Máthé Dénes
Bajtársak!
Samu visszaemlékezéséhez nehány apró adalék:
Nagy Mohó Állatot nem látom a sorban, aki Büky Dénes druszámmal messze Ámérikába disszidált, nem sokkal egyetem megkezdése után. Nem tudom ő is T üteges volt-e??
Nemcsak a Kis Japán, hanem Horti száselevtárs is kitűnő tanár volt, valóban, amit ott tanultunk tőlük, azt később mi a Munka Vörös Zászló Érdemrenddel kitüntetett Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának Vegyész Szakán(Mosmár bezzeg erről a jelzőről hallgatnak, mint disznó a rozsban), mind fizikából, mind pedig magunk között csak tökmag kémiának nevezett stúdiumunkban jó hatásfokkal hasznosíthattuk. Töredelmesen bevallom, hosszú tanulmányaim alatt megismert oktatók között a legjobbak közé számítanak még a mai napig is.
A Tokai meg az ismert nótát(Szentkúti búcsú), már Hvmh felé, Bpről a vonaton, szinte szakadás nélküli ismétlésekkel énekelte. Tőle tanultam el, a "hülye , aki nem bolond" ,ahogy elmondta, családjukban keletkezett szólást.
Igen tanulságos a történet, kérjük tegye közkinccsé, hátha hamarosan újra ilyen helyzetbe hozzák ORSZÁGUNKAT az MSZMPmaradékai+tárustasok (Szekeres, Lendvai, Mengelei Hordágy Ágnes stb)
Hanem Samu, ami a leves egymásra öntését illeti, ott a történet nem egészen úgy volt. Valaki ugyanis közülünk kitalálta, hogy a levesben egyben megfőtt karalábé, zeller, stb alkatrészek ballisztikus pályán légi útra terelhetők, úgy, hogy ezeket, a mozgásba hozandó levesalkatrész főtt zöldségeket, a kanál nyelére helyezzük, majd a kanál leszorítása végett a kanál görbületére balkezünk egyik ujj-jával(filoszok figyelem) nyomást gyakorolva a kanál kiöblösödő részére, jobbkezünket ökölbe szorítva, az általunk megkívánt röppályának megfelelő, empirikusan kimódolt mértékű ütést helyezünk. Ekkor a fenti lövedékek, a tüzér kellő gyakorlatszerzése, után akár 2-3m magas röppályán(alfa ill béta sík, azimút stb.) közlekedik, és megfelelő helyre jutva a kívánt pusztító hatást eléri. Ami a leírásból kimaradt, az nyilvánvaló ezek után, de csak a kételyek elkergetése végett, és a reprodukció biztos és végtelenszámú megismételhetősége céljából írom le, az asztal sík felületére a kanalat a kanál kiöblösödésével felfelé helyezzük el.
Nos egy ilyen kilövési gyakorlat, mely rendesen a csak ekkor rendelkezésre álló munició miatt, csak az ebédlőnek akkor alkalmazott lőtéren(nem kellett a Kara-kum-ba elgyalogolni) volt kivitelezhező, alkalmazása során, úgy emléxem Csikós Miklós nevű alkalmi tüzér, telibe kapta a nyitott, lapos leveses alumineum vajdlingot. A levesalkatrész gránát kinetikus energiája a vajdlingban,levő egyébként általában ehetetlen levest, oly mértékben hozta mozgásba, hogy az ez ott ülő egyik T-ütegtársunk ruháját alaposan beborította(nem emléxem a nevére, később növényvédőszer ügyben találkoztam vele a Budapesti Vegyiművek képviselőjeként az asztal túloldalán. Szelid, nagydarabb fiú volt akkor. Most sem találom a nevét, valamilyen Tibor volt.) No, ez az ütegtársunk aztán felkelt, és egy teli tányért(ilyen mély, örökkézsíros aluminium) a fenti levesből a tüzér(CsM) ruhájára öntötte. De, hogy kimenetelkor ne tűnjön fel semmi, hát falaztunk nekik, sikerrel .
Ekkor elhatároztuk, hogy egymásra nem tüzelünk, hanem csak, a velünk párhuzamosan elhelyezett alsztalánál ülő, sorállományra, akik egyébként mérhetetlenül útáltak minket, ebből eredendően mi is őket.
A dologban az is volt a kunszt, hogy a rendre felügyelő ögyeletes tisztféle háta megett kellett az akciót megtenni(szóval afféle partizánosdivá vált a dolog). Egy ilyen alkalom után, emlékeim szerint jókora belharcot sikerült generálnunk, persze ők kézzel dobálták aztán egymást.(Hiába, a bizalomvesztés szörnyű dolog) Szintúgy a tiszt háta mögött.
Emlékeimben több év van mint 12, hiszen a katonai titok megsértésének, netán elárulásának büntetési tétele mintha kicsit magosabb lett volna. Az aláíráskor mintha az…. -évig szerepelt, a felső határt jelezve.
A nevek kialakulásában, szintén emlékeim szerint, egy hallgatólagos és Nagy Mohó Állat által kitalált módszer az volt , hogy a keresztnév valahogy illeszkedjen a vezetéknévhez, így Csikós Gábor(kinek húgára még Hmvh-ról úgy emléxem kedves arcú, szép termetű leányka volt) Csikós Miklóssá lett. Gál Antal-ból Gál Pál(az Ilona nevet ő tette hozzá az első, valamilyen titsznek való bemutatkozás alkalmával, frenetikusssá váló röhögésünkkor fa arccal mondta, "Mit röhögtök, ez a bérmakeresztnevem". A tiszt pedig, mivel akkortájt már bizonyos tolerenciát kellett mutatni,( Kádár et. Aki nincs ellenünk az velünk van(honnan is lopta?) szövetségi politikája) lenyelte a dolgot. NMÁ engem így Máthé Máténak keresztelt el, de később Idegessé avanzsáltam, ami a későbbi stúdiumok során is elkísért.
Az elnevezésből az emlék szót kihagynám szívem szerint, mert biz az az elmúlásra utalna, márpedig Tóniért kár lenne még, bár mindnyájan alaposan benne vagyunk a veszélyeztetett korban, főleg az itt, Magyarországon maradtak. Tóni rendkívül jól utánozta a majmokat, még Hmvh- megtanultam tőle, hogy unoka-öcséimnél, -húgomnál, s majd saját gyermekeimnél szerezzek soha el nem hervadó laurusokat .
A Brumi meg döntsön, de én is Kertész Erzsébetre emléxem.
De mostmár gályázom,
Ideges
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése