Elaludtam őrségben

Nekem sem volt zavarmentes a leszerelésem. Napokkal előtte lövészetre vittek minket és miután lelőttem a magamét kihelyeztek lőtér őrségbe. Baromi meleg volt és egy bokor alatt elaludtam. Arra ébredtem délután, hogy nagyon nagy zaj van. Kiderült, hogy már oroszok lőnek, géppisztoly helyett gépágyúval és a T-üteg hazament. Kértem vizet a kulacsomba egy orosz tiszttől, de nem adott. Erre nekivágtam gyalog a laktanya irányába, nem emlékszem már milyen hosszú volt az út, de nagyon fárasztó volt, mert még nem volt learatva a cucc és nagyon nehezemre esett a gyaloglás. Ember nem akadt a környéken akitől vizet szerezhettem volna. A végén már mentem 10 lépéseket és le- lefeküdtem. Nagy nehezen elértem a laktanyához vezető útra és az árokból a szimatszatyromat feldobtam az aszfaltra. Baromi szerncsém volt, egy EÜ-s kocsi állt meg és rögtön megértette a fiatal doki, hogy nem szökött katona vagyok, hanem elfelejtett. Bent alsó hangon fogdába akartak vágni, de a doki közvetített és elérte, hogy én elaludtam, aki pedig kivitt a lőtérre nem csinált létszámellenőrzést. Ezzel kvittek voltunk, és senki sem csinált ügyet belőle. A dolog szinte titokban zajlott. Csak őrmester lettem. Ez a trauma egész életemre kihatott, attól kezdve dadogtam, egyik lábam lúdtalpat kapott és csak a nagymellű csajokra hajtottam.