Időutazás III. Sörgyári capriccio

Pallagi is nagy kedvelője volt a söröknek. Ezért talán nem lesz túl profán dolog ezt a Totyi három egykori ütegtársa közt a napokban egykori sörgyári emlékeikről folytatott kis levelezést idemásolni a blogba. 

1. krigli
Írországi utazásom alkalmából küldök egy képet Guiness-söröshordókat szállító teherautóról, többek közt Tóth Bélának
2. rundó
Tóth Béla (Regönye) erre válaszul ezt írja:

Volt szerencsém a Guiness sörgyár múzeumának legfelső szintjén 4 v. 5 korsó sört magamhoz venni, társaim nem bírtak vele. Egy hétig tanulmányoztuk az ír szakképzést. Nem derült ki semmi, de a sör és a Jameson (szintén a gyárban) igazán jó volt!

3. plehács
Tóth Bélának vallomást teszek arról, hogy a Guiness Sörgyárba ugyan nem jutottam be, de a Kőbányai Sörgyárhoz érzelmes és malátacefre-illatú emlékek fűznek.
Szia, Béla.
Én a Guiness gyárba nem jutottam be, de kívülről láttam: hatalmas.
A Kőbányai Sörgyárat bezzeg jól megismertem sráckoromban. Faterom ott volt élete végén
ún. kazánmester. Csak sétált és bírálgatta, ami nem tetszett neki. Irigyeltem nagyon, mert én a hordómosóban
leisztoltam, mint segédmunkás. Ott napi 6-8 "plehács" volt a fejadag, 1 plehács 1,5 liter csapolt sört tartalmazott.
Csoda, hogy a Kőbányából a városba visszavezető sínek mellett nem nőtt a fű, mert oda hánytak a dolgozók?
A Pilseniben voltam. Ott is igaziból a sörkóstoló mellé kínált prágai sonka meg a rokfort ízlett.
Ja, jártam továbbá a hatalmas moszkvai "Zsiguli" sörözőben. Ott halat adtak, rengeteget a kétliteres kancsókban fölszolgált sör mellé. Csak a magyar vedeli a sört kaja nélkül. Kairóban is söröztem sokat, ott sósmogyoró megy marékszám.
Üdv: Bandi
4.friss csapolás
Fodor Zsoltnak is megírom, hogy megjöttünk Írországból, és elküldöm neki másolatban Tóth Béla levelét. Erre ő hašeki lendületű humoreszkben válaszol:

Tehát, ha rövidebben is, ismét megjártátok Írországot és nem mondhatjátok, hogy nagyon megjártátok.   Mi az a Jameson?  Egy sörféleség?

Szûkebb pátriám sörgyárába egy üzemlátogatás során jutottam el elõször, amit gimnáziumunk szervezett.  Középiskolások lévén nem kaptunk sok sört.

1964 júliusában a nagykanizsai postán dolgoztam, amely fizikai munka volt.  Kábeleket húzgáltunk ki és be, kábeleknek ástunk árkot, belefektettük a kábelt, majd betemettük az árkot, telefonokat szereltünk fel, elferdült telefonoszlopokat tettünk helyre, stb.  Megismertem a vonalfelvigyázókat is.  Az a vonalfelvigyázó, akinek a körzetében a sörgyár volt, nagy elõszeretettel járt oda megnézni, hogy a telefonokkal minden rendben van-e.  Én azonban nem voltam ehez a vonalfelvigyázóhoz beosztva, így nem jutottam be a sörgyárba.  Amikor az Egyesült Izzóban dolgoztam, akkor Kátzeus Márton, aki a sörgyárban akkor fõmérnök vagy valami ilyesmi volt, meghívott több Nagykanizsán tevékenykedõ vegyésszel együtt.  Akkor sörözgettünk is, de csak módjával.

A sörgyár már nincs meg.  Teljes neve Nagykanizsai Sör- és Malátagyár volt.  A rendszerváltás után a gyárat a vezetõség kaparintotta meg.  Elsõ intézkedésük az volt, hogy mindenkit kirugtak.  Második intézkedésük az volt, hogy mindenkit visszavettek és az államtól pénzt csaltak ki azon a címen, hogy új munkahelyeket teremtettek.  A további részleteket nem ismerem.  Annyit tudok, hogy elõször a sörgyártás szünt meg, késõbb pedig a malátagyártás is.  Úgy tudom, hogy a termelõberendezések eltüntek.

A gyár hires volt.  A sör jó minõségéhez az is hozzájárult, hogy az ottani víz sörgyártásra kiválóan alkalmas.  Az 1800-as évek második felében a filoxéra a szõlõk jelentõs részét kipusztította.  A borivók így átszoktak a sörre.  A sört viszont Nagykanizsára és környékére az osztrák örökös tartományokból szerezték be.  A nagykanizsai tõkések elhatározták, hogy építenek egy sörgyárat, és majd õk látják el sörrel a környéket.  Az elhatározást követõ második évben a gyár már termelt.  Úgy építették meg, hogy csekély beruházással a termelési kapacitást meg lehetett duplázni.  1896-ban kiterjedt piacuk is volt.  A környéken kívül õk szállították a sört a Balatonhoz és a dalmát tengerpartra.  Fiumében 30 kocsmájuk volt.  Az elsõ világháború után az adriai piac beszûkült, de még akkor is szállítottak sört Jugoszláviába Kralevski Pivo néven.  A hazai piacokat viszont megõrízték.  A második világháború után a sörgyártás megszünt, de 1954-ben vagy ‘55-ben ismét megindították.  Akkor is jó minõségû söröket fõztek.  A nagykanizsai sörgyárról még  Jaroslav Hašek  Švejkjében is említés történik.

Prágában én is kóstolgattam a söröket.  Egy plehácsot még megtudtam inni, de többet nem se Prágában se másutt.  Honnét ered a plehács elnevezés?  Ha jól (sõt: lyól) számolom, akkor egy plehács 1,5  javadalmazás sörrel egyenértékû.  Amikor még egyetemre jártunk és koleszban laktunk, akkor abban a 4 - 5 fõs társaságban, amelybe én is taroztam, mindig volt egy sörsoros.  Idõnként a társaság egyhangúlag úgy határozott, hogy a sörsoros hozzon fejenként egy javadalmazás sört, ami fejenként két üveg sört jelentett.  Prágában se adtak semmit a sör mellé, azt külön rendelni kellett.  Ugyanezt tapasztaltam Pozsonyban és az NDK-ban is.  Kár, hogy az írországi sörözõkbe soha nem fogok eljutni.  Moszkvában és Leningrádban is jártam, de sörözõben nem voltam.  A boltokban beszerezhetõ palackozott soröket iszogattam.

Tóth Regönye Bélának nem lehetett nehéz 4 v. 5 korsó sört magához venni.  Van gyakorlata.  Leszerelésünk elött kb. egy hónappal megivott 19 korsó sört.  A körletbe nem tudott felmenni.  Bajtársai cipelték fel, levetkõztették és betartották a zuhany alá, de nem tért magához, igy csak bedugták az ágyába .  Ezek után rajött a hányhatnék.  Löbödör a sisakját (természetesen a Regönyéét) tartotta oda hánytálként.  A sisak többször is megtelt.  Löbödör futásban vitte ki a WC-be kiüríteni, utána loholt vissza, hogy idejében érjen a következõ hányáshoz.  Volt bajtársiasság.  Molnár László volt katonatársunk és nekem évfolyamtársam is minden évfolyamrendezvényen megivott 10 üveg sört.  Volt egy másik évfolyamtársam is, aki Kiskõrösön volt katona, szintén beemelt 10 üveg sört ilyen alkalmakkor. 

Ennyit a sörrõl és Nagykanizsa söripari multjáról (Régi dicsõségünk…).

5. kört hoznak. Megérkezik Tóth Béla Regönye újabb levele

Volt munkahelyem a Pécsi Sörgyár mellett volt, sokszor mentünk át a diákokkal egy kis vegyigyár szagot szívni. Még ma is tudom, hogy az ászkolásnál a hordóba fulladt patkány a vezeték melyik kanyarjában akadt el. Pécsi Szalon sört kizárólag Doboz község Sarkad felőli végén, a kanyarban lévő kocsmában iszom (majdnem a kocsmáros fizet érte), Pécsett olyan 30 éve ittam utoljára. Volt néhány jobb fajta, de azokat sem iszom, amióta a Wenkheim grófoké. Még 94 – 98 között az akkori - és sajnos jelenlegi – polgármesterrel meghívott gyárlátogatásra. W. István gróf (igazgató) nem ért rá bemutatni a Polgármesternek a gyárat, de a sörfőző mester igen. Tudtam, hogy az üvegre ütött kupak az elszámolás alapja, tehát a lezárás előtt le kell venni a flaskát, inni egyet, majd visszatenni a bemenő oldalra. Kimossák, újratöltik. Polgármesterem azt mondta, hogy ez snassz. Majd Az irodában iszunk! Gróf úr üzent értünk, bementünk. Az irodai hűtőszekrényen 3 féle sör. Azt mondta, hogy ezek az új készítmények, ezeket keressük és vegyük a boltokban. Aztán megköszönte a látogatást és kikísért bennünket a kiskapuig. Szerencsére kb. 200 m-re van a Xavér templom és mögötte a söröző. Kénytelen voltam meghívni hőn „imádott” főnökömet, nehogy sörivás nélkül menjünk vissza a Városházára. Pénz sem volt nálam, de ott még ma is van hitelem!

Kanizsai sört talán 1972-ben ittam utoljára, az ottani vegyipari technikumban. A sörgyár akkori igazgatójának lánya is oda járt, folyt is a sör patakokban. Nem ízlett, azóta meg nem is próbáltam.

A németekről meg majd elbeszélgetünk valahol.

 6. rundó. Ahelyett, hogy végre egy Jamesonnal lezárnánk az estét, fölöslegesen magyarázkodom és kérdezősködöm Fodornál:

Szerbusz, Zsolt Báty!
Először is: a Jameson talán a legnevezetesebb ír whiskey, bár francia cég csinálja, és éppen Corkban.
Másodszor: mielőtt kimerítő válaszomat megírnám Hašek-i lendülettel fogalmazott írásművedre, elküldhetem-e ezt a leveled,
és majdan születő válaszomat Regönye-Tóth Bélának is?
Harmadszor: Ki volt Löbödör polgárilag?

A 7. plehács után már összefolynak a dolgok, de lehet, hogy csak lábjegyzetek következnek.
Fodor Zsolt ezt írja még Massachussetsből:


Löbödör neve Nagy György.  Neked szakasztársad volt.  Úgy hallottam valószínüleg Kasnyiktól, hogy egy idõben Keszthelyen lakott.  Õ volt ütegünk legerõsebb embere.  Amikor Kasnyikot kieresztették a fogdából, akkor néhányan vállaikra emelve vitték el a kantinba.  Löbödör is a cipelõk között volt.  A blogban volt szó errõl az elnevezésrõl.  Valaki azt írta, hogy a löbödör az egy szag.  Azt nem tudom, hogy Löbödör polgári foglalkozása mi volt.  Azt csak sejtem, hogy a JATE Bölcsész Karán tanult valamit.

Nem tudtam, hogy Regönye Nagykanizsán a vegyipari vagy az olajipari technikumba járt.  A két technikumnak ugyanaz volt az igazgatója és a tanári kara.  Egy meglehetõsen nagy épület, a volt piarista gimnázium északi felét foglalták el.  Az épület déli fele B épület néven a gimnáziumhoz tartozott.  A két intézmény ugyanazt a lépcsõházat használta (mert csak egy volt szerencsére az épület közepén), és fizikailag nem voltak egymástól elkülönítve.   Mivel a folyosók közösek voltak, látásból több embert ismertem abból a társaságból és volt, akit személyesen is.  Valószínû, hogy a technikus tanulók ugyanígy voltak a gimnazistákkal.

Komor befejezés:
 Hódmezõvásárhelyen T. R. B. és én nem ismertünk egymásra. - írja Fodor Zsolt. Nem is csoda - ennyi sör után?

Három éve lesz, hogy az Astoriában találkoztunk

http://vimeo.com/2192440

Emberhegy szás. története még nem ért véget

Két bejegyzéssel korábban FZS. felidézte a hatalmas termetű egykori százados és kétütemű autója emlékképét.

Ehhez ott Máthé Dénes tartalékos (alias: y de Guech nevű y de Genlégiós) kételkedő Megjegyzést fűzött. Fodor most e Megejegyzéshez küldi a messzi távolból alábbi félreérthetetlen napiparancsát.

.

“Én, mint civil úgy vélem, hogy Emberhegynek csakugyan Wartburgja volt, mert a Trabantba nem fért volna bele.  Ezzel szemben Enge törzsőrmester elvtárs Trabantot mondott.  Ezen már nem lehet és nem is szabad változtatni.  Mint katona éppen ezért parancsba adom, hogy Emberhegynek Trabantja volt.

Fodor Zs. honv.”

Fodor Zsolt is felébredt. Nem csoda, ha Emberhegy szás jutott eszébe

Emberhegy százados

Igazi neve alighanem Kántor volt.  Az Emberhegy elnevezést Molnár László akasztotta rá, de nem ment át a köztudatba.  Életkora 40 és 50 között lehetett.  Egy magasra nőtt szumó birkozónak nézett ki.  Olyan magas volt, mint Tóth (Regönye) Béla, vagy Héjas János.  A kettő együttes súlya kb. annyi lehetett, mint Emberhegyé egyedül.  Nem csekély testi erővel rendelkezett.  Volt neki egy Trabantja.  Szemtanúk mondták, hogy amikor beleült, a  lökhárítók bal oldali vége legalább 5 cm-rel alacsonyabbra került, mint jobb oldali végük.  Nekünk alig volt vele dolgunk.  Emberhegy is azok közé tartozott, akik elfogadtak minket.  Elmondta magáról, hogy ő Harkovban nőtt fel, amit a Szovjetúnió Chicagojának is neveztek.  (Ezt a Harkov - Chicago párhuzamot eddig csak tőle hallottam egyedül.)  Azt mondta, hogy az ottani aranyifjúság tagjai, köztük ő is, úgy készültek  fel az életre, hogy egymás ökleit ütközették nagy erővel.  Így öklük nagyon megcsontosodott és nagyon megerősödött.  Beszámolt arról is, hogy egy olyan eljárást is begyakoroltak, amellyel egy kézzel és egy térddel végrehajtott, jól irányzott rugással valakit fejre lehetett ejteni.  Erről a fogásról egy hadifogoly visszaemlékezésében is olvastam.  Ő ezt a GULAGon tanulta meg köztörvényes bűnözőktől. 

Emberhegy még Börgöndre érkezésünk elött Ukrajnában járt, mert ott rokonai voltak.  Úgy gondolta, hogy ha már ott van, akkor körülnéz.  Utazgatott is sokfelé.  Kievben is járt.  Egyik nap azonban beidézték egy rendőrségi irodába, ahol alaposan lehordták.  Felrajzolták neki, hogy merre járt, mikor volt ott és mit csinált, mindent percnyi  pontossággal.  Rá kellett jönnie, hogy az ő megfigyelésében iskolásoktól kezdve az egészen öreg anyókákig rengetegen vettek részt.  Azt mondták neki, hogy mivel csak Ungvárra kért tartózkodási engedélyt, csak a kárpátukrajnai területen volt szabad mozognia.  Ha Kievbe kért volna tartózkodási engedélyt, akkor egész Ukrajnában szabad lett volna utazgatnia, de így nem volt neki rá engedélye.  Akkor még volt éberség!  A dolgot szerencséjére egy alapos fejmosással megúszta. 

 

Volt neki egy öccse, aki hasonló testi adottságokkal rendelkezett, mint ő.  Ez  Nagykanizsán volt katona.  Egyszer kimenője volt, de a kapunál elkezdték szőrözni.  Egy idő után elvesztette türelmét, és a kapuügyeletest mindkét helyettesével együtt leütötte, és kiment.  Ezért bezárták. 

Amikor 1973-ban ismét katonáskodtam Börgöndön, Emberhegy már nem élt.  Azt mondták, hogy a szive mondta fel a szolgálatot. 

Üdvözlet Tóth Bélának, újabb, kicsit jobb hírek Mohóról

Üdv, Béla, páran, Fodor Zsolttal, Csikóssal már korábban beazonosítottunk.
Ezek szerint Roccoval is talalkoztál, én most láttam újabb kisunokája képét az iwiw-en.



Különben az iwiw-en meg a Facebookon is jópáran ott avagyunk egykori T-ütegesek.
Ha blog-jelszó kell, írjál

tokai@externet.hu címemre, megadom a jelszót.

Máthé Dénes Ideghest megnyugtatom, nem kell egyelőre szakszervezeti vagy T-ütegi beteglátogató
csapat, Mohó (Szabó Laci) a romló szeme ellenére járkál, tevékenykedik, de köszöni a jókívánságokat.
Láng Lacinak üzeni: megkapta az ölelést, de Lorca Gitárját sose tudta, Laci talán a Walesi bárdokra
gondolt. Az is nagyon zenei. :)
Kielemeztük az ismerősöket, és lehet, hogy találkozunk Mohóval, aki - ha már versekről esett szó - óvatosan és bizonytalanul megígérte, hogy talán szintén eljön
a (régi, királyi) Magyar Írószövetségbe (mert ugye van már pár másik írószövetség azóta) csütörtökön, jan. 27.-én 5 órára, amikor én is ott leszek a havi Open Readingen, aminek vendége Báger Gusztáv, aztán, aki akar verset olvas föl, én is lehet, hogy bemutatok egy rövid részt készülő Szt. Kolumba fölmagasztalása című, ó-ír szövegfordításomból. No, írül nem tudok ugyan, csak pár szót, meg a kódexbetűk olvasását. Angol közvetítéssel dolgozom.

Ideghes válasza, T-Bandi megjegyzése

2 megjegyzés

Ablak bezárása Ugrás a megjegyzésűrlapra

Ideghes válasza írta...

Bajtársak! Mexikóval kapcsolatos álláspontomat kialakítottam az alábbiak szerint: -az Ideghesít, hogy ottani rezidensünk, Luigi, alias a Komenista, hallgat, mint: 1. disznó a rozsban, 2.kutyapiszok az aszfalton, 3.hal a szatyorban stb.. -nem Ideghesít mint úticél, hosszabb kirándulásaim projektjeinek elkészítésekor, eggyel több ok, hogy oda ne menjek. Elégh Igeghesítő ok van itthon is, csak itt még forintért is hozzá lehet jutni. Ezen okok közül némelyik úgymint: 1.a Lángrobi nem ír ide, és még sorolhatnám még ki nem 2. Lengyel Miki sincs meg, ..és még sorolhatnánk,ki tűnt el akár az Irány a Nagy Fa felé... 3. Kivül-belül általános a trehanencia 4.még mindég nem sikerült önerőből blokkbaírnom y'de'Ghech

2010. november 3. 10:42

Tokai András írta...

Sztancsiknak és y' de Gueche-nek dícséret, a többieknek tényleg megrovás. Zalányi Sumák a Facebookon tevékenykedik, de nem ír. Én jól vagyok, látható a blogomban: http://www.tokaiandras.blogspot.com/

2010. november 6. 8:33

---

Továbbá jól van és néha ad híreket magáról Fodor Zsolt Massachussettsből, Kasnyik Hévízről, Kanyó és Gulyás Budafok környékéről, na és persze Csikós Gábor, aki mindenhol ott van az elektronikus médiában.

Az illetékes nem cáfol

Flóra kezében Fodorék hozott bora, Bandinak van oka lefotózni

Ugyanis kiderült, hogy már nemcsak a bort hamísítják, hanem a cimkét is

Borka nem lenyúlni akar, hanem segít a hajló tálcának

A jó költő sötétben is lát, a dedikáció sötétben íródott a friss Mozgó Világ lapszélre. A verstöredéket is olvassátok azért

Igen, igaz, meglepetésvendégek voltunk Tokaiéknál. És nem kellett nagy ész, hogy észre vegyek valami szokatlant, vagy lehet, hogy valakinek nem azt. Voltunk katonák majd egy évig, évtizedekig nem találkoztunk, (Bandival is csak a szomorú elbúcsúzáson Totyitól), az "amerikai" Zsolttal meg utoljára Börgöndön 1964-ben, a szétszéledésnél, ennek ellenére (vagy ezért?), talán alkati okokból, mittudomén, szép barátkozással voltunk tegnap. Megtörtént a katonatörténetek redukciója, alig-alig jöttek fel és vicc is csak kettő volt beszélgetés közben, nem a végén, ahogy szokott "márnincsmitmondaninemsokáramegyünkhaza" állapotban. A házigazda költő-prózaíró-fordító, az Amerikában dolgozó vegyész-analitikus, és a lapkiadó-újságíróból lett újmédiás tanonc nem beszéltek arról sem, hogy lennének-e újra előfelvételisek? Én például nem lennék. Nem a katonaság miatt nem, azért nem, mert, hogy keresnének az unokáim másnap.

Kiosztották a nyári sapkát

Speciális üzenet Fodor Zsolt obsitos főtörzsőrmester úrnak.
Jelentem, megjött a nyár, és Micsurin képében, a frissen kiosztott nyári fejfedőben parádézunk az almafák előtt.

Ideghes ismét megtöri a Blogstopot

Kedves Ideghes, kösz, amit írtál, és kérésedre máris beteszem ezt az egészet a blogba, mindenki okulására, apró megjegyzéseimmel, melyek > jel alatt olvashatók. T-Bandi

----- Original Message -----
From: máthé dénes
To: 'Tokai András' ; Fozsodor ;
> ez a Fozsodor tetszik. Honnan vetted. Ez a PIN-kódja? Wednesday, April 29, 2009 9:42 PM
Subject: RE: PIN kód, obsitos katonák


Na!

Ideges a hírtelen nyár miatt tökre le van maradva a földfaragásban meg miegyéb mezei szorgalmatosságban.

1.PIN-kód

A felvétel akkor lehet hatásos, ha az optika látóterében a kényszerítő egyén, rabló stb. benne van.

> Mivel Börgöndön még nem osztottak hitelkártyát, hanem kp.-ben kaptuk a zsoldot, ez az ügy aktualitását vesztette.

2. Igenis mekktróbáltam egy T-üteges blokkba izenni, a leszerelésünk pontos dátumát illető hadtörténeti tényadatokkkal. (Múltidő stb.)Bosszantott a dolog, mert már egyszer leírtam, s tán benn is van valahol. Kezdem magam népi demokratikusnak érezni(nemcsak a földmívesség

okán), hogy ti. maga maga mindent mindent kéccer kéccer mond mond.

Ez lett a blokkolási kísérletemből:

http://teuteg.blogspot.com/search/label/Ideghes

Szóval a szöveg amit beírtam az eltűnt. De akkor sem adom fel!

> Ha ezt a helyet kinyitja az obsitos, akkor egy 2008. november 10-i bejegyzésedet olvashatja is!

3.Igen örülök a görény jelző előkerülésének, de mintha erről is a legkorábbi blokkidőkben esett volna szó. Jó volna blokktémává kanonizálni (Zsolt! Nem blokkséma, nekem nehogy elkezd, hogy mikor húz meg a ROM relé, meg a gyártmány, meg légidesszant ló..csa, mer’ jön a Brumi és azonnal elmondja visszafele!).

> Erre Fodor honvéd illetékes válaszolni.

4.Lécci küldd el Csikós Gábornak, aki valójában Csikós Miklós, szintúgy T-üteges autonévadás okán. Egyébként, tényleg lehet hogy mégis görény(csőtápvonal görény), mer abszolute alig ír valamit, meg a többi se, meg a Vitéz Gábort sem találjuk meg.

> Vitézről annyit megtudtunk, hogy a Miskolci Egyetemen tanít(ott?), ám ott csak egy jóval fiatalabb Vitéz Gábor dolgozik, aki nem válaszolt az érdeklődő e-mailemre, bár talán a mi Gáborunk fia.



y’de’Ghech



PS: Börgöndre mikor megyünk??

> Nem tudom.

Mehet a blokkba!

> Tessék, már itt is van.

-----Original Message-----
From: Tokai András
Sent: Tuesday, April 28, 2009 11:02 AM
To: Csikós Gábor
Cc: máthé dénes; ZSOLT FODOR;


Dehogy vagy görény. Viszont írjál inkább valamit a blokkba. Újabban már a MáthéDénesIdeges meg a FodorZsoltNyugodt se ír. Kanyót egy új bejegyzésben biztattam. SzabóKopaszTibor a jövő hétvégén (máj 9-10) jön Pestre, lehet, hogy találkozunk, majd biztatom őt is.

Neked van új híred bárkiről is? Szegény Luigit el ne vigye a sertésinfluenza Mexikóban! Pont őt éri ilyesmi, aki annyira nagy hipochonder!

T-Bandi

Várjuk Feri május 1-jei panorámaképét is!

Ferikém, te Kedves Kany(hal)ó!
Várjuk, legalábbis én, május elsejei panorámaképedet is!


A többi egykori Kanyhalovaktól is várnék mindenfélét, de úgy látszik, tök hiába.

Itt hámozom a blogot egyesegyedül a konyhán. Valaki jöhetne segíteni...

Egyedül olvasom a blogot máma

Szomorú reggel, Fiúk.
Lévay József, XIX. századi költő Mikes Kelemenes verse jut eszembe:

"Egyedül hallgatom tenger mormolását,
Tenger habja felett futó szél zúgását,
Egyedül, egyedül
A bujdosók közül,
Nagy Börgöndországban,
Hacsak itt nem lebeg sírjában nyugovó
Sztankovics nagy lelke, az eget csapkodó
Radar haragjában."

Kanyó, Fodor, Totyi,
Ideghes, Láng Robi,
Schulz és Szűcs, B.Brumi
szólaljatok má meg
nehogy a Téringer kezdje szaporábban.

"Discutare humanum est, meg errare is."

T-ütegnek Összfegyvernemi Figyelem, határokon innen és túl!!!
Kanyó Bajtárs, és minden hűséges és hűtlen Blokk Író/Olvasó Bajtárs figyelmébe!




Nehéz, mondhatni jellempróbáló naphoz ért a T-Üteg emlékközössége.
Kanyó bajtárs, egyébként dícséretes, emlékeit olvasva , a hadtörténeti hűség és hitelesség kedvéért kénytelen vagyok némi opponálást bejelenteni, ahogy a hős római légiókban szokás volt az ehhez hasonló esetekben mondani:

"Discutare humanum est, meg errare is."

1."Talán csak az összfegyvernemi evőeszközkészlet maradt nála, mert a hosszú út során arra még szükségük lehetett a katonáknak."

2. Deszki lőtér.




Ad. 1.
Az öszfegyvernemi étkészletet, mely állt egy kanálból, egy villából, egy késből és az ezt összetartó különlegesen kiképzett konzervnyitóból-mely e hármas pászent egyben tartását szolgálta- emlékeim szerint nem Hmvh-n, hanem b-i szép napjaink vége felé kaptuk meg, jó vastagon bezsírozva és zsírhatlan papírba csomagolva. E készlet nem sokkal később a közforgalomban is megjelent, mint camping evőkészlet. Az eszcájg anyaga rozsdamentes acél volt.

Jó súllyal bírt, miért is ha a jobb nadrágunk oldalzsebébe-az addig rendszeresített Összfegyvernemi Védőkanál(vajh kitől származik e név??)helyeztük, akkor eme addicionális tömeg lépéseink energia igényét jelentősen megnövelte. Minthogy ez is a honvéd napi kötelzető felszereléséhez tartozott elvileg hordanunk kellett volna. De nem használtuk, mivel az elmosásuk elég körülményes volt, és ehelyett a kényelmes és könnyű alaminiumkanál rendszerben tartása mellett döntöttünk.

Ad. 2.
Azt bizony Dóc-nak hívták!



Fodor valamint Kanyó Bajtársat tartalmas és vitézül végzett blokkbeírásaikért szeretném a Példamutató Összfegyvernemi Blókkbeíró Obsitos kitüntetésre felterjeszteni..

Bajtársi üdvözlettel,
Ideghes sk.

Ideghes megtöri a BLOGSTOP-ot

Bár Régeni bajtárs megkerülésének már többször örvendhettünk, mégis a cimzettek miatt vélem blokkbavalónak minősíteni: mondván Repetitio est mater studiorum, hátha azok a pernehajderek, akik a bajtársi lelkületnek ily mértékben fittyet hánynak, hogy tudniillik semmi érdemlegeset sem tesznek az oral hysteria fennmaradásáért, hátha magukba szállnak és megkeresik a T-ütegblogstop-ot, s olvasván dicső hadtörténelmi múltunk jeles tetteit elébb a bajtársiasság érzetének hevülete, majd az emlékek végtelen folyama is felbuzog bennük.

Igen örvendek, hogy Csikósmiklós kikerült a gyengélkedőről, ha jól olvastam.

Visszalapozva a blokkban,- próbálj csak meg egy blogban csak úgy, kedvedre lapozgatni, az bizony nonsense, merthogy annak lapja nincs, úgyám, szóval ezér' maradok a blokknál. F.Zs. bajtársunk említést tesz az egyik oldalon, még ha az oldalszámozás dátum szerint megyen is, a Don -kanyarról. Szerintem mint fizikai hely is nevezetes, mert ez a Börgönd -Fehérvár bekötő útvonalon egy tényleges kanyar volt, és nevét azért kapta, mert a hó, ha volt, akkor az bizony rendesen befújta és akkor katonáknak kellett az utat járhatóvá tenni, lehetőleg éjfélkor.
Na egy ilyen alkalommal tülünk is vittek bajtársakat, közöttük volt Gábor András bajtársunk, akinek sikerült ott megfázni, tüdőgyulladást kapni, mert a hóhányásban kiizzadt. A dolog szépsége, hogy oda - vissza nyitott teherautón szállították őket. Csakhogy a tüdőgyulladás egy kissé elhúzódott, s végül is Bp.-en a Honvéd Kórházban kezelték az igazán nem törékeny termetű s fizikumú Bandinkat, ahol is meglátogattuk. Bandi egyébként csak egy hangerővel tudott kommunikálni, úgy kb. 150db környékén, de ha suttogott akkor is ez volt az érték. Indulatbol, nem emlékszem, hogy a hagját felemelte volna, igaz ez a fentiek miatt úgyse sikerült volna neki.
Ezen a Fehérvárra hadi utu .... történt más is, ez, úgy vettem észre, nincs a lapozhatatlan elektromos jegyzetek között, amikor Móka koma és Keraban a Vasfejű csak későn, a vonat indulás után jutott ki a laktanyából. Ekkor nem maradt más lehetőségük, mint a begyaloglás Fehérvárra, s tán ráadásul ez szombaton történt. A stopolás tiltott dolog, volt, merhogy a katona összfegyvernemi jelzéséről az imperilista ügynök(cia, gehlen, fonaetikusan, akkor még moszad nem létezett az éberségi szaxótárban) rájön a kiskatona(kinek a feje van elől , de a farka irányítja- Hygéne szds et. mélyfilózófiai lényeglátása) szolgálatára, és így könnyen kikérdezhetővé válik, s így államtitkot árulhat el. Na szóval ottan ballagott két bajtársunk, amikor talán egy Wartburg hangja tűnt fel a laktanya felől (jó kis képzavar mi, de direkte benne hagyom), és bajtársaink e hangforrást leíntették, az meg is állt, és fenti két bajtársukn a fehérvári útírány megjelölve beszálltak a veztő szíves invitálására, hogy gyorsabban visszaérjenek a laktanyába, egy kis laktanyára, mert a sofőr Elkán Károly(Sir Khán) volt foglakozását nézve laktanyaparancsnok. Nevével később, ha figyelmesen olvastuk a sajtót, az Antall-kormány OLP(Országos Légvédelmi Parancsnokság) parancsnokaként találkozhattunk.
Bajtársak! Kérem e jelentős esemény teljes discussióját!!
Főleg, ha ezt, az érintettek tennék meg!!!

Kese, Vitéz Gábor, Érsek(Mosonmagyaróvári Egyetemen volt utoljára) Lengyel Miklós hol vannak, ügyeletes alegységben, őrségben Őrségen, vagy a Romkert árnyában napoznak(ez is jó kis zavarosság ugye)??? Szólni kéne a naposnak, de a világértse akarlak felébreszteni.
i

Fodor Zsolt Tokaiéknál

Tokai Bandi kerülő úton

Blogértékű gondolatokat szippantott magába a levelezési rendszer. Tokai Bandi, Fodor Zsolt memóriásszal váltott levelet (illetve nem váltott, csak küldött, a váltás akkor jön majd létre, ha Zsolt válaszol, de remélem már a nótaszós fejléc alatt). Kénytelen voltam az előző bejegyzéshez hasonló nyilvánosságra hozni a tartalma miatt. Megint csak ismételni tudom magam: Nehogy aztán hogy már nehogy ne ám.

Szia, Zsolt,

ma a reggeli tornámat vezényszavaid alkalmazásával

rendesen elvégeztem.

Valaki már írta, hogy Brumi találta föl még Vásárhelyen az ágy alá pokrócbatekeredéses módszert a r.t. kiküszöbölésére.

Később ezt mi pl. Mohóval (Szabó Laci) Börgöndön is naponta gyakoroltuk, ott könnyebb is volt, mert míg Hmv-n emlékezetem szerint husszú egyes sorban voltak az ágyak itt már kettő-kettő volt egymás mellett, nagyobb volt alatta az ányák. Jó vastag zöld pokrócaink voltak, de a kövön azért nem ártott kettőt is magunk köré csavarni.

Engedelmeddel, ha már a kitalálókat emlegeted, Kanyónak és Dobosnak is küldök máolatot. Dobos pont ma hajnalban

jelentette nekem e-mailben, hogy reggeli tornára, sőt blogírásra kész.

T-Bandi

u.i. A sok szófejtés közben (fönntarom, hogy némelyik cigány szó) nem említed leggyakoribb katonaszavunkat, a sumák szót. Nincs benne az idegen szavak szótárában. Naivitásomban osztrák katonai németet, vagy jiddist sejtek mögötte: ember ne a cipőjét pucolja (Schuh machen), hanem tevékenykedjen rendesen! B.

Levél Zsoltnak, Banditól

Na, nagy vegyész, fölteszek Neked is egy kérdést, amiér Máthé Dénes meg akart enni, mert szerinte csak szak-gyógyszerészeknek való. Azért persze válaszolt valamit, amit viszont egyelőre nem mondok el.

A kérdés: egy embergyógyszerről kéne kideríteni, mi lehetett benne. Nagymamám néha leküldött a patikába, hogy kérjek a Géza bácsitól egy adag "csodaport". Ez egy négy komponenses

korabeli kedélyjavító-serkentő dolog lehetett, ahogy mai eszemmel belegondolok, ( vagy enyhe káb?) de csak arra emlékszem, hogy Papaverin és Koffein biztosan, és talán Valerián lehetett benne, bizonyos adagokban. Ismered a régi patikai porokat, kis téglalap-papírcsomagocskák, kinyitottad, kettébehajtottad, a szádba ráztad, ráittad a vizet. Elképzelhető ez a három alkotórész, és mi lehetett a negyedik?

Törd a fejed, vagy kérdezősködj, megköszönném. Épp prózát írok erről a nagymamáról, jól jönne. Az is, mennyire lehetett tudatmódosító. A kicsi öregasszony, akkor már 40 éve özvegy, szerette a tütüt is, néha a barátnőivel összejöttek, és kik-ki hozta a maga kotyvasztotta likőrjét, borsodóját, füge- sőt sárgarépa-borát.

------------

Ja, és azt is kérdeztem még Ideghestől, hogy vajon mi lehetett az adagolás, mármint Papaverin ? mg? , Coffein ?mg, stb, mármint a receptre írva.

És miért ne hülyéskedjek tovább, elküldöm kérdésem másolatban Dr. K. Dobosnak is.

----

Láttad, hogy Csikós blogmajszter a korrekcióban az oszcillográftól már oszcillátorig jutott,/Totyiról mondott búcsúbeszédemben/ most ezúton biztatom, hogy ne álljon meg az oszcilloszkópig, amit Te követelsz.

Úgyhogy küldöm másolatba neki üs. Ez az üs melléütés, de eszembe jut róla pár első e-levelünk, amikben a dunántúli tájszólást emlegettük. Ez az üs, vagy es az is helyett - újabb találóskérdés: hol használatos szerinted?

Bandi

Bandi, nem vagyok cenzor!
Gyerekek, nem nyúltam be a Bandi emlékező beszédébe, mint ahogyan senkinek az írásába nem írok és veszek el. A helyesírás meg tőlem távol áll, ezért különösen nem érzem magam feljogosítva. Mint újságíró, utánam a megjelenés előtt még van olvasószerkesztés és korrektúra is, úgyhogy a hibáim általában megmaradnak az eredeti kéziratban. Na vissza... Szóval oszcci-- azt sem tudom mi az. A beszédedben Bandi volt egy csillagozott rész, azzal a megjegyzéssel, ha hossszú, kimaradhat. Na, kivettem a csillagot, magyarázatát és betettem az egész szöveget. Azóta többször is elolvastam, nagyon szép, és igaz gondolatok, valóban. Kár, hogy az én nekrológomat egy fiatalabb kollégám írja majd. Viszont nem tudom, hogy mit kell tenni azért, hogy a fiúk beírásainál az illető neve jelenjen meg, mint Schulz honvédnál és ne az enyém. Ugyan mindenki aláírja a nevét, de bíztató lenne a többiek számára is, hogy írjanak, mert így azt hiszik, hogy én verem gépet egész nap. A cimkéket viszont soxor kiegészítem.
Ui, ha kiderül, hogy heroin a csodapor, kiveszem a dumát és folytajuk magánban. Nem ártana meggazdagodni.

Sakk és söprés gázálarcban

Obsitosok!

Börgöndön kétféle szombat volt. Az egyiken nem ragaszkodtak szigorúan ottlétünkhöz. Az ilyen esetekben pénteken délután elindulhattak közülünk a szabadságosok. Ez voltaképpen nem szabadság volt, hanem hosszú eltáv, mert vasárnap éjfélre vissza kellet érniök. A másik fajta szombaton legalább du. 2-ig ott kellett lennünk. Ilyenkor is engedtek el közülünk embereket, de vasárnap éjfélre nekik is vissza kellett érniök. Visszajövetelkor Mattyasovszky kivételével mindenkinek át kellett szállnia Székesfehérváron. Szokás volt, ha túl sokat kellett volna várni, és négyen-öten összejöttünk, hogy taxival mentünk a laktanyába. Ilyenkor nemcsak T ütegesekkel társultunk. A taxiállomáson illedelmesen beálltunk a sorba. A taxisofõrök azonban legtöbbször a katonáknál álltak meg függetlenül attól, hogy ki lett volna a soron következõ. A piros fegyvernemi jelzésünkrõl tudták, hogy hosszabb fuvarra van kilátás.
A másik fajta szombaton délelött parknap volt. Ekkor a laktanyaudvar egy kijelölt részét kellett takarítanunk. Egy ilyen takarításkor Pallagi Totyi talált egy kályhacsövet, amit a hóna alá vett és a továbbiakban fel-alá sétált vele. A hmvh.-i R. Nagy Pál szds. erre azt mondta volna, hogy Pallagi honv. nem dolgozott, csak invitálta a munkát. Amikor Totyi visszakerült hozzánk, még emlékezett a kályhacsöves sétájára. Azt is mondta, hogy a futkosóban nagy tetszést aratott, amikor a többi futtatottnak elmesélte az esetet.
Késõbb bevezették, hogy ezeken a szombatokon bizonyos ideig gázálarcban kellett lennünk, utána mehettünk udvart söpörni. A gázálarcos idõk egyre hosszabbak lettek. Nem írtak elõ semmit arra, hogy mit csináljunk, amíg gázálarcban vagyunk. A gázálarc viselését amennyire lehetett, elsumákoltuk. Ha elöljáró közeledett, akkor valaki beszólt, hogy gáz. Én pl Roccoval vagy Regõssel gázálarcban sakkoztam. Schulz és még valaki úgy döntöttek egyik alkalommal, hogy a kellemetlent összekötik a haszontalannal, és gázálarcban seprõt ragadtak, és nekiálltak a tiszti étkezde felé vezetõ út seprésébe. Egy tiszt ez meglátta, és nagyon mérges lett, mert azt hitte, hogy valaki a Schulzékkal büntetésbõl sepertet gázálarcban. Schulzék elmagyarázták neki, hogy szó se róla, õk döntöttek így. A tiszt megnyugodva ment tovább. Ilyen is volt.


Fodor Zs. honv.