Fodor Zsolt is felébredt. Nem csoda, ha Emberhegy szás jutott eszébe

Emberhegy százados

Igazi neve alighanem Kántor volt.  Az Emberhegy elnevezést Molnár László akasztotta rá, de nem ment át a köztudatba.  Életkora 40 és 50 között lehetett.  Egy magasra nőtt szumó birkozónak nézett ki.  Olyan magas volt, mint Tóth (Regönye) Béla, vagy Héjas János.  A kettő együttes súlya kb. annyi lehetett, mint Emberhegyé egyedül.  Nem csekély testi erővel rendelkezett.  Volt neki egy Trabantja.  Szemtanúk mondták, hogy amikor beleült, a  lökhárítók bal oldali vége legalább 5 cm-rel alacsonyabbra került, mint jobb oldali végük.  Nekünk alig volt vele dolgunk.  Emberhegy is azok közé tartozott, akik elfogadtak minket.  Elmondta magáról, hogy ő Harkovban nőtt fel, amit a Szovjetúnió Chicagojának is neveztek.  (Ezt a Harkov - Chicago párhuzamot eddig csak tőle hallottam egyedül.)  Azt mondta, hogy az ottani aranyifjúság tagjai, köztük ő is, úgy készültek  fel az életre, hogy egymás ökleit ütközették nagy erővel.  Így öklük nagyon megcsontosodott és nagyon megerősödött.  Beszámolt arról is, hogy egy olyan eljárást is begyakoroltak, amellyel egy kézzel és egy térddel végrehajtott, jól irányzott rugással valakit fejre lehetett ejteni.  Erről a fogásról egy hadifogoly visszaemlékezésében is olvastam.  Ő ezt a GULAGon tanulta meg köztörvényes bűnözőktől. 

Emberhegy még Börgöndre érkezésünk elött Ukrajnában járt, mert ott rokonai voltak.  Úgy gondolta, hogy ha már ott van, akkor körülnéz.  Utazgatott is sokfelé.  Kievben is járt.  Egyik nap azonban beidézték egy rendőrségi irodába, ahol alaposan lehordták.  Felrajzolták neki, hogy merre járt, mikor volt ott és mit csinált, mindent percnyi  pontossággal.  Rá kellett jönnie, hogy az ő megfigyelésében iskolásoktól kezdve az egészen öreg anyókákig rengetegen vettek részt.  Azt mondták neki, hogy mivel csak Ungvárra kért tartózkodási engedélyt, csak a kárpátukrajnai területen volt szabad mozognia.  Ha Kievbe kért volna tartózkodási engedélyt, akkor egész Ukrajnában szabad lett volna utazgatnia, de így nem volt neki rá engedélye.  Akkor még volt éberség!  A dolgot szerencséjére egy alapos fejmosással megúszta. 

 

Volt neki egy öccse, aki hasonló testi adottságokkal rendelkezett, mint ő.  Ez  Nagykanizsán volt katona.  Egyszer kimenője volt, de a kapunál elkezdték szőrözni.  Egy idő után elvesztette türelmét, és a kapuügyeletest mindkét helyettesével együtt leütötte, és kiment.  Ezért bezárták. 

Amikor 1973-ban ismét katonáskodtam Börgöndön, Emberhegy már nem élt.  Azt mondták, hogy a szive mondta fel a szolgálatot. 

A reggeli szemle

“Takarítás meg hétszentség,
Kezdik a reggeli szemlét.”
Molnár László: A magyar baka napirendje


A reggeli szemlére még a foglalkozások megkezdése elött került sor. Hódmezővásárhelyen a tisztesek közül valaki megnézte, hogy milyen a körletrend. Azaz fel van-e takarítva, és hogy a fekhelyek abszolut egyformán néznek-e ki.
Börgöndön a felszerelés valamely darabját nézték meg. Ezt az A ütegből csinálta valamelyik tisztes. Amikor az emeletre kerültünk az E üteggel egy folyosóra, akkor már közülünk kellett valakinek a reggeli szemlét megtartani. Ez azért volt így, mert a rajparancsnokok közülünk kerültek ki. Ezt a tisztséget senki nem vette komolyan, rajparancsnokok se. A reggeli szemlét tartó egyénnek bizonyos keretek között lehetősége volt annak eldöntésére, hogy mit akar megnézni. Volt, amikor a napostiszt mondta meg, hogy mit kell megszemlélni. Az egész úgy indult, hogy a napos bekiáltotta, hogy reggeli szemléhez sorakozó, és bekiáltotta, hogy mi a reggeli szemle tárgya.
A T üteg reggeli szemlét tartó emberei igyekeztek eredeti ötletekkel előállni. Sajnos, csak egyre emlékszem. Réczei Tibor a szemüvegesek szemüvegét ellenőzte. A tisztesek stílusában mindenkit megrótt, hogy a szemüvege nem elég tiszta. Ilyeneket mondott “Hogy lát maga keresztül ezen a koszos szemüvegen!? Neki fog menni a falnak.”
Egy másik alkalommal a reggeli szemle tárgya a gázálarc volt. A napostiszt gyanakodott, hogy elsumákoltuk a reggeli szemlét, ezért megkérdezte a szemlézőt, hogy mit látott. Az illető azt válaszolta, hogy talált néhány rozsdás gázálarcot. Ez a kijelentés a napostiszt gyanúját csak fokozta. A gázálarcban ugyanis alig volt fém, és azt is festés borította, ezért a rozsda nehezen volt elhihető. Valószínüleg ez a napostiszt még soha nem látott rozsdás gázálarcot. Hitetlenkedve rá is mordult a szemlézőre, hogy mutasson egyet. A szemléző Vitéz Gábor gázálarcát mutatta be, mert az volt a legrozsdásabb. A fémalkatrészek nem látszottak a rozsdától. Ezt látva a napostiszt majdnem agyvérzést kapott. Lármázni kezdett, és azzal fenyegette Vitézt, hogy kifizettetik vele a gázálarcot. Amennyire emlékszem rá, Vitéz megúszta azzal, hogy Punk vagy Ács lehordta, amihez már hozzá volt szokva, de nem kellett fizetnie.

Fodor Zs. honv.