Tisztelgés - kerékpáron

A triál- és mountainbike korszakon innen, a velocipéd próbálkozásokon túl, a Csepel kerékpárok hőskorában csodálhattuk meg, hogy Vitéz Gábor honvéd menetiránynak háttal is tud biciklizni.
Valahonnan szerzett egy zörgő sárhányójú kerékpárt, amely már önmagában elismerésre méltó tett volt, hiszen laktanyán belül ez „szolgálati jármű”-ként volt nyilvántartva. Ezzel a biciklivel karikázott körbe-körbe a kantin és a T-üteg körlete környékén, bemutatva trükkjeit. Bemutatóját hangos tetszésnyilvánítás kísérte a nápolyit ropogtató, sört kortyolgató katonatársak részéről.

Az ováció hangja (vagy csak a híre) az ügyeletes tiszthez is eljutott. Csüti Csaba azonnal kerékpárra pattant, hogy személyesen ellenőrizze, miféle rendbontás készülődik ismételten a T-üteg házatáján.

A két kerékpáros találkozójára a kantin és a körletünk közötti egyenes útszakaszon került sor. Csüti Csaba meglepetten látta, hogy egy katona háttal a menetiránynak kerékpározik éppen vele szemben. Vitéz Gábor honvéd is látta a közeledő-közlekedő elöljárót, és amikor egyvonalba ért vele, vigyázzba vágta magát a biciklin és tisztelgett az ügyeletes tisztnek. Rezzenéstlenül állt az egyik pedálon, és olyan méltósággal gördült tova, mint Czinege Lajos vezérezredes az ünnepi díszszemlén a szolgálati nyitott „Csajkában”. Az ügyeletes tiszt reflexszerűen fogadta a tisztelgést, de ehhez el kellett engednie jobb kezével a kormányt, és ez a mozdulat megbontotta a kényes egyensúlyt, amellyel eladdig uralta szolgálati járművét. Ráadásul tekintetével követte a tisztelgő-távolodó katonát. A kerékpár kormánya szitálni kezdett, és a szolgálati jármű ökörhugyozásra hasonlító pályára tért, megcélozva az út mentén futó vízelvezető árkot. Csüti Csaba idejében kapcsolt, és egy gyors mozdulattal visszaszerezte az irányítást a biciklin, mielőtt még az árokba bucskázott volna a népes nézősereg szemeláttára.

Az árok közeledésének másodpercében született meg benne az elhatározás, hogy mégsem áll meg a T-üteg körleténél, hogy ráncbaszedje a bámészkodókat, hanem továbbkarikázik, mintha valahol máshol várna rá halaszthatatlan feladat.
Kanyó Feri