Bogdán László verse: Tatárpuszta

Bogdán László:

TATÁRPUSZTA

a magukra hagyottak

Tatárpusztán három napja a légió harcban áll.

Levadásszák őrszemeink. Elmosódik a határ

Rémálom, ébrenlét között. Az ellenség hangtalan.

Nincs teste, egyenruhája, arca, bajonetje van!

Telefonjaink is némák. Körkörös a védelem.

És egymásnak vetett háttal vérezünk a végeken.

Köröznek vad dögkeselyűk fejünk felett. A mocsár

Elevenen szív magába. Szájperemig ér a sár.

Posta sem jár. A vezérkar három napja nem felel.

Szélszagatta éjszakánk dúlt kételyekkel elkever.

,,Lemondottak volna rólunk?!” ,,Ki lesz a következő?”

Árnyak cikáznak a ködben. Szívünk is dögtemető.

Rohamkés járja át testünk, de a kést nem fogja kéz.

Fantomokkal légterében Tatárpuszta elemészt.

Megjegyzés: Bogdán László barátom, aki Sepsiszentgyörgyön él, ugyan valószínűleg a román Néphadseregben szerezte tapasztalatait, de azoknak, akik Börgöndön Buzzati könyvét olvasták, talán érdekes a vers, amit nemrég Bogdánnak a Mentor Könyvkiadónál megjelent Démon c. kötetében találtam. T-András