Ács Ákos és a Nolla (Kiegészítés Ideghes április 20-i bejegyzéséhez)

Ács Ákos a nollát hálókörletünk minősítésére használta leginkább. Azt mondta: “Nolla az egész hálókörlet. Nolla. Csak bele kéne szarni.” Ezt több alkalommal is mondta, de nem tette meg, hanem helyette egyszer felforgatta. Egyszer, amikor a délelötti foglakozások végeztével az elhelyezési körletünkbe vonultunk, a napos vagy az ügyeletes azzal fogadott minket, hogy bika járt a körletben. A háló katasztrófasujtotta területnek tűnt. Ács Ákos az összes éjjeliszekrényből mindent kiszórt és az ágyakat is felforgatta. Valószínüleg Punk is segédkezett neki. Azt is megnézték, hogy honnét mi került elő.

A bikajárást követő parancskihirdetési foglakozáson ütegünk teljes vezérkara megjelent. Ács Ákos vitte a szót. Ismét kidomborította a hálókörlet nollaságát, majd elemezte a kutatás eredményét. Először én kerültem sorra. Nálam egy kisebb cseresznyepálinkás üveget találtak, amely valószínüleg csalódást okozott nekik, mert már üres volt. Ha lett volna az üvegben pálinka, akkor azt az előírásoknak megfelelően el kellett volna kobozniok, és tartalmát a lefolyóba kellett volna önteniök. A Magyar Néphadseregben szeszes ital elkobzására számos példa akadt, de a kiöntésére egy sem. Az elkobzók azt hadizsákmánynak tekintették és megitták. Inkább pocsékba, mint kárba! Ács azt mondta, hogy nem tehet róla, de a pálikásüveg kicsúszott a kezéből. Cserepeit konstatáltam is.

Utánam Tokai Bandi következett. Nála egy Bibliát találtak. Ács Ákos elképedésének és értetlenségének adott hangot. Tokai Bandi előadta, hogy ő a Bibliát nem imádkozás céljára tartja, hanem azért, mert egy bölcsésznek a Bibliát alaposan ismernie kell. Epi papa (azaz Eperjesi) pedig azt a parancsot adta Tokainak, hogy vigye haza a Bibliát, amikor legközelebb hazamegy, mert az nem a néphadseregben rendszeresített olvasmány.

Ács Ákos legtöbbet azonban azon csámcsogott, hogy az egyik éjjeliszekrényből egy szaros és véres bugyi került elő. Részletesen leírta a kétféle szennyezés eredetét, és rápirított az illetőre, amiért ilyet egyáltalán a kezébe vesz és van pofája a körletbe bevinni. Az illető nevére sajnos nem emlékszem. Úgy rémlik, hogy Vitéz lehetett, de ez egyáltalán nem biztos. Az illető elmondta, hogy amit Ács bugyinak nézett, az csupán egy rongy, amivel ő bagarolt meg bokszot szokott kenni a csizmájára és a kimenő cipőjére. Ács Ákost nem tudta meggyőzni. Epi papa pedig hozzátette, hogy ne gyüjtsünk ilyen trófeákat.

Fodor Zs. honv.

Programajánló

Bajtársak!
A változatosság kedvéért, a "szines üvegcserepes kultúrprogramok" után látogassatok el frissen készülgető, állandóan bővülő weblapomra: http://www.travelphoto.eoldal.hu/.
Vagy akinek mindez kevés: www.picasaweb.google.com/kanyoferi
Nehogy már ne maradjak látogatók elmaradása nélkül! (Börgöndizmus)
Üdv: Kanyó Feri

Létüzérség, húsellátás és elhárítás a 60-as években

Ideghes újabb regényfejezetei a 60-as évekről:

Bajtársak!

Hogyan lettem légvédelmi tüzér?

1. Case irreal
Gyermekkoromban a nyarakat nagymamánál töltve, napjaink egy részét a gazdaság felügyeletével is kellett múlatnunk. Egyik feladatunk volt az aprójószágok ellenőrzése,ellátása, akikre a ragadozómadarak az égből, körözve fenték éhes csőrüket. Az elhárítás abból állt, mit rövid kiképzésünk után(vizsga nem volt) könnyen megtanultunk, hogy teli torokkal kellett ordibálni "Kuréja"(Solt, Bács m. 1950-es évek). Hogy ezért-e vagy másért, de az elhárítás működött.

Ki gondolta volna akkor, hogy PA-kabinos leszek egyszer Börgöndön(2900T).

2.Case potential
1960-as évek elején nővéreim udvarlóival a 49-es villamoson utazva,mondták: ők hallották, hogy újra behozzák az egyetemisták sorkötelességét, és egyetem előtt egy évet kell majd szolgálni. Nyilvánvaló 56-okán, egy darabig nem mertek a kommmunisták fegyvert adni az egyetemisták kezébe.

1964 jan.-ban az Országgyülés megszavazta az új Honvédelmi törvényt az előfelvételis(ezt szintén akkor találták ki gyorsan) katonáskodással együtt.

Nővérem 1962-ben férjhez ment és a Körtér 15-be, sógoromékhoz költözött, lakásunktól, az Eszék utcától két saroknyira. Egyszer 1964-elején azt mondja sógorom, utánad érdeklődtek a mi házmesterünknél.(Azért látszik a kifinomult felderítési technika, nem a saját házmesterünknél vizslattak, az biztos nem mondta volna el nekünk e tényt.)

1964 aug. eleje: postai értesítés: előfelvételit nyert, majd nem sokkal később behívó.

3. Case real
1964-1965 Hmvh, Börgönd, titoktartás aláírása, ami sztem több volt mint 12-év.
Első hazamenetelünk után Hunya(?) elhárítótiszt elé kellett járulnuk. Hogy, hogy is volt, mint is volt otthon, kérdezték-e s netán tudták-e milyen fegyvernemnél vagyunk?

Hát én rávágtam bizony anyám tudta. Na rögtön faggatni kezdett(fene barátságosan, akkor azt hiszem nem kellett jelentenemeket mondogatni), el is mondtam az igazat, hogy édesanyám háztartásbeliként, mint rendszeres sorbanálló (főleg csütörtökön hajnalban a Fehérvári úti piacon, amikor és csak akkor és ott lehetett friss disznóhúst, combját, kapni) hallotta valamelyik sorstársától, mikor szolgálatom földrajzi helyét megmodta(az ugyebár nem volt titok). És ez így volt igaz! (A sorbanállás ténye, a heti egyszeri disznóhúshoz jutás valósága nemigen karcolta elhárító et.-nkat, pedig emlékeim szerint annak szántam.)

Azt persze nem tettem hozzá, hogy kisebbik nővérem vőlegénye, ki szintén akkor volt katona Fertőszentmiklóson, mint távolfelderítő lokátoros, már beavatta a családot e nagy titokba. Persze őket is hasonló kötelezettség terhelte.(Ugye észrevettétek, hogy le se írtam a fegyvernemet!)

Csak annyit még, hogy amikor azokat az áramköri rajzokat tanulmányoznunk kellett, akkor végimenve a jel útján eljutottunk odáig,"és akkor behúz a ROM(ez így volt nagybetűvel írva!!) relé,akkor az volt a folytatás: és elindul a GYÁRTMÁNY! S amikor a laktanyában ballagtunk a b-i lé.tü. üteg magas betonkerítése mellett, akkor a beavatottak tudós biztonságával, halkan, mondtuk egymásnak:Mögötte van a gyártmány!

Hogyan lettem Ideghes?

A beírások, több helyen emlékeznek úgy, hogy a kulturális ellátás jó volt, erre példa a Totyi által már Hmvh keresett Tatárpuszta, és asszem a Brumi preferálta Billiárd..(sztem ez nem volt olyan jó , mint az előző)

Megtalálása a laktanyai könyvtárban. De a filmek is jók voltak, szovjetre alig emlékszem. Egyszer vetítettek egy kolosszális angol szatírát, melyben a londoni rendőrséget, és az alvilágot is jól átveri egy alak. Sem a rendőrség, sem pedig az alvilág nem ismeri a nagyot kaszáló tettest. Ezért a rendőrség tárgyalni hívja a bűnözői kör vezetőit, kiknek egyik tagja az Ideges. Ennek fele arca-szeme állandóan rángatódzott. Kifelé menet Móka koma látva utánzásomat rámragasztotta e sokáig fungáló nevet. Az igaszság az, hogy tényleg ideges voltam, mert amikor valamiféle ügyeletesi szolgálatba kerültem és feladatom lett társaim munkára való kijelölése, akkor bizony sokszor nem tudtam mit tegyek, s bizony idegeskedtem.

Egyéb történetek

Szobavizit.

Egyszer(Na jó kétszer) B-n valamiért ránk szálltak, és gyors szobavizit lett. Á.Ástb. Vezette a mókát-persze volt olyan éle is a dolognak, vélem, hogy majd P.-t lejáratja, nehogy má az is emelkedjen.

Akkor éppen nekem volt legjobb állapotban a ruhám, és bár az ágyak elhelyezkedéséből nem nekem kellett volna előre állnom, a szűk ágyak között én voltam face to face e pribékkel, tányérsapkájával.(A mögöttem levők meg alig látszottak, mert egyrészt elég sötét volt, másrészt a szűk hely miatt egymást takartuk.) Robi állt mögöttem, szinte láthatatlanul..

Robi, bár hangja kicsit magasabb volt az átlagnál, küllemre inkább férfias (Bajúszáról, mint örök vitaforrásról ha nem ír, én lerántom a leplet!) volt mint lányos, és közismerten heteroszex. Na ez a drága bajtárs mögöttem szinte csukott szájjal, szinte hangtalanul, de sajnos az én dobhártyámnak még érzékelhetően elkezdi:

"Szép fiú légy enyém!" egy trubadúr hangján. De míg a szemle folyt, őbelőle jött ez a szöveg. Nekem persze állnom kellett a kihívást, márhogy nem röhögök fel hangosan.(Utána persze röhögtünk.)

A politikai tiszttel

A vizsgák felé járhattunk és kivételesen vasárnap benn voltunk a kööőőrletben. Az ágyakon heverésztünk olvasgattunk. Egyszer megfelelő folyosói ordítozás(elöljáró, meg mifene) után belép a pol.tiszt. Mint Csüti.

Ez ember egy kicst habókosnak tűnt a többihez képest, sőt bizonyos valódi jámborságot mutatott. Őt például igen nagy szeretettel ordítozták le a töltésről a katonák, bár tudták kilétét, mit akkor ő ott felfedett, de őrségben az őr volt az úr, s bizony teljesítette az őrtoronyból szóló parancsot. Úgy tudom, ezekért az ügyekért bosszút sohsem állt.

Szóval belép hozzánk, persze mindenkit kitör a frász, hogy itt a balhé, de neki éppen beszélgethetnéke támadt, s mivel megint én voltam elől, hát nyájasan belekezdett, hogy miről szólt a dolog már nem emlékszem, csak arra, hogy mögöttem Csikósmiklósgábor felébredve a Robiéhoz hasonló módon, ilyesféléket mondogatot, :Hagyd rá, hülye szegény stb. Aztán Csmg hírtelen engedélyt kért a távozásra, amit e jámbor lélek megadott, később a bennszorult többiek is egyenként így tettek, míg végül egyedül maradtam, de szerencsére aztán ő is kiment. Utána, meg engem rázott a röhögés.

Ez az alak volt, aki valamilyen gyűlésen, ünnepségen(?), mint hallottuk(nem velünk történt) a jelenlévő CSAPATZÁSZLÓT az őr kezéből kiragadva azt a publikum előtt néhányszor meglengette, majd az egyik ott ülő katona kezébe adta, mondván TE is fogd, elvtárs! Állítólag több helyi vezért a szélütés kerülgette, de mert ő volt a politikai tiszt tehettek semmit.

i

NOLLA! Szófejtés és egyebek Máthé Dénes Ideghestől

Bajtársak!
Majd elfelejtettem(ük) Á.Á. Álhdgy.et. Másik ragyogó, nyelvi elmeszüleményét a semmi alatti mennyiségek, minőségek(úgyám egyszerre kettős funkciójú) kifejezésére használt szavát(helyesen névszavát, nem tévesztendő össze a Népszavával, pedig némi hasonlóság feltételzhető) a NOLLÁ-t.

Ma is szinte jólesően borzongató remegést(majdnem azt írom idegességet) érzek szívem s gyomrom táján, ha felidézem korántsem szeretetteljes, ám férfiassan gonosz hangulatát e jelzőnek, főnévnek. Hiába, ifjuságunk e fénylően vitézlő napjai közben, sokszor kellett önvizsgálatot tartanuk, ha e harcedzett elöljárónk szigorú hangján(mint a szerelmes krokodilé)

így minősítette valami általunk gyarló módon tökéletesnek ítélt célszerű tevékenységünk eredményét. Azt is tudom, hogy e kitűnő katonai példaképünk valóban találó névszava majd mindegyikünket arra sarkalt, hogy magunk is igyekezzünk a megfelő helyen időben és térben, a megfellő szintaxisban használni azt. Úgy emléxem Héczei(y) tüzér ebben is vitte a primet.

I
Kérem a véleményeket!

Tisztelgés - kerékpáron

A triál- és mountainbike korszakon innen, a velocipéd próbálkozásokon túl, a Csepel kerékpárok hőskorában csodálhattuk meg, hogy Vitéz Gábor honvéd menetiránynak háttal is tud biciklizni.
Valahonnan szerzett egy zörgő sárhányójú kerékpárt, amely már önmagában elismerésre méltó tett volt, hiszen laktanyán belül ez „szolgálati jármű”-ként volt nyilvántartva. Ezzel a biciklivel karikázott körbe-körbe a kantin és a T-üteg körlete környékén, bemutatva trükkjeit. Bemutatóját hangos tetszésnyilvánítás kísérte a nápolyit ropogtató, sört kortyolgató katonatársak részéről.

Az ováció hangja (vagy csak a híre) az ügyeletes tiszthez is eljutott. Csüti Csaba azonnal kerékpárra pattant, hogy személyesen ellenőrizze, miféle rendbontás készülődik ismételten a T-üteg házatáján.

A két kerékpáros találkozójára a kantin és a körletünk közötti egyenes útszakaszon került sor. Csüti Csaba meglepetten látta, hogy egy katona háttal a menetiránynak kerékpározik éppen vele szemben. Vitéz Gábor honvéd is látta a közeledő-közlekedő elöljárót, és amikor egyvonalba ért vele, vigyázzba vágta magát a biciklin és tisztelgett az ügyeletes tisztnek. Rezzenéstlenül állt az egyik pedálon, és olyan méltósággal gördült tova, mint Czinege Lajos vezérezredes az ünnepi díszszemlén a szolgálati nyitott „Csajkában”. Az ügyeletes tiszt reflexszerűen fogadta a tisztelgést, de ehhez el kellett engednie jobb kezével a kormányt, és ez a mozdulat megbontotta a kényes egyensúlyt, amellyel eladdig uralta szolgálati járművét. Ráadásul tekintetével követte a tisztelgő-távolodó katonát. A kerékpár kormánya szitálni kezdett, és a szolgálati jármű ökörhugyozásra hasonlító pályára tért, megcélozva az út mentén futó vízelvezető árkot. Csüti Csaba idejében kapcsolt, és egy gyors mozdulattal visszaszerezte az irányítást a biciklin, mielőtt még az árokba bucskázott volna a népes nézősereg szemeláttára.

Az árok közeledésének másodpercében született meg benne az elhatározás, hogy mégsem áll meg a T-üteg körleténél, hogy ráncbaszedje a bámészkodókat, hanem továbbkarikázik, mintha valahol máshol várna rá halaszthatatlan feladat.
Kanyó Feri

Blogunkról a www.litera.hu is megemlékezik

Heló Fiúk,

Fodor Zsolt tüzér figyelmeztetése ellenére többek közt ezt írtam mai netnaplómba, ami a www.litera.hu -n késő estétől vagy holnap déltől lesz olvasható:

Vannak ugye furcsa koincidenciák, az első üzenet épp Amerikából jön, csak pár kilométernyire attól a helytől, ahová a fordítanivalómban nemsokára bele kell ugranom. Régóta kint dolgozó egykori katonatársam óv benne, nehogy beleírjam ebbe a netnaplóba, mit nosztalgiázunk össze az 1964/65-ös börgöndi légvédelmi rakétások blogján az immár 44 éve történt eseményeken.

Azért is beleírom. Nemcsak mivel az abszolút nyilvánosság híve vagyok, de a fölidézett, arra a korra nagyon is jellemző események kedvéért is. A blog több mint két hónapja nyílt, és a már rengeteg bejegyzés van benne. Az indulás szomorúan groteszk volt, mint annyi más történet életemben. Alig hogy páran megtaláltuk egymást az iwiw-en, akkor még blog nélkül, csak ezen az ismerőskereső micsodán ( mi is az iwiw.hu? Na jó, tudom, egy „szociális hálós szájt”, csak a rövidítése ilyen hangzatosan nemzetközi meg ki meg kicsoda) és e-maileken keresztül váltva üzeneteket, én azt találtam javasolni, nevezzük el magunkat „Pallagi Totyi emlékütegnek”. Ugyanis ezt a társunkat „futkosóra” küldték azért, mert megírta a szüleinek, hogy a hódmezővásárhelyi gyalogos alapkiképzés után Börgöndre megyünk légvédelmi rakétásnak. A futkosó egyfajta katonai fegyelmezőhely volt, olyan büntető laktanya, ahol a beutaltak csak futólépésben közlekedhettek, innen az elnevezés. Vegyük föl a nevét, hisz mindannyiunk helyett ő szenvedett. Totyit magát akkor még meg se találtuk, nem tudtuk, mi van vele. Egy óvatos és tapintatos társunk figyelmeztett, ne emlegessünk emléküteget, hisz biztosan él egykori barátunk. Ám mit tesz Isten, mire egy unokatestvére révén hírt kaptunk felőle, kiderült, épp azokban a napokban halt meg, súlyos betegségben. Nos erről is van szó a blogban: megrendülésünkről, a temetésről, de persze ezen kívül számtalan groteszk, utólag mosolygásra, hangos röhögésre ingerlő, vagy hát, mint szegény Totyi és más társaink halála, épp könnyekre indító eset idéződik föl benne. ( www.teuteg.blogspot.com ) És akkor két fotó, az egyiken Totyi (jobbról), a másikon már többen vagyunk. Én éppenséggel az, aki a vasútállomás padján üldögélve a kép közepén füstöt pöfékelek, ahogy a www.dokk.hu –n olvasható egyik versemben is áll: „mintha az öröklét füstölne orrlikunkban”.

T-András

Gyerekmondóka

Az őrszolgálatban tanúsított hősies helytállásunkat olvasgatva jutott eszembe az alábbi eset, amely valószínűleg soha sehol nem történt meg, csupán legenda és a hajdani katonatörténetek egyik vándormotívuma.
Hódmezővásárhelyen hallottam, hogy az egyik, csapatzászlónál őrt álló katonán beteljesedett a gyerekmondóka:
Katona bácsi haptákba,
Beletojt a nadrágba.
Az illetőt elkapta a szaporafosás, de az előírásokhoz tartva magát nem hagyta el őrhelyét ebben a szorult helyzetben sem. Elöljárói messzemenően értékelték helytállását, és új egyenruhát valamint jutalomszabadságot kapott.

Ezen felbátorodva, egyik katonatársa – akinek fájt a foga egy kis szabadságra – szintén beletojt a nadrágba ugyanazon az őrhelyen néhány héttel később. Őt viszont megfenyítették a csapatzászló meggyalázásáért.
Az utóbbi esetben valószínűleg darabosabb volt a „corpus delicti”.

Amennyiben igaz a történet, a neveket, alegységet, az intézkedő elöljárók rangját és beosztását valamint egyéb konkrétumokat Fodor Zsolt állomáskezelő, memóriász fogja - reményeim szerint - hamarosan közkinccsé tenni. Ha ilyen hozzászólás nem érkezik részéről, akkor nyugodtan a legendák körébe sorolhatjuk a történetet.
Kanyó Feri

Így őrködtünk

Így őrködtünk


Az őrszolgálat ellátására már Hmvh.-en kezdtek felkészíteni minket. Elvileg kívülről tudnunk kellett volna az őrszolgálati szabályzat első öt pontját. Ezt senki nem tanulta meg. Én csak annyira emlékszem, hogy a felállított őr kötött formájú harcfeladatot lát el. Az első mondat az őr definiciója volt.
Októberben egy esős és szeles napon Apatóczky a laktanyaudvaron szakaszunkat oktatónégyszögbe állította és hosszas előadást tartott az őrszolgálatról. Minekünk az AK-val a hátunkon kellett őt figyelmesen hallgatnunk A fegyverszíjat, amely ráadásul nem is volt bőrből, jobb kezünkkel markoltuk, jobb alkarunk vízszintes helyzetben volt. Az egész előadásból egy kukkot se jegyeztem meg. Először az járt a fejemben, hogy most az AK csövébe befolyik az esővíz, amitől az is és a gázátömlő furat is pillanatok alatt megrozsdásodik, amit vagy ki tudok pucolni, vagy nem, és majd megint téma leszek egy fegyverszemle után. Dobos és én mindig feddésben részesültünk a fegyverszemlék után. Azt se értettem, hogy minek kell nekünk az esőben állni, amikor tető alá is vonulhatnánk. Később azonban a kezem a fegyverszíjon egyre jobban és jobban fázott. Ráesett az eső, és a szél is fújta. A hőveszteséggel vérkeringésem nem tudott lépést tartani. Végül ott tartottam, hogy lesz, ami lesz, de én zsebredugom a kezem, mert nem bírom tovább. Oktatásunk azonban befejeződött mielött eddig a pontig eljutottam volna. Kipróbáltam, hogy elgémberedett kezemmel ki tudom-e biztosítani a géppisztolyt, de nem tudtam.
Börgöndön már őrködtünk is. Az őrség megkezdése elött kiosztották a lőszert, amit az úgynevezett töltőlécek furataiból kellett kifeszegetni. Egy lécen 70 vagy 72 db volt, ennyi fért egy tárba. A töltőléceket egymásra téve szokták tárolni, és a legalsóba a lőszer esetenként nagyon beleszorult, mert arra már nagy súly nehezedett. Egyszer Sebők/Sonkás egy ilyen töltőlécet fogott ki. Egy darabig feszegette, feszegette a lőszert, de az csak nem akart kijönni. Végül elfogyott a türelme és a töltőléc sarkával az asztalra vágott. Ez hatásos volt, de néhány töltény szétesett, és a lőpor kihullott belőlük. Sonkás ezt rögtön és szabályosan jelentette. Azt is hozzátette, hogy hajlandó kifizetni a tönkrement lőszert. Ebből a napostiszt botrányt kavart. Azt mondta, hogy Sonkás biztos szándékosan csinálta, mert a lőport tüzijáték készítésere akarta használni. Sonkás megmutatta neki, hogy a kiszóródott lőpor ott van a fegyverszoba kövezetén. A fickó ettől se csillapodott le. Nem emlékszem, hogy végül Sonkásnak fizetni kellett-e vagy sem.
Vitéz Gábornak olyan géppisztolya volt, amelyből kipotyogott a lőszer. Hogy a kipotyogást megakadályozza, az első néhány töltényt madzaggal kötözte bele a tárba.
Amikor készen voltunk, levonultunk az alakuló térre. Az összes többi szolgálatba lépő is ott volt. Délután 4-re kellett ott felsorakoznunk a napostiszt felügyelete alatt. 4 órakor megjelent a HÜTI, hogy eligazítsa a 24 órás szolgálatot. Itt mindenféle alakiasságok voltak, de arra nem emlékszem, hogy érdemben is történt-e valami. Olyasmire vélek emlékezni, hogy a HÜTI megkérdezte, hogy mindenki el tudja-e látni a szolgálatot, és esetenként egyeseknek bizonyos dolgokra parancsot adott. Ilyen volt az is, hogy Szovátai százados a CSÜTI-szoba elé rendelte a laktanyafogsággal fenyítetteket sánceszközökkel felszerelve. Egyik őrségünk elött már az alakuló téren voltunk, de még a napostiszt se volt ott, amikor valamelyikünk leejtette a géppisztolyát. A PPS a csövének végével ütközött a betonba, kinyílt, és belsejéből a mozgó alkatrészek kiestek. Az illető gyorsan összekapkodta a széthullott alkatrészeket, és villámgyorsan helyretett mindent. Ez nem volt nehéz, mert a PPS-nek rendkívül egyszerű felépítése volt. Az őrparancsnok észlelte a történteket és rámordult az illetőre: “Csókolja meg, b….a meg!”
Az eligazítás után leváltottuk a régi őrséget. Ez úgy történt, hogy felsorakoztunk az őrszoba elött és velünk szemben felsorakozott a régi őrszakasz az őrhelyeken állók kivételével. Az új őrparancsnok a réginek egy cetlin megmutatta a jelszót. Ezzel megtörtént az őrség átadása. Az első váltás a felvezetők vezetésével az őrhelyekre ment, hogy leváltsa a régi őrség harmadik válását, a második váltás pihenőbe került, a harmadik váltás pedig készültségbe. Két óra mulva az addig pihenőben lévők a felvezetők vezetésével kimentek az őrhelyekre leváltani az első váltást. Az első váltás készültségbe került a harmadik váltás pihenőbe ment. Két óra mulva ismét tovább léptünk. Az őrparancsnok esetünkben mindig a kommendáns ütegből egy tisztes volt. Eleinte a két felvezető is onnét kerültek ki, később már közülünk.
A készültségben lévők egy asztal két oldalán padokon üldögéltek. Sakkozni lehetett, de kártyázni nem. Arra már nem emlékszem, hogy katonai szabályzatokon és politikai műveken kívül egyebeket is lehetett-e olvasni. A pihenőben lévők a sapkát, csizmát és köpenyt tehették csak le. Egy vagy, két egymáshoz tolt széles priccsen aludt az egész társaság. A priccs bőrrel vont bevonva. Valami filc vagy ilyesmi volt a bőr és a deszka között, de elég kemény volt így is. A lőszerrel teletömött két tár a derékszíjunkon lógott a tártáskákban. Ez komoly súlyt jelentett, és nem volt szabad letenni. Nekem pont a gyomromat húzta legjobban a megterhelt derékszíj, ami egy idő után fölöttébb kellemetlenné vált. Mások is panaszkodtak emiatt.
Amikor éjszaka felköltöttek minket, hogy fáradjunk ki az őrhelyekre, én szédültem és hányingerem volt. Amikor kiléptünk a friss levegőre, mindjárt jobban éreztem magam. Mielött az őrhelyre indultunk, az őrszoba mögött lévő töltődombhoz vonultunk, és a PPS csövét a domb felé fordítva beletettük az egyik tárat. Amikor ezzel a művelettel elkészültünk, teljesen rendbejöttem és még csak álmosnak se éreztem magam. Amikor leváltottak bennünket, ugyanott szedtük ki a tárat a géppisztolyból.
A kaját kondérban hozták az őrszobára. Mire a harmadik váltás ehetett belőle, arra az már kihült. Ennek elfogyasztása komoly erőpróba volt.
A 24 óra számora őrségben gyorsan eltelt. Utána mindig nagyon piszkosnak éreztem magam. Miután a lőszert leadtam, rohantam mosakodni.
Őrségben volt néhány esetünk. Ezek némelyike nem egészen úgy rögzült a köztudatban, ahogy megtörtént. Ezek jellemző módon első őrködéseink közben történtek.
Molnár Imre éjszaka betelefonált az őrszobára, hogy ő egy villanást látott a 1059 objektuma irányából. Ezt később a dúsképzeletű bajtársak már úgy mesélték, hogy Molnár Imre atomvillanást látott. (Valószínüleg ívhegesztést végeztek arrafelé.) Az őrnek minden rendkívüli dolgora is figyelnie kellett. Például ha valahol tűz ütött volna ki, azt is jelentenie kellett volna.
Csikós ugyancsak éjjel betelefonált, hogy a pacik (sic) kiszöktek. Sonkás másnap már megesküdött rá, hogy ezt én telefonáltam be.
Minden őrhelyen volt egy reflektor, amit szükség esetén be lehetett kapcsolni és mind a vízszintes és mind függőleges tengelye körül forgatni is lehetett, de csak korlátozott szögelfordulással. Amikor Máthé honv. volt kint, akkor a reflektora minden előzetes figyelmeztetés nélkül leesett. Máthé rákiáltott, hogy “Állj, ki vagy!?” Tovább nem folytatta, mert rájött, hogy a selejt bosszújával van csak dolga. Nem vagyok meggyőződve róla, hogy ez tényleg így történt. Máthé Dénes első őrszolgálatai idején lehet, hogy ideges volt, de Ideghes még nem volt. Az csak később lett.
Az “állj, ki vagy!?” után, ha az illető nem állt volna meg, az “állj vagy lövök!” következett volna, és ha még akkor se áll meg az illető, akkor pedig a lövés. Egyes vagy sorozat, az már az őr belátására volt bízva.
Szokásban volt, hogy az ügyeletes tiszt ellenőrizte az őrséget. Ennek is megvolt a rendje. Egyedül nem mehetett oda az őrhöz. Legalább az őrparancsnoknak vagy az egyik felvezetőnek és a készültségből legalább az egyik embernek vele kellett mennie. Amikor egy ilyen alkalommal Büki Dénest ellenőrízték, az mindig úgy fordult, hogy géppisztolyának a csöve a HÜTI hasára szegeződjék, és mutatóujjával a sátorvasat babrálta. A szemtanúk szerint a HÜTI-t ez észrevehetően feszélyezte.
Tóth Béla őrszolgálatai elött többször is megígérte, hogy lő nekünk egy *HÜTIt/CSÜTIt. Ígéretét soha nem váltotta be. A legjobb alkalom erre az lett volna, amikor a HÜTI az őrséget ellenőrzi.
A csapatzászlónál külön őr állt egy kis dobogón. A csapatzászló a parancsnoki épület bejáratában volt elhelyezve egy vitrinben a hozzá tartozó okmányokkal együtt. Az egyiken Hegedűs Géza altábornagy aláírása volt látható. Ennek az őrnek fehér kesztyűje volt és sisakban kellett állnia, a nappali órákban némán, teljesen mozdulatlanul és vigyázz-állásban. A parancsnoki épületnek csak az egy bejárata volt, és parancsnokaink ez elött az őr elött jártak ki-be. Mindig tisztelegtek is. Ez ugyan a csapatzászlónak szólt, és nem az elötte álló őrnek. Az őr éjszaka lejöhetett a dobogóról, de a helyiségből nem mehetett ki. Neki nem kellett készültségben lennie, mindig pihenhetett, ha nem állt a csapatzászlónál. Én is őrködtem ott. Egyszer, amikor éppen némán és mozdulatlanul álltam, két polgári alkalmazott nő jött be, egy abrosszal letakart nagy ruháskosarat tettek elém és azt mondták, hogy vigyázzak arra is. Nehezen tudtam megőrizni a komolyságomat. Nagyjából tíz perc mulva visszajöttek, megköszönték, hogy vigyáztam a kosárra és kosarastól elvonultak. Így kaptam kosarat Börgöndön. Egy másik alkalommal hallottam, hogy az udvaron valaki a bejárat felé közeledik, majd lábujjhegyen jön tovább. Csizmában a lábujjhegy is zajos. Az illető végül hirtelen benyitott. Kispál százados mint HÜTI ravaszkodott ilyen módon. Arra volt kíváncsi, hogy csakugyan úgy állok-e ott, ahogy előírták. Röhögésemet alig tudtam visszafojtani.
Egyszer ködös időben éjszaka bemászott valaki a kerítésen. Akkor éppen Érsek Tibor állt azon az őrhelyen, amelyhez a kerítésnek az a darabja tartozott, de nem csinált semmit. A kommendás épülete elött történt a bemászás. Egy őrvezető észrevette a dolgot, és betelefonált az őrszobára. Onnét kirohantak, és elkapták az illetőt. Kiderült, hogy a fickó a kommendáns századhoz tartozott, de részeg volt, és nem mert a kapun bemenni. Érsek azt mondta, hogy a köd miatt nem látott semmit. Ebben mindenki elsőre megnyugodott, senki semmit nem kérdezett többet. Ha Érsek lelövi a fickót, akkor őt ugyan megdícsérték volna, de neki aligha volt szüksége ilyen dícséretre. Másrészt az rendkívüli esemény lett volna, méghozzá az egyik legsúlyosabb fajta, amitől mindenki félt. Ezért parancsnokaink hálatelt szívvel gondoltak Érsek Tiborra, habár ezt nem árulták el.
Egyik alkalommal valamiért a kerítésen való bemászás tilalmát tárgyaluk meg egymás között. Tátrai Vili rendkívül komolyan ennyit tett hozzá az eszmecseréhez: “Nem szabad bemászni a kerítésen? Ez érdekes.”
Amikor az E üteges Szadi őrvezető fogdás volt, egyik nap mi voltunk őrségben.
Az ünnepnapi őrségeket és egyéb szolgálatokat nagy előszeretettel osztották a T ütegre. Így karácsonykor is és Szilveszterkor is mi őrködtünk. Aki nem volt őrségben vagy más egyéb szolgálatban, az hazamehetett. A T üteg fele karácsonyra, másik fele pedig Szilveszterre tudott hazamenni. Ez éppen hogy csak sikerült. Többek között azért, mert Láng Laci/Robi alighanem ekkor vállalt lázasan őrszolgálatot. Volt egy szabály, hogy ha valaki szolgálatban volt, akkor 4 óra pihenőidő járt neki, és a következő 24 órában nem lehetett szolgálatba vezényelni. Ezt a szabályt karácsonykor és Szilveszterkor egymás kedvéért megszegtük.
Utolsó őrségeink egyikén a 3-as őrhelyen álltam, ami egy őrtorony volt. A déli órákban azt láttam, hogy egy gyerek közelít a kerítés felé azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy bebújik alatta. Azt elhatároztam, hogy nem fogok lőni. Beszóltam az őrszobára. Szabó Jancsika vette fel a telefont, aki az egyik felvezető volt. Előadtam neki a tényállást. Csak annyit mondott, hogy ne törődjek vele. Azt tettem.
A legnevezetesebb a T üteg legutolsó őrsége volt, amikor az őrség leadása után Zalányi Sumák a fogdába került, mert Fűrészpor százados nem tudta rávenni őt és a vezetése alatt a leszerelésre készülő társaságot, hogy vegyenek részt az ezredriadóban. Fűrészpor százados részéről Sumák fogdába vágása volt az ultima ratio, de azzal se ment semmire. Amíg a T üteg félelmetes katonái őrködtek, a kémek és diverzánsok, a Gehlen és a CIA (ejtésük szigorúan gehlen és cia) ügynökei még a laktanya közelébe se merészkedtek. Amíg mi őrködtünk, nem lopták el a laktanyát, és rendkívüli események se történtek. Joggal állapíthatjuk meg, hogy még unokáink is büszkék lehetnek ránk.

Fodor Zs. honv.
___________________________________

* HÜTI = helyőrség ügyeletes tiszt, CSÜTI = csapat ügyeletes tiszt. Bal felkarjukon egy ilyen feliratú szalagot viseltek. Börgöndön HÜTI volt, de mi mindkét elnvezést használtuk.

Senki nem ír, Fiúk? Akkor olvassatok!

Fiúk, ha senki se ír, legalább olvassatok.
Mint pár embernek e-mailen már írtam, ezen a héten a http://www.litera.hu/object.4d434064-232d-4622-8778-62ba8d261937.ivy irodalmi portálon én írom a Netnaplót. Ott olvashattok újabb, tizenegyedik kisunokánk megszületéséről, sok-sok irodalmi gondomról, egyebekről és jó pár kép is van hozzá. Ezek azoknak lesznek érdekesek, akik már a betűket nem látják olyan jól.
T-András/Bandi

Hibáztam, hibáztam, hibáztam

Jelentem, hibáztam. Fodor Zsolt memóriász április 9-i levelét bebloggoltam, pedig Zsolt nem annak szánta. Ezennel áthúztam. Ha lehet valahogy csökkenteni az így okozott csalódást Zsoltban, virágcsokor helyett küldök egy pásztázó elektronmikrószkóppal készült felvételt, amelyen virágpor szemcsék láthatók. Különben is Isten Éltessen Névnapodon.
(Bort nem találtam pásztázva.)

Időhatározó

Hódmezővásárhely, 1964. október 20.
(gyakorlóruhában)

Aruba/Holland Antillák, 2006. december 11.
(Akár hiszitek, akár nem ez is én vagyok, alattam a Karib tenger)




Fiskeville/RI, 2008. április 3.
(A kép bal széle után egy pásztázó elektronmikroszkópot tessék odaképzelni, amint éppen nem pásztáz.)

Fodor Zs. honv.

Aktuális arckép és focimaraton

Bajtársak!

Nehogy aztán ne én tegyem fel a legfrissebb fotót magamról.

Csupán azért, hogy példát mutassak másoknak, akik eddig még titkolják jelenlegi arcvonásaikat. Gondolok itt elsősorban a gyakori blogbairó, memóriakirály Fodor Zsoltra. A fotómontázst egyébként egyik tanítványom készítette tegnapelőtt.

Nem ártana egy újabb körlevelet elküldeni a blog címével azoknak, akik eddig a fülük botját sem mozgatták.

Időközben felrémlett előttem egy négyóra hosszáig tartó futballmeccs emléke, amelyet csizmában, a romhangár melletti sárban vívtunk. Talán ennek volt az az emlékezetes mozzanata, hogy Pápa honvéd bravúrosan, hüvelykujjával hárított egy lövést. A szépséghibája a dolognak, hogy hüvelykujja közben amortizálódott, mivel hátrébb csúszott vagy 8 centimétert. Akinek más egyéb is eszébe jut erről a meccsről, sürgősen írja meg.

Üdv: Kanyó Feri

Tokai Bandi kerülő úton

Blogértékű gondolatokat szippantott magába a levelezési rendszer. Tokai Bandi, Fodor Zsolt memóriásszal váltott levelet (illetve nem váltott, csak küldött, a váltás akkor jön majd létre, ha Zsolt válaszol, de remélem már a nótaszós fejléc alatt). Kénytelen voltam az előző bejegyzéshez hasonló nyilvánosságra hozni a tartalma miatt. Megint csak ismételni tudom magam: Nehogy aztán hogy már nehogy ne ám.

Szia, Zsolt,

ma a reggeli tornámat vezényszavaid alkalmazásával

rendesen elvégeztem.

Valaki már írta, hogy Brumi találta föl még Vásárhelyen az ágy alá pokrócbatekeredéses módszert a r.t. kiküszöbölésére.

Később ezt mi pl. Mohóval (Szabó Laci) Börgöndön is naponta gyakoroltuk, ott könnyebb is volt, mert míg Hmv-n emlékezetem szerint husszú egyes sorban voltak az ágyak itt már kettő-kettő volt egymás mellett, nagyobb volt alatta az ányák. Jó vastag zöld pokrócaink voltak, de a kövön azért nem ártott kettőt is magunk köré csavarni.

Engedelmeddel, ha már a kitalálókat emlegeted, Kanyónak és Dobosnak is küldök máolatot. Dobos pont ma hajnalban

jelentette nekem e-mailben, hogy reggeli tornára, sőt blogírásra kész.

T-Bandi

u.i. A sok szófejtés közben (fönntarom, hogy némelyik cigány szó) nem említed leggyakoribb katonaszavunkat, a sumák szót. Nincs benne az idegen szavak szótárában. Naivitásomban osztrák katonai németet, vagy jiddist sejtek mögötte: ember ne a cipőjét pucolja (Schuh machen), hanem tevékenykedjen rendesen! B.

Zsolt beírás előzetese

Tüzérek!


Emlékeim szerint a “nehogy aztán, hogy már…” kezdetû fordulatot a hmvh.-i tisztesektõl hallottam elõször. Rajparancsnokom, Földesi õrv. pl. használta. Kanyó Börgöndön azt találta mondani, hogy “nehogy aztán hogy már nehogy ne ám”. Más fokozások is elõfordultak.

A pél bevezetésének körülményeire nem emlékszem. Pálfalvi utána Pélfalvi lett. Valaki, valószínüleg Sumák, bevezette a Pél Pál fiktív nevet. Ha valaki azt akarta kifejezni, hogy valami nem érdekli, vagy esze ágában sincs, hogy valamit megcsináljon, akkor azt mondta, hogy belevágja a pélt. Esetleg belehinti a pélt. Az ébresztõt a reggeli tornához sorakozó rögtön követte. Így nem maradt idõ az illemhely felkeresésére. Amikor a reggeli tornát közülünk vezette valaki, akkor elsõ lépésként felsorakoztunk az árokparton, és ott a “Pélt tekerd ki!” vezényszó is elhangzott. Miután könnyítettünk magunkon, tovább futottunk, és kezdõdhetett a reggeli torna. Az elsõ vezényszó a “Kezeket csípõre!” volt. Ekkor mindenki zsebrevágta a kezét. A gyakorlatok között mindig volt szemforgatás és lábujjmozgatás. “Jól húzzon bele, mester!”. Ezeket a reggeli tornákat Keraban gyakran vezette. Árokparti tevékenységünk miatt egyes HÜTIk háborogtak. A reggeli tornához a felhívás ilyen változatokban hangzott el:

1. Üteg, a naposasztalnál reggeli tornához sorakozó!
2. Üteg, a naposasztalnál reggeli tornához futásban sorakozó!
3. Üteg, a naposasztalnál reggeli tornához futásban, viszakozz, futásban sorakozó!
4. Sorakozó volt, vagy gyülekezõ!? (csak kiegészítésként)
5. Üteg, a naposasztalnál reggeli tornáért (futásban) sorakozó!
6. Üteg, a naposasztalnál futásért sorakozó!

A sorakozó helyett soró és a gyülekezõ helyett a gyülõ rövidítés is gyakran elhangzott. Az 5. és a 6. kifejezetten T üteges újítás volt. Úgy rémlik, hogy valamelyiket Dobostól hallottam elõször. Nem tudom, hogy kit illet meg az abszolut elsõség. Amikor Tréninger Rocco volt az a napos, aki a parancsot kiadta, akkor a 4. soha nem maradt el. A napos vagy a sorakozó elött vagy rögtön utána bekiáltotta, hogy a reggeli torna ingben, ing nélkül, vagy félmeztenyen lesz. (Milyen variáció volt még?)

>Az általunk rendszeresen locsolt árokpartot egyszer velünk tetették rendbe.

A mester megszólítás Börgöndön volt gyakoribb. "Mester, ne variáljon!" "Mester, mi a f…t variál!?" "Mesterek, nótát!" "Mesterek, zenét!" Hmvh.-en is elõfordult a mester, de ott még a harcos megszólítás is forgalomban volt. Úgy rémlik, hogy a harcos Börgöndön nem volt divatban. A variál helyett a varigált is hallotta valamelyikünk. Kopasz Szabó egy idõ után már csak a varigált használta.

Ha majd erõt veszek magamon, ezeket a hülyeségeket is beírom a blogba.

Ez a levél egyben reakció Ideghes 04/09/2008 01:40 AM-kor kelt, RE: kanyhalo tárgyú levelére is. Nekem is az a tippem, hogy a kanyhaló a T üteg valamely tagjának szellemi terméke. Egy biztos, hogy a Szentkúti búcsuban nem kanyhaló v. kanyhalovak ellopásáról van szó. Az “Élénken!” után a “Mozogjanak, mintha élnének!” is gyakorta elhangzott.


Üdv:
F. Zs.

Fodor Zsolt memóriaköszörűs honvéd levelét kénytelen voltam kitenni a blogba, holott az emlékezés király nem annak szánta. Régóta gondolkodom, hogy azt a hatalmas erőfeszítést, amit a blogkezelés jelent nekem, hogyan tudnám aprópénzre váltani. Így. Néha a saját utamat járom, más tollával ékeskedek. Nehogy aztán hogy már nehogy ne ám. Aztán majd Zsolt beszínezheti a vázlatot később.

Ezt a Zsolt bejegyzést kénytelen vagyok áthúzni, akkora leb..ást kaptam érte a szerzőtől, hogy ihaj. Íme: Legutóbbi terjedelmes levelemet kár volt a blogba tenni, sípolás meg. Az még nem volt publikációra érett, sípolás meg. Az ebédszünetben kutyafuttában írtam, sípolás meg. Tulajdonképpen két dolog van benne, amiket külön-külön akartam leírni, sípolás meg. Az egyik a reggeli torna, mint olyan, sípolás meg. Ehez a témához lett volna még mit hozzáfûznöm, sípolásmeg. A másik téma a laktanyai társalgási mód, és a ránk jellemzõ szófordulatok leírása, sípolás meg. Ami ebbõl a blogba került, az kiegészítésre szorul, sípolás meg. Ideghes levele nélkül pedig az egész a levegõben lóg, sípolásmeg. Máskor kérdezzetek meg engem is, sípolás meg! Merek én azzal vitatkozni, akinek pásztázó elektronmikrószkóp van az asztalán?

Invitáltuk a tanulást

A laktanya nem núúdiatelep! Ideghes romhangárra is vonatkozó beírásához (2008. III. 14.), amit nyilván az ellenség megtévesztése céljából romkertnek is nevez:

Szovátai százados egyszer elérkezettnek látta az időt arra, hogy a népgazdaságnak valami hasznot hajtson. A fogdásokat kivezette a romhangárhoz, mindegyiknek kalapácsot nyomott a kezébe, és mindegyik fogdásnak legalább 5kg vasat ki kellet termelnie a vasbeton tömbökből. A romhangár területén legfeljebb csak a politikai vizsgára lehetett készülni. Jegyzeteink és az ún. szabályzatok, amelyekből tanulni lehetett volna, titkosak voltak, és azokat az objektumból nem volt szabad kivinni. A tanulást imitálni – R. Nagy Pál hmvh.-i százados kifejezését használva – invitálni természetesen lehetett.

A másik napozóhely az úgynevezett betonteknő volt. Ez a laktanya udvarának a keleti részén helyezkedett el, nem messze az 1-es őrhelytől és a sportpályától. Úgy nézett ki mint több egymással összekötött sekély úszómedence. Az alján a betonozás jó állapotban volt, és nem verte fel a gaz, mint a romhangárt. Ezt nem volt ajánlatos a körletből kihozott pokróccal és/vagy nudista szerelésben megközelíteni. Ahoz ugyanis végig kellett menni a laktanyaudvar jelentős részén, és az út egy része az ügyeletes tiszti szobából jó látható volt. Ezen kívül az út hosszúsága miatt könnyen össze lehetett találkozni valamilyen nemkívánatos egyénnel.

Fodor Zs. honv.

Demonstráció. Lehet írni a blogba! Dénes napja van.

Egy magát újabban Lapátszemüvegesként aláíró egykori bloggertársunk panaszkodik,
hogy nem tud írni a blogba.
Ime én egyszerűen rámentem a teuteg.blogspot.com-ra, fülül jobboldalt rákattintok a Belépésre.
Beenged. Új bejegyzés. Rákattintok: itt vagyok. Igaz, korábban mintha megjegyeztettem volna valami jelszavamat.

Hogy valami érdemi dolgot is írjak: ütegügyeletesként ma reggel ezt a távmondatot vettem:

A LEEGVEDELMI TUEZEEREK ISTENE EELTESSE A DEENES VALAMINT IDEGHES NEVUE
BAJTAARSAINKAT!

A szolgálatot ezzel átadom.

T-Bandi

Máthé Dénes, időhatározó