Rocco és Peppino DiCapri

Névtelen írta...

Örülök,hogy megszólaltál,Gábor András,Melák,én meg a kicsi Tréning Rocco vagyok,aki nótákat tanult Tőled és mondásokat,ezt már emlegettem,1 ölelés:Tréning

2008. február 14. 17:49

Ez egy megjegyzés volt a Melák beírásához és kihozom ide, hogy aki nem szokta olvasni a megjegyzéseket az is lássa: Rocco is megszólalt. Egy korábbi levelében, ami itt van valahol bemásolva, több oldallal előrébb, megírta Rocco, hogy hosszú volt a köpenye és otthon felhajtották, de nem vágták le. Szerencsére. Én is így jártam, legalább 30 centit felhajtott anyukám, olyan lett, mint egy körúti szálloda előtt vásárolt térdig érő, divatos orkán kabátom. De nem ez az érdekes az első hazamenetelről...

A Punk sorba állított minket és játszotta az agyát, kiszúrt embereket és példamutató hibákat mutatott be az öltözékünkön. Mindezt a vonat érkezése előtt fél órával. Nagyon mentünk volna a nem létező Börgönd falu létező állomására. Már csak 20 perc volt, vigyázz, pihenj, oszolj, sorakozó. 15 perc lehetett a vonatig, amikor "na menjenek". Emlékszem a T-üteg futott a mezőn át, lerövidítve az utat, a kabátom baszott hosszú volt, szinte földig ért. Az atléták elől futottak, jól szétszóródtunk, a jelenet olyan volt, mint egy mai extrém futóverseny. Az atléták visszakiabálták, hogy megállítják a vonatot. De nem kellett, éppenhogy elértük. Arra nem emlékszem, hogy mi volt a vonaton és Pesten, hazaértem az utcánkba, bementem az udvarba, a kertkapu nyitva volt, az ajtó nyitva volt és senki sem volt otthon, szomszédoltak. Akkor még nyitva lehetett hagyni az ajtókat. Égett a lámpa a konyhában és szólt a Pacsirta rádió. Peppino DiCapri énekelt: Roberta....