A Cowboy

Hadd írjam a nevét Kovbojnak, mert Börgöndön a T ütegeseken kívül kevesen írták volna szabályosan. Ezen kívül mindenki Kovbojnak hívta, és talán a Kovboj jobban illett rá, mint a Cowboy. Kovboj igazi neve Szabó Kálmán volt. Az elhárító tiszt, Béndek őrnagy volt a nagybácsija, ami egyes csínyjei után jól jött neki. Továbbszolgáló tizedes volt, amikor először láttuk. Később szakaszvezető lett, majd ismét tizedes, majd ismét szakaszvezető. Ez a rangfokozati fluktuáció jellemző volt rá. Azért lett Kovboj, mert megszállottan szeretett lövöldözni. Székesfehérváron az egyik vendégőben lelőtte a csillárt. Egyszer a Székesfehérvárról a laktanya felé vezető úton az egyik KRESZ-táblát használt céltáblának. Ez úgy történt, hogy motorral a tábla felé robogva lőtt a táblára, majd visszafordult és megint lőtt. Ezt addig ismételte, amíg ronggyá lőtte a táblát. Egyik este ugyanezen az úton motorozott vagy biciklizett és úgy találta, hogy a szembe jövő traktor fényszórója az ő szemébe világít. Előkapta pisztolyát és kilőtte a traktor egyik reflerktorát. A traktoros nagyon megijedt, mert azt hitte, hogy őt akarta valaki lelőni. Bepanaszolta Kovbojt. Kovbojt az ilyen esetek után szokták lefokozni.

Kovboj egy magas csontos fickó volt. Ugyanolyan egyenruhája volt, mint a tiszteknek, de a vállán csak csontcsillagok voltak vátozó számban. Sapkája neki is nagyon jellegzetes volt. Talán még úgyabbul nézett ki, mint Ács Ákos sapkája Ideghes leírásában. Kovboj jelentkezett Vietnamba önkéntesnek. Emberhegy százados azt mondta róla, hogy ő biztonságban érezné magát, ha Kovboj fedezné a hátát.

Nekünk nem sok dolgunk akadt Kovbojjal. Büky Dénesnek volt vele egy incidense. Egyik étkezés után Büky egy szelet kenyérrel igyekezett kifelé az étkezdéből. Kovboj ezt észrevette, és rászólt, hogy egye meg a kenyeret helyben, ne vigye a körletbe, mert az nem étkezde. Büky erre megkérdezte: “Miért, ez talán az?” Kovboj válasza az volt, hogy ha majd ő konyhaügyeletes lesz, Büky pedig konyhamunkás, akkor gondja lesz rá, hogy ebből a disznóólból étkezde legyen. Másnap a parancskihirdetési foglalkozás alkalmából Eperjesi kérdőre vonta Bükyt. Ő már úgy tudta, hogy Büky nevezte a legénységi étkezdét disznóólnak. Büky ezt erélyesen cáfolta. Eperjesi erre elbizonytalanodott és csak annyit mondott, hogy a Szabóval vigyázni kell. Az ügy ezzel lezárult.

Egyik alkalommal, amikor őrségbe léptünk, a HÜTI bejött az őrszobára és azt mondta, hogy nehogy mi is azt csnáljuk, amit a kommendáns üteg őrszakasza. Mi akkor még nem tudtunk semmit, ezért elmondta, hogy mi történt. A laktanya kerítésén kívül elég közel a laktanya kapujához volt egy varroda. Az őrszobától jól oda lehetett látni. Itt a hivatásos és továbbszolgáló állomány több tagjának a felesége dolgozott, de dolgoztak mások is. Az mások közé tartozott Borbélyné, aki ugyancsak összebarátkozott az őrszakasszal. A rend az volt, hogy amikor a műszak végeztével Borbélyné az állomás felé indult, a támlás beszólt az őrszobába, hogy megy a Borbélyné. Ekkor a pihenőből, aki éppen soron következett, egy köpennyel felszerelkezve kisunnyogott az őrszobából, a kerítés mellett elfutott az 1-es őrhelyig, annak közelében átbújt a kerítés alatt, és Borbélyné kitárt karjaiba érkezett. Az illető Borbélynét egy kukoricásban vagy búzatáblában lefektette, majd visszaosont az őrszobába. Ez a rendszer működött egy ideig. Egyszer azonban Kovbojnak valami gyanús lett. Borbélyné távozása után várt egy darabig, majd biciklire pattant és utána kerekezett. Tetten is érte Borbélynét az egyik őrrel. Ebből botrány lett. Az őrszakaszból a vétkesek fogdába kerültek, Borbélynét kirúgatták, Kovbojt pedig éberségéért megdícsérték. Arról nem szólt a fáma, hogy ki és hogyan fedezte fel a Borbélynében rejlő lehetőségeket. Rossz nyelvek szerint Kovbojt irígység és bosszú vezette, mert Borbélyné vele szóba se állt. Mi jót nevettünk a HÜTI elbeszélésén, megfogadtuk intelmeit és nem követtük az őrszakasz példáját.

Fodor Zs. honv.