Jobbulást, Laci!

Ötleted gentleman-like, ámde pont arra figyelmeztetett valaki,
sőt talán pont ennek a blognak kinyitásakor kicsi ablakban az én Firefoxom, vagy micsodám, hogy a blogokról szopatják legjobban a bankszámlaszámokat.
Gyógyulj meg, aztán majd egyszer találkozunk, és akkor személyesen.
T-Bandi

Jobbulást Laci-mondja Csikóshonvéd is. Örülök, hogy nem vagy olyan beteg és be tudtál írni a blogba. Majd T-Bandinak tartok egy lazító előadást, mert nagyon ódzkodik a beírástól, csak megjegyzésre hajlandó, én meg egymás után másolom a beírások közé.
Tegnap írtam Gábor Andrásnak (Melák), még nem válaszolt.
1. De eszembe jutottak a kora tavaszi, reggeli tornák, amikor egyszerűen félrefutottunk az útról valami hodályba, ott melegen tartottuk a testhőmérséklettel a légteret és a futás végére kifutottunk és egyből visszatéptünk a körletbe. A T-üteg elbújt a futás elől.
2. Keraban a vasfejű-ez volt Folly. A felső ágyon volt a helyem mellette, egyik reggel a szokásos zene egy Beatles nóta volt, talán a Yellow Submarine. Nagyon jó kedvünk lett tőle.
3. A Móker Misi órája állandóan adott idővel elért a valós időtől, ő tudta mennyivel. Azért- mondta-- ha a buszon megnézik a karóráját, ne tudják meg a pontos időt.
4. Szendrő Luigi nagyon megbízott bennem, állandóan félrehívott és megmutatta a nyelvét: "Nézd m ilyen lepedékes, vagy nem? De, lepedékes. Beteg vagyok, valami belső nyavaja". Előfodult, hogy a szemét kellett szemügyre venni. Dúrván lehúzta a szemhéját és szinte kifordult szemét mutatta, olyan alapos volt: "Látod, milyen sárga a fehérje?"