Kedves bajtársaim!
Elnézést kérek, amiért a csillagászati tavasz beköszönte után egy téli történettel untatlak benneteket.
Valószínűleg íróasztalnál született meg az a döntés, hogy a januárban katonai esküt tevő újoncokat díszszemlével köszöntse az ezredünk. Erre a feladatra legalkalmasabbnak a T-üteget találták bölcs feletteseink. A döntésben országos harckészültségi szempont, pedagógiai megfontolás és kicsinyes bosszúvágy egyaránt szerepet játszhatott.
Akárhogy történt is, a parancs megszületett.
A T-ütegből hamarosan összeválogattak egy alkalmi díszszázadot. A Téringer-i magasságú és sajátos mozgáskultúrával rendelkező bajtársak eleve kiestek a selejtezőn, és nagyokat röhögtek a markukba, amikor bennünket a díszmenet gyakorlására vezényeltek. Ők pedig mehettek a kantinba nápolyival és - a zord időjárásra tekintettel sör helyett - forralt borral ünnepelni kivételes adottságaikat.
A laktanyán kívül, a Helyőrségi Tiszti Klub előtti útszakaszt jelölték ki a majdani díszszemle színhelyéül, ezért gyakorlásra is ide vezényeltek bennünket.
A teherautók kerekei által szabdalt jégbordákon kellett a „Szuronyt szegezz!” vezényszóra vigyázzmenetet végrehajtani. Ennél veszélyesebb területet keresve sem találhattak volna feletteseink. No, nem a jégbordákon történő csúszkálás, a seggreesések és a szuronyos puskák miatt. Hanem mert deli legényeink kiváló mozgó célpontot kínáltak a tiszti lakótelep unatkozó kölykei számára, akik már genetikailag is az ellenséges élőerő leküzdésére voltak kódolva. Hiába voltunk mi fegyverzetben és létszámot tekintve is abszolút túlerőben, taktikailag védtelenek voltunk a golyózápor ellen. Mármint a jeges hógolyózápor ellen, amit az ördögfiókák zúdítottak ránk.
- Most azt a göcsörtös orrút találjuk el! - kiabálta a legkisebb, és máris Kasnyik fején puffantak a hógolyók. Nyolc kölyök perceken belül szétzilálta szigorú hadrendünket. Ács Ákos álhadnagy még hatalmi szóval sem tudta távol tartani a kis csibészeket (tulajdonképpen le se tojták üvöltözését, példát adva a civil kurázsiból), ezért a második sikertelen díszmenet-kisérlet után a laktanya védelmébe vezényelte az immár dísztelen századnak nevezhető csapatunkat.
A nevezetes esemény a tél egyik leghidegebb napjára esett.
Valamelyik tiszt kitalálta, hogy Börgöndön is legyenek távolságot jelző katonák, mint Budapesten, a nagy díszszemlén. Pechemre ebbe a csoportba osztottak be. Még nagyobb pechemre közvetlenül a dísztribün előtt kellett mozdulatlanul végigállnom a teljes ünnepséget. Gyanítom, hogy Ács Ákos álhadnagy ármányának köszönhetően.
A ceremóniára mínusz tíz fokos hidegben került sor.
Addigra már a sok gyakorlásban egy kis náthát is sikerült összeszednem, és sűrű szipogás mellett vágtam le a vigyázzmenetet, amikor felvonultunk. Szuronyunkon hetyke kis piros zászló lobogott a metsző szélben. Elfoglaltam a kijelölt helyet és nemsokára felharsant az:
- Elöljáró jobbról ! Elöljárónak tiszteee-legj!
Az alaki szabályzatnak megfelelően határozott mozdulattal jobbra vetettem a fejemet, megfeledkezve arról, hogy a szipogással micsoda irdatlan anyagmennyiség halmozódott fel az orromban. A fizika törvényeinek engedelmeskedve a kritikus tömeg röppályára indult, és meg sem állt a fülemig - szélessávú összeköttetést teremtve a két nyílás között. Néhány lépésnyire a dísztribüntől nem mertem megkockáztatni, hogy civil módra zsebkendő után kotorásszak, de még azt sem, hogy egy határozott mozdulattal köpenyem ujjával tüntessem el a náthát. Különösen azért nem, mert Elkán őrnagy előttem néhány méternyire lépdelt fel a dísztribünre. Pedig fizikailag ez lett volna a megfelelő időpont, de a kedvező pillanat elmúlt.
- Jó napot, elvtársak! – mondta Elkán a mikrofonba.
- Erőt, egészséget, őrnagy elvtárs! – harsant fel több száz torokból.
Ezalatt a fizikai törvények továbbra is szigorúan működtek. És mire befejeződött az üdvözlés, a takony már oda is fagyott frissen borotvált arcomra. Egyre merevebbé váló mimikai izmaimat mozgatva éreztem, hogy szoros kötés jött létre arcom jobboldalán, amely kitartott a díszszemle végéig.
Nem kedveltem sem a hideget, sem a fizikát korábban, de ettől kezdve határozottan utáltam mindkettőt.
Mellesleg az újoncok letették a katonai esküt, és a T-üteg is végrehajtotta a szuronyos díszmenetet.
Rendkívüli esemény nem történt.
Kanyó Feri
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
A díszszázadnak csúfolt csoportba úgy válogatták össze az embereket, hogy Ács Ákos mindenkit, akit alkalmasnak vélt, külön-külön megvigyázzmeneteltetett, de nem árulta el, hogy miért. Folly Gábor úgy ment, hogy azon az oldalon lendítette előre kezét, amelyen a lábát is. Tátrai Vili nagyon igyekezett, ezért időnként ollózott a levegőben. Olyankor egy pillanatra egyik lába se érte a flasztert. Ács Ákos letargikusan szemlélte őket. Velem se volt megelégedve, mert én se kerültem a kiválasztottak közé. Ezt én egyáltalán nem bántam, annak ellenére se, hogy a kantinban nem mértek forralt bort. Valószínüleg azért nem, mert kevesebb habot lehetett volna vele együtt eladni.
A közreadott eset magyarázatul szolgál arra, hogy Vitéz Gábor és Gaál Pál Ilona miért uszították egymásra a kis Gálosházit és a kis Dombit. A két kölyök jól összeverte egymást.
Fodor Zs. honv.
Megjegyzés küldése