Fodor Zsolt a karakter bajnok, mehet Pekingbe

Fodor Zsolt

Kedes Pallagi Emlékütegesek!

Megfenyegettelek benneteket, hogy Hódmezõvásárhelyõl is írok valamit. Itt van, nesztek!

Hmvh-en az elõfelvettek két századot tettek ki, az A és a B századot. Mi az A században voltunk. Az ottani nevekbõl már kevesebb jut eszembe és sok esetben csak a vezetéknevekre emlékszem. Olyan is van, akinek soha nem is tudtam a keresztnevét, vagy egyáltalán nem tudtam a nevét. A századpk. Apatóczky István szds. volt. A három szakaszból legalább kettõnek szds. volt a parancsnoka. Az elsõ szakasz pk-ára nem emlékszem. A másodiké Farkas szds. volt. Rocco és Bratmann ott szolgáltak. Én a harmadik szakaszban voltam. Pk-unk R. Nagy Pál szds. volt. A tisztesek közül Mercs és Czakó tiz-re emlékszem. Még ottlétünk alatt szakaszvezetõvé léptették õket elõ. Ott voltak még Földesi és Madarász õrv-õk. Földesi az én rajpk-om volt. Madarászt egyszer valamiért fogdába vágták. Akkor úgy mondtuk, hogy beb…ták a fogdába. A többi tisztes neve csak az után ugrott be, hogy elolvastam leveleiteket. Igazat írtatok. Hmvh-en gépkocsizó lövészek voltunk, azaz jakumók. Címünk Hmvh. MN 4228/A volt.

Sorozásomkor a procedúra végén a bizottság elé kellett állnom. A bizottság szinte kizárólag tisztekbõl állt. Jókedvûen (nem minden káröröm nélkül) azt mondta valamelyik, nyilván a rangidõs: “Zsolt barátunk, bevált ám.” Erre én csak a vállamat vonogattam. Valamelyikük feltette a cseles kérdést: “Mit szólt volna, ha nem vált volna be?” Erre azt találtam mondani, hogy azt is kibírtam volna. Ezen jót röhögtek.

Már a bevonulás se ment símán. Nekem pl. Zalaegerszegen kellett a kieg-en szept. 1-én, egy keddi napon reggel 6-kor megjelennem. Hogy elérjem a vonatot, már 2 órakor fel kellett kelnem. Márnap reggel 7 óra felé érkeztem négy vagy öt másik emberrel Hmvh-re egy õrv. vezetésével. Jármûveken már akkor se tudtam aludni. Hallottam, hogy többen egyenesen Hmvh-re kaptak behívót. Amikor az állomásról a laktanyához értek, az útjukba esõ legelsõ kapun akartak bemenni, de onnét egy másikhoz zavarták õket, mert az a technikai bejáró volt. A másik kapunál sejtelmük se volt arról, hogy bevonuló újoncok fognak megjelenni, és jó darabig nem engedték be õket, hiába mutogatták a behívóikat. A fiúk erre brahiból cirkuszt csináltak. Többek között azt kiabálták, hogy azonnal engedjék be õket, mert õk aktonák akarnak lenni. Végre bebocsátást nyertek. A zalaegerszegi különítmény a tisztes vezetésével minden nehézség nélkül be tudott jutni.

Amikor már bent voltunk, valami teremfélében leültettek bennünket. Mondtak is valamit, de hogy ki és mit, arra nem emlékszem. Azzal fejezték be, hogy most a két napi hideg élelem megmaradt részébõl együnk, amennyit akarunk, a maradékot hagyjuk ott, mert a körletbe tilos élelmiszert vinni. A helyiségbõl még teljesen ki sem vonultunk, amikor öt-hat öreg katona nyomult be és a kaját nagy igyekezettel szedte össze. Fõleg az édességek után kaptak. Úgy látszott, hogy õk felvihették a körletükbe a kaját. Ezek után a fürdõ elõterébe hajtottak minket. Alighanem ekkor történt, hogy alaposan megnyírtak bennünket. Mindenki kapott egy hátizsákot, egy törölközõt és két, madzagon lógó azonos számot. Az egyik számot a nyakunkba kellett akasztani, a másikat a hátizsákra erõsíteni. Amikor ez megvolt, személyes tárgyainkat át kellett pakolni a hátizsákba, majd pucérra kellett vetkõzni. Egy asztalnál két baka ült. Az egyik a civil ruházatunkat csomagolta be és a csomagra ráírta a címet, a másik a szállítólevelet töltötte ki. A szállítólevelet a csomag madzagja alá dugták, és a csomagot a helyiség hátsó részében lévõ halomra tették. Õrült sebességgel dolgoztak. Alighanem ez után valamilyen felületes orvosi vizsgálat is volt. Hogy lemázsáltak bennünket, arra biztosan emlékszem. A fürdõben volt melegvíz. Fürdés után fogtuk hátizsákjainkat, és jött a beöltözés. Vadonás új cuccokat kaptunk. A gyakorlóruha is új volt. Úgy hívták, hogy szolgálati ruha. A késõbbiekben ezt kellet magunkra ölteni, ha látogatót fogadtunk, vagy szolgálatban voltunk. Beöltözés után leültünk valamilyen helyiségben. A zalaegerszegi csoport ekkor még együtt volt. Egymást bámultuk és nagyokat röhögtünk egymáson. Ezt a procedúrát egyesek úgy kommentálták, hogy bementünk a katonagyárba. Vitéz G. szerint bementünk, mint emberek, kijöttünk mint katonák. Nemsokára tisztesek jelentek meg és név szerint szedték össze embereiket. A zalaegerszegiek közül mindenki a B századba került, csak én kerültem az A százdba. Nem ismertem ott senkit. Valamilyen szervezési hiba folytán a zalaegerszegi Farkas Árpád nem jött velünk Zalaegerszegrõl.

Amikor a helyünkre értünk, valamilyen névsorolvasás volt. Minenkinek megmondták, hogy melyik szakasz melyik rajába van beosztva. Ezek után a felszerelés kiosztása következett. Legelõször egy sátorlapot kaptunk és abba ömlesztettük a cuccot. A felszerelési tárgyakat szinte vég nélkül osztották. Mindig azt hittem, hogy most már vége van, de mindig jött valami új. A csizmához kapca tarozott. A kapcatekerés tudományát egy tisztes mutatta be. Teljesen járatlanok voltunk ebben a mesterségben. Ez volt az elsõ katoni tudomány, amit megtanultunk. Nehezen eltelt a nap. A takarodó korábban volt, mint a napirend elõírta. Azt mondták azért, mert sokan nagyon sokat utaztak.

Az emberek, akik nem jöttek velünk Börgöndre:

Battizi András Budapestrõl. Rendkívül magas, robosztus testalkatú, fekete hajú fickó volt
Bérczi István
Darvas Péter Budapestrõl. Apja rendõr õrgy. volt. Fiát egyenruhában látogatta
Deák Budapestrõl
Eszes Nándor Budapestrõl. Sárgaságban megbetegedett, és ottlétünk alatt nem is került elõ
Gálfi Budapestrõl (Ki a mi vezérünk? A Gálfi. Kinek fogadunk szót? Senkinek.)
Kiss László Budapestrõl
Kuti nem Budapestrõl
Mezõvári Budapestrõl
Nagy Imre Egerbõl
Oláh Budapestrõl (Fingi)
Posta Emil Budapestrõl
Prónay Gábor Budapestrõl. Apja jól menõ belvárosi szabó volt.
Rónai Rudolf Budapestrõl. Nagyapja Rónai Sándor volt, aki a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány idején de azt megelõzõen is az országgyûlés elnöke volt.
Stark Budapestrõl
Svéd Budapestrõl
Zerkovitz István Budapestrõl

Kb. 13 emberrel nem tudok elszámolni. Az itt felsoroltak valahová Budapestre kerültek.

Gáspár az én rajomban volt. Valami baja lehetett, mert a gyengélkedõre vonult be. Kb. 10 nap után csatlakozott hozzánk.

Aki valamilyen, egy ember által szállíható hangszeren játszott, az még az elsõ napokban egy tisztes kísétretében haza lett küldve a hangszer Hmvh-re szállítása céljából. Elképzelhetõ, hogy Pallagi is köztük volt, ahogy Láng Laci/Robi írja.

Bunkóczy õrv. nem hozzánk volt beosztva, de néha ügyeletes volt nálunk. Olyankor a nóta mindig a Bunkócska volt. Többet foglalkozott velünk, mint illett volna, ezért nem állhattuk. A fürdõbe mind az egész század egyszerre vonult be. Fürdés közben Régeni Péter, aki akkor még nem volt Toprongy, feltette a kérdést:

- Elvtársak, mi jár a Bunkóczynak?

- Ló..sz! – ordítottuk kórusban.
Régeni: Mekkora, elvtársak?
Mind: Jó nagy!
Régeni: Dícsérjük meg!
Mind: Vén marha!
Régeni: Sajnáljuk meg!
Mind: Szegény hülye.
Régeniben nem vagyok 100%-ig biztos, de a szövegben igen. Valahonnét kiderült, hogy Bunkóczynak többször is a fürdõ elött vitt el az útja és legalább egyszer hallotta is, amikor róla volt szó. Bunkóczy ezt követõen megszelidült. Egyszer egy Kalácska nevû õrv-vel is bajunk volt, de nem emlékszem, hogy Hmvh-en vagy Börgöndön.

Farkas szds. egy alacsony köpcös fickó volt. Úgy hallottam, hogy mégis jól futott. Amikor katonáit futtatta, akkor õ is loholt velük. Amikor valakit leszidott, akkor úgy mondtuk, hogy leb…ott, mondókája végén megkérdezte: “Milyen katona maga!?” Erre azt kellet felelni, hogy trehány. Egyszer valakire rárivallt, hogy disznó katona. Bratmannra többször ripakodott rá, mint bárki másra. Akkor Bratmannt még nem ismertem, de ekként megtudtam, hogy ilyen ember is van, és hogy elöljárója életét rendszeresen keseríti. Azt is megfigyeltem, hogy Rocconak néha a menetelõ szakasz kürül kellett futkosnia valamilyen fegyelmi vétségért. Valószínüleg engedély nélkül szövegelt. 47 M. AK géppisztolya méreteihez képest valószínütlenül nagynak tûnt. A pacalról elmondottakat más valakitõl, alighanem Pápa Páltól (!) hallottam. A pacal elõkészítõ mûveletibe a sósavazás is meg volt említve. A dolgot úgy vezette fel Farkas szds., hogy milyen f…a gyerek az õ fia.

Mindig mindenre engedélyt kellett kérni, pl. kérek engedélyt bent tartózkodni, kérek engedélyt távozni, stb. Ezt valaki egyszer túlzásba vitte és azt mondta, hogy kérek engedélyt engedélyt kérni.

Egyik este a takarodó nem ment egyszerre, ezért a szd. ügyeletes õrv. ébresztõt rendelt el. Ekkor ki kellett ugrani az ágyakból. Darvas pedig megszólalt, hogy “Õrv. elvtárs, Darvas honvéd kérem megmondani, hogy a reggeli torna ingben lesz, vagy ing nélkül!” Erre kitört a röhögés. Az õrv. akkor azt mondta, hogy egész szd. takarodó, Darvasnak riadó. Miután Darvas magára kapkodott mindent, és jelentette, hogy a riadót végrehajtotta, neki is takarodó lett. Az õrv. azt mondta még neki, hogy éjjel 2 órakor majd közölni fogja vele, hogy miben lesz a reggeli torna. Amikor éjjel Darvas ágyához közeledett, Darvas hirtelen felült, és azt mondta, hogy “Tudom, ing nélkül lesz.” Amikor az éjszakai esetet valakitõl meghallottam, megkérdeztem Darvastól, hogy igaz-e. Azt mondta, hogy igaz, és hogy nagyon kellett erölködnie, hogy el ne aludjon, de ezt a poént semmi szín alatt nem akarta kihagyni. Darvas ezzel a virrasztásával kivívta õszinte csodálatomat. Nehéz volt röhögés nélkül kibírni, amikor Darvas vigyázzban állt.

A takarítás elsõ fokozata a WC-mosdó-dohányzó együttes volt.

Rocconak egyik tisztes parancsot adott valami takarításra. Rocco odament hozzá és megkérdezte: “Mit tetszett kérdezni?” A tisztes röhögött egyet, és Roccot elzavarta.

Egy másik tisztes Vitéz Gábornak adott valamire parancsot. Vitéz, ahogy az ilyenkor elõ volt írva, mondta, hogy értettem, de hozzátette, hogy ló..sz a s….dbe. Ebbõl nagy botrányt kavartak. Vitézt Apatóczky a század elött nagyon lehordta. Más következménye nem lett az ügynek.

Bevonulásunk után kb. egy héttel Apatóczky bejelenetette “Elolvastam néhányat az önök leveleibõl. Önök katonai titkokról írnak. Senkinek semi köze ahhoz, hogy mikor van az ébresztõ, mikor a takarodó, mit kapnak az étkezésekkor.” Ilyen és ehez hasonló dolgokról tudtuk meg, hogy azok katonai titkok. Még az elsõ napok egyikében Apatóczky kinyilatkoztatásként közölte: “Az önöket vezetõ tisztesek nem végeztek egyetemet, de katonai tudásuk alapján az önök professzorai.”

Apatóczky kifogásolta, hogy szemetet dobáltak el egyesek a dohányzóban. Eszes Nándor erre azt mondta, hogy az illetõ nyilván nem dobta volna el a szemetet, ha egy szemétkosarat vagy ládát talált volna. Apatóczky szemmel láthatóan meglepõdött. Olyasmit mondott, hogy eddig ilyen még nem volt. Néhány nap mulva azonban egy kontralemezbõl készült, felfelé szélesedõ trapéz formájú szemétláda jelent meg a dohányzóban. Eszes feltevése beigazolódott, mert a szemetet mindenki abba dobta.

Idõnként riadóval szórakoztattak minket. Nekünk a rakodásnál kellett segédkeznünk. Valamelyik társaság egy ilyen alkalommal megpakolt egy teherautót élesített tüzérségi lõszerrel. Amikor mindenki mindennel készen volt, a riadót lefújták, és mindent vissza kellett pakolni. A teherautó vezetõjét kilelte a hideg, amikor meglátta , hogy az újoncok az éles lõszert hosszában rakták fel. Senki nem mondta nekik, hogyan kell. Rónai ezekre a riadókra a füle botját se mozgatta. Amikor fel akartuk kelteni, nagyon dühösen azt mondta, hogy õ gyengélkedõ és aludt tovább. Ezt azért tudta megtenni, mert ilyen riadókor a tisztesek rögtön eltüntek.

Mercs tiz. egyszer Tóth Bélát és engem megnótáztatott. Béla és én a sor elején mentünk, és Mercs tiz-nek feltünt, hogy amikor nóta volt, mi hallgatásba burkolóztunk. Amikor ennek oka felõl érdeklõdött, elmondtuk, hogy mi nem tudunk énekelni. Mercs azt mondta, hogy ilyen nincs, ilyenrõl még nem is hallott, és kiadta a parancsot, hogy nóta állj, most pedig Fodor és Tóth honvédek fognak énekelni. Nem tehettünk egyebet, rákezdtük. Azonban alig csendültek fel az elsõ akkordok, mindjárt le lettünk állítva. A továbbiakban nem kellett énekelnünk. Mercs azt mondta, hogy olyan érzése támadt, hogy bicskával fúrkálják a fülét.

Egyszer vaktölténnyel lõttünk fekve feltámasztással, és Bratmann szétlõtte azt a fûrészporos zsákot, amelyre az AK csövét feltámasztotta. A vaklõszer után éleset kaptunk. Ahoz, hogy az AK vaklõszerrel mûködjön, a csõ végére csõszûkítõt kellett tenni. Tátrai Vilmos elfelejtette levenni a csõszûkítõt és betöltötte az éles lõszert. Egy szds. odament hozzá, elkérte tõle az AK-t és lõni készült. Meg akarta ugyanis mutani, hogy kell célozni és lõni. Tátrai Vili ekker vette csak észre, hogy a csõszûkítõ még mindig a csõ végén van. Rá is kiáltotta szds-ra, hogy fenn a csõszûkítõ. A szds. elsápadt, letette az AK-t, és szó nélkül odébb állt. Egyesek szerint Vili elpityeregte magát. Ha a szds. lõtt volna, nagyon komoly baleset történt volna. Örülhettek volan, ha csak az egyik szemüket ütik ki a csõszûkítõ vagy a csõ darabjai.

Többször volt fegyverszemle. Akinek valami probléma volt a Kalasnyikovjával, annak ki kellett állnia a század elé. Dobos és én mindig kint álltunk. A gázátömlõ furat rozsdás volt a Kalasnyikovomban. Soha nem tudtam kipucolni.

Valamikor október elején bevezették, hogy minden reggel fel kellett az egész ezrednek állnia az alakuló téren. Ezt Ideghes nagyjából leírta. A zenekar indulókat játszott és annak ütemére kellett odafáradnunk. Amikor már mindenki ott volt, Patkós õrgy. hadmûveleti fõtiszt jelentette az ezred pk-nak, hogy az ezred megjelent, vagy valami ilyesmit. Utána az következett, hogy jó reggelt elvtársak! Az egész ezred azt ordította, hogy jó reggelt ……….. elvtárs! Az illetõ alighanem a Lermán Lajos vagy a Hodosán névre hallgatott, de rendfokozatára nem emlékszem. Hogy ezek után érdemben is történt-e valami, arra szintén nem emlékszem, de valószínüleg semmi nem történt. Végül az következett, hogy ezredtörzs kilépni, többiek foglalkozásra elvonulni. Az ezredtörzs kilépnire egy nagy tömeg százados és õrnagy teljesen rendezetlenül eltávozott. Többen lehettek, mint ahányan ott maradtunk. A maradéknak zenekari kísérettel vigyázzmenetben el kellett vonulnia az ezred vezetõségének tribünje elött. Ezt az egész szertartást csin-bum cirkusznak hívtuk és nem tudtuk felfogni, hogy mire volt jó.

Szeptemberben még jó melegek voltak. Amikor pl. a 4-es gyakorlótérrõl kiizzadva bementünk, rohantunk a mosdóba, hogy amennyire lehet, letakarítsuk magunkról a port és az izzadságot. Egy ilyen alkalommal hallottam, amikor az egyik tisztes azt mondta a másiknak, hogy nem ért minket. Mert amikor nekünk egy kis idõnk van, mindjárt bújunk a csap alá. Õk pedig, ha egy kis idejük volt, a csizmájukat fényesítették. A 4-es gyakorlóteret a helyi tsz. legelõnek használta. Kénytelenek voltunk a birkaszart kerülgetve kúszni, fekvõ testhelyzetben lövészteknõt ásni, fekve tölteni és tüzelést mímelni.

A laktanya udvarán egy nagy gödröt ásattak velünk valami benzintanknak. A gödör ásását robbantással könnyítették meg. Néhány rög messzebb repült, mint kellett volna. Ezek két vagy három helyen is átlyukasztották a közelben lévõ hangárforma épületnek hullámpalából készült tetejét, amelyben akkor éppen kicsépelt gabonát tároltak. A robbantás után nekiálltunk a föld kihordásának. Itt hangzott el R. Nagy Pál szds. szájából, hogy emberek dolgozzanak is, ne csak invitálják a munkát. Lehet, hogy azt is õ mondta, hogy “Én nem vagyok egy sovinizmus, de amit maguk csinálnak, az már rizigó (sic).” Állítólag az is Hmvh-en történt, hogy valaki a V. I. Lenint hatodik Leninnek olvasta.

Az ébresztõ reggel 6-kor volt, és rögtön sorakozni kellett a reggeli tornához, amely 15 v. 20 percig tartott. Utána mindössze 8 percünk volt mosakodásra, borotválkozásra és ágyaink rendbetételére. Ezt nem tudtam betartani, de más se nagyon. Ezért ébresztõ elött megborotválkoztam. Nem voltam egyedül. Apatóczky többször is háborgott, hogy a reggeli napirendet nem tudjuk betartani. Bizonygatta, hogy a borotválkozás mindössze két perc. Szalmazsákokon aludtunk. A szalmazsákon egy lepedõ volt. A lepedõ után egy másik lepedõ következett, majd egy szürke pokróc és végül egy zöld pokróc. A zöld pokrócot nem volt szabad kivinni a körletbõl, egy alkalmat kivéve, amikor kiráztuk õket. Az ágyaknak sarkosnak kellett lenniök, amit nehéz volt megcsinálni. Ehez egy seprõnyéldarabot, az un. stopkafát használtuk. Benda a szalmazsákjában egy csomó éles lõszert talált. Ezt azonnal és szabályszerûen jelentette.

Minden nap délután 4-kor volt a parancskihirdetési foglalkozás. Itt olvasták fel, hogy ki lép másnap szolgálatba. Akkor még csak szd. naposok voltunk. A parancskihirdetés végén volt a levélosztás. Alakias mozgással kellett a levelekért az írnokhoz mennünk és a sorba visszatérni.

Úszó kiképzés is volt néhány alakalommal. Olyankor a városi strandra mentünk, ahol termálvíz volt. Tóth Béláról kiderült, hogy az úszás nem igazán megy neki.

A gyengélkedõn volt egy idõsebb, bajúszsos fõtörm., aki mindenkit Aranyp…û Józsinak szólított. Mivel mindig ezt mondta, õt is elneveztük Aranyp…û Józsinak. Valami oltást is kaptunk, amit õ adott be nekünk. Ez alighanem Eszes megbetegedése után történt. Egyesek megállapították, hogy ez a Józsi az injekcót nagyon jól be tudta adni. Valamikor ismét lemázsáltak minket. Akkor csizmában kellett a mérlegre állni. Mindenkinél jelentõs súlygyarapodást állapítottak meg.

Én Hmvh-en mindig éhes és mindig álmos voltam. Naponta alighanem szakaszonként egy ember lemehetett a kantinba. Az illetõ összeírta, hogy ki mit akar, begyüjtötte a pénzt, fogta a sátorlapját és ment. Jó sokára jött vissza a sátorlapból képzett batyuval a hátán. Én ilyenkor mindig kaját hozattam. Többet ettem, mint civil koromban, mégis lefogytam. Héjjas honv. is ilyen panaszokkal küszködött. Elhatároztuk, hogy kajaadagunk megnövelését kérjük. Erre volt törvényes lehetõség. A gyengélkedõn kellett jelenkeznünk. Vizsgálgattak és méricskéltek minket, végül azt mondták, hogy nem.

Az étkezde büdös volt. A kaját nyolc személyre adták ki egy nagyobb tálban. Ebbõl meríettünk a fém tálakba. A tálalók a napos vagy ügyeletes felügyelete alatt vették fel a kaját és a tálakat. A levest és a második fogást is ugyanabból a tálból ettük, és mindehez egy kanalunk volt. A kanál személyes felszerelésünkhöz tartozott és a nadrágunk szárán lévõ legombolható zsebben tartottuk. A kanálon kívül más evõeszköz nem volt. Akinek volt zsebkése, használhatta. Étkezés után a tálalók a mosogató helyiségbe adták be a nagyobb tálakat és azokat, amelyekbõl ettünk. Meleg víz csak néhanapján volt a mosogatáshoz. Az edények ezért soha nem voltak tiszták és kellemetlen szaguk volt. Reggelihez tejeskávét is kaptunk valamilyen aluminium ötvözetbõl készült poharakban. Ezek tisztasága is sok kívánnivalót hagyott maga után. Jellegzetes kellemetlen szaguk volt. Ezek a szagok adták meg az étkezde alapszagát.

Étkezések elött fel kellett sorakoznunk az étkezde elött. A bevonulás századonként történt. (Sapkát le, jobbról egyes oszlop!) Ilyenkor a bejáratnál Benyó tsz. szkv. állt. Erre az alkalomra fehér köpenyt öltött az egyenruhájára. Nagyon fontosnak képzelte magát. Tevékenysége ordítozásból állt. Elvileg a rend fenntartása céljából volt ott. Ha nem lett volna ott, akkor se mentek volna a dolgok másként. Amikor Eszesrõl kiderült, hogy sárgasága van, a rákövetkezõ napon az étkezde bejáratánal elhelyeztek egy lavor klórmeszes vizet, és abba mindenknek bele kellett dugnia mindkét mancsát, mielött az étkezdébe belépett. Ezt látszatcselekvésként értékeltem. Benyó tsz. szkv. erre is gondosan és lármásan felügyelt. Csütörtökönként halászlé és túróscsusza volt az ebéd.

Egy alkalommal bemutatták, hogy a géppuskatûz ellen az egyes fedezékek mennyire védenek. Ott is voltak a fedezékek, mi is ott voltunk, a géppuskát is elõhozták, de az nem mûködött. Kezelõinek futva kellett visszavontatia a kb. 1km-re lévõ laktanyába, és ugyancsak futva kellett odahúzniok egy másikat. Az már mûködött.

Az elõkészítõ lõgyakorlatot Dócon csináltuk. Az öreg katonák Dócot Dóciának is hívták. Amint Ideghes is leírta, nyitott teherautókon szakadó esõben utaztunk a helyszínre. Valamelyik elöljárónk azt mondta, hogy személyeket leponyvázott teherautón szállítani tilos. Mindenkinek vinnie kellet a szürke pokrócot. Ezeket rajok szerint tizesével hengerbe összecsavartuk, és feltettük a teherautóra. A pokrócokra is esett az esõ. A külsõ pokróc pocsékká ázott. A lõtér az oroszoké volt, és az õ laktanyájukban is aludtunk, mert éppen nem használták. Laktanyájuk belseje engem istállóra emlékeztetett. A vaságyakon nem volt semmi, a sodronyra feküdtünk. Az éjszaka folyamán Földesi õrv. csizmáját valaki megjáratta. Este ugyanis az õrv. szépen kipucolta, reggel mégis sárosan találta. A lövészet napján már nem esett az esõ. A lõgyakortlat úgy nézett ki, hogy 100m-re volt egy 75cm x 75cm-es mellalak, amire három egyes lövést kellett leadni fekve feltámasztással. Utána egy 200m messze lévõ, 150cm magas szembefutó alak következett, amire rövid sorozatokat kellett leadni fekve feltámasztás nélkül. A mellalaknál legalább 17 (?) kört kellett elérni a 30-ból. A szembefutó alakot elég volt egyszer eltalálni, mindegy volt, hogy hol. Mindig az alsó széle közepére kellett célozni. (Csapott célgömbbel úgy célzunk, hogy…) A lõszeres fejenként 9 lõszert osztott ki. (Lõszert vizsgáld meg, tározd be! A többi vezényszavakra is emlékszem.) Az eredményekbõl én csak arra emlékszem, hogy Pápa Ágoston 29-et vagy 30-at lõtt. Én csak megfelelõ eredményt értem el, mert a mellalakot csak kétszer találtam el. Az egész lövészet csak azért maradt számomra emlékezetes, mert a gulyáságyúban rendkívül jó túróscsuszát készítettek. Az egy túróscsusza-költemény volt. Se elötte, se utána olyan jó túróscsuszát nem ettem A túróscsuszát mindenki a saját csajkájából kanlazta ki. Másoknak is nagyon ízlett. Oláhnak a lövészet alatt elveszett a felszerelése. Kétségbeesetten kereste. Nem emlékszem rá, hogyan került meg neki.

A katonai eskü letétele is cirkusszal járt. A hozzátartozók is oda lettek csõdítve. Az eskü letétele után nem sokkal megjelent Eperjesi fõhdgy. és Csata törm. Ekkor már elterjedt a hír, hogy a Börgöndre menõk rakétások lesznek. A többiek azzal próbáltak ugratni minket, hogy majd a rakétákat kell szidoloznunk, és hogy a rakétáknak úgy kell ragyognoik, hogy tükrükben borotválkozni lehessen. Minden felszerelésünket le kellett adnunk. Végül beszállítottak bennünket egy buszba. Útravalót is kaptunk, amely fejenként egy hurkakonzerv volt. A kb. 60 hurkanzervet egy jutazsákban tették be a buszba. Hurkakonzervvel akkor találoztam életemben elõször. Rendkívül pocsék íze volt. Valószínüleg okt. 29-én értünk Börgöndre.

A B századból az alábbi nevekre emlékszem:

Bagladi András Nagykanizsáról
Becske
Cserép Csaba
Farkas Árpád Zalaegerszegrõl
Inokai Gábor
Kökény Attila Budapestrõl
Magda László
Sergyán Gyula Zalaegesrszegrõl
Záray Gyula Tatabányáról

A többi zalaegerszegi nevére nem emlékszem. Farkas és Záray pedig velünk jöttek Börgöndre.

Egy alkalommal a B szd. pk-a Nagy Gyula szds. foglalkozott velünk. Ilyeneket mondott: “Egymásba ér a ceruzkájuk, álljanak lazábban.” “Ön ott miért mozog?” “Azt a szót, hogy izé, törölje a szótárából!” Végül mint egy záró gondolatként azt mondta: “Az újoncok mind egyformák, nem nyíratkoznak, nem bororválkoznak, csizmájukat nem tisztítják.” Nagy Gyula egy alacsony kövér fickó volt. Kb. úgy nézett ki, mint ahogy Ideghes Patkós õrgy. hadmûveleti fõtisztet leírta.

A B századból egy vegyvédelmi szakaszra valót Hmvh-en tartottak, a többit elvitték valahová. Farkas és Záray kivételével további sorsuk ismeretlen. Bagladi András is a vegyvédelmi szakaszban maradt. A körülményeket nem bírta. Idegösszeomlást kapott, és leszerelték. Feltehetõen azért került a vegyvédelmi szakaszba, mert a Veszprémi Vegyipari Egyetemre vették fel.

----------------------------------------------------

Más téma: Én július 1-én érkezem Magyarországra és júl. 23-án jövök vissza. Egy találkozóra szívesen elmennék. A helyzetet bonyolítja, hogy a harcálláspont (HÁP) Nagykanizsán lesz.

Láng Robinak: Én változatlanul úgy emlékszem, hogy a 2. szakaszban voltál. Volt egy vegyes háló is, én is és K. Szabó is abban voltunk. Ha megeröltetném magma, nagyjából meg tudnám mondani, hogy nagyjából kik voltak benne. A dolog eldöntését megkönnyítené, ha mások is hozzászólnának a témához. Az is segítene, ha felsorolnád, hogy mire emlékszel még a szakmai dolgokból. Õrségben egyszer veled volt egy esetem. A Visnyei vs. Visnyai dolghoz nem tudok hozzászólni.

Ideghesnek: 02/04-én kelt leveled nem tudtam elolvasni. A mi Lotus Notes-unk valami kivetnivalót talál némely írásodban.

Gelencsér Péter évekkel ezelött olyan súlyos agyvérzést kapott, hogy abba belehalt.

Üdv:
F. Zs. honv.

U. i.: Cine minte.