Fogyókúra

Egy hideg januári napon Punk főtörzsőrmester elvtárs levitte dédelgetett szakaszát a sportpályához. Elképzelhető, hogy a második szakasz is velünk tartott, de ebben nem vagyok biztos. Valami bemelegítő futást akart csináltatni velünk először, ezért a sapkát és a derékszíjat letetette velünk. Futottunk is vagy két kört, amikor sorakozót rendelt el. A sorakozó élénkségével nem volt megelégedve, ezért újabb köröket kellett futnunk. Szerinte a sorakozó megint nem sikerült, ezért újabb futás következett. Egy kör 400m volt. Aznap sorakozónk nem tudta Punk tetszését megnyerni, ezért a sorakozók és a futások véget érni nem akaró láncolata következett. A futópályát különlegesen megdolgozott hó borította, amely bokáig ért. Elöttünk már mások is futottak benne, de lépteik nyomán nem állt össze egy kemény kéreggé, ahogy az egy becsületes hótól elvárható lett volna, hanem egy inkoherens szürkés porréteggé alakult, amely lépéseink alatt engedett. Nagyon nehéz volt benne futni, amit hagyományos bőrcsizmáink tovább nehezítettek. Budapesten láttam ilyen havat meglehetősen ritkán a zebrák végeinél, ahol már csak gyalog jártak benne, de sokan. Punk parancsát követve hol futottunk, hol eredménytelenül sorakoztunk. Többen az összeesést fontolgatták. Visnyei (Visnyai?) Attila a közelemben lihegett, és azt suttogta, hogy kipurcanunk. Nyáron se volt annyira melegem, mint azon a januári napon. Szerencsére ez a foglakozás is véget ért, és egy másikra kellett elvonulni. Feltettük sapkánikat. A derékszíj feltvételekor mindenki csodálkozva tapasztalta, hogy egy esetleg két lyukkal beljebb kell húznia. Az egész kúra nem tartott tovább 45 percnél, de testsúlycsökkenés szempontjából páratlanul eredményesnek bizonyult.

Fodor Zs. honv.