A 2008. április 9-én furcsa módon a blogba került levelemben felvetett egyik témát most kissé átdolgozva és kibővítve próbálom meg közreadni.
A laktanyai szóhasználat és társalgási mód nem volt mindig akadémiai. Pl. szinte kivétel nélkül minden felszólításhoz hozzá szoktuk tenni, hogy b…d meg, vagy b….a meg. Ez nem vot T üteg specifikus. A más ütegekben lévő egyének is így beszéltek, és Hódmezővásárhelyen is ez volt a szokás. A ló..sz és lóp...a is gyakran bekerült az általunk nyomott szövegekbe. Ez utóbbi részben R. Nagy Pál hódmezővásárhelyi százados hatására terjedt el. Ő volt a harmadik szakasz parancsnoka, és gyakran hallottuk tőle, hogy egy lóp...át barátocskám, egy nagy büdös lóp...át.
A katonák általánosan használt vulgáris megszólítása harcos, katona, vagy mester volt. Mind a három előfordult mind Hódmezővásárhelyen, mind pedig Börgöndön. Börgöndön azonban a mestert gyakrabban lehetett hallani, mint Hódmezővásárhelyen. A hivatalos forma a honvéd elvtárs lett volna, de ezt közülünk senki nem használta.
A hódmezővásárhelyi tisztesek azt mondták, ha valakinek a haját hosszúnak találták: “Mester, maga nem lát a hajától. Nekimegy a falnak, betöri a fejét, és akkor majd minket fog okolni.” Ha valakinek a szakállát találták hosszúnak, annak azt mondták: “Borotválkozzon meg, mert rálép a szakállára, elesik, kitöri a kezét, lábát, és akkor mit mondunk a szüleinek?” Más esetben azt mondták az illetőnek: “Maga szőrös, szőrös, mint a p…a.”
Emlékeim szerint a “nehogy aztán, hogy már…” kezdetű fordulatot a hódmezővásárhelyi tisztesektől hallottam először. Rajparancsnokom, Földesi őrvezető pl. használta. Kanyó Börgöndön azt találta mondani, hogy “nehogy aztán hogy már nehogy ne ám”. Más fokozások is előfordultak.
A “pél” bevezetésének körülményeire nem emlékszem. Pálfalvi utána Pélfalvi lett. Valaki, valószínüleg Sumák, bevezette a Pél Pál fiktív nevet. Ha valaki azt akarta kifejezni, hogy valami nem érdekli, vagy esze ágában sincs, hogy valamit megcsináljon, akkor azt mondta, hogy belevágja a pélt, vagy belehinti a pélt.
Ha valami nem-szeretem dolgot kellett csinálni, akkor valaki a dolog elkezdését ekként indítványozta: “Talán ha megszámítanánk egy lágy meleg WC-takarítást.” Valamely kellemetlen parancs, pl. csizmatisztítás ártalmasságára az alábbi módon utaltunk: “Ismertem egy embert, aki kipucolta a csizmáját és másnap meghalt.” Bratmann, azaz Brumi ezt az alábbi módon fokozta: “Ismertem egy embert, aki mindig kipucolta a csizmáját és másnap meghalt”.
Valakinek a megfenyegetésére vagy figyelmeztetésére a lesz rábasz-t használtuk. Ha bővebben akartuk a dolgot kifejteni pl. a Sumák esetében, akkor azt mondtuk, hogy a Sumák kapcsolót rábasz állásba fordítjuk, vagy azt, hogy a rábasz kapcsolót Sumák állásba fordítjuk. Természetesen Sumák helyett bárki szerepelhetett. Ez a kapcsolófordítás főleg az első szakaszban volt divatban.
A takarodó utáni villanyoltást úgy indítványozta szokás szerint valaki, hogy vegyétek le az 50Hz-et a hálóról. A belénk sulykolt elektrotechnikától ekkor még nem tudtunk megszabadulni.
Ha valaki tüzet kért valakitől, akkor azt mondta neki, hogy adjál rpk-t. Az rpk az adót indító impulzus volt.
Ha valamit megtiltottak, vagy lehetetlenné vált, akkor sokszor az a fordulat következett, hogy kilőve, vagy az ellenség kilőtte. Pl. ha nem lehetett valamilyen okból a kantinba elmenni, akkor azt mondta valaki, hogy a kantin kilőve.
Nekem is az a tippem, hogy a kanyha ló* a T üteg valamely tagjának szellemi terméke. Egy biztos, hogy a Szentkúti búcsuban nem kanyha ló vagy kanyha lovak ellopásáról van szó. A kanyha jelentése valószínüleg lanyha, lusta, tohonya volt.
Elöljáróink általában úgy buzdítottak minket gyorsabb mozgásra, hogy azt mondták, hogy élénken, vagy azt, hogy mozogjanak, mintha élnének. Az is előfordult, hogy azt mondta az illető, hogy csak barna csíkokat akar látni. Ez alatt azt kellett érteni, hogy a felszólítottak rendkívül gyors mozgása következtében jön létre ez az optikai csalódás.
Ha valaki engedély nélkül beszélt, arra az elöljáró így förmedt rá: “Volt szövegelni!?” A beszédet legtöbbször mi is szövegelésnek neveztük.
Ha valaki valamely parancs módosítását vagy észszerűsítését próbálta javasolni, arra ráförmedtek: “Mester, ne variáljon!”, vagy “Mester, mi a f...t variál!?” Szabó Tibor, azaz Kopasz a variálás helyett bevezette a varigálást. Ezt hamar átvettük tőle.
Ha elöljáró volt köztünk, akkor mindenre engedélyt kellett kérni, pl. kérek engedélyt bent tartózkodni, kérek engedélyt távozni, kérek engedélyt cigarettára gyujtani, stb. Közülünk valaki bevezette a kérek engedélyt engedélyt kérni formulát.
Fodor Zs. honv.
*én ezt a kifejezést mindíg egy szóként értelmeztem magamban: kanyhaló ( Tokai A.)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
8 megjegyzés:
Amikor Fodor Zsolt honvéd et. zubbonygombját a napostiszt vagy más elöljáró ügyeletes alegységi felsorakozáskor de lehet, hogy más felsorakozásí alkalomkor nem tudta leszakítaní mert az dróttal volt felvarrva,hogyan nevezte meg az illető? Most utólag talán 07-es ügynöknökí tevékenységnek lehetne értékelní?
Punk főtörzsőrmester fedezte fel, hogy egyik gombomat dróttal erősítettem fel. Én éppen napos voltam, és Punk főtörzsőrmester arra csellengett. Észrevette, hogy egyik gombom, a feldrótozott, nincs begombolva. Le akarta vágni, de nem sikerült neki. Mikor sikertelensége okára rájött, parancsot adott, hogy távolítsam el a gombot én magam, utána varrjam fel cérnával, és jelentsem, ha elkészültem. A parancsot végrehajtottam, mert más választásom nem volt. Ha valakinek nem volt begombolva valamelyik gombja, annak azt mondták, hogy gombolkozzon be, mester, megfázik a tüdeje. Punk nem ezt tette.
Fodor Zs. honv.
Örülök, hogy a nagy punnyadás után végre friss bejegyzéseket lehet olvasni a blogban. Hol itt az Ibolya kérdésére nem érkezett válasz, ezért hiánypótlásként jegyzem meg, hogy az említett drótot műszaki cérnának neveztük. A gombokra visszatérve, volt egy másik, gyorsabb módja az öltözék restaurálásának: a leszakadt gomb fülét a gomblyukon keresztül vezetve a fonák oldalról egy szál gyufával lehetett rögzíteni. Enek csupán egyetlen szépséghibája volt: nem kapcsolta össze a zubbony két szárnyát. Ez egy gomb estén még nem volt feltűnő, de három gomb estén, mai szóhasználattal élve, már kiverte a biztosítékot az elöljáróknál.
Zsolt! Külön köszönet a nyelvi visszaemlékezésért.
Feri
Ha valaki nagyon igyekezett valamiben, és ha ez elöljáróknak tetsző dolog volt, arra azt mondtuk, hogy kaparja magát, szívja magát.
A kaparástól már csak egy könnyed szökkenés a vakarás. Ezzel kapcsolatban egy sokszor ismételt mondat előljáróink szájából a kulturfoglalkozás meghatározására: ... a töküket vakarják színes üvegcserepekkel.
Feri
“Kultúrális szabadidő
A seggemre nagy tyúkszem nő.”
Molnár László: A magyar baka napirendje
A pél kifejezés a bél szóból deriváltatódott, tutti emlékeim szerint Büky et. volt a transzformer.
A sok kenyérevéssel együtt járó szeles gondok miatt, az akusztikus érzékelés mellett más jellegű érezhetősége is volt eme élettani jelenségnek. Hogy váratlan ABV támadás ne érje belülről hősi kollektívánkat(vjecsnaja szlava.. l. korábbiakat és későbbieket) illendő volt jelzést adni, ilyetén formában "Pú apó megszökött"(Nincs elírás nem Ho apóról volt szó). Ha és amennyiben valamely mértékű merkaptán szennyezés lett volna Pú apó szökdösésének következménye, akkor a "Valakinek rohad a bele" riadó jelzés került akusztikusan a köztudatba. Egy idő után fentebb említett bajtársunk pélre cserélte ki testünk e folyamatban jelentős szerepet játszó részét. Ámde munkánkat, vitézi hozzáállásunkat előljáróink(Elől járunk a harcban és bátran támadunk..) gyakran úgy jellemezték, hogy mi a munkába, hozzállásba "Belevágjuk a......" (férfiasságunkat). Szervünk gyakori emlegetését kerülendő, Büky Dénes javasolta és azonnal használatba vette új jelentéstartalommal a pél szót. Ilyenformán a nemszeretem dolgok kifejezésére a "Belevágom a pélt" mondatot használtuk, melynek egyik fokozott alakja lett a "Hét méterről belevágom a pélt!" szólás. Minthogy szigorúan birtokosrag nélkül használtuk, a személytelenség a parancsmegtagadás árnyát sem vethette az általunk rettentő szigorral védett égre(Nézd a kéklő égbolt.. már csak erre emléxem ebből a szép énekből.)A szó tehát, jelentéstartalom változáson ment át megszületésétől számítva rövid idő alatt. Mint ismeretes a nyelvészet ilyen jelenséget ismer.
y'de'Ghech
Hódmezővásárhelyen mondta egy hivatásos az alábbiakat:
“Már bocsánatot kívánok! Én nem vagyok egy sovinizmus, de amit maguk csinálnak, az már rizigó.” Valószínüleg R. Nagy Pál százados volt az.
Punk mondott egyszer olyasmit, hogy vannak eredményeink és vannak hibáink, de az eredményeket majd kiküszöböljük és hibáinkat gyarapítjuk. Ő azt várta, hogy ez a mondása nekünk nagyon fog tetszeni és időnként majd idézni fogjuk, ha a helyzet olyan lesz. Csalódnia kellett.
Megjegyzés küldése