Bajtársak!
Hogyan lettem légvédelmi tüzér?
1. Case irreal
Gyermekkoromban a nyarakat nagymamánál töltve, napjaink egy részét a gazdaság felügyeletével is kellett múlatnunk. Egyik feladatunk volt az aprójószágok ellenőrzése,ellátása, akikre a ragadozómadarak az égből, körözve fenték éhes csőrüket. Az elhárítás abból állt, mit rövid kiképzésünk után(vizsga nem volt) könnyen megtanultunk, hogy teli torokkal kellett ordibálni "Kuréja"(Solt, Bács m. 1950-es évek). Hogy ezért-e vagy másért, de az elhárítás működött.
Ki gondolta volna akkor, hogy PA-kabinos leszek egyszer Börgöndön(2900T).
2.Case potential
1960-as évek elején nővéreim udvarlóival a 49-es villamoson utazva,mondták: ők hallották, hogy újra behozzák az egyetemisták sorkötelességét, és egyetem előtt egy évet kell majd szolgálni. Nyilvánvaló 56-okán, egy darabig nem mertek a kommmunisták fegyvert adni az egyetemisták kezébe.
1964 jan.-ban az Országgyülés megszavazta az új Honvédelmi törvényt az előfelvételis(ezt szintén akkor találták ki gyorsan) katonáskodással együtt.
Nővérem 1962-ben férjhez ment és a Körtér 15-be, sógoromékhoz költözött, lakásunktól, az Eszék utcától két saroknyira. Egyszer 1964-elején azt mondja sógorom, utánad érdeklődtek a mi házmesterünknél.(Azért látszik a kifinomult felderítési technika, nem a saját házmesterünknél vizslattak, az biztos nem mondta volna el nekünk e tényt.)
1964 aug. eleje: postai értesítés: előfelvételit nyert, majd nem sokkal később behívó.
3. Case real
1964-1965 Hmvh, Börgönd, titoktartás aláírása, ami sztem több volt mint 12-év.
Első hazamenetelünk után Hunya(?) elhárítótiszt elé kellett járulnuk. Hogy, hogy is volt, mint is volt otthon, kérdezték-e s netán tudták-e milyen fegyvernemnél vagyunk?
Hát én rávágtam bizony anyám tudta. Na rögtön faggatni kezdett(fene barátságosan, akkor azt hiszem nem kellett jelentenemeket mondogatni), el is mondtam az igazat, hogy édesanyám háztartásbeliként, mint rendszeres sorbanálló (főleg csütörtökön hajnalban a Fehérvári úti piacon, amikor és csak akkor és ott lehetett friss disznóhúst, combját, kapni) hallotta valamelyik sorstársától, mikor szolgálatom földrajzi helyét megmodta(az ugyebár nem volt titok). És ez így volt igaz! (A sorbanállás ténye, a heti egyszeri disznóhúshoz jutás valósága nemigen karcolta elhárító et.-nkat, pedig emlékeim szerint annak szántam.)
Azt persze nem tettem hozzá, hogy kisebbik nővérem vőlegénye, ki szintén akkor volt katona Fertőszentmiklóson, mint távolfelderítő lokátoros, már beavatta a családot e nagy titokba. Persze őket is hasonló kötelezettség terhelte.(Ugye észrevettétek, hogy le se írtam a fegyvernemet!)
Csak annyit még, hogy amikor azokat az áramköri rajzokat tanulmányoznunk kellett, akkor végimenve a jel útján eljutottunk odáig,"és akkor behúz a ROM(ez így volt nagybetűvel írva!!) relé,akkor az volt a folytatás: és elindul a GYÁRTMÁNY! S amikor a laktanyában ballagtunk a b-i lé.tü. üteg magas betonkerítése mellett, akkor a beavatottak tudós biztonságával, halkan, mondtuk egymásnak:Mögötte van a gyártmány!
Hogyan lettem Ideghes?
A beírások, több helyen emlékeznek úgy, hogy a kulturális ellátás jó volt, erre példa a Totyi által már Hmvh keresett Tatárpuszta, és asszem a Brumi preferálta Billiárd..(sztem ez nem volt olyan jó , mint az előző)
Megtalálása a laktanyai könyvtárban. De a filmek is jók voltak, szovjetre alig emlékszem. Egyszer vetítettek egy kolosszális angol szatírát, melyben a londoni rendőrséget, és az alvilágot is jól átveri egy alak. Sem a rendőrség, sem pedig az alvilág nem ismeri a nagyot kaszáló tettest. Ezért a rendőrség tárgyalni hívja a bűnözői kör vezetőit, kiknek egyik tagja az Ideges. Ennek fele arca-szeme állandóan rángatódzott. Kifelé menet Móka koma látva utánzásomat rámragasztotta e sokáig fungáló nevet. Az igaszság az, hogy tényleg ideges voltam, mert amikor valamiféle ügyeletesi szolgálatba kerültem és feladatom lett társaim munkára való kijelölése, akkor bizony sokszor nem tudtam mit tegyek, s bizony idegeskedtem.
Egyéb történetek
Szobavizit.
Egyszer(Na jó kétszer) B-n valamiért ránk szálltak, és gyors szobavizit lett. Á.Ástb. Vezette a mókát-persze volt olyan éle is a dolognak, vélem, hogy majd P.-t lejáratja, nehogy má az is emelkedjen.
Akkor éppen nekem volt legjobb állapotban a ruhám, és bár az ágyak elhelyezkedéséből nem nekem kellett volna előre állnom, a szűk ágyak között én voltam face to face e pribékkel, tányérsapkájával.(A mögöttem levők meg alig látszottak, mert egyrészt elég sötét volt, másrészt a szűk hely miatt egymást takartuk.) Robi állt mögöttem, szinte láthatatlanul..
Robi, bár hangja kicsit magasabb volt az átlagnál, küllemre inkább férfias (Bajúszáról, mint örök vitaforrásról ha nem ír, én lerántom a leplet!) volt mint lányos, és közismerten heteroszex. Na ez a drága bajtárs mögöttem szinte csukott szájjal, szinte hangtalanul, de sajnos az én dobhártyámnak még érzékelhetően elkezdi:
"Szép fiú légy enyém!" egy trubadúr hangján. De míg a szemle folyt, őbelőle jött ez a szöveg. Nekem persze állnom kellett a kihívást, márhogy nem röhögök fel hangosan.(Utána persze röhögtünk.)
A politikai tiszttel
A vizsgák felé járhattunk és kivételesen vasárnap benn voltunk a kööőőrletben. Az ágyakon heverésztünk olvasgattunk. Egyszer megfelelő folyosói ordítozás(elöljáró, meg mifene) után belép a pol.tiszt. Mint Csüti.
Ez ember egy kicst habókosnak tűnt a többihez képest, sőt bizonyos valódi jámborságot mutatott. Őt például igen nagy szeretettel ordítozták le a töltésről a katonák, bár tudták kilétét, mit akkor ő ott felfedett, de őrségben az őr volt az úr, s bizony teljesítette az őrtoronyból szóló parancsot. Úgy tudom, ezekért az ügyekért bosszút sohsem állt.
Szóval belép hozzánk, persze mindenkit kitör a frász, hogy itt a balhé, de neki éppen beszélgethetnéke támadt, s mivel megint én voltam elől, hát nyájasan belekezdett, hogy miről szólt a dolog már nem emlékszem, csak arra, hogy mögöttem Csikósmiklósgábor felébredve a Robiéhoz hasonló módon, ilyesféléket mondogatot, :Hagyd rá, hülye szegény stb. Aztán Csmg hírtelen engedélyt kért a távozásra, amit e jámbor lélek megadott, később a bennszorult többiek is egyenként így tettek, míg végül egyedül maradtam, de szerencsére aztán ő is kiment. Utána, meg engem rázott a röhögés.
Ez az alak volt, aki valamilyen gyűlésen, ünnepségen(?), mint hallottuk(nem velünk történt) a jelenlévő CSAPATZÁSZLÓT az őr kezéből kiragadva azt a publikum előtt néhányszor meglengette, majd az egyik ott ülő katona kezébe adta, mondván TE is fogd, elvtárs! Állítólag több helyi vezért a szélütés kerülgette, de mert ő volt a politikai tiszt tehettek semmit.
i
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése