Tokai versek, engedélye nélkül

Noo-wan a kicsi, közeli dolgokra meg illatokra ámul

(Midőn E.P. magyar prózaíróhoz hasonlóan

versként olvasgatta a Tractatust)

Kicsi, közeli dolgok. Neked magadnak.

Wittgenstein egyik fordítója említi az ilyen

ráébredéseket. Tudod,, (két vessző!) egyszer csak

megvilágosodik, földereng, hogy nem úgy tudod.

Ezt a Faber-Castell irónt, teszem,

csak nagyon függőlegesen lehet

használni arra: írásra, amit

kicsi, közeli dolgok rögzítésére

általában egy-egy szál cigaretta

oszladozó füstjének kíséretében próbálsz.

Gyakorítsuk: próbálgatsz.

Nyelvjáték helyett, illetve mellé

azt mondod: közlés-színjáték. Mondd csak.

Úgy veszem észre (bár Dublinban W. is sok

rossz háborús vajat szagolt) te most

a mások által mellőzött illatokkal,

vagy nézzük a dolgot a hardver szempontjából:

orroddal teszel valamit hozzá

a bécsi, cambridge-i, dublini

pontosfogalmazó megjegyzéseihez.

A kérdések más barátaitól kérdem: hogy van az,

hogy a kicsiben, szaggatottban

megorrontjuk néha a nagyot,

s ha figyelmesen szipákolunk,

egy-egy múlékony pillanatra, mintha

az öröklét füstölne orrlukunkban?

***

Ingres-papír vagy gyűrött Pravda

Ötven, vagy hatvan évig

fölöslegesen kínozta

magát az irodalommal.

Már azt hitte, hogy minden elveszett,

de nézd, ámulatára a sok hiába-vesződség

mégis mind javára fordult,

midőn vénségére rajzolgatni kezdett.

Ennek már úgy fogott neki,

hogy tudta, rajzoláskor mindegy

mi akad a kezébe: Ingres-papír

vagy mint ínségében Uitznak:

pár oldal gyűrött Pravda.

Ha a nyolcvanat is megéri, lehet, hogy majd zenét ír

vagy új táncokat talál föl:

hűséges Füst Milán-tanítvány.

Ezt a két verset mellékelte Tokai Bandi Tátrai Vilinek és vállalva az adatvédelmi ombudsman rámmérendő csapását is, kiteszem a blogra. Nehogy már csak Vili tudja meg Tokai Bandi terveit saját magával a jövöre nézve. Jöhetnek a rajzok is és ha megérem a nyolcvanat én is, megyek a koncertre is vagy Füst Milán tanítvány betanításában előadott táncokra is. Vagy esetleg magának a Mesternek az előadásában látható újfajta táncokra. Most elképzelem, hogy az előző poszt padon űlős fotóján látható füstgomolyag milyen jó eszköz lesz a koreográfus számára.
Bandi, írtad, hogy milyen vacak idő volt tegnap.
Ezzel a fotóval illusztrálom, nálunk készült a kertben: