A "mi szobánk" az ügyeletesi poszt mögötti folyosón, balra az első szoba volt, emeletes vaságyakkal. Itt már matrac volt, szalma nélkül, stopli fát sem használtunk, csak a takarót "csipkedtük" élesre, hogy szögletes legyen.
Vaskályha az ajtó mellett, tüzelőt nem tudom, hol vételeztünk, de nem volt kéznél. Viszont a fa ülőke (stoki) kéznél volt. Löbödör csak ráállt és már kész is volt a gyujtós. Volt meleg és izzó kályhacső. A fa stoki helyett "szereztünk" vaslábút. Éjszaka bejött a HÜTI és az ágyak alá lopakodott (porcicát keresett, tele jó indulattal). Löbödör félálomban leszállt a sarki ágyról és így szólt: "Mit keresel kis pajtás?" Kolarovszki időnként csomagot kapott. Ez ünnep volt mindnyájunknak, igen finom vastag kolbászt küldtek neki a szülei. Érdekes, hogy másik szobába soha nem mentem be, csak a mosdó és a budi volt még célhely, no meg a fegyverszoba. Az ügyeletes alegységet "szerettem", mert nyugodtan lehetett olvasni, levelet írni.
Totya (Tóth százados) riadóztatott bennünket egy alkalommal. Leszaladtunk a HÜTI szoba elé "felsorakoztunk?" Na, T-üteg őszintén: kinek nincs víz a kulacsában? - kérdezte mosolyogva. Három-négy kéz kúszott a magasba. Nektek? Jelentem nekünk nincs kulacsunk! - volt a válasz. Na tűnjetek el! (Totyát láttam egyszer Debrecenben futólag). Volt olyan HÜTI, aki szolgálatba lépéskor felsorakoztatott bennünket és azt mondta: "Azt csinálunk, amit akarunk, oda megyünk ahova akarunk, csak ne legyen rendkívüli esemény!" Ekkor már volt hírünk!
A legnehezebb a börgöndi állomáson a vagonkirakás volt. Én kifogtam az oltatlan mészport. Ehhez képest egyetemista koromban a hajnali almásládák kihordása gyerekjáték volt. Egyszer ilyedtem meg; leszereléskor, amikor a vonat rándult egyet és elindult Székesfehérvárról Budapest felé. Repültek a tornacipők kifelé az ablakon a "búcsúztatók" lába elé. Attól féltem megállítja valaki a vonatot és vissza kell menni! De megúsztam! Ti is!
Sztancsik Péter
1 megjegyzés:
A szenet az úgynevezett bungiból kellett behozni. A bungi egy sufniforma téglaépület volt hullámpalából készült tetõvel. Az objektum nyugati oldalán volt közel az objektum kerítéséhez. Több ajataja volt. Elvileg minden ütegnek külön volt egy tárolóhelyisége. Az ajtókat valamikor talán be lehetett zárni. Mindegyik ajtón látszott, hogy a zárat vagy lakatot többször is leverték róluk. A bungiban szénpor volt, amelyben hosszas turkálás után darabos szenet is lehetett találni. A gyujtósnak való fa beszerzése leleményességünkre volt bízva. Én egyszer például zsaluzó deszkákat feszegettem le. A fa hasogatására Visnyei vagy Völgyi gyalogsági ásóját (gyalásó) használtuk. Nekik volt még abból az idõbõl, amikor újoncok voltak. Nekünk gyalásót Börgöndön nem adtak. Visnyei és Völgyi végül megúnták a dolgot és gyalásójukat leadták. Takarodó után nem éghetett tûz a kályhákban. Ezt a HÜTIk nagy elõszeretettel ellenõrizték. Egy ilyen alkalommal a kályhánkban valami kis parazsat talált valamelyik. Másnap ez úgy került vissza hozzánk, hogy úgy be volt fûtve, hogy a kályhának még a csöve is fehéren izzott.
A porcica honvédségi neve bakatoll volt. A “mit keresel kispajtás”-ra én úgy emlékszem, hogy az Liptákkal fordult elõ. A HÜTIk takarodó után zseblámpával lábatlankodtak körülöttünk. Sztancsik HÜTIje véletlenül vagy készakarva, ki tudja, Lipták arcába világított. Lipták erre felült és megkérdezte: “Mit keresel kispajtás?” A HÜTI azt válaszolta, hogy szemetet. Lipták erre azt mondta: “Jól van, csak keressed.” Utána visszadõlt és aludt tovább. Ez nem a mi hálónkban történt. Másnap reggel hallottam, és elképzelhetõ, hogy másod vagy harmadkézbõl.
Fodor Zs. honv.
Megjegyzés küldése