Amikor valami derűs honvédségi esettel akartam környezetemet szórakoztatni, akkor legtöbbször Brumi valamelyik megnyilvánulását vettem elő.
Bratmannal felettesei nem boldogultak. Az elektrotechnika és a rakétavezérlés nem volt a szívügye és ehez mérten foglalkozott velük, pontosabban alig foglalkozott velük. Parancsmegtagadást nem tudtak esetében megállapítani. Ottlétünk harmadik vagy negyedik hónapjában összetrombitáltak egy úgynevezett pedagógiai tanácsot, ami elött Bruminak meg kellett jelennie. Ez az esemény a parancsnoki épületben zajlott le. Nem tudtam kifürkészni, hogy mi is történt ott. A jelek arra utaltak, hogy az egész dologból nem sült ki semmi.
Még kiképzésünk elején elmondták, hogy egy repülőgépre akár három rakéta is indítható, és hogy a rakéták orrában van egy rádió-közelségi gyújtó. Amikor ez a gyujtó azt érzékeli, hogy a cél elég közel van és a repeszek repülésének irányában van, akkor begyujtja a robbanó töltetet. Bratmann az elképzelhető legkomolyabban megkérdezte, hogy előfordulhat-e az, hogy az egyik rakéta az elötte haladó rakétát repülőnek nézi, és azt lövi le. A kérdezettet a kérdés meghökkentette, de végül kinyögte, hogy ez nem következhet be.
Bratmann napossága is figyelmet érdemelt. Nem szokott káromkodni, de olyankor időnként minden külösebb ok nélkül megeresztett egyet. Az egyik hmvh.-i őrvezető fordulatait használta. Benda Béla csizmáit egyik alkalommal példaként állította elénk. Úgy kezdte, hogy szózatot intéz a hálókörlet népéhez.
Meglepetést okozott, hogy Börgöndön szülői értekezletet tartottak. Apám, amíg iskolába jártam, soha egyetlen szülői értekezletre nem ment el, de erre az egyre elment. Azt mondta, ilyet még nem látott, és soha nem is hallott. A szülői értekezleten mindenkiről lényegében csak szépet és jót mondtak. Eperjesi azonban megemlítette, hogy egyedül a Bratmannal vannak problémák, és kár, hogy pont az ő szülei közül nincs ott senki.
Kisteleki főtörm. egyszer viccmesélésre buzdított bennünket. Mondtunk is többet, de közülünk Brumi járt az élen. Minden viccében egy főtörzsőrmesteren lehetett röhögni. Az egyik ilyen vicc pl. úgy indult, hogy egy főtörzsőrmester űl a járda szélén és sír. Kisteleki végül megúnta és azt mondta: “Bratmann, b….a meg, nem csak főtörzsőrmesterek vannak a világon, vannak civilek is.” Brumi legközelebbi vicce úgy kezdődött, hogy egy leszerelt főtörzsőrmester…
Györgyik főtörm. azt magyarázta, hogy a családnevekben két y nem szokott előfordulni. Bratmann erre azt mondta, hogy “Dehogynem, Györgyik.”
Szó volt a brummfeszültségről és a markergenerátorról. Valaki javasolta, hogy a brummfeszültség legyen Brumi-feszültség, a markergenerátor pedig Móker-generátor.
Ha egysoros vonalból kétsoros vonalat kellett alakítani, akkor azt a vezényszót adták ki, hogy egyes-kettes számozást kezdd meg, Ilyenkor az első ember azt kiáltotta, hogy egyes, a következő azt kiáltotta, hogy kettes, a harmadik ember ismét azt kiáltotta, hogy egyes, stb. Egy ilyen alkalommal Brumi kettes volt. Ő kérdezve kiáltotta a kettest (kettes?). Punk ráripakodott, hogy már megint hülyéskedik.
Brumi és Tokai az étkezdében az egyik asztal végénél egymással szemben ültek. Az egyik vacsora idején a Göröcs ragadványnevű szakács valamiért azt találta mondani Tokai Bandinak, hogy mossa fel az étkezdét az asztaluk körül. Tokai Bandi Göröcsöt nagyon keresetlenül és nagyon röviden melegebb éghajlat alá küldte. Göröcs azonban nem tágított. Brumi egy darabig hallgatta, majd nyájas leereszkedéssel azt mondta Göröcsnek: ”Te, a Bandi komolyan gondolta ám.” Göröcs nagy nehezen megértette, hogy ő ott felesleges, és fenyegetőzve elkullogott, de senki se törődött vele.
Amikor az E üteggel voltunk egy folyosón, egy alkalommal a mosdóban eldugult a lefolyó, és ez áradáshoz vezetett. A víz kifolyt a folyosóra és az E üteg egyik hálóhelyiség ajtaján folyt be. Onnét elõrohant egy fickó és nagyhangon követelte, hogy a mosdótakarítók azonnal tegyék rendbe a mosdót. Ezek éppen közülünk kerültek ki, és Brumi is köztük volt. Brumi megjelent és olyan hangnemben mintha tanácsot adna, odaszólt a fickónak “Ne ordítozz, hanem nyald ki segg!” (Birtokos jelzõ és tárgyrag nélkül, mert ez volt ott és akkor a divat.) A fickót elöntötte a pulykaméreg, és fenyegetően Brumi felé indult. Brumi besétált a mi hálóhelyiségünkbe. Az ajtóban többen is álltunk, és a fickó elbizonytalanodott.
Egy júliusi hétvégét Balatonszemesen töltöttünk. A strandon valami általános iskola tanulói és pedagósai kerültek a közelünkbe. A pedagógusok között volt egy fiatal tanítónéni. Úgy nézett ki, mintha még csak középiskolás lett volna. Brumi az egyik gyerektől nagy komolyan megkérdezte, hogy tényleg tanítónéni. A gyerek azt válaszolta, hogy igen. Később egy másik társaság közelében voltunk. A társaság egyik nőtagja kifelé úszott. A társaságból valaki bíztatta, hogy delfin lábtempóval ússzon. Mi felszedelőzködtünk és indultunk valahová. Brumi nem mozdult. Valaki megkérdezte: “Brumi, nem jössz?” Brumi jó hangosan, hogy az érintett is hallja, azt felete: “Mindjárt megyek, de elöbb megvárom a delfint.” Valaki leírta, hogy Bratmannt Hmvh.-en a strandon ki kellett menteni a vízből. Én úgy emlékszem, hogy jól úszott.
Brumi végül rászánta magát az elektrotechnika, és a PA és L kabinok kezelésének megtanulására. A tiszthelyettesi vizsgán Brumi egyik tétele az iránycsatoló volt. Ez egy olyan megoldás volt, amellyel a négyszög keresztmetszetű csőtápvonalban haladó nagyfrekvenciás hullámokat derékszögben lehetett tovább vezetni. Működését úgy lehetett értelmezni, hogy ha a másik csőtápvonalba mentek át a hullámok, akkor nem volt köztük útkülönbség. Másik irányban viszont a hullámhossz felével egyenlő útkülönbség alakult ki közöttük, ami kioltást eredményezett. Brumi el is magyarázta a helyes irányban. A vizsgáztatók közül valamelyik – vesztére – megkérdezte, hogy a hullámok a másik irányba miért nem mennek. Brumi erre kifejtette, hogy ő a másik irányban éppen ilyen jól el tudja magyarázni, csupán véletlenül kezdte az elmondott irányban. Brumira megint rárivalltak, hogy ne hülyéskedjen. Bratmannt is őrmesterré léptették elő. Egy jól sikerült szövege leszerelésünk napján is volt. Sajnos csak ennyi esetére emlékszem. Ennél nyiván jóval több volt.
Fodor. Zs. honv.
