Tátrai Vili apjának látogatása Börgöndön

Akkor se tudtam, hogy kitől vagy kiktől származott az ötlet, hogy hívjuk meg Tátrai Vili édesapját egy előadás tartására. El is jött és beszámolót tartott tapasztalatairól és kalandjairól. Egy jó humorú, határozott fellépésű, szimpatikus embert ismertem meg benne. Az elhangzottaknak sajnos csak töredékére emlékszem. A házigazda Sztankovics főtörzsőrmester volt. Erre a feladatra ő jobb volt, mint ütegünk többi vezetője. Tátrai Vili apját Vili bácsinak szólította.

Vili bácsi a Szovjetúnióban is megfordult. Egy ilyen alkalommal olyan helyen szállásolták el őket, ahol minden szobában volt hangszóró. Fellépéseik későn értek véget, ezért nagyon zavarta őket, hogy kora reggel nagy hangerővel megszólalt a hangszóró, amit nem lehetett kikapcsolni. Beszereztek egy csípőfogót és elvágták a hangszóró vezetékét. Távollétükben azonban kijavították a hibát, és másnap hajnalban ismét felébredtek a zajra. Ezek után nagyon eldugott helyen a vezetéknek csak az egyik ágát vágták át. Ezt a hibát is megtalálták és kijavították, és a következő hajnalban megint felriadtak. Végre valamelyikük megtalálta a helyes megoldást. Mivel a vezeték csak egy szimpla kéteres PVC-szigetelésű kábel volt, keresztben átszúrt rajta egy gombostűt és kiálló végeit lecsípte. Így rövidzárt csinált, és a hangszóró elhallgatott. Ezt a hibát nem találták meg. A következő napokban végre kialhatták magukat. Vili bácsi ezt a módszert ajánlotta nekünk is mint biztos megoldást az ilyen esetekre.

Angliában is járt. Ott volt egy kisebb karambolja, amelyben senki nem sérült meg, csak a kocsikban esett kár. A másik kocsban többen is voltak. Vili bácsi attól tartott, hogy majd bemutatják rajta bokszoló tudományukat. Nem az történt. A másik kocsi vezetője teljes nyugalommal elkérte Vili bácsi adatait. Vili bácsi csak elmondta neki, de az illető elhitte, hogy nem hamis adatokat kap. Vili bácsi kijelentette, hogy az angol már egy felnőtt nép.

Magyarországi élményeiről is beszélt. Az egyik az volt, hogy a háború végén a harcok befejezte után feleségével szétnéztek a lerombolt Budapesten. Akkor az az érzésük támadt, hogy a város aligha tud újjá épülni. Örömmel látta, hogy mégis újjá épült.

Egy időben rendszeresen utazott valahová. Egy ilyen alkalommal jóleső érzéssel fedezte fel, hogy az egyik állomáson egy kisebb virágoskertet csináltak. A virágoskert egy darabig megvolt. Egyszer azonban azt látta, hogy egy disznó turkál benne, és senki nem zavarta ki onnét a disznót. A virágoskert utána úgy maradt összeturkálva. Azzal fejezte be, hogy hány virágoskertet létesítettünk már, de mindig akadt egy disznó, amely abba belement turkálni, és nem akadt senki, aki a disznót kizavarja belőle.

Vili bácsi távozásakor a laktanya kapusainál felejtette személyi igazolványát. Persze a kapuügyeletesek is vétkesek voltak a dologban. Nekik oda kellett volna adniok a személyi igazolványt, de ők is elfelejtették. A megoldás az lett, hogy Vili kapott egy vagy két nap szabadságot, hogy vigye haza a személyi igazolványt.

Fodor Zs. honv.

Hadihelyzet a HM-ben, 5 év óta obsitosok vagyunk, 57. év után leírva

Öreg Fiúk!

Az alábbi levélváltás alakult ki Ideghes és köztem.
Téringert és Fodort is kérdeztük, FZS azt mondja, ő sem kapott obsitoslevelet,
Rocco még nem válaszolt. Most kérdezlek Benneteket, hogy álltok ezzel a dologgal?

Nehogy pl. ma, mikor háborús helyzet alakult ki, mert víz öntötte el a Hadügyminisztérium Balaton utcai épületét, még véletlenül behívjanak mindannyiunkat, akik ezek szerint aktív állományban vagyunk!
:-)

T-Bandi

Erre Ideghes:

Jó!

De hová küldted?

Nekem aszonták, hogy írjak egy levelet a levétárrukba,
oda a Bem térre. Odaírtam, s megküldték. Szerintem forszírozni
kéne.

Bár a nyugdíj végzés azt írja, hogy azon változtatni nem
lehet, de sztem ezt csak ijesztegetésbül teszik. Ne hagyd
magad!

i

Erre én:

Kedves ideghes,

ezt így engedelmeddel beleteszem a bloggunkba,
különösen, ha esteleg teringeri meg az a bajtársunk, aki a Nett Verizon
női nevet vette fel az Óperencián túl, szintén esetleg hozzáteszi a magáét.

Én a magam részéről halkan emlegetem a szentkúti
búcsúban elveszett szekeremet, lószerszámomat, hogy nekem akkor meg vajon miért nem mutatták ki percre pontosan
a lehúzott tizenegy hónapot a nyugdíjamho?

T-Bandi

Erre Máthé Dénes :

Bandi!
Nekem sincs obsitom!
De nem azér, mer', mint Rocco bajtárs, elittam volna, hanem mer' mint Neked is, nem jött.
Azt azé' töredelmesen bevallom, hogy egyszer, úgy 1972 őszén, mikor a nov.7-e háromnapos ünnep, és gyönyörű idő volt, behívtak.
Végig is masíroztatott, szégyenszemre engem sokadmagammal, a tartalékos őrmestert(!) egy krumplivirágos, a Fehérvári út Bartók B.-út, Kosztolányi Dezső tér hétfői közönsége előtt. Hát aztán a barátságos kieg. Parancsnokság (mára Kálvin kiadó) szuterén helyiségében elüldögéltük a napot, közbe-közbe el-elhívtak egy-egy nevet közülünk. A maradékot aztán hazaküldték, így engem is. Ezután tovább nem molesztáltak. De a juss, juss, ami jár az jár. Ha obsit, akkor legyen obsit, ahogy a krumplileves pedig legyen krumplileves. Mindenestre, a nyugdíjadato=
khoz percre pontos adatokat küldtek.
Kiváncsi vagyok Fodor bajtársnak az Óperencián túlra elküldt=
ék-e??
Fogalkozástra elvonulni!
i


Aztán bejött Teringero , Rocco Stefano válasza:

----- Original Message -----

From: "teringer istvan" <teringeri@vipmail.hu>

To: "Tokai András/Flóra" <tokai@externet.hu>; <travelphoto@t-online.hu>; "Szabo_Tibor" <szabo@jgypk.u-szeged.hu>; "Dr.K.Dobos" <karl-dobos@versanet.de>; "Láng László" <langok@vnet.hu>; <gl145os@t-online.hu>; <m.batki@freemail.hu>; "Lajos Szendro" <lszendro@prodigy.net.mx>; "ZSOLT FODOR" <fodorzs@verizon.net>

Sent: Wednesday, May 14, 2008 1:20 PM

Subject: Re: Fw: Abschied=Obsit, lapulevél

Öreg Fiúk!
A megszólítás nagyon tetszik,az van,hogy kb.2 hónapja ÉN írta=
m,vszínű,hogy fél hubiért pocsékba ment az obsitos papírom,gond=
olom,55 éves koromban kaphattam,vmilyen oklevél szerű irat volt,megk=
öszönték szolgálatomat.A nyugdíjhoz éveket igazoló iraton nek=
em szerepel a 11 hónap,most nem keresem elő,hogy pontosan mennyi.
További szép napot,üdv:Tréning Rocco

Fodor is írt, Amarikából, hogy ő se kapott, de nem érdekli.

Végül Gulyás Lajos, Schulz zárta le a mint látszik, teljesen fölösleges kérdezősködést:

--------------------------

A hatályos honvédelmi törvény szerint 57. éves kora után mindenki automatikusan
leamortizálódik.
Úgyhogy nyugi.
Tokai

A Cowboy

Hadd írjam a nevét Kovbojnak, mert Börgöndön a T ütegeseken kívül kevesen írták volna szabályosan. Ezen kívül mindenki Kovbojnak hívta, és talán a Kovboj jobban illett rá, mint a Cowboy. Kovboj igazi neve Szabó Kálmán volt. Az elhárító tiszt, Béndek őrnagy volt a nagybácsija, ami egyes csínyjei után jól jött neki. Továbbszolgáló tizedes volt, amikor először láttuk. Később szakaszvezető lett, majd ismét tizedes, majd ismét szakaszvezető. Ez a rangfokozati fluktuáció jellemző volt rá. Azért lett Kovboj, mert megszállottan szeretett lövöldözni. Székesfehérváron az egyik vendégőben lelőtte a csillárt. Egyszer a Székesfehérvárról a laktanya felé vezető úton az egyik KRESZ-táblát használt céltáblának. Ez úgy történt, hogy motorral a tábla felé robogva lőtt a táblára, majd visszafordult és megint lőtt. Ezt addig ismételte, amíg ronggyá lőtte a táblát. Egyik este ugyanezen az úton motorozott vagy biciklizett és úgy találta, hogy a szembe jövő traktor fényszórója az ő szemébe világít. Előkapta pisztolyát és kilőtte a traktor egyik reflerktorát. A traktoros nagyon megijedt, mert azt hitte, hogy őt akarta valaki lelőni. Bepanaszolta Kovbojt. Kovbojt az ilyen esetek után szokták lefokozni.

Kovboj egy magas csontos fickó volt. Ugyanolyan egyenruhája volt, mint a tiszteknek, de a vállán csak csontcsillagok voltak vátozó számban. Sapkája neki is nagyon jellegzetes volt. Talán még úgyabbul nézett ki, mint Ács Ákos sapkája Ideghes leírásában. Kovboj jelentkezett Vietnamba önkéntesnek. Emberhegy százados azt mondta róla, hogy ő biztonságban érezné magát, ha Kovboj fedezné a hátát.

Nekünk nem sok dolgunk akadt Kovbojjal. Büky Dénesnek volt vele egy incidense. Egyik étkezés után Büky egy szelet kenyérrel igyekezett kifelé az étkezdéből. Kovboj ezt észrevette, és rászólt, hogy egye meg a kenyeret helyben, ne vigye a körletbe, mert az nem étkezde. Büky erre megkérdezte: “Miért, ez talán az?” Kovboj válasza az volt, hogy ha majd ő konyhaügyeletes lesz, Büky pedig konyhamunkás, akkor gondja lesz rá, hogy ebből a disznóólból étkezde legyen. Másnap a parancskihirdetési foglalkozás alkalmából Eperjesi kérdőre vonta Bükyt. Ő már úgy tudta, hogy Büky nevezte a legénységi étkezdét disznóólnak. Büky ezt erélyesen cáfolta. Eperjesi erre elbizonytalanodott és csak annyit mondott, hogy a Szabóval vigyázni kell. Az ügy ezzel lezárult.

Egyik alkalommal, amikor őrségbe léptünk, a HÜTI bejött az őrszobára és azt mondta, hogy nehogy mi is azt csnáljuk, amit a kommendáns üteg őrszakasza. Mi akkor még nem tudtunk semmit, ezért elmondta, hogy mi történt. A laktanya kerítésén kívül elég közel a laktanya kapujához volt egy varroda. Az őrszobától jól oda lehetett látni. Itt a hivatásos és továbbszolgáló állomány több tagjának a felesége dolgozott, de dolgoztak mások is. Az mások közé tartozott Borbélyné, aki ugyancsak összebarátkozott az őrszakasszal. A rend az volt, hogy amikor a műszak végeztével Borbélyné az állomás felé indult, a támlás beszólt az őrszobába, hogy megy a Borbélyné. Ekkor a pihenőből, aki éppen soron következett, egy köpennyel felszerelkezve kisunnyogott az őrszobából, a kerítés mellett elfutott az 1-es őrhelyig, annak közelében átbújt a kerítés alatt, és Borbélyné kitárt karjaiba érkezett. Az illető Borbélynét egy kukoricásban vagy búzatáblában lefektette, majd visszaosont az őrszobába. Ez a rendszer működött egy ideig. Egyszer azonban Kovbojnak valami gyanús lett. Borbélyné távozása után várt egy darabig, majd biciklire pattant és utána kerekezett. Tetten is érte Borbélynét az egyik őrrel. Ebből botrány lett. Az őrszakaszból a vétkesek fogdába kerültek, Borbélynét kirúgatták, Kovbojt pedig éberségéért megdícsérték. Arról nem szólt a fáma, hogy ki és hogyan fedezte fel a Borbélynében rejlő lehetőségeket. Rossz nyelvek szerint Kovbojt irígység és bosszú vezette, mert Borbélyné vele szóba se állt. Mi jót nevettünk a HÜTI elbeszélésén, megfogadtuk intelmeit és nem követtük az őrszakasz példáját.

Fodor Zs. honv.

A kapca

A sok furcsa megpróbáltatás közül nekem a zokni-tilalom és a kapcaviselési kötelezettség volt a legnagyobb szivatás a seregben.
Emlékeztek, akárhányszor próbálta az ember azt a szegetlen - helyes! nehogy a szegés dörzsöljön - vászonnégyzetet a legnagyobb gonddal föltekerni, pár méter gyaloglás, netán futólépés után mekkora tekervények keletkeztek a kapcán?
Szerintem a Régeni - Toprongy honvéd - lábfájásai is kifejezetten csak azért keletkeztek, hogy engedélyt szerezve az állandó tornacipőben történő csoszogáshoz, ne kellessen neki ( ezt a kellessent is Hmvh-n vagy Böröndön tanultam) soha, de soha kapcát tekernie.

Mellyhez hasolló szép emlékeket kívánok.

T-András 02336 táv. berend. főkez.

Apropó! !Titeket már valaha leszereltek? Én még várom az obsitoslevelet. T-A.

Fogyókúra

Egy hideg januári napon Punk főtörzsőrmester elvtárs levitte dédelgetett szakaszát a sportpályához. Elképzelhető, hogy a második szakasz is velünk tartott, de ebben nem vagyok biztos. Valami bemelegítő futást akart csináltatni velünk először, ezért a sapkát és a derékszíjat letetette velünk. Futottunk is vagy két kört, amikor sorakozót rendelt el. A sorakozó élénkségével nem volt megelégedve, ezért újabb köröket kellett futnunk. Szerinte a sorakozó megint nem sikerült, ezért újabb futás következett. Egy kör 400m volt. Aznap sorakozónk nem tudta Punk tetszését megnyerni, ezért a sorakozók és a futások véget érni nem akaró láncolata következett. A futópályát különlegesen megdolgozott hó borította, amely bokáig ért. Elöttünk már mások is futottak benne, de lépteik nyomán nem állt össze egy kemény kéreggé, ahogy az egy becsületes hótól elvárható lett volna, hanem egy inkoherens szürkés porréteggé alakult, amely lépéseink alatt engedett. Nagyon nehéz volt benne futni, amit hagyományos bőrcsizmáink tovább nehezítettek. Budapesten láttam ilyen havat meglehetősen ritkán a zebrák végeinél, ahol már csak gyalog jártak benne, de sokan. Punk parancsát követve hol futottunk, hol eredménytelenül sorakoztunk. Többen az összeesést fontolgatták. Visnyei (Visnyai?) Attila a közelemben lihegett, és azt suttogta, hogy kipurcanunk. Nyáron se volt annyira melegem, mint azon a januári napon. Szerencsére ez a foglakozás is véget ért, és egy másikra kellett elvonulni. Feltettük sapkánikat. A derékszíj feltvételekor mindenki csodálkozva tapasztalta, hogy egy esetleg két lyukkal beljebb kell húznia. Az egész kúra nem tartott tovább 45 percnél, de testsúlycsökkenés szempontjából páratlanul eredményesnek bizonyult.

Fodor Zs. honv.

Eluralkodott a tréhanencia

Bajtársak! Riadó!

Eluralkodott a trehanencia(Eseteleg tréhanencia)!

Hogy lehetne tuningolni a beírási kedvet?

Mi van a Robi bajusszával, hát a Régeniével?? Robi lesz szíves ráérni!

Brumi kegyeskedjék leírni, hogyan próbáltunk meg mi ketten síversenyzőként részt venni a hadseregbajnokságon!

Rögzíttett-e a hmvh-i fürdőzésünk(heti egy alkalom meleg víz) ködében Bunkóczi tizedes tiszteletére énekelt Bunkócska szovjet népdal története??

Hol vannak a hiányzók??

… mikor lesz a T-nap??

..háromig számolok ..kettőésfél..!

i

Ja a kedvenc könyvek listája sztem:
Totyi, már Hmvh-n ezzel gyötört mindenkit: Ki olvasta a Tatárpusztát!
Erre Brumi: ki olvasta a Billiárd fél tízkor-ral tromfolt, majd ő vagy valaki más a Legyek urát is bedobta.(Megjegyzem, Golding másik műve, amit olvastam a Torony rendkívül silány ügy.)

Az a Áramvonalas .. Sztem akkor még nem jelent meg.
Foglalkozásra elvonulni!

Szerző: ideghes,

távmondatot vette, bejegyezte: T-András

Pallagi Totyi fiának, Péternek e-mailje

Pallagi Péter, Totyi fia írta nemrég az ezután következő kép küldésekor:

"A blogjukat olvasgatom, amikor van időm, egyébként ma találtam rá. Továbbiakban is folyamatosan olvasni fogom, szép, érdekes dolgokat tudok meg belőle. Öröm olvasni Apukámról írt elismerő soraikat. Emellett óriási megtiszteltetés, és köszönöm, hogy felvették az ő nevét. Ez méltó elismerés egy olyan embernek, aki nem harsogva, vagy teátrálisan volt jóember. Én őt maximálisan ilyennek láttam, így önigazolásként, az Édesapám iránti elismerésként fogom fel ezt a dolgot.

Ha Édesapám "sztoriját" (Futkosó, letartóztatás) az Önök szemszögéből pontosan megismerhetném, az nagyon jó lenne. Apukám mesélt róla, de azt hiszem érthető módon nagyon részletesen nem szeretett beszélni róla. Ugyanakkor kemény dolgokat is említett, az akkori rendszer és egy ilyen börtön "életéről". Ez őt egész életére kihatóan megviselte..."

Nos, akkor, egykori bajtársak és barátok, rajta, írjatok Totyiról. Meg persze másokról is, magatokról is.


Üdv: Tokai

Totyi és Brumi