseppet se figyelve ballagok a folyosón: megvan a konyhás! de nem volt meg... Ez elterjedt, beletörődtek, csak a Gomola tizedes forralt bosszút! Ügyeletsként ő is visszautasításba ütközött nálam. Leste a gyengéledokönyvet... Nyert! Ácskám, egyem a szívét, nem egedett el a gyengélkedőre pénteken, legközelebb meg csak hétfőn volt a Doki! Ácskámnak az volt a véleménye, hogy olyan rossz bőrben nem lehetek, hogy azonnali beavatkozás legyen szükséges; mert akkor nem tudtam volna olyan vidámat röhögni rajta, hogy majd elesett és a sapkáját is csak harmadik kisérletre tette vissza a fejére. Szóval Gomola tizedes ugyan már nem volt szolgálatban, de az aktuális ügyeletes figyelmét felhívta, hogy már lejárt a fölmentésem, úgy hogy csak nyugodtan fogjon be körletre is meg szükség esetén konyhára is. Így is lett, az egész hétvégét derűs folyosómosással és konyhalátogatással töltöttem. Hétfőn a Doki kérdezte, mi van, még csúnyább mint elsőre volt! Ekkor fölvilágosítottam, hogy a hadseregben a katona nem addig beteg, amíg az, hanem amíg papírja van róla.(Ez valamikor november első napjaiban volt). Az ezr. et. megdühödött és magában halkan füstölögve beírta a gyengusz könyvbe, hogy Zalányi honv. téli időben (ápr 1-ig) mindennemű körlettakarítás és konyhamunka alól felmentve. Elinte még akadt egy-két érdeklődő, hogy hogyhogy, hogy én nem megyek se a konyhára, se külső körletre, de megnézve a gyengusz könyvet és a határidőt föladták. Lassan elterjedt, hogy amit nem akarok csinálni, az alól föl vagyok mentve. Így selejteződött ki a reggeli torna is (ingben és ing nélkül is)! Egy idő után Punknak föltünt, hogy nem megyek sose konyhára, tán egyszer épp ő volt a konyhaügyeletes tiszthelyettes, vagy mi, és akkor elmondam neki a történetet, erre ő "ne sumákoljon nekem itt"! Mondtam a főtörzs elvtársnak, nem is sumákolnék. Erre elhajtott a francba, de mint keresztapa kitaláta, hogy ezen túl Sumáknak fog hívni. A háromtagú neveket nem szerette. Már amikor néven kívánt nevezni, is csak Zalány-nak hívott. Most így felidézve a dolgokat eszembe jutott néhány érdekes egyéb történet. Legközelebb megírom. ('a propos - mi volt a kis Gáspár keresztneve?!- sehogy se jut eszembe).

Zalányi Laci

Sumáknak megered a nyelve

Ha másért nem, azért is jó volt találkozni az Astoriában, mert Zalányi (Sumák) Lacinak megjöttek az emlékei Börgöndről. Mivel nem akart vesződni a blogolással (Ideghes szerint blokkolással), elküldte nekem az emlékeit. Ha hasonló cipőben jártok, írjatok levelet a
teutegkukacgmail.com címre, csatoljátok a szöveget és vegyétek úgy, hogy el van intézve. Ezt írta Sumák a leszerelésről:

Hát szevasztok fiúk!

Miután több ízben nem sikerült értékelhető inputot betenni a T-üteg sorakozó, blogba. Belátom vereségemet a technika ördöge „nyert”. Ami azt jelenti, hogy Word –ös levél formájában csatoltan elküldöm ’Csikós Miklós honvéd’- nek, Ő aztán, ha úgy ítéli fölteszi a blogba.
Pontatlanok vagyunk ám, hiszen végül csak szegény Totyi szerelt le honvédként. Bennünket többieket mindenkit elő lökdöstek legalább őrmesterré. Én speciel őrm-ként végeztem. Kiváló Fodor Zsolt törm. kérte, ha nem mosódott ki egészen a fejemből írjam le a leszerelésünk történetét! Nos hát amíg még emlékszem.
A dolog úgy állt, hogy hét végén kellett (illetve lehetett) hazamennünk a civil ruhákért; azzal, hogy hétfőn délelőtt még fölavatnak minket – kit mivé- és utána mehetünk haza végleg!!! Nem lett volna sereg a sereg, ha kibírták volna, hogy még utoljára ne ”fingassanak meg” így utolsó teljes napunkon őrséget adtunk. Az őrség feladatainak elég sajátos átértelmezése volt, hogy Zalányi honvéd őrparancsnok helyettes(e minőségében fölvezető) az őrségváltást úgy rendelte el, hogy kivitte a váltást az alakuló térre két hosszút fütyült és a hallótávolságban lévő őr egy hosszú füttyel jelezte, hogy érti a feladatot, meg tájékoztatta is a hozzá legközelebb lévő őrhely őrét, hogy jön a váltás. Az új őr a visszajelzés után indulhatott ki az őrhelyre. Végül az egész brigád összegyűlt és elindultunk az ürítési helyre (ami nem egy kulturált rötyi,) hanem az őrszoba mögötti föld hányás állítólag a balesetek elkerülése végett. Hát ez az őrségváltás elég meredek program volt, de miután éjszaka lehetett csak megcsinálni 2h és 4h s váltásoknál, szerencsénkre nem buktunk meg. Péntekbe fordult a nap és a szabipapírok már fönn voltak a körletben az ügyeletesnél. Ekkor tört ki az igazi balhé! Míg fűrészpor szds. körülményeskedett a 24 órás szolgálat átadási szabályaival elhangzott az ”ezred riadó”Ugyanis valami hülye ”pedálgép” a HM-ben azt mondta Grecsko marsallnak (aki a Vietnami eredményei alapján igen büszke volt a szovjet légvédelmi rakétacsapatok teljesítményére), hogy van itt egy ilyen ezred, szívesen megmutatják. Grecskónak se kellett több intézkedett, hogy lejön szemlézni. Ettől volt a riadó.
Én azt mondtam fűrészpornak, hogy mi nem riadózunk. A letett őrszolgálat után a katona 24 órán belül semmilyen egyéb katonásdira nem kényszeríthető. Szó szót követett fűrészpor szds. ordítozott de nem jutott semmire. Engem azon nyomban beutalt három nap fogdára! Közben mivel a jó hírek gyorsan terjednek, eljutott a hír a vezetéshez és valamelyik – akibe még szorult – egy hangyányi józan ész föltette magának a kérdést: - jó az nekünk, ha Grecskó meglátja a T –üteget?! A választ nem nehéz kitalálni. Így, Ti mindjárt délután elmehettetek. Rám már többen fenték a fogukat akik sikertelenül próbáltak több ízben korábban konyhára vagy körlet takarításra rendelni és én a gyengélkedőkönyv bejegyzése szerint még az egyenes parancsmegtagadást is megúsztam.
Szóval az új őrparancsnok mindjárt megérezte a lehetőséget és mint fogdást konyhára vezényelt. A szakács srác haver volt mivel ő is rohadtul utálta Gomola tizedest, akinek én harcoltam ki 5 nap fogdát a Mónus hadnagynál. Ennek a történetét – majd egyszer kicsit később írom le. Szóval a szakács srác igen jól tartott. Közben valakinek az is eszébe juthatott, hogy nem jó az se, ha Grecsko ”csak”velem találkozik, így megváltoztatták fűrészpor szds. parancsát és elengedtek. Arra azért gondosan ügyeltek, hogy ez az utolsó fehérvárra menő vonat után történjen.
Mázlim volt! Ez egy ilyen nap volt!: Őrségváltások! Fogda! És a végén arra jött a Sztankovics főtörzs, aki tisztelőm volt, mert halott esetekről, amikor borsot törtem Punk orra alá! Én természetesen nem intettem mintha stop-ra várnék, mindenesetre lelassított és megkérdezte, hogy hova megyek? Mondtam neki, hogy haza a civil ruháért, mert hétfőn vége a dalnak. Kérdezte, hogy miért csak most, röviden vázoltam a helyzetet és Ő se szerette fűrészpor szds-t. Úgy, hogy azt mondta elvisz. Mondtam neki, hogy viszont a fegyvernememről ne kérdezősködjön mert arra nem felelek. Derültünk és bevitt a fehérvári állomásra. Aránylag későn éjszaka hazaértem.
Z.L.