A jókívánság mellé egy kis feladvány:
Szerintetek kire hasonlít leginkább a képen látható alak?
A legszellemesebb megfejtések beküldői ütegírnoki dicséretben részesülnek.
2009. december 29., kedd
2009. december 24., csütörtök
Szendrő Luigi Mexikóból
Ezuton kivánok nagyon boldog boldog Karácsonyt és egészségben,örömökben gazdag 2010-et kedves mindnyájatoknak és szeretteiteknek.
Baráti öleléssel,
Szendrö Lajos
Baráti öleléssel,
Szendrö Lajos
Lipták is jelentkezett
Minden kedves katonatársamnak és családjának ezúton kívánok Szép Karácsonyt és BUÉK: Lipták József
2009. december 23., szerda
Pallagi Totyi emlék-ütegként indultunk
Lassan két éve lesz, hogy a blog a mindünk nevében méltatlanul futkosóra küldött Pallagi Totyira emlékezve indult. Ő már nem írhat földi üzenetet, így most csak a fiától, Pallagi Péter Antaltól kapott üzenetet teszem közzé:
Boldog karácsonyt és boldog új esztendőt kívánok Önnek és családjának, illetve az összes volt katonatársnak és blog olvasónak!
Üdvözlettel
Péter
Boldog karácsonyt és boldog új esztendőt kívánok Önnek és családjának, illetve az összes volt katonatársnak és blog olvasónak!
Üdvözlettel
Péter
Boldog Karácsonyt!
kívánok a "T-üteg, nóta indulj" blog olvasóinak, de sokkal inkább azoknak, akik olykor-olykor még írni is szoktak, vagy legalább egy fényképet feltesznek.
2009. december 18., péntek
Szabó Tibor is üdvözöl mindenkit
Kellemes és Áldott Karácsonyt kívánok Neked, családodnak és rajtad keresztül minden egykori társunknak.
Baráti üdvözlettel
Sz. T. (Kopasz hv.)
Baráti üdvözlettel
Sz. T. (Kopasz hv.)
2009. december 13., vasárnap
Lucanap. A karácsonyi jókívánságokat nem lehet elég hamar kezdeni.
Lőkös Sanyi üzenete:
Kedves Andras!
Kivanok Neked es Rajtad keresztul a T Utegnek Kellemes Karacsonyt es
Boldog Uj Evet!
Mostmar ujra Debrecenben
Sanyi új e-mail címeit is megadta,
Kedves Andras!
Kivanok Neked es Rajtad keresztul a T Utegnek Kellemes Karacsonyt es
Boldog Uj Evet!
Mostmar ujra Debrecenben
Sanyi új e-mail címeit is megadta,
2009. december 9., szerda
Ideghes mezei munkán, T-Bandi biztatása
Az trágyahordásrul.
Hát szó ami szó eléggé nedves-ködös volt az idő, 4-8°C között, szélcsenddel. Szóval szitált valamiféle kevés csapadék. De a színek!. Hát sohsem gondoltam volna micsoda gyönyörűség szürke környezetben meglátni azt a kevés, nem rikítóságával kitűnő lilát, sárgát, zöldet, barnát vereset. Egyébként felhajtott ingújjban működtem! S közben csönd , illetve a Bartók adó klasszikus zenéje.(Szerencsére elenyésző Kurtággal, Sugárral, Sibeliussal,Stockhausennel, Rémrettenetes Brucknerral.) Aztán este átmentem a dunaföldvári gyógyfürdőbe ázni. Rabló, zsivány banda, egy szegény kisnyugdíjasról 500Ft-ot húznak le, akármikor is mégysz. De igen jó volt.
Vissza blokkba. Csak azt nem értem hogy’ nem megy a fényképfelpakolás, mikor ez a két sarkos fotósnak is sikerült már, meg Neked is.
Alászolgája.
D
Megjegyzés: Pedig hogy milyen komoly gépe van Ideghesnek, az látszik a tavaly novemberi astóriás találkozón készült mellékelt képen.
Előzőleg pedig ezt írtam Máthé Dhénesnekh:
From: Tokai András [mailto:tokai@externet.hu]
Sent: Tuesday, December 08, 2009 7:12 PM
To: máthé dénes
Subject: Re: Digitábla, bibliai növények
Szerencséd volt, hogy nem a nagy esőben kellett a trágyával szórakázni.
A menórákon meg, amiket mostanában sok ablakban látok, csak kacagni bírok, akár levágott fák ágait, akár a csipkebokrot mintázzák.
Megjegyzésedet láttam a sarokba szorított fotósokról. Sajnos, a kiállítás már végetért.
Ha van kedved a blogba írni, küldd el, fölteszem.
Az én blogomban pedig találsz rólam is mindenfélét:
http://tokaiandras.blogspot.com/
2009. november 23., hétfő
Sarokba állított kiállítók
Örömmel tájékoztatom a blog népes olvasótáborát, hogy a T-üteg két obsitosa: Kanyó Feri és Süli Pista sikeresen szerepelt a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete által meghirdetett Duna fotópályázaton. A kiállított 55 fotó közül ők ketten mintegy 10%-ot képviselnek a 3 + 2 falra került fotójukkal. A mellékelt fotón az alkotók és műveik láthatóak (egymás képei előtt álldogálva). A gyengénlátók és a memóriazavarral küzdők kedvéért: bal oldalon Süli Pista, jobb oldalon Kanyó Feri. Aki többre is kíváncsi, látogasson el a Duna Galériába (Budapest XIII. Pannónia u. 95. Bejárat a Dráva utca felől.)
Időmilliomos nyugdíjasoknak, főleg obsitosoknak blogolvasás mellett kiemelten ajánlott program.
2009. november 12., csütörtök
Ki vagy itt Bicskéről?
Jó reggelt. Látom a számlálón, hogy valaki Bicskéről olvassa a blogot.
Ki vagy, pernahajder? Áll, vagy lövök!
Vagy csak az őrparancsnok jár nagy-nagy körbe Börgönd körül, és most ért Bicskére közben?
Ki vagy, pernahajder? Áll, vagy lövök!
Vagy csak az őrparancsnok jár nagy-nagy körbe Börgönd körül, és most ért Bicskére közben?
2009. november 8., vasárnap
Hogy legyen valami novemberben is!
Ideghes Máthé Dénes obsitos még októberben kezdte próbálgatni, hogy tudná föltenni eztet a blogra. Mivel azóta sem sikerült neki, fölteszem én. Sajnos a képek, amelyeken érett szőlőfürtök, meg egy aranyos, de még éretlen unoka látható, még váratnak magukra.
"Corpo di Baccho il Coppero!
Sehr geerte Továris Bajtárs Bandy Tokai a VÜKL T-Üteg Börgönd 2900-ból!
Azt már megszoktam, de nem tűrtem, hogy székely lófőségű családi nevemből a h-t(mely néma, mint PSmith-ben, pedig a ködös Albionban nincsenek is székely lófők, hacsak oda nem megyek)az egyszeri nép e hangot írásban kihagyja. De szinte casus bellinek érzem T-ütegben kivívott nevem rút elcsúfítását. L. 2009 10.26-ai bejegyzésed, melyben nem átallottál engem y de Guech ként emlegetni. Mit szólnak majd a világháló ezernyi pontján, mer’ nem találják majd az igazit.
De nem haragszom, bajtárs a bajtársat el ne hagyja, ha az megtévelyedik is.
S ha már szüret említtetett korábbi blokkban, hát lássék egy-két kép az ősi tuszkulánumból, hol békésen megfér a Hárslevelű a félvad Othellóval, főleg egyelőre legkedvencebb unokánk gyomrában.
Deo volente, nem sokáig lesz a legkedvencebb, mert jövőhónapban hugocskát kap.
Na mára már nem hasad tovább a VKL.
y’de’Ghech
(Mehet a blokkba, de repetitio est mater studiorum, nem ártana, ha mégegyszer volnál szíves leírni, a blokkba való beírás módját, mer próbálgattam, de sohse ment.)
-----------------
Pedig leírtam, Kedves y' de' Ghech, de úgy látszik mégse sikerült. T-Bandi
"Corpo di Baccho il Coppero!
Sehr geerte Továris Bajtárs Bandy Tokai a VÜKL T-Üteg Börgönd 2900-ból!
Azt már megszoktam, de nem tűrtem, hogy székely lófőségű családi nevemből a h-t(mely néma, mint PSmith-ben, pedig a ködös Albionban nincsenek is székely lófők, hacsak oda nem megyek)az egyszeri nép e hangot írásban kihagyja. De szinte casus bellinek érzem T-ütegben kivívott nevem rút elcsúfítását. L. 2009 10.26-ai bejegyzésed, melyben nem átallottál engem y de Guech ként emlegetni. Mit szólnak majd a világháló ezernyi pontján, mer’ nem találják majd az igazit.
De nem haragszom, bajtárs a bajtársat el ne hagyja, ha az megtévelyedik is.
S ha már szüret említtetett korábbi blokkban, hát lássék egy-két kép az ősi tuszkulánumból, hol békésen megfér a Hárslevelű a félvad Othellóval, főleg egyelőre legkedvencebb unokánk gyomrában.
Deo volente, nem sokáig lesz a legkedvencebb, mert jövőhónapban hugocskát kap.
Na mára már nem hasad tovább a VKL.
y’de’Ghech
(Mehet a blokkba, de repetitio est mater studiorum, nem ártana, ha mégegyszer volnál szíves leírni, a blokkba való beírás módját, mer próbálgattam, de sohse ment.)
-----------------
Pedig leírtam, Kedves y' de' Ghech, de úgy látszik mégse sikerült. T-Bandi
2009. október 26., hétfő
Nigériából is olvasnak
Kanyó Feri nosztalgia-novellája ( vagy y de Guech bajtársunk ciril szavakkal megspékelt, ehhez fűzött megjegyzése?) annyira megdobta a blog iránti érdeklődést, hogy ma már Lagosból is olvasta valaki a T-üteg blogját. Hacsak persze nem Csíkos Miklós blogmajszter nyomott meg valami csak általa ismert gombot a számlálón.
y de Guech megjegyzésére kijelentem, hogy helyesen a rézfűzfánfütyülős azimutot kellett volna emlegetnem, továbbá kijelentem azt is, hogy rézk**vák rézf***át!
T- Bandi
y de Guech megjegyzésére kijelentem, hogy helyesen a rézfűzfánfütyülős azimutot kellett volna emlegetnem, továbbá kijelentem azt is, hogy rézk**vák rézf***át!
T- Bandi
2009. október 20., kedd
Aki majdnem lekéste saját leszerelését
Bajtársak!
Már régen terveztem, hogy megírom a börgöndi katonáskodásom utolsó 48 órájának történetét, amely valóban mozgalmasra sikeredett. Az írás elkészült, sajnos hagyományaimnak megfelelően kissé terjedelmes lett. Nem szeretnélek túlterhelni benneteket, ezért csak egy részletet teszek közzé a blogban.
Akit érdekelnek az előzmények és a sztori befejezése, írjon e-mail címemre és szívesen elküldöm a teljes művet. Nem kell megijedni: 10 gépelt oldal az egész.
Cím: kanyo.ferenc@freemail.hu
Aki majdnem lekéste saját leszerelését
Két héttel leszerelésük előtt a T-üteg valamennyi katonája pontosan tudta, hogy hova fog hazautazni civil ruhájáért – kivéve Kanyó honvédet.
Talán éjfél is volt, amikor Maritól megtudta, hogy anyját néhány nappal korábban kiengedték a kórházból, de továbbra sincs jól. Nem is Tarhosra vitték vissza, ahol nem él rokona, hanem Gyomára, és a nővére ápolja. Feri azonnal elhatározta, hogy másnap, azazhogy aznap úgy indul vissza a civil ruhával Börgöndre, hogy megszakítja az útját Gyomán.
Délelőtt átnézték Marival a menetrendet, hogy lopjanak a maguk számára egy kis időt, hiszen már nagyon régen találkoztak, és mindkettőjük szíve sajgott az azonnali elválás gondolatától. Meg is találták a jónak tűnő megoldást, amelyben sokat segített, hogy a debreceni gyors menetrendjét mindketten jól ismerték: Egy később induló személyvonatról Szolnokon át lehet szállni a debreceni gyorsra, amely még mindig időben befut Budapestre ahhoz, hogy Feri elérje a Déli pályaudvarról induló vonatot.
A harmadik vágányon álló szerelvény utolsó előtti kocsiját már félig elfoglalták a T-üteg katonái, és sörösüvegek lengetésével, kurjongatással hívták fel magukra a később érkező bajtársak figyelmét. Egyúttal távol is tartották a jobb érzésű utasokat az elfoglalt fülkéktől.
Kanyó honvéd saját szakaszának tagjait a második fülkében találta meg. Ujjongva köszöntötték. Közéjük telepedett, de a feléje nyújtott sörösüveget elhárította.
És a többiek hol vannak ? – nézett körbe Kanyó honvéd a fülkében.
Sutyinszkyék majd Mezőtúron szállnak fel, de nekik is foglaltunk helyet a szomszéd kupéban. – érkezett Süli Pistától a válasz.
A Sutyinszky név hallatán - pavlovi reflexként – Kanyó honvéd fejében azonnal megszólalt a kisördög:
- Beugratni… beugratni!
Amit a vonat egyenletes zakatolása csak tovább ismételt.
Be-ug-rat-ni..… be-ug-rat-ni… be-ug-ra-tni…!
Rövid töprengés után kipattant a szikra. Kanyó honvéd hirtelen felindulásból felbukkanó ötleteivel nem is lett volna különösebb baj, ha nem fog hozzá azonnal a megvalósításukhoz. De sajnos ezúttal is a tettek mezejére lépett. Papírt és tollat kért, és egy féltenyérnyi cetlire ráírta az üzenetet:
„Kedves Slézinger barátom!
Akár hiszed, akár nem – ÉN most is 24 órával később fogok visszatérni Börgöndre az eltávozásról.
Üdvözöllek: Kanyó honvéd”
És, hogy teljesen egyértelmű legyen a dolog, utólag még aláírta a zötykölődő vonat felhajtható kisasztalán a dátumot: 1965. július 31. 16 óra 24 perc.
A rövid levél mutatta, hogy Kanyó honvéd tényleg egy zűrös fickó volt, és fölöttébb meggondolatlan. A szöveg arra a sztorira utalt, hogy jó két hónappal korábban majdnem katonaszökevénynek nyilvánították, mert tényleg késett 24 órát az eltávozásról. Az mentette meg a hadbíróságtól, hogy valahonnan a Viharsarokból táviratot küldött Börgöndre az ütegparancsnoknak:
„Főhadnagy elvtárs! Stop. Ne tessék izgulni. Stop. Nem szöktem meg. Stop. Már úton vagyok. Stop. Magyarázat van. Stop. Kanyó Ferenc honvéd.”
Egy hétig ezen a táviraton röhögött az egész laktanya, hogy Eperjesi főhadnagy bevezeti a levelező sorkatonai szolgálatot a T-ütegben. Fegyelmi tárgyalás természetesen volt, ahol végül is méltányolták Kanyó honvéd magyarázatát. Valójában az mentette meg, hogy a magasabb elöljárók nem akartak nyakukba venni a Pallagi-ügy után egy újabb hadbírósági esetet a T-ütegnél, amivel lerontották volna az ezred értékelését, és saját alkalmatlanságukról állították volna ki a bizonyítványt. Laktanyán belül elsikálták a dolgot. Megelégedtek egy kis laktanyafogsággal, és azzal, hogy Kanyó honvéd leszerelésig nem mehet eltávozásra. Ami tulajdonképpen bölcs döntés volt, és mély emberismeretről tett tanúbizonyságot.
És Kanyó honvéd most ismét játszani kezdett a tűzzel…
*
A gyorsvonat szinte lassítás nélkül robogott át a Csárdaszállás táblát viselő állomáson, ami azt jelentette, hogy perceken belül Gyomára érnek.
A gyomai vasútállomáson Kanyó honvéd volt az egyetlen leszálló utas.
Alig egy órája volt arra, hogy megnézze az anyját.
*
Kasnyik és Sutyinszky honvédek Mezőtúron szálltak fel a vonatra. Hamarosan át is adták a levelet a címzettnek:
Slézinger, ezt neked küldi a Kanyó!
(Zárójeles megjegyzés: A T-ütegben már régen elszabadult a ragadványnevek használata, elegendő csak Toprongy honvédra, Zalányi-Sumákra, Schultz kiváló katonára, Don-kanyar őrnagyra vagy Fűrészpor századosra gondolni. A Slézinger nevet még Hódmezővásárhelyen, a bevonulás időszakában ragasztotta éppen Kanyó honvéd Sutyinszkyra.)
Sutyinszky-Slézinger gyanakodva vette át a kockás papírfecnit. Ha Kanyó küldi, akkor abban semmi jó nem lehet. – gondolta magában, mert szinte állandó céltáblája volt Kanyó honvéd ugratásainak. Nem véletlenül címezte neki, de azért figyelmesen elolvasta a levelet.
Ááááá…ha…ha…ha… Nem vertek át engem! Biztosan elbújt valahol, vagy az étkezőkocsiban sörözik, és röhög a markába, hogy megint sikerült átvernie. Csak engem akar megint hülyére venni, de nem ugrom be. Előkerül ő, meglássátok, ha hamarabb nem, akkor a Déli pályaudvaron. Annyira nem hülye, hogy egy teljes napot késsen, hiszen holnap reggel léptetnek elő bennünket, és délután már le is fogunk szerelni. Ha nem ér vissza legkésőbb reggelig, akkor holtbiztos, hogy nem fogják előléptetni. Nemhogy ezüst csillagot, de még egy nyomorult „krumplivirágot” sem fog kapni.
Örüljön, ha egyáltalán leszerelik, és nem vágják egyből futkosóra. Ááááá, ennyire hülye nem lehet, hogy lekésse a saját leszerelését. Ugrassátok a nénikéteket ilyen marhaságokkal!
Ha meg olyan degenerált, hogy brahiból késik huszonnégy órát a saját leszereléséről, akkor megérdemli, amit kap. Zárta le a monológját Sutyinszky-Slézinger.
A papírfecnire írt üzenet hamarosan önbeteljesítő jóslatként kezdett el működni.
Csak Kanyó honvédnak erről még fogalma sem volt ekkor.
Leszállt a személyvonatról Szolnokon és a peronon várta a debreceni gyorsot. A távolodó vonat, amelyről leszállt, fekete pontként zárta le a horizonton az összetartó sínpárt, amikor recsegve megszólalt a hangszóró. De nem az hangzott el, hogy:
„Figyelem, figyelem! A második vágányra gyorsvonat érkezik Debrecen felől, és továbbindul Budapest Nyugati pályaudvarra. A gyorsvonat csak Kőbánya-alsó pályaudvaron áll meg. A vágány mellett kérjük, vigyázzanak!”
Hanem egy másik szabványmondat, amely azonnal más irányba terelte az eseményeket:
„Tájékoztatjuk a tisztelt utazóközönséget, hogy a Debrecen felől érkező gyorsvonat előreláthatólag húsz percet késik.”
Az önbeteljesítő jóslat keményen dolgozott: a debreceni gyors több mint félórás késéssel érkezett meg Szolnokra, és mire befutott a Nyugati pályaudvarra, Kanyó honvéd már majdnem egy órás időzavarba került.
Hiába vágta át magát Budapest ellenséges dzsungelén rekordidő alatt a Déli pályaudvarig, a Székesfehérvárra tartó vonatot alaposan lekéste. Még csak nem is hallhatta bajtársai egyre távolodó énekét, hogy:
Ez a vonat most van indulóban
Az eleje fel van virágozva,
A belseje sárgára
Leszerelő öreg tüzér számára.
Mennek haza végleges szabadságra.
Mert a székesfehérvári vonat piros zárófénye már jóval korábban elenyészett a Gellért-hegy alatti alagút sötétjében.
Már régen terveztem, hogy megírom a börgöndi katonáskodásom utolsó 48 órájának történetét, amely valóban mozgalmasra sikeredett. Az írás elkészült, sajnos hagyományaimnak megfelelően kissé terjedelmes lett. Nem szeretnélek túlterhelni benneteket, ezért csak egy részletet teszek közzé a blogban.
Akit érdekelnek az előzmények és a sztori befejezése, írjon e-mail címemre és szívesen elküldöm a teljes művet. Nem kell megijedni: 10 gépelt oldal az egész.
Cím: kanyo.ferenc@freemail.hu
Aki majdnem lekéste saját leszerelését
Két héttel leszerelésük előtt a T-üteg valamennyi katonája pontosan tudta, hogy hova fog hazautazni civil ruhájáért – kivéve Kanyó honvédet.
Talán éjfél is volt, amikor Maritól megtudta, hogy anyját néhány nappal korábban kiengedték a kórházból, de továbbra sincs jól. Nem is Tarhosra vitték vissza, ahol nem él rokona, hanem Gyomára, és a nővére ápolja. Feri azonnal elhatározta, hogy másnap, azazhogy aznap úgy indul vissza a civil ruhával Börgöndre, hogy megszakítja az útját Gyomán.
Délelőtt átnézték Marival a menetrendet, hogy lopjanak a maguk számára egy kis időt, hiszen már nagyon régen találkoztak, és mindkettőjük szíve sajgott az azonnali elválás gondolatától. Meg is találták a jónak tűnő megoldást, amelyben sokat segített, hogy a debreceni gyors menetrendjét mindketten jól ismerték: Egy később induló személyvonatról Szolnokon át lehet szállni a debreceni gyorsra, amely még mindig időben befut Budapestre ahhoz, hogy Feri elérje a Déli pályaudvarról induló vonatot.
A harmadik vágányon álló szerelvény utolsó előtti kocsiját már félig elfoglalták a T-üteg katonái, és sörösüvegek lengetésével, kurjongatással hívták fel magukra a később érkező bajtársak figyelmét. Egyúttal távol is tartották a jobb érzésű utasokat az elfoglalt fülkéktől.
Kanyó honvéd saját szakaszának tagjait a második fülkében találta meg. Ujjongva köszöntötték. Közéjük telepedett, de a feléje nyújtott sörösüveget elhárította.
És a többiek hol vannak ? – nézett körbe Kanyó honvéd a fülkében.
Sutyinszkyék majd Mezőtúron szállnak fel, de nekik is foglaltunk helyet a szomszéd kupéban. – érkezett Süli Pistától a válasz.
A Sutyinszky név hallatán - pavlovi reflexként – Kanyó honvéd fejében azonnal megszólalt a kisördög:
- Beugratni… beugratni!
Amit a vonat egyenletes zakatolása csak tovább ismételt.
Be-ug-rat-ni..… be-ug-rat-ni… be-ug-ra-tni…!
Rövid töprengés után kipattant a szikra. Kanyó honvéd hirtelen felindulásból felbukkanó ötleteivel nem is lett volna különösebb baj, ha nem fog hozzá azonnal a megvalósításukhoz. De sajnos ezúttal is a tettek mezejére lépett. Papírt és tollat kért, és egy féltenyérnyi cetlire ráírta az üzenetet:
„Kedves Slézinger barátom!
Akár hiszed, akár nem – ÉN most is 24 órával később fogok visszatérni Börgöndre az eltávozásról.
Üdvözöllek: Kanyó honvéd”
És, hogy teljesen egyértelmű legyen a dolog, utólag még aláírta a zötykölődő vonat felhajtható kisasztalán a dátumot: 1965. július 31. 16 óra 24 perc.
A rövid levél mutatta, hogy Kanyó honvéd tényleg egy zűrös fickó volt, és fölöttébb meggondolatlan. A szöveg arra a sztorira utalt, hogy jó két hónappal korábban majdnem katonaszökevénynek nyilvánították, mert tényleg késett 24 órát az eltávozásról. Az mentette meg a hadbíróságtól, hogy valahonnan a Viharsarokból táviratot küldött Börgöndre az ütegparancsnoknak:
„Főhadnagy elvtárs! Stop. Ne tessék izgulni. Stop. Nem szöktem meg. Stop. Már úton vagyok. Stop. Magyarázat van. Stop. Kanyó Ferenc honvéd.”
Egy hétig ezen a táviraton röhögött az egész laktanya, hogy Eperjesi főhadnagy bevezeti a levelező sorkatonai szolgálatot a T-ütegben. Fegyelmi tárgyalás természetesen volt, ahol végül is méltányolták Kanyó honvéd magyarázatát. Valójában az mentette meg, hogy a magasabb elöljárók nem akartak nyakukba venni a Pallagi-ügy után egy újabb hadbírósági esetet a T-ütegnél, amivel lerontották volna az ezred értékelését, és saját alkalmatlanságukról állították volna ki a bizonyítványt. Laktanyán belül elsikálták a dolgot. Megelégedtek egy kis laktanyafogsággal, és azzal, hogy Kanyó honvéd leszerelésig nem mehet eltávozásra. Ami tulajdonképpen bölcs döntés volt, és mély emberismeretről tett tanúbizonyságot.
És Kanyó honvéd most ismét játszani kezdett a tűzzel…
*
A gyorsvonat szinte lassítás nélkül robogott át a Csárdaszállás táblát viselő állomáson, ami azt jelentette, hogy perceken belül Gyomára érnek.
A gyomai vasútállomáson Kanyó honvéd volt az egyetlen leszálló utas.
Alig egy órája volt arra, hogy megnézze az anyját.
*
Kasnyik és Sutyinszky honvédek Mezőtúron szálltak fel a vonatra. Hamarosan át is adták a levelet a címzettnek:
Slézinger, ezt neked küldi a Kanyó!
(Zárójeles megjegyzés: A T-ütegben már régen elszabadult a ragadványnevek használata, elegendő csak Toprongy honvédra, Zalányi-Sumákra, Schultz kiváló katonára, Don-kanyar őrnagyra vagy Fűrészpor századosra gondolni. A Slézinger nevet még Hódmezővásárhelyen, a bevonulás időszakában ragasztotta éppen Kanyó honvéd Sutyinszkyra.)
Sutyinszky-Slézinger gyanakodva vette át a kockás papírfecnit. Ha Kanyó küldi, akkor abban semmi jó nem lehet. – gondolta magában, mert szinte állandó céltáblája volt Kanyó honvéd ugratásainak. Nem véletlenül címezte neki, de azért figyelmesen elolvasta a levelet.
Ááááá…ha…ha…ha… Nem vertek át engem! Biztosan elbújt valahol, vagy az étkezőkocsiban sörözik, és röhög a markába, hogy megint sikerült átvernie. Csak engem akar megint hülyére venni, de nem ugrom be. Előkerül ő, meglássátok, ha hamarabb nem, akkor a Déli pályaudvaron. Annyira nem hülye, hogy egy teljes napot késsen, hiszen holnap reggel léptetnek elő bennünket, és délután már le is fogunk szerelni. Ha nem ér vissza legkésőbb reggelig, akkor holtbiztos, hogy nem fogják előléptetni. Nemhogy ezüst csillagot, de még egy nyomorult „krumplivirágot” sem fog kapni.
Örüljön, ha egyáltalán leszerelik, és nem vágják egyből futkosóra. Ááááá, ennyire hülye nem lehet, hogy lekésse a saját leszerelését. Ugrassátok a nénikéteket ilyen marhaságokkal!
Ha meg olyan degenerált, hogy brahiból késik huszonnégy órát a saját leszereléséről, akkor megérdemli, amit kap. Zárta le a monológját Sutyinszky-Slézinger.
A papírfecnire írt üzenet hamarosan önbeteljesítő jóslatként kezdett el működni.
Csak Kanyó honvédnak erről még fogalma sem volt ekkor.
Leszállt a személyvonatról Szolnokon és a peronon várta a debreceni gyorsot. A távolodó vonat, amelyről leszállt, fekete pontként zárta le a horizonton az összetartó sínpárt, amikor recsegve megszólalt a hangszóró. De nem az hangzott el, hogy:
„Figyelem, figyelem! A második vágányra gyorsvonat érkezik Debrecen felől, és továbbindul Budapest Nyugati pályaudvarra. A gyorsvonat csak Kőbánya-alsó pályaudvaron áll meg. A vágány mellett kérjük, vigyázzanak!”
Hanem egy másik szabványmondat, amely azonnal más irányba terelte az eseményeket:
„Tájékoztatjuk a tisztelt utazóközönséget, hogy a Debrecen felől érkező gyorsvonat előreláthatólag húsz percet késik.”
Az önbeteljesítő jóslat keményen dolgozott: a debreceni gyors több mint félórás késéssel érkezett meg Szolnokra, és mire befutott a Nyugati pályaudvarra, Kanyó honvéd már majdnem egy órás időzavarba került.
Hiába vágta át magát Budapest ellenséges dzsungelén rekordidő alatt a Déli pályaudvarig, a Székesfehérvárra tartó vonatot alaposan lekéste. Még csak nem is hallhatta bajtársai egyre távolodó énekét, hogy:
Ez a vonat most van indulóban
Az eleje fel van virágozva,
A belseje sárgára
Leszerelő öreg tüzér számára.
Mennek haza végleges szabadságra.
Mert a székesfehérvári vonat piros zárófénye már jóval korábban elenyészett a Gellért-hegy alatti alagút sötétjében.
2009. október 15., csütörtök
Budapest, Veszprém, Boston, Buda
Ma Budapestről négyen, Veszprémből, Bostonból, Budáról egy-egy ember olvasta a blogot.
Én is olvastam, csak nem tudom, Sashalom ezek közül hol lehet.
De mért nem írnak is, akik olvasnak?
Azt a fűzfánfütyülő azimútját a sok lusta tüzérnek!
Én is olvastam, csak nem tudom, Sashalom ezek közül hol lehet.
De mért nem írnak is, akik olvasnak?
Azt a fűzfánfütyülő azimútját a sok lusta tüzérnek!
2009. október 14., szerda
Máthé Dénes szüretel
T-Brandynak yó a dolga
Van neki egy salyát blokkja*
Ír is bele rendszeresen
Fogadalmát meg-megszegve.
Eszi fene az írigyet:
A T-ütegtárs y’de’Ghecht,
Mikor lesz mán az végre,
Irhasson a blokkba bé be,
Merhogy itt van most a dráma:
T-ütegnek nagy bloggjába
Senki sem ír mostanába.
Megtalálta, az Irány nagyfától 3 vonás azimútra, béta és epszilon síkban, lejegyezte és fordította ó-csedvás szomoros eredetiből:
MD
* http://www.tokaiandras.blogspot.com/
Van neki egy salyát blokkja*
Ír is bele rendszeresen
Fogadalmát meg-megszegve.
Eszi fene az írigyet:
A T-ütegtárs y’de’Ghecht,
Mikor lesz mán az végre,
Irhasson a blokkba bé be,
Merhogy itt van most a dráma:
T-ütegnek nagy bloggjába
Senki sem ír mostanába.
Megtalálta, az Irány nagyfától 3 vonás azimútra, béta és epszilon síkban, lejegyezte és fordította ó-csedvás szomoros eredetiből:
MD
* http://www.tokaiandras.blogspot.com/
2009. október 2., péntek
A szaftoshúsról (remélhetően) utoljára
Megismétlem, hogy mikor volt szó a szaftoshúsról:
2008. II. 8. 7:51. Totyi csizmája és Gaál Pál esetei Zsolt emlékeiben, első bekezdés.
2008. II. 22. 19:00. Sztancsik: Még néhány sztori 1964-65-ből. A szaftoshús sapkába borításáról Sz. P. írt egy mondatot. II. 23-án 3:18-kor ehhez megjegyzést fűztem, amelyben a sapkába borított szaftoshúsról emlékeztem meg.
2009. III. 17. 1:18. Hiányérzet c. írásomban a Záray Gyulával foglalkozó bekezdésben van szó az ominózus esetről.
2009. VIII. 7. 15:52. Záray, Sztancsik és a szaftoshús.
Ideghes barátom, ütegtársam, évfolyamtársam és rokonom, nézd meg jobban a felsorolt bejegyzéseket. Ha most sem találsz semmit a sapkába borult szaftoshúsról, akkor kérj meg valakit, hogy keresse meg számodra.
2008. II. 8. 7:51. Totyi csizmája és Gaál Pál esetei Zsolt emlékeiben, első bekezdés.
2008. II. 22. 19:00. Sztancsik: Még néhány sztori 1964-65-ből. A szaftoshús sapkába borításáról Sz. P. írt egy mondatot. II. 23-án 3:18-kor ehhez megjegyzést fűztem, amelyben a sapkába borított szaftoshúsról emlékeztem meg.
2009. III. 17. 1:18. Hiányérzet c. írásomban a Záray Gyulával foglalkozó bekezdésben van szó az ominózus esetről.
2009. VIII. 7. 15:52. Záray, Sztancsik és a szaftoshús.
Ideghes barátom, ütegtársam, évfolyamtársam és rokonom, nézd meg jobban a felsorolt bejegyzéseket. Ha most sem találsz semmit a sapkába borult szaftoshúsról, akkor kérj meg valakit, hogy keresse meg számodra.
2009. október 1., csütörtök
Ideghes ismét megtöri a Blogstopot
Hm! T. T.Bandi Tüteg-és bajTárs!
Nem egészen értem!
T. FZs baj-és T-üTegTárs bejegyzése, megjegyzése tényleg nem látszik, vagy nem lehet tunni mirül szól. Fájlalnám, ha az utókor eme nagy horderejű, és mind nyelvében, mind gondolatiságában kimagasló, parnasszoszi szinvonalon élő blokkunkban(Vecsnaja szlava blogmeiszteru Gaboru Csikosu i Bandiu Tokaiu) manifesztálódó emlékömlenyében a filológiai pontosságon, akárcsak egy leheletnyi foltot lelne is.
Szóval, amit FZs bátyó megjegyzetelt, azt ügyesen elrejtette, de ha még az ő dátumát is mögnízöd, hát ugyancsak meglepődhetcc. Tudod, ott a nagy víz túloldalán tán még az idő is más egy cseppet.
Na jóccakát!
y’de’Ghech
Nem egészen értem!
T. FZs baj-és T-üTegTárs bejegyzése, megjegyzése tényleg nem látszik, vagy nem lehet tunni mirül szól. Fájlalnám, ha az utókor eme nagy horderejű, és mind nyelvében, mind gondolatiságában kimagasló, parnasszoszi szinvonalon élő blokkunkban(Vecsnaja szlava blogmeiszteru Gaboru Csikosu i Bandiu Tokaiu) manifesztálódó emlékömlenyében a filológiai pontosságon, akárcsak egy leheletnyi foltot lelne is.
Szóval, amit FZs bátyó megjegyzetelt, azt ügyesen elrejtette, de ha még az ő dátumát is mögnízöd, hát ugyancsak meglepődhetcc. Tudod, ott a nagy víz túloldalán tán még az idő is más egy cseppet.
Na jóccakát!
y’de’Ghech
2009. szeptember 18., péntek
Ideghes idegessége
Sztancsik Peti Idegesít Ideghes idegessége (2009. aug. 15.) c. írásához Ideghes is megjegyzést fűzött. Megjegyzését kommentáltam.
2009. szeptember 16., szerda
PJ, RP, rpk
Továbbra is javaslom, új bejegyzésbe írjatok, nehéz a Megjegyzések kis ablakaiban tájékozódni.
Javaslom, fejezzük be PJzést, tudtommal nem volt pizsama, se PJ a seregben, legalábbis nem Vásárhelyen vagy Börgöndön.
Számomra itt a blogban az ilyen péjéknél sokkal fontosabb pl. RP, azaz Régeni Péter. Ki tud róla? De még az FZs által régóta firtatott rpk is sokkal fontosabb.
Javaslom, fejezzük be PJzést, tudtommal nem volt pizsama, se PJ a seregben, legalábbis nem Vásárhelyen vagy Börgöndön.
Számomra itt a blogban az ilyen péjéknél sokkal fontosabb pl. RP, azaz Régeni Péter. Ki tud róla? De még az FZs által régóta firtatott rpk is sokkal fontosabb.
2009. szeptember 11., péntek
PJ-ről
PJ sem emberileg, sem tudományosan, sem erkölcsileg nem üti meg az általam húzott minimális emberi mérce magasságát (Debrecenből közelről ismerve).
Főszövegbe írjatok!
Micsoda aktivitás, Fijugg!
De javaslom, hogy a főszövegbe írjatok. Megjegyzést kevesen olvasnak.
Sajnos nem sikerült idemásolnom Ideghesnek Fodor Zsolt visszaemlékezéseire reagáló emlékeit arról, hogy Régeni naponta eszegeti a centi levágott darabjait, ráadásul az utolsó tíz centit egybe, rummal nyeli le,
majd második világháború előtti Árpád szivarra gyújt hazafelé a vonaton, de a szivarnak sajnos nincs íze.
Megpróbálom mindezt Régeninek is elküldeni, mert tudom az e-mail címét. Igaz, arról az e-mail címről még soha a büdös (Árpád szivar illatú) életben nem érkezett válasz.
Pálinkásról csak annyit, hogy volt ő elég sokáig oktatási miniszter is, de akkor nem nagyon villogott.
Ja, és azon is jót szórakoztam, hogy Csikós titokban előrepörgeti a számlálót. Ebből is látszik, micsoda egyéniség. Magyarországon mindig mindenki minden számlálót visszafele pörget.
De javaslom, hogy a főszövegbe írjatok. Megjegyzést kevesen olvasnak.
Sajnos nem sikerült idemásolnom Ideghesnek Fodor Zsolt visszaemlékezéseire reagáló emlékeit arról, hogy Régeni naponta eszegeti a centi levágott darabjait, ráadásul az utolsó tíz centit egybe, rummal nyeli le,
majd második világháború előtti Árpád szivarra gyújt hazafelé a vonaton, de a szivarnak sajnos nincs íze.
Megpróbálom mindezt Régeninek is elküldeni, mert tudom az e-mail címét. Igaz, arról az e-mail címről még soha a büdös (Árpád szivar illatú) életben nem érkezett válasz.
Pálinkásról csak annyit, hogy volt ő elég sokáig oktatási miniszter is, de akkor nem nagyon villogott.
Ja, és azon is jót szórakoztam, hogy Csikós titokban előrepörgeti a számlálót. Ebből is látszik, micsoda egyéniség. Magyarországon mindig mindenki minden számlálót visszafele pörget.
2009. szeptember 10., csütörtök
Bevonulás és tanévnyitó
Nem szeretnék csalódást okozni a T-üteg blog népes olvasótáborának (A számláló tanúsága szerint ma 7.30-kor már 17 fő kémlelte sóvárogva a blogot, némi olvasnivaló reményében, de még mindig csak a bő egy héttel ezelőtti szűkszavú, ám tényszerű bejegyzésen rágódhatott. De az is lehet, hogy a számláló bolondult meg, és mindenféle diverzáns elemeket is feltüntetett nyájas olvasóként. A jelenséget mindenesetre Csikóshonvéd blogmeister figyelmébe ajánlom.), ezért egy kis olvasnivalóval szolgálok.
Mert szép dolog 45 évvel ezelőtti bevonulásunkon mélázni - akár naponta is - de nem nagyon javít a helyzetünkön. Az egy évre rá következő egyetemi évnyitóra talán ugyanilyen joggal emlékezhetnénk, de az sem sokat lendítene a dolgokon.
Éppen ezért ajánlom figyelmetekbe Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének tanévnyitó beszédét, amely az idén hangzott el a Budapesti Műszaki Egyetemen.
Megszívlelendő olvasmány.
Tisztelt Köztársasági Elnök Úr!Tisztelt Rektor Úr! Tisztelt Hallgatók és Oktatók! Kedves Vendégek!
Berzsenyi szavaival köszöntöm a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem tanévnyitó ünnepségén megjelenteket. Elődeink jövőbe vetetett hitét jelzi e szép hagyomány, hogy a tanévnyitót ünnepként tartjuk számon. Az egyetemi tanulmányaikat most megkezdő elsőéves hallgatók bizonyára várakozással és nem kis izgalommal tekintenek életüknek ezen meghatározó évei elé.
Azok a feladatok és kihívások, amelyek előtt az idei tanév küszöbén állunk, arra indítanak, hogy Magyarország világhírű műszaki egyetemének tanévnyitóján ne elsősorban a technikai haladás nagyszerű perspektívájáról – s ebben az önök lehetőségeiről – mondjak szép szavakat, hanem tágabb összefüggésben tekintsek a felsőoktatásra, Magyarországra, amelynek erkölcsi, szellemi, lelki megújulásra van szüksége.
Tisztelt Hallgatók és Oktatók!
Ma Önök egy nem jól működő országban kezdik meg a 2009/2010-es tanévet. Feladatuk nem csupán annyi, hogy egy szabályok és szokások által szabályozott intézményben tanuljanak és tanítsanak. Ma előttünk sokkal nehezebb feladat áll: a tanulás és a tanítás mellett – s nem helyette – a magyar közéletben szinte mindent újra kell gondolnunk, és hozzá kell látnunk az újjáépítéshez.
Igen, tisztelt hallgatóim, jól hallják, erkölcsi, szellemi, lelki értelemben újjá kell építeni Magyarországot.
A világot egy 2008-ban nyilvánvalóvá vált válság rázza meg. E válság mibenlététről és okairól sok igényes elemzés, s persze még több igénytelen, a felelősöket – mindig másokban – pontosan megtalálni vélő felszínes demagógia jelenik meg, hangzik el. A válság mentséggé vált, a tehetetlenség indokává, ürüggyé, hogy a kilátástalanságot félelemmel kezeljük. A válság az az időszak, amikor minden döntésre kerül: olyan történések ideje, amelyeknek bizonytalan a kimenetele. De csak addig, amíg félünk a szembenézéstől. A válság akkor fordulhat át, amikor a számvetés bátorsága, az elszántság és az önbizalom jellemez bennünket. A válság tehát elszánásra hív minket, az öntudatra ébredés fordulópontját jelölheti.
A válság ebben az értelemben nem holmi kiszolgáltatottság, nem a vak sors sodrása, kívülről elszenvedett kínzás, hanem egy múló és egy bekövetkező közötti időszak, amely lehetőség arra, hogy értékeljük, megítéljük az eddig történteket és önmagunkat. Hívás arra, hogy határozottan kiálljunk a jövőnkért, önmagunkért. A válság lehet a közöny vége, az indulás pillanata.
Ha a nehézségeket nem sorscsapásként, hanem következményként fogjuk fel, tettekre és megújulásra késztet. Tekintsük hát a válságot az önmagunkkal történő valós szembenézés pillanataként.
Tisztelt Oktatók! Önök tudományos eredményeik, oktatói tapasztalataik alapján, Kedves Hallgatók! Önök a magas felvételi követelmények teljesítése alapján hazánk legképzettebb, legtehetségesebb polgárai közé tartoznak. Így hát csak akarniuk kell, hogy felismerjék az okokat s a tennivalókat. És csak bátorság, hogy bekapcsolódjanak és példát mutassanak ebben az erkölcsi, szellemi, lelki újjáépítésben.
A világban nem történt a földi életet megváltoztató természeti katasztrófa, nem csapódott a Földbe nagyméretű meteor, nem történt egész kontinenseket sújtó földrengés, világméretű járvány vagy sáskajárás. A válságot – természetesen messze nem egyenlő felelősséggel – az emberek, mi magunk okoztuk. Elsőként azzal, hogy elhittük, nincs valódi közünk azokhoz a dolgokhoz, amelyek megtörténhetnek velünk. Másodszor azért, mert tétlenségre kárhoztattuk magunkat azzal, hogy mi úgysem tehetünk semmit. Harmadszor azért, mert a felismerés felelősségét nem mertük időben vállalni.
Nem épületek omlottak össze tehát, hanem a tudás és az erkölcs tartóoszlopai repedeztek meg.
Világunkat a működés színtereire osztottuk, funkcionális egységekre. Részekre bontottuk az egészet, s egy-egy részből kitekintve tesszük mindörökre beláthatatlanná a korábban egységben láthatót. Elhisszük, hogy a gazdaság, az egészségügy, az oktatás, a tudomány külön gondolkodást, logikát, megoldást kíván, és nincs metszet, amelyben az ember vagy a közösség önmagára ismerhetne. „Ma nem ez a legfontosabb probléma”, halljuk annyiszor. Joggal kérdezhetnénk vissza: vajon ki tudhatja, melyik az?
A közszereplők nap mint nap ismételgetik a világ katasztrófával fenyegető nagy problémáinak sorát: energia-, víz- és élelem-hiány, a Föld egészét veszélyeztető környezeti problémák, a szegényekre és gazdagokra szétszakadó társadalmak. Ezek, – és még jó néhány – valóban nagy problémák, de a legnagyobb probléma – az egész világon, s Magyarországon is – az oktatás és nevelés egyre növekvő hiányosságai. Az oktatás nem a világban való eligazodásra készít fel: nem adja meg az erkölcsi vértezetet, és nem adja meg a szükséges tudást és műveltséget.
Az iskola – nyíltan hangoztatott, vagy „csupán” a gyakorlatban megvalósított – célja egyre inkább egyfajta praktikus tréning. Ez fog – a családok nevelő hatásának gyöngülésével együtt – katasztrófához vezetni. Az anyagi, a szellemi, a lelki jólét, a jó közélet ma csak megfelelő oktatás és a nevelés révén érhető el.
Nyilvánvaló, hogy sem az emberiségnek, sem Magyarországnak nincs annyi anyagi és szellemi erőforrása, hogy minden nyomorúságot egyszerre szüntessen meg. A problémák megoldásához ugyanis egységben kellene ismernünk és kezelnünk azt a három legösszetettebb rendszert, amelyben élünk: a természetet, gazdaságunkat és társadalmunkat. Ezen úgynevezett „komplex rendszerek” általános tulajdonsága, hogy minden cselekvésnek egy helyett számos következménye van, ezek közül több szándékolatlan, és csak késleltetetten jelentkezik. Minden lépés előre nem látott költséggel, kellemetlenséggel jár, vagy más problémáktól vonja el a forrásokat.
Ezért az az egyik legnagyobb előttünk álló feladat, hogy meg kell tanulnunk tájékozottan dönteni. Sok döntésünket felszínes ismeretek, illúziók és szavazattöbbség alapján hozzuk meg – anélkül, hogy ismernénk cselekedeteink minden következményét. Sokszor a problémák bonyolultsága bénít meg bennünket: arra késztet, hogy semmit se csináljunk, vagy olyan változásokat vezessünk be, amelyek hosszú távon több kárral járnak, mint haszonnal. Meg kell értenünk ezt a minden vonatkozásában összetett, (komplex) világot, amelyben élünk. Az ehhez szükséges tudás csak áldozatos, kemény munkával, elmélyült tanulással szerezhető meg.
Éppen a világunk összetett volta miatt a tudással azonos, vagy talán még fontosabb a szilárd erkölcs. Minden erőfeszítésünk hiábavaló, ha ezen a téren nem tudunk előrelépni. Belső indíttatássá, belső kényszerré kell tenni, hogy az emberi közösségek együttélési szabályait szigorúan tartsuk be.
Ha a Műegyetem történetére tekintünk, nem csupán a szakmájukat világszínvonalon művelő professzorokat és kiváló tanítványaikat látjuk, hanem a megkérdőjelezhetetlen erkölcsi tekintélyeket is. A magyar nemzet történetében – így 1956-ban is – a nemzet sorsáért, szabadságáért életüket kockáztató hősöket. Egyszerre voltak ők a szellem és az erkölcsi szilárdság óriásai.
A tanévnyitó ünnepi pillanataiban sem hallgathatom el, hogy a mi szűkebb világunkban az oktatás és a tudomány világában is jelentős az erkölcsi hanyatlás. A felsőoktatás – üdítő kivételektől eltekintve – a pénz világához törekszik tartozni. Igazodni kíván valamihez, aminek inkább alakítója lehetne. Megfelelni vágyik olyan elveknek, amelyeknek változásain kellene munkálkodnia. A felsőoktatási intézmények szellemi értékrendje háttérbe szorult. A hallgatók sok helyen nem nevelendő, oktatandó társai a tanároknak, hanem a fejkvóta (vagy költségtérítés) „részvényjegyei”.
A felsőoktatást ás a benne dolgozókat régóta őrli a kettős elv: egyszerre dolgozni a piacra és őrizni a szellemi magaslatokat. Az egyik a haszonelvűséget hangoztatja, és diplomagyárrá teszi a felsőoktatás intézményeit. A másik az elvont tudományos gondolkozás fontosságát hangsúlyozza, és egyfajta tudásvárat működtet. Hogyan lehet egyszerre két ilyen ellentmondó és széthúzó elvet szolgálni? A tudásvár ostroma nem válhat a diplomagyár sikerévé. A haszonelvűség győzelme nem uralhatja a szellem szabadságát.
Hová veti szemét ma az egyetemi hallgató? A diplomára, a távolabbi jövőre, egy pályaképre, amit elképzelt ifjúkori álmodozásaiban? És merre tervez a felsőoktatás? A következő szakindításig, vagy annak elnevezéséig? Mire alapozzuk a tudást, amit az egyetem, főiskola ma nyújt? Közösségi igényekre vagy globális hívószavakra? Meddig tart még az a különös helyzet, amelyet a munkanélküliség mintájára hivatásnélküliségnek nevezhetnénk, hogy diplomával tömegek kényszerülnek más munkakörben dolgozni?
Meddig merünk elnézni? És mennyit van bátorságunk belátni?
Minden döntés, minden lépés megmagyarázható. Ám egyiket sem kell magyarázni, ha a tisztánlátás és az igazság szeretete vezérli. Megtanultuk indokolni az indokolhatatlant, eladni az eladhatatlant, elmagyarázni az elmagyarázhatatlant. Elhittük, hogy a hazugságról hazudni már majdnem igazmondás. Pedig nincs így: az önámítás magyarázata még nem szembenézés.
A hazugság a világ komplexitása miatt felmérhetetlen következményű. A hazugság és önámítás közénk lopakodik, ha presztízsből, vagy önzésből értelmetlen szakokat indítunk, ha diákjaink felkészültségének értékelése során közvetlenül (pénzért) vagy közvetett módon (a fejkvóta megtartása érdekében) megfelelőnek értékeljük a nem megfelelő teljesítményt. Ha diplomákat és doktori fokozatokat adunk érdemtelenül, az egyéni és intézményi teljesítmény látszata érdekében. Ha a professzori kinevezések száma kontrolálatlanul növekszik, mert az intézmények csak a mennyiségi mutatókban érdekeltek, értékelésükben csak ezt veszik figyelembe.
Minden lépés indokolható egy másikkal. A következő az előzővel. Csakhogy nem a lépéseinket kell fontolgatnunk. Hanem magát az utat. Hogy ha elindulunk, tudunk-e majd járni rajta? Hogy vezet-e valahová?
Hölgyeim és Uraim!
A hallgató nem pénzszerzési lehetőség, a felsőoktatási intézmény nem diploma-, doktori fokozat és publikáció-gyár. Újra kell gondolni ezért a finanszírozás és az intézményértékelés egész rendszerét. Az elmúlt évtizedek hibás vagy nem létező oktatáspolitikája, az oktatás irányításának hiánya, a szabadosság szép új világa látványosan megbukott. Ha a bénultság vesz erőt rajtunk, és nem teszünk semmit, az intézmények belső rendszere éppúgy szétszakad, mint a magyar társadalom: a vezető – gyakran felelőtlen – elitre, és az intézmények működését keserves körülmények között fenntartó többségre, mind a hallgatók, mind az oktatók esetében.
Mindezen, országunk felsőoktatásának működését veszélyeztető jelenségek kialakulásához kétségtelenül hozzájárultak egyéni emberi hibák és gyengeségek, a fő hiba azonban az önmagából táplálkozó, magát újratermelő rendszerben van. A rendszerben, amely nem a nevelés, az oktatás, a kultúra és a tudomány értékeire építi e területek működésének szabályait, hanem a pénz hatalmának legrosszabb gyakorlatát erőlteti a szellem világára. A rendszerben, amelyben nem elsősorban a kikezdhetetlen integritású, megkérdőjelezhetetlen szakmai és emberi kvalitású professzorok határozzák meg az intézmény arculatát, és vezetik azt, hanem – a gyakran igencsak kétes erkölcsiségű eszközökkel dolgozó – „pénzszerzők”.
A rendszerben, amelyben megtörténhet, hogy a diákokat nem a legtehetségesebb és legdolgosabb társaik képviselik, hanem a sokadik évüket az intézményben töltő, a diákképviseletet jó megélhetésnek tekintő gyenge teljesítményű hallgatók. A rendszerben, ahol az intézmények egy részében többségbe kerülhetnek a szellem törvényeit már nem is értő, a felsőoktatási intézményeket csupán – elsősorban önmaguk számára – pénztermelő „üzemnek” tekintők. Azok az oktatók, akik doktori fokozatukat, habilitációjukat maguk is kétes körülmények között szerezték, vagy úgymond az „intézmény érdekében” cinkosok voltak ilyen előmenetelekben, aligha alkalmasak a tudomány világában oly fontos „kapuőrök” szerepének betöltésére. A magyarországi közállapotokat és a rendszer működését ismerve a „felülről” törvényi szabályozással történő változtatás sikere felettébb kétséges.
Amikor a pénz hatalmának legrosszabb gyakorlatáról beszélek, nem a takarékos és átlátható gazdálkodás ellen, hanem éppen mellette emelem fel szavamat. A takarékos, minden fillérről elszámolni tudó, gazdálkodás valaha erény volt, ma is azzá kell tenni. A tisztátalan és zűrzavaros gazdálkodás ma legalább annyit árt, mint az erőforrások hiánya. Nem állítom, hogy felsőoktatási intézményeink jól finanszírozottak, de kevesebb pazarlással ennyi pénzből is sokkal többet lehetne megvalósítani, stabilabban, kevesebb frusztrációval és eredményesebben lehetne dolgozni.
Ha nem fogadnánk el az „erre lehet pénzt kapni, ezért ezt építjük meg” elvét, talán lehetetlenné tennénk a pályázati korrupció vámszedőinek helyzetét is. Ha mindenki azzal foglalkozna, amihez legjobban ért, az oktatók az oktatással és kutatással, a hallgatók a tanulással, a vezetés és a gazdasági adminisztráció a vezetéssel és a hatékony gazdálkodással, előrébbre lennénk, és nem mellékesen jobb kedvűek, boldogabbak.
A felsőoktatás világa csak akkor tud visszatérni a modern körülményekhez alkalmazkodó, évszázados hagyományaira épülő erkölcsi rendjéhez, ha a változás belülről és kívülről, alulról és felülről egyidejűleg indul meg. Ha megszigorítjuk az egyetemi tanári kinevezések gyakorlatát. Ha az etikai szabályok megsértését mi magunk szigorúan szankcionáljuk. Ha helyre állítjuk az autonómia értelmét: nevezetesen, hogy minden döntést az arra kompetensek hozzanak meg. Ha az egyetemi vezetők választásának rendjében megnöveljük a professzori kar szerepét. Ha az egyetemek vezetőinek díjazásában sem az egyenlősdi demagógiának, sem a menedzseri mohóságnak nem engedünk. Ha megváltoztatjuk a korrupciót és pazarlást elősegítő finanszírozási rendet. Ha visszahozzuk a példamutatás elvét az oktatásban és a példakövetés örömét a tanulásban. A tartást, ami büszkének mutat, és nem enged többé a szolgai erkölcs tömegképző erejének.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az évnyitó ünnep. Az indulás, a kezdés és a folytatás ünnepe. Indulni, kezdeni, folytatni pedig csak tiszta szándékkal, őszintén lehet. Szavaink, gondolataink avatják ünneppé ezt a közös alkalmat. Ha tetteinkkel tudunk nekik elég súlyt adni. Ha engedjük, hogy nehezek legyenek, így lendületet és erőt adóak. Ha nem elégszünk meg a pátosz könnyen megteremthető közhelyességével, hanem a magunk igazságát keressük bennük.
Nem altatni jöttem, hanem felébreszteni a vágyat, hogy a felsőoktatási tanév kezdetén együtt gondolkodjunk.
Helyzetünkkel pedig szembe kell nézni, mert a jövő Magyarországának gazdasági, politikai és szellemi vezetői ma egyetemi hallgatók. Szilárd erkölcsre, munkára és tudásra nevelésük a mai egyetemi oktatás feladata. S nem csupán az oktatóké, mert az egyetem olyan hely, ahol a hallgatók társai az oktatóknak a munkában, a tanulásban és az erkölcsös viselkedésben. Azt kívánom a Műegyetem és Önökön keresztül a magyar felsőoktatás minden intézménye hallgatóinak és oktatóinak, hogy legyen erejük, bátorságuk, egymás iránti bizalmuk hozzákezdeni a felsőoktatás és ezen keresztül Magyarország megújításának nehéz munkájához. Csak akkor várhatjuk, hogy honfitársaink követnek minket ebben, ha nem csodára várunk, nem a körülményekre hivatkozunk, hanem még ma hozzálátunk.
Felismeréseket és elhatározásokat hozó, közvetlen célok helyett távlatokat nyújtó tanévet kívánok Önöknek. Nehezet, amelyben mindenért meg kell küzdeni. És értékadót: olyat, amelyben minden küzdésnek közös értelme van. A Magyar Tudományos Akadémia együttműködését ajánlom fel minden minőségre törekvő intézménynek.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
Mert szép dolog 45 évvel ezelőtti bevonulásunkon mélázni - akár naponta is - de nem nagyon javít a helyzetünkön. Az egy évre rá következő egyetemi évnyitóra talán ugyanilyen joggal emlékezhetnénk, de az sem sokat lendítene a dolgokon.
Éppen ezért ajánlom figyelmetekbe Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének tanévnyitó beszédét, amely az idén hangzott el a Budapesti Műszaki Egyetemen.
Megszívlelendő olvasmány.
Tisztelt Köztársasági Elnök Úr!Tisztelt Rektor Úr! Tisztelt Hallgatók és Oktatók! Kedves Vendégek!
Berzsenyi szavaival köszöntöm a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem tanévnyitó ünnepségén megjelenteket. Elődeink jövőbe vetetett hitét jelzi e szép hagyomány, hogy a tanévnyitót ünnepként tartjuk számon. Az egyetemi tanulmányaikat most megkezdő elsőéves hallgatók bizonyára várakozással és nem kis izgalommal tekintenek életüknek ezen meghatározó évei elé.
Azok a feladatok és kihívások, amelyek előtt az idei tanév küszöbén állunk, arra indítanak, hogy Magyarország világhírű műszaki egyetemének tanévnyitóján ne elsősorban a technikai haladás nagyszerű perspektívájáról – s ebben az önök lehetőségeiről – mondjak szép szavakat, hanem tágabb összefüggésben tekintsek a felsőoktatásra, Magyarországra, amelynek erkölcsi, szellemi, lelki megújulásra van szüksége.
Tisztelt Hallgatók és Oktatók!
Ma Önök egy nem jól működő országban kezdik meg a 2009/2010-es tanévet. Feladatuk nem csupán annyi, hogy egy szabályok és szokások által szabályozott intézményben tanuljanak és tanítsanak. Ma előttünk sokkal nehezebb feladat áll: a tanulás és a tanítás mellett – s nem helyette – a magyar közéletben szinte mindent újra kell gondolnunk, és hozzá kell látnunk az újjáépítéshez.
Igen, tisztelt hallgatóim, jól hallják, erkölcsi, szellemi, lelki értelemben újjá kell építeni Magyarországot.
A világot egy 2008-ban nyilvánvalóvá vált válság rázza meg. E válság mibenlététről és okairól sok igényes elemzés, s persze még több igénytelen, a felelősöket – mindig másokban – pontosan megtalálni vélő felszínes demagógia jelenik meg, hangzik el. A válság mentséggé vált, a tehetetlenség indokává, ürüggyé, hogy a kilátástalanságot félelemmel kezeljük. A válság az az időszak, amikor minden döntésre kerül: olyan történések ideje, amelyeknek bizonytalan a kimenetele. De csak addig, amíg félünk a szembenézéstől. A válság akkor fordulhat át, amikor a számvetés bátorsága, az elszántság és az önbizalom jellemez bennünket. A válság tehát elszánásra hív minket, az öntudatra ébredés fordulópontját jelölheti.
A válság ebben az értelemben nem holmi kiszolgáltatottság, nem a vak sors sodrása, kívülről elszenvedett kínzás, hanem egy múló és egy bekövetkező közötti időszak, amely lehetőség arra, hogy értékeljük, megítéljük az eddig történteket és önmagunkat. Hívás arra, hogy határozottan kiálljunk a jövőnkért, önmagunkért. A válság lehet a közöny vége, az indulás pillanata.
Ha a nehézségeket nem sorscsapásként, hanem következményként fogjuk fel, tettekre és megújulásra késztet. Tekintsük hát a válságot az önmagunkkal történő valós szembenézés pillanataként.
Tisztelt Oktatók! Önök tudományos eredményeik, oktatói tapasztalataik alapján, Kedves Hallgatók! Önök a magas felvételi követelmények teljesítése alapján hazánk legképzettebb, legtehetségesebb polgárai közé tartoznak. Így hát csak akarniuk kell, hogy felismerjék az okokat s a tennivalókat. És csak bátorság, hogy bekapcsolódjanak és példát mutassanak ebben az erkölcsi, szellemi, lelki újjáépítésben.
A világban nem történt a földi életet megváltoztató természeti katasztrófa, nem csapódott a Földbe nagyméretű meteor, nem történt egész kontinenseket sújtó földrengés, világméretű járvány vagy sáskajárás. A válságot – természetesen messze nem egyenlő felelősséggel – az emberek, mi magunk okoztuk. Elsőként azzal, hogy elhittük, nincs valódi közünk azokhoz a dolgokhoz, amelyek megtörténhetnek velünk. Másodszor azért, mert tétlenségre kárhoztattuk magunkat azzal, hogy mi úgysem tehetünk semmit. Harmadszor azért, mert a felismerés felelősségét nem mertük időben vállalni.
Nem épületek omlottak össze tehát, hanem a tudás és az erkölcs tartóoszlopai repedeztek meg.
Világunkat a működés színtereire osztottuk, funkcionális egységekre. Részekre bontottuk az egészet, s egy-egy részből kitekintve tesszük mindörökre beláthatatlanná a korábban egységben láthatót. Elhisszük, hogy a gazdaság, az egészségügy, az oktatás, a tudomány külön gondolkodást, logikát, megoldást kíván, és nincs metszet, amelyben az ember vagy a közösség önmagára ismerhetne. „Ma nem ez a legfontosabb probléma”, halljuk annyiszor. Joggal kérdezhetnénk vissza: vajon ki tudhatja, melyik az?
A közszereplők nap mint nap ismételgetik a világ katasztrófával fenyegető nagy problémáinak sorát: energia-, víz- és élelem-hiány, a Föld egészét veszélyeztető környezeti problémák, a szegényekre és gazdagokra szétszakadó társadalmak. Ezek, – és még jó néhány – valóban nagy problémák, de a legnagyobb probléma – az egész világon, s Magyarországon is – az oktatás és nevelés egyre növekvő hiányosságai. Az oktatás nem a világban való eligazodásra készít fel: nem adja meg az erkölcsi vértezetet, és nem adja meg a szükséges tudást és műveltséget.
Az iskola – nyíltan hangoztatott, vagy „csupán” a gyakorlatban megvalósított – célja egyre inkább egyfajta praktikus tréning. Ez fog – a családok nevelő hatásának gyöngülésével együtt – katasztrófához vezetni. Az anyagi, a szellemi, a lelki jólét, a jó közélet ma csak megfelelő oktatás és a nevelés révén érhető el.
Nyilvánvaló, hogy sem az emberiségnek, sem Magyarországnak nincs annyi anyagi és szellemi erőforrása, hogy minden nyomorúságot egyszerre szüntessen meg. A problémák megoldásához ugyanis egységben kellene ismernünk és kezelnünk azt a három legösszetettebb rendszert, amelyben élünk: a természetet, gazdaságunkat és társadalmunkat. Ezen úgynevezett „komplex rendszerek” általános tulajdonsága, hogy minden cselekvésnek egy helyett számos következménye van, ezek közül több szándékolatlan, és csak késleltetetten jelentkezik. Minden lépés előre nem látott költséggel, kellemetlenséggel jár, vagy más problémáktól vonja el a forrásokat.
Ezért az az egyik legnagyobb előttünk álló feladat, hogy meg kell tanulnunk tájékozottan dönteni. Sok döntésünket felszínes ismeretek, illúziók és szavazattöbbség alapján hozzuk meg – anélkül, hogy ismernénk cselekedeteink minden következményét. Sokszor a problémák bonyolultsága bénít meg bennünket: arra késztet, hogy semmit se csináljunk, vagy olyan változásokat vezessünk be, amelyek hosszú távon több kárral járnak, mint haszonnal. Meg kell értenünk ezt a minden vonatkozásában összetett, (komplex) világot, amelyben élünk. Az ehhez szükséges tudás csak áldozatos, kemény munkával, elmélyült tanulással szerezhető meg.
Éppen a világunk összetett volta miatt a tudással azonos, vagy talán még fontosabb a szilárd erkölcs. Minden erőfeszítésünk hiábavaló, ha ezen a téren nem tudunk előrelépni. Belső indíttatássá, belső kényszerré kell tenni, hogy az emberi közösségek együttélési szabályait szigorúan tartsuk be.
Ha a Műegyetem történetére tekintünk, nem csupán a szakmájukat világszínvonalon művelő professzorokat és kiváló tanítványaikat látjuk, hanem a megkérdőjelezhetetlen erkölcsi tekintélyeket is. A magyar nemzet történetében – így 1956-ban is – a nemzet sorsáért, szabadságáért életüket kockáztató hősöket. Egyszerre voltak ők a szellem és az erkölcsi szilárdság óriásai.
A tanévnyitó ünnepi pillanataiban sem hallgathatom el, hogy a mi szűkebb világunkban az oktatás és a tudomány világában is jelentős az erkölcsi hanyatlás. A felsőoktatás – üdítő kivételektől eltekintve – a pénz világához törekszik tartozni. Igazodni kíván valamihez, aminek inkább alakítója lehetne. Megfelelni vágyik olyan elveknek, amelyeknek változásain kellene munkálkodnia. A felsőoktatási intézmények szellemi értékrendje háttérbe szorult. A hallgatók sok helyen nem nevelendő, oktatandó társai a tanároknak, hanem a fejkvóta (vagy költségtérítés) „részvényjegyei”.
A felsőoktatást ás a benne dolgozókat régóta őrli a kettős elv: egyszerre dolgozni a piacra és őrizni a szellemi magaslatokat. Az egyik a haszonelvűséget hangoztatja, és diplomagyárrá teszi a felsőoktatás intézményeit. A másik az elvont tudományos gondolkozás fontosságát hangsúlyozza, és egyfajta tudásvárat működtet. Hogyan lehet egyszerre két ilyen ellentmondó és széthúzó elvet szolgálni? A tudásvár ostroma nem válhat a diplomagyár sikerévé. A haszonelvűség győzelme nem uralhatja a szellem szabadságát.
Hová veti szemét ma az egyetemi hallgató? A diplomára, a távolabbi jövőre, egy pályaképre, amit elképzelt ifjúkori álmodozásaiban? És merre tervez a felsőoktatás? A következő szakindításig, vagy annak elnevezéséig? Mire alapozzuk a tudást, amit az egyetem, főiskola ma nyújt? Közösségi igényekre vagy globális hívószavakra? Meddig tart még az a különös helyzet, amelyet a munkanélküliség mintájára hivatásnélküliségnek nevezhetnénk, hogy diplomával tömegek kényszerülnek más munkakörben dolgozni?
Meddig merünk elnézni? És mennyit van bátorságunk belátni?
Minden döntés, minden lépés megmagyarázható. Ám egyiket sem kell magyarázni, ha a tisztánlátás és az igazság szeretete vezérli. Megtanultuk indokolni az indokolhatatlant, eladni az eladhatatlant, elmagyarázni az elmagyarázhatatlant. Elhittük, hogy a hazugságról hazudni már majdnem igazmondás. Pedig nincs így: az önámítás magyarázata még nem szembenézés.
A hazugság a világ komplexitása miatt felmérhetetlen következményű. A hazugság és önámítás közénk lopakodik, ha presztízsből, vagy önzésből értelmetlen szakokat indítunk, ha diákjaink felkészültségének értékelése során közvetlenül (pénzért) vagy közvetett módon (a fejkvóta megtartása érdekében) megfelelőnek értékeljük a nem megfelelő teljesítményt. Ha diplomákat és doktori fokozatokat adunk érdemtelenül, az egyéni és intézményi teljesítmény látszata érdekében. Ha a professzori kinevezések száma kontrolálatlanul növekszik, mert az intézmények csak a mennyiségi mutatókban érdekeltek, értékelésükben csak ezt veszik figyelembe.
Minden lépés indokolható egy másikkal. A következő az előzővel. Csakhogy nem a lépéseinket kell fontolgatnunk. Hanem magát az utat. Hogy ha elindulunk, tudunk-e majd járni rajta? Hogy vezet-e valahová?
Hölgyeim és Uraim!
A hallgató nem pénzszerzési lehetőség, a felsőoktatási intézmény nem diploma-, doktori fokozat és publikáció-gyár. Újra kell gondolni ezért a finanszírozás és az intézményértékelés egész rendszerét. Az elmúlt évtizedek hibás vagy nem létező oktatáspolitikája, az oktatás irányításának hiánya, a szabadosság szép új világa látványosan megbukott. Ha a bénultság vesz erőt rajtunk, és nem teszünk semmit, az intézmények belső rendszere éppúgy szétszakad, mint a magyar társadalom: a vezető – gyakran felelőtlen – elitre, és az intézmények működését keserves körülmények között fenntartó többségre, mind a hallgatók, mind az oktatók esetében.
Mindezen, országunk felsőoktatásának működését veszélyeztető jelenségek kialakulásához kétségtelenül hozzájárultak egyéni emberi hibák és gyengeségek, a fő hiba azonban az önmagából táplálkozó, magát újratermelő rendszerben van. A rendszerben, amely nem a nevelés, az oktatás, a kultúra és a tudomány értékeire építi e területek működésének szabályait, hanem a pénz hatalmának legrosszabb gyakorlatát erőlteti a szellem világára. A rendszerben, amelyben nem elsősorban a kikezdhetetlen integritású, megkérdőjelezhetetlen szakmai és emberi kvalitású professzorok határozzák meg az intézmény arculatát, és vezetik azt, hanem – a gyakran igencsak kétes erkölcsiségű eszközökkel dolgozó – „pénzszerzők”.
A rendszerben, amelyben megtörténhet, hogy a diákokat nem a legtehetségesebb és legdolgosabb társaik képviselik, hanem a sokadik évüket az intézményben töltő, a diákképviseletet jó megélhetésnek tekintő gyenge teljesítményű hallgatók. A rendszerben, ahol az intézmények egy részében többségbe kerülhetnek a szellem törvényeit már nem is értő, a felsőoktatási intézményeket csupán – elsősorban önmaguk számára – pénztermelő „üzemnek” tekintők. Azok az oktatók, akik doktori fokozatukat, habilitációjukat maguk is kétes körülmények között szerezték, vagy úgymond az „intézmény érdekében” cinkosok voltak ilyen előmenetelekben, aligha alkalmasak a tudomány világában oly fontos „kapuőrök” szerepének betöltésére. A magyarországi közállapotokat és a rendszer működését ismerve a „felülről” törvényi szabályozással történő változtatás sikere felettébb kétséges.
Amikor a pénz hatalmának legrosszabb gyakorlatáról beszélek, nem a takarékos és átlátható gazdálkodás ellen, hanem éppen mellette emelem fel szavamat. A takarékos, minden fillérről elszámolni tudó, gazdálkodás valaha erény volt, ma is azzá kell tenni. A tisztátalan és zűrzavaros gazdálkodás ma legalább annyit árt, mint az erőforrások hiánya. Nem állítom, hogy felsőoktatási intézményeink jól finanszírozottak, de kevesebb pazarlással ennyi pénzből is sokkal többet lehetne megvalósítani, stabilabban, kevesebb frusztrációval és eredményesebben lehetne dolgozni.
Ha nem fogadnánk el az „erre lehet pénzt kapni, ezért ezt építjük meg” elvét, talán lehetetlenné tennénk a pályázati korrupció vámszedőinek helyzetét is. Ha mindenki azzal foglalkozna, amihez legjobban ért, az oktatók az oktatással és kutatással, a hallgatók a tanulással, a vezetés és a gazdasági adminisztráció a vezetéssel és a hatékony gazdálkodással, előrébbre lennénk, és nem mellékesen jobb kedvűek, boldogabbak.
A felsőoktatás világa csak akkor tud visszatérni a modern körülményekhez alkalmazkodó, évszázados hagyományaira épülő erkölcsi rendjéhez, ha a változás belülről és kívülről, alulról és felülről egyidejűleg indul meg. Ha megszigorítjuk az egyetemi tanári kinevezések gyakorlatát. Ha az etikai szabályok megsértését mi magunk szigorúan szankcionáljuk. Ha helyre állítjuk az autonómia értelmét: nevezetesen, hogy minden döntést az arra kompetensek hozzanak meg. Ha az egyetemi vezetők választásának rendjében megnöveljük a professzori kar szerepét. Ha az egyetemek vezetőinek díjazásában sem az egyenlősdi demagógiának, sem a menedzseri mohóságnak nem engedünk. Ha megváltoztatjuk a korrupciót és pazarlást elősegítő finanszírozási rendet. Ha visszahozzuk a példamutatás elvét az oktatásban és a példakövetés örömét a tanulásban. A tartást, ami büszkének mutat, és nem enged többé a szolgai erkölcs tömegképző erejének.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az évnyitó ünnep. Az indulás, a kezdés és a folytatás ünnepe. Indulni, kezdeni, folytatni pedig csak tiszta szándékkal, őszintén lehet. Szavaink, gondolataink avatják ünneppé ezt a közös alkalmat. Ha tetteinkkel tudunk nekik elég súlyt adni. Ha engedjük, hogy nehezek legyenek, így lendületet és erőt adóak. Ha nem elégszünk meg a pátosz könnyen megteremthető közhelyességével, hanem a magunk igazságát keressük bennük.
Nem altatni jöttem, hanem felébreszteni a vágyat, hogy a felsőoktatási tanév kezdetén együtt gondolkodjunk.
Helyzetünkkel pedig szembe kell nézni, mert a jövő Magyarországának gazdasági, politikai és szellemi vezetői ma egyetemi hallgatók. Szilárd erkölcsre, munkára és tudásra nevelésük a mai egyetemi oktatás feladata. S nem csupán az oktatóké, mert az egyetem olyan hely, ahol a hallgatók társai az oktatóknak a munkában, a tanulásban és az erkölcsös viselkedésben. Azt kívánom a Műegyetem és Önökön keresztül a magyar felsőoktatás minden intézménye hallgatóinak és oktatóinak, hogy legyen erejük, bátorságuk, egymás iránti bizalmuk hozzákezdeni a felsőoktatás és ezen keresztül Magyarország megújításának nehéz munkájához. Csak akkor várhatjuk, hogy honfitársaink követnek minket ebben, ha nem csodára várunk, nem a körülményekre hivatkozunk, hanem még ma hozzálátunk.
Felismeréseket és elhatározásokat hozó, közvetlen célok helyett távlatokat nyújtó tanévet kívánok Önöknek. Nehezet, amelyben mindenért meg kell küzdeni. És értékadót: olyat, amelyben minden küzdésnek közös értelme van. A Magyar Tudományos Akadémia együttműködését ajánlom fel minden minőségre törekvő intézménynek.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
2009. szeptember 1., kedd
Apró megjegyzés
Bevonulásunk napja, 1964. szeptember 1. egy keddi nap volt. Szeptember 1. az idén is keddre esik.
2009. augusztus 23., vasárnap
Ki olvasgat FELSŐPAKONYBÓL?
Fiúk, ugyan alig ír valaki a blogba, olvastok azért. Észrevétlenül bőven túljutottunk a 2000. olvasáson.
De áruljátok el, ki olvasgat Felsőpakonyból és az hol van? Netán Alsópakony fölött?
T-Brandy
De áruljátok el, ki olvasgat Felsőpakonyból és az hol van? Netán Alsópakony fölött?
T-Brandy
2009. augusztus 15., szombat
Idegesít Ideges idegessége
Eddig elvoltam a szaftos hús történetével, mivel én nem nagyon emlékeztem rá. Igaz, akkor mással sem törödtőm, csakhogy túléljem a 11 hónapot, csak fizikailag voltam jelen. Ideges küldött egy freemailt, hogy szeretné a részleteket tudni. Valami rémlik, de először is azt kell tisztázni, hogy a szaftos hús öntése véletlen vagy szándékos volt. Nagyon remélem, hogy nem szándékos, mert semmilyen konfliktusra nem emlékszem Záray honvéddal kapcsolatban. Tehát maradjunk a véletlennél. Evés közben, vagy a tálalótól az evés színhelyéig való közlekedés közben történt a dolog? Na és valyon milyen sapka? Gyakorló vagy kimenő. Nem mindegy a mennyiség sem. Egy kanálnyi, vagy egy egész csajkányi. Ha valaki részletekre emlékszik, nagyon kérem ne hagyjon kétségek között. Reménykedem , hogy Fodor honvéd feljegyzéseiben megtalálható a teljes igazság. Segítsetek Ideges idegességét lecsillapítani.
Egyébként jól vagyok.
Sztancsik Péter
Egyébként jól vagyok.
Sztancsik Péter
2009. augusztus 14., péntek
Ács alezredes betegeskedik
Sztancsik Péter mai híre (bár nem mondja, honnan tudja) egykori alhadnagyunkról: "Ács ales nyugdíjas valami miatt lebénult a lába.Ágyhoz kötött.Üdv Péter"
2009. augusztus 8., szombat
Emlékeztetőül: Fodor Zsolt március 17-i: Hiányérzetei
Fiúk!
Zsoltnak ezekre a közel féléves kérdéseire mg senki se adott választ, én legalábbis nem emlékszem. Én egyetlen kérdésre tudok csak válaszolni: Az rpk emlékeim szerint kizárólag rajparancsnok. Tehát nem mi volt, hanem ki. És mindig a legváratlanabb irányból jött.
Emlékeztetőül Zsolt kérdései:
- Mi volt a kurbliséma?
- Mit csinált a feszültségkétszerező töltőkondenzátoros kapcsolás?
- Mi volt az OS-10?
- Hol volt a nagyfeszültségű egyenirányító?
- Hol volt és mit csinált az időrelé?
- A csőtápvonalak egyes szakaszait milyen módon csatlakoztatták egymáshoz?
- Mit csinált a magnetron?
- Mi volt az O anyag?
- Honnét jött az rpk? Mi volt az?
- Hol dolgozták ki a K1, K2 és K3 parancsokat?
- Melyik kabinban kódolták ezeket a parancsokat?
- Ki nyomta meg a ПУСК (puszk) gombot, és az hol volt?
- Melyek voltak az egész rendszer áramkörei?
- Hol volt és milyen impulzusokat számolt az impulzusszámláló dióda?
A súgás mellőzése kéretik. A kérdések között vannak olyanok, amelyekre a válszt az 1. szakasz tagjainak kellene tudniok, vannak olyanok, amelyekre a 2. szakasz embereinek kellene emlékezniök, és vannak olyanok is, amelyeket 1965-ben még mindnyájunknak tudnia kellett.
Zsoltnak ezekre a közel féléves kérdéseire mg senki se adott választ, én legalábbis nem emlékszem. Én egyetlen kérdésre tudok csak válaszolni: Az rpk emlékeim szerint kizárólag rajparancsnok. Tehát nem mi volt, hanem ki. És mindig a legváratlanabb irányból jött.
Emlékeztetőül Zsolt kérdései:
- Mi volt a kurbliséma?
- Mit csinált a feszültségkétszerező töltőkondenzátoros kapcsolás?
- Mi volt az OS-10?
- Hol volt a nagyfeszültségű egyenirányító?
- Hol volt és mit csinált az időrelé?
- A csőtápvonalak egyes szakaszait milyen módon csatlakoztatták egymáshoz?
- Mit csinált a magnetron?
- Mi volt az O anyag?
- Honnét jött az rpk? Mi volt az?
- Hol dolgozták ki a K1, K2 és K3 parancsokat?
- Melyik kabinban kódolták ezeket a parancsokat?
- Ki nyomta meg a ПУСК (puszk) gombot, és az hol volt?
- Melyek voltak az egész rendszer áramkörei?
- Hol volt és milyen impulzusokat számolt az impulzusszámláló dióda?
A súgás mellőzése kéretik. A kérdések között vannak olyanok, amelyekre a válszt az 1. szakasz tagjainak kellene tudniok, vannak olyanok, amelyekre a 2. szakasz embereinek kellene emlékezniök, és vannak olyanok is, amelyeket 1965-ben még mindnyájunknak tudnia kellett.
2009. augusztus 7., péntek
Záray, Sztancsik és a szaftoshús
Júliusban személyesen találkoztam Záray Gyulával. Ő is emlékezett rá, hogy Sztancsik az ő sapkájába szaftoshúst öntött. Erről én már megemlékeztem a blogon. Azt az írást Gyula a munkahelyén olvasta el és kisebb nevetőgörcsöt kapott tőle. Kollégái nem értették, hogy mi megy végbe Gyulában. Elmondta nekik az esetet, ami még annak a civil bagázsnak is tetszett.
2009. július 25., szombat
Maróy is 100 éves lett
Az iwiw-en látom, hogy Maróy bajtársunk is 100 éves lett.
Isten éltesse sokáig! Na most, ebből az alkalomból gondoltam idemásolom Kanyó Feri pezsgőjét, amit a Győzelem napján küldött valakinek, de nem sikerült. Menjetek május 9-re!
[Torley.jpg
Isten éltesse sokáig! Na most, ebből az alkalomból gondoltam idemásolom Kanyó Feri pezsgőjét, amit a Győzelem napján küldött valakinek, de nem sikerült. Menjetek május 9-re!
[Torley.jpg
2009. július 16., csütörtök
Expedíciós sereget vezettem
Bajtársak!
Rangidősként, válogatott tagokból álló expedíciót vezettem az elmúlt hetekben, melynek során megörökíthettem a landolást a "Vörös bolygón". Bizonyítékként mellékelek egy felvételt. Aki többre is kíváncsi, kattintson a www.picasaweb.com/kanyoferi link-re.
Jó egészséget, és egy kicsit vehemensebb blogbeíró szenvedélyt kívánok!
Kanyó Feri
Szendrő Luigi jól van Mexikóban
Szóval Luigi jól van, és ezt írta:
Az influenzán túl vagyunk, senki nem betegedett meg a családi és a baráti körben. Most iskolai szünidö van. Augusztus 11 –én kezdödik a szemeszter.Heti 12 órát tanitok majd.Egy hétig voltunk az unokákkal tengerparton és most a héten pár napot Houstonban. A lányom szeptemberre várja harmadik lányát
Az influenzán túl vagyunk, senki nem betegedett meg a családi és a baráti körben. Most iskolai szünidö van. Augusztus 11 –én kezdödik a szemeszter.Heti 12 órát tanitok majd.Egy hétig voltunk az unokákkal tengerparton és most a héten pár napot Houstonban. A lányom szeptemberre várja harmadik lányát
2009. július 13., hétfő
Válasz Kanyó Feri kérdésére, amit egy megjegyzésben tett föl
http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9158859
Itt lehet a tegnapi börgöndi találkozóról olvasni
Itt lehet a tegnapi börgöndi találkozóról olvasni
2009. július 11., szombat
Van,aki ügyesebb.Mai börgöndi laktanyalátogatás
Fiúk,ezt találtam a neten, mikor beírtam a BÖRGÖND szót. Úgy látszik, van aki nálunk ügyesebb, vagy érdeklődőbb -gondolom ez egy fiatalabb csapat:
"Kedves Egykori Börgöndiek !
Jó híreim vannak mindenki számára, főleg azoknak akik szombaton velünk tartanak Börgöndre. A szombati találkozó és laktanyalátogatás teljes bizonyossággal összeállt. Jó hangulatu telefonbeszélgetésen egyeztettem
Dr Tóth Ferenc igazgató úrral a szombati látogatást. Mint megtudtam a 70-es években ő is ott volt katona, a névsorból vannak ismerősei. Természetesen őt is meghívtam, valószínüleg eljön, ez esetben tájékoztatást kapunk tőle az épülő repülőtérről. Tóth úr eligazította az őrséget, tehát szombat délelőtt teljesen szabályosan, izgalommentesen bejutunk oda, ahonnan régebben főleg kijutni volt nehéz. Körbesétálhatunk, megnézhetjük a régi érdekes helyeket. Tisztelettel és szeretettel várunk mindenkit ezen a látogatáson, melyet fél évvel ezelőtt még nem hittünk volna.
Egészen meglepő, szívderítő az az érdeklődés melyet a volt börgöndi katonák (rendfokozatra való tekintet nélkül), egykor ott született őshonosok, polgári alkalmazottak, családtagok tanúsítanak. Köszönöm szépen mindenkinek a leveleket, az érdeklődést, a kis történeteket, magyarázatokat melyekkel a jelentkezésüket szinesítették. Nem szeretnék a kelleténél komolykodóbb lenni, meg túlságosan laza viccelődős sem. Nem szeretnénk búslakodni a laktanya sorsán, változtatni úgysem tudunk rajta, de a szervezés során idővel olyan kicsit pátoszos hangulat is kialakult a vidám viccelődés mellett, amit nehéz pontosan megmagyarázni, de aki eljön, az biztosan érez. Mielőtt bemegyünk a laktanyába, szeretném röviden elmesélni, hogyan kezdődött ennek a látogatásnak a története, hogyan jutottunk el a bejutásig, számtalan vidám és komoly részlettel. Szeretném ezzel megalapozni laktanyasétánk jó hangulatát.
Végleges, de azért nem szigorúan katonás és fegyelmezett programunk:
1./ 2009 július 11.szombat de. 10 óra : Találkozó (nagyon civileknek gyülekező) a börgöndi laktanya főbejárata
előtt.
Ismerősök keresése és felismerése.
1,5./ 10 óra 20-30-ig : Bemutatkozom, programot, javaslatokat egyeztetünk
2./ 10 óra 30: ”Bevonulás” a laktanyába. Séta, érdekes helyek, események, történetek. Aki tud mesél. A séta ideje nincs korlátozva."
"Kedves Egykori Börgöndiek !
Jó híreim vannak mindenki számára, főleg azoknak akik szombaton velünk tartanak Börgöndre. A szombati találkozó és laktanyalátogatás teljes bizonyossággal összeállt. Jó hangulatu telefonbeszélgetésen egyeztettem
Dr Tóth Ferenc igazgató úrral a szombati látogatást. Mint megtudtam a 70-es években ő is ott volt katona, a névsorból vannak ismerősei. Természetesen őt is meghívtam, valószínüleg eljön, ez esetben tájékoztatást kapunk tőle az épülő repülőtérről. Tóth úr eligazította az őrséget, tehát szombat délelőtt teljesen szabályosan, izgalommentesen bejutunk oda, ahonnan régebben főleg kijutni volt nehéz. Körbesétálhatunk, megnézhetjük a régi érdekes helyeket. Tisztelettel és szeretettel várunk mindenkit ezen a látogatáson, melyet fél évvel ezelőtt még nem hittünk volna.
Egészen meglepő, szívderítő az az érdeklődés melyet a volt börgöndi katonák (rendfokozatra való tekintet nélkül), egykor ott született őshonosok, polgári alkalmazottak, családtagok tanúsítanak. Köszönöm szépen mindenkinek a leveleket, az érdeklődést, a kis történeteket, magyarázatokat melyekkel a jelentkezésüket szinesítették. Nem szeretnék a kelleténél komolykodóbb lenni, meg túlságosan laza viccelődős sem. Nem szeretnénk búslakodni a laktanya sorsán, változtatni úgysem tudunk rajta, de a szervezés során idővel olyan kicsit pátoszos hangulat is kialakult a vidám viccelődés mellett, amit nehéz pontosan megmagyarázni, de aki eljön, az biztosan érez. Mielőtt bemegyünk a laktanyába, szeretném röviden elmesélni, hogyan kezdődött ennek a látogatásnak a története, hogyan jutottunk el a bejutásig, számtalan vidám és komoly részlettel. Szeretném ezzel megalapozni laktanyasétánk jó hangulatát.
Végleges, de azért nem szigorúan katonás és fegyelmezett programunk:
1./ 2009 július 11.szombat de. 10 óra : Találkozó (nagyon civileknek gyülekező) a börgöndi laktanya főbejárata
előtt.
Ismerősök keresése és felismerése.
1,5./ 10 óra 20-30-ig : Bemutatkozom, programot, javaslatokat egyeztetünk
2./ 10 óra 30: ”Bevonulás” a laktanyába. Séta, érdekes helyek, események, történetek. Aki tud mesél. A séta ideje nincs korlátozva."
2009. július 3., péntek
Júliusban egy bejegyzést se látok
Július van, telihold lesz. Kussol az egész T-üteg? De azért a monoszkópot figyeli valaki? Vagy mi is volt az a zölden vibráló tenyérnyi kerek kijelző, amin az esetleg fölbukkanó céltárgyakat célkereszttel követni kellett?
2009. június 24., szerda
Kiosztották a vegyvédelmi felszerelést
Eltársak, ez a 2009 mintájú vegyvédelmi felszerelés. Gázálarc is járt hozzá, de azt elhagytam, majd lesz htk-zás, és legföljebb a szippantócsövet tudom visszaszolgáltatni, ami jól összebogozódva egyelőre a hátam mögött látható almafán szolgál, hogy az unokák hintázzanak rajta.
2009. június 16., kedd
Bejegyzés az ügyeletes naplójába
Éjszakai ügyeletem alatt észleltem, hogy Ideghes honvéd kisettenkedett a hálóból és legalább két MEGJEGYZÉST írt SAJÁTKEZŰLEG korábbi blogbejegyzésekhez. Ezredparancsnoki de minimum blogmajszteri dícséretre javaslom felterjeszteni.
T-Bandi honvéd. Ügyeletet átadom!
Ja, és Micsurin-ügyben övé, y de Guech eltársé az elsőbbség!
T-Bandi honvéd. Ügyeletet átadom!
Ja, és Micsurin-ügyben övé, y de Guech eltársé az elsőbbség!
2009. június 9., kedd
AZ ELFOLYÓ IDŐ NYOMÁBAN
4 éve, 2005 nyarán volt a londoni Russel Square-en a robbantás
RUSSEL SQUARE
T. S. Eliot: Five-finger excercises
(Húsz év foglalkozás egy vacak kis angol verssel, Eliotnak ezzel az ujjgyakorlatával)
The songsters of the air repair
To the green field of Russel Square...
Az ég dalosi visszatérnek
zöld mezejére a Russel térnek.
There's no relief but in grief
Csak ami kínból jött, az enyhül így.
When will the broken chair give ease
when will the creeking heart – mit is?
Tört szék mikor a dübögést,
vén szív mikor a recsegést?
(romlott szöveg - most robbantanak a pakisztániak a Russel téren
szúrom be ide 2005 nyarán)
When will time flow away?
Mire folyik el az idő?
(Készülő Hapax legómena kötetem Kifordított bíborpalást c. ciklusából)
2009. június 8., hétfő
Szolgálati közlemény Gábor Andrásnak
Melák, ha nem hívod fel Borka Gyulát, nem tudsz meg részleteket a 40 éves találkozónkról.
Inkább írj neki: borkagyulakukact-online.hu . Igyekezz, jövőre lesz.
Csikós
www.szem.tv
Aki olvassa és tudja Gábor András telefonszámát vagy emiljét legyen szíves segítsen.
Pihenj, oszolj!
Inkább írj neki: borkagyulakukact-online.hu . Igyekezz, jövőre lesz.
Csikós
www.szem.tv
Aki olvassa és tudja Gábor András telefonszámát vagy emiljét legyen szíves segítsen.
Pihenj, oszolj!
2009. június 1., hétfő
Tokai saját blogot nyitott
Helló fiúk!
Akartam valamit írni ide másik nyári sapkáról, aminek a sapkarózsája a búbjára került, de tévedésből a kb. egy hónapja nyitott saját blogomba írtam. Akit érdekel, ott olvashatja el.
http://www.tokaiandras.blogspot.com
Különben Csíkos Miklósnak is van(nak) blog(jai). Páran nyilván megtaláltátok már őket, de az én blogomról is elérhetők, mert - kösz, Gabesz! - immár "rendszeres olvasóm".
Akartam valamit írni ide másik nyári sapkáról, aminek a sapkarózsája a búbjára került, de tévedésből a kb. egy hónapja nyitott saját blogomba írtam. Akit érdekel, ott olvashatja el.
http://www.tokaiandras.blogspot.com
Különben Csíkos Miklósnak is van(nak) blog(jai). Páran nyilván megtaláltátok már őket, de az én blogomról is elérhetők, mert - kösz, Gabesz! - immár "rendszeres olvasóm".
2009. május 20., szerda
Kiosztották a nyári sapkát
Speciális üzenet Fodor Zsolt obsitos főtörzsőrmester úrnak.
Jelentem, megjött a nyár, és Micsurin képében, a frissen kiosztott nyári fejfedőben parádézunk az almafák előtt.
2009. május 19., kedd
Ideges bosszankodik
Bajtársak bosszankodom!
Mer’, a Gáspár(Laci)Gáspár-Nagy Mohó-i nómenklatúra- gyakorló-kézigránáttal történt fejbedobását már jó régen leírtam, azt is, hogy akkor voltam életemben először és utoljára vörös, ráadásul embervértől, hiszen Vitéz Gáborral(hol a fenében van, sehol nem kerül elő)ketten vittük gólyavisziben a gyengusra. Ő a kezünkön ült, kézével nyakunkba kapaszkodott. A fejéből rettenetesen spriccelt a vér, s úgy tudom, hogy míg Pestre ért vele a mentő, jelentős vérveszteséget szenvedett. Na, szóval mi Gáborral rettentő véresek lettünk.
S való igaz Sumák emléke, Gál Pál dobta a gránátot, de ő olyan fenomén volt- a ping-pong mellett, amiben valamiféle medáliát is szerzett-, hogy még Punkot is messze túldobta. S bár Gáspárnak mondtuk, ne mászkáljon arra, hova a gránát becsapódását vártuk, mégis épp akkor ment keresztbe, s találta el őt.
ideges
Mer’, a Gáspár(Laci)Gáspár-Nagy Mohó-i nómenklatúra- gyakorló-kézigránáttal történt fejbedobását már jó régen leírtam, azt is, hogy akkor voltam életemben először és utoljára vörös, ráadásul embervértől, hiszen Vitéz Gáborral(hol a fenében van, sehol nem kerül elő)ketten vittük gólyavisziben a gyengusra. Ő a kezünkön ült, kézével nyakunkba kapaszkodott. A fejéből rettenetesen spriccelt a vér, s úgy tudom, hogy míg Pestre ért vele a mentő, jelentős vérveszteséget szenvedett. Na, szóval mi Gáborral rettentő véresek lettünk.
S való igaz Sumák emléke, Gál Pál dobta a gránátot, de ő olyan fenomén volt- a ping-pong mellett, amiben valamiféle medáliát is szerzett-, hogy még Punkot is messze túldobta. S bár Gáspárnak mondtuk, ne mászkáljon arra, hova a gránát becsapódását vártuk, mégis épp akkor ment keresztbe, s találta el őt.
ideges
2009. május 14., csütörtök
Kunhegyesről pásztáz a radar
Eltársak! Napok óta figyelem, hogy már igy hajnaltájt figyel bennünket valaki Kunhegyesről. Ha Dócról figyelnének: megérteném, ott furcsa dolgokat cselekedtünk sátoros lőgyakorlat címén a vizes homokban. De mit akar ez az ember pont KUnhegyesről?
Egyes sorokba fejlődve lopakodás utánam! Felderíteni, azonosítani, leleplezni a bestét, vagy ha mégis egykori varsói szerződési állományú harcos, azonnali blogírásra, ellenkező esetben körlettakarításra kötelezni a bestét!
Ács alhdgy
Egyes sorokba fejlődve lopakodás utánam! Felderíteni, azonosítani, leleplezni a bestét, vagy ha mégis egykori varsói szerződési állományú harcos, azonnali blogírásra, ellenkező esetben körlettakarításra kötelezni a bestét!
Ács alhdgy
2009. május 9., szombat
Erőt, egészséget!
Csikós Miklós Gábor obsitos légvédelmi tüzérnek és aktív blogmesternek 63. születésnapja alkalmából. Aki nélkül ez a köszöntő sem fogalmazódott volna meg. Legalábbis nem ebben a formában. Köszöntésére - az eddig már bevált módon - virtuálisan küldök egy palackkal a pezsgők városából. Isten éltessen, Gábor!
Kanyó Feri
Csikós és Punk
Van itt egy másik story. A Csikós (Gábor, de mindíg Csikós Miklósként jelentkezett) esete Punk főtörzs-el. Elmondtam Gábornak, amikor Toprongy hnv. fővárosi kirándulása kapcsán a T üteg egy része összegyült. Ő már nem is emlékezett rá! Pedig remek és nálunk legalábbis a családi legendáriumban már a fiaim ismereteiben szerepel -bár Ők nem voltak sose katonák-, így 'igaziból' nem tudják átérezni, de nagyon tetszik nekik! Nekem is: Szóval Punk még az elején, "katonai jómodorra?" oktatott bennünket.
- A katona nem pofázik (sose!) legkevésbé, ha zárt alakzatban közlekedik, csak ha kérdezik, felelhet a kérdésre, egyébiránt csak: vagy jelentkezik (egy érthető - jelennel)vagy megértette (- értettem-mel) más nincs!!
Nos mentünk kifelé a tiszti klubba takarítani, vagy mi?! Punk volt a kapuügyeletes és beszólt: Csikós honvéd mér' eszik a sorban???!!! Mire Csikós megtorpant összeütötte a sarkait, ettől a sor kicsit zilált lett, és azt mondta jól hallhatóan: Értettem!! Punk eképedt és rákérdezett: Mit értett maga hülye?? mire Csikós rávágta: Jelen! Na ezen a ponton a sereg szellemisége teljesn vissza volt adva, a sor szétesett mindenki mint egy civil bagázs önállóan magának röhögött!
Zalányi Laci
- A katona nem pofázik (sose!) legkevésbé, ha zárt alakzatban közlekedik, csak ha kérdezik, felelhet a kérdésre, egyébiránt csak: vagy jelentkezik (egy érthető - jelennel)vagy megértette (- értettem-mel) más nincs!!
Nos mentünk kifelé a tiszti klubba takarítani, vagy mi?! Punk volt a kapuügyeletes és beszólt: Csikós honvéd mér' eszik a sorban???!!! Mire Csikós megtorpant összeütötte a sarkait, ettől a sor kicsit zilált lett, és azt mondta jól hallhatóan: Értettem!! Punk eképedt és rákérdezett: Mit értett maga hülye?? mire Csikós rávágta: Jelen! Na ezen a ponton a sereg szellemisége teljesn vissza volt adva, a sor szétesett mindenki mint egy civil bagázs önállóan magának röhögött!
Zalányi Laci
2009. május 8., péntek
Gomola tizedes története
Az történt, hogy már már elfelejtődött az én gyengélkedő könyvi bejegyzésem, amikor Gomola tizedes mint ügyeletes megpróbálta meghágni az előírást. Nos mint tudjuk, az ilyesmi még a MN álmoskönyve szerint is baljós előjelű. Én már teljesen elfelejtettem a délutáni affért, amit a tizedes et. csak nagy nehézségek árán úszott meg gutaütés nélkül. Ami végképp fölháborította, az volt, hogy egy szikrányit se féltem tőle, amikor gyanútlanul mintegy fél hétkor beléptem az ő körletükbe már nem tudom kit kerestem, de nem volt ott. Dolgom végezetlenül jöttem kifelé, amikor kitűnő Gomola tizedes megismert, és kezdődött a show:
- Katona, jöjjön vissza! (visszamentem)
- Vigye ki ezt a lavór vizet!
- Már mér' vinném? (így én)
- Mer' ezt a parancsot kapta!
- Különben is, mi ez a víz?
- A lábvizem, most mostam meg.
- Az jó, akkor vigye ki ön, tizedes elvtárs, így én.
A parancsmegtagadást legjobb ismereteim szerint az MN álmoskönyve is erősen ellenjavallottnak tartja. Így aztán fogtam a lavórt, kimentem a körletből és végigöntöttem a folyosón, majd visszaadtam a lavórt. Ez már bőven a körlettakarítás után volt. És még mindíg kinn lebzseltem a folyosón, amikor arra járt az ÜTI és megkérdezte:
- Mi ez? Már volt körlettakarítás, nem!?
- Nem tudom. Így az ügyeletes.
- Gomola tizedes lábvize!! Így én.
- ??? (ÜTI)
Elmeséltem neki a storyt. Ne szólt semmit, csak elkérte az ügyeletes naplót és bejegyezte még azt, hogy Gomola tizedest kihallgatásra rendeli - velem együtt Mónus hadnagyhoz.
- Szerencséje, hogy nem zászlóalj kihallgatása rendelte az ÜTI. Így most megússza egy hét fogdával. Mondta Mónus hadnagy, miután meghallgatta a történetet.
Ettől kezdve Gomola tizedest a puszta látványomtól a gutaütés kerülgette, pedig még csak november közepe volt, hol volt még április elseje!? Ennyi Gomola tizedes afférja a Sumákkal.
Valahogy elterjedt a hír, hogy Gölöncsér kurjantotta fejbe a kis Gáspárt egy kézigránát hajító edzésen. Pedig nem, mert határozottan emlékszem, hogy a Gaál Anti volt, aki egyébként meglepően nagyokat tudott dobni azzal a nyeles szarral!
A kis Gáspárról jut eszembe egy story, amit a végén Szendrő Luigi szívott meg két hét laktanyára. Az történt, hogy Ácskám nagyon nyomult és feszíteni akart "velünk", ez mutatta a szellemi színvonalát. Hogy április negyedikére milyen szép körlet dekorációt fogunk csinálni, "Mi"!! A kitüntető okleveleket Ácskám tanácsára kis babér szerű köszorúval bekeretezve föl kellett tenni a falakra. Volt néhány élenjárónk stb.. Meg volt egy plusz szög, amit nem akartunk kihúzni, mert le talál esni a fal, és akkor fotozhatjuk! Így ráakasztottunk egy üres keretet. A "körlet vigyázz!" vezényszóra mindenki fölpattant és vigyázzba merevedett, ahol volt, az üres keret mellett állt Luigi. Ácskám végignézte a dicséretes dekorációt és rámutatott az üres képkeretre, miután körbe hajlongott előtte és minden irányból megnézte mint egy igazi Potrien!
- Ez meg mi!?
- Gáspár honvéd szóbeli dícsérete, válaszolt Luigi.
- Szóval maga ilyen vicces fiú? akkor jelentkezik a főhadnagy elvtársnál két hét laktanyáért.
No hát ez volt, ezt egyébként egyszer már megpróbáltam közkincssé tenni a blogunkon, de bár nekem azt mondta, hogy vette, a bejegyzést soha többé nem láttam viszont.
Zalányi Laci (ex-Sumák)
- Katona, jöjjön vissza! (visszamentem)
- Vigye ki ezt a lavór vizet!
- Már mér' vinném? (így én)
- Mer' ezt a parancsot kapta!
- Különben is, mi ez a víz?
- A lábvizem, most mostam meg.
- Az jó, akkor vigye ki ön, tizedes elvtárs, így én.
A parancsmegtagadást legjobb ismereteim szerint az MN álmoskönyve is erősen ellenjavallottnak tartja. Így aztán fogtam a lavórt, kimentem a körletből és végigöntöttem a folyosón, majd visszaadtam a lavórt. Ez már bőven a körlettakarítás után volt. És még mindíg kinn lebzseltem a folyosón, amikor arra járt az ÜTI és megkérdezte:
- Mi ez? Már volt körlettakarítás, nem!?
- Nem tudom. Így az ügyeletes.
- Gomola tizedes lábvize!! Így én.
- ??? (ÜTI)
Elmeséltem neki a storyt. Ne szólt semmit, csak elkérte az ügyeletes naplót és bejegyezte még azt, hogy Gomola tizedest kihallgatásra rendeli - velem együtt Mónus hadnagyhoz.
- Szerencséje, hogy nem zászlóalj kihallgatása rendelte az ÜTI. Így most megússza egy hét fogdával. Mondta Mónus hadnagy, miután meghallgatta a történetet.
Ettől kezdve Gomola tizedest a puszta látványomtól a gutaütés kerülgette, pedig még csak november közepe volt, hol volt még április elseje!? Ennyi Gomola tizedes afférja a Sumákkal.
Valahogy elterjedt a hír, hogy Gölöncsér kurjantotta fejbe a kis Gáspárt egy kézigránát hajító edzésen. Pedig nem, mert határozottan emlékszem, hogy a Gaál Anti volt, aki egyébként meglepően nagyokat tudott dobni azzal a nyeles szarral!
A kis Gáspárról jut eszembe egy story, amit a végén Szendrő Luigi szívott meg két hét laktanyára. Az történt, hogy Ácskám nagyon nyomult és feszíteni akart "velünk", ez mutatta a szellemi színvonalát. Hogy április negyedikére milyen szép körlet dekorációt fogunk csinálni, "Mi"!! A kitüntető okleveleket Ácskám tanácsára kis babér szerű köszorúval bekeretezve föl kellett tenni a falakra. Volt néhány élenjárónk stb.. Meg volt egy plusz szög, amit nem akartunk kihúzni, mert le talál esni a fal, és akkor fotozhatjuk! Így ráakasztottunk egy üres keretet. A "körlet vigyázz!" vezényszóra mindenki fölpattant és vigyázzba merevedett, ahol volt, az üres keret mellett állt Luigi. Ácskám végignézte a dicséretes dekorációt és rámutatott az üres képkeretre, miután körbe hajlongott előtte és minden irányból megnézte mint egy igazi Potrien!
- Ez meg mi!?
- Gáspár honvéd szóbeli dícsérete, válaszolt Luigi.
- Szóval maga ilyen vicces fiú? akkor jelentkezik a főhadnagy elvtársnál két hét laktanyáért.
No hát ez volt, ezt egyébként egyszer már megpróbáltam közkincssé tenni a blogunkon, de bár nekem azt mondta, hogy vette, a bejegyzést soha többé nem láttam viszont.
Zalányi Laci (ex-Sumák)
2009. május 7., csütörtök
Ideghes küldi Nektek
1.Lámcsak a Nagy Sumáknak sem sikerült a blokkolás! Pedig ő fizikusinformatikuslégidessz…….Amit leírt, a Sumák keresztnévvel kapcsolatban, az tök igaz én is így emléxem, de tudom, hogy többször kellett neki igazolásokat stb. kérni, és még aszt is elárulta, ha az orvoslás bakafántoskodik, akkor bemártja a kezét a felmosó/mosogató vízbe, és rögtön dermatológiai esetté válik.
Története kissé hasonlít Régeni bajtárs borotválkozási kötelezetségének elmismásolására, hiszen csak visszafelé kellet húznia a borotváját(azt hiszem egyetlenként késsel tisztogatta arcát )s, rogtön oly szakállmérgezést kapott, hogy rögtön gyengélkedő által valorizált borotválkozás alóli felmentés lett a vége. Me azt hiszem, lába is elég könnyen tört fel, és ezért megkapta a tornacipőben való közlekedés lehetőségét, miért is a Toprony nevet kapta.
2.T. Katonai Canonisatios Bizottság! Kérem a fenti eseteket elvetni, vagy mélységi discussióval elemezni, ezután a blokkba való felvétellel örökérvényűvé tenni!!
3.A Kanyó bajtárs jó!
4.A blokkbanemíró, görénykedésre hajlamos bajtársakat pedig sújtsa a közösség mély sajnálata!!!
5. Cetereum censeo..Vitéz Gábor miért nincs meg, Gáspár (Gáspár) Laci hol leledzikl, Keraban mért bujkál mint sötétben …….., meg a Lengyel koma(hú a kersztneve nem jut eszembe, pedig CsikósM-vel, egy sarokban háltunk, meg a Láng Robi is minek kényeskedik, a Brumiról, Szűcsről nem is beszélve???
T-Brandy-t pedig, aki bajtársi aktivitásból kiválóan teljesít, továbbá a blokkolásban megfáradt ügyetlenek(pl. y’de’Ghech) gyámola nemtője, s aki nem rothadó zöld laurusból stb. is koszorút érdemel, az Úristen éltesse, bölcsességgel, Őbenne.
Ez ünnepi alkalomból,
y’de’Ghech
6.PS, esetleg mehet a blokkba, mindenféle személyi kultusz nélkül.
Története kissé hasonlít Régeni bajtárs borotválkozási kötelezetségének elmismásolására, hiszen csak visszafelé kellet húznia a borotváját(azt hiszem egyetlenként késsel tisztogatta arcát )s, rogtön oly szakállmérgezést kapott, hogy rögtön gyengélkedő által valorizált borotválkozás alóli felmentés lett a vége. Me azt hiszem, lába is elég könnyen tört fel, és ezért megkapta a tornacipőben való közlekedés lehetőségét, miért is a Toprony nevet kapta.
2.T. Katonai Canonisatios Bizottság! Kérem a fenti eseteket elvetni, vagy mélységi discussióval elemezni, ezután a blokkba való felvétellel örökérvényűvé tenni!!
3.A Kanyó bajtárs jó!
4.A blokkbanemíró, görénykedésre hajlamos bajtársakat pedig sújtsa a közösség mély sajnálata!!!
5. Cetereum censeo..Vitéz Gábor miért nincs meg, Gáspár (Gáspár) Laci hol leledzikl, Keraban mért bujkál mint sötétben …….., meg a Lengyel koma(hú a kersztneve nem jut eszembe, pedig CsikósM-vel, egy sarokban háltunk, meg a Láng Robi is minek kényeskedik, a Brumiról, Szűcsről nem is beszélve???
T-Brandy-t pedig, aki bajtársi aktivitásból kiválóan teljesít, továbbá a blokkolásban megfáradt ügyetlenek(pl. y’de’Ghech) gyámola nemtője, s aki nem rothadó zöld laurusból stb. is koszorút érdemel, az Úristen éltesse, bölcsességgel, Őbenne.
Ez ünnepi alkalomból,
y’de’Ghech
6.PS, esetleg mehet a blokkba, mindenféle személyi kultusz nélkül.
Hogyan lettem Sumák?
Azt pedig, hogy hogyan lettem én Sumák, egyszer már megírtam a bloghoz fűzött megjegyzéseim között, de valamit rosszul csinálhattam, mert egyik megjegyzésemet se látom a blog-ban. A rám vonatkozó részt most megismétlem: Szóval "az úgy volt", hogy Börgöndre érkezésünk után pár nappal elég ronda viszkető és vizesen még fájdalmas is, apró hólyagok jelentek meg a kezeimen. Lementem a gyengélkedőre, ahol egy joviális doktor Úr (ő tényleg az volt) annak dacára, hogy egyúttal ezr. is, megállapította, hogy ekcéma: írt valami kencét amit másnap ugyanott vehettem át, és azt mondta, hogy ne nyúlkáljak vízbe! Mondtam, az nehéz lesz, mert ugye van az a "körlettakarítás meg az a konyhamunka", ahol ez nem kivitelezhető. Erre beírta a gyengélkedőkönyvbe, hogy a következő felülvizsgálatig, ami egy hét múlva volt esedékes, a kulcsmondatot: mindennemű körlettakarítás és konyhamunka alól fölmentve! Ettől kezdve - talán emlékszel - délután, ha már nem volt kötelező elfoglaltság, a körletekben nem volt ember, mert indenki elmenekült az ügyelets meg a napos elől, akik körlethez és konyhára vadásztak emberre - én voltam az egyetlen föllelhető katona, aki nem próbált menekülni, csak egyszerűen ellenállt. Jött a napos, hogy "katona- maga lemegy a konyhára és jelentkezik x főtörzsnél, hogy jött konyhamunkára"! Én meg azt mondtam neki, hogy nem!, és tovább császkáltam a folyosón. Szólhatott az ügyeletesnek, aki kisvártatva előkerült és egyből tájékoztatott, hogy most elmegyek a mellékhelyiségnek tekintett - WC/Mosdó/Dohányzó - komplexumba és egy vödör vízzel, egy fókáva, meg a gyeszafával megerősítve visszajövök és fölnyalom a folyosót. Őt is tájékoztattam, hogy NEM! Erre azt mondta, hogy elmegyek holnap kihallgatásra az Epihez (ő nem így hívta) és jelentést teszek a parancs megtagadásról (ami tudjuk-főbenjáró bűn és súlyosságában közvetlenül az elöljáró átbaszása után következik!) Mondtam neki, hogy nem úgy lesz tizedes elvtárs, maga megy kihallgatásra Mónus hdgy et-hoz és jelenti neki, hogy mennyivel jobb orvos maga mit az ezredes elvtárs! Kikerekedett szemmel nézett rám, és akkor javasoltam neki a megoldást, talán vessen egy gyógypillantást a gyengélkedőkönyv tegnapi oldalaira, és megláthatja nem üres szófia beszléd. Meg is tette és mélységesen megrendült a hite, bizalma a hadsereg egészének további hadrafohatóságát illetően, amit egy rendkívül kacskaringós, elágazó és óriási szókincset tükröző káromkodással jelzett a környezetnek. Ezután már csak két - három figyeletlenebb ügyeletesnek csillant föl a szeme meglátva engem, amint a rejtőzködére cseppet se figyelve ballagok a folyosón: megvan a konyhás! de nem volt meg... Ez elterjedt, beletörődtek, csak a Gomola tizedes forralt bosszút! Ügyeletsként ő is visszautasításba ütközött nálam. Leste a gyengéledokönyvet... Nyert! Ácskám, egyem a szívét, nem egedett el a gyengélkedőre pénteken, legközelebb meg csak hétfőn volt a Doki! Ácskámnak az volt a véleménye, hogy olyan rossz bőrben nem lehetek, hogy azonnali beavatkozás legyen szükséges; mert akkor nem tudtam volna olyan vidámat röhögni rajta, hogy majd elesett és a sapkáját is csak harmadik kisérletre tette vissza a fejére. Szóval Gomola tizedes ugyan már nem volt szolgálatban, de az aktuális ügyeletes figyelmét felhívta, hogy már lejárt a fölmentésem, úgy hogy csak nyugodtan fogjon be körletre is meg szükség esetén konyhára is. Így is lett, az egész hétvégét derűs folyosómosással és konyhalátogatással töltöttem. Hétfőn a Doki kérdezte, mi van, még csúnyább mint elsőre volt! Ekkor fölvilágosítottam, hogy a hadseregben a katona nem addig beteg, amíg az, hanem amíg papírja van róla.(Ez valamikor november első napjaiban volt). Az ezr. et. megdühödött és magában halkan füstölögve beírta a gyengusz könyvbe, hogy Zalányi honv. téli időben (ápr 1-ig) mindennemű körlettakarítás és konyhamunka alól felmentve. Elinte még akadt egy-két érdeklődő, hogy hogyhogy, hogy én nem megyek se a konyhára, se külső körletre, de megnézve a gyengusz könyvet és a határidőt föladták. Lassan elterjedt, hogy amit nem akarok csinálni, az alól föl vagyok mentve. Így selejteződött ki a reggeli torna is (ingben és ing nélkül is)! Egy idő után Punknak föltünt, hogy nem megyek sose konyhára, tán egyszer épp ő volt a konyhaügyeletes tiszthelyettes, vagy mi, és akkor elmondam neki a történetet, erre ő "ne sumákoljon nekem itt"! Mondtam a főtörzs elvtársnak, nem is sumákolnék. Erre elhajtott a francba, de mint keresztapa kitaláta, hogy ezen túl Sumáknak fog hívni. A háromtagú neveket nem szerette. Már amikor néven kívánt nevezni, is csak Zalány-nak hívott. Most így felidézve a dolgokat eszembe jutott néhány érdekes egyéb történet. Legközelebb megírom. ('a propos - mi volt a kis Gáspár keresztneve?!- sehogy se jut eszembe).
Zalányi Laci
Zalányi Laci
2009. május 5., kedd
Virtuális koccintás-
ra emelem poharam, a holnap 63 éves obsitos, a fáradhatatlan blogolvasó és blogbaíró vitéz T-Bandi köszöntésére. Erőt, egészséget Bandikám! (Mellesleg a fotó Egyiptomban készült - hogy még inkább a kedvedben járjak)
Harcos üdvözlettel: Kanyó Feri
2009. április 30., csütörtök
Ideghes ismét megtöri a Blogstopot
Kedves Ideghes, kösz, amit írtál, és kérésedre máris beteszem ezt az egészet a blogba, mindenki okulására, apró megjegyzéseimmel, melyek > jel alatt olvashatók. T-Bandi
----- Original Message -----
From: máthé dénes
To: 'Tokai András' ; Fozsodor ;
> ez a Fozsodor tetszik. Honnan vetted. Ez a PIN-kódja? Wednesday, April 29, 2009 9:42 PM
Subject: RE: PIN kód, obsitos katonák
Na!
Ideges a hírtelen nyár miatt tökre le van maradva a földfaragásban meg miegyéb mezei szorgalmatosságban.
1.PIN-kód
A felvétel akkor lehet hatásos, ha az optika látóterében a kényszerítő egyén, rabló stb. benne van.
> Mivel Börgöndön még nem osztottak hitelkártyát, hanem kp.-ben kaptuk a zsoldot, ez az ügy aktualitását vesztette.
2. Igenis mekktróbáltam egy T-üteges blokkba izenni, a leszerelésünk pontos dátumát illető hadtörténeti tényadatokkkal. (Múltidő stb.)Bosszantott a dolog, mert már egyszer leírtam, s tán benn is van valahol. Kezdem magam népi demokratikusnak érezni(nemcsak a földmívesség
okán), hogy ti. maga maga mindent mindent kéccer kéccer mond mond.
Ez lett a blokkolási kísérletemből:
http://teuteg.blogspot.com/search/label/Ideghes
Szóval a szöveg amit beírtam az eltűnt. De akkor sem adom fel!
> Ha ezt a helyet kinyitja az obsitos, akkor egy 2008. november 10-i bejegyzésedet olvashatja is!
3.Igen örülök a görény jelző előkerülésének, de mintha erről is a legkorábbi blokkidőkben esett volna szó. Jó volna blokktémává kanonizálni (Zsolt! Nem blokkséma, nekem nehogy elkezd, hogy mikor húz meg a ROM relé, meg a gyártmány, meg légidesszant ló..csa, mer’ jön a Brumi és azonnal elmondja visszafele!).
> Erre Fodor honvéd illetékes válaszolni.
4.Lécci küldd el Csikós Gábornak, aki valójában Csikós Miklós, szintúgy T-üteges autonévadás okán. Egyébként, tényleg lehet hogy mégis görény(csőtápvonal görény), mer abszolute alig ír valamit, meg a többi se, meg a Vitéz Gábort sem találjuk meg.
> Vitézről annyit megtudtunk, hogy a Miskolci Egyetemen tanít(ott?), ám ott csak egy jóval fiatalabb Vitéz Gábor dolgozik, aki nem válaszolt az érdeklődő e-mailemre, bár talán a mi Gáborunk fia.
y’de’Ghech
PS: Börgöndre mikor megyünk??
> Nem tudom.
Mehet a blokkba!
> Tessék, már itt is van.
-----Original Message-----
From: Tokai András
Sent: Tuesday, April 28, 2009 11:02 AM
To: Csikós Gábor
Cc: máthé dénes; ZSOLT FODOR;
Dehogy vagy görény. Viszont írjál inkább valamit a blokkba. Újabban már a MáthéDénesIdeges meg a FodorZsoltNyugodt se ír. Kanyót egy új bejegyzésben biztattam. SzabóKopaszTibor a jövő hétvégén (máj 9-10) jön Pestre, lehet, hogy találkozunk, majd biztatom őt is.
Neked van új híred bárkiről is? Szegény Luigit el ne vigye a sertésinfluenza Mexikóban! Pont őt éri ilyesmi, aki annyira nagy hipochonder!
T-Bandi
----- Original Message -----
From: máthé dénes
To: 'Tokai András' ; Fozsodor ;
> ez a Fozsodor tetszik. Honnan vetted. Ez a PIN-kódja? Wednesday, April 29, 2009 9:42 PM
Subject: RE: PIN kód, obsitos katonák
Na!
Ideges a hírtelen nyár miatt tökre le van maradva a földfaragásban meg miegyéb mezei szorgalmatosságban.
1.PIN-kód
A felvétel akkor lehet hatásos, ha az optika látóterében a kényszerítő egyén, rabló stb. benne van.
> Mivel Börgöndön még nem osztottak hitelkártyát, hanem kp.-ben kaptuk a zsoldot, ez az ügy aktualitását vesztette.
2. Igenis mekktróbáltam egy T-üteges blokkba izenni, a leszerelésünk pontos dátumát illető hadtörténeti tényadatokkkal. (Múltidő stb.)Bosszantott a dolog, mert már egyszer leírtam, s tán benn is van valahol. Kezdem magam népi demokratikusnak érezni(nemcsak a földmívesség
okán), hogy ti. maga maga mindent mindent kéccer kéccer mond mond.
Ez lett a blokkolási kísérletemből:
http://teuteg.blogspot.com/search/label/Ideghes
Szóval a szöveg amit beírtam az eltűnt. De akkor sem adom fel!
> Ha ezt a helyet kinyitja az obsitos, akkor egy 2008. november 10-i bejegyzésedet olvashatja is!
3.Igen örülök a görény jelző előkerülésének, de mintha erről is a legkorábbi blokkidőkben esett volna szó. Jó volna blokktémává kanonizálni (Zsolt! Nem blokkséma, nekem nehogy elkezd, hogy mikor húz meg a ROM relé, meg a gyártmány, meg légidesszant ló..csa, mer’ jön a Brumi és azonnal elmondja visszafele!).
> Erre Fodor honvéd illetékes válaszolni.
4.Lécci küldd el Csikós Gábornak, aki valójában Csikós Miklós, szintúgy T-üteges autonévadás okán. Egyébként, tényleg lehet hogy mégis görény(csőtápvonal görény), mer abszolute alig ír valamit, meg a többi se, meg a Vitéz Gábort sem találjuk meg.
> Vitézről annyit megtudtunk, hogy a Miskolci Egyetemen tanít(ott?), ám ott csak egy jóval fiatalabb Vitéz Gábor dolgozik, aki nem válaszolt az érdeklődő e-mailemre, bár talán a mi Gáborunk fia.
y’de’Ghech
PS: Börgöndre mikor megyünk??
> Nem tudom.
Mehet a blokkba!
> Tessék, már itt is van.
-----Original Message-----
From: Tokai András
Sent: Tuesday, April 28, 2009 11:02 AM
To: Csikós Gábor
Cc: máthé dénes; ZSOLT FODOR;
Dehogy vagy görény. Viszont írjál inkább valamit a blokkba. Újabban már a MáthéDénesIdeges meg a FodorZsoltNyugodt se ír. Kanyót egy új bejegyzésben biztattam. SzabóKopaszTibor a jövő hétvégén (máj 9-10) jön Pestre, lehet, hogy találkozunk, majd biztatom őt is.
Neked van új híred bárkiről is? Szegény Luigit el ne vigye a sertésinfluenza Mexikóban! Pont őt éri ilyesmi, aki annyira nagy hipochonder!
T-Bandi
2009. április 29., szerda
Panorámakép a Munka ünnepére
T-Bandi egyhangú kérésének nem tudtam ellenállni és elkészítettem egy 360 fokos panorámafotót az éppen kezemügyében lévö anyagok felhasználásával. Ha teljes méretre nagyítjátok, talán ki lehet venni a részleteket. És mint tudjuk az ördög a részletekben van. Lehet, hogy T-Bandi nem pontosan ilyesmire gondolt, de mentségemre szolgáljon, hogy nem vagyok gondolatolvasó. Maximum blogolvasó.
Feri, az obsitos
2009. április 28., kedd
Várjuk Feri május 1-jei panorámaképét is!
Ferikém, te Kedves Kany(hal)ó!
Várjuk, legalábbis én, május elsejei panorámaképedet is!
A többi egykori Kanyhalovaktól is várnék mindenfélét, de úgy látszik, tök hiába.
Itt hámozom a blogot egyesegyedül a konyhán. Valaki jöhetne segíteni...
Várjuk, legalábbis én, május elsejei panorámaképedet is!
A többi egykori Kanyhalovaktól is várnék mindenfélét, de úgy látszik, tök hiába.
Itt hámozom a blogot egyesegyedül a konyhán. Valaki jöhetne segíteni...
2009. április 21., kedd
Ne rejtőzködj, mint Ács az avar alatt!
Ki vagy, Buda, aki ma reggel olvasol bennünket?
Ne rejtőzködjél, mint Ács alhadnagy, mikor felderítős módszerekre okítva bennünket,
óriási halom avar alá bújt a kiserdőben, és nem jött elő, meg se mukkant, mikor vagy tizen is ugráltunk a kupac tetején?
Ne rejtőzködjél, mint Ács alhadnagy, mikor felderítős módszerekre okítva bennünket,
óriási halom avar alá bújt a kiserdőben, és nem jött elő, meg se mukkant, mikor vagy tizen is ugráltunk a kupac tetején?
2009. április 18., szombat
Börgöndi reptér
NOL, 2009. április 13:
A húszmilliárd forintból megvalósuló székesfehérvár-börgöndi reptér esetében tavaly fejeződött be az engedélyeztetési eljárás, és az eredeti tervek szerint az idén tavasszal kezdődne a kivitelezés. Tóth Ferenc, az Alba Airport Kft. ügyvezetője elmondta: felülvizsgálják a korábbi beruházási ütemtervet, mivel a befektetőnek mérlegelnie kell, hogy a válság milyen hatással lesz a légitársaságok működésére. Hozzátette: a beruházást mindenképpen megvalósítják, és bíznak abban, hogy a repülőtér 2010-re tervezett megnyitásáig véget ér a recesszió. A veszprém-szentkirályszabadjai repteret építő Budawest Zrt. képviselője, Ciráki Csaba kérdésünkre azt mondta: mivel a 3,5 milliárdos fejlesztés jelentős részét bankhitelekből kívánják megvalósítani, így a kivitelezési munkálatok 2009 őszére tervezett indítása egyelőre bizonytalan.
A húszmilliárd forintból megvalósuló székesfehérvár-börgöndi reptér esetében tavaly fejeződött be az engedélyeztetési eljárás, és az eredeti tervek szerint az idén tavasszal kezdődne a kivitelezés. Tóth Ferenc, az Alba Airport Kft. ügyvezetője elmondta: felülvizsgálják a korábbi beruházási ütemtervet, mivel a befektetőnek mérlegelnie kell, hogy a válság milyen hatással lesz a légitársaságok működésére. Hozzátette: a beruházást mindenképpen megvalósítják, és bíznak abban, hogy a repülőtér 2010-re tervezett megnyitásáig véget ér a recesszió. A veszprém-szentkirályszabadjai repteret építő Budawest Zrt. képviselője, Ciráki Csaba kérdésünkre azt mondta: mivel a 3,5 milliárdos fejlesztés jelentős részét bankhitelekből kívánják megvalósítani, így a kivitelezési munkálatok 2009 őszére tervezett indítása egyelőre bizonytalan.
2009. április 7., kedd
Nosza rajta, vágjuk a centit!
T-Bandi első áprilisi bejegyzésére szabadon asszociálva készítettem egy 35 cm hosszú panorámaképet 2009. április 5-én. Digitális fényképezőgépem rögzítette, hogy 15 óra 12 perckor ennyien voltak a Hősök terén. Mindezt a nosztalgiázásba süppedt, inkább olvasgató, semmint írdogáló hadastyánok tájékoztatása céljából teszem közzé. Mert nem csak olvasgatok, nem csak számolgatok - de írok is.
Harcias üdvözlettel: Kanyó Feri
Lassan lehet készíteni a centit
Majd az egykori tétékások ( nem azonosak a hátékásokkal) pontosabban kiszámolják, de én egykori bölcsész módjára most a tavasz beköszöntével bizseregni érzem magamban a sejtést, hogy hamarosan elkezdhetjük vagdosni a centit.
Ki emlékszik, 65-ben pontosan mikor szereltünk le, és akkor hány napot kell még várni a 44. évfordulóig?
Ne csak olvassatok, ne csak számolgassatok, de írjatok is.
T-Bandi
u.i: Tegnap Tátrai Vilit fölköszöntöttem a névnapján, örült, jól van, unokával Velencébe készül.
Ki emlékszik, 65-ben pontosan mikor szereltünk le, és akkor hány napot kell még várni a 44. évfordulóig?
Ne csak olvassatok, ne csak számolgassatok, de írjatok is.
T-Bandi
u.i: Tegnap Tátrai Vilit fölköszöntöttem a névnapján, örült, jól van, unokával Velencébe készül.
2009. március 28., szombat
A feladvány megfejtése:
Pontosabban az én megfejtésem:
A kocsmáros jó emberismerő volt, és a cowboy érveléséből rájött, hogy még „trükkök százait” tudná bemutatni, hogy ingyen whiskyhez jusson. Sőt, ha nem vigyáz, a végén még az összes piát és egész kocsmát is magának követeli. Mivel ez egy teljesen átlagos, normális kocsma volt, odaszólt a törzsvendégekhez:
- Hé, fiúk! Ez a köcsög cowboy nem akar fizetni a whisky-ért, amit megivott. Tanítsátok már móresre!
A kocsma vendégei pedig akkurátusan kirugdosták a cowboy-t a kocsmából, hogy soha többé ne legyen kedve visszatérni.
Ez teljesen úgy hangzik, mint egy népmese.
De elképzelhető, hogy valójában más lett a befejezés:
A vendégek egyike válaszolt a kocsmárosnak:
- A te dolgod, pajtás. Intézd el, ahogy tudod!
Ezen felbátorodva a cowboy odafordult a kocsmároshoz:
- Látom, nem nagyon érted a mélyebb összefüggéseket, de én nagyon szívesen elmagyarázom neked. Sőt, le is modellezem a kedvedért. Vedd csak elő az üveget és tölts nekem ismét egy pohár brandyt!
Mivel a kocsmáros mégsem volt olyan jó emberismerő, bele is ment a játékba és a magyarázat végén a cowboy újabb ingyen whiskyhez jutott.
A kocsmáros pedig nem töltötte ezek után tele a törzsvendégek poharát, mert valahogy kompenzálni kellett a veszteségét.
Akinek egyik megoldás sem tetszik, írjon befejezést a saját ízlése szerint és legyen törzsvendég abban a kocsmában.
A kocsmáros jó emberismerő volt, és a cowboy érveléséből rájött, hogy még „trükkök százait” tudná bemutatni, hogy ingyen whiskyhez jusson. Sőt, ha nem vigyáz, a végén még az összes piát és egész kocsmát is magának követeli. Mivel ez egy teljesen átlagos, normális kocsma volt, odaszólt a törzsvendégekhez:
- Hé, fiúk! Ez a köcsög cowboy nem akar fizetni a whisky-ért, amit megivott. Tanítsátok már móresre!
A kocsma vendégei pedig akkurátusan kirugdosták a cowboy-t a kocsmából, hogy soha többé ne legyen kedve visszatérni.
Ez teljesen úgy hangzik, mint egy népmese.
De elképzelhető, hogy valójában más lett a befejezés:
A vendégek egyike válaszolt a kocsmárosnak:
- A te dolgod, pajtás. Intézd el, ahogy tudod!
Ezen felbátorodva a cowboy odafordult a kocsmároshoz:
- Látom, nem nagyon érted a mélyebb összefüggéseket, de én nagyon szívesen elmagyarázom neked. Sőt, le is modellezem a kedvedért. Vedd csak elő az üveget és tölts nekem ismét egy pohár brandyt!
Mivel a kocsmáros mégsem volt olyan jó emberismerő, bele is ment a játékba és a magyarázat végén a cowboy újabb ingyen whiskyhez jutott.
A kocsmáros pedig nem töltötte ezek után tele a törzsvendégek poharát, mert valahogy kompenzálni kellett a veszteségét.
Akinek egyik megoldás sem tetszik, írjon befejezést a saját ízlése szerint és legyen törzsvendég abban a kocsmában.
2009. március 25., szerda
Alig várom a hétvégét!
Izgatottan várom a hétvégét és Kanyó obsitos meg a többiek ígért megfejtéseit.
A legjobb megfejtők között sok korsó 1964/65 évjáratú csapolt sört, valamint ugyanazokból az évekből származó nápolyit és májkrémkonzervet sorsolunk ki!
A legjobb megfejtők között sok korsó 1964/65 évjáratú csapolt sört, valamint ugyanazokból az évekből származó nápolyit és májkrémkonzervet sorsolunk ki!
A feladvány megfejtése...
hamarosan következik.
Engedve a Magyar Néphadsereg Kiváló Katonája és még kiválóbb obsitosa, Fodor Zsolt kedves unszolásának a hétvégén szándékomban áll megadni a 2008. március 7-én a blogban közzétett feladvány megfejtését. Arra kérlek Benneteket, hogy addig legyetek türelemmel, és a blogot olvasgatóktól örömmel vennék újabb megfejtési kísérleteket.
Obsitos köszöntéssel: Erőt, egészséget!
Kanyó Feri
Engedve a Magyar Néphadsereg Kiváló Katonája és még kiválóbb obsitosa, Fodor Zsolt kedves unszolásának a hétvégén szándékomban áll megadni a 2008. március 7-én a blogban közzétett feladvány megfejtését. Arra kérlek Benneteket, hogy addig legyetek türelemmel, és a blogot olvasgatóktól örömmel vennék újabb megfejtési kísérleteket.
Obsitos köszöntéssel: Erőt, egészséget!
Kanyó Feri
2009. március 22., vasárnap
Kedves Sztancsik Peti!
A pálinkát kizárólag gyümölcsből készítem, az idei bogyózott szőlőből készült. Nem biztos, hogy ez törköly, mert abban a csutka is benne van. Mivel a must cukorfoka 20 volt, önmagában is elegendő. Egyébként sem szoktam cukrot hozzáadni, azt hiszem, ez a pesti Dohány utcában kóser pálinkaként lehetne hasznosítható. Egyébként mintegy 10 %-nyi más gyümölcs jót tesz a törkölyben, mert elnyeli a durvább illatokat és ízeket. Ez már szeszkémia, nem gyötörlek vele.
Kénsavas hordó biztosan létezik, de én 50 l-es üvegballonban tartom. Természetesen szívesen megkínállak, ha erre jársz! Szerintem a pincében adódik erre a legjobb lehetőség. Ott még néhány trükköt elmondanék!
TB
A pálinkát kizárólag gyümölcsből készítem, az idei bogyózott szőlőből készült. Nem biztos, hogy ez törköly, mert abban a csutka is benne van. Mivel a must cukorfoka 20 volt, önmagában is elegendő. Egyébként sem szoktam cukrot hozzáadni, azt hiszem, ez a pesti Dohány utcában kóser pálinkaként lehetne hasznosítható. Egyébként mintegy 10 %-nyi más gyümölcs jót tesz a törkölyben, mert elnyeli a durvább illatokat és ízeket. Ez már szeszkémia, nem gyötörlek vele.
Kénsavas hordó biztosan létezik, de én 50 l-es üvegballonban tartom. Természetesen szívesen megkínállak, ha erre jársz! Szerintem a pincében adódik erre a legjobb lehetőség. Ott még néhány trükköt elmondanék!
TB
2009. március 20., péntek
Hiánypótlás amnéziában
Velem ugyan nem sokra mész, Zsolt Bátyó, én a 12 éves hallgatási fogadalom vagy egyéb okok miatt tökéletesen elfelejtettem mindent, különösen az elektrotechnikai részleteket.
Mit láttunk a kabinban?- Semmit, hisz sötét volt.
Nemcsak az volt fogdában, akit te említesz. Én az őrség pihenőóráit mindig igyekeztem a fogda jószagú hűvösében egyedül tölteni, ha volt üres hely, mert a közös alvóhelyen mi tagadás, büdös volt. Sokan is voltunk, meleg is volt, be is pállottak a lábak a csizmákba.
Úgyhogy írjon az, aki emlékszik, hisz a számláló szerint két hét alatt 1000-ről 1150-re jutottunk, tehát naponta kb. tízen belenéztek a blogba. Ebből a tízből egy vagy kettő igazán írhatna is. Ahogy Zsolt írta, akinek nem sikerül egyenesen a blogba, az küldheti nekem a tokai@externet.hu-ra, és akkor fölteszem.
Üdv: T-Bandi
Mit láttunk a kabinban?- Semmit, hisz sötét volt.
Nemcsak az volt fogdában, akit te említesz. Én az őrség pihenőóráit mindig igyekeztem a fogda jószagú hűvösében egyedül tölteni, ha volt üres hely, mert a közös alvóhelyen mi tagadás, büdös volt. Sokan is voltunk, meleg is volt, be is pállottak a lábak a csizmákba.
Úgyhogy írjon az, aki emlékszik, hisz a számláló szerint két hét alatt 1000-ről 1150-re jutottunk, tehát naponta kb. tízen belenéztek a blogba. Ebből a tízből egy vagy kettő igazán írhatna is. Ahogy Zsolt írta, akinek nem sikerül egyenesen a blogba, az küldheti nekem a tokai@externet.hu-ra, és akkor fölteszem.
Üdv: T-Bandi
2009. március 17., kedd
Hiányérzet
Hiányérzet
Egyes emberektől már régóta várok hozzászólást bizonyos témákban. Nevezetesen:
Fehér Tamás/Weis: Írd meg e-mailed címét valakinek a T ütegből, akinek tudod, és kérd meg az illetőt, hogy küldje meg Tokai Bandinak és/vagy nekem. Kell a gyüjteményünkbe.
Kanyó: Mi a feladvány megfejtése? A feladvány 2008. március 7-én jelent meg a blogban. Segítséget is nyujtottál a feladványhoz 2008. március 8-án. Abból arra lehet következtetni, hogy se Csíkos Miklós, se pedig én nem hibáztunk rá a helyes megoldásra. A helyes megoldással azóta is adósunk vagy.
Kasnyik Gyurka: Írdd meg, hogy miért és mennyi időre kerültél fogdába. Arra is térj ki, hogy szabadulásodkor kikből állt a fogadóbizottság. Nagy Gyuri/Löbödör köztük volt, de még kik? A vállaikra emelve vittek el a kantinhoz. Nyáron beszéltünk erről, de mások is kíváncsiak lehetnek rá. Te voltál az egyedüli köztünk, aki fogdás volt, ha nem számítjuk Sumák rövid vendégszereplését a fogdában.
Láng Laci/Robi: Nem vagyok meggyőződve arról, hogy csakugyan az 1. szakaszban voltál. Ezzel nem vagyok egyedül. A dolog eldöntésére néhány kérdés:
- Mit láttál és mit csináltál azokban a kabinokban, amelyekben megfordultál?
- Mi volt a kurbliséma?
- Mit csinált a feszültségkétszerező töltőkondenzátoros kapcsolás?
- Mi volt az OS-10?
- Hol volt a nagyfeszültségű egyenirányító?
- Hol volt és mit csinált az időrelé?
- A csőtápvonalak egyes szakaszait milyen módon csatlakoztatták egymáshoz?
- Mit csinált a magnetron?
- Mi volt az O anyag?
- Honnét jött az rpk? Mi volt az?
- Hol dolgozták ki a K1, K2 és K3 parancsokat?
- Melyik kabinban kódolták ezeket a parancsokat?
- Ki nyomta meg a ПУСК (puszk) gombot, és az hol volt?
- Melyek voltak az egész rendszer áramkörei?
- Hol volt és milyen impulzusokat számolt az impulzusszámláló dióda?
A súgás mellőzése kéretik. A kérdések között vannak olyanok, amelyekre a válszt az 1. szakasz tagjainak kellene tudniok, vannak olyanok, amelyekre a 2. szakasz embereinek kellene emlékezniök, és vannak olyanok is, amelyeket 1965-ben még mindnyájunknak tudnia kellett.
Zalányi/Sumák: Írd be a blogba is, hogy miért lettél Sumák, és hogy Mónus hadnagynál hogyan jártál ki Gomola tizedesnek fogdát! Ez utóbbi különösen tanulságos.
Záray Gyula: Foglalj állást a sapkádba borított szaftos hús ügyében! A Totyi csizmája és Gaál Pál esetei Zsolt emlékeben (2008. II. 8.) c. írásomban emlékeztem meg sapkád gyalázatáról. Sztancsik Péter Még néhány sztori 1964-65-ből (2008. II. 22.) c. bejegyzésében azt írja, hogy nem emlékszik az esetre. Bejegyzéséhez megjegyzést fűztem. Azt csak itt teszem hozzá, hogy a téli sapkád lett jelig töltve a szaftos hússal.
Valaki: Írja meg, hogy mi volt az igazi neve az alábbi egyéneknek:
- Donkanyar őrnagy
- Emberhegy százados
- Fűrészpor százados (Juhász volt?)
- Göröcs szakács
Ha valaki nem tudna a blogba írni, küldje el alkotását Csikós Miklósnak vagy Tokai Bandinak.
Fodor Zs. honv.
Egyes emberektől már régóta várok hozzászólást bizonyos témákban. Nevezetesen:
Fehér Tamás/Weis: Írd meg e-mailed címét valakinek a T ütegből, akinek tudod, és kérd meg az illetőt, hogy küldje meg Tokai Bandinak és/vagy nekem. Kell a gyüjteményünkbe.
Kanyó: Mi a feladvány megfejtése? A feladvány 2008. március 7-én jelent meg a blogban. Segítséget is nyujtottál a feladványhoz 2008. március 8-án. Abból arra lehet következtetni, hogy se Csíkos Miklós, se pedig én nem hibáztunk rá a helyes megoldásra. A helyes megoldással azóta is adósunk vagy.
Kasnyik Gyurka: Írdd meg, hogy miért és mennyi időre kerültél fogdába. Arra is térj ki, hogy szabadulásodkor kikből állt a fogadóbizottság. Nagy Gyuri/Löbödör köztük volt, de még kik? A vállaikra emelve vittek el a kantinhoz. Nyáron beszéltünk erről, de mások is kíváncsiak lehetnek rá. Te voltál az egyedüli köztünk, aki fogdás volt, ha nem számítjuk Sumák rövid vendégszereplését a fogdában.
Láng Laci/Robi: Nem vagyok meggyőződve arról, hogy csakugyan az 1. szakaszban voltál. Ezzel nem vagyok egyedül. A dolog eldöntésére néhány kérdés:
- Mit láttál és mit csináltál azokban a kabinokban, amelyekben megfordultál?
- Mi volt a kurbliséma?
- Mit csinált a feszültségkétszerező töltőkondenzátoros kapcsolás?
- Mi volt az OS-10?
- Hol volt a nagyfeszültségű egyenirányító?
- Hol volt és mit csinált az időrelé?
- A csőtápvonalak egyes szakaszait milyen módon csatlakoztatták egymáshoz?
- Mit csinált a magnetron?
- Mi volt az O anyag?
- Honnét jött az rpk? Mi volt az?
- Hol dolgozták ki a K1, K2 és K3 parancsokat?
- Melyik kabinban kódolták ezeket a parancsokat?
- Ki nyomta meg a ПУСК (puszk) gombot, és az hol volt?
- Melyek voltak az egész rendszer áramkörei?
- Hol volt és milyen impulzusokat számolt az impulzusszámláló dióda?
A súgás mellőzése kéretik. A kérdések között vannak olyanok, amelyekre a válszt az 1. szakasz tagjainak kellene tudniok, vannak olyanok, amelyekre a 2. szakasz embereinek kellene emlékezniök, és vannak olyanok is, amelyeket 1965-ben még mindnyájunknak tudnia kellett.
Zalányi/Sumák: Írd be a blogba is, hogy miért lettél Sumák, és hogy Mónus hadnagynál hogyan jártál ki Gomola tizedesnek fogdát! Ez utóbbi különösen tanulságos.
Záray Gyula: Foglalj állást a sapkádba borított szaftos hús ügyében! A Totyi csizmája és Gaál Pál esetei Zsolt emlékeben (2008. II. 8.) c. írásomban emlékeztem meg sapkád gyalázatáról. Sztancsik Péter Még néhány sztori 1964-65-ből (2008. II. 22.) c. bejegyzésében azt írja, hogy nem emlékszik az esetre. Bejegyzéséhez megjegyzést fűztem. Azt csak itt teszem hozzá, hogy a téli sapkád lett jelig töltve a szaftos hússal.
Valaki: Írja meg, hogy mi volt az igazi neve az alábbi egyéneknek:
- Donkanyar őrnagy
- Emberhegy százados
- Fűrészpor százados (Juhász volt?)
- Göröcs szakács
Ha valaki nem tudna a blogba írni, küldje el alkotását Csikós Miklósnak vagy Tokai Bandinak.
Fodor Zs. honv.
2009. március 12., csütörtök
Kénsavas hordó
Üdvözlet a "kénsavas hordóban érő törkölyt" főző regenyei obsitosnak! Nagyra értékelem erőfeszítéseit. Úgy tűnik ketten vagyunk pálinkafőzők, csak én gyümölcsből teszem ugyanazt. Ritkán jelentkezem, mert "ezerrel" tanítok, de ez a törköly nagyon tetszik! Valószínűleg az infókból következtetve ez a világ legdrágább törkölypálinkája! SZERETNÉM MEGKÓSTOLNI!
Egészségetekre!
Sztancsik Péter
Egészségetekre!
Sztancsik Péter
Sziasztok kedves Bajtársaim!
Tényleg régen szólaltam meg, de azért szorgalmas olvasója vagyok a blognak. A vissza emlékezéseket is bámulattal olvasom, néha úgy érzem nem is Veletek voltam katona, mert a neveken kívül nem sok sztorira emlékszem vissza. Másrészt nem nagyon szerettem soha levelet írni, nincs valami jó irodalmi vénám.
Most lábadozom, mert január végén síbalesetem volt és a sílécem éle jó mélyen elvágta a jobb combom külső részét. Lienzben a kórházban varrták össze, de még most is érzem kicsit az összevarrt izmok hózódását. Szerencsére komolyabb baj nem történt.
Élem a nyugis nyugdíjas életemet, unokázok, segítek apróbb dolgokban a gyerekeimnek.
Sóval még megvagyok.
Üdv Mindnyájatoknak
Schultz honvéd.
Tényleg régen szólaltam meg, de azért szorgalmas olvasója vagyok a blognak. A vissza emlékezéseket is bámulattal olvasom, néha úgy érzem nem is Veletek voltam katona, mert a neveken kívül nem sok sztorira emlékszem vissza. Másrészt nem nagyon szerettem soha levelet írni, nincs valami jó irodalmi vénám.
Most lábadozom, mert január végén síbalesetem volt és a sílécem éle jó mélyen elvágta a jobb combom külső részét. Lienzben a kórházban varrták össze, de még most is érzem kicsit az összevarrt izmok hózódását. Szerencsére komolyabb baj nem történt.
Élem a nyugis nyugdíjas életemet, unokázok, segítek apróbb dolgokban a gyerekeimnek.
Sóval még megvagyok.
Üdv Mindnyájatoknak
Schultz honvéd.
2009. március 11., szerda
Üdv Regenyére Tóth szásnak
Vidám reggelt okoztál,Béla, igaz, ebben Csikós blogmajszternak, a téged biztató Fodor Zsoltnak, meg bizonyára Téringer Roccónak is része volt, aki nemrég fölismert valahol Budafok környékén.
Valaki írásodhoz megjegyzést fűzött, ibolyát keresve,amit nem értettem. Az én megjegyzésem: fényképedet keresem. Talán Kanyó találta ki, hogy küldjön ki-ki fényképet is mai ábrázatáról. Igaz, azon a plusz 50 kiló nehezen ábrázolható, hacsak nem egész alakos kép lesz...
A kénsavas hordóban érő törkölyt kihagynám, de biztos vannak nálam bátrabb egykori rakétások is.
Üdv: Tokai
Valaki írásodhoz megjegyzést fűzött, ibolyát keresve,amit nem értettem. Az én megjegyzésem: fényképedet keresem. Talán Kanyó találta ki, hogy küldjön ki-ki fényképet is mai ábrázatáról. Igaz, azon a plusz 50 kiló nehezen ábrázolható, hacsak nem egész alakos kép lesz...
A kénsavas hordóban érő törkölyt kihagynám, de biztos vannak nálam bátrabb egykori rakétások is.
Üdv: Tokai
2009. március 10., kedd
Jelentkezem!
Kedves Sorstársak!
Megpróbálok Fodor Zsolti utasításainak megfeleően jelentkezni, hátha sikerül.
Még mindig Tóth Béla vagyok, még 191 cm magas, de a 70 kg körüli tömegem már a multté, az kb. 50 kilóval ezelőtt volt.
Elválásunk óta kaptam egy biológia - kémia szakos diplomát Szegeden, egy szakmérnöki diplomát a Műegyetemen és természetesen vörös diplomát a marxistán. Közben megnősültem. Gábor fiam számítógépeket programoz, feleségestül. 3 gyermekük közül 2 még ovis, Csillaghegyen. Balázs a MATÁV-nál és számomra követhetetlen utódcégeinél dolgozik, felesége is. Ők Érden élnek, két gyermekkel. Kedvenc feleségem vegyészként dolgozott, majd tanított. Magam 1970-től 1982-ig, majd 1989-től 1991-ig vegyipari szakközépiskolában tanítottam. Akkor még kiváló vegyészekkel (Pápa Ágoston) is volt kapcsolatom. A két évszám között máshol voltam igazgató-helyettes. 1991-től a pécsi polgármesteri Hivatalban a több néven megjelenő Művelődési Osztályt vezettem, meg nem vezettem, de a lényeget uraltam. 2007. október 30-án 12 órakor léptem ki a hivatal kapuján, azóta nyugdíjas vagyok. Van egy szőlőm Regenyében, ott termelem a világ legdrágább borát. A maradékából pálinka készül, amit kénsavas ballonban érlelek. Ha erre jártok, keressetek meg!
TB, a Magyar Néphadsereg sorozatos tévedései következtében tartalékos százados
Megpróbálok Fodor Zsolti utasításainak megfeleően jelentkezni, hátha sikerül.
Még mindig Tóth Béla vagyok, még 191 cm magas, de a 70 kg körüli tömegem már a multté, az kb. 50 kilóval ezelőtt volt.
Elválásunk óta kaptam egy biológia - kémia szakos diplomát Szegeden, egy szakmérnöki diplomát a Műegyetemen és természetesen vörös diplomát a marxistán. Közben megnősültem. Gábor fiam számítógépeket programoz, feleségestül. 3 gyermekük közül 2 még ovis, Csillaghegyen. Balázs a MATÁV-nál és számomra követhetetlen utódcégeinél dolgozik, felesége is. Ők Érden élnek, két gyermekkel. Kedvenc feleségem vegyészként dolgozott, majd tanított. Magam 1970-től 1982-ig, majd 1989-től 1991-ig vegyipari szakközépiskolában tanítottam. Akkor még kiváló vegyészekkel (Pápa Ágoston) is volt kapcsolatom. A két évszám között máshol voltam igazgató-helyettes. 1991-től a pécsi polgármesteri Hivatalban a több néven megjelenő Művelődési Osztályt vezettem, meg nem vezettem, de a lényeget uraltam. 2007. október 30-án 12 órakor léptem ki a hivatal kapuján, azóta nyugdíjas vagyok. Van egy szőlőm Regenyében, ott termelem a világ legdrágább borát. A maradékából pálinka készül, amit kénsavas ballonban érlelek. Ha erre jártok, keressetek meg!
TB, a Magyar Néphadsereg sorozatos tévedései következtében tartalékos százados
Egyedül olvasom a blogot máma
Szomorú reggel, Fiúk.
Lévay József, XIX. századi költő Mikes Kelemenes verse jut eszembe:
"Egyedül hallgatom tenger mormolását,
Tenger habja felett futó szél zúgását,
Egyedül, egyedül
A bujdosók közül,
Nagy Börgöndországban,
Hacsak itt nem lebeg sírjában nyugovó
Sztankovics nagy lelke, az eget csapkodó
Radar haragjában."
Kanyó, Fodor, Totyi,
Ideghes, Láng Robi,
Schulz és Szűcs, B.Brumi
szólaljatok má meg
nehogy a Téringer kezdje szaporábban.
Lévay József, XIX. századi költő Mikes Kelemenes verse jut eszembe:
"Egyedül hallgatom tenger mormolását,
Tenger habja felett futó szél zúgását,
Egyedül, egyedül
A bujdosók közül,
Nagy Börgöndországban,
Hacsak itt nem lebeg sírjában nyugovó
Sztankovics nagy lelke, az eget csapkodó
Radar haragjában."
Kanyó, Fodor, Totyi,
Ideghes, Láng Robi,
Schulz és Szűcs, B.Brumi
szólaljatok má meg
nehogy a Téringer kezdje szaporábban.
2009. március 5., csütörtök
Üdvözlet az 1011. badacsonytomaji olvasónak!
Ki vagy Badacsonytomajról? Már megkezdődött a vitorlásszezon, vagy a szöllőben kell kapálni?
2009. március 3., kedd
Ipi-apacs
Ipi-apacs, te vagy a hunyó!
Ha Te vagy az az olvasó, aki ezredikként látogatsz el blogunkba, akkor érezd kutyakötelességednek, hogy egy kis opussal kivedd a részed az írásból is!
Ellenőrizni fogjuk!
A különösen színvonalas írást felterjesztjük ütegirnoki dícséretre.
A kötelességszegőket pedig sújtsa dolgozó, nyugdíjas és obsitos népünk megvetése!
Ha Te vagy az az olvasó, aki ezredikként látogatsz el blogunkba, akkor érezd kutyakötelességednek, hogy egy kis opussal kivedd a részed az írásból is!
Ellenőrizni fogjuk!
A különösen színvonalas írást felterjesztjük ütegirnoki dícséretre.
A kötelességszegőket pedig sújtsa dolgozó, nyugdíjas és obsitos népünk megvetése!
2009. február 26., csütörtök
Mostmár aztán irgumburgumbörgöndi légidesszant ló..csa!
Mostmár aztán irgumburgumbörgöndi légidesszant ló..csa! (Na ez is kanonizálandó: a légidesszant..ló..csa(a csa végződés azér! kell, mert ez nem a másik nemet jelentette. Ez a szólás valami miatt feminin volt.)
De hogy szavamat szómba-ne öltsem, erre a mondásra visszatérünk.
Amiért klaviatúrát ragadtam az emlékek messzevezető ösvényén(na ezt hozza össze utánam valaki,)az az, hjába-ahogy Erdélyországban mondják- de hjába esmétlem, mint repetitio est mater studiorum( iteringettét ne csettints-egyébként is minek nem írsz Te sem, meg a Láng sem, meg a Friedrich sem, meg a Lengyel Miki hol bujkál, lám Régeni is megtaláltatott-, az Aldiban egész pofás barnát adnak, hétésféldecit 1500-ért, igaz csak 40%-os), az, az, hogy unos úntalan előveszik bizonyos –sárban gazban kígyó búvik- ellenség módjára némely feledékenyek azt a hamis, nem valós tényt, hogy, mi T-ütegesek, csak 11-.hónapot töltöttünk volna le katonaként. Erre a szörnyű gyermekmesére, mythológiai képzelményre a blokk vagy miafranc fülszövege az írásos bizonyíték. Mi, akik a PA kabin (ez már az OBJEKTUMon bévül volt, ugye Fodor Bajtárs) szűkös, ámde az ölmeleget legalább 30° Celsiussal meghaladó hőmérsékletén a vkl és vűkl(jerü te pupák) kapcsolók oly rejtelmes, ámde izgató világában ekvivalensre vittük jeles dolgainkat, mi tudjuk igazán, hogy bizony az pontosan 11 hónap és 1 nap volt, ami akkori honvédségi mércével, mint a mesében a három nap, noha mostmár szinte meseinek tűnik, egy esztendőnek számíttatott. Ez igen lényeges volt, merha az ember kibukott vón’(feltételezve, de meg nem engedve) egyetemi tanulmányaiból, akkor már eme fura egy év jogán már legföllebb csak fél esztendőre élvezhette volna az ingyen ellátást, a hadkötelzettség időtartama alatt.
Mint talán már említettem volt, az emlékek bő és tisztavizű kútjából merítgetvén, e fontos tényt, és bárki bármit mond ez velünk így volt, lánczos-lobogós teringette. De mint később másoktól hallottam, máshol volt, hogy biz aug.közepin telt le az egy esztendő. Dobos K. volt akit idejekorán, soványságára való tekintettel leszereltek, kórházi vizsgálatok után. Hogy, hogy tudta ő ezt elérni, azt írja meg ő. Az ő címe visszadobta egyik küldeményemet a minap.
TEHÁT JAVÍTANI A FÜLSZÖVEGET!!!! Csikósmiklós és Tokai bartársak háromigszámolok, kettőésfél!!!
A szólásról meg később, már késő van, takarodóhoz felkészülni, egy embernek takarodó!
y’ de’ Ghech
De hogy szavamat szómba-ne öltsem, erre a mondásra visszatérünk.
Amiért klaviatúrát ragadtam az emlékek messzevezető ösvényén(na ezt hozza össze utánam valaki,)az az, hjába-ahogy Erdélyországban mondják- de hjába esmétlem, mint repetitio est mater studiorum( iteringettét ne csettints-egyébként is minek nem írsz Te sem, meg a Láng sem, meg a Friedrich sem, meg a Lengyel Miki hol bujkál, lám Régeni is megtaláltatott-, az Aldiban egész pofás barnát adnak, hétésféldecit 1500-ért, igaz csak 40%-os), az, az, hogy unos úntalan előveszik bizonyos –sárban gazban kígyó búvik- ellenség módjára némely feledékenyek azt a hamis, nem valós tényt, hogy, mi T-ütegesek, csak 11-.hónapot töltöttünk volna le katonaként. Erre a szörnyű gyermekmesére, mythológiai képzelményre a blokk vagy miafranc fülszövege az írásos bizonyíték. Mi, akik a PA kabin (ez már az OBJEKTUMon bévül volt, ugye Fodor Bajtárs) szűkös, ámde az ölmeleget legalább 30° Celsiussal meghaladó hőmérsékletén a vkl és vűkl(jerü te pupák) kapcsolók oly rejtelmes, ámde izgató világában ekvivalensre vittük jeles dolgainkat, mi tudjuk igazán, hogy bizony az pontosan 11 hónap és 1 nap volt, ami akkori honvédségi mércével, mint a mesében a három nap, noha mostmár szinte meseinek tűnik, egy esztendőnek számíttatott. Ez igen lényeges volt, merha az ember kibukott vón’(feltételezve, de meg nem engedve) egyetemi tanulmányaiból, akkor már eme fura egy év jogán már legföllebb csak fél esztendőre élvezhette volna az ingyen ellátást, a hadkötelzettség időtartama alatt.
Mint talán már említettem volt, az emlékek bő és tisztavizű kútjából merítgetvén, e fontos tényt, és bárki bármit mond ez velünk így volt, lánczos-lobogós teringette. De mint később másoktól hallottam, máshol volt, hogy biz aug.közepin telt le az egy esztendő. Dobos K. volt akit idejekorán, soványságára való tekintettel leszereltek, kórházi vizsgálatok után. Hogy, hogy tudta ő ezt elérni, azt írja meg ő. Az ő címe visszadobta egyik küldeményemet a minap.
TEHÁT JAVÍTANI A FÜLSZÖVEGET!!!! Csikósmiklós és Tokai bartársak háromigszámolok, kettőésfél!!!
A szólásról meg később, már késő van, takarodóhoz felkészülni, egy embernek takarodó!
y’ de’ Ghech
2009. február 23., hétfő
Sok az olvasó, kevés a nóta
Heló, Fijugg!
Sokan sokfelől olvassátok a bloggunkat, ma pl heten, közte Székesfehérvárról és Pozsonyból is. Ámde alig ír valaki.
Én ma egy kis limericket írtam Matyi fiam nevenapjára, közhírré teszem:
Elrontotta Jégtörő Mátyás.
Hó lett reggelre, sok és kásás.
Adott vón' a hagyomány
más nevet, Matyikám,
például: Hóolvasztó Mátyás.
Sokan sokfelől olvassátok a bloggunkat, ma pl heten, közte Székesfehérvárról és Pozsonyból is. Ámde alig ír valaki.
Én ma egy kis limericket írtam Matyi fiam nevenapjára, közhírré teszem:
Elrontotta Jégtörő Mátyás.
Hó lett reggelre, sok és kásás.
Adott vón' a hagyomány
más nevet, Matyikám,
például: Hóolvasztó Mátyás.
2009. február 16., hétfő
ARMA VIRUMQUE CANO
Igaz, február 7-én a balatonfüredi olvasók üdvözlésekor írott bejegyzés Megjegyzésében már megpendítettem ezt a vergiliusi eposzkezdetet (Fegyvert s vitézt éneklek) de senki se vihogott még rajta, sőt azon sem, hogy félek, Kanyó honvéd a következő javítást kéri majd szabadalmaztatni:
ARMA VIRUMQUE KANYÓ.
ARMA VIRUMQUE KANYÓ.
2009. február 15., vasárnap
Totyi emlékmiséje
Szállingózó hóesésben jó korán érkeztem a Lőrinc pap térre. A szegedi Szabó(Kopasz)Tibor már ott toporgott, vele beszélgettünk. Különösen Gáspár honvédról érdeklődött, akit egykor Gelencsér kézigránáttal fejbe dobott. Ki tud róla? Tibor családi programok miatt a mise vége előtt elsietett, ezért a két mellékelt fotón már nem szerepel. Így végül hárman képviseltük az egykori T-üteget: Szabó Tibor, Szűcs Miklós meg én. A mellékelt képeken balról jobbra: Szűcs, Pléh Csaba(Totyi unokatestvére), Tokai, Totyi Édesanyja, és Totyi fia, Pallagi Péter.
Igazoltan távol voltak még: Máthé Dénes/Ideghes, Zalányi Laci/Sumák, aki nagyon akart jönni, de ledöntötte az influenza, valamit Szabó László/Mohó, akit a héten a szemével műtöttek.
Mindenkinek jobbulást!
T-Bandi
2009. február 14., szombat
A reggeli szemle
“Takarítás meg hétszentség,
Kezdik a reggeli szemlét.”
Molnár László: A magyar baka napirendje
A reggeli szemlére még a foglalkozások megkezdése elött került sor. Hódmezővásárhelyen a tisztesek közül valaki megnézte, hogy milyen a körletrend. Azaz fel van-e takarítva, és hogy a fekhelyek abszolut egyformán néznek-e ki.
Börgöndön a felszerelés valamely darabját nézték meg. Ezt az A ütegből csinálta valamelyik tisztes. Amikor az emeletre kerültünk az E üteggel egy folyosóra, akkor már közülünk kellett valakinek a reggeli szemlét megtartani. Ez azért volt így, mert a rajparancsnokok közülünk kerültek ki. Ezt a tisztséget senki nem vette komolyan, rajparancsnokok se. A reggeli szemlét tartó egyénnek bizonyos keretek között lehetősége volt annak eldöntésére, hogy mit akar megnézni. Volt, amikor a napostiszt mondta meg, hogy mit kell megszemlélni. Az egész úgy indult, hogy a napos bekiáltotta, hogy reggeli szemléhez sorakozó, és bekiáltotta, hogy mi a reggeli szemle tárgya.
A T üteg reggeli szemlét tartó emberei igyekeztek eredeti ötletekkel előállni. Sajnos, csak egyre emlékszem. Réczei Tibor a szemüvegesek szemüvegét ellenőzte. A tisztesek stílusában mindenkit megrótt, hogy a szemüvege nem elég tiszta. Ilyeneket mondott “Hogy lát maga keresztül ezen a koszos szemüvegen!? Neki fog menni a falnak.”
Egy másik alkalommal a reggeli szemle tárgya a gázálarc volt. A napostiszt gyanakodott, hogy elsumákoltuk a reggeli szemlét, ezért megkérdezte a szemlézőt, hogy mit látott. Az illető azt válaszolta, hogy talált néhány rozsdás gázálarcot. Ez a kijelentés a napostiszt gyanúját csak fokozta. A gázálarcban ugyanis alig volt fém, és azt is festés borította, ezért a rozsda nehezen volt elhihető. Valószínüleg ez a napostiszt még soha nem látott rozsdás gázálarcot. Hitetlenkedve rá is mordult a szemlézőre, hogy mutasson egyet. A szemléző Vitéz Gábor gázálarcát mutatta be, mert az volt a legrozsdásabb. A fémalkatrészek nem látszottak a rozsdától. Ezt látva a napostiszt majdnem agyvérzést kapott. Lármázni kezdett, és azzal fenyegette Vitézt, hogy kifizettetik vele a gázálarcot. Amennyire emlékszem rá, Vitéz megúszta azzal, hogy Punk vagy Ács lehordta, amihez már hozzá volt szokva, de nem kellett fizetnie.
Kezdik a reggeli szemlét.”
Molnár László: A magyar baka napirendje
A reggeli szemlére még a foglalkozások megkezdése elött került sor. Hódmezővásárhelyen a tisztesek közül valaki megnézte, hogy milyen a körletrend. Azaz fel van-e takarítva, és hogy a fekhelyek abszolut egyformán néznek-e ki.
Börgöndön a felszerelés valamely darabját nézték meg. Ezt az A ütegből csinálta valamelyik tisztes. Amikor az emeletre kerültünk az E üteggel egy folyosóra, akkor már közülünk kellett valakinek a reggeli szemlét megtartani. Ez azért volt így, mert a rajparancsnokok közülünk kerültek ki. Ezt a tisztséget senki nem vette komolyan, rajparancsnokok se. A reggeli szemlét tartó egyénnek bizonyos keretek között lehetősége volt annak eldöntésére, hogy mit akar megnézni. Volt, amikor a napostiszt mondta meg, hogy mit kell megszemlélni. Az egész úgy indult, hogy a napos bekiáltotta, hogy reggeli szemléhez sorakozó, és bekiáltotta, hogy mi a reggeli szemle tárgya.
A T üteg reggeli szemlét tartó emberei igyekeztek eredeti ötletekkel előállni. Sajnos, csak egyre emlékszem. Réczei Tibor a szemüvegesek szemüvegét ellenőzte. A tisztesek stílusában mindenkit megrótt, hogy a szemüvege nem elég tiszta. Ilyeneket mondott “Hogy lát maga keresztül ezen a koszos szemüvegen!? Neki fog menni a falnak.”
Egy másik alkalommal a reggeli szemle tárgya a gázálarc volt. A napostiszt gyanakodott, hogy elsumákoltuk a reggeli szemlét, ezért megkérdezte a szemlézőt, hogy mit látott. Az illető azt válaszolta, hogy talált néhány rozsdás gázálarcot. Ez a kijelentés a napostiszt gyanúját csak fokozta. A gázálarcban ugyanis alig volt fém, és azt is festés borította, ezért a rozsda nehezen volt elhihető. Valószínüleg ez a napostiszt még soha nem látott rozsdás gázálarcot. Hitetlenkedve rá is mordult a szemlézőre, hogy mutasson egyet. A szemléző Vitéz Gábor gázálarcát mutatta be, mert az volt a legrozsdásabb. A fémalkatrészek nem látszottak a rozsdától. Ezt látva a napostiszt majdnem agyvérzést kapott. Lármázni kezdett, és azzal fenyegette Vitézt, hogy kifizettetik vele a gázálarcot. Amennyire emlékszem rá, Vitéz megúszta azzal, hogy Punk vagy Ács lehordta, amihez már hozzá volt szokva, de nem kellett fizetnie.
Fodor Zs. honv.
2009. február 10., kedd
Pallagi Totyi halálának évfordulója. Gyászmise február 15-én vasárnap délben
Pallagi Pétertől, Totyi fiától kaptam a értesítést:
Az 1 éves évfordulóra tartott gyászmise most vasárnap 12:00-kor kezdődik a Jézus szíve templomban a VIII. kerület Lőrinc Pap téren. Nem a Rókus lett végül, mert ott nem volt "hely".
Nagy szeretettel várjuk a katonatársakat, barátokat a misén! Kérem András bácsiékat, a blogon keresztül legyenek szívesek, tájékoztassák őket is!
Üdvözlettel
Péter
Az 1 éves évfordulóra tartott gyászmise most vasárnap 12:00-kor kezdődik a Jézus szíve templomban a VIII. kerület Lőrinc Pap téren. Nem a Rókus lett végül, mert ott nem volt "hely".
Nagy szeretettel várjuk a katonatársakat, barátokat a misén! Kérem András bácsiékat, a blogon keresztül legyenek szívesek, tájékoztassák őket is!
Üdvözlettel
Péter
2009. február 7., szombat
Üdv Balatonfüredre és Mosonmagyaróvárra!
Ma a számláló balatonfüredi és mosonmagyaróvári blog-olvasókat jelez.
Ne csak olvassatok, írjatok is!
Vidámakat, míg tart a farsang.
Üdv: Tokai András
u.i. Javaslat Csikós blogmajszternak. Nem akarod végre kijavítani alul kedvenc olvasmányainkban a histroyt - historyra, meg van ott még egy másik hiba is?
T-Bandi
Ne csak olvassatok, írjatok is!
Vidámakat, míg tart a farsang.
Üdv: Tokai András
u.i. Javaslat Csikós blogmajszternak. Nem akarod végre kijavítani alul kedvenc olvasmányainkban a histroyt - historyra, meg van ott még egy másik hiba is?
T-Bandi
2009. január 22., csütörtök
Hódmezővásárhelyi visszhang
Méltán híres tihanyi kollégáját jócskán lepipálta a hódmezővásárhelyi visszhang, mind az érthetőséget, mind a megismételt szótagok számát illetően. Lehetséges, hogy erre már nem mindannyian emlékeztek.
A különleges hangtani jelenségre akkor figyeltem fel, amikor eskütételre készültünk. Főpróbát tartottuk egy nappal a nagy esemény előtt. Kimenőruhában, tányérsapkával, fényes Kalasnyikovval vertük a vigyázzmenetet, és sorakoztunk fel glédában a dísztribün előtt. Működött a hangosítás, ezért fél Hódmezővásárhely hallhatta, hogy nagy események vannak készülőben a lövészlaktanyában. Az ezredparancsnok is részt vett a főpróbán.
Hirtelen a mikrofonhoz ugrott és beleüvöltötte:
- Első század második szakaszának első rajában a harmadik katona mi a kurvák holdkóros faszának mozog annyit?!!!!!
- No, valakit most nagyon le fognak cseszni – fordultam a mellettem álló Dolmányos honvédhez.
Mire kimondtam - máris valaki lett belőlem.
Ha valaki, hát én érzékeltem a visszhangot, méghozzá közvetlen közelről. Egy kicsit lerövidítve ugyan, némi késleltetéssel, de minden szótagot tisztán, érthetően.
- Mi a kurvák holdkóros faszának mozog annyit, Kanyó honvéd?!!!!!
– visszhangozta Illés szakaszvezető, rajparancsnok.
- Mi a kurvák holdkóros faszának mozog annyit?!!!!!
–visszhangozta Farkas százados, szakaszparancsnok
- Mi a kurvák holdkóros faszának mozog annyit?!!!!!
–visszhangozta Apatóczki százados, századparancsnok.
Akkor még csak nem is hallottunk a Guiness-rekordról, ezért aztán a hódmezővásárhelyi visszhang rekord nem is került bele az 1965-ös évkönyvbe. Utólagos hitelesítésre pedig nincs lehetőség.
Rövid írásom az egyetlen esély arra, hogy az utókor számára megőrizzük a méltatlanul elfeledett hódmezővásárhelyi visszhang hiteles történetét.
Kanyó Feri
A különleges hangtani jelenségre akkor figyeltem fel, amikor eskütételre készültünk. Főpróbát tartottuk egy nappal a nagy esemény előtt. Kimenőruhában, tányérsapkával, fényes Kalasnyikovval vertük a vigyázzmenetet, és sorakoztunk fel glédában a dísztribün előtt. Működött a hangosítás, ezért fél Hódmezővásárhely hallhatta, hogy nagy események vannak készülőben a lövészlaktanyában. Az ezredparancsnok is részt vett a főpróbán.
Hirtelen a mikrofonhoz ugrott és beleüvöltötte:
- Első század második szakaszának első rajában a harmadik katona mi a kurvák holdkóros faszának mozog annyit?!!!!!
- No, valakit most nagyon le fognak cseszni – fordultam a mellettem álló Dolmányos honvédhez.
Mire kimondtam - máris valaki lett belőlem.
Ha valaki, hát én érzékeltem a visszhangot, méghozzá közvetlen közelről. Egy kicsit lerövidítve ugyan, némi késleltetéssel, de minden szótagot tisztán, érthetően.
- Mi a kurvák holdkóros faszának mozog annyit, Kanyó honvéd?!!!!!
– visszhangozta Illés szakaszvezető, rajparancsnok.
- Mi a kurvák holdkóros faszának mozog annyit?!!!!!
–visszhangozta Farkas százados, szakaszparancsnok
- Mi a kurvák holdkóros faszának mozog annyit?!!!!!
–visszhangozta Apatóczki százados, századparancsnok.
Akkor még csak nem is hallottunk a Guiness-rekordról, ezért aztán a hódmezővásárhelyi visszhang rekord nem is került bele az 1965-ös évkönyvbe. Utólagos hitelesítésre pedig nincs lehetőség.
Rövid írásom az egyetlen esély arra, hogy az utókor számára megőrizzük a méltatlanul elfeledett hódmezővásárhelyi visszhang hiteles történetét.
Kanyó Feri
2009. január 18., vasárnap
A lőgyakorlatok
Az előkészítő lőgyakorlat Dócon esett meg, ahová Hódmezővásárhelyről vittek minket nyitott teherautókon, szakadó esőben. Kanyó: Egy lőszer meséje (2008. december 6.) c. írásához fűzött megjegyzésemben leírtam, hogy az előkészítő lőgyakorlatnál a lőtéret hogyan rendezték be. A teherautó nyitottságát azzal indokolták, hogy van egy szabály, amely szerint személyeket leponyvázott teherautón biztonsági okoból tilos szállítani.
A lövészet az alábbiak szerint zajlott. Kivonultunk a lőtérre és a lőállásoktól bizonyos távolságra felsorakozott egy rajnyi, azaz kilenc ember. A tizedik a rajparancsnok lett volna, de ő egy öreg katona volt, és ezt a lőgyakorlatot már elvégezte. A raj mögött a lövészetet vezető elöljáró haladt. Ő vezényelt és ellenőrízte, hogy minden a vezényszavaknak megfelelően történik-e. Az első vezényszó az volt, hogy
“Lőszeres, fejenkét 9 lőszert ossz ki!” A lőszeres mindenkinek kiszámolta a 9 lőszert a sapkájából. A lőszeres közülünk került ki, és a lőszert a helyszínen töltötték a sapkájába. Ez után az jött, hogy
“Lőszert vizsgáld meg, tározd be!” Ekkor meg kellett nézni, hogy a lőszeren nem látszik-e semmilyen sérülés és főleg, hogy nem vaklőszer-e. A lőszert bele kellett tenni a tárba és a tárat a tártáskába.
“Raj, tűzszakaszra lépés indulj!” A raj tagjai a lőállásokig előre mentek.
“Fekve tölts!” A sokszor begyakorolt módon hasravetették magukat a bakák, felvették a tüzelési testhelyzetet (lábak terpeszben, sarkok a földhöz szorítva) és a tártáskából a töltényeket tartalmazó tárat a géppisztolyhoz csatlakoztatták. A művelet közben csak előre volt szabad nézni. Amikor ez megtörtént, akkor a résztvevőknek jelenteniök kellett, hogy “X Y honvéd tüzeléshez kész.” Amikor már az összes ember nyilatkozott, akkor az jött, hogy
“Cél a mellalak alsó széle közepe, irányzék hármas, három egyeslövés, tűz!”
A géppisztolyok tűzváltó karját az egyes lövésnek megfelelő helyzetbe kellett állítani és lőni kellett. Amikor valaki leadta mind a három lövést, jelentenie kellett, hogy “X Y honvéd tüzelést befejeztem.” Amikor már mindenki befejezte, akkor jött, hogy
“Föl! Üríts!” Az AK-t biztosítani kellett és a tárat vissza kellett tenni a tártáskába. Elképzelhető, hogy “Biztosíts!” vezényszó is elhangzott.
“Céltáblákhoz lépés indulj!” A céltáblák elött 1m-rel meg kellett állni és onnét nézni az eredményt. Az eredményeket valaki összeírta, és a golyók ütötte lyukakat zöld papírkorongokkal leragasztották. Ezek után a raj azokhoz a lőállásokhoz vonult, ahonnét a szembefutó alakra kellett lőni. Ott már nem volt lőszert vizsgáld meg, tározd be, de egyébként ugyanazok a vezényszavak hangzottak el, mint a mellalaknál. Amikor már mindenki készen volt a tüzeléshez, akkor az jött, hogy:
“Cél a szembefutó alak, sorozat, tűz!” Ekkor rövid sorozatokat kellett leadni. Itt is jelenteni kellet, ha valaki a tüzelést befejezte. Amikor már mindenki befejezte, itt is az jött, hogy föl, üríts. Ezek után az jött, hogy
“Fegyvert vizsgára!” Ekkor a az AK-t ferdén felfelé kellett tartani, hátra kellett húzni a zárat és balkézzel az üres tárat az AK-hoz szorítva kellett tartani. Az elöljáró megnézte, hogy a töltényűr és a tár csakugyan üres-e. Miután ez megtörtént, biztosítani kellett az AK-t, a tárat vissza kellett tenni a tártáskába, ki kellett menni a szembefutó alakokig, tőlük 1m-re meg kellett állni és onnét tanulmányozni az eredményt. Ezeket az eredményeket is rögzítették és a lyukakat leragasztották. A raj ezek után a kilőtt hűvelyeket keresgélte össze. Nem ragaszkodtak ahoz, hogy az összeset felszedjék. A hűvelyszedés után a raj elvonult. A következő raj csak akkor közelíthette meg a lőállásokat, amikor az előző raj már teljesen elhagyta a tűzszakaszt.
A lövészet után az AK-kat meg kellett pucolni.
Az előkészítő lőgyakorlatot börgöndi katonáskodásunk alatt is megcsináltatták velünk a PPS géppisztolyokkal a sóstói lőtéren. Minden ugyanúgy történt, mint az AK-val, csak a célok voltak fele akkora távolságokra. Oda is nyitott teherautókon vittek minket, de az eső elmaradt, és egy nap alatt lebonyolódott a dolog. Ez a lőtér is szovjet lőtér volt, ahová be kellet kéretőznünk, de azt a magasabb egység parancsnokai intézték.
A sóstói lőtéren egy haladó fokú lőgyakorlatot is megcsináltunk. Ennek nem emlékszem minden részletére. A vége az volt, hogy menetből kellett felbukkanó alakra sorozattal lőni. A felbukkanó alak olyan volt mint a szembefutó alak, ez is zöldre festett bádogból készült, és egy fedezékből tolta fel közülünk valaki a rászegezett léc segítségével. 30 mp-ig volt látható. Találat esetén a célt meg kellett pörgetni függőleges tengelye körül, majd le kellett húzni. Itt mindenki eredményes volt. Ha valaki már eltalálta a neki feltartott célt, akkor körülnézett, hogy nincs-e a vezénylő elöljáró veszélyesen közel, és hogy szomszédai eltalálták-e már a céltáblájukat. Ha valamelyik még nem, akkor ő is lőtt arra céltáblára. Ez azonban ritkán esett meg. Hogy még biztosabbak legyenek az eredmények, meg volt beszélve, hogy a táblákat tartó emberek a lövések eldördülése után pörgessék és húzzák le a táblákat függetlenül attól, hogy esett-e rajta találat vagy sem. A fedezékben tudtunk találatokat gyártani. Ácskapocs lett volna az ideális szerszám, de sajnos nem találtunk. Találtunk viszont kilőtt tölténymagokat. Ezeket téglával átütöttük a bádogon. Ezt a trükköt nem kellett sokszor alkalmazni. A korábban esett lövések ütötte lyukakat takaró papírokat nem volt tanácsos leszedni, mert nyomot hagytak volna. Ezen kívül aznap teljesen új táblákat is kaptunk. Egy kis bajtársi segítséggel mindenki jó eredményt ért el.
Amikor én tartottam a felbukkanó alakot, korán találtam pörgetni. Az arra a célra lövő egyén nagyon pontosan lőtt, mert egy lövedék alig kerülte el a tábla élét és majdnem teljes szélességében felhasította a bádogot, egy másik lövedék pedig a lécet találta el, ami ettől kettétörött. Az egész célt el lehetett dobni.
A lövészet idején a lőtér sarkaira és a közelében haladó utakra biztonsági őröket állítottak. Ezek közülünk kerültek ki, azok voltak, akik éppen nem lőttek. A második sóstói lövészeten történt az, hogy Csikós Miklós elaludt, amikor biztonsági őr volt (lásd Csikós: Elaludtam őrségben, 2008. február 13.)
Dócon Zerkovitz Istvánnal együtt én is voltam biztonsági őr. Jól nézhettünk ki együtt, mert ő volt rajunkban a legalacsonyabb ember én pedig a legmagasabb. Egy erdei útra helyeztek ki minket. Az úton nem volt szabad senkit tovább engednünk. Nem járt arra senki. Lövészet alatt az erdő mélyéről időnként lehtett hallani, hogy egy-egy golyó süvítve becsapódik. Volt egy rakétapisztolyunk. Azzal kellett volna függőlegesen felfelé a levegőbe lőni, ha baleset történik. Nem történt. Minket nem felejtettek ott, mint Csikóst.
Hallottam, hogy egyik biztonsági őrnek egy suttyó kikapta a kezéből a rakétapisztolyt. Az őrnek az volt a szerencséje, hogy a fickó nem tudott elég gyorsan a biciklijére ugrani. Így az őr visszavette a rakétapisztolyt, és a tagnak adott helyette egy nyaklevest.
Fodor Zs. honv.
A lövészet az alábbiak szerint zajlott. Kivonultunk a lőtérre és a lőállásoktól bizonyos távolságra felsorakozott egy rajnyi, azaz kilenc ember. A tizedik a rajparancsnok lett volna, de ő egy öreg katona volt, és ezt a lőgyakorlatot már elvégezte. A raj mögött a lövészetet vezető elöljáró haladt. Ő vezényelt és ellenőrízte, hogy minden a vezényszavaknak megfelelően történik-e. Az első vezényszó az volt, hogy
“Lőszeres, fejenkét 9 lőszert ossz ki!” A lőszeres mindenkinek kiszámolta a 9 lőszert a sapkájából. A lőszeres közülünk került ki, és a lőszert a helyszínen töltötték a sapkájába. Ez után az jött, hogy
“Lőszert vizsgáld meg, tározd be!” Ekkor meg kellett nézni, hogy a lőszeren nem látszik-e semmilyen sérülés és főleg, hogy nem vaklőszer-e. A lőszert bele kellett tenni a tárba és a tárat a tártáskába.
“Raj, tűzszakaszra lépés indulj!” A raj tagjai a lőállásokig előre mentek.
“Fekve tölts!” A sokszor begyakorolt módon hasravetették magukat a bakák, felvették a tüzelési testhelyzetet (lábak terpeszben, sarkok a földhöz szorítva) és a tártáskából a töltényeket tartalmazó tárat a géppisztolyhoz csatlakoztatták. A művelet közben csak előre volt szabad nézni. Amikor ez megtörtént, akkor a résztvevőknek jelenteniök kellett, hogy “X Y honvéd tüzeléshez kész.” Amikor már az összes ember nyilatkozott, akkor az jött, hogy
“Cél a mellalak alsó széle közepe, irányzék hármas, három egyeslövés, tűz!”
A géppisztolyok tűzváltó karját az egyes lövésnek megfelelő helyzetbe kellett állítani és lőni kellett. Amikor valaki leadta mind a három lövést, jelentenie kellett, hogy “X Y honvéd tüzelést befejeztem.” Amikor már mindenki befejezte, akkor jött, hogy
“Föl! Üríts!” Az AK-t biztosítani kellett és a tárat vissza kellett tenni a tártáskába. Elképzelhető, hogy “Biztosíts!” vezényszó is elhangzott.
“Céltáblákhoz lépés indulj!” A céltáblák elött 1m-rel meg kellett állni és onnét nézni az eredményt. Az eredményeket valaki összeírta, és a golyók ütötte lyukakat zöld papírkorongokkal leragasztották. Ezek után a raj azokhoz a lőállásokhoz vonult, ahonnét a szembefutó alakra kellett lőni. Ott már nem volt lőszert vizsgáld meg, tározd be, de egyébként ugyanazok a vezényszavak hangzottak el, mint a mellalaknál. Amikor már mindenki készen volt a tüzeléshez, akkor az jött, hogy:
“Cél a szembefutó alak, sorozat, tűz!” Ekkor rövid sorozatokat kellett leadni. Itt is jelenteni kellet, ha valaki a tüzelést befejezte. Amikor már mindenki befejezte, itt is az jött, hogy föl, üríts. Ezek után az jött, hogy
“Fegyvert vizsgára!” Ekkor a az AK-t ferdén felfelé kellett tartani, hátra kellett húzni a zárat és balkézzel az üres tárat az AK-hoz szorítva kellett tartani. Az elöljáró megnézte, hogy a töltényűr és a tár csakugyan üres-e. Miután ez megtörtént, biztosítani kellett az AK-t, a tárat vissza kellett tenni a tártáskába, ki kellett menni a szembefutó alakokig, tőlük 1m-re meg kellett állni és onnét tanulmányozni az eredményt. Ezeket az eredményeket is rögzítették és a lyukakat leragasztották. A raj ezek után a kilőtt hűvelyeket keresgélte össze. Nem ragaszkodtak ahoz, hogy az összeset felszedjék. A hűvelyszedés után a raj elvonult. A következő raj csak akkor közelíthette meg a lőállásokat, amikor az előző raj már teljesen elhagyta a tűzszakaszt.
A lövészet után az AK-kat meg kellett pucolni.
Az előkészítő lőgyakorlatot börgöndi katonáskodásunk alatt is megcsináltatták velünk a PPS géppisztolyokkal a sóstói lőtéren. Minden ugyanúgy történt, mint az AK-val, csak a célok voltak fele akkora távolságokra. Oda is nyitott teherautókon vittek minket, de az eső elmaradt, és egy nap alatt lebonyolódott a dolog. Ez a lőtér is szovjet lőtér volt, ahová be kellet kéretőznünk, de azt a magasabb egység parancsnokai intézték.
A sóstói lőtéren egy haladó fokú lőgyakorlatot is megcsináltunk. Ennek nem emlékszem minden részletére. A vége az volt, hogy menetből kellett felbukkanó alakra sorozattal lőni. A felbukkanó alak olyan volt mint a szembefutó alak, ez is zöldre festett bádogból készült, és egy fedezékből tolta fel közülünk valaki a rászegezett léc segítségével. 30 mp-ig volt látható. Találat esetén a célt meg kellett pörgetni függőleges tengelye körül, majd le kellett húzni. Itt mindenki eredményes volt. Ha valaki már eltalálta a neki feltartott célt, akkor körülnézett, hogy nincs-e a vezénylő elöljáró veszélyesen közel, és hogy szomszédai eltalálták-e már a céltáblájukat. Ha valamelyik még nem, akkor ő is lőtt arra céltáblára. Ez azonban ritkán esett meg. Hogy még biztosabbak legyenek az eredmények, meg volt beszélve, hogy a táblákat tartó emberek a lövések eldördülése után pörgessék és húzzák le a táblákat függetlenül attól, hogy esett-e rajta találat vagy sem. A fedezékben tudtunk találatokat gyártani. Ácskapocs lett volna az ideális szerszám, de sajnos nem találtunk. Találtunk viszont kilőtt tölténymagokat. Ezeket téglával átütöttük a bádogon. Ezt a trükköt nem kellett sokszor alkalmazni. A korábban esett lövések ütötte lyukakat takaró papírokat nem volt tanácsos leszedni, mert nyomot hagytak volna. Ezen kívül aznap teljesen új táblákat is kaptunk. Egy kis bajtársi segítséggel mindenki jó eredményt ért el.
Amikor én tartottam a felbukkanó alakot, korán találtam pörgetni. Az arra a célra lövő egyén nagyon pontosan lőtt, mert egy lövedék alig kerülte el a tábla élét és majdnem teljes szélességében felhasította a bádogot, egy másik lövedék pedig a lécet találta el, ami ettől kettétörött. Az egész célt el lehetett dobni.
A lövészet idején a lőtér sarkaira és a közelében haladó utakra biztonsági őröket állítottak. Ezek közülünk kerültek ki, azok voltak, akik éppen nem lőttek. A második sóstói lövészeten történt az, hogy Csikós Miklós elaludt, amikor biztonsági őr volt (lásd Csikós: Elaludtam őrségben, 2008. február 13.)
Dócon Zerkovitz Istvánnal együtt én is voltam biztonsági őr. Jól nézhettünk ki együtt, mert ő volt rajunkban a legalacsonyabb ember én pedig a legmagasabb. Egy erdei útra helyeztek ki minket. Az úton nem volt szabad senkit tovább engednünk. Nem járt arra senki. Lövészet alatt az erdő mélyéről időnként lehtett hallani, hogy egy-egy golyó süvítve becsapódik. Volt egy rakétapisztolyunk. Azzal kellett volna függőlegesen felfelé a levegőbe lőni, ha baleset történik. Nem történt. Minket nem felejtettek ott, mint Csikóst.
Hallottam, hogy egyik biztonsági őrnek egy suttyó kikapta a kezéből a rakétapisztolyt. Az őrnek az volt a szerencséje, hogy a fickó nem tudott elég gyorsan a biciklijére ugrani. Így az őr visszavette a rakétapisztolyt, és a tagnak adott helyette egy nyaklevest.
Fodor Zs. honv.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
