Visszaemlékezés

Sziasztok Öreg Katonák!

Ahogy nézem a fényképeket, elég ártatlan kisfiúk voltunk még, amikor ebbe a nagy keki színű maszlagba beolvasztottak bennünket. Mi voltunk az első 18 éves bevonulók. Többször kiderült, hogy kiképzőink is zavarban voltak ettől. Mi bizony levágtunk a köpenyből vagy 20 centit, úgy hajtott vissza édesanyám 30 centit, hogy ne fogjanak gyanút a levágásra (így térdig ért). Földereng előttem a 4-es kiképző terep szikes végtelensége, ahol jakomo (lövész) módra kellett lövészteknőt ásni, de a parancs úgy szólt, aki kész, hozzá kezdhet a térdelő, majd az álló gödör kiásásához. Mondanom sem kell, hogy szikrázott a gyalásó a kemény talajon, piszkálgattuk-piszkálgattuk, amikor előljáró érkezett. Megállt Gulyás Lajos előtt, aki mellettem ásott és már a térdelő gödrög ásta nagy buzgalommal. Az volt a módi, hogy jelentkezni kellett fegyverrel a kezében, de a fegyver nem volt sehol. Lajos nagy buzgalmával a kiásott göröngyökkel betemette (bocsi Lajcsi).

Emlékeztek, hogy akkor volt a tokiói olimpia? Reggel voltak a közvetítések a rádióban, éppen reggeli után "Vonulj ki!" vezényszót kaptunk, de mi csak hallgattuk a rádiót: Dömötör lőj, lőj, Dömötör lőj! (Szepesi) és vertük az oroszokat, de mi nem mozdultunk. Hiába dühöngött "Zseboroszlán", aki az a tizedes, vagy szakaszvezető volt, aki mindig üvöltött velünk a körletben is. Mi neveztük el így. Vele fordult elő az is, hogy büntetésből futásban kellett közlekednünk mindenhová. Néhányan a körletben elkezdtünk a körletben szaladgálni. "Mit csinálnak maguk?"-üvöltötte. "Jelentem sétálunk, csak futásban kell közlekedni"-mondta valamelyikőnk, s 10 perc múlva a konyhán találtuk magunkat vöröshagyma pucolás mellett. Hódmezőn én sokat sunnyogtam, mert a fotólabor kezelője földim volt és nagy szeretettel invitált, hogy nála lehet dekkolni. A nagy 100-as hálóban arra emlékszem, hogy Bratman honvéd jobbra az ajtó mellett aludt és reggeli torna ürügyén takaróját az ágy alá terítette és ott húzta meg magát. Volt ebből is botrány, mint abból is, amikor városi úszóversenyre jelentkezett (hogy kikerüljön a városba) és állítólag ki kellett menteni a vízből, mert nem tudott úszni (én nem voltam ott, ezt mesélték). Apatóczkiék annyira igyekeztek, hogy még klubdélutánt is rendeztek nekünk. Voltak bent a laktanyában a hódmezővásárhelyi gimiből egy lány osztály!

Mindenesetre amikor Börgöndre utaztunk, ütegparancsnokunk el volt hűlve, hogy micsoda gépeket faragtak belőlünk, mert még engedélyt kérni is kértünk engedélyt. Haza is küldött bennünket egy hét szabadságra (vesztére). Vérszemet kaptunk Börgöndön és több mindent megengedtünk magunknak, mint ők várták.

Folyt.köv.

Sztancsik Péter