Miután leszerepeltem a „Ki-Mit-Tud”-on, és újabb fellépéseimmel nem szerezhettem dicsőséget a nevezetes T-ütegnek, lassanként megváltozott helyzetem a katonaságnál. Fokozottan védett személyből átlagos honvéd elvtárssá váltam, sőt Ács Ákos álhadnagy szerint én lettem az első számú közellenség azok közül, akik fennhatósága alá tartoztak.
A továbbiakban már nem számíthattam arra, hogy elnéző fejcsóválással megúszom a fegyver karbantartás elhanyagolását, mint ahogy korábban már megtörtént. Igaz, akkor szentül meg voltam győződve arról, hogy abból nem lehet semmi bajom, mert vakrozsdás a géppisztolyom. Ezt hivatalosan is bejegyezték a fegyverkönyvbe. Ott is hagytam az enyémet a fegyverszobában a támlán pihenni, amíg a többiek olajos rongyokkal csuszatolták a sajátjukat.
Akkor ért csupán meglepetés, amikor az ellenőrző elöljáró parancsára a tisztítóvesszőbe fűzött fehér rongyot át kellett húznom a PPS géppisztoly csövén, és a túloldalon vörösre batikolt műalkotás bukkant elő. Bárki láthatta, hogy az én rozsdám egyáltalán nem vakult meg. Akkor még megúsztam a laktanyafogságot, mert a következő szereplésre készültem.
Eperjesi főhadnagy előtt is hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy sem kiváló katona, sem élenjáró nem lesz belőlem. A legjobb engem távol tartani mindenféle katonás gondolkodásmódot igénylő tevékenységtől. Ezért aztán leginkább naposi vagy konyhai szolgálatra kaptam beosztást.
A bevezetőben már említettem, hogy a katonaságot teljesen megváltozott tudatállapotban csináltam végig: szerelmes voltam. Ebből következően hetente többoldalas leveleket írtam későbbi menyasszonyomnak. Mai fejjel visszatekintve ez komoly egészségügyi kockázatot jelenthetett a cenzorok számára, akik valószínűleg majdnem halálra röhögték magukat a leveleim olvasása közben.
A személyiségemben kódolt hibalehetőség és a hadsereg olajozottan működő gépezete akkor került konfliktusba, amikor éppen konyhaszolgálatra készülődtem egy szép tavaszi reggelen, a hidegháború egy csendes időszakában.
A napossal egy órával korábban ébresztettem fel magam, hogy nyugodt körülmények között el tudjak készülni kedvesemnek írandó episztolámmal. Már a búcsúzó bekezdésnél tartottam, amikor megszólalt a sziréna. Én azt gondoltam, hogy egyike a ritka gyakorló riasztásoknak. Csak az volt furcsa, hogy tényleg nagy rohangálás kezdődött a körletben. A hálótermünkben is megjelent egy ismeretlen őrnagy és felhangzott a vezényszó:
- Elöljáró, vigyázz!!
- Pihenj, folytasd tovább! – válaszolt a szolgálati szabályzat szerint az őrnagy.
Én pedig – engedelmeskedve a parancsnak – visszaültem a stokira, és folytattam a levélírást. Az őrnagy hozzám fordult:
- Honvéd elvtárs, mi az ön feladata teljes harckészültség elrendelése esetén?!
- Oh, én megyek konyhai szolgálatra, csak előbb befejezem ezt a levelet, őrnagy elvtárs. Válaszoltam, fel sem pillantva a levélből, hiszen ő parancsolta az előbb, hogy folytasd tovább. Az őrnagy furcsán ingatta a fejét, amikor elhagyta hálótermünket.
Levelemet leadtam a naposasztalnál, hónom alá vágtam a kék kötényt, és krumplipucolásra hitelesített bicskával a zsebemben elmentem a konyhára, hogy szolgálattételre jelentkezzek. Akkor lepődtem meg, amikor a szakácsok is rohamsisakban, géppisztollyal, teljes menetfelszereléssel álltak a kondér mellé. Én pedig egy szál kicsorbult bicskával várhattam a ránk zúduló ellenséget, mert ez bizony éles riadó volt. Szerencsére valamelyik szakács eldugott a tésztaraktárban, ahol egész nap izgulhattam a liszteszsákok fedezékében a teljes harckészültség kimenetele miatt.
Ezalatt a rajtársaim észrevették, hogy felszerelésem a körletben maradt, géppisztolyom pedig, mint valami sajátos „corpus delicti” virított a fegyverszobában. A géppisztolyt áttették az átvezényeltek fegyverei mellé, mintha oda tartozna, maradék felszerelésemet pedig elosztották egymás között, és cipelték egész nap. Ezért aztán az ellenőrzés mindent rendben talált a körletben. Létszámellenőrzéskor pedig nyugodtan lehetett hivatkozni arra, hogy én konyhaszolgálatot teljesítek.
Az éles riadót valamikor késő délután lefújták, és kezdtek visszatérni a laktanyába a katonákkal megrakott teherautók. Vacsora tájban már megkönnyebbültem, mert nem géppisztollyal a hátukon osztották a szakácsok a szaftos húst, és kezdtem elhinni, hogy tényleg megúsztam életem első éles harci bevetését.
A kaland persze kitudódott Eperjesi főhadnagy előtt is, de nem csinált ügyet belőle, csak négyszemközt szúrt le, elvégre az ellenőrzés mindent rendben talált.
Ez után a kaland után történt, nem sokkal a leszerelés előtt, hogy az OLP-től érkeztek magasrangú elöljárók, talán tábornokok is, hogy megtekintsék a T-üteg bemutató foglalkozását. (időpontot, létszámot, rangfokozatokat ld. Fodor Zsolt lábjegyzetében).
A bemutatóra délután került sor a romhangár melletti területen.
Eperjesi főhadnagy ebéd után magához rendelt:
- Kanyó elvtárs, jobb ha maga nem vesz részt a bemutató foglalkozáson. Mert ahol maga megfordul, ott mindig valami furcsa dolog történik. Még szerencse, hogy eddig megúsztuk rendkívüli esemény nélkül. Hogy hivatalos formája legyen a dolognak, megparancsolom, hogy biztonsági őrségbe menjen ki, a laktanyától másfél kilométerre. Fél órával a bemutató foglalkozás vége után térhet csak vissza a körletbe! Értette?
- Értettem.
- Lelépni.
Mármint úgy értettem, hogy nekem nem kell végig csinálnom a délutáni bohóckodást, és lényegében szabadon rendelkezem az időmmel. Amíg a többiek az egyenruhájuk gombját ellenőrizték, csizmájukat fényesítették én a lábamat lóbáltam az emeleteságyon. Ezért aztán a felszerelésemet is a megértett parancsnak megfelelően válogattam össze. A PPS géppisztolyba mindössze egyetlen tárat tettem, se tartaléktárat, se tártáskát nem vittem magammal. A szimatszatyorból kiemeltem a gázálarcot, és helyére betettem a könyvtárból frissen kölcsönzött könyvet, hogy legyen mit olvasnom nagy magányomban. A kulacs vízről természetesen nem feledkeztem meg. Nehogy véletlenül szomjan haljak a börgöndi pusztaságban.
Már majdnem elhagytam az utolsó alegységet is, amikor Ács álhadnagy hangja utolért:
- Kanyó honvéd, hozzám!
- Kanyó honvéd jelentkezem.
- Hol a fenében bóklászik maga, távol az egységétől?
- Jelentem, Eperjesi főhadnagy parancsára biztonsági őrségbe megyek a lőtér szélére.
- Marhaság! Nem is fogunk éles lőszerrel lőni. Csak alakilag mutatjuk be a lövészetet. Nem megy maga sehova. Már megint sumákolni akart, mi?! Álljon vissza a helyére, mielőtt még megfenyítem!
- De az Eperjesi főhadnagy parancsa az volt…
- A katona az utolsó parancsot teljesíti! Értette?
- Értettem.
Így találtam magam ismét a saját rajomban.
A bemutató foglalkozás forgószínpadszerűen folyt a különböző helyszínek között. Egy-egy foglalkozásra mintegy negyedóra jutott. A foglalkozás végeztével sorakozó volt és rajkötelékben átvonultunk a következő helyszínre.
Sejtettem, hogy hiányos felszerelésemmel nehezen fogom megúszni a bemutatót. Leginkább azért izgultam, nehogy véletlenül akkor szemléljenek meg a tábornokok, amikor a vegyvédelmi bemutató következik, mert lelki szemeim előtt megjelent, hogy mi következne a „Vegyi támadás jobbról!” vezényszó elhangzása után.
A többiek gyorsan felvennék a gázálarcot, én pedig ott állnék a sorban - és előhúznám a szimatszatyorból a Kreutzer-szonátát. A szolnoki bűvész produkciója sem okozna nagyobb meglepetést.
Hát ebből biztos botrány lenne.
Inkább bevetem akkor a csodafegyvert.
Egyszerűen elájulok.
Pantomimes múlttal a hátam mögött szégyen lenne, ha nem tudnék élethűen eljátszani egy ájult katonát. És a nagy felfordulás körülöttem valószínűleg elterelné a figyelmet hiányos vegyvédelmi felszerelésemről.
A forgószínpad egyre pörgött, és egyre közelebb kerültek hozzánk a tábornokok.
Akkor találkoztunk össze velük, amikor a 4. számú lőgyakorlat következett, amely két részből állt, a két tüzelés között rohammal.
Erre is felkészültem gondolatban. Úgy véltem, ezt meg tudom oldani a csodafegyver bevetése nélkül is.
Kitárazott géppisztollyal kellett a tűzvonalba lépni. Mivel nem volt tártáskám, a tárat a nadrágszíjammal és bal karommal szorítottam az oldalamhoz.
Elhangzott a „Fekve tölts!” vezényszó.
Egyszerre léptünk előre, és lefeküdtünk. Sajnos a határozott mozdulat hatására a táram kiszabadult fogságából, földre esett és gurulni kezdett a leküzdendő cél irányába. Reflex mozdulattal, a „Fekete párducot” megszégyenítő vetődéssel sikerült elcsípnem a tárat, és elkezdtem visszakúszni a tűzvonalba. Sajnos időt vesztettem. Balról már felhangzott a „Sutyinkszky honvéd tüzelésre kész!” Nyomban utána a „Kasnyik honvéd tüzelésre kész!” Én következtem, és még mindig a tárat forgattam, hogy betaláljon a helyére. Nem várhattam tovább, jelentettem, hogy: „Kanyó honvéd tüzelésre kész!” - közben igyekeztem a tárat szilárdan a cső alatt tartani.
- Nyomja be már a pöcköt! - sziszegett fölöttem Ács alhadnagy, akaratlanul is eltakarva a tábornoki szemek elől bénázásomat. Benyomtam a pöcköt. Most már tüzelésre tényleg készen álltam, habár úgy éreztem, inkább vizelnem kellene.
A tüzelés imitálása után Ács alhadnagy rohamot vezényelt a távolabbi futóalak céltáblák irányába. Futás közben mellettem loholt és többször elismételte:
- Ezért úgy megfenyíttetem, hogy belezöldül! Nem kuglipálya ez, hogy gurigassa a dobtárat!
Mire a sikeres rohamot befejeztük, és visszatértünk a foglalkozás kiindulópontjára, a tábornokok már a következő egységet szemlélték. Apró közjátékom feledésbe merült, talán észre sem vették, mert a T-üteggel - a hivatalos jelentésben - elégedettek voltak a tábornokok.
Ács alhadnagy tényleg meg akart fenyíttetni, de Eperjesi karakánul vállalta, hogy ő küldött engem biztonsági őrségbe. Ezt is megúsztam. Mint ahogy csodaszámba ment az is, hogy az egész katonaságot mindössze egy hét laktanyafogsággal sikerült teljesítenem.
Kanyó Feri
2008. február 29., péntek
2008. február 28., csütörtök
Pantomim és lőgyakorlat I.
Főállásban fülig szerelmes diák voltam és ráadásul hivatásos álmodozó, amikor bevonultam katonának. Egy ilyen személyiség uniformisba bujtatva nem a legszerencsésebb kombináció az álmoskönyv és a szolgálati szabályzat szerint. De ezt feletteseim nem sejtették akkor. Rólam nem is beszélve.
Naivan azt képzeltem, hogy a katonaság olyan lesz, mint a KISZ építőtábor, csak két hét helyett tizenegy hónapig tart. Ott is lesz vaságy, ébresztő meg takarodó, ott is ugyanolyan katonai gyakorlóruhát viselünk, és legfeljebb a csákány helyett géppisztoly lesz az az életidegen eszköz, amivel közelebbi kapcsolatba fogunk kerülni. Ez akkora tévedés volt, mintha egy kacsaúsztató ismerete alapján próbáltam volna meg egy tengeri átkelésre felkészülni.
Akkoriban még ugyancsak keresgéltem igazi műfajomat: a középiskolában tagja voltam az irodalmi önképzőkörnek, belekóstoltam a színjátszásba, rajzoltam, festettem. (ld. Fodor Zsolt bejegyzését a „Látogasson Börgöndre” plakátomról.)
Akkor virradt fel a nagy nap számomra, amikor meghirdették a Ki Mit Tud-ot a hadseregben. A gimnáziumi emlékeket felelevenítve azonnal jelentkeztem egyéb kategóriában, pantomimmel. Az ezredselejtezőn simán túljutottam.
Az Országos Légvédelmi Parancsnokság fordulóját megnyertem, és amikor bemutattam az oklevelet Eperjesi főhadnagynak, megdicsért és adott négy nap rendkívüli szabadságot. (Ekkor eshetett meg az a történet, hogy szabadságos-papíromat a továbbképzésen lévő rendőr helyett a felesége írta alá.)
Eperjesi főhadnagy rendkívül büszke volt teljesítményemre és támogatott. Kijártaaz ezredparancsnoknál, hogy hetenként egy alkalommal (alighanem csütörtökön) eltávozásra mehessek Székesfehérvárra, és megszervezte, hogy a színház táncos-koreográfusa készítsen fel a további versenyekre.
Az első ilyen alkalommal Pálfalvi kísért el, mivel ő székesfehérvári volt, és rendelkezett helyismerettel. Ködös, latyakos idő volt, Fehérvár nem a legszebb arcát mutatta, de mi lubickoltunk a rövid szabadság fényeiben. Először Pálfalviékhoz látogattunk el: egyszemélyes előőrsként csöngetett be saját lakásukba, majd visszatért értem a kapu elé. Menetből foglaltuk el a konyhát, ahol a valamilyen főzelék és fasírt elfogyasztása közben kezdtek gyülekezni számunkra a palacsinták anyukája keze nyomán.
Ezután mentünk el a koreográfus-táncoshoz, aki nagyon megörült nekem. (Pálfalvi valamilyen csajozós program reményében távozott.) Hamarosan kiderült számomra, hogy a táncos öröme nem annyira a szárnyait bontogató ifjú tehetségnek (ez voltam én), hanem inkább a szerény tapasztalattal rendelkező tinédzsernek szólt (pechemre ez is én voltam), mivel igazából a fiúkat kedvelte. Kimondhatnám egyértelműen, hogy buzi volt, de ilyen csúnya szavakat ma már nem szabad használni, csak eltérő szexuális irányultságú személyről lehet beszélni. Szerintem teljesen mindegy, hogy minek nevezzük, ha egyszer legfőbb törekvése arra irányult, hogy engem minél hamarabb megdugjon.
Ez már csak akkor derült ki számomra, amikor bevezetésként elvitt a helyi gőzfürdőbe, azzal az indoklással, hogy lazítsuk ki előbb izmainkat, mielőtt a pantomim gyakorlatokhoz kezdenénk. Én még ekkor nem láttam át a szitán, és a laktanyai melegvíz viszonyok után örültem is ennek a laza programnak. Megdolgozásom a melegvizes medencében kezdődött, amikor a férfiak közötti magasabbrendű(?!) szerelmet dicsérte. Ekkor követtem el a legnagyobb hibát. Elvtelen kompromisszumot kötöttem: nem küldtem el azonnal a …..-ba. Gyáva voltam, nem mertem felvállalni a konfliktust, nehogy elveszítsem a csütörtöki fehérvári kiruccanás lehetőségét, a felüdítő fürdőzést és a későbbi sikeres szereplés reményét.
Foglalkozásaink alkalmával „tutorom” több energiát fektetett szexuális irányultságom átfordításába, mint valódi felkészítésembe. A végén már megelégedett volna teljes áttérésem helyett egy könnyed biszex típusú fordulattal. Én a passzív ellenállás útját választottam. Hősies ellenállásom sikeres volt, habár nem kaptam érte emlékérmet az Ellenállók és Antifaszisták Szervezetétől. Igaz, nem is vertem nagydobra hősiességemet.
Mozgalmas felkészülésem néhány hete után következett a Magyar Néphadsereg döntője Szolnokon. Sokáig úgy tűnt, hogy továbbjutok a TV nyilvánossága elé, amikor utolsó fellépőként egy tehetséges bűvész megelőzött.
Kiestem.
Az eredményhirdetés után odajött hozzám a zsűri egyik tagja, a Szolnoki Szigligeti Színház koreográfusa, és jóindulatúan szerződést ajánlott a színházhoz leszerelésem után. Bennem még dúlt a csalódottság és egyben felbuzgott az öntudat. Megtettem azt, amit az előző koreográfus esetén elmulasztottam. Elküldtem. A …..ba.
Elakadt a szava és hátrálva hagyta el az öltözőt. Valószínűleg a döntő miatti feszült idegállapotommal magyarázta kitörésemet.
Szerencsére nem volt tanúja a párbeszédünknek, mert még meg is fenyíthettek volna. Én pedig vert seregként tértem vissza Börgöndre, és megpróbáltam átvészelni a hátralévő néhány hónapot.
Kanyó Feri
Naivan azt képzeltem, hogy a katonaság olyan lesz, mint a KISZ építőtábor, csak két hét helyett tizenegy hónapig tart. Ott is lesz vaságy, ébresztő meg takarodó, ott is ugyanolyan katonai gyakorlóruhát viselünk, és legfeljebb a csákány helyett géppisztoly lesz az az életidegen eszköz, amivel közelebbi kapcsolatba fogunk kerülni. Ez akkora tévedés volt, mintha egy kacsaúsztató ismerete alapján próbáltam volna meg egy tengeri átkelésre felkészülni.
Akkoriban még ugyancsak keresgéltem igazi műfajomat: a középiskolában tagja voltam az irodalmi önképzőkörnek, belekóstoltam a színjátszásba, rajzoltam, festettem. (ld. Fodor Zsolt bejegyzését a „Látogasson Börgöndre” plakátomról.)
Akkor virradt fel a nagy nap számomra, amikor meghirdették a Ki Mit Tud-ot a hadseregben. A gimnáziumi emlékeket felelevenítve azonnal jelentkeztem egyéb kategóriában, pantomimmel. Az ezredselejtezőn simán túljutottam.
Az Országos Légvédelmi Parancsnokság fordulóját megnyertem, és amikor bemutattam az oklevelet Eperjesi főhadnagynak, megdicsért és adott négy nap rendkívüli szabadságot. (Ekkor eshetett meg az a történet, hogy szabadságos-papíromat a továbbképzésen lévő rendőr helyett a felesége írta alá.)
Eperjesi főhadnagy rendkívül büszke volt teljesítményemre és támogatott. Kijártaaz ezredparancsnoknál, hogy hetenként egy alkalommal (alighanem csütörtökön) eltávozásra mehessek Székesfehérvárra, és megszervezte, hogy a színház táncos-koreográfusa készítsen fel a további versenyekre.
Az első ilyen alkalommal Pálfalvi kísért el, mivel ő székesfehérvári volt, és rendelkezett helyismerettel. Ködös, latyakos idő volt, Fehérvár nem a legszebb arcát mutatta, de mi lubickoltunk a rövid szabadság fényeiben. Először Pálfalviékhoz látogattunk el: egyszemélyes előőrsként csöngetett be saját lakásukba, majd visszatért értem a kapu elé. Menetből foglaltuk el a konyhát, ahol a valamilyen főzelék és fasírt elfogyasztása közben kezdtek gyülekezni számunkra a palacsinták anyukája keze nyomán.
Ezután mentünk el a koreográfus-táncoshoz, aki nagyon megörült nekem. (Pálfalvi valamilyen csajozós program reményében távozott.) Hamarosan kiderült számomra, hogy a táncos öröme nem annyira a szárnyait bontogató ifjú tehetségnek (ez voltam én), hanem inkább a szerény tapasztalattal rendelkező tinédzsernek szólt (pechemre ez is én voltam), mivel igazából a fiúkat kedvelte. Kimondhatnám egyértelműen, hogy buzi volt, de ilyen csúnya szavakat ma már nem szabad használni, csak eltérő szexuális irányultságú személyről lehet beszélni. Szerintem teljesen mindegy, hogy minek nevezzük, ha egyszer legfőbb törekvése arra irányult, hogy engem minél hamarabb megdugjon.
Ez már csak akkor derült ki számomra, amikor bevezetésként elvitt a helyi gőzfürdőbe, azzal az indoklással, hogy lazítsuk ki előbb izmainkat, mielőtt a pantomim gyakorlatokhoz kezdenénk. Én még ekkor nem láttam át a szitán, és a laktanyai melegvíz viszonyok után örültem is ennek a laza programnak. Megdolgozásom a melegvizes medencében kezdődött, amikor a férfiak közötti magasabbrendű(?!) szerelmet dicsérte. Ekkor követtem el a legnagyobb hibát. Elvtelen kompromisszumot kötöttem: nem küldtem el azonnal a …..-ba. Gyáva voltam, nem mertem felvállalni a konfliktust, nehogy elveszítsem a csütörtöki fehérvári kiruccanás lehetőségét, a felüdítő fürdőzést és a későbbi sikeres szereplés reményét.
Foglalkozásaink alkalmával „tutorom” több energiát fektetett szexuális irányultságom átfordításába, mint valódi felkészítésembe. A végén már megelégedett volna teljes áttérésem helyett egy könnyed biszex típusú fordulattal. Én a passzív ellenállás útját választottam. Hősies ellenállásom sikeres volt, habár nem kaptam érte emlékérmet az Ellenállók és Antifaszisták Szervezetétől. Igaz, nem is vertem nagydobra hősiességemet.
Mozgalmas felkészülésem néhány hete után következett a Magyar Néphadsereg döntője Szolnokon. Sokáig úgy tűnt, hogy továbbjutok a TV nyilvánossága elé, amikor utolsó fellépőként egy tehetséges bűvész megelőzött.
Kiestem.
Az eredményhirdetés után odajött hozzám a zsűri egyik tagja, a Szolnoki Szigligeti Színház koreográfusa, és jóindulatúan szerződést ajánlott a színházhoz leszerelésem után. Bennem még dúlt a csalódottság és egyben felbuzgott az öntudat. Megtettem azt, amit az előző koreográfus esetén elmulasztottam. Elküldtem. A …..ba.
Elakadt a szava és hátrálva hagyta el az öltözőt. Valószínűleg a döntő miatti feszült idegállapotommal magyarázta kitörésemet.
Szerencsére nem volt tanúja a párbeszédünknek, mert még meg is fenyíthettek volna. Én pedig vert seregként tértem vissza Börgöndre, és megpróbáltam átvészelni a hátralévő néhány hónapot.
Kanyó Feri
2008. február 27., szerda
Utazás a világ körül
Bajtársak!
Mielőtt még további történeteimmel untatnálak benneteket, tájékoztatásul közlöm, hogy az Utazás kiállításon láthattok néhány fotómat az "A pavilon 113 H" standján, az Utazás a világ körül 2008 pályázat keretében.
Üdvözlettel: Kanyó Feri
Mielőtt még további történeteimmel untatnálak benneteket, tájékoztatásul közlöm, hogy az Utazás kiállításon láthattok néhány fotómat az "A pavilon 113 H" standján, az Utazás a világ körül 2008 pályázat keretében.
Üdvözlettel: Kanyó Feri
2008. február 26., kedd
Egy egész raj kopasz lesz, Fradi győzelem vagy Hruscsov-szimpátia?
Nem hagy nyugodni egy emlék: egyik estére, mikorra a vacsora előtti sorakozónál elhangzott a "Sapkát le!" vezényszó - kint álltunk sokan az étkezde előtt - egész rajunk, melynek a vége felé álltam, elővirította a délután folyamán kopaszra és véresre borotvált fejét. Nekem úgy rémlik, fogadásból történt: a Fradi nagynehezen bajnokságot nyert: "Megengedték nekik, hogy bajnokságot nyerjenek", de mivel a dolog nagyon necces volt, az előző napokban rajunkból valaki, nagy Fradi-drukker ezt a kopaszsági fogadalmat tette, s többen, köztük én is bár csak szimpatizáns voltam, bajtársi együttérzésből csatlakoztunk.
Valaki már írta, hogy működött az elhárítás: emberek kezdtek eltűnni. Nos, minket sorban behívott egy sötét irodába egy elhárítótiszt, és arról faggatott, hogy vajon nem Hruscsov iránti szolidaritásból történt-e a kopaszok demonstrációja? Nagy volt az éberség. Talán a leveleinket is akkor kezdték szorgalmasabban olvasni.
Ki emlékszik? Mikor volt az eset? Nekem Brumin /Bratmann-Bátkin/ kívül Régeni és Láng van az emlékeimben résztvevőként, de mintha Szabó Laci feje is vérzett volna. Sajnos nem emlékszem, kikkel lehettünk egy rajban Hódmezővásárhelyen. Szerintem szeptember legvége vagy október eleje volt. A Wikipédia úgy tudja, hogy Hruscsovot 1964 október elején váltották le. Valaki pedig: Láng? Fodor? Csikós? egy jó hónapja az igérte e-mailben, hogy Fradi/sporttörténetileg utánanéz a 64 őszi bajnokság eredményének, de eddig nincs visszajelzés.
Fodor Zsolt pedig épp egy hónapja ezt válaszolta, de kivételesen nem biztos, hogy igaza van:
"Kopaszra nyírásotok két lépésben történt. Elõször te és Mohó, ha ugyan õ volt a másik, és nem a Brumi, a fejetek tetejérõl nyírattátok és borotváltattátok le a hajatokat füleitek magasságág , ill. hátul lejjebb is. Homlokotokon nem maradt haj. Sokan kopaszodnak ilyen minta szerint. Miután az ezred a vacsoránál megcsodált benneteket, lenyírattátok és leborotváltattátok a megmaradt hajatokat is. A többiek egy lépésben az összeset eltávolíttatták. Egyre inkább úgy rémlik, hogy a kétlépéses kopaszítás másik résztvevõje Brumi volt, nem Mohó. Mattyasovszky és Büky nem lehettek abban a rajban, amelyben te voltál, mert õk az elsõ szkaszban voltak, te pedig a másodikban. Errõl a kihallgatásrajárásról most értesülök elõször. Pallagira nem akkor terelõdött a gyanú. Õt még novemberben letartóztatták. Ez a nyíratkozás pedig már tavasszal történt. "
Na, akkkor hogy volt az eset?
T-András
Valaki már írta, hogy működött az elhárítás: emberek kezdtek eltűnni. Nos, minket sorban behívott egy sötét irodába egy elhárítótiszt, és arról faggatott, hogy vajon nem Hruscsov iránti szolidaritásból történt-e a kopaszok demonstrációja? Nagy volt az éberség. Talán a leveleinket is akkor kezdték szorgalmasabban olvasni.
Ki emlékszik? Mikor volt az eset? Nekem Brumin /Bratmann-Bátkin/ kívül Régeni és Láng van az emlékeimben résztvevőként, de mintha Szabó Laci feje is vérzett volna. Sajnos nem emlékszem, kikkel lehettünk egy rajban Hódmezővásárhelyen. Szerintem szeptember legvége vagy október eleje volt. A Wikipédia úgy tudja, hogy Hruscsovot 1964 október elején váltották le. Valaki pedig: Láng? Fodor? Csikós? egy jó hónapja az igérte e-mailben, hogy Fradi/sporttörténetileg utánanéz a 64 őszi bajnokság eredményének, de eddig nincs visszajelzés.
Fodor Zsolt pedig épp egy hónapja ezt válaszolta, de kivételesen nem biztos, hogy igaza van:
"Kopaszra nyírásotok két lépésben történt. Elõször te és Mohó, ha ugyan õ volt a másik, és nem a Brumi, a fejetek tetejérõl nyírattátok és borotváltattátok le a hajatokat füleitek magasságág , ill. hátul lejjebb is. Homlokotokon nem maradt haj. Sokan kopaszodnak ilyen minta szerint. Miután az ezred a vacsoránál megcsodált benneteket, lenyírattátok és leborotváltattátok a megmaradt hajatokat is. A többiek egy lépésben az összeset eltávolíttatták. Egyre inkább úgy rémlik, hogy a kétlépéses kopaszítás másik résztvevõje Brumi volt, nem Mohó. Mattyasovszky és Büky nem lehettek abban a rajban, amelyben te voltál, mert õk az elsõ szkaszban voltak, te pedig a másodikban. Errõl a kihallgatásrajárásról most értesülök elõször. Pallagira nem akkor terelõdött a gyanú. Õt még novemberben letartóztatták. Ez a nyíratkozás pedig már tavasszal történt. "
Na, akkkor hogy volt az eset?
T-András
2008. február 25., hétfő
Bocs, Vili!
Most rögtön bocsánatot kell kérnem Tátrai Vilitől, hiszen ő is ott volt a megnyitón, csak el kellett sietnie és a sörözőt már kihagyta. Majd legközelebb!!!
Süli Pista
Süli Pista
Miért nem vittem soha a fiamat cirkuszba
Mielőtt a címhez kapcsolódó emlékeimet részletezném, hadd köszönjem meg Tokai Andrisnak és Flórának, valamint Pápa Gusztinak, hogy tiszteletüket tették a Duna Galériában a Premier c. kiállítás megnyitóján. Lehet, hogy negyven évvel ezelőtt kellett volna erre szánnom magam, de sose voltam az a nagy vállalkozó szellem. Akkor föl sem merült bennem, hogy ezt főhivatásúként is lehetne csinálni. És nem bántam meg, hogy 36 éven át taníthattam.
Hogy elhiggyétek, hogy ott voltak, néhány képet rakok ide. Az elsőt azért, nehogy azt higgye valaki, hogy csak a sörözőben találkoztunk. (A háttérben Pápa Ágoston.)
Hogy könnyebb legyen megfejteni, én állok a jobb szélen.
Itt Tokai Bandi csak alibiből kapta el a poharat!!! Guszti mellett Zsóka, a feleségem. És ha ennyi kép nem lenne a kocsmázásról elég, a http://suliistvan.myjalbum.net címen láthattok még párat. Ugyanitt a kiállított képekből is van néhány.
És akkor jöjjön az, amire én emlékszem:
Miért nem vittem soha cirkuszba a fiamat
Egy kicsit csodálkozom, hogy ez a történet még nem került elő. Érdekes módon bennem ez hagyott olyan mély nyomot, hogy soha nem tudnám elfelejteni. Nem tudom, hány hetes katonák lehettünk, de biztos, hogy arra a lehetőségre, hogy cirkuszba mehetünk, elhagyhatjuk a laktanyát, sokan ugrottunk.
Nekem legalább is úgy rémlik, hogy jött a beugrató kérdés: „Na elvtársak, ki akar cirkuszba menni?” És előálltak a teherautók és mentünk az egyébként nagy valószínűséggel a közeli Népkertben felállított cirkuszba.
Szerintem akkor még senki nem gyanakodott, miért engednek be minket ingyen, de ez hamar kiderült.
Fogalmam sincs melyik cirkusz lehetett és milyen volt az előadás, mert a főműsor akkor kezdődött, amikor a megbeszélés szerint az előadás után a gépkocsiknál sorakoznunk kellett.
„No elvtársak, akkor most ezt a sátrat szét kell bontani.” És addig, amíg csak az ülőhelyül szolgáló vasvázakat, deszkákat kellett teherautókra pakolnunk, nem is volt különös gond, de amikor a sátrat körülvevő vas-cövekeket kellett kicsalogatni a földből csak úgy kézi erővel, bennem már megfogalmazódott, hogy még egyszer az életben nem megyek cirkusz közelébe.
Mert ott volt segítségül a kb. 10 kilós ’Samu’ névre hallgató kalapács, de az inkább volt alkalmas a másfél méteres vasrudak földbe döngölésére, de nekünk visszafelé kellett csinálnunk.
Csak arra emlékszem, hogy jócskán hajnalodott mikor végeztünk és aznap minden valószínűség szerint a 4-es műhelyen a gyalogsági ásó nyele szaporította a víz-, és vérhólyagok számát a tenyereinken.
Süli Pista
Kultúra Börgöndön + T üteg repertoárja
Kanyó egyszer egy plakátot csinált, amely valami ilyesmiket tartalmazott:
Töltse a hétvégét Börgöndön!
Gazdag kultúrprogram
Gázálarcos bál (A G betüt egy gázálarc képezte.)
Ács Ákos és bandája mindenkinek elhúzza a nótáját.
Zokogás a vaságyon – új magyar film (Ez célzás akart lenni Ácsnak arra a kijelentésére, hogy fogunk mi még sírni a vaságyon.)
Többfogásos ételek- többször fogunk neki, mégsem esszük meg.
Ez a plakát a naposasztalnál függött egy ideig egyik vasárnap.
Volt egy intézmény, amit libresszónak hívtak. Ez egy könyvtárféle volt, és alighanem kávét is lehetett ott kapni, bár ebben nem vagyok biztos. (Akkor sem ittam kávét.) Földrajzilag a csütiszoba mellett volt, közel a kerítéshez. Könyvet lehetett helyben olvasni is és kölcsönözni is. Kopasz Szabó többször is megjegyezte, hogy Schultz a libresszóban van, amikor valaki Schultzot kereste.
Vasárnap délelöttönként filmvetítés volt az étkezdében. Kettõnek még emlékszem a címére. Az egyik az Egy csepp méz c. angol film volt, a másik pedig egy japán némafilm volt. A kopár sziget volt a címe. A filmek között jók is akadtak.
Börgöndre érkezésünk utáni elsõ napokban ébresztõkor megszólalt a Szondi csapatrádióban a Rákóczi induló. A hangszórót azonnal kikapcsoltuk, és néhány nap mulva folyamatosan kikapcsolva tartottuk. A Rákóczi indulón kívül más zenei élményben is volt részünk. A laktanyaudvaron hangszórók voltak felállítva. Tavasz kezdetétõl a délutáni órákban, amikor már nem voltak foglalkozások, minden nap többször is lehetett az ibalyaszedést hallani Mátray Zsuzsával. A kezdete sorfolytonosan így néz ki: Nyári délután néztél csak reám. Azt mondtad, hogy szedjünk ibolyát. Ó te kis ravasz, nyár volt, nem tavasz. – ismerõs? A világból lehetne engem még ma is kiüldözni ezzel az idétlenséggel.
Valószínüleg a libresszóban lehetett megtalálni az Igaz Szó c. újságot, amit kifejezetten katonáknak írtak. Egyet megnéztem, de hülyének találtam és soha többet kézbe nem vettem.
Kis jóindulattal a kantint is a börgöndi kultúra körébe lehet sorolni. Mint Ideghes korábban leírta, az egy kantini javadalmazás egy korsó sörbõl és 20 dkg nápolyiból állt. Amit a nápolyi minõségérõl Ideghes leírt, azt csak megerõsíteni tudom. A sört is jó sok habbal kaptuk. A kantint egy házaspár üzemeltette. A férj mérte a sört, neje pedig, aki minden bizonnyal jó feleség volt, mérte az olcsó nápolyit olyan áron mintha jobb minõségû lett volna. Sok más dolgot is lehetett kapni, pl. kanalat. A hivatásosaktól tudtuk, hogy a kantinosék, amikor a kantint átvették, csórók voltak. 1965-ben már kocsival jártak be a laktanyába Székesfehérvárról, és épült a villájuk a Velencei tónál. Börgöndön illetményünk, amit zsoldnak hívtunk, 110 Ft/hó volt. A vonaton 66% kedvezményt kaptunk. Ki emlékszik arra, hogy mennyibe került a kantinban egy korsó sör és a 20 dkg nápolyi? Tóth Béla 19 korsó sörérõl már volt szó. (Hmvh.-en a zsold 60Ft/hó volt.)
Ide kívánkozik a nóta, ami nekünk nem igazán volt a szívügyünk. Réczei gyakran iniciálta a nótát. Dallamot nem adott, csak annyit mondott, hogy Munka hadának a, három, négy! Más esetben: Föl, három, négy! (Ez a Föl kommunista ifjú sereg! Hajnal vezesse léptedet! kezdetû mozgalmi dal volt.) Gyakran elõfordult a /:Már minálunk babám,:/ az jött a szokásba, kezdetû népdal, ami meggyel, makkal és meggymakkal ment. Valaki, rendszerint Folly rikkantotta be, hogy melyik termés következik. Volt néhány nagyon kibírhatalan menetdal is, mint pl. az Ugye gondolsz néha rám? Valószínüleg ennek egyik sora volt az, amely nálunk úgy hangzott, hogy Apatóczki résen áll. Egy másik nehezen kibírható nótában az egyik sor nálunk így hangzott: Az elnyomót szétszórjuk mint a szart. Eredetileg ez úgy volt, hogy Az elnyomót szétszórjuk mint a szél. Valami napostiszt jellegû egyén méltatlankodott is ez miatt a változtatás miatt. A víg madár pilótát már megtárgyaltuk. Kevés nótát tudtunk. Ezeknek összességére azt találtam mondani, hogy az a T üteg repertoárja. Ez az elnevezés gyorsan elterjedt. Egyszer menetdal-versenyt rendeztek. A részvétel minden üteg számára kötelezõ volt. A laktanyaudvaron körbemasíroztunk, és közben harsányan nótázni kellett. Elõadtuk a repertoárt. Ez egyszeri körbeérésre volt csak elég. Még szerencse, hogy egy kör elég volt. Valaki a bírálók közül olyasmit mondott, hogy a T ütegnek még soha nem ment ilyen jól a nóta. Természetesen ennek ellenére se lettünk dobogósak.
Fodor Zs. honv.
Töltse a hétvégét Börgöndön!
Gazdag kultúrprogram
Gázálarcos bál (A G betüt egy gázálarc képezte.)
Ács Ákos és bandája mindenkinek elhúzza a nótáját.
Zokogás a vaságyon – új magyar film (Ez célzás akart lenni Ácsnak arra a kijelentésére, hogy fogunk mi még sírni a vaságyon.)
Többfogásos ételek- többször fogunk neki, mégsem esszük meg.
Ez a plakát a naposasztalnál függött egy ideig egyik vasárnap.
Volt egy intézmény, amit libresszónak hívtak. Ez egy könyvtárféle volt, és alighanem kávét is lehetett ott kapni, bár ebben nem vagyok biztos. (Akkor sem ittam kávét.) Földrajzilag a csütiszoba mellett volt, közel a kerítéshez. Könyvet lehetett helyben olvasni is és kölcsönözni is. Kopasz Szabó többször is megjegyezte, hogy Schultz a libresszóban van, amikor valaki Schultzot kereste.
Vasárnap délelöttönként filmvetítés volt az étkezdében. Kettõnek még emlékszem a címére. Az egyik az Egy csepp méz c. angol film volt, a másik pedig egy japán némafilm volt. A kopár sziget volt a címe. A filmek között jók is akadtak.
Börgöndre érkezésünk utáni elsõ napokban ébresztõkor megszólalt a Szondi csapatrádióban a Rákóczi induló. A hangszórót azonnal kikapcsoltuk, és néhány nap mulva folyamatosan kikapcsolva tartottuk. A Rákóczi indulón kívül más zenei élményben is volt részünk. A laktanyaudvaron hangszórók voltak felállítva. Tavasz kezdetétõl a délutáni órákban, amikor már nem voltak foglalkozások, minden nap többször is lehetett az ibalyaszedést hallani Mátray Zsuzsával. A kezdete sorfolytonosan így néz ki: Nyári délután néztél csak reám. Azt mondtad, hogy szedjünk ibolyát. Ó te kis ravasz, nyár volt, nem tavasz. – ismerõs? A világból lehetne engem még ma is kiüldözni ezzel az idétlenséggel.
Valószínüleg a libresszóban lehetett megtalálni az Igaz Szó c. újságot, amit kifejezetten katonáknak írtak. Egyet megnéztem, de hülyének találtam és soha többet kézbe nem vettem.
Kis jóindulattal a kantint is a börgöndi kultúra körébe lehet sorolni. Mint Ideghes korábban leírta, az egy kantini javadalmazás egy korsó sörbõl és 20 dkg nápolyiból állt. Amit a nápolyi minõségérõl Ideghes leírt, azt csak megerõsíteni tudom. A sört is jó sok habbal kaptuk. A kantint egy házaspár üzemeltette. A férj mérte a sört, neje pedig, aki minden bizonnyal jó feleség volt, mérte az olcsó nápolyit olyan áron mintha jobb minõségû lett volna. Sok más dolgot is lehetett kapni, pl. kanalat. A hivatásosaktól tudtuk, hogy a kantinosék, amikor a kantint átvették, csórók voltak. 1965-ben már kocsival jártak be a laktanyába Székesfehérvárról, és épült a villájuk a Velencei tónál. Börgöndön illetményünk, amit zsoldnak hívtunk, 110 Ft/hó volt. A vonaton 66% kedvezményt kaptunk. Ki emlékszik arra, hogy mennyibe került a kantinban egy korsó sör és a 20 dkg nápolyi? Tóth Béla 19 korsó sörérõl már volt szó. (Hmvh.-en a zsold 60Ft/hó volt.)
Ide kívánkozik a nóta, ami nekünk nem igazán volt a szívügyünk. Réczei gyakran iniciálta a nótát. Dallamot nem adott, csak annyit mondott, hogy Munka hadának a, három, négy! Más esetben: Föl, három, négy! (Ez a Föl kommunista ifjú sereg! Hajnal vezesse léptedet! kezdetû mozgalmi dal volt.) Gyakran elõfordult a /:Már minálunk babám,:/ az jött a szokásba, kezdetû népdal, ami meggyel, makkal és meggymakkal ment. Valaki, rendszerint Folly rikkantotta be, hogy melyik termés következik. Volt néhány nagyon kibírhatalan menetdal is, mint pl. az Ugye gondolsz néha rám? Valószínüleg ennek egyik sora volt az, amely nálunk úgy hangzott, hogy Apatóczki résen áll. Egy másik nehezen kibírható nótában az egyik sor nálunk így hangzott: Az elnyomót szétszórjuk mint a szart. Eredetileg ez úgy volt, hogy Az elnyomót szétszórjuk mint a szél. Valami napostiszt jellegû egyén méltatlankodott is ez miatt a változtatás miatt. A víg madár pilótát már megtárgyaltuk. Kevés nótát tudtunk. Ezeknek összességére azt találtam mondani, hogy az a T üteg repertoárja. Ez az elnevezés gyorsan elterjedt. Egyszer menetdal-versenyt rendeztek. A részvétel minden üteg számára kötelezõ volt. A laktanyaudvaron körbemasíroztunk, és közben harsányan nótázni kellett. Elõadtuk a repertoárt. Ez egyszeri körbeérésre volt csak elég. Még szerencse, hogy egy kör elég volt. Valaki a bírálók közül olyasmit mondott, hogy a T ütegnek még soha nem ment ilyen jól a nóta. Természetesen ennek ellenére se lettünk dobogósak.
Fodor Zs. honv.
2008. február 23., szombat
Hogyan kell tisztelegni szabadesésben?
Nagy a lemaradásom, Bajtársak.
Ezért aztán igyekszem bepótolni. Úgy tűnik, hogy most rajtam a sor. Meg Kasnyik Gyuri is elhelyezett néhány hívószót velem kapcsolatban. A különös tisztelgés hiteles története a következő: Valamilyen fontos focimeccs kezdődött, és az ebédlőügyeletes tiszt szívatott bennünket (amint erről már mások is megemlékeztek). Addig nem engedte ki a T-üteget sem, noha mi már befejeztük a vacsorát, amig mindenki nem végez az ebédlőben. Ott posztolt a kijáratnál, és elégedetten vigyorgott.
Néztük az óránkat: a meccs már elkezdődött, amikor jött a mentőötlet: az oszlopok takarásában kinyitottunk egy ablakot az étkezde hátsó sarkában és a lócáról szépen lecsúszva, laposkúszásban közelítettük meg egyenként az említett nyílászárót. Már én sem emlékszem, hogy ki ugrott ki az abkakon közvetlenül előttem, csak azt láttam, hogy esés közben vigyázzba vágja magát a levegőben, és szabályosan tiszteleg. Lassított filmhez hasonlóan most is látom magam előtt, ahogy tisztelegve sülyed és eltűnik a sapkája az ablakpárkány mögött. Lehet, hogy valóban Zalányi volt. Pár másodperc biztonsági szünet után én is követtem, de nekem már nem volt kinek tisztelegnem.
Kanyó Feri
Ezért aztán igyekszem bepótolni. Úgy tűnik, hogy most rajtam a sor. Meg Kasnyik Gyuri is elhelyezett néhány hívószót velem kapcsolatban. A különös tisztelgés hiteles története a következő: Valamilyen fontos focimeccs kezdődött, és az ebédlőügyeletes tiszt szívatott bennünket (amint erről már mások is megemlékeztek). Addig nem engedte ki a T-üteget sem, noha mi már befejeztük a vacsorát, amig mindenki nem végez az ebédlőben. Ott posztolt a kijáratnál, és elégedetten vigyorgott.
Néztük az óránkat: a meccs már elkezdődött, amikor jött a mentőötlet: az oszlopok takarásában kinyitottunk egy ablakot az étkezde hátsó sarkában és a lócáról szépen lecsúszva, laposkúszásban közelítettük meg egyenként az említett nyílászárót. Már én sem emlékszem, hogy ki ugrott ki az abkakon közvetlenül előttem, csak azt láttam, hogy esés közben vigyázzba vágja magát a levegőben, és szabályosan tiszteleg. Lassított filmhez hasonlóan most is látom magam előtt, ahogy tisztelegve sülyed és eltűnik a sapkája az ablakpárkány mögött. Lehet, hogy valóban Zalányi volt. Pár másodperc biztonsági szünet után én is követtem, de nekem már nem volt kinek tisztelegnem.
Kanyó Feri
Hátizsák pórázon
Bajtársak! Sikerült!!!
Akkor hát nekikezdek. Feltétlenül előre kell bocsátanom, hogy Süli Pistához hasonlóan én is igyekeztem minden, katonasággal kapcsolatos információt kitörölni az emlékezetemből. Én hosszú távon gondolkodtam, és úgy véltem, hogy akkora pechem nem lehet, hogy mégegyszer az életben összehozzon a sors akkori elöljáróinkkal. Az elmúlt négy évtized fényesen vissza is igazolta várakozásomat.
Lenyűgözve olvasgatom egyesek visszaemlékezéseit, főleg a nevek pontosságát illetően. Ilyet tőlem ne várjatok. Egy-két történetemet azért megosztom veletek, annál is inkább, mert Kasnyik Gyuritól erre határozott felszólítást kaptam. Mindkét történet igaz, de majd később részletezem, mert inkább vidám, vagy legalábbis annak tűnő történetekkel szeretném kezdeni.
Két bajtársunk átkeresztelése az én lelkemen szárad. Az első Gulyás Lajost érintette még a civil és katonaélet határán, azaz a bevonulás napján. Lajos korábban érkezett, és már teljes harci díszben, rohamsisakkal a fején vágott le vigyázzmenetet a tiszteletünkre a hódmezővásárhelyi hálókörletben. Vastag, fekete keretes szemüveget viselt és nagyon hasonlított egy akkoriban játszott habkönnyű háborús filmvígjáték kétbalkezes német katonájára. Ennek hatására örömmel kiáltottam fel, hogy: Szia, Schultz!! A köszönésemet fogadta, és ennek alapján a körülöttem állók gyorsak memorizálták, hogy a szemüvegest Schultz-nak hívják. Névadásom aztán hosszú évekig elkisérte.
A másik keresztfiam Sutyinszky Misi volt, akit merő tévedésből neveztem el Slézinger-nek. Rettenetesen utálta ezt a nevet, de ebből keveredett egy kis kalamajka, amikor zsoldosztáskor nem akarta felvenni és Slézinger honvédnak járó összeget. Bocs fiúk.
Az első napok történetéhez még csak annyit, hogy én orvosi vizsgálaton vettem részt, amikor bemutatták a többieknek a laktanyát és az egyes harcos felszerelését. Én az alapvető információkból ilyenformán kimaradtam, és később keserves tapasztalatok megszerzése árán kellett pótolnom.
Az egyik ilyen volt, hogy az első politikai foglalkozáson ismerkedtem az AK géppisztollyal. Az íves tár alsó takarólemezét óvatosan lehúztam, hogy felfedezzem mi rejlik mögötte. Az összenyomó rugó hirtelen kivágódott és telefágta a pofámat fegyverzsírral. Pechemre a politikai tiszt szándékos provokációt sejtett akcióm hátterében.
Az alulinformáltságomnak köszönhetően zavart le Apatóczky százados is a gyakorlótérről, amikor első alkalommal próbáltam meg résztvenni egy gyalogrohamban. Azt ugyanis nem mutatták meg, hogyan kell rögzíteni a hátizsákot, vegyvédelmi felszerelést, gyalásót meg egyebeket, így aztán a mindent elsöprő roham első tíz méterén minden lepotyogott rólam. Nem akartam veszni hagyni a drága felszerelést, ezért vissza-visszaszaladtam és felnyaláboltam az elhullajtott holmit. Közben azért ügyeltem arra, hogy a fegyver csövét a képzelt ellenség irányába tartsam. Apatóczky nem tűrte, hogy pórázon vezessem a földön húzva a hátizsákomat, és lezavart a szikes terepről. Csak azért nem fenyített meg, mert még nem tettük le az esküt.
Egyelőre ennyit, majd még jelentkezem.
Kanyó Feri
Akkor hát nekikezdek. Feltétlenül előre kell bocsátanom, hogy Süli Pistához hasonlóan én is igyekeztem minden, katonasággal kapcsolatos információt kitörölni az emlékezetemből. Én hosszú távon gondolkodtam, és úgy véltem, hogy akkora pechem nem lehet, hogy mégegyszer az életben összehozzon a sors akkori elöljáróinkkal. Az elmúlt négy évtized fényesen vissza is igazolta várakozásomat.
Lenyűgözve olvasgatom egyesek visszaemlékezéseit, főleg a nevek pontosságát illetően. Ilyet tőlem ne várjatok. Egy-két történetemet azért megosztom veletek, annál is inkább, mert Kasnyik Gyuritól erre határozott felszólítást kaptam. Mindkét történet igaz, de majd később részletezem, mert inkább vidám, vagy legalábbis annak tűnő történetekkel szeretném kezdeni.
Két bajtársunk átkeresztelése az én lelkemen szárad. Az első Gulyás Lajost érintette még a civil és katonaélet határán, azaz a bevonulás napján. Lajos korábban érkezett, és már teljes harci díszben, rohamsisakkal a fején vágott le vigyázzmenetet a tiszteletünkre a hódmezővásárhelyi hálókörletben. Vastag, fekete keretes szemüveget viselt és nagyon hasonlított egy akkoriban játszott habkönnyű háborús filmvígjáték kétbalkezes német katonájára. Ennek hatására örömmel kiáltottam fel, hogy: Szia, Schultz!! A köszönésemet fogadta, és ennek alapján a körülöttem állók gyorsak memorizálták, hogy a szemüvegest Schultz-nak hívják. Névadásom aztán hosszú évekig elkisérte.
A másik keresztfiam Sutyinszky Misi volt, akit merő tévedésből neveztem el Slézinger-nek. Rettenetesen utálta ezt a nevet, de ebből keveredett egy kis kalamajka, amikor zsoldosztáskor nem akarta felvenni és Slézinger honvédnak járó összeget. Bocs fiúk.
Az első napok történetéhez még csak annyit, hogy én orvosi vizsgálaton vettem részt, amikor bemutatták a többieknek a laktanyát és az egyes harcos felszerelését. Én az alapvető információkból ilyenformán kimaradtam, és később keserves tapasztalatok megszerzése árán kellett pótolnom.
Az egyik ilyen volt, hogy az első politikai foglalkozáson ismerkedtem az AK géppisztollyal. Az íves tár alsó takarólemezét óvatosan lehúztam, hogy felfedezzem mi rejlik mögötte. Az összenyomó rugó hirtelen kivágódott és telefágta a pofámat fegyverzsírral. Pechemre a politikai tiszt szándékos provokációt sejtett akcióm hátterében.
Az alulinformáltságomnak köszönhetően zavart le Apatóczky százados is a gyakorlótérről, amikor első alkalommal próbáltam meg résztvenni egy gyalogrohamban. Azt ugyanis nem mutatták meg, hogyan kell rögzíteni a hátizsákot, vegyvédelmi felszerelést, gyalásót meg egyebeket, így aztán a mindent elsöprő roham első tíz méterén minden lepotyogott rólam. Nem akartam veszni hagyni a drága felszerelést, ezért vissza-visszaszaladtam és felnyaláboltam az elhullajtott holmit. Közben azért ügyeltem arra, hogy a fegyver csövét a képzelt ellenség irányába tartsam. Apatóczky nem tűrte, hogy pórázon vezessem a földön húzva a hátizsákomat, és lezavart a szikes terepről. Csak azért nem fenyített meg, mert még nem tettük le az esküt.
Egyelőre ennyit, majd még jelentkezem.
Kanyó Feri
Kanyó Feri elvesztette szűzességét
Bajtársak!
Szolgálattételre jelentkezem. Igaz, hogy egy kissé megkésve, többszöri felszólításnak végülis engedelmeskedve.
Magyarázatként azt kell mindenekelőtt elmondanom, hogy Tokai Andris nyomába lépve én is megpróbálok bejegyzést írni a T-üteg blogjába. Egyúttal szemérmesen be kell vallanom, hogy ezzel az aktussal veszítem el a szüzességemet, mert eddig még egyetlen Bloggal sem kerültem intim kapcsolatba. Tudom, hogy nem dicsőség, de egyszer mindent először csinál az ember.
Ezt most megpróbálom elküldeni. Ha látom, hogy megjelenik valahol a blogban, akkor majd folytatom. Addig is: Üdvözlet minden obsitos harcostársnak: Kanyó Feri
Szolgálattételre jelentkezem. Igaz, hogy egy kissé megkésve, többszöri felszólításnak végülis engedelmeskedve.
Magyarázatként azt kell mindenekelőtt elmondanom, hogy Tokai Andris nyomába lépve én is megpróbálok bejegyzést írni a T-üteg blogjába. Egyúttal szemérmesen be kell vallanom, hogy ezzel az aktussal veszítem el a szüzességemet, mert eddig még egyetlen Bloggal sem kerültem intim kapcsolatba. Tudom, hogy nem dicsőség, de egyszer mindent először csinál az ember.
Ezt most megpróbálom elküldeni. Ha látom, hogy megjelenik valahol a blogban, akkor majd folytatom. Addig is: Üdvözlet minden obsitos harcostársnak: Kanyó Feri
Emlékmorzsák, ötletmorzsák
Valaki tudna az emlékmorzsáimhoz fűzni valamit, nekem már valóban csak részletek vannak:
1. Balatonra mentünk nyáron és nem akartunk természetesen honvédségi ruciba mutatkozni és egyforma dresszt és gatyát hordtunk majdnem valamennyien és azt mondtuk, hogy kézilabdacsapat vagyunk. Különben jó volt, én szénapadláson aludtam.
2. Szilveszterkor a szénszállító vödörben hoztuk be a piát a laktanya előtti kantinból, hideg volt, sokszor fordultunk.
3. Az elkülönítő a laktanya szélén volt, jó távol mindentől, nyugiban lehetett gyógyulni.Én egy alkalommal bekerültem, azt mondtam hasmenésem van (nem volt) és pár napot ott töltöttem. Egyedül voltam és láttam az ablakból a reggeli tornázó és menetelő katonákat.
4. Az oktatásra mindig másnak kellett felvenni a nagy, hajtva tárolt rajzokat. A végén szigorúan leszámolták. Nekem egy alkalommal egy darab hiányzott. Már elmentetek ebédelni, én kerestem a helyiekkel. Futkosó lesz a vége, mondták. Órák múlva lett meg, kettőt egymásba hajtogattam és egynek látszott.
Most hírtelen ennyi, majd morzsálok még talán.
Csikós Honvéd Gábor
1. Balatonra mentünk nyáron és nem akartunk természetesen honvédségi ruciba mutatkozni és egyforma dresszt és gatyát hordtunk majdnem valamennyien és azt mondtuk, hogy kézilabdacsapat vagyunk. Különben jó volt, én szénapadláson aludtam.
2. Szilveszterkor a szénszállító vödörben hoztuk be a piát a laktanya előtti kantinból, hideg volt, sokszor fordultunk.
3. Az elkülönítő a laktanya szélén volt, jó távol mindentől, nyugiban lehetett gyógyulni.Én egy alkalommal bekerültem, azt mondtam hasmenésem van (nem volt) és pár napot ott töltöttem. Egyedül voltam és láttam az ablakból a reggeli tornázó és menetelő katonákat.
4. Az oktatásra mindig másnak kellett felvenni a nagy, hajtva tárolt rajzokat. A végén szigorúan leszámolták. Nekem egy alkalommal egy darab hiányzott. Már elmentetek ebédelni, én kerestem a helyiekkel. Futkosó lesz a vége, mondták. Órák múlva lett meg, kettőt egymásba hajtogattam és egynek látszott.
Most hírtelen ennyi, majd morzsálok még talán.
Csikós Honvéd Gábor
2008. február 22., péntek
Még néhány sztori 1964-65-ből
Még egy történet Hódmezőről. "Ki akar cirkuszba menni?" Természetesen igyekeztünk kifelé a laktanyából. Csak az előadás végén közölték, hogy a sátrat le kell bontani, mert ez volt az utolsó előadás. Több mint 20 évig kerültem a cirkuszokat.
Sztancsik Péter
Akárhogy is töröm a fejem, nem tudom felidézni a szaftos hús beleöntését Zárai sapkájába, de a hatalmas alumínium edényhegyek felrémlettek, valószínűleg én voltam az egyik mosogató a két napi mosatlan ügyében. Úgy emlékszem, hogy slagoztunk is.
Nem tudom Kanyó Feri miért nem jelentkezik, pedig neki sok jó sztorija van. Pl. Nem ért be éjfélre a laktanyába, hanem helyette távírat érkezett. "Főhadnagy elvtárs ne tessék idegeskedni, jövök!" Vagy egy másik: Abban az időben a szabadságos levelet még igazoltatni kellett a helyi rendőrségen (nem hitték, hogy haza megyünk). Feri a következő igazolást hozta a szabadságos levélen: "Férjem távolléte helyett XY-né rendőrfeleség. "Eperjesi vakarta magát, hogy ilyet még nem hallott. A HÜTI felsorakoztatott bennünket ebéd után: "Jelentkezzen az a katona a T.ütegből, aki kiugrott az ebédlő ablakán, ugrás közben tisztelgett, és én hülye még fogadtam is!" (Olyan zavarba jött a HÜTI, hogy hirtelen nem tudott reagálni a szituációra, a mi katonánk pedig addigra eltűnt. ) Ebbe nem vagyok biztos, vagy Kanyó vagy Zalányi volt.
Egy kedves emlék a romhangár volt Börgöndön, ahol lehetett napozni, s ha jött valaki, hogy konyhamunkásokat szedjen össze, bekúsztunk a betonlapok alá, mint a kis gyík.
Sztancsik Péter
Néhány történet Szovátai szds.-ról, Zúgó szds.-ról és Zsömböly honv.-ról
Szovátai szds. a börgöndi nehéz emberek közé tartozott. Olyasmit hallottam, hogy 1956-ban több társával együtt falhoz állították. Õt élve emelték ki a halottak közül. Nem tudom, hogy ez igaz volt-e. Többen ezzel magyarázták, hogy nem volt stabil idegzetû.
Valamilyen szolgálatba léptem, amikor Szovátai volt a HÜTI. A 24 órás szolgálat eligazítását így fejezte be: “Óhajtanám, hogy eligazítás után a laktanyások sánceszközökkel felszerelve az ügyeletes tiszti szoba elött megjelenjenek. Ott ugyanis van egy négyszög alakú virágágy.” Valaki bátortalanul megjegyezte, hogy az kör alakú. Szovátai némi diadallal felkiáltott: “Abból négyszög lesz.” A kör négyszögesítését a börgöndi laktanyában ekként megoldották.
Az alábbi esetet Pápa honv.-tól hallottam. Egy alkalommal T ütegesek adták az õrséget, az õrparancsnok a K üteges Hahn õrvezetõ volt, a HÜTI pedig Szovátai. Õrségváltáskor Hahn géppisztoly nélkül jelent meg. Szovátai emiatt kérdõre vonta. Hahn azt mondta, hogy õrségváltáshoz nem kell géppisztolyt vinnie az õrparancsnoknak. Az õrszoba falán kinagyított fényképek voltak, amelyek az õrszolgálat helyes ellátását mutatták be. Az õrségváltás is látható volt az egyiken, és ott az õrparancsnoknál csakugyan nem volt géppisztoly, csak egy közönséges pisztoly. Hahn õrv. erre a képre mutatott. Szovátai rettenetes mérges lett. Azt ordította, hogy van nála fegyver és a pisztolyra bökött. Hahn azonban kitartott amellett, hogy az õrparancsnoknál nincs géppisztoly. Szovátai mérgében ugrálni kezdett és közben azt ordítozta, hogy ott van nála a fegyver, magánál meg nincs. A folytatást nem tudom. Talán Pápa honv. úr még többre is emlékszik. Hahn sokszor volt õrparancsok ez elött az eset elött, és õrségváltáskor mindig volt nála géppisztoly. Elképzelhetõ, hogy az egészet azért csinálta, mert meg akarta mutatni a T ütegeseknek, hogy õ is tud valamit.
Zsömböly József honv. kissé fogyatékos szellemi képességû egyén volt. A kommendáns ütegben szolgált és kocsisként alkalmazták. A laktanyán belüli szállításokat õ végezte egy lovaskocsival. Pl. a moslékot az étkezdétõl õ fuvarozta a disznókhoz.
Zúgó szds, aki a politikai oktatást tartotta, kihívta Zsömbölyt a világtérkép elé. A térkép bal oldalán Amerika teljes terjedelmében volt látható. A térkép jobb szélére még odarajzolták Alaska nyugati partvonalát, és oda is odaírták, hogy Amerika. Zúgó szds. azt kérdezte tõle: “Honvéd elvtárs, a valóságban csak egy Amerika van, hogy lehet az, hogy ezen a térképen mégis kettõt lát?” Zsömböly némi gondolkodás után azt felelte, hogy elõször volt két Amerika, de azután a nagyobbik leigázta a kisebbiket. Ezt Zúgó szds.-tól hallottuk.
Szovátai és Zsömböly közös szereplésére is sor került még Börgöndre érkezésünk elött. Zsömbölyt hazament szabadságra és a lovakat kint hagyta a laktanya déli oldalán levõ gyakorlótéren, a kerítésen kívül. Szovátai HÜTI volt és ellenõrzõ útja során észrevette a lovakat, bevezette és a laktanya udvarán egy fához kötötte õket. Zsömbölyt motoros járõrrel visszahozatta a laktanyába. Zsömböly ugyanis valahol a környéken lakott. Amikor Zsömbölyt eléje állították, megkérdezte tõle, hogy hol hagyta a lovakat. Zsömböly állította, hogy bekötötte õket az istállóba. Szovátai azt mondta, hogy nézzék meg. Megnézték, és a lovak tényleg ott voltak. Volt ugyanis egy másik kocsis is, aki semmirõl nem tudott semmit, csak azt látta, hogy a lovak egy fához vannak kötve, és bekötötte õket az istállóba. Szovátai mérges lett és Zsömbölyt nem eresztette haza. Éjjel riadóztatta, és Zsömbölynek téglát kellet fuvaroznia. Zsömböly vagy nem értette meg, hogy hová kell vinnie a téglát, vagy elfelejtette. A maga együgyû módján felrakott valamennyi téglát a szekérre és azt az ügyeletes tiszti szoba elé vitte és annak bejárata elé szórta. A lovakat ráhajtotta a dísznövényekre, és a kocsiról szállítás közben folyamatosan potyogott a tégla. Mire Szovátai észrevette a dolgot, addigra Zsömböly már néhány szállítmányt odaszórt. Szovátai ismét dühös lett és Zsömböllyel visszahordatta a téglát. Zsömböly vitte is, de a dísznövényekben további károkat okozott, és a szekérrõl visszafelé is sûrün potyogott a tégla. A tégláknak legalább fele összetörött. Szovátai végül abbahagyatta vele a téglahordást. Adott neki egy üveg gázolajat meg egy rongyot, és Zsömbölynek az ügyeletes tiszti szoba elötti bokorsor leveleit kellett portalanítania a gázolajos ronggyal. Ekkor már reggel volt, és a hivatásos állomány tagjai is beszállingóztak. Mivel az ütiszoba a kapu mellett volt, mindenkinek el kellett mennie elötte. Õk ismerték Szovátait is és Zsömbölyt is és derültek az eseten. Többen valamilyen ürüggyel vagy anélkül is visszamentek, hogy a jelenetet ismét szemügyre vehessék. Szovátait pedig egyre jobban dühítette, hogy röhögnek rajta, és Zsömbölyt elzavarta. Szovátainak végre valaki elmagyarázta, hogy Zsömbölytõl nem várhatott mást. Ez után az eset után Szovátai Zsömbölyt látni se bírta. Amikor ügyeletes tiszt volt, akkor Zsömbölynek szabadságon kellett lennie. Ezt a történetet valószínüleg Zúgó szds. mondta el.
Arról már volt szó, hogy Kasnyik belefejelt Zúgó szds. orrába. Erre azért kerülhetett sor, mert az ütegek között labdarugó bajnokságot rendeztek. Egy üteg csapatába mindenki beállhatott, aki oda volt beosztva, tehát az ütegparancsnok is. Zúgó így került a pályára. A fejelést mindenki balesetnek fogta fel és napirendre tért felette. Zúgó szds. hetekig dagadt orral járt, és azzal hencegett, hogy Kasnyik visszapattant az orráról. Zúgó azok közé tartozott, akik elfogadták, hogy nekünk kissé más az értékrendünk, mint azt a laktanyákban megszokták és elvárták.
Valamilyen szolgálatba léptem, amikor Szovátai volt a HÜTI. A 24 órás szolgálat eligazítását így fejezte be: “Óhajtanám, hogy eligazítás után a laktanyások sánceszközökkel felszerelve az ügyeletes tiszti szoba elött megjelenjenek. Ott ugyanis van egy négyszög alakú virágágy.” Valaki bátortalanul megjegyezte, hogy az kör alakú. Szovátai némi diadallal felkiáltott: “Abból négyszög lesz.” A kör négyszögesítését a börgöndi laktanyában ekként megoldották.
Az alábbi esetet Pápa honv.-tól hallottam. Egy alkalommal T ütegesek adták az õrséget, az õrparancsnok a K üteges Hahn õrvezetõ volt, a HÜTI pedig Szovátai. Õrségváltáskor Hahn géppisztoly nélkül jelent meg. Szovátai emiatt kérdõre vonta. Hahn azt mondta, hogy õrségváltáshoz nem kell géppisztolyt vinnie az õrparancsnoknak. Az õrszoba falán kinagyított fényképek voltak, amelyek az õrszolgálat helyes ellátását mutatták be. Az õrségváltás is látható volt az egyiken, és ott az õrparancsnoknál csakugyan nem volt géppisztoly, csak egy közönséges pisztoly. Hahn õrv. erre a képre mutatott. Szovátai rettenetes mérges lett. Azt ordította, hogy van nála fegyver és a pisztolyra bökött. Hahn azonban kitartott amellett, hogy az õrparancsnoknál nincs géppisztoly. Szovátai mérgében ugrálni kezdett és közben azt ordítozta, hogy ott van nála a fegyver, magánál meg nincs. A folytatást nem tudom. Talán Pápa honv. úr még többre is emlékszik. Hahn sokszor volt õrparancsok ez elött az eset elött, és õrségváltáskor mindig volt nála géppisztoly. Elképzelhetõ, hogy az egészet azért csinálta, mert meg akarta mutatni a T ütegeseknek, hogy õ is tud valamit.
Zsömböly József honv. kissé fogyatékos szellemi képességû egyén volt. A kommendáns ütegben szolgált és kocsisként alkalmazták. A laktanyán belüli szállításokat õ végezte egy lovaskocsival. Pl. a moslékot az étkezdétõl õ fuvarozta a disznókhoz.
Zúgó szds, aki a politikai oktatást tartotta, kihívta Zsömbölyt a világtérkép elé. A térkép bal oldalán Amerika teljes terjedelmében volt látható. A térkép jobb szélére még odarajzolták Alaska nyugati partvonalát, és oda is odaírták, hogy Amerika. Zúgó szds. azt kérdezte tõle: “Honvéd elvtárs, a valóságban csak egy Amerika van, hogy lehet az, hogy ezen a térképen mégis kettõt lát?” Zsömböly némi gondolkodás után azt felelte, hogy elõször volt két Amerika, de azután a nagyobbik leigázta a kisebbiket. Ezt Zúgó szds.-tól hallottuk.
Szovátai és Zsömböly közös szereplésére is sor került még Börgöndre érkezésünk elött. Zsömbölyt hazament szabadságra és a lovakat kint hagyta a laktanya déli oldalán levõ gyakorlótéren, a kerítésen kívül. Szovátai HÜTI volt és ellenõrzõ útja során észrevette a lovakat, bevezette és a laktanya udvarán egy fához kötötte õket. Zsömbölyt motoros járõrrel visszahozatta a laktanyába. Zsömböly ugyanis valahol a környéken lakott. Amikor Zsömbölyt eléje állították, megkérdezte tõle, hogy hol hagyta a lovakat. Zsömböly állította, hogy bekötötte õket az istállóba. Szovátai azt mondta, hogy nézzék meg. Megnézték, és a lovak tényleg ott voltak. Volt ugyanis egy másik kocsis is, aki semmirõl nem tudott semmit, csak azt látta, hogy a lovak egy fához vannak kötve, és bekötötte õket az istállóba. Szovátai mérges lett és Zsömbölyt nem eresztette haza. Éjjel riadóztatta, és Zsömbölynek téglát kellet fuvaroznia. Zsömböly vagy nem értette meg, hogy hová kell vinnie a téglát, vagy elfelejtette. A maga együgyû módján felrakott valamennyi téglát a szekérre és azt az ügyeletes tiszti szoba elé vitte és annak bejárata elé szórta. A lovakat ráhajtotta a dísznövényekre, és a kocsiról szállítás közben folyamatosan potyogott a tégla. Mire Szovátai észrevette a dolgot, addigra Zsömböly már néhány szállítmányt odaszórt. Szovátai ismét dühös lett és Zsömböllyel visszahordatta a téglát. Zsömböly vitte is, de a dísznövényekben további károkat okozott, és a szekérrõl visszafelé is sûrün potyogott a tégla. A tégláknak legalább fele összetörött. Szovátai végül abbahagyatta vele a téglahordást. Adott neki egy üveg gázolajat meg egy rongyot, és Zsömbölynek az ügyeletes tiszti szoba elötti bokorsor leveleit kellett portalanítania a gázolajos ronggyal. Ekkor már reggel volt, és a hivatásos állomány tagjai is beszállingóztak. Mivel az ütiszoba a kapu mellett volt, mindenkinek el kellett mennie elötte. Õk ismerték Szovátait is és Zsömbölyt is és derültek az eseten. Többen valamilyen ürüggyel vagy anélkül is visszamentek, hogy a jelenetet ismét szemügyre vehessék. Szovátait pedig egyre jobban dühítette, hogy röhögnek rajta, és Zsömbölyt elzavarta. Szovátainak végre valaki elmagyarázta, hogy Zsömbölytõl nem várhatott mást. Ez után az eset után Szovátai Zsömbölyt látni se bírta. Amikor ügyeletes tiszt volt, akkor Zsömbölynek szabadságon kellett lennie. Ezt a történetet valószínüleg Zúgó szds. mondta el.
Arról már volt szó, hogy Kasnyik belefejelt Zúgó szds. orrába. Erre azért kerülhetett sor, mert az ütegek között labdarugó bajnokságot rendeztek. Egy üteg csapatába mindenki beállhatott, aki oda volt beosztva, tehát az ütegparancsnok is. Zúgó így került a pályára. A fejelést mindenki balesetnek fogta fel és napirendre tért felette. Zúgó szds. hetekig dagadt orral járt, és azzal hencegett, hogy Kasnyik visszapattant az orráról. Zúgó azok közé tartozott, akik elfogadták, hogy nekünk kissé más az értékrendünk, mint azt a laktanyákban megszokták és elvárták.
2008. február 19., kedd
Bogdán László verse: Tatárpuszta
Bogdán László:
TATÁRPUSZTA
a magukra hagyottak
Tatárpusztán három napja a légió harcban áll.
Levadásszák őrszemeink. Elmosódik a határ
Rémálom, ébrenlét között. Az ellenség hangtalan.
Nincs teste, egyenruhája, arca, bajonetje van!
Telefonjaink is némák. Körkörös a védelem.
És egymásnak vetett háttal vérezünk a végeken.
Köröznek vad dögkeselyűk fejünk felett. A mocsár
Elevenen szív magába. Szájperemig ér a sár.
Posta sem jár. A vezérkar három napja nem felel.
Szélszagatta éjszakánk dúlt kételyekkel elkever.
,,Lemondottak volna rólunk?!” ,,Ki lesz a következő?”
Árnyak cikáznak a ködben. Szívünk is dögtemető.
Rohamkés járja át testünk, de a kést nem fogja kéz.
Fantomokkal légterében Tatárpuszta elemészt.
2008. február 17., vasárnap
Emberek tünnek el
Ütegtársak!
Gábor András számára a Melák név se Hmvh.-en, se Börgöndön nem volt rendszeresítve. Annak használatát még az õ számára is be kell tiltani. Nem tûrhetjük, hogy holmi civil elnevezések kapjanak lábra! Fehér Tamás csak Weis volt, ami Vejsznek hangzott. Nem c volt a végén, hanem sz. Friedrich tényleg Frici volt Börgöndön?
Pallagi Totyi eltûnésébõl arra emlékszem, hogy reggel, amikor foglalkozásra kellett elvonulni, õ akkor kimenõ ruhájába öltözött át. Kérdeztük tõle, hogy miért. Azt monta, hogy megy valahová, de nem tudja, hová. Rossz hangulatúnak látszott és nem volt beszédes kedvében. Maróy Pétert egy-két héttel korábban vezényelték Ercsibe a hidászokhoz. Az õ esetében azonban az uticél világos volt. Totyi esetét furcsának találtam, de nem gyanakodtam. Eltûnése után névsorolvasáskor, amikor a nevéhez értek, még hónapokig is azt kellett mondani, hogy vezényelve. Maróy Pétert kivették a létszámból. Az õ nevét eltávozása után soha nem olvasták. Ez a specifikus különbség már feltûnõ volt, és akkor halvány sejtésem támdat, hogy valami nincs rendben. Nagy sokára jelentette be Eperjesi, hogy mi történt. Totyit csak ekkor vagy nem sokkal ez elött vették ki a létszámból. Mivel ezt a két embert gyoros egymásutánban emelték ki közülünk, valaki megjegyezte, hogy emberek tûnnek el. Csak találgatni lehet, hogy Eperjesi és Ács tudtak-e valamit, amikor Totyit Elkán irodájában letartóztatták, vagy az azt követõ napokban. Azt valószínünek tartom, hogy Punk nem tudott többet mint mi.
Üdv:
Fodor Zs. honv.
Gábor András számára a Melák név se Hmvh.-en, se Börgöndön nem volt rendszeresítve. Annak használatát még az õ számára is be kell tiltani. Nem tûrhetjük, hogy holmi civil elnevezések kapjanak lábra! Fehér Tamás csak Weis volt, ami Vejsznek hangzott. Nem c volt a végén, hanem sz. Friedrich tényleg Frici volt Börgöndön?
Pallagi Totyi eltûnésébõl arra emlékszem, hogy reggel, amikor foglalkozásra kellett elvonulni, õ akkor kimenõ ruhájába öltözött át. Kérdeztük tõle, hogy miért. Azt monta, hogy megy valahová, de nem tudja, hová. Rossz hangulatúnak látszott és nem volt beszédes kedvében. Maróy Pétert egy-két héttel korábban vezényelték Ercsibe a hidászokhoz. Az õ esetében azonban az uticél világos volt. Totyi esetét furcsának találtam, de nem gyanakodtam. Eltûnése után névsorolvasáskor, amikor a nevéhez értek, még hónapokig is azt kellett mondani, hogy vezényelve. Maróy Pétert kivették a létszámból. Az õ nevét eltávozása után soha nem olvasták. Ez a specifikus különbség már feltûnõ volt, és akkor halvány sejtésem támdat, hogy valami nincs rendben. Nagy sokára jelentette be Eperjesi, hogy mi történt. Totyit csak ekkor vagy nem sokkal ez elött vették ki a létszámból. Mivel ezt a két embert gyoros egymásutánban emelték ki közülünk, valaki megjegyezte, hogy emberek tûnnek el. Csak találgatni lehet, hogy Eperjesi és Ács tudtak-e valamit, amikor Totyit Elkán irodájában letartóztatták, vagy az azt követõ napokban. Azt valószínünek tartom, hogy Punk nem tudott többet mint mi.
Üdv:
Fodor Zs. honv.
2008. február 16., szombat
Levél Zsoltnak, Banditól
Na, nagy vegyész, fölteszek Neked is egy kérdést, amiér Máthé Dénes meg akart enni, mert szerinte csak szak-gyógyszerészeknek való. Azért persze válaszolt valamit, amit viszont egyelőre nem mondok el.
A kérdés: egy embergyógyszerről kéne kideríteni, mi lehetett benne. Nagymamám néha leküldött a patikába, hogy kérjek a Géza bácsitól egy adag "csodaport". Ez egy négy komponenses
Bandi, nem vagyok cenzor!
Gyerekek, nem nyúltam be a Bandi emlékező beszédébe, mint ahogyan senkinek az írásába nem írok és veszek el. A helyesírás meg tőlem távol áll, ezért különösen nem érzem magam feljogosítva. Mint újságíró, utánam a megjelenés előtt még van olvasószerkesztés és korrektúra is, úgyhogy a hibáim általában megmaradnak az eredeti kéziratban. Na vissza... Szóval oszcci-- azt sem tudom mi az. A beszédedben Bandi volt egy csillagozott rész, azzal a megjegyzéssel, ha hossszú, kimaradhat. Na, kivettem a csillagot, magyarázatát és betettem az egész szöveget. Azóta többször is elolvastam, nagyon szép, és igaz gondolatok, valóban. Kár, hogy az én nekrológomat egy fiatalabb kollégám írja majd. Viszont nem tudom, hogy mit kell tenni azért, hogy a fiúk beírásainál az illető neve jelenjen meg, mint Schulz honvédnál és ne az enyém. Ugyan mindenki aláírja a nevét, de bíztató lenne a többiek számára is, hogy írjanak, mert így azt hiszik, hogy én verem gépet egész nap. A cimkéket viszont soxor kiegészítem.
Ui, ha kiderül, hogy heroin a csodapor, kiveszem a dumát és folytajuk magánban. Nem ártana meggazdagodni.
korabeli kedélyjavító-serkentő dolog lehetett, ahogy mai eszemmel belegondolok, ( vagy enyhe káb?) de csak arra emlékszem, hogy Papaverin és Koffein biztosan, és talán Valerián lehetett benne, bizonyos adagokban. Ismered a régi patikai porokat, kis téglalap-papírcsomagocskák, kinyitottad, kettébehajtottad, a szádba ráztad, ráittad a vizet. Elképzelhető ez a három alkotórész, és mi lehetett a negyedik?
Törd a fejed, vagy kérdezősködj, megköszönném. Épp prózát írok erről a nagymamáról, jól jönne. Az is, mennyire lehetett tudatmódosító. A kicsi öregasszony, akkor már 40 éve özvegy, szerette a tütüt is, néha a barátnőivel összejöttek, és kik-ki hozta a maga kotyvasztotta likőrjét, borsodóját, füge- sőt sárgarépa-borát.
------------
Ja, és azt is kérdeztem még Ideghestől, hogy vajon mi lehetett az adagolás, mármint Papaverin ? mg? , Coffein ?mg, stb, mármint a receptre írva.
És miért ne hülyéskedjek tovább, elküldöm kérdésem másolatban Dr. K. Dobosnak is.
----
Láttad, hogy Csikós blogmajszter a korrekcióban az oszcillográftól már oszcillátorig jutott,/Totyiról mondott búcsúbeszédemben/ most ezúton biztatom, hogy ne álljon meg az oszcilloszkópig, amit Te követelsz.
Úgyhogy küldöm másolatba neki üs. Ez az üs melléütés, de eszembe jut róla pár első e-levelünk, amikben a dunántúli tájszólást emlegettük. Ez az üs, vagy es az is helyett - újabb találóskérdés: hol használatos szerinted?
Bandi
Bandi, nem vagyok cenzor!
Gyerekek, nem nyúltam be a Bandi emlékező beszédébe, mint ahogyan senkinek az írásába nem írok és veszek el. A helyesírás meg tőlem távol áll, ezért különösen nem érzem magam feljogosítva. Mint újságíró, utánam a megjelenés előtt még van olvasószerkesztés és korrektúra is, úgyhogy a hibáim általában megmaradnak az eredeti kéziratban. Na vissza... Szóval oszcci-- azt sem tudom mi az. A beszédedben Bandi volt egy csillagozott rész, azzal a megjegyzéssel, ha hossszú, kimaradhat. Na, kivettem a csillagot, magyarázatát és betettem az egész szöveget. Azóta többször is elolvastam, nagyon szép, és igaz gondolatok, valóban. Kár, hogy az én nekrológomat egy fiatalabb kollégám írja majd. Viszont nem tudom, hogy mit kell tenni azért, hogy a fiúk beírásainál az illető neve jelenjen meg, mint Schulz honvédnál és ne az enyém. Ugyan mindenki aláírja a nevét, de bíztató lenne a többiek számára is, hogy írjanak, mert így azt hiszik, hogy én verem gépet egész nap. A cimkéket viszont soxor kiegészítem.
Ui, ha kiderül, hogy heroin a csodapor, kiveszem a dumát és folytajuk magánban. Nem ártana meggazdagodni.
2008. február 15., péntek
Maróy Börgöndről
Szevessztok T ütegesek!
Én nem lettem igazi börgöndi. Nagyon élvezem azért olvasni a történeteket. Együtt voltunk Hmvh-en. A krónikásnak, megnézetem a katonakönyvem, miután sikerült megtalálni, ez van benne: Hmvh. MN4228. 1964.09.01.-1964.10.30. Börgönd MN2900. 1964.10.30.-1964.11.17. aztán Ercsi MN61191964.11.17.-1965.08.02. A helységneveket persze én irtam hozzá, az titok volt. Szóval én kevesebb, mint 3 hetet voltam Börgöndön.
Úgy emlékszem, valamilyen tantermi foglalkozásról elhívtak, és közölte, talán a politikai tiszt, hogy átvezényeltek Ercsibe, pakoljak össze, és jelentkezzek ott. Indoklás nem volt. Emlékszem, sírva fakadtam. Féltem. Féltem a bizonytalantól.
Ercsiben megtudtam, hogy azért vezényeltek át, mert megbízhatatlan voltam a származásom miatt. Apám ludovikás tiszt volt a háborúban, meg azán 57-ben börtönbe került. Szegényt ez el is vitte. Benne van a katonakönyvemben a parancs száma, amivel átvezényeltek. Egyszer szívesen elolvasnám. Hogyan fogalmaztak akkor?
Összepakoltam, elvonatoztam Ercsibe, jelentkeztem egy hatalmas laktanyába. Először a rossz kapun. Mert kettő volt. A hatos út mindkét oldalán van/volt a laktanya. Azóta sem voltam ott. Vizi Szilveszer, az MTA elnöke hősködött 56-os tetteivel, hogy az ercsi SZOVJET laktanyán keresztül teherautózott Pestre. Hát nem szovjet volt, de a hatos felett egy sóhajok hídja kötötte/köti össze a két felét. Ugyanolyan egyetemista század volt ott is mint Hmvh-en vagy Börgöndön. Műegyetemre menő srácokból. Ugyanolyan klassz srácok mint ti. Kiemelt, hadsereg közvetlen műszaki ezred. Ez jó kaját és valamennyi lezserséget, szakmailag jól képzett fiatal tiszteket jelentett. Kemény fizikai, műszaki katona munkát is. Az olyasmi, mint amit a 4-es műhelyben tapasztaltunk, csak gerendákat is kellett cipelni, meg a jeges Dunába gázolni, pontonhajókat, hidat építeni, mindent felrobbantani. Mindehez szinte számolatlan mennyiségű lőszer és robbanóanyag. Én ezt élveztem. Jó sok szabadságot lőttem magamnak. Az ezred minden sport válogatottját mi adtuk, sokat voltunk "bajnokságokon" távol az ezredtől. Például a Császárba jártunk úszóedzésre vagy egy hónapig. Meg rengeteget őrséget adtunk a Duna nagy árvize alatt, amikor rajtunk kívül az egész ezred gátat épített meg mentett, ha jól emlékszem Győr körül. Sok jó emlékem van, persze lehet, hogy csak ezekre emlékszem.
Tóth Béla, Koralovszki Jancsi, Farkas Árpi, Kiss Zoli, Lipták Jóska, Érsek Tibi, Nagy Gyuri, Régeni Peti biológus évfolyamtársaim, némelyikük kolesz szobatársaim voltak a JATEn. Szabó Tibi, Süli Pisti ugyanakkor bölcsészek voltak itt. Sokat hallottam Börgöndről tőlük. Biztos nem soroltam fel mimdenkit. Igen, Cavinton.
Hmvh-ről Bunkóci tizedes. Az én rajparancsnokom Illés volt. Úgy emlékszem magas, vörök hajú szeplős srác volt. Tényleg túl sokat riadóztatott bennünket. Bunkóci Szegeden jeles, közismert személyiség volt. A Marx, később Mars téri piacon egy édességelet áruló butikja, bódéja volt. Az önkormányzat eladta a piac kezelését, és végül a bódékat, butikokat le kellett bontani. Ez elég disznó dolog volt, még mindíg nyögi a piac, pedig vagy 2 éve történt. Szegény Bunkóci sokáig ellenált, amúgy magyarosan, semmi simlisség. Nem tartottunk kapcsolatot, ő nem emlékezett rám. De nagyon sajnálom. Tönkrement abban, hogy az új piackezelő nagyobb profithoz jusson. Amikor utoljára láttam, egy reggel, úgy 9 óra körül, elég részeg volt, a piac egy kimérőjében támasztotta a pultot. Remélem azért talpraáll. Még mindíg vannak azért lebontatlan bódék. Ezek tulajdonosai perben állnak a hatósággal. A piac rekonstrukciója nem történt meg. Szerintem a legjobb gyümölcs és zöldség piac a szegedi az országban. Csak meg vannak számlálva a napjai.
Jó lenne találkozni veletek. Sok év telt el. Vicces lesz kikkel ismerjük meg egymást, kikkel nem.
Sajnos a volt évfolyamtársaimnak nem tudom az e-mail címeit, bár szinte évente van találkozónk. Úgy tudom Löbödör Keszthelyen van. Tóth Béla Pécsett, már nyugdíjban az önkormányzattól. Kolarovszki Jancsi Sarkadon él, ő is nyugdíjas. Farkas Árpi Szegeden tanít. Érsek Tibi a Mosonmagyaróvári Egyetemen. Kiss Zoli az USA-ban él, de szinte minden évben felbukkan. Toprongyról csak azt tudom, hogy nyugdíjas. Lipták Jóska Baján madarakat tenyészt.
No hát ezeket Maróy Péter irta egy péntek estén.
Én nem lettem igazi börgöndi. Nagyon élvezem azért olvasni a történeteket. Együtt voltunk Hmvh-en. A krónikásnak, megnézetem a katonakönyvem, miután sikerült megtalálni, ez van benne: Hmvh. MN4228. 1964.09.01.-1964.10.30. Börgönd MN2900. 1964.10.30.-1964.11.17. aztán Ercsi MN61191964.11.17.-1965.08.02. A helységneveket persze én irtam hozzá, az titok volt. Szóval én kevesebb, mint 3 hetet voltam Börgöndön.
Úgy emlékszem, valamilyen tantermi foglalkozásról elhívtak, és közölte, talán a politikai tiszt, hogy átvezényeltek Ercsibe, pakoljak össze, és jelentkezzek ott. Indoklás nem volt. Emlékszem, sírva fakadtam. Féltem. Féltem a bizonytalantól.
Ercsiben megtudtam, hogy azért vezényeltek át, mert megbízhatatlan voltam a származásom miatt. Apám ludovikás tiszt volt a háborúban, meg azán 57-ben börtönbe került. Szegényt ez el is vitte. Benne van a katonakönyvemben a parancs száma, amivel átvezényeltek. Egyszer szívesen elolvasnám. Hogyan fogalmaztak akkor?
Összepakoltam, elvonatoztam Ercsibe, jelentkeztem egy hatalmas laktanyába. Először a rossz kapun. Mert kettő volt. A hatos út mindkét oldalán van/volt a laktanya. Azóta sem voltam ott. Vizi Szilveszer, az MTA elnöke hősködött 56-os tetteivel, hogy az ercsi SZOVJET laktanyán keresztül teherautózott Pestre. Hát nem szovjet volt, de a hatos felett egy sóhajok hídja kötötte/köti össze a két felét. Ugyanolyan egyetemista század volt ott is mint Hmvh-en vagy Börgöndön. Műegyetemre menő srácokból. Ugyanolyan klassz srácok mint ti. Kiemelt, hadsereg közvetlen műszaki ezred. Ez jó kaját és valamennyi lezserséget, szakmailag jól képzett fiatal tiszteket jelentett. Kemény fizikai, műszaki katona munkát is. Az olyasmi, mint amit a 4-es műhelyben tapasztaltunk, csak gerendákat is kellett cipelni, meg a jeges Dunába gázolni, pontonhajókat, hidat építeni, mindent felrobbantani. Mindehez szinte számolatlan mennyiségű lőszer és robbanóanyag. Én ezt élveztem. Jó sok szabadságot lőttem magamnak. Az ezred minden sport válogatottját mi adtuk, sokat voltunk "bajnokságokon" távol az ezredtől. Például a Császárba jártunk úszóedzésre vagy egy hónapig. Meg rengeteget őrséget adtunk a Duna nagy árvize alatt, amikor rajtunk kívül az egész ezred gátat épített meg mentett, ha jól emlékszem Győr körül. Sok jó emlékem van, persze lehet, hogy csak ezekre emlékszem.
Tóth Béla, Koralovszki Jancsi, Farkas Árpi, Kiss Zoli, Lipták Jóska, Érsek Tibi, Nagy Gyuri, Régeni Peti biológus évfolyamtársaim, némelyikük kolesz szobatársaim voltak a JATEn. Szabó Tibi, Süli Pisti ugyanakkor bölcsészek voltak itt. Sokat hallottam Börgöndről tőlük. Biztos nem soroltam fel mimdenkit. Igen, Cavinton.
Hmvh-ről Bunkóci tizedes. Az én rajparancsnokom Illés volt. Úgy emlékszem magas, vörök hajú szeplős srác volt. Tényleg túl sokat riadóztatott bennünket. Bunkóci Szegeden jeles, közismert személyiség volt. A Marx, később Mars téri piacon egy édességelet áruló butikja, bódéja volt. Az önkormányzat eladta a piac kezelését, és végül a bódékat, butikokat le kellett bontani. Ez elég disznó dolog volt, még mindíg nyögi a piac, pedig vagy 2 éve történt. Szegény Bunkóci sokáig ellenált, amúgy magyarosan, semmi simlisség. Nem tartottunk kapcsolatot, ő nem emlékezett rám. De nagyon sajnálom. Tönkrement abban, hogy az új piackezelő nagyobb profithoz jusson. Amikor utoljára láttam, egy reggel, úgy 9 óra körül, elég részeg volt, a piac egy kimérőjében támasztotta a pultot. Remélem azért talpraáll. Még mindíg vannak azért lebontatlan bódék. Ezek tulajdonosai perben állnak a hatósággal. A piac rekonstrukciója nem történt meg. Szerintem a legjobb gyümölcs és zöldség piac a szegedi az országban. Csak meg vannak számlálva a napjai.
Jó lenne találkozni veletek. Sok év telt el. Vicces lesz kikkel ismerjük meg egymást, kikkel nem.
Sajnos a volt évfolyamtársaimnak nem tudom az e-mail címeit, bár szinte évente van találkozónk. Úgy tudom Löbödör Keszthelyen van. Tóth Béla Pécsett, már nyugdíjban az önkormányzattól. Kolarovszki Jancsi Sarkadon él, ő is nyugdíjas. Farkas Árpi Szegeden tanít. Érsek Tibi a Mosonmagyaróvári Egyetemen. Kiss Zoli az USA-ban él, de szinte minden évben felbukkan. Toprongyról csak azt tudom, hogy nyugdíjas. Lipták Jóska Baján madarakat tenyészt.
No hát ezeket Maróy Péter irta egy péntek estén.
Sárga-e a vér?
Majdnem hősi halott lettem...
Egyik alkalommal Bendával kihelyezett őrségben voltunk, vigyázni nehogy hívatlan fotósok közelítsék meg az objektumot. Egy sátorlapon üldögéltünk és beszélgettünk. Egyszer csak Laci felugrott, rámfogta a PPS-t és meghúzta a ravaszt. Persze a mozdulat közben kiütötte a tárat.
A frászt hozta rám, én is megkérdezhettem képletesen, hogy sárga-e a vér, mert akkor megsebesültem. (Arra már nem emlékszem, egyáltalán volt-e nálunk lőszer.)
Schulz honvéd
Egyik alkalommal Bendával kihelyezett őrségben voltunk, vigyázni nehogy hívatlan fotósok közelítsék meg az objektumot. Egy sátorlapon üldögéltünk és beszélgettünk. Egyszer csak Laci felugrott, rámfogta a PPS-t és meghúzta a ravaszt. Persze a mozdulat közben kiütötte a tárat.
A frászt hozta rám, én is megkérdezhettem képletesen, hogy sárga-e a vér, mert akkor megsebesültem. (Arra már nem emlékszem, egyáltalán volt-e nálunk lőszer.)
Schulz honvéd
Süli Pista levele és meghívója
Sziasztok!
Kérek engedélyt ...
Na ezt így nem folytatom, mert nem áll jól. Hogy eddig nem jelentkeztem Vásárhelyhez, vagy Börgöndhöz fűződő storikkal, annak legfőbb oka az, hogy általában kihullik az ilyesmi a fejemből, de itt arról is szó van , hogy a sereget úgy, ahogy volt igyekeztem kitörölni az emlékeimből.
A hetvenes évek közepén még berángattak Karcagra négy egész hónapra, minden áron alhadnagyot akartak belőlem csinálni. Nem tudom, hogy rajtam kívül széles e hazában sikerült-e rajtam kívül valakinek megbukni egy ilyen vizsgán. Nekem se ment könnyen, de mindent elkövettem a cél érdekében.
Azzal kezdtem, hogy amikor megfenyegettek, hogy behívnak, gyorsan csináltattam a szegedi röntgen főorvossal néhány szép felvételt a gerincemről. Akkoriban ő volt a Szegedi Fotóklub elnöke, szívesen megtette nekem. Azzal tisztában voltam, hogy gerincferdülésem az van rendesen, az csak akkor derült ki, hogy valami Scheuermann-kórom is van. A doki szerint ennek fájni kellett volna, hál' istennek nekem ezzel a mai napig semmi bajom nem volt.
Ennek ellenére engem bevittek és én már a harmadik napon a gyengélkedőn kötöttem ki. Annál is inkább, mert a második napon egy ágyút kellett tologatnunk a karcagi pusztán, csak úgy gyalogszerrel. Mondtam is, hogy ezt egy börgöndi rakétás nem csinálhatja. A többiek aztán idejük egy részét tanteremben töltötték és mindenféle bölcs dolgokat hallgattak, vagy éppen az ágyút sétáltatták.
Életemben annyi időm nem volt olvasásra, mint akkor. Néha volt kellemetlen, amikor valami ellenőrzést vártak a gyengélkedőn. Olyankor át kellet feküdnöm arra az ágyra, amelyben ravaszul egy ajtót helyeztek el a matrac helyett.
Mindennek ellenére azt mondták, hogy nyugodtak vegyek részt a vizsgán. Az első nap után kezdett cikis lenni a helyzet, mert a helyi politikai tisztnél kellett vizygázni. Hiába mondtam én a legnagyobb marhaságokat, jelest kaptam. Másnap aztán valami szakember jött vizsgáztatni, sok csillaggal, meg tán piros csikos nadrágban. Lehet, hogy lőelmélet volt a téma, a lényeg, hogy majd leesett a székről, olyanokat mondtam. Ezután már fölmentést kaptam a többi vizsga alól és civilben röhögtem végig a többieket amint alhadnaggyá ütik őket. Igaz, hogy a századparancsnokunk vígasztalásul beültetett a díszelnökségbe - nehéz volt komolyan végigcsinálni.
Soha többet nem háborgattak.
Mindez nem jelenti azt, hogy ne örültem volna, mikor elindult ez a lavina és én is tartogatok azért egy történetet, ha addig le nem lövi valaki a poént.
Ha van időtök, szívesen találkoznék veletek 20-án 17 órakor a Duna Galériában, hiszen az én igazi pályám a fotó, azzal talán több mindent tudok mesélni. És hátha van a környéken egy becsületsüllyesztő, ahol ha nápolyit nem is adnak, de egy-két korsó sört megihatnánk.
Üdvözlettel: Süli Pista
Kérek engedélyt ...
Na ezt így nem folytatom, mert nem áll jól. Hogy eddig nem jelentkeztem Vásárhelyhez, vagy Börgöndhöz fűződő storikkal, annak legfőbb oka az, hogy általában kihullik az ilyesmi a fejemből, de itt arról is szó van , hogy a sereget úgy, ahogy volt igyekeztem kitörölni az emlékeimből.
A hetvenes évek közepén még berángattak Karcagra négy egész hónapra, minden áron alhadnagyot akartak belőlem csinálni. Nem tudom, hogy rajtam kívül széles e hazában sikerült-e rajtam kívül valakinek megbukni egy ilyen vizsgán. Nekem se ment könnyen, de mindent elkövettem a cél érdekében.
Azzal kezdtem, hogy amikor megfenyegettek, hogy behívnak, gyorsan csináltattam a szegedi röntgen főorvossal néhány szép felvételt a gerincemről. Akkoriban ő volt a Szegedi Fotóklub elnöke, szívesen megtette nekem. Azzal tisztában voltam, hogy gerincferdülésem az van rendesen, az csak akkor derült ki, hogy valami Scheuermann-kórom is van. A doki szerint ennek fájni kellett volna, hál' istennek nekem ezzel a mai napig semmi bajom nem volt.
Ennek ellenére engem bevittek és én már a harmadik napon a gyengélkedőn kötöttem ki. Annál is inkább, mert a második napon egy ágyút kellett tologatnunk a karcagi pusztán, csak úgy gyalogszerrel. Mondtam is, hogy ezt egy börgöndi rakétás nem csinálhatja. A többiek aztán idejük egy részét tanteremben töltötték és mindenféle bölcs dolgokat hallgattak, vagy éppen az ágyút sétáltatták.
Életemben annyi időm nem volt olvasásra, mint akkor. Néha volt kellemetlen, amikor valami ellenőrzést vártak a gyengélkedőn. Olyankor át kellet feküdnöm arra az ágyra, amelyben ravaszul egy ajtót helyeztek el a matrac helyett.
Mindennek ellenére azt mondták, hogy nyugodtak vegyek részt a vizsgán. Az első nap után kezdett cikis lenni a helyzet, mert a helyi politikai tisztnél kellett vizygázni. Hiába mondtam én a legnagyobb marhaságokat, jelest kaptam. Másnap aztán valami szakember jött vizsgáztatni, sok csillaggal, meg tán piros csikos nadrágban. Lehet, hogy lőelmélet volt a téma, a lényeg, hogy majd leesett a székről, olyanokat mondtam. Ezután már fölmentést kaptam a többi vizsga alól és civilben röhögtem végig a többieket amint alhadnaggyá ütik őket. Igaz, hogy a századparancsnokunk vígasztalásul beültetett a díszelnökségbe - nehéz volt komolyan végigcsinálni.
Soha többet nem háborgattak.
Mindez nem jelenti azt, hogy ne örültem volna, mikor elindult ez a lavina és én is tartogatok azért egy történetet, ha addig le nem lövi valaki a poént.
Ha van időtök, szívesen találkoznék veletek 20-án 17 órakor a Duna Galériában, hiszen az én igazi pályám a fotó, azzal talán több mindent tudok mesélni. És hátha van a környéken egy becsületsüllyesztő, ahol ha nápolyit nem is adnak, de egy-két korsó sört megihatnánk.
Üdvözlettel: Süli Pista
Sakk és söprés gázálarcban
Obsitosok!
Börgöndön kétféle szombat volt. Az egyiken nem ragaszkodtak szigorúan ottlétünkhöz. Az ilyen esetekben pénteken délután elindulhattak közülünk a szabadságosok. Ez voltaképpen nem szabadság volt, hanem hosszú eltáv, mert vasárnap éjfélre vissza kellet érniök. A másik fajta szombaton legalább du. 2-ig ott kellett lennünk. Ilyenkor is engedtek el közülünk embereket, de vasárnap éjfélre nekik is vissza kellett érniök. Visszajövetelkor Mattyasovszky kivételével mindenkinek át kellett szállnia Székesfehérváron. Szokás volt, ha túl sokat kellett volna várni, és négyen-öten összejöttünk, hogy taxival mentünk a laktanyába. Ilyenkor nemcsak T ütegesekkel társultunk. A taxiállomáson illedelmesen beálltunk a sorba. A taxisofõrök azonban legtöbbször a katonáknál álltak meg függetlenül attól, hogy ki lett volna a soron következõ. A piros fegyvernemi jelzésünkrõl tudták, hogy hosszabb fuvarra van kilátás.
A másik fajta szombaton délelött parknap volt. Ekkor a laktanyaudvar egy kijelölt részét kellett takarítanunk. Egy ilyen takarításkor Pallagi Totyi talált egy kályhacsövet, amit a hóna alá vett és a továbbiakban fel-alá sétált vele. A hmvh.-i R. Nagy Pál szds. erre azt mondta volna, hogy Pallagi honv. nem dolgozott, csak invitálta a munkát. Amikor Totyi visszakerült hozzánk, még emlékezett a kályhacsöves sétájára. Azt is mondta, hogy a futkosóban nagy tetszést aratott, amikor a többi futtatottnak elmesélte az esetet.
Késõbb bevezették, hogy ezeken a szombatokon bizonyos ideig gázálarcban kellett lennünk, utána mehettünk udvart söpörni. A gázálarcos idõk egyre hosszabbak lettek. Nem írtak elõ semmit arra, hogy mit csináljunk, amíg gázálarcban vagyunk. A gázálarc viselését amennyire lehetett, elsumákoltuk. Ha elöljáró közeledett, akkor valaki beszólt, hogy gáz. Én pl Roccoval vagy Regõssel gázálarcban sakkoztam. Schulz és még valaki úgy döntöttek egyik alkalommal, hogy a kellemetlent összekötik a haszontalannal, és gázálarcban seprõt ragadtak, és nekiálltak a tiszti étkezde felé vezetõ út seprésébe. Egy tiszt ez meglátta, és nagyon mérges lett, mert azt hitte, hogy valaki a Schulzékkal büntetésbõl sepertet gázálarcban. Schulzék elmagyarázták neki, hogy szó se róla, õk döntöttek így. A tiszt megnyugodva ment tovább. Ilyen is volt.
Fodor Zs. honv.
Börgöndön kétféle szombat volt. Az egyiken nem ragaszkodtak szigorúan ottlétünkhöz. Az ilyen esetekben pénteken délután elindulhattak közülünk a szabadságosok. Ez voltaképpen nem szabadság volt, hanem hosszú eltáv, mert vasárnap éjfélre vissza kellet érniök. A másik fajta szombaton legalább du. 2-ig ott kellett lennünk. Ilyenkor is engedtek el közülünk embereket, de vasárnap éjfélre nekik is vissza kellett érniök. Visszajövetelkor Mattyasovszky kivételével mindenkinek át kellett szállnia Székesfehérváron. Szokás volt, ha túl sokat kellett volna várni, és négyen-öten összejöttünk, hogy taxival mentünk a laktanyába. Ilyenkor nemcsak T ütegesekkel társultunk. A taxiállomáson illedelmesen beálltunk a sorba. A taxisofõrök azonban legtöbbször a katonáknál álltak meg függetlenül attól, hogy ki lett volna a soron következõ. A piros fegyvernemi jelzésünkrõl tudták, hogy hosszabb fuvarra van kilátás.
A másik fajta szombaton délelött parknap volt. Ekkor a laktanyaudvar egy kijelölt részét kellett takarítanunk. Egy ilyen takarításkor Pallagi Totyi talált egy kályhacsövet, amit a hóna alá vett és a továbbiakban fel-alá sétált vele. A hmvh.-i R. Nagy Pál szds. erre azt mondta volna, hogy Pallagi honv. nem dolgozott, csak invitálta a munkát. Amikor Totyi visszakerült hozzánk, még emlékezett a kályhacsöves sétájára. Azt is mondta, hogy a futkosóban nagy tetszést aratott, amikor a többi futtatottnak elmesélte az esetet.
Késõbb bevezették, hogy ezeken a szombatokon bizonyos ideig gázálarcban kellett lennünk, utána mehettünk udvart söpörni. A gázálarcos idõk egyre hosszabbak lettek. Nem írtak elõ semmit arra, hogy mit csináljunk, amíg gázálarcban vagyunk. A gázálarc viselését amennyire lehetett, elsumákoltuk. Ha elöljáró közeledett, akkor valaki beszólt, hogy gáz. Én pl Roccoval vagy Regõssel gázálarcban sakkoztam. Schulz és még valaki úgy döntöttek egyik alkalommal, hogy a kellemetlent összekötik a haszontalannal, és gázálarcban seprõt ragadtak, és nekiálltak a tiszti étkezde felé vezetõ út seprésébe. Egy tiszt ez meglátta, és nagyon mérges lett, mert azt hitte, hogy valaki a Schulzékkal büntetésbõl sepertet gázálarcban. Schulzék elmagyarázták neki, hogy szó se róla, õk döntöttek így. A tiszt megnyugodva ment tovább. Ilyen is volt.
Fodor Zs. honv.
2008. február 14., csütörtök
Visszaemlékezés
Sziasztok Öreg Katonák!
Ahogy nézem a fényképeket, elég ártatlan kisfiúk voltunk még, amikor ebbe a nagy keki színű maszlagba beolvasztottak bennünket. Mi voltunk az első 18 éves bevonulók. Többször kiderült, hogy kiképzőink is zavarban voltak ettől. Mi bizony levágtunk a köpenyből vagy 20 centit, úgy hajtott vissza édesanyám 30 centit, hogy ne fogjanak gyanút a levágásra (így térdig ért). Földereng előttem a 4-es kiképző terep szikes végtelensége, ahol jakomo (lövész) módra kellett lövészteknőt ásni, de a parancs úgy szólt, aki kész, hozzá kezdhet a térdelő, majd az álló gödör kiásásához. Mondanom sem kell, hogy szikrázott a gyalásó a kemény talajon, piszkálgattuk-piszkálgattuk, amikor előljáró érkezett. Megállt Gulyás Lajos előtt, aki mellettem ásott és már a térdelő gödrög ásta nagy buzgalommal. Az volt a módi, hogy jelentkezni kellett fegyverrel a kezében, de a fegyver nem volt sehol. Lajos nagy buzgalmával a kiásott göröngyökkel betemette (bocsi Lajcsi).
Emlékeztek, hogy akkor volt a tokiói olimpia? Reggel voltak a közvetítések a rádióban, éppen reggeli után "Vonulj ki!" vezényszót kaptunk, de mi csak hallgattuk a rádiót: Dömötör lőj, lőj, Dömötör lőj! (Szepesi) és vertük az oroszokat, de mi nem mozdultunk. Hiába dühöngött "Zseboroszlán", aki az a tizedes, vagy szakaszvezető volt, aki mindig üvöltött velünk a körletben is. Mi neveztük el így. Vele fordult elő az is, hogy büntetésből futásban kellett közlekednünk mindenhová. Néhányan a körletben elkezdtünk a körletben szaladgálni. "Mit csinálnak maguk?"-üvöltötte. "Jelentem sétálunk, csak futásban kell közlekedni"-mondta valamelyikőnk, s 10 perc múlva a konyhán találtuk magunkat vöröshagyma pucolás mellett. Hódmezőn én sokat sunnyogtam, mert a fotólabor kezelője földim volt és nagy szeretettel invitált, hogy nála lehet dekkolni. A nagy 100-as hálóban arra emlékszem, hogy Bratman honvéd jobbra az ajtó mellett aludt és reggeli torna ürügyén takaróját az ágy alá terítette és ott húzta meg magát. Volt ebből is botrány, mint abból is, amikor városi úszóversenyre jelentkezett (hogy kikerüljön a városba) és állítólag ki kellett menteni a vízből, mert nem tudott úszni (én nem voltam ott, ezt mesélték). Apatóczkiék annyira igyekeztek, hogy még klubdélutánt is rendeztek nekünk. Voltak bent a laktanyában a hódmezővásárhelyi gimiből egy lány osztály!
Mindenesetre amikor Börgöndre utaztunk, ütegparancsnokunk el volt hűlve, hogy micsoda gépeket faragtak belőlünk, mert még engedélyt kérni is kértünk engedélyt. Haza is küldött bennünket egy hét szabadságra (vesztére). Vérszemet kaptunk Börgöndön és több mindent megengedtünk magunknak, mint ők várták.
Folyt.köv.
Sztancsik Péter
Egylábas vigyázz menet
Emlékeztek arra, hogy egyik nap nem volt kedvünk énekelni ebédmenetben és már nem tudom hogy hívják tiszthelyettes elvtárs díszlépést vezényelt. Ekkor alakult ki az, hogy vagy csak jobblábra, vagy csak ballábra vertük a díszmenetet. A pali tajtékzott és még ebéd után laposkúszást is rendezett nekünk.
Egyébként amikor Pallagi Totya visszajött Börgöndre éppen én voltam a vasút melletti őrtoronyban és akkor jött este gyalog be a vasúti sinen.
Ennyit most.
Gábor András (a Melák)
Egyébként amikor Pallagi Totya visszajött Börgöndre éppen én voltam a vasút melletti őrtoronyban és akkor jött este gyalog be a vasúti sinen.
Ennyit most.
Gábor András (a Melák)
Blogunk népszerűsítése az iWiW-en és a Litera irodalmi portálon
Fiugg,
különösen Süli Step, aki nagyon hallgat, és Matya, aki a Vén Katalin álnéven rejtőzködik, ne csak az iWiW nyilvánosságát élvezzétek, olvassátok és írjátok tovább a teuteg.blogspot.com-ot is.
Üdv, T-András
Engedelmetekkel fölvettem tiszteletbeli tagnak a T-ütegbe Piszkos Fredet és apját, P.(Piszkos) Howardot is. Buzzatit is akartam, de nem jelölt vissza.
T-A.
u.i.: Népszerűségünk fergeteges növekedése majd két hónap múlva, április 14-től 20-ig lesz tapasztalható, amikor én írom a Litera irodalmi portál heti netnaplóját, ahol lelki bajaimmal együtt blogunkat a széles olvasóközönség árgus szemei elé - mit csinálok vele? : mondjuk teregetem
különösen Süli Step, aki nagyon hallgat, és Matya, aki a Vén Katalin álnéven rejtőzködik, ne csak az iWiW nyilvánosságát élvezzétek, olvassátok és írjátok tovább a teuteg.blogspot.com-ot is.
Üdv, T-András
Engedelmetekkel fölvettem tiszteletbeli tagnak a T-ütegbe Piszkos Fredet és apját, P.(Piszkos) Howardot is. Buzzatit is akartam, de nem jelölt vissza.
T-A.
u.i.: Népszerűségünk fergeteges növekedése majd két hónap múlva, április 14-től 20-ig lesz tapasztalható, amikor én írom a Litera irodalmi portál heti netnaplóját, ahol lelki bajaimmal együtt blogunkat a széles olvasóközönség árgus szemei elé - mit csinálok vele? : mondjuk teregetem
2008. február 13., szerda
Elaludtam őrségben
Nekem sem volt zavarmentes a leszerelésem. Napokkal előtte lövészetre vittek minket és miután lelőttem a magamét kihelyeztek lőtér őrségbe. Baromi meleg volt és egy bokor alatt elaludtam. Arra ébredtem délután, hogy nagyon nagy zaj van. Kiderült, hogy már oroszok lőnek, géppisztoly helyett gépágyúval és a T-üteg hazament. Kértem vizet a kulacsomba egy orosz tiszttől, de nem adott. Erre nekivágtam gyalog a laktanya irányába, nem emlékszem már milyen hosszú volt az út, de nagyon fárasztó volt, mert még nem volt learatva a cucc és nagyon nehezemre esett a gyaloglás. Ember nem akadt a környéken akitől vizet szerezhettem volna. A végén már mentem 10 lépéseket és le- lefeküdtem. Nagy nehezen elértem a laktanyához vezető útra és az árokból a szimatszatyromat feldobtam az aszfaltra. Baromi szerncsém volt, egy EÜ-s kocsi állt meg és rögtön megértette a fiatal doki, hogy nem szökött katona vagyok, hanem elfelejtett. Bent alsó hangon fogdába akartak vágni, de a doki közvetített és elérte, hogy én elaludtam, aki pedig kivitt a lőtérre nem csinált létszámellenőrzést. Ezzel kvittek voltunk, és senki sem csinált ügyet belőle. A dolog szinte titokban zajlott. Csak őrmester lettem. Ez a trauma egész életemre kihatott, attól kezdve dadogtam, egyik lábam lúdtalpat kapott és csak a nagymellű csajokra hajtottam.
Leszerelésünk nem teljes története
Azt ígérték, hogy a tiszthelyettesi vizsgák után egy hét szabadságot fogunk kapni. Ebbõl természetesen nem lett semmi. Azt mondták, hogy a kommendáns üteg õrszakaszának a tagjai kimerültek, mindenféle sebek jelentek meg rajtuk, és pihenésre van szükségük. Nekünk kell az õrséget adnunk. Õrködtünk is. Aki nem volt õrségben, az a benzintanknak a gödrét ásta. Valamilyen tiszthelyettes felügyelt ránk, de nem volt munkatempónkkal megelégedve. Az õrszakasz számára az volt a pihenõ, hogy körletüket meszelték és pingálták. A hét végén a vidékiek adták az utolsó elötti õrséget. Az õrség leadása után a társaság leszerelt. A barna tornacipõket megtarthattuk. Ezeket legtöbben a WC elõterében felállított szemetes hordóba dobálták. Késõ délután hazautaztak a civil ruháért. Én ezek között voltam. Az utolsó õrséget budapestiek adták. Amikor letelt a szolgálatuk, alighogy elhagyták az õrszobát, ezredriadó kezdõdött. Õk erre rá se hederítettek. Rendkívül rendetlenül, slamposan és nagyon ráérõsen, azaz abszolut alakiatlanul bandukoltak a körlet felé. Zalányi Sumák vezette õket. A laktanya pedig egyre inkább az õrültek házához hasonlított. Valószínüleg Fûrészpor szds. volt az, aki rájuk ripakodott, hogy riadózzanak. Sumák azt mondta, hogy nem riadóznak, mert leszerelnek. A fickót majdnem szétvetette a méreg. Ordítozni kezdett Sumákkal, de Sumákról minden lepergett, nagyon jó formában volt és teljes lelki nyugalommal, lezseren de mindig keményen visszavágott. A többiek röhécseltek. A fickó végül az agyvérzéshez közeli állapotba került. Sumákot szemtelenség címén bevágta a fogdába, majd irodájába rohant és telefonált össze-vissza. Ez kihallatszott a folyosóra. Nem jelent meg többet. Megjelent viszont Csata törm. szolgálatvezetõ és elkezdte begyüjteni a felszerelést. Az egész esetet én is csak hallottam. Arra nem emlékszem, hogy Sumák hogyan került ki a fogdából. Ki tudná ezt a sztorit kiegészíteni? Sumák végülis szintén hazament és õ is elhozta civil ruháját. Aug. 1-én estére már mindenki visszaért a civil ruhájával. Csak Gáspár nem volt velünk, mert még lábadozott.
Aug. 2-án reggel leadtuk pokrócainakt és lepedõinket, majd kimenõ ruhába öltözve kivonultunk a tisztiklubba. Ott parancsként felovasták, hogy ki milyen rendfokozatot ért el. Felraktuk egyenruhánkra a rangjelzéseket. Ezek olyanok voltak, hogy õrm., tõrm. és Pallagi Totyi tizedes. A vegyészek közül Friedrich, Molnár László és én tõrm.-ek lettünk. Lehet, hogy Pápa is, de ebben nem vagyok biztos. Hõsi halállal még alhadnagyi rendfokozatot is el lehetett volna érni. Egy ünnepi ebéd is volt. A ceremónia után visszamentünk a laktanyába. Az udvaron egy hivatásos v. tsz. õrm. odakiáltott Bratmannak: “Jöjjön ide, hadd gratuláljak az elõléptetéséhez!” Brumi erre visszakiáltott: “Jöjjön maga ide! Én is õrmester vagyok.” Valami konzerveket adtak volna, ami még ellátmányunkhoz tartozott. Valamelyik szakács, feltehetõen Göröcs odatelefonált hozzánk, hogy menjünk érte. Valószínüleg Zalányi Sumák volt az, aki azt mondta az illetõnek, hogy b….a meg a konzerveket. Csata törm. még összeszedte a kimenõ ruhákat. A kimenõ cipõnket megtarthattuk. Ezt is sokan kidobták. Más ütegekbõl jöttek hozzánk néhányan, hogy velünk kicseréljék kevésbé megfelelõ zubbonyukat vagy nadrágjukat. Mindenkinek a kezébe nyomtak egy vastag, lezárt borítékot, amelyben személyi anyaga volt. Ezt másnap le kellett adni a helyi kieg-en. Ennek ellenében kaptuk meg személyi igazolványunkat. Óvva intettek a boríték felbontásától, mert az letartóztatást vont volna maga után. Én ugyanazt a ruhát húztam magamra, amiben bevonultam. Rám feljött. A többeknek a korábbi ruházata, kiváltképp derékban, szûk lett. Végül civilben kisétáltunk a laktanyakapun. A laktanya kerítése mellett húzódó vasútvonal talpfáin lépkedve utoljára mentünk el a börgöndi állomásra. Hazafelé még részben v. egészben a honvédség pénzén utaztunk. Hétfõn szereltünk le, tehát az a hét jól kezdõdött.
Más: Ki tud valamit Zalányi Lászlóról (Sumákról)? Debrecenbe ment fizikusnak, utána eltünt a keverõk zajában. Õt méltatlanul elfelejtettük.
Láng László Róbertnek:
Jobbulást kívánok. Emlékszem, hogy egyszer lázasan csináltál végig egy õrséget.
Maróy Péternek:
Blogunkat olvasva láthatod, hogy mikbõl maradtál ki. Mivel takarmányozod a muslicákat, és hogyan számolod meg õket?
Fodor honv.
Aug. 2-án reggel leadtuk pokrócainakt és lepedõinket, majd kimenõ ruhába öltözve kivonultunk a tisztiklubba. Ott parancsként felovasták, hogy ki milyen rendfokozatot ért el. Felraktuk egyenruhánkra a rangjelzéseket. Ezek olyanok voltak, hogy õrm., tõrm. és Pallagi Totyi tizedes. A vegyészek közül Friedrich, Molnár László és én tõrm.-ek lettünk. Lehet, hogy Pápa is, de ebben nem vagyok biztos. Hõsi halállal még alhadnagyi rendfokozatot is el lehetett volna érni. Egy ünnepi ebéd is volt. A ceremónia után visszamentünk a laktanyába. Az udvaron egy hivatásos v. tsz. õrm. odakiáltott Bratmannak: “Jöjjön ide, hadd gratuláljak az elõléptetéséhez!” Brumi erre visszakiáltott: “Jöjjön maga ide! Én is õrmester vagyok.” Valami konzerveket adtak volna, ami még ellátmányunkhoz tartozott. Valamelyik szakács, feltehetõen Göröcs odatelefonált hozzánk, hogy menjünk érte. Valószínüleg Zalányi Sumák volt az, aki azt mondta az illetõnek, hogy b….a meg a konzerveket. Csata törm. még összeszedte a kimenõ ruhákat. A kimenõ cipõnket megtarthattuk. Ezt is sokan kidobták. Más ütegekbõl jöttek hozzánk néhányan, hogy velünk kicseréljék kevésbé megfelelõ zubbonyukat vagy nadrágjukat. Mindenkinek a kezébe nyomtak egy vastag, lezárt borítékot, amelyben személyi anyaga volt. Ezt másnap le kellett adni a helyi kieg-en. Ennek ellenében kaptuk meg személyi igazolványunkat. Óvva intettek a boríték felbontásától, mert az letartóztatást vont volna maga után. Én ugyanazt a ruhát húztam magamra, amiben bevonultam. Rám feljött. A többeknek a korábbi ruházata, kiváltképp derékban, szûk lett. Végül civilben kisétáltunk a laktanyakapun. A laktanya kerítése mellett húzódó vasútvonal talpfáin lépkedve utoljára mentünk el a börgöndi állomásra. Hazafelé még részben v. egészben a honvédség pénzén utaztunk. Hétfõn szereltünk le, tehát az a hét jól kezdõdött.
Más: Ki tud valamit Zalányi Lászlóról (Sumákról)? Debrecenbe ment fizikusnak, utána eltünt a keverõk zajában. Õt méltatlanul elfelejtettük.
Láng László Róbertnek:
Jobbulást kívánok. Emlékszem, hogy egyszer lázasan csináltál végig egy õrséget.
Maróy Péternek:
Blogunkat olvasva láthatod, hogy mikbõl maradtál ki. Mivel takarmányozod a muslicákat, és hogyan számolod meg õket?
Fodor honv.
Megvan Szendrő Luigi is!
Ebben pillanatban kaptam egy levelet és bejelölést Mexikóból az iwiwen.
remélem Luigi nem haragszik meg, hogy közzé teszem, mindannyian kiváncsiak vagyunk rá.
Drága Gábor,
Tokai Banditól kaptam Pallagi halálhirét és a bloggot amit Te csinálsz kitünöen.Május végén szeretnénk hazalátogatni.Jó lenne találkozni.
Szép családod van, gratulálok.Nekünk is van három unokánk két lány és egy fiú.A lányok( a lányomtól) Sofía 4 és fél éves és Laura egy éves A fiú (a fiamtól)Patrick négy éves.
ölel,
Szendrö Lajos ( Luigi)
A következőket válaszoltam:
remélem Luigi nem haragszik meg, hogy közzé teszem, mindannyian kiváncsiak vagyunk rá.
Drága Gábor,
Tokai Banditól kaptam Pallagi halálhirét és a bloggot amit Te csinálsz kitünöen.Május végén szeretnénk hazalátogatni.Jó lenne találkozni.
Szép családod van, gratulálok.Nekünk is van három unokánk két lány és egy fiú.A lányok( a lányomtól) Sofía 4 és fél éves és Laura egy éves A fiú (a fiamtól)Patrick négy éves.
ölel,
Szendrö Lajos ( Luigi)
A következőket válaszoltam:
Szia Luigi! De jó, hogy megvagy. Nagyon örök Neked. Pallagi Antal (Totyi) halála miatt beindult a T-üteg levelezése és csináltam egy blogot is. Emlegetünk téged, sok szeretettel gondolunk rád. Remélem jól vagy. Most csak röviden írok, a blogban sok minden benne van. Nekem különben rokonaim élnek Mexico City-ben. Írj valamit, és felteszem a blogra, mindenki boldog lesz.
A régi barátsággal ölel:
Flóra (egy egységben T-Bandival) képei Totyi temetéséről
Csoportkép a temetés után: Csikós, Tokai, Schultz, Pápa, Téringer (Rocco), Bátki (Brumi), Szabó (Mohó), Szűcs, Mattyasovszky
Öten: Matya, Rocco, Sulc, Csikós, Tokai
Tokai Bandi búcsúzik Totyitól
Megvan Gábor András, Melák, aki nem tudja mióta Melák.
Szia Csikóshonvéd!
Sajnos a munkahelyemen átállították a szervert és kizártak mindenféle dolgot (iwiw, blogg stb).
Most az itthoni gépemről írok, így megkapod a drótposta címemet.
A Vájc drótpostáját is tudom tfeherkukactconsultants.com.
A blogg nagyon jó, de hogy lehet hozzáírni?
Nekem csak egy fényképem van a katonaságról, amikor Dócon voltunk lövészeten a Lengyel Mikivel vagyok rajta. (nem tudom hol a kép, de majd előkeresem).
Üdvözlettel
GA a Melák. (Azt hiszem ez a nevem a katonaság után, az egyetemen keletkezett. (nem vagyok biztos benne).
Szia Melák! A telefonszámot nem tettem bele biztonsági okokból, emilt is módosítottam. Nyáron találkozunk, de írok a blogolás mikéntjéről. Nem bonyolult, három mondat, este jön.
Többieknek: nekem mindkét úrhoz évekig volt szerencsém az egyetemen és nagyon jó barátság alakult, a katonaság ellenére. A Vájc az természetesen Fehér Tamás. Ez pedig András emilje: gabora17kukact-online.hu, de a blogon át is elérhető ezentúl. Az emil meghagyható annak, aki utat akar építeni, ui. Melák útépítő cégnél fejes.
Sajnos a munkahelyemen átállították a szervert és kizártak mindenféle dolgot (iwiw, blogg stb).
Most az itthoni gépemről írok, így megkapod a drótposta címemet.
A Vájc drótpostáját is tudom tfeherkukactconsultants.com.
A blogg nagyon jó, de hogy lehet hozzáírni?
Nekem csak egy fényképem van a katonaságról, amikor Dócon voltunk lövészeten a Lengyel Mikivel vagyok rajta. (nem tudom hol a kép, de majd előkeresem).
Üdvözlettel
GA a Melák. (Azt hiszem ez a nevem a katonaság után, az egyetemen keletkezett. (nem vagyok biztos benne).
Szia Melák! A telefonszámot nem tettem bele biztonsági okokból, emilt is módosítottam. Nyáron találkozunk, de írok a blogolás mikéntjéről. Nem bonyolult, három mondat, este jön.
Többieknek: nekem mindkét úrhoz évekig volt szerencsém az egyetemen és nagyon jó barátság alakult, a katonaság ellenére. A Vájc az természetesen Fehér Tamás. Ez pedig András emilje: gabora17kukact-online.hu, de a blogon át is elérhető ezentúl. Az emil meghagyható annak, aki utat akar építeni, ui. Melák útépítő cégnél fejes.
Megvan Fehér Tamás! Kanadában van meg, remélem jól!
-
Szerbusztok Fiugg,
Gabor Andris (Nagymelak - merthogy o volt a legmagassabb, az elso az elso rajban) kuldte Pallagi Totyi halahiret es a blog cimet. Szep volt a beszed es igaz.
Lang Laci emlekezeseihez csak annyit akartam tenni, hogy a Dozsas treningruhammal en is voltam egy parszor a Vilivel es Robival futni. De jo volt levetni az egyenruhat! Futni tulajdonkeppen utaltam. De amikor elfutottunk a helyi kocsmaba es bedobtunk ket kevertet fejenkent, ahogy jo sportemberekhez illett az segitett a lelkivilagunkon.
Rongyi-rol hallottatok valamit?
Magamrol csak annyit,hogy '71 ota az imperialista Kanadat es USA-t epitem.
Tom Feher (Seattle)
(Bece)nevek, Kanonizációs Bizottság. Ideghes javaslata
Húha, Ideghes,
de beindultál! Tiszta Téringer-stílus. Le ne késd a gályát!
A kanonizációs bizottság létrehozásával egyetértek, mért ne?
Te mért nem tudod fölnyomni ezt a blogra? Na én akkor fölnyomom.
Te mért nem tudod fölnyomni ezt a blogra? Na én akkor fölnyomom.
T-Bandi
----- Original Message -----From: Máthé DénesSent: Wednesday, February 13, 2008 10:07 AMSubject: apprehendációBandi!
Szóval köszönöm a fényképeket.Viszontag visszatérő gondom, hogy aki a jeles intézményben eltöltött pompás időtöltésünk során a köz rangját is kivívta(nem csak a rendfokozatot) közöttünk különböző ragadvány nevekkel, azok hogy hívattassanak eztán.
In concretuo, az hogy Bratmann bajtárs, kénytelen volt műfordításaihoz a Bátky írói nevet alkalmazni(emlékezve egy költőnk emléke, művei előtt, legalábbis mintha nekem ezt mondta volna egyszer a villamoson), melyet volt szerencsém egy színházi plakáton is olvasni, az nyilvánvalóan nem érintheti azt, a saját maga által elfogadott, és mindnyájunk által akceptált nevet. Merem ezt mondani azért a fent nevezett, későbbi jeles műfordítóval kapcsolatosan, mert vele a Brumi könyvekről elég sokat beszélgettünk, nem éppen feszes menetelésünk során a sor végén. Emlékeim szerint Ő maga adta magának e mély irodalmi emlékeket érintő Brumi nevet, s nekem a Bratmann-Bátky egy kis késéssel(delta t), mintha egy késleltető művonalon haladna át a jel, juttatja eszembe őt, idézi daliás, katonás habitusát elém(Persze melyikünk nem volt az, tán KP??). Nekem persze könnyű, mert későbbi népes vegyész-katona évfolyamtársaim minden nehézség nélkül elterjesztették a köztudatba a sajátomat, mely mintha Móker Mihály(Móka koma?) ragyogó szellemi terméke lett volna. (Na persze az egyetemi évek alatt, kissé spanyol nemesítéssel tunningolva/Hogy CsG is értse/ adtam az ottani köztudat elé. Mióta az OPNI-t elkommunizálták, hát azóta kissé elbizonytalanodtam.)
Szóval, mindezekből látható, egy nomenklaturális kérdés, hogy kit hogyan illik említeni, kissé nyitva maradt, ami szerintem a történelmi hitelesség szempontjából kardinális, de személyekre lebontva, akár cordiális kérdésnek is tekinthető..Kár lenne hát, véleményem szerint, múltban való vájkálódásunk hitelességének megkérdőjelezhetőségével a mait, hiszen Dzsópárdi is megmondta: "A ma, a tegnap holnapja!", egy árnyalatnyi homállyal is fedni. De mintha erről korábban elmélkedtem volna per tangentem.
Nem tudom nem lenne-e célszerű egy canonisatiós katonai bizottság polgári tagozatát létrehoznunk??
Bajtársi üdvözlettel,
Ideghes(Ja, izé, az a késleltető művonal a CsGáltal létrehozott(köszönet érte!!) blog vagy mi a frász, esetében nálam még működik, nem kis delta t-vel, ezért kértek és felhatalmazlak, hogy belátásod szerint döntve, oda e e-pisztolát beird.)
Na most felugrom a mozgó gályára!
2008. február 12., kedd
Tokai Bandi beszéde a temetésen
Pallagi Totyi emléküteg
Látom, hogy van itt a körben állók között nem is egy olyan, aki nálam közelebb állt Totyihoz, mindegy, valahogyan engem talált meg ez a megbízatás, hogy az egykori katonatársak nevében néhány búcsúzó mondatot mondjak.
Arról az egy évről, amit már több, mint 40 éve valami ördögi elképzelés következményeképp Hódmezővásárhelyen, majd Börgöndön együtt töltött a katonáskodásra teljesen alkalmatlan leendő bölcsész-, TTK-s és mérnökhallgató társaság, mindenki másféle emlékeket őriz, olyanok is vannak/vagyunk sokan, akik legszívesebben örökre kitörölték volna emlékeik közül azokat a nyomasztó hónapokat.
Volt, aki Buzzati Tatárpusztáját olvasta, várva, hátha az Erőd alatt elterülő puszta északi síkságon át, ahol hajdan a legenda szerint a tatárok megrohanták az országot, egyszer csak felbukkan az ellenség, s elérkezik a nagy tettek, a hősi élet ideje. Persze nem érkezett el.
Volt aki nemigen olvasott semmit, magába süppedt, megpróbálta hallgatagon megúszni az egészet. Voltak a renitensek, nagyszájú visszabeszélők, akikről az egész egyszerűen lepergett.
Volt legalább egy közülünk, aki önkínzó módon addig fogyasztotta magát, míg a fensőbbség tehetetlenségében idő előtt leszerelte. Őket többet emlegetjük, mint a belenyugvókat.
És volt egyvalaki, aki mindezért megszenvedett. Egy örökké nevetős, lobogós szőke fürtű, karjait összevissza dobáló, fékezhetetlen alak: Pallagi Antal, a Totyi! Ártatlan, hatalmas kék szemén vastagkeretes szemüveggel. Szája, amiben kissé rendetlenül sorakoztak a túlmértezett fogak, neki sohase állt be. Annyira túlmozgásos és nyugtalan fiú, hogy sorompóőrségben a géppisztolyából ki kellett szerelni a súlyzárat, nehogy önmagát, vagy a társait megsebesítse.
Mert persze a titkaink, amiket őriztünk, senkit nem érdekeltek a titkokat kitalálókon kívül, és semmiféle ellenség nem lopakodott felénk soha a börgöndi északi síkságon keresztül. Titkaink amúgy is annyira ósdiak voltak, hogy mi még 1964-ben is úgy követtük a légi célt két kis kerékkel a tenyérnyi oszcillátoron, mint az esztergályosok az előtolást, holott a joystick, amivel unokáink játsszák aranyos játékaikat, már több, mint 40 éve föl volt találva.
És hát mert ellenség nem volt, kipécézték szegény Pallagi Totyit fekete báránynak, őt, aki nemcsak kimondott, hanem leírt szavaiban: leveleiben sem tudta fékezni magát. És elvitték Totyit tőlünk valami csúnya büntetőintézetbe. Persze róla lepergett az ilyesmi, sőt talán még bocsánatot is kértek tőle és valami kártérítést is kapott, ő mindenesetre nevetgélve nyugtázta az egészet: ezen is túl vagyok.
Így lett legenda belőle, már akkor, és így emlékezett rá mindenki több mint negyven évig.
Amikor több mint egy hónappal ezelőtt – mintha sejtettük volna, hogy itt az idő megint Pallagi Totyi emlékét idézni, valami internetes fórumon sok-sok eltelt esztendő után páran az egykori T-ütegesek közül egymásra bukkantunk, és valaki fölvetette, vegyük föl a Pallagi emléküteg nevet, ő még élt. Nem tudtuk, hogy kórházban van, szenved és a végét járja.
Groteszk, keserű és kegyetlen tréfája a sorsnak, hogy mire megtaláltuk Totyit – ő már nem élt.
Pár napon múlott, de a nyugtalan fiú, aki idősebb korára is maradt, nem tudta kivárni,
hogy megtaláljuk. Megint őt pécézték ki, megint őt vitték el közülünk először. Mi itt most megint sokan együtt vagyunk, de ő valahol máshol végez számunkra egyelőre ismeretlen gyakorlatokat.
Egyszer, fogadjunk, vissza fog jönni nevetgélve. Vagy ha nem, majd elvisznek sorba minket is Totyi után, arra a helyre, ahol legalább nem büntetik az ártatlanokat.
/T-András/
Totyi temetése
(A nagyobb képekért kattints a képre vagy: http://picasaweb.google.hu/gaborcsikos/TotyiTemetSe )
Maróy emlékezik és tudósít a muslicatelepek újulási idejéről
Téma:
Re: Welcome on board
Feladás dátuma:
február 10., 18:51
Maróy írta Szegedről:
Üzenet szövege
Szevasz András!
Nagyon élvezem a T üteg emlékbeszámolóit. Én csak pér hetet voltam veletek ott. Úgy tünik, nekem szerencsém volt, hogy átvezényeltek "megbízhatatlan" származásom miatt, és nem a futkosón kellett töltsem a katonaidőt. Apám katonatiszt volt a Horthy-hadseregben, meg 56 után bebörtönözték.
Hasonló élményeim voltak azért Ercsiben, ahol hasonlóan jó srácok voltak. Sokan, Tóth Béla, Farkas Árpi, Kolarovszki Jancsi, Lipták Jóska, Érsek Tibi, Szabó Tibi, Régeni Peti, Nagy Gyuri, Süli Pisti évfolyamtársaim voltak Szegeden, jónéhányukkal még egy szobába is laktam a koleszban.
A muslica nemzedékváltása 10 nap. Nekem 8000 törzsem van.
Üdv
Péter
---------------------------------------------------------
> Szia, Vadász, Welcome on Board,
>
> sok szép dolgot olvasok az adatlapodon. Gratulálok, én csak
> messziről bámulom a genetikát.
> Hány óránként/naponként újul egy muslica-telep?
>
> Üdv: Tokai
Re: Welcome on board
Feladás dátuma:
február 10., 18:51
Maróy írta Szegedről:
Üzenet szövege
Szevasz András!
Nagyon élvezem a T üteg emlékbeszámolóit. Én csak pér hetet voltam veletek ott. Úgy tünik, nekem szerencsém volt, hogy átvezényeltek "megbízhatatlan" származásom miatt, és nem a futkosón kellett töltsem a katonaidőt. Apám katonatiszt volt a Horthy-hadseregben, meg 56 után bebörtönözték.
Hasonló élményeim voltak azért Ercsiben, ahol hasonlóan jó srácok voltak. Sokan, Tóth Béla, Farkas Árpi, Kolarovszki Jancsi, Lipták Jóska, Érsek Tibi, Szabó Tibi, Régeni Peti, Nagy Gyuri, Süli Pisti évfolyamtársaim voltak Szegeden, jónéhányukkal még egy szobába is laktam a koleszban.
A muslica nemzedékváltása 10 nap. Nekem 8000 törzsem van.
Üdv
Péter
---------------------------------------------------------
> Szia, Vadász, Welcome on Board,
>
> sok szép dolgot olvasok az adatlapodon. Gratulálok, én csak
> messziről bámulom a genetikát.
> Hány óránként/naponként újul egy muslica-telep?
>
> Üdv: Tokai
Levélpattanás
A válaszom visszapant ezért kiteszem, így Kopasz honvéd biztosan olvassa.
Gabi!
Köszönöm az értesítést. Én már megnéztem a téüteges blogot. Folyamatsoan nézem is. Sajnos, nagyon rossz a memóriám, így csak kevés dologra emlékszem. Azért nagyon örülök, hogy újból összejöttünk.
Baráti Üdv
Kopasz honvéd
Gabi!
Köszönöm az értesítést. Én már megnéztem a téüteges blogot. Folyamatsoan nézem is. Sajnos, nagyon rossz a memóriám, így csak kevés dologra emlékszem. Azért nagyon örülök, hogy újból összejöttünk.
Baráti Üdv
Kopasz honvéd
Szia Tibi!
Sajnos nekem is csak apró dolgok villannak be, de talán, ahogy foglalkozom vele, eszembe jutnak dolgok. Esetleg megvan a katonakori fényképed? Szeretnék mindenkiről olyan képet kitenni, amely mutatja akkor és most.
Köszönöm, hogy írtál. Nemsokára megyek Totyi temetésére, majd teszek fel képet is.
Csikós Gabi
Szendrő szívleállása
Luigi egy időben a másik ágypáron egy kis folyosó túloldalán hozzám közel aludt - volna! , ha halálfélelme engedte volna.
Így fölkeltett, és közölte, hogy neki
megállt a szíve. Mondtam, várjon még pár percet. Várt. Mondtam, hogy ha ennyi ideje le lenne állva neki a szíve, már nem is élne.
-Élsz még?
-Talán... - sóhajtotta, és rövid időre, míg újabb szerve leállását nem észlelte, átmenetileg kissé megnyugodott.
T-András
2008. február 11., hétfő
Tudtam én!
Beírt papírjaim
Vers-féléhez nekem, kinek? – itt vannak az arra a célra
elôre felibevágott ánégyes lapok. Fölülre jön a dátum, ma éppenséggel
kétezerkettô római hét tizenhárom.
Mióta, mióta csinálom! És minek?
És mik kerülnek a feles
papirosra a kétbés ceruzával, vagy a kedvenc
faragott versíró grafitommal hamar
odafirkantva, oda-vázlatozva. Hány
ilyen papirom van? (Némelyik
Flórának nagybetüs üzenettel, hogy szemüveg nélkül is olvasni tudja,
KIMENTEM, RÖGTÖN JÖVÖK. ÉNIS)
Mennyi felespapír a megszokott fekvésbe.
Már csak magamnak, nem Mozgóba, Kortársba, ÉS-be.
Minden versnek ott a vége,
ahol a papírnak,
Hacsak! nincs •/• (Fordíts!) jel alul.
Akkor azt jelzi, a hátoldalra is írtam,
mert egyszer így, másszor
másképpen alakul.
Tudtam én, aki ilyen verset tud írni, annak a blog lepkefing.
Vers-féléhez nekem, kinek? – itt vannak az arra a célra
elôre felibevágott ánégyes lapok. Fölülre jön a dátum, ma éppenséggel
kétezerkettô római hét tizenhárom.
Mióta, mióta csinálom! És minek?
És mik kerülnek a feles
papirosra a kétbés ceruzával, vagy a kedvenc
faragott versíró grafitommal hamar
odafirkantva, oda-vázlatozva. Hány
ilyen papirom van? (Némelyik
Flórának nagybetüs üzenettel, hogy szemüveg nélkül is olvasni tudja,
KIMENTEM, RÖGTÖN JÖVÖK. ÉNIS)
Mennyi felespapír a megszokott fekvésbe.
Már csak magamnak, nem Mozgóba, Kortársba, ÉS-be.
Minden versnek ott a vége,
ahol a papírnak,
Hacsak! nincs •/• (Fordíts!) jel alul.
Akkor azt jelzi, a hátoldalra is írtam,
mert egyszer így, másszor
másképpen alakul.
Tudtam én, aki ilyen verset tud írni, annak a blog lepkefing.
Már tudok új bejegyzést írni
Nyugi, Csikóshonvéd.
Ime, már tudok új bejegyzést írni. Itt is van! Rájöttem angolszakos létemre.
Te meg, mint blogmajszter, biztos ki is tudod ezt törölni, mert minek a többieket ilyen hülyeséggel szórakoztatni.
T-Bandi
Ime, már tudok új bejegyzést írni. Itt is van! Rájöttem angolszakos létemre.
Te meg, mint blogmajszter, biztos ki is tudod ezt törölni, mert minek a többieket ilyen hülyeséggel szórakoztatni.
T-Bandi
Jobbulást, Laci!
Ötleted gentleman-like, ámde pont arra figyelmeztetett valaki,
sőt talán pont ennek a blognak kinyitásakor kicsi ablakban az én Firefoxom, vagy micsodám, hogy a blogokról szopatják legjobban a bankszámlaszámokat.
Gyógyulj meg, aztán majd egyszer találkozunk, és akkor személyesen.
T-Bandi
Jobbulást Laci-mondja Csikóshonvéd is. Örülök, hogy nem vagy olyan beteg és be tudtál írni a blogba. Majd T-Bandinak tartok egy lazító előadást, mert nagyon ódzkodik a beírástól, csak megjegyzésre hajlandó, én meg egymás után másolom a beírások közé.
Tegnap írtam Gábor Andrásnak (Melák), még nem válaszolt.
1. De eszembe jutottak a kora tavaszi, reggeli tornák, amikor egyszerűen félrefutottunk az útról valami hodályba, ott melegen tartottuk a testhőmérséklettel a légteret és a futás végére kifutottunk és egyből visszatéptünk a körletbe. A T-üteg elbújt a futás elől.
2. Keraban a vasfejű-ez volt Folly. A felső ágyon volt a helyem mellette, egyik reggel a szokásos zene egy Beatles nóta volt, talán a Yellow Submarine. Nagyon jó kedvünk lett tőle.
3. A Móker Misi órája állandóan adott idővel elért a valós időtől, ő tudta mennyivel. Azért- mondta-- ha a buszon megnézik a karóráját, ne tudják meg a pontos időt.
4. Szendrő Luigi nagyon megbízott bennem, állandóan félrehívott és megmutatta a nyelvét: "Nézd m ilyen lepedékes, vagy nem? De, lepedékes. Beteg vagyok, valami belső nyavaja". Előfodult, hogy a szemét kellett szemügyre venni. Dúrván lehúzta a szemhéját és szinte kifordult szemét mutatta, olyan alapos volt: "Látod, milyen sárga a fehérje?"
sőt talán pont ennek a blognak kinyitásakor kicsi ablakban az én Firefoxom, vagy micsodám, hogy a blogokról szopatják legjobban a bankszámlaszámokat.
Gyógyulj meg, aztán majd egyszer találkozunk, és akkor személyesen.
T-Bandi
Jobbulást Laci-mondja Csikóshonvéd is. Örülök, hogy nem vagy olyan beteg és be tudtál írni a blogba. Majd T-Bandinak tartok egy lazító előadást, mert nagyon ódzkodik a beírástól, csak megjegyzésre hajlandó, én meg egymás után másolom a beírások közé.
Tegnap írtam Gábor Andrásnak (Melák), még nem válaszolt.
1. De eszembe jutottak a kora tavaszi, reggeli tornák, amikor egyszerűen félrefutottunk az útról valami hodályba, ott melegen tartottuk a testhőmérséklettel a légteret és a futás végére kifutottunk és egyből visszatéptünk a körletbe. A T-üteg elbújt a futás elől.
2. Keraban a vasfejű-ez volt Folly. A felső ágyon volt a helyem mellette, egyik reggel a szokásos zene egy Beatles nóta volt, talán a Yellow Submarine. Nagyon jó kedvünk lett tőle.
3. A Móker Misi órája állandóan adott idővel elért a valós időtől, ő tudta mennyivel. Azért- mondta-- ha a buszon megnézik a karóráját, ne tudják meg a pontos időt.
4. Szendrő Luigi nagyon megbízott bennem, állandóan félrehívott és megmutatta a nyelvét: "Nézd m ilyen lepedékes, vagy nem? De, lepedékes. Beteg vagyok, valami belső nyavaja". Előfodult, hogy a szemét kellett szemügyre venni. Dúrván lehúzta a szemhéját és szinte kifordult szemét mutatta, olyan alapos volt: "Látod, milyen sárga a fehérje?"
Nem én voltam az erősebb
Fiugg, azt hittem, megúszom, de győzött az influenza. Nem tudok ott lenni Totyi temetésén - persze, bizonyos értelemben ott leszek, és ez nem szólam (foglalkoztat az elmúlás és az emlékezés mint olyan, de ezt nem ragozom).
Viszont a koszorúhoz nyilván én is hozzájárulnék. Van egy tippem (lehet, hogy túlbonyolítom, akkor elnézést):
A blogon, mailben vagy akárhogy jelezze T. Bandinak szándékát, aki fizetni akar. Ő ekkor tudja megállapítani, hány felé kell osztania a költségeket, és közzé teszi, hogy mennyi jut fejenként. És ha megad egy átutalási számot, arra be tud fizetni az, aki nem lesz ott a temetésen. Még poén is van: régebbi ulibuli focikból tudom, hogy a közösbe néha több jön össze, mint amennyi éppen kell. Ez nem baj, s ha marad ebből, egy nyári találkozón fel lehetne használni.
Én tehát jelentkezem.
Üdv mindenkinek, Laci/Robi
Viszont a koszorúhoz nyilván én is hozzájárulnék. Van egy tippem (lehet, hogy túlbonyolítom, akkor elnézést):
A blogon, mailben vagy akárhogy jelezze T. Bandinak szándékát, aki fizetni akar. Ő ekkor tudja megállapítani, hány felé kell osztania a költségeket, és közzé teszi, hogy mennyi jut fejenként. És ha megad egy átutalási számot, arra be tud fizetni az, aki nem lesz ott a temetésen. Még poén is van: régebbi ulibuli focikból tudom, hogy a közösbe néha több jön össze, mint amennyi éppen kell. Ez nem baj, s ha marad ebből, egy nyári találkozón fel lehetne használni.
Én tehát jelentkezem.
Üdv mindenkinek, Laci/Robi
2008. február 10., vasárnap
Tök jó, Péter, köszi.
-
T-András írta... Sztancsik fotóalbumhoz.
Tök jó, Péter, köszi.
De jó lenne, ha Te vagy aki tudja,
neveket is írnátok az egyes képek alá.
És megismétlem javaslatomat, hogy ki-ki küldjön magáról friss képet.
Én már megtettem a budafoki találkozóban magamról, Téringerről, Schulzról, Kanyóról.
T-András
Maradjon a nyílvánosság
T-András írta...
Heló, Schultz és többiek.
Én az abszolút nyilvánosság híve vagyok. Aki megérdemli, hadd orroljon meg, de a legtöbb talán már nem is él...
Mellesleg szerintem nem is kell annyit foglalkozni az egykori búbánatos előljárókkal.
T-András
Tokai, írom ki a nevem a leendő persekedők kedvéért.
Más.
Csikós Gabi, Te mindent ovasol. Tedd ezt föl nyilvánosan, én nem udok új bejegyzés írni, ügyetlen vagyok.
MEGTALÁLTAM
a már meglevő, Pesten lakó Téringeren, Kanyón, Gulyáson, Lángon, Máthé Dénesen kívül
Mattyasovszkyt, Szabó Lacit, Tátrai Vilit, Bátki-(Bratmann) Misit. Misi Szűcs Miklós igérte Vili kivételével mind jönnek a temetésre.
Sajnos Büky Diniről csak annyi hír, hogy régóta nincs vele kapcsolat, Washingtonban élt utoljára, Szendrőről sok szó esett, de nem tudom mikor jön Pestre.
Follyt Mattyasovszky látta pár éve, de nincs hozzá elérési lehetőségünk.
Ja, és Gábor, látom már jó páran bejöttek a blogra, de mégegyszer szétküldhetnéd a hírt, hogy van, működik, és hogy mindenki nyugodtan Allow-zza meg a kisablakot, mi baj lehet?
A futkosók meg üresek?
T-Bandi
2008. február 10. 16:52
Bandi, 1-et értek a nyílvánossággal kapcsolatban. Különben sem írtatok, írtunk eddig olyasmit, ami sértő lenne.
Már én is gondoltam arra, hogy a katona- vagy katonakori képünk mellé betesszük a mait is. Nem jó érzés, de ez van. Ma hallottam egy amerikai jazz zenész mondását, aki 105 évig élt, akkor ezt találta ki: "Ha tudom, hogy ilyen sokáig élek, jobban vigyáztam volna még magamra." Különben azért tettem fel Péter képeit az iwiwről, hogy lássuk milyen emberes lett a vékony, balettáncos karakterű kissrác. Ez a dolog egykori fotós karrierem során nagyon érdekelt, sok embert fényépezet a kezében régi portréjával.
Nagyon örülnél, ha többen írnátok a blogra, habár nem jelent különösebb terhet számomra feltenni a leveleiteket.
Heló, Schultz és többiek.
Én az abszolút nyilvánosság híve vagyok. Aki megérdemli, hadd orroljon meg, de a legtöbb talán már nem is él...
Mellesleg szerintem nem is kell annyit foglalkozni az egykori búbánatos előljárókkal.
T-András
Tokai, írom ki a nevem a leendő persekedők kedvéért.
Más.
Csikós Gabi, Te mindent ovasol. Tedd ezt föl nyilvánosan, én nem udok új bejegyzés írni, ügyetlen vagyok.
MEGTALÁLTAM
a már meglevő, Pesten lakó Téringeren, Kanyón, Gulyáson, Lángon, Máthé Dénesen kívül
Mattyasovszkyt, Szabó Lacit, Tátrai Vilit, Bátki-(Bratmann) Misit. Misi Szűcs Miklós igérte Vili kivételével mind jönnek a temetésre.
Sajnos Büky Diniről csak annyi hír, hogy régóta nincs vele kapcsolat, Washingtonban élt utoljára, Szendrőről sok szó esett, de nem tudom mikor jön Pestre.
Follyt Mattyasovszky látta pár éve, de nincs hozzá elérési lehetőségünk.
Ja, és Gábor, látom már jó páran bejöttek a blogra, de mégegyszer szétküldhetnéd a hírt, hogy van, működik, és hogy mindenki nyugodtan Allow-zza meg a kisablakot, mi baj lehet?
A futkosók meg üresek?
T-Bandi
2008. február 10. 16:52
Bandi, 1-et értek a nyílvánossággal kapcsolatban. Különben sem írtatok, írtunk eddig olyasmit, ami sértő lenne.
Már én is gondoltam arra, hogy a katona- vagy katonakori képünk mellé betesszük a mait is. Nem jó érzés, de ez van. Ma hallottam egy amerikai jazz zenész mondását, aki 105 évig élt, akkor ezt találta ki: "Ha tudom, hogy ilyen sokáig élek, jobban vigyáztam volna még magamra." Különben azért tettem fel Péter képeit az iwiwről, hogy lássuk milyen emberes lett a vékony, balettáncos karakterű kissrác. Ez a dolog egykori fotós karrierem során nagyon érdekelt, sok embert fényépezet a kezében régi portréjával.
Nagyon örülnél, ha többen írnátok a blogra, habár nem jelent különösebb terhet számomra feltenni a leveleiteket.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Örülök,hogy megszólaltál,Gábor András,Melák,én meg a kicsi Tréning Rocco vagyok,aki nótákat tanult Tőled és mondásokat,ezt már emlegettem,1 ölelés:Tréning
2008. február 14. 17:49