Ideghes ezt még március 28-án írta

Igen örülök KF(úgyis mint közelfelderítő, PA kabin lakó) bajtárs, lényegre tapintó, komoly katonai tapasztalatról, bátorságról tanúbizonyságot tevő megjegyzésének.
Igen, nekünk a nagy nemzedéknek, még könnyű volt, hiszen a mienk jobb volt! Aztán olyan héroszok mellett tanulhattuk meg a katonai tudományok csínját-bínját(pl.katonai titoktartás+éberség vigyázzmenet, biciklin fordítva hajtás, éneklés, alakiság stb.), mint Hunya ales et., Punk főtőrzs. et., Ács Ákos álhadny. et., Eperjesi főhadny.et etc. Biztos, azok ott a távoli Közel-Keleten valami szimatot kaphattak, hogy újra megjelent a híres T-üteg(Börgönd 2900) a világháló Zenitjén és Nadírján( plusz azimút), s ez esetleg felboríthatja a kialakult status quot. Biztos vagyok, félelmük jogos.
Bajtársak, riadó, emeljük tovább hadi képességeinket és csavarjuk a pót métereket a BKL-ig, hadd szóljon!!(A potencio métert csak azér nem írtam, mer talán, esetleg félreérthető lenne.)

Ács alezredes betegeskedik

Sztancsik Péter mai híre (bár nem mondja, honnan tudja) egykori alhadnagyunkról: "Ács ales nyugdíjas valami miatt lebénult a lába.Ágyhoz kötött.Üdv Péter"

Kunhegyesről pásztáz a radar

Eltársak! Napok óta figyelem, hogy már igy hajnaltájt figyel bennünket valaki Kunhegyesről. Ha Dócról figyelnének: megérteném, ott furcsa dolgokat cselekedtünk sátoros lőgyakorlat címén a vizes homokban. De mit akar ez az ember pont KUnhegyesről?
Egyes sorokba fejlődve lopakodás utánam! Felderíteni, azonosítani, leleplezni a bestét, vagy ha mégis egykori varsói szerződési állományú harcos, azonnali blogírásra, ellenkező esetben körlettakarításra kötelezni a bestét!
Ács alhdgy

Gomola tizedes története

Az történt, hogy már már elfelejtődött az én gyengélkedő könyvi bejegyzésem, amikor Gomola tizedes mint ügyeletes megpróbálta meghágni az előírást. Nos mint tudjuk, az ilyesmi még a MN álmoskönyve szerint is baljós előjelű. Én már teljesen elfelejtettem a délutáni affért, amit a tizedes et. csak nagy nehézségek árán úszott meg gutaütés nélkül. Ami végképp fölháborította, az volt, hogy egy szikrányit se féltem tőle, amikor gyanútlanul mintegy fél hétkor beléptem az ő körletükbe már nem tudom kit kerestem, de nem volt ott. Dolgom végezetlenül jöttem kifelé, amikor kitűnő Gomola tizedes megismert, és kezdődött a show:
- Katona, jöjjön vissza! (visszamentem)
- Vigye ki ezt a lavór vizet!
- Már mér' vinném? (így én)
- Mer' ezt a parancsot kapta!
- Különben is, mi ez a víz?
- A lábvizem, most mostam meg.
- Az jó, akkor vigye ki ön, tizedes elvtárs, így én.
A parancsmegtagadást legjobb ismereteim szerint az MN álmoskönyve is erősen ellenjavallottnak tartja. Így aztán fogtam a lavórt, kimentem a körletből és végigöntöttem a folyosón, majd visszaadtam a lavórt. Ez már bőven a körlettakarítás után volt. És még mindíg kinn lebzseltem a folyosón, amikor arra járt az ÜTI és megkérdezte:
- Mi ez? Már volt körlettakarítás, nem!?
- Nem tudom. Így az ügyeletes.
- Gomola tizedes lábvize!! Így én.
- ??? (ÜTI)
Elmeséltem neki a storyt. Ne szólt semmit, csak elkérte az ügyeletes naplót és bejegyezte még azt, hogy Gomola tizedest kihallgatásra rendeli - velem együtt Mónus hadnagyhoz.
- Szerencséje, hogy nem zászlóalj kihallgatása rendelte az ÜTI. Így most megússza egy hét fogdával. Mondta Mónus hadnagy, miután meghallgatta a történetet.
Ettől kezdve Gomola tizedest a puszta látványomtól a gutaütés kerülgette, pedig még csak november közepe volt, hol volt még április elseje!? Ennyi Gomola tizedes afférja a Sumákkal.

Valahogy elterjedt a hír, hogy Gölöncsér kurjantotta fejbe a kis Gáspárt egy kézigránát hajító edzésen. Pedig nem, mert határozottan emlékszem, hogy a Gaál Anti volt, aki egyébként meglepően nagyokat tudott dobni azzal a nyeles szarral!

A kis Gáspárról jut eszembe egy story, amit a végén Szendrő Luigi szívott meg két hét laktanyára. Az történt, hogy Ácskám nagyon nyomult és feszíteni akart "velünk", ez mutatta a szellemi színvonalát. Hogy április negyedikére milyen szép körlet dekorációt fogunk csinálni, "Mi"!! A kitüntető okleveleket Ácskám tanácsára kis babér szerű köszorúval bekeretezve föl kellett tenni a falakra. Volt néhány élenjárónk stb.. Meg volt egy plusz szög, amit nem akartunk kihúzni, mert le talál esni a fal, és akkor fotozhatjuk! Így ráakasztottunk egy üres keretet. A "körlet vigyázz!" vezényszóra mindenki fölpattant és vigyázzba merevedett, ahol volt, az üres keret mellett állt Luigi. Ácskám végignézte a dicséretes dekorációt és rámutatott az üres képkeretre, miután körbe hajlongott előtte és minden irányból megnézte mint egy igazi Potrien!
- Ez meg mi!?
- Gáspár honvéd szóbeli dícsérete, válaszolt Luigi.
- Szóval maga ilyen vicces fiú? akkor jelentkezik a főhadnagy elvtársnál két hét laktanyáért.
No hát ez volt, ezt egyébként egyszer már megpróbáltam közkincssé tenni a blogunkon, de bár nekem azt mondta, hogy vette, a bejegyzést soha többé nem láttam viszont.


Zalányi Laci (ex-Sumák)

Hogyan lettem Sumák?

Azt pedig, hogy hogyan lettem én Sumák, egyszer már megírtam a bloghoz fűzött megjegyzéseim között, de valamit rosszul csinálhattam, mert egyik megjegyzésemet se látom a blog-ban. A rám vonatkozó részt most megismétlem: Szóval "az úgy volt", hogy Börgöndre érkezésünk után pár nappal elég ronda viszkető és vizesen még fájdalmas is, apró hólyagok jelentek meg a kezeimen. Lementem a gyengélkedőre, ahol egy joviális doktor Úr (ő tényleg az volt) annak dacára, hogy egyúttal ezr. is, megállapította, hogy ekcéma: írt valami kencét amit másnap ugyanott vehettem át, és azt mondta, hogy ne nyúlkáljak vízbe! Mondtam, az nehéz lesz, mert ugye van az a "körlettakarítás meg az a konyhamunka", ahol ez nem kivitelezhető. Erre beírta a gyengélkedőkönyvbe, hogy a következő felülvizsgálatig, ami egy hét múlva volt esedékes, a kulcsmondatot: mindennemű körlettakarítás és konyhamunka alól fölmentve! Ettől kezdve - talán emlékszel - délután, ha már nem volt kötelező elfoglaltság, a körletekben nem volt ember, mert indenki elmenekült az ügyelets meg a napos elől, akik körlethez és konyhára vadásztak emberre - én voltam az egyetlen föllelhető katona, aki nem próbált menekülni, csak egyszerűen ellenállt. Jött a napos, hogy "katona- maga lemegy a konyhára és jelentkezik x főtörzsnél, hogy jött konyhamunkára"! Én meg azt mondtam neki, hogy nem!, és tovább császkáltam a folyosón. Szólhatott az ügyeletesnek, aki kisvártatva előkerült és egyből tájékoztatott, hogy most elmegyek a mellékhelyiségnek tekintett - WC/Mosdó/Dohányzó - komplexumba és egy vödör vízzel, egy fókáva, meg a gyeszafával megerősítve visszajövök és fölnyalom a folyosót. Őt is tájékoztattam, hogy NEM! Erre azt mondta, hogy elmegyek holnap kihallgatásra az Epihez (ő nem így hívta) és jelentést teszek a parancs megtagadásról (ami tudjuk-főbenjáró bűn és súlyosságában közvetlenül az elöljáró átbaszása után következik!) Mondtam neki, hogy nem úgy lesz tizedes elvtárs, maga megy kihallgatásra Mónus hdgy et-hoz és jelenti neki, hogy mennyivel jobb orvos maga mit az ezredes elvtárs! Kikerekedett szemmel nézett rám, és akkor javasoltam neki a megoldást, talán vessen egy gyógypillantást a gyengélkedőkönyv tegnapi oldalaira, és megláthatja nem üres szófia beszléd. Meg is tette és mélységesen megrendült a hite, bizalma a hadsereg egészének további hadrafohatóságát illetően, amit egy rendkívül kacskaringós, elágazó és óriási szókincset tükröző káromkodással jelzett a környezetnek. Ezután már csak két - három figyeletlenebb ügyeletesnek csillant föl a szeme meglátva engem, amint a rejtőzködére cseppet se figyelve ballagok a folyosón: megvan a konyhás! de nem volt meg... Ez elterjedt, beletörődtek, csak a Gomola tizedes forralt bosszút! Ügyeletsként ő is visszautasításba ütközött nálam. Leste a gyengéledokönyvet... Nyert! Ácskám, egyem a szívét, nem egedett el a gyengélkedőre pénteken, legközelebb meg csak hétfőn volt a Doki! Ácskámnak az volt a véleménye, hogy olyan rossz bőrben nem lehetek, hogy azonnali beavatkozás legyen szükséges; mert akkor nem tudtam volna olyan vidámat röhögni rajta, hogy majd elesett és a sapkáját is csak harmadik kisérletre tette vissza a fejére. Szóval Gomola tizedes ugyan már nem volt szolgálatban, de az aktuális ügyeletes figyelmét felhívta, hogy már lejárt a fölmentésem, úgy hogy csak nyugodtan fogjon be körletre is meg szükség esetén konyhára is. Így is lett, az egész hétvégét derűs folyosómosással és konyhalátogatással töltöttem. Hétfőn a Doki kérdezte, mi van, még csúnyább mint elsőre volt! Ekkor fölvilágosítottam, hogy a hadseregben a katona nem addig beteg, amíg az, hanem amíg papírja van róla.(Ez valamikor november első napjaiban volt). Az ezr. et. megdühödött és magában halkan füstölögve beírta a gyengusz könyvbe, hogy Zalányi honv. téli időben (ápr 1-ig) mindennemű körlettakarítás és konyhamunka alól felmentve. Elinte még akadt egy-két érdeklődő, hogy hogyhogy, hogy én nem megyek se a konyhára, se külső körletre, de megnézve a gyengusz könyvet és a határidőt föladták. Lassan elterjedt, hogy amit nem akarok csinálni, az alól föl vagyok mentve. Így selejteződött ki a reggeli torna is (ingben és ing nélkül is)! Egy idő után Punknak föltünt, hogy nem megyek sose konyhára, tán egyszer épp ő volt a konyhaügyeletes tiszthelyettes, vagy mi, és akkor elmondam neki a történetet, erre ő "ne sumákoljon nekem itt"! Mondtam a főtörzs elvtársnak, nem is sumákolnék. Erre elhajtott a francba, de mint keresztapa kitaláta, hogy ezen túl Sumáknak fog hívni. A háromtagú neveket nem szerette. Már amikor néven kívánt nevezni, is csak Zalány-nak hívott. Most így felidézve a dolgokat eszembe jutott néhány érdekes egyéb történet. Legközelebb megírom. ('a propos - mi volt a kis Gáspár keresztneve?!- sehogy se jut eszembe).

Zalányi Laci

Ne rejtőzködj, mint Ács az avar alatt!

Ki vagy, Buda, aki ma reggel olvasol bennünket?
Ne rejtőzködjél, mint Ács alhadnagy, mikor felderítős módszerekre okítva bennünket,
óriási halom avar alá bújt a kiserdőben, és nem jött elő, meg se mukkant, mikor vagy tizen is ugráltunk a kupac tetején?

A reggeli szemle

“Takarítás meg hétszentség,
Kezdik a reggeli szemlét.”
Molnár László: A magyar baka napirendje


A reggeli szemlére még a foglalkozások megkezdése elött került sor. Hódmezővásárhelyen a tisztesek közül valaki megnézte, hogy milyen a körletrend. Azaz fel van-e takarítva, és hogy a fekhelyek abszolut egyformán néznek-e ki.
Börgöndön a felszerelés valamely darabját nézték meg. Ezt az A ütegből csinálta valamelyik tisztes. Amikor az emeletre kerültünk az E üteggel egy folyosóra, akkor már közülünk kellett valakinek a reggeli szemlét megtartani. Ez azért volt így, mert a rajparancsnokok közülünk kerültek ki. Ezt a tisztséget senki nem vette komolyan, rajparancsnokok se. A reggeli szemlét tartó egyénnek bizonyos keretek között lehetősége volt annak eldöntésére, hogy mit akar megnézni. Volt, amikor a napostiszt mondta meg, hogy mit kell megszemlélni. Az egész úgy indult, hogy a napos bekiáltotta, hogy reggeli szemléhez sorakozó, és bekiáltotta, hogy mi a reggeli szemle tárgya.
A T üteg reggeli szemlét tartó emberei igyekeztek eredeti ötletekkel előállni. Sajnos, csak egyre emlékszem. Réczei Tibor a szemüvegesek szemüvegét ellenőzte. A tisztesek stílusában mindenkit megrótt, hogy a szemüvege nem elég tiszta. Ilyeneket mondott “Hogy lát maga keresztül ezen a koszos szemüvegen!? Neki fog menni a falnak.”
Egy másik alkalommal a reggeli szemle tárgya a gázálarc volt. A napostiszt gyanakodott, hogy elsumákoltuk a reggeli szemlét, ezért megkérdezte a szemlézőt, hogy mit látott. Az illető azt válaszolta, hogy talált néhány rozsdás gázálarcot. Ez a kijelentés a napostiszt gyanúját csak fokozta. A gázálarcban ugyanis alig volt fém, és azt is festés borította, ezért a rozsda nehezen volt elhihető. Valószínüleg ez a napostiszt még soha nem látott rozsdás gázálarcot. Hitetlenkedve rá is mordult a szemlézőre, hogy mutasson egyet. A szemléző Vitéz Gábor gázálarcát mutatta be, mert az volt a legrozsdásabb. A fémalkatrészek nem látszottak a rozsdától. Ezt látva a napostiszt majdnem agyvérzést kapott. Lármázni kezdett, és azzal fenyegette Vitézt, hogy kifizettetik vele a gázálarcot. Amennyire emlékszem rá, Vitéz megúszta azzal, hogy Punk vagy Ács lehordta, amihez már hozzá volt szokva, de nem kellett fizetnie.

Fodor Zs. honv.

Az objektumban

Az objektum a laktanya déli oldalán helyezkedett el, és 3m magas betonfal vette körül. Egy ellenőrző ponton kersztül lehetett bejutni és kijutni. Itt szúrópróbaszerűen ellenőriztek egyeseket, hogy nem visznek-e be vagy hoznak-e ki papírt. Így akarták megakadályozni a katonai titkok kicsempészését. Kiképzésünk elméleti része itt történt a délelötti órákban. Ez a tantermekben folyt. Eleinte az alapozó tárgyakat oktatták. Első volt az elektrotechnika. Ezt Horváth Imre százados (Kis Japán) oktatta és nagyon jól. Amit ott elektrotechnikából megtanultam, arra az egyetemen is emlékeztem, és az több volt, mint amire az egyetemen egy vegyésznek szüksége volt. Utána jött a rakétavezérlés blokksémákban felvázolva, és a lövéstan. A lövéstant Horti János százados oktatta és szintén jól. Ebben a rakéta pályájának kialakításához szükséges matematikai és fizikai ismerteteket kaptuk meg. Többek között megtudtuk, hogy a rakéta alapesetben félelőretartással közelíti meg a célt.

A blokksémákat később konkrét kapcsolási rajzok követték. Ezek hosszúsága több métert is kitett. A blokksémákat és a kapcsolási rajzokat már a kétéves tartalékos tiszti tanfolyamban tiszthelyettesekké előléptetett emberek oktatták. Punk és Sztankovics (Törpe) is ebbe a társaságba tartoztak. Enge törzsőrmesterre, Kisteleki főtörzsőrmesterre és Kutnyánszki (Kutya) főtörzsőrmesterre emlékszem. Ez a három nem volt veszélyes. A kapcsolások működését részletesen ismerni kellett. Számonkéréskor a kapcsolási rajz elé kellett a honvédnek fáradnia és mutogatással kísérve el kellett magyaráznia, hogy mikor melyik áramköri elem mit csinál és/vagy milyen állapotban van. Egy ilyen alkalommal Kisteleki feltette a kérdést, hogy mit csinál a katona, ha mutogatni akar. Többen azt válaszolták, hogy kér engedélyt mutogatni. Kopasz-Szabó válasza az volt, hogy bal lábbal keményen kilép. Mindenkinek ez tetszett jobban. Más alkalommal az alábbi párbeszédnek voltunk tanúi:
Kisteleki főtörzsőrmester: Molnár, b….a meg! Mit röhög!?
Molnár Imre: Maga az élet ilyen nevetséges.
Kisteleki főtörzsőrmester: Maga az élet!? B….a meg! (nevethetnékjét csak részben tudta palástolni, sokféle válaszra volt felkészülve, de erre nem.)

A fent említetteken kívül más dolgokról is volt szó. Bors József őrnagy (Precíz Jóska) az ellenséges légi támadóeszközöket oktatta. Be kellet volna magolnunk a NATO fontosabb repülőgépeinek a technikai adatait. Ez nekem nem ment. A B-52 és az F-104G különösen veszélyesnek volt minősítve. A T-vonalzóra is kitértünk. Annak segítségével a térképen azt lehetett a közeledő repülőgépről a pályaadatok ismeretében megtudni, hogy az mikor van az indítási és mikor van a megsemmisítési zónában (az IZ-ben és az MZ-ben). A két zóna nagyon hasonlított egymásra, de mégsem voltak egyforma méretűek. Ennek okát Precíz Jóska nem tudta érthetően elmagyárzni. Arra is kitértünk, hogy a Varsói Szerződésben az egész földgömb milyen módon van gömbi négyszögekre felosztva célmegjelölés szempontjából. A neve valami olyasmi volt, hogy egységes tűzvezetési tervtábla négyzetháló. Ez egy logikus rendszer volt, de senkit nem érdekelt.

Donkanyar őrnagy (Most már mondja meg valaki, hogy mi volt az igazi neve!) műszaki kiképzést tartott. Ennek lényege az volt, hogy hogyan kell telepíteni a 6 kilövőállást kör-körös és szektoros elrendezésben. Be kellett volna szajkóznunk, hogy az egyes kilövőállások milyen messze vannak a PA kabintól, irányaik egymással mekkora szöget zárnak be, mekkora fedezéket kell nekik ásni, mekkora fedezékeket kell ásni a kabinoknak, és mindez meddig tart, ha egy műszaki munkanap 10 óra. Azt is mondta, hogy majd kimegyünk a terepre és kinyomdokoljuk a rendszer egyes elemeinek helyét. Szerencsére erre soha nem került sor.

Punk egy-két órában a NATO hadseregeinek szervezéséről beszélt, hozzátéve, hogy háború esetén nekünk az olasz hadsereg jutna. Az olasz hadsereg akkor éppen átszervezérs alatt állt, így arról nem tudtunk meg semmit.

Ács Ákos a hagymányos, azaz a csöves légvédelmi tüzérségről tartott előadást néhány óra erejéig.

Később a gyakorlati foglalkozás az objektum udvarán felállított kabinokban történt. Ezek a kabinok pontosan olyanok voltak, mint amilyeneket a rakéták vezérlésére használtak. Kívülről zárt kocsiszekrényes teherautóknak látszottak, amelyeken több szellőzőnyílás volt, és kábelek kötötték őket össze. Az első szakasz tagjainak az L és a PA kabin berendezéseinek kezelését kellett megtanulnia, a második szakasznak pedig az I és a K kabinokét. Az antennák a PA kabinon voltak. Itt a fent említett tiszthelyetteseken kívül tisztek is foglalkoztak velünk. Serfőző alhadnagyra emlékszem.

Az objektumban a T-füzetekbe jegyzeteltünk. Ezek vonalas spirálfüzetek voltak, és mindenkinek három volt. Ezeket a füzeteket az un. T-ládákban tárolták, amikor nem használtuk őket. Voltak T-ládások, akik hetenként cserélődtek. (“Oda jár a T-ládás a T-ládával T-ládázni minden este.”) Úgy rémlik, hogy a T-ládának volt egy belső leírása. A T-ládákat a T-rajztárból kellet kivételezni és oda is kellett lepecsételve leadni. A blokksémákat és a kapcsolási rajzokat is ott tartották. A T itt azt jelentette, hogy titkos.

Az úgynevezett egyéni tanulás is az objektumban zajlott a délutáni órákban. A társaság két tanterembe vonult be. A külső teremben volt a második szakasz, a belsőben pedig az első. Ilyenkor a délelött hallottakat kellett volna jegyzeteinkből megtanulni és a szabályzatokat olvasni. A rendszer egyes részeiről szóló leírásokat is szabályzatoknak hívták. Az egyéni tanulás alatt foglalkoztunk is ezekkel, de nem állandóan. Keraban nagyon jókat tudott aludni ilyenkor. Voltak, akik az ún. gyufókert játszották. Egy gyufásskatulyát az asztallap szélére tettek, majd felpöccintették a levegőbe. Az eredmény attól függött, hogy a skatulya melyik oldalára esett vissza. Gábor András, Fehér Tamás (Weis) és még néhányan kártyáztak. Ez kockázatos volt, mert a kártya is papírnak számított. Néhányan matematikai vagy fizikai problémákat beszéltek meg. Legtöbben azonban kötetlen társalgást folytattak, de az alvók száma se volt elhanyagolható.

A tanteremekben tanteremügyeleteseknek is kellett lenniök, akik közülünk kerültek ki. Az ő dolguk volt a rend fenntartása, ami az alvók felébresztését, a játékok és a társalgás leállítását jelentette. Ezeket a feladataikat a tanteremügyeletesek nem vették komolyan. Időnként egy-egy elöljáró is benézett és ellenőrizte, hogy mit csinálunk az egyéni tanulás idején. Ilyenkor a tanteremügyeletesnek jelentkeznie kellet, de a többieknek nem kellett felállniok. Az elöljárók többnyire nem voltak elégedettek a látottakkal, és lehordták a tanteremügyeletest. Kasnyik egy ilyen alkalommal került fogdába.

Leszerelésünk várható időpontja elött 150 nappal többen centimétert vásároltak, és abból egy cm-t minden nap levágtak. Gelencsér Péter a levágott darabot 1mm-es négyzetekké aprította egy zsilettpengével és a darabokat szétfújta. Régeni Péter, azaz Toprongy szintén összeaprította a levágot darabot, de ő nem fújta szét, hanem megette. Ezt a szertartást mind a ketten az objektumban végezték el az egyéni tanulás ideje alatt. Olyan emberek is voltak, akik takarodó elött vágták le az esedékes darabot, vagy ébresztő után az előző napit. Leszerelésünk pontos dátumát illetően mindenki tévedett néhány napot.

Az objektumban a tantermekben télen meglehetősen hideg volt. Ott tapasztaltam először és utoljára, hogy a hidegnek álmosító hatása is lehet.

Az objektumi egyéni tanulás olyan alkalom volt, amikor viszonylag békénhagytak minket.

Ács Ákos és a Nolla (Kiegészítés Ideghes április 20-i bejegyzéséhez)

Ács Ákos a nollát hálókörletünk minősítésére használta leginkább. Azt mondta: “Nolla az egész hálókörlet. Nolla. Csak bele kéne szarni.” Ezt több alkalommal is mondta, de nem tette meg, hanem helyette egyszer felforgatta. Egyszer, amikor a délelötti foglakozások végeztével az elhelyezési körletünkbe vonultunk, a napos vagy az ügyeletes azzal fogadott minket, hogy bika járt a körletben. A háló katasztrófasujtotta területnek tűnt. Ács Ákos az összes éjjeliszekrényből mindent kiszórt és az ágyakat is felforgatta. Valószínüleg Punk is segédkezett neki. Azt is megnézték, hogy honnét mi került elő.

A bikajárást követő parancskihirdetési foglakozáson ütegünk teljes vezérkara megjelent. Ács Ákos vitte a szót. Ismét kidomborította a hálókörlet nollaságát, majd elemezte a kutatás eredményét. Először én kerültem sorra. Nálam egy kisebb cseresznyepálinkás üveget találtak, amely valószínüleg csalódást okozott nekik, mert már üres volt. Ha lett volna az üvegben pálinka, akkor azt az előírásoknak megfelelően el kellett volna kobozniok, és tartalmát a lefolyóba kellett volna önteniök. A Magyar Néphadseregben szeszes ital elkobzására számos példa akadt, de a kiöntésére egy sem. Az elkobzók azt hadizsákmánynak tekintették és megitták. Inkább pocsékba, mint kárba! Ács azt mondta, hogy nem tehet róla, de a pálikásüveg kicsúszott a kezéből. Cserepeit konstatáltam is.

Utánam Tokai Bandi következett. Nála egy Bibliát találtak. Ács Ákos elképedésének és értetlenségének adott hangot. Tokai Bandi előadta, hogy ő a Bibliát nem imádkozás céljára tartja, hanem azért, mert egy bölcsésznek a Bibliát alaposan ismernie kell. Epi papa (azaz Eperjesi) pedig azt a parancsot adta Tokainak, hogy vigye haza a Bibliát, amikor legközelebb hazamegy, mert az nem a néphadseregben rendszeresített olvasmány.

Ács Ákos legtöbbet azonban azon csámcsogott, hogy az egyik éjjeliszekrényből egy szaros és véres bugyi került elő. Részletesen leírta a kétféle szennyezés eredetét, és rápirított az illetőre, amiért ilyet egyáltalán a kezébe vesz és van pofája a körletbe bevinni. Az illető nevére sajnos nem emlékszem. Úgy rémlik, hogy Vitéz lehetett, de ez egyáltalán nem biztos. Az illető elmondta, hogy amit Ács bugyinak nézett, az csupán egy rongy, amivel ő bagarolt meg bokszot szokott kenni a csizmájára és a kimenő cipőjére. Ács Ákost nem tudta meggyőzni. Epi papa pedig hozzátette, hogy ne gyüjtsünk ilyen trófeákat.

Fodor Zs. honv.

Mocskos beszéd

T.
T-bajtársak!

Javaslom blogba venni, ha és amennyiben a katonai canonisatios bizottság arra érdemesnek és hitelesnek tartja az alábbiakat.

T-árgy: mocskos beszéd

"ŰŰÁcs őrnagy. Majdnem elkiáltottam magam, hogy k...ák f.....át!" olvasom az egyik visszaemlékezésben. (Nem őt csúfolták kollégái jakumónak, utalva előéletére??)

Erőst leszoktam(hívő kálomistaságomból eredeően, ami persze akkor is kellet volna, hogy álljt parancsoljon) az akkor és később entellektüel (bocs ellentektüel) körökban oly divatos trágár beszédről, de a történelmi hűség kedvéért, mit az igaz dokumentálás megkövetel, kénytelen vagyok az idézet mondat hangalakját kiírni, ha netán elfelejthettük volna e szeretett elöljárónk kedvenc mondását.

Ez körülbelül így hangzott "A khhorvák f…á-t!" és itt a lényeg az enyhén ch-ba hajó, de mégis artikulált néma h hang intonálásában van, amely megformálása a kemény k betű mellett ugyancsak komoly átélést, és már-már művészi elhívatottságot követelt. Nem hiszem, hogy bárki képes lenne felidézni ezt a mutatványt.

Azt hiszem mikor elősször hallottuk, akkor is a röhögés kerülgetet mindannyiunkat e nyelvi lelemény hallatán.
Mutatványt írtam, nem véletlen, hiszen e KIJELENTÉS elhangzáskor, még történt valami, éspedig, vékony, majdnem nyápic termetét lezáró, Wermacht élűre kigyúrt(amit egyébkét tiltott valamiféle belső utasítás, de azért majd mindegyik elöljáró ilyenre formázta a sajátját) tányérsapkájával. Nevezetesen e KIJELENTÉSSEL (mi több, mint indulatszó) egyidőben homloka aggodalmas ráncokba futott, mely által fejbőre szinte elemi erővel megmozdult s a vékony fejéhez képest irdatlan méretű tányérsapka különleges, de nagy amplitúdójú mozgásba kezdett, mi számomra oly mértékünek tűnt, hogy komolyan féltem attól, hogy az, engedve a gravitációnak, a föld porában fog kikötni. (Na ettől is majdnem kitört rajtam a röhögés.)

Ami másfelől a trágárságot illeti, emlékszem a Hmvh-ra vivő vonaton föl-föl csendült az építőtáboros múltunkból előkerült " Tripperes a kutya f..." kezdetű ének is, meg amit T-Bandi hozott. "Jól beb..tt a szentkúti búcsú". Ezek a dallamok közkinccsé váltak s felhangzottak a közös csizmapucolás közben, mely a lefekvés előtt múlatta velünk az időt. Aztán még ott volt valami parancsnoki beszélgetés, kissé jámbor kiadásban és akkor valamelyik vezérféle szájából az hangzott el, hogy az elvtársak még a sorállománynál is rondábban beszélnek, már ők is észrevették. Aztán még hozzá tették, hogy a nemibeteg kutyával kapcsolatos nótából még baj is lehet, mivel abban a "mikor megyünk innen haza?" arra utal, hogy mi legszívesebben megtagadnánk a szolgálatot, amit alkotmányunk ugyebár kötelezővé tesz, és igy ez büntethető lenne, ha már fölesküntünk volna. Így nem, de jobb ha nem énekljük ezt a nótát.

Ideges

Kedves Ideghes!
Nem a kanonizációs bizottság tökölt ennyit, hanem csak most néztem meg a teuteg@gmail.com -os postaládát. Bocsánat! A khhorvák f…á-t!
Csikoshonvéd

Thermo-dinamika

Kedves bajtársaim!
Elnézést kérek, amiért a csillagászati tavasz beköszönte után egy téli történettel untatlak benneteket.

Valószínűleg íróasztalnál született meg az a döntés, hogy a januárban katonai esküt tevő újoncokat díszszemlével köszöntse az ezredünk. Erre a feladatra legalkalmasabbnak a T-üteget találták bölcs feletteseink. A döntésben országos harckészültségi szempont, pedagógiai megfontolás és kicsinyes bosszúvágy egyaránt szerepet játszhatott.
Akárhogy történt is, a parancs megszületett.

A T-ütegből hamarosan összeválogattak egy alkalmi díszszázadot. A Téringer-i magasságú és sajátos mozgáskultúrával rendelkező bajtársak eleve kiestek a selejtezőn, és nagyokat röhögtek a markukba, amikor bennünket a díszmenet gyakorlására vezényeltek. Ők pedig mehettek a kantinba nápolyival és - a zord időjárásra tekintettel sör helyett - forralt borral ünnepelni kivételes adottságaikat.

A laktanyán kívül, a Helyőrségi Tiszti Klub előtti útszakaszt jelölték ki a majdani díszszemle színhelyéül, ezért gyakorlásra is ide vezényeltek bennünket.
A teherautók kerekei által szabdalt jégbordákon kellett a „Szuronyt szegezz!” vezényszóra vigyázzmenetet végrehajtani. Ennél veszélyesebb területet keresve sem találhattak volna feletteseink. No, nem a jégbordákon történő csúszkálás, a seggreesések és a szuronyos puskák miatt. Hanem mert deli legényeink kiváló mozgó célpontot kínáltak a tiszti lakótelep unatkozó kölykei számára, akik már genetikailag is az ellenséges élőerő leküzdésére voltak kódolva. Hiába voltunk mi fegyverzetben és létszámot tekintve is abszolút túlerőben, taktikailag védtelenek voltunk a golyózápor ellen. Mármint a jeges hógolyózápor ellen, amit az ördögfiókák zúdítottak ránk.
- Most azt a göcsörtös orrút találjuk el! - kiabálta a legkisebb, és máris Kasnyik fején puffantak a hógolyók. Nyolc kölyök perceken belül szétzilálta szigorú hadrendünket. Ács Ákos álhadnagy még hatalmi szóval sem tudta távol tartani a kis csibészeket (tulajdonképpen le se tojták üvöltözését, példát adva a civil kurázsiból), ezért a második sikertelen díszmenet-kisérlet után a laktanya védelmébe vezényelte az immár dísztelen századnak nevezhető csapatunkat.

A nevezetes esemény a tél egyik leghidegebb napjára esett.
Valamelyik tiszt kitalálta, hogy Börgöndön is legyenek távolságot jelző katonák, mint Budapesten, a nagy díszszemlén. Pechemre ebbe a csoportba osztottak be. Még nagyobb pechemre közvetlenül a dísztribün előtt kellett mozdulatlanul végigállnom a teljes ünnepséget. Gyanítom, hogy Ács Ákos álhadnagy ármányának köszönhetően.

A ceremóniára mínusz tíz fokos hidegben került sor.
Addigra már a sok gyakorlásban egy kis náthát is sikerült összeszednem, és sűrű szipogás mellett vágtam le a vigyázzmenetet, amikor felvonultunk. Szuronyunkon hetyke kis piros zászló lobogott a metsző szélben. Elfoglaltam a kijelölt helyet és nemsokára felharsant az:
- Elöljáró jobbról ! Elöljárónak tiszteee-legj!
Az alaki szabályzatnak megfelelően határozott mozdulattal jobbra vetettem a fejemet, megfeledkezve arról, hogy a szipogással micsoda irdatlan anyagmennyiség halmozódott fel az orromban. A fizika törvényeinek engedelmeskedve a kritikus tömeg röppályára indult, és meg sem állt a fülemig - szélessávú összeköttetést teremtve a két nyílás között. Néhány lépésnyire a dísztribüntől nem mertem megkockáztatni, hogy civil módra zsebkendő után kotorásszak, de még azt sem, hogy egy határozott mozdulattal köpenyem ujjával tüntessem el a náthát. Különösen azért nem, mert Elkán őrnagy előttem néhány méternyire lépdelt fel a dísztribünre. Pedig fizikailag ez lett volna a megfelelő időpont, de a kedvező pillanat elmúlt.

- Jó napot, elvtársak! – mondta Elkán a mikrofonba.
- Erőt, egészséget, őrnagy elvtárs! – harsant fel több száz torokból.

Ezalatt a fizikai törvények továbbra is szigorúan működtek. És mire befejeződött az üdvözlés, a takony már oda is fagyott frissen borotvált arcomra. Egyre merevebbé váló mimikai izmaimat mozgatva éreztem, hogy szoros kötés jött létre arcom jobboldalán, amely kitartott a díszszemle végéig.
Nem kedveltem sem a hideget, sem a fizikát korábban, de ettől kezdve határozottan utáltam mindkettőt.

Mellesleg az újoncok letették a katonai esküt, és a T-üteg is végrehajtotta a szuronyos díszmenetet.
Rendkívüli esemény nem történt.
Kanyó Feri

Rocco a széntárolóban

1. A börgöndi széntároló
Ez egy sufni volt,zárható,lakattal és kulccsal is.'Pogácsa'szénnel melegítettük főnökeink irodáját,úgy gondolom,cserépkályha volt,ütött-kopott,tetején néha kilazult egy csempe,szerintem kovásszal ragasztgattam vissza,különben Eperjesiék kimúltak volna füstmérgezésben.Hideg téli estén megyek a másnap reggeli anyagért,kulcs sehol,a lakat kapott egyet egy féltéglával,leesett de a zár tartotta magát.Szeneskannástól felközdöttem magam az építmény tetejére,-léceken kátránypapír,sötétben nem lehetett megállapítani-,és zsupsz,beestem,jó puha szénporra.Semmit sem lehetett látni,azt azonban tudtam,hogy a készlet 1o mázsa szénpor és 1 mázsa szén.Így kézzel keresgéltem a széndarabokat,jó 3o perc volt a kanna megtöltése,por nem lehetett abban,mert szólt Ácsákos,hogy amennyiben felrobban a kályha,'rámhátékázzák',ennek a teteje szokott leröpülni-mesélték.
1,61 magas voltam,szénporra állva sem volt miben megkapaszkodni+korhadt tetőléc,ha nagyon aktív vagyok,eltörik.Elég kihalt volt a környéke de hamarosan beszélgető csoport jelent meg,kik,nem tudom,csak hallottam:diverziáns a bungiban,lőni kellene....Tényleg megijedtem,kiabáltam,természetesen meghallották,és tovább hülyítettek a lövöldözés kieszközlésével.Aztán elment ez a társaság,küldték tán Völgyit s 1 magasabb srácot,kötéllel húztak ki,miután néha visszaejtettek a szénporra.Nem merte berúgni az ajtót senki.Ha ripityára törik,az újat megfizettetik.Kb.15o percet tartott a műsorom,hidegben,beborítva szénporral,amit aztán hideg vízzel leküzdöttem magamról.Aki máshogy emlékszik,javítsa ki!
Tréning, Rocco

A farkast kiáltó bárány börgöndi változata

Kiszúrja a 18 éves maguk közül a másságot; különösen akkor, ha az pedáns "harcrakészség"-ben jelenik meg. Így volt ez a mindig ugrásra kész, a legfényesebb csizmával büszkélkedő Schulcz esetében is. A ravasz 18 éves "biztos" információk birtokában súgja meg áldozatának, hogy éjszaka "riadó" lesz! Fel is készül a bizalmasan tájékoztatott: ruhában, derékszíjjal, megtöltött kulaccsal alszik. A riadó elmaradt természetesen. Nehezen, de ezt az akciót még kétszer megismételték a "jót akarók". Azután egyszercsak eljött az igazi riadó hajnala: Schulcz riadó van! - mondták. Menjetek a ...., ne szórakozzatok velem! - volt a válasz. Mondanom sem kell, hogy nem ő volt az első az épület előtt.

Találkozások

Nem csodálkoztam úgy tíz év múlva, amikor a debreceni állomáson egy hivatásos századossal találkoztam: Schulcz volt az. Erről jut eszembe még egy állomási találkozás a "farkassal". Katonai járőr jött a csarnokban velem szembe. Az tűnt fel, hogy a járőrparancsnok igen peckesen (majdnem vigyázmenetben) közlekedő tiszt. A két katona mögötte, ahogy kell fegyverben a mellükön követték. Éles fejforgatással vizsgálta tisztünk az utazó közönséget. Közelebb jutva láttam, hogy az illető őrnagy: Ács őrnagy. Majdnem elkiáltottam magam, hogy k...ák f.....át! Ami az ő mondatainak összekötő kifejezése volt, de aztán mégsem. Tovább mentem magára hagyva büszkeségével.

Elkánnal néhány protokoll rendezvényen futottam össze. Nem ismert fel, én sem tolakodtam. Ezután még jó néhányszor behívtak; Karcag, Debrecen stb. egészen rendszerváltásig. 1989.novemberében adták az utolsó csillag dobozt, azután obsit (levélben). Ennyit katonai "karrieremről".

Sztancsik Péter

Kultúra Börgöndön + T üteg repertoárja

Kanyó egyszer egy plakátot csinált, amely valami ilyesmiket tartalmazott:
Töltse a hétvégét Börgöndön!
Gazdag kultúrprogram
Gázálarcos bál (A G betüt egy gázálarc képezte.)
Ács Ákos és bandája mindenkinek elhúzza a nótáját.
Zokogás a vaságyon – új magyar film (Ez célzás akart lenni Ácsnak arra a kijelentésére, hogy fogunk mi még sírni a vaságyon.)
Többfogásos ételek- többször fogunk neki, mégsem esszük meg.
Ez a plakát a naposasztalnál függött egy ideig egyik vasárnap.

Volt egy intézmény, amit libresszónak hívtak. Ez egy könyvtárféle volt, és alighanem kávét is lehetett ott kapni, bár ebben nem vagyok biztos. (Akkor sem ittam kávét.) Földrajzilag a csütiszoba mellett volt, közel a kerítéshez. Könyvet lehetett helyben olvasni is és kölcsönözni is. Kopasz Szabó többször is megjegyezte, hogy Schultz a libresszóban van, amikor valaki Schultzot kereste.

Vasárnap délelöttönként filmvetítés volt az étkezdében. Kettõnek még emlékszem a címére. Az egyik az Egy csepp méz c. angol film volt, a másik pedig egy japán némafilm volt. A kopár sziget volt a címe. A filmek között jók is akadtak.

Börgöndre érkezésünk utáni elsõ napokban ébresztõkor megszólalt a Szondi csapatrádióban a Rákóczi induló. A hangszórót azonnal kikapcsoltuk, és néhány nap mulva folyamatosan kikapcsolva tartottuk. A Rákóczi indulón kívül más zenei élményben is volt részünk. A laktanyaudvaron hangszórók voltak felállítva. Tavasz kezdetétõl a délutáni órákban, amikor már nem voltak foglalkozások, minden nap többször is lehetett az ibalyaszedést hallani Mátray Zsuzsával. A kezdete sorfolytonosan így néz ki: Nyári délután néztél csak reám. Azt mondtad, hogy szedjünk ibolyát. Ó te kis ravasz, nyár volt, nem tavasz. – ismerõs? A világból lehetne engem még ma is kiüldözni ezzel az idétlenséggel.

Valószínüleg a libresszóban lehetett megtalálni az Igaz Szó c. újságot, amit kifejezetten katonáknak írtak. Egyet megnéztem, de hülyének találtam és soha többet kézbe nem vettem.

Kis jóindulattal a kantint is a börgöndi kultúra körébe lehet sorolni. Mint Ideghes korábban leírta, az egy kantini javadalmazás egy korsó sörbõl és 20 dkg nápolyiból állt. Amit a nápolyi minõségérõl Ideghes leírt, azt csak megerõsíteni tudom. A sört is jó sok habbal kaptuk. A kantint egy házaspár üzemeltette. A férj mérte a sört, neje pedig, aki minden bizonnyal jó feleség volt, mérte az olcsó nápolyit olyan áron mintha jobb minõségû lett volna. Sok más dolgot is lehetett kapni, pl. kanalat. A hivatásosaktól tudtuk, hogy a kantinosék, amikor a kantint átvették, csórók voltak. 1965-ben már kocsival jártak be a laktanyába Székesfehérvárról, és épült a villájuk a Velencei tónál. Börgöndön illetményünk, amit zsoldnak hívtunk, 110 Ft/hó volt. A vonaton 66% kedvezményt kaptunk. Ki emlékszik arra, hogy mennyibe került a kantinban egy korsó sör és a 20 dkg nápolyi? Tóth Béla 19 korsó sörérõl már volt szó. (Hmvh.-en a zsold 60Ft/hó volt.)

Ide kívánkozik a nóta, ami nekünk nem igazán volt a szívügyünk. Réczei gyakran iniciálta a nótát. Dallamot nem adott, csak annyit mondott, hogy Munka hadának a, három, négy! Más esetben: Föl, három, négy! (Ez a Föl kommunista ifjú sereg! Hajnal vezesse léptedet! kezdetû mozgalmi dal volt.) Gyakran elõfordult a /:Már minálunk babám,:/ az jött a szokásba, kezdetû népdal, ami meggyel, makkal és meggymakkal ment. Valaki, rendszerint Folly rikkantotta be, hogy melyik termés következik. Volt néhány nagyon kibírhatalan menetdal is, mint pl. az Ugye gondolsz néha rám? Valószínüleg ennek egyik sora volt az, amely nálunk úgy hangzott, hogy Apatóczki résen áll. Egy másik nehezen kibírható nótában az egyik sor nálunk így hangzott: Az elnyomót szétszórjuk mint a szart. Eredetileg ez úgy volt, hogy Az elnyomót szétszórjuk mint a szél. Valami napostiszt jellegû egyén méltatlankodott is ez miatt a változtatás miatt. A víg madár pilótát már megtárgyaltuk. Kevés nótát tudtunk. Ezeknek összességére azt találtam mondani, hogy az a T üteg repertoárja. Ez az elnevezés gyorsan elterjedt. Egyszer menetdal-versenyt rendeztek. A részvétel minden üteg számára kötelezõ volt. A laktanyaudvaron körbemasíroztunk, és közben harsányan nótázni kellett. Elõadtuk a repertoárt. Ez egyszeri körbeérésre volt csak elég. Még szerencse, hogy egy kör elég volt. Valaki a bírálók közül olyasmit mondott, hogy a T ütegnek még soha nem ment ilyen jól a nóta. Természetesen ennek ellenére se lettünk dobogósak.

Fodor Zs. honv.

Kasnyik Gyurka – ismét

Benda László, Bratmann Bátky Mihály, Büky Dénes, Czégény Miklós, Érsek Tibor, Fodor Zsolt, Folly Gábor, Friedrich Vilmos, Gulyás Lajos /Schultz/

Héjas /Héjjas/ Sándor /?/, Kanyó Ferenc, Kasnyik György, Kiss Zoltán, Kolarovszki János, Láng László, Lipták József /Lityő/, Lőkös Sándor, Maróy Péter,

Mattyasovszky Péter, Molnár László, Móser Zoltán /bár Tóth Béla szerint és szerintem nem velünk volt katona – IGAZ/, Nagy György /Löbödör/, Pálfalvi András,

Pallagi Antal, Pápa Ágoston, Prónai Gábor, Rózner Géza / Tokai Andris szerint őt ma Bereményi Gézának hívják/, Senkerik /Schenkerik/ Erik, Sutyinszki

Mihály, Szabó János /Janika/, Szabó László, Szabó Tibor /Kopasz/, Sztancsik Péter, Szűcs Miklós, Tátrai Vilmos, Téringer István /Roccó/, Tokai András,

Tóth Béla, Török Sándor, Vitéz Gábor, Völgyi János, Zalányi László.

Ha másokról is tudtok, akkor egészítsétek ki, a hibákat javítsátok ki, mert az emlékezetem nagyon kopik.

Parancsnokaink, akiknek a nevére még emlékszem: Vásárhely: Illés Sándor őrvezető – rajparancsnok, Tóth Sándor szds szakaszpk. Apatóczki /József ? /

szds századpk.

Börgönd: Sztankovics ……….főtörzs, Punk ……..főtörzs, Ács József alhdgy, Eperjessy …….főhdgy ütegpk. Elkán Károly ales ezredpk, Hunya ….ales,

Helyettese vagy törzsfőnök. Oktatóink közül csak Csúzdy Zoltán főhdgy neve jut eszembe.

Üdvözlettel: Gyurka