Fodor Zsolt
Kedves T. Ütegesek!
Végre megvan! Rocco bedobta Mikola őrmester nevét. Ő volt a Potrien. Egy magas, pocakos fazon volt, és potroha sugallta a Portien nevet. Őróla írtam, hogy egyszer hülyét csináltunk belőle, amikor napostiszt volt. Ennek része volt a csak a job lábad tedd oda, csak a bal lábad tedd oda. Ez szigorúan Börgöndön történt. Erre megesküszöm. Ha időm lesz, leírom az egész esetet. Sajnos munkahelyemen nincs időm írni, otthon pedig feleségemmel és fiammal kell megküzdenem a számítógépért.
Tokai Bandi Roccohoz intézett intelméhez csatlakozom.
Börgöndi eseteinkről egy hosszabb levelet próbálok összehozni, ugyanígy Hmvh-ről is. A dolog a fent említett okok miatt akadozva halad. Még mindig nem írta meg senki, hogy ki volt az az alacsony bp-i fickó a börgöndi első szakaszból, akinek a neve nem jut eszembe. Úgy vélem, hogy felsorolásomból csak ő hiányzik.
Üdv:
F. Zs. honv.
2008.01.29.
Máthé Dénes
Bajtársak! Kedves US!
Igen helyesen említetted fel, csöndes lázadásaink egyik kedves eszközét: a féllábas vigyázzmenetet. A dolog azért is kedves, mert mintha szerénységem is aktiv feltalálói érdemeket szerzett volna eme egyszerű, utálatunkat ugyanakkor magas hőfokon megjelenítő, kommunikációs eszköz ki-és feltalálásában(legalábbis emlékim szerint). Na persze, a szinte történelmi távlat (Vietnami háború), a mindent megszépítő, fiatalságra való emlékezés, a tényektől a képzelgés felé sodorhatja az embert, ami ily hadastyáni korban igazán nem elítélendő(sőtmiazhogy!), természetesen nem adhat okot arra, hogy más, ilyen téren kifejtett feltalálói jogait csorbítsam. Azért ha valaki másképp emlékezne kérem korrigáljon, hiszen e kiváló időszak becsületén, hősiességén nem eshet ily apróság miatt még lehelletnyi foltocska sem.
Úgy emlékszem, a bőségesen kínált, amúgy pedig gyakorlatilag ehetetlen ebédünk után megkívántatott a kőőőőrletbe való visszatérésünk során a vidám, teli torokból való éneklés, ami telihassal is alig ment volna, hát még üressel.(Annyit azért az ételekről, hogy ott találkoztam a rakott kelkáposztával, és amit útólag is el kell ismernem, kifejezetten igényes, jóízű előadásban!!)
Minthogy az ének felcsendülése akadozott, ezért büntetésül vigyázzmenet vezénylése következett, amelyet egy darabig szabályos módon végrehajtottuk, de később rájöttünk a fenti, a mai szóhasználatnak talán jobban megfelelő: standby állapotban való menetelés többszörösen előnyös voltára. Bár a dolog, így visszanézve, talán súrolta a kollektív parancsmegtagadás ( =lázadás? ) határát, mégsem lett soha a dologból semmi, pedig egyszer így körbejártuk az egész laktanyát, minden létező elöljáró szemeláttára, s füle hallatára. MEGJ: AZ ABLAKBÓL RÖHÖGTÉK A TISZTHELYETTEST, AKI VELÜNK VOLT (Az egész a sánták vigyázzmenetére hasjazott.)
Úgy emlékszem, egy ilyen alkalommal, miután jól megjárattak minket, az épületünk előtt felsorakozva, a vezénylő tisztféle megkérdezte "Hát elvtársak kellett ez maguknak?", mire mi egyszerre ordítottuk az igent. Válaszunk meglehetősen meglepte őt.
Ha már Hmvh is, mint életünk szerves része előkerült, akkor hadd gondoljunk vissza szeretettel azokra a szép reggelekre, amikor ott, az alakulótéren katonazenekarral megtámogatott parádéban vehettünk rész.
Itt többször el-és felhangzott a "Híres Komárom " kezdetű 48-as katonadal induló változata(még a Horthy-féle fasiszta népnyúzó hadseregből kölcsönözve), amely során Patkós őrnagy hadműveleti főtiszt(kicsit gombócosan artikulálva) jelentett a laktanyaparancsnoknak, miután kb. 5 métert kicsit imbolygó vigyázzmenetben megtett. Minthogy a fent említett személy tömege és térfogata, akkori becslésem szerint is extraordináris volt, a vigyázzmenet valami sajátos bájt, mondhatni férfias sármot kölcsönzött neki és hájtól szétfolyó testének, melynek összetartója a derék- és antantszíj volt. Így szerénységem alig-alig bírta ki röhögés nélkül. Pedig e kép vizuálisan ott, akkor a vállak közötti láthatóság miatt, nem engedett erős irritációt számomra, mert a sor vége felé álldogáltam. De a dolog arra volt jó, hogy szerény muzikalitásom engedte keretek között, a dallamot, a zenei összhatást filhallásisag számomra hosszú időre, mintegy őslenyomatként, megőrizze. S minthogy már az általános iskolában (minő egybeesése a dolgoknak, nomen est omen, Katona Lali osztálytársamtól) megtanultam a katonazenekar szájjal való utánzássát, e titkos eszköz is ellenállásunk manifesztálódásában szerepet kapott.
Na most ugorjunk Börgöndre, amikor is egy darabig a sor végén bandukolva időnként rá-rágyújtottam e szép hmvh-i emlékre, mi néhányunk tetszését azt hiszem elnyerte, mert Régeni Pétert és Fricit sikerült is rövid tanulási szakasz után a korábbi egyszemélyes zenekarom tagjává tenni, akikkel így már vállalhattuk az akusztikusan is megfelelő, mégis diszkrét decibell értéket, akár laktanyai körülmények között is.
Az éneklés kapcsán még eszembe jut, hogy B-n később tiltották azt a nótát, amit Hmvh-n tanultunk, hogy " a katona résen áll, védlek téged szép magyar hazám, sok nehéz csatákon át". Ott, akkor így is elhangzott: "Appadóczky résen áll", minden következmény nélkül. A. szdpk volt Hmvh-n.
B-n már csak a munkmozgalmi énekek voltak engedve, melyek interpretálásában, emlékszem egészen egyedi megoldásokat eszeltünk ki, nevezetesen a Föl! Kommunista ifjúsereg….. Örökbecsű indulót nem a megkívánt érces, férfias, határozott felütéssel indítottuk, hanem a lenini fokozatosságnak megfelelő, lassú hangerőnövekedéssel, és szintén saját találmányunként, az erős glisszandós intonálással.
Majd az éneklés ritmusán is módosítottunk is, és így sikerült egy temetési menethez illő zenei élményben részeltetnük a laktanya muzikálisan is érzékeny, de igazán nem hálás közönségét. (Ebből sem lett balhé). Hasonló módon járt a Warsavianka is.(Rontása tört ránk a zúgó viharban..)
Vissza Hmvh-ra, arra emlékeztek-e még, hogy amikor néha-néha egy héten egyszer melegvízhez jutottunk, mily örömmel zengett fel a zuhanyozó ködében a Sose hallok olyan gyönyörű nótaszót…. C. orosz népdal, Bunkóczi őrvezeztő tiszteletére? Szegény, rendkívül komisz alak volt(vagy mi utáltuk őt jobban az egész katonasággal együtt), mikor a bunkócskához értünk igazán nem értette a dolog miértjét.
De tényleg gályáznom kell,
ideges
Téringer István
Kérem a Hozzáértőt,ezeket gyüjtse és rendezze sajtó alá!
Tréning
??? Schulz
Kedves bámulatosan visszaemlékező volt Katonatársaim!
Arra emlékeztek, amikor Börgöndön Bunkóczi őrm. a délelőtti alaki foglalkozáson „nyitódj” vezényszót adott? – ködben. A szakasz vége a nagy fáig futott, alig tudott bennünket délig összeszedni.
Én egyébként elég csendes „vidéki” fiú voltam, mindig csodáltam a pesti fiúk bátorságát, ami többször a vakmerőségig fokozódott.
Elöljáróink persze kissé szadisták voltak (tisztelet a kivételnek). Nem kellett őket „sajnálni”.
Nagy érdeklődéssel várom a további történeteket, mert nekem már tényleg Cavinton kell, bár amit leírtok az előjön az emlékeimből.
Téringer Pisti érdekesen ír, de lehet hogy csak nagyon előre gondolkodik és azért „rövidít”, de lehet, hogy kissé elromlott a szövegszerkesztője.
Nagy várakozással nézek a csütörtöki találkozás elé.
Üdv mindenkinek
Schulz - Lala
Máthé Dénes
LaLa!
Vigyázz! Bunkóczi örv.v.tizedes(??) Hmvh-n volt, Punk főtőrm, penig Börgöndön exisztált. Akinek fenomenális, és szinte virtuóz nyújtóról való leszállásról Frici volt szíves a történelmi hitelesség erejével megemlékezni.
Valóban volt ilyen ködös história.
ideges
Kasnyik táborszernagyúr címére is küldje el valaki, mer nekem a név alapján visszarúgja.
i
2008. 01. 29.
Kedves T Ütegiek!
A számomra emlékezetes vigyázzmenet Mikolával/Potriennel történt. Valamiért fékezhetetlen jó kedvünk volt. A nóta nem ment, jött a vigyáz és jött a féllábas vigyázz. Így elszórakoztunk egymással egy darabig. Potriennek azonban kezdett lejárni napostiszti szolgálati ideje, ezért egyre idegesebb lett. Végül felsorakoztatott minket az elhelyezési körletünk elötti úton, és azt mondta, hogy maradt még egy kis idõnk az edédszünetbõl, ki akarunk-e futni a nagy fához. Erre mi kórusban, de természetesen nem egyszerre ordítottuk, hogy igen. Ilyen megjegyzések is elhangzottak, hogy olyan régen láttuk már a nagy fát, szeretném látni a nagy fát, stb.
Potrien belátta, hogy nem bír velünk és elzavat minket. Mi kacagva (!) eltüntünk az épületben. A nagy fa a gyakorló tér túlsó végén volt és nem egy fa, hanem legalább három volt, de elhelyezkedésük és a laktanya Ürge Stadionra nézõ és be nem zárható kijáratától mért távolságuk miatt csak egynek látszottak. Különösen nagy kib….snak számított, ha valakit oda elfuttattak. Ott és akkor azon is csak röhögtünk volna, ha tényleg el kell odáig futnunk. Többünknek ez nem lett volana probléma. (Így van, Friedrich honvéd?) A nóta vagy vigyázzment alternatíva számos esetben felmerült. Volt egy olyan nóta is, amely úgy kezdõdött, hogy “Szabad vándormadár a pilóta, Csak is egy, ami bántja szívét.” (tovább is tudom, de megkíméllek benneteket.) Ez Völgyi és Visnyei nótája volt. Ideghes Dénes honv. kissé átalakította. Az õ átdolgozásában így hangzott: “Víg madár, víg madár a pilóta, Csak is egy, ami báncsa szívét.” Igy sem lett sokkal elviselhetõbb. Ez a nótázás volt elöljáróink (szd. pk., szksz. pk., stb) és alkami elöljáróink (ÜTI, HÜTI, CSÜTI, napostiszt és más effélék) rögeszméje.
Amit Ideghes leírt Patkós õrgy. hadmûveleti fõtiszt jelentésérõl Hmvh-en, igaz. Errõl is szerenék bõvebben írni. Az egész szertartást csin-bum cirkusznak hívtuk. Jelentõsége számunkra felfoghatatlan maradt. Az Ideghes féle zenekarra jól emlékszem.
Rocco és Dobos honvédek rájöttek, hogy az az ember, akire az 1. szakaszból nem emlékeztem, Nagy Lajos volt. Most már emlékszem. Javaslom, hogy Dobost és Tréninget részesítsük dícséretben. (A dolgozó népet szolgálom!)
Irományaim a tszab45@freemail.hu-ról és Pápa Pál (!) címérõl még a Tokai Bandi féle módosítás után is mindig visszapattannak, mint a fedezet nélküli csekk. Egy önként jelentkezõt megkérek eme alkotásom hozzájuk továbbítására. Ne ússzák meg õk se!
Üdv:
F. Zs. honv.
2008. 01. 30.
Bajtársak!
FZs lealáz minket a pályáról.
A Nagy Lajos meg egyszer, ez még az elején volt, esküvői meghívót kapott, a nővére esküdött. Namármost nagy nehezen elengedték, de Lajosunk-lévén elég szerény fiú- kivételesen argumentált, ott mi előttünk , merthogy kevés neki a megadott szabadság.. Ami azért nem volt egy semmi, mert hát nem hiszem, hogy termete miatt valamelyik amerikai kosárlabdacsapat megkereste volna, és egyáltalán lényéből az ellenkezés legkisebb szikrája is hiányzott. És elmondta, ha jól emlékszem neki bizony messzire, Boconádra kell mennie, többszöri átszállással és a csatlakozások miatt bizony még egy napra szüksége van.. Na ez a Boconád is kissé kedélyhullámzó hatású volt, szóval mint robbanékony gyúelegy ott keringett a levegőben, sőt mintha a röhögésnek némi helyi explóziója is manifesztálódott volna. Ámde eruptívvá akkor vált, amikor tán Punk, megkérdezte, de hát hol van az a Boconád? Mire Lajosunk szálfa termetét kihúzva egyből, férfiassan, amúgy katonásan rávágta, "Hát Ludas mellett!" NB. akceptálták a kérést, és talán ez lehetett az oka annak, hogy a vidékieket mindig egy nappal többre engedték el, mint a pestieket. Miért is némely utálat volt bennünk irányukba, de hol van már a tavalyi hó?
(Nem katonasági élmény, de a 80-as évek közepe táján, mint növényvédőszeres, kukorica gyomírtási lesre járván, valahol a Jászság és Kúnság(hm Cavinton) határán láttam egy Ludas helységjelző táblát, de hol volt onnét még Boconád!!).
Visszatérve FZs által emlitett Gáspár bajtárs balesetére, az valóban egy ronda dolog volt. Akkor megmondatott, hogy a fából készült, pléhbevonatú gyakorló kézigránát(kb 30 dkg-s) várható landolási helyétől álljunk jó távol. G bajtárs meg épp akkor keresztezte ezt a sávot, pedig ordítottunk rá hogy ne, amikor a gránát eltalálta, egyből összeesett, és ömlött a fejéből a vér. Feje tetején érte az ütés, és ahogy FZs írta beszakította a csontot is, mintegy 20filléresnyi területeten, ezért kellett később P-en megoperálni. Ez tiszthelyettesi vizsga előtt, a vége felé történt.
(E hajigáláshoz tartozik még, hogy Gál Tóni, kinek neve korábban említettek szerint Pál Ilona is volt, és aki egyébként verhetetlenül pingpongozott, dobta a legmesszibbre ezt a vacakot, messzebbre mint a Punk.)
Na most jön ideTokai Bandi emlékezése, (nekem nem jutott eszembe a neve, csak habitusa, ahogy TB leírta) mert Vitéz Gáborral(szőke, valóban vidám, fickó volt, rájöttem, hogy ő volt a másik) gyólyavisziben vittük a gyengélkedőre. Érdekes módon G bajtárs akkor teljesen eszméleténél volt. Arra emlékszem, mindketten alaposan véresek lettünk. Hála Istennek az operáció akkor úgy tűnt, jól sikerült(ahogy FZs írta meglátogattuk, mint előtte a szintén gépészmérnöki aspírációval bíró Gábor Lacit, aki ha suttogott is szép reszelős hangján: ordított, és ordítani egyébként soha nem ordított, szelíd fiú volt ő is ) és talán megkezdhette a Műszakit, mint gépészmérnök hallgató.
Láng Robi minek hallgat?
tszabó meg valós címként látszik, de viszadobja.
Dr. Érsek Zsoltot még nem bírtam a Mosonmagyaróvári Egyetemen, 06 96-566-679- központi számon megkeresni.
Bajtársi üdvözlettel,
Ideghes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése