Dobpergés, következnek Máthé Dénes fotói:
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Gábor. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Gábor. Összes bejegyzés megjelenítése
2008. november 10., hétfő
Ideghes, miért vagy ideges?
Nem windikálok (látod, én is tudok idegen szavakat) magamnak jogokat, de nekem küldd 1-ből a fényképeket, akkor kiteszem és nem fárasztjuk szegény Bandit levelezési feladatokkal. Inkább fordítson vagy költsön vagy prózázzon. Egy feltételem van. Olyan méretben csatold egyetlen levélhez az összeset, hogy a hosszabbik oldala ne legyen 1200 pixelnél hosszabb. Akinek ilyen nagylátós előtétlencsés, kihajtható elcédés digitális gépe van, az meg tudja csinálni. Ha nem, megírom, hogyan kell. Különben nagyon egyszerű, csak a riszálás (resize) jusson eszedbe.
Dobpergés, következnek Máthé Dénes fotói:
Dobpergés, következnek Máthé Dénes fotói:
2008. november 9., vasárnap
2008. szeptember 22., hétfő
Az objektumban
Az objektum a laktanya déli oldalán helyezkedett el, és 3m magas betonfal vette körül. Egy ellenőrző ponton kersztül lehetett bejutni és kijutni. Itt szúrópróbaszerűen ellenőriztek egyeseket, hogy nem visznek-e be vagy hoznak-e ki papírt. Így akarták megakadályozni a katonai titkok kicsempészését. Kiképzésünk elméleti része itt történt a délelötti órákban. Ez a tantermekben folyt. Eleinte az alapozó tárgyakat oktatták. Első volt az elektrotechnika. Ezt Horváth Imre százados (Kis Japán) oktatta és nagyon jól. Amit ott elektrotechnikából megtanultam, arra az egyetemen is emlékeztem, és az több volt, mint amire az egyetemen egy vegyésznek szüksége volt. Utána jött a rakétavezérlés blokksémákban felvázolva, és a lövéstan. A lövéstant Horti János százados oktatta és szintén jól. Ebben a rakéta pályájának kialakításához szükséges matematikai és fizikai ismerteteket kaptuk meg. Többek között megtudtuk, hogy a rakéta alapesetben félelőretartással közelíti meg a célt.
A blokksémákat később konkrét kapcsolási rajzok követték. Ezek hosszúsága több métert is kitett. A blokksémákat és a kapcsolási rajzokat már a kétéves tartalékos tiszti tanfolyamban tiszthelyettesekké előléptetett emberek oktatták. Punk és Sztankovics (Törpe) is ebbe a társaságba tartoztak. Enge törzsőrmesterre, Kisteleki főtörzsőrmesterre és Kutnyánszki (Kutya) főtörzsőrmesterre emlékszem. Ez a három nem volt veszélyes. A kapcsolások működését részletesen ismerni kellett. Számonkéréskor a kapcsolási rajz elé kellett a honvédnek fáradnia és mutogatással kísérve el kellett magyaráznia, hogy mikor melyik áramköri elem mit csinál és/vagy milyen állapotban van. Egy ilyen alkalommal Kisteleki feltette a kérdést, hogy mit csinál a katona, ha mutogatni akar. Többen azt válaszolták, hogy kér engedélyt mutogatni. Kopasz-Szabó válasza az volt, hogy bal lábbal keményen kilép. Mindenkinek ez tetszett jobban. Más alkalommal az alábbi párbeszédnek voltunk tanúi:
Kisteleki főtörzsőrmester: Molnár, b….a meg! Mit röhög!?
Molnár Imre: Maga az élet ilyen nevetséges.
Kisteleki főtörzsőrmester: Maga az élet!? B….a meg! (nevethetnékjét csak részben tudta palástolni, sokféle válaszra volt felkészülve, de erre nem.)
A fent említetteken kívül más dolgokról is volt szó. Bors József őrnagy (Precíz Jóska) az ellenséges légi támadóeszközöket oktatta. Be kellet volna magolnunk a NATO fontosabb repülőgépeinek a technikai adatait. Ez nekem nem ment. A B-52 és az F-104G különösen veszélyesnek volt minősítve. A T-vonalzóra is kitértünk. Annak segítségével a térképen azt lehetett a közeledő repülőgépről a pályaadatok ismeretében megtudni, hogy az mikor van az indítási és mikor van a megsemmisítési zónában (az IZ-ben és az MZ-ben). A két zóna nagyon hasonlított egymásra, de mégsem voltak egyforma méretűek. Ennek okát Precíz Jóska nem tudta érthetően elmagyárzni. Arra is kitértünk, hogy a Varsói Szerződésben az egész földgömb milyen módon van gömbi négyszögekre felosztva célmegjelölés szempontjából. A neve valami olyasmi volt, hogy egységes tűzvezetési tervtábla négyzetháló. Ez egy logikus rendszer volt, de senkit nem érdekelt.
Donkanyar őrnagy (Most már mondja meg valaki, hogy mi volt az igazi neve!) műszaki kiképzést tartott. Ennek lényege az volt, hogy hogyan kell telepíteni a 6 kilövőállást kör-körös és szektoros elrendezésben. Be kellett volna szajkóznunk, hogy az egyes kilövőállások milyen messze vannak a PA kabintól, irányaik egymással mekkora szöget zárnak be, mekkora fedezéket kell nekik ásni, mekkora fedezékeket kell ásni a kabinoknak, és mindez meddig tart, ha egy műszaki munkanap 10 óra. Azt is mondta, hogy majd kimegyünk a terepre és kinyomdokoljuk a rendszer egyes elemeinek helyét. Szerencsére erre soha nem került sor.
Punk egy-két órában a NATO hadseregeinek szervezéséről beszélt, hozzátéve, hogy háború esetén nekünk az olasz hadsereg jutna. Az olasz hadsereg akkor éppen átszervezérs alatt állt, így arról nem tudtunk meg semmit.
Ács Ákos a hagymányos, azaz a csöves légvédelmi tüzérségről tartott előadást néhány óra erejéig.
Később a gyakorlati foglalkozás az objektum udvarán felállított kabinokban történt. Ezek a kabinok pontosan olyanok voltak, mint amilyeneket a rakéták vezérlésére használtak. Kívülről zárt kocsiszekrényes teherautóknak látszottak, amelyeken több szellőzőnyílás volt, és kábelek kötötték őket össze. Az első szakasz tagjainak az L és a PA kabin berendezéseinek kezelését kellett megtanulnia, a második szakasznak pedig az I és a K kabinokét. Az antennák a PA kabinon voltak. Itt a fent említett tiszthelyetteseken kívül tisztek is foglalkoztak velünk. Serfőző alhadnagyra emlékszem.
Az objektumban a T-füzetekbe jegyzeteltünk. Ezek vonalas spirálfüzetek voltak, és mindenkinek három volt. Ezeket a füzeteket az un. T-ládákban tárolták, amikor nem használtuk őket. Voltak T-ládások, akik hetenként cserélődtek. (“Oda jár a T-ládás a T-ládával T-ládázni minden este.”) Úgy rémlik, hogy a T-ládának volt egy belső leírása. A T-ládákat a T-rajztárból kellet kivételezni és oda is kellett lepecsételve leadni. A blokksémákat és a kapcsolási rajzokat is ott tartották. A T itt azt jelentette, hogy titkos.
Az úgynevezett egyéni tanulás is az objektumban zajlott a délutáni órákban. A társaság két tanterembe vonult be. A külső teremben volt a második szakasz, a belsőben pedig az első. Ilyenkor a délelött hallottakat kellett volna jegyzeteinkből megtanulni és a szabályzatokat olvasni. A rendszer egyes részeiről szóló leírásokat is szabályzatoknak hívták. Az egyéni tanulás alatt foglalkoztunk is ezekkel, de nem állandóan. Keraban nagyon jókat tudott aludni ilyenkor. Voltak, akik az ún. gyufókert játszották. Egy gyufásskatulyát az asztallap szélére tettek, majd felpöccintették a levegőbe. Az eredmény attól függött, hogy a skatulya melyik oldalára esett vissza. Gábor András, Fehér Tamás (Weis) és még néhányan kártyáztak. Ez kockázatos volt, mert a kártya is papírnak számított. Néhányan matematikai vagy fizikai problémákat beszéltek meg. Legtöbben azonban kötetlen társalgást folytattak, de az alvók száma se volt elhanyagolható.
A tanteremekben tanteremügyeleteseknek is kellett lenniök, akik közülünk kerültek ki. Az ő dolguk volt a rend fenntartása, ami az alvók felébresztését, a játékok és a társalgás leállítását jelentette. Ezeket a feladataikat a tanteremügyeletesek nem vették komolyan. Időnként egy-egy elöljáró is benézett és ellenőrizte, hogy mit csinálunk az egyéni tanulás idején. Ilyenkor a tanteremügyeletesnek jelentkeznie kellet, de a többieknek nem kellett felállniok. Az elöljárók többnyire nem voltak elégedettek a látottakkal, és lehordták a tanteremügyeletest. Kasnyik egy ilyen alkalommal került fogdába.
Leszerelésünk várható időpontja elött 150 nappal többen centimétert vásároltak, és abból egy cm-t minden nap levágtak. Gelencsér Péter a levágott darabot 1mm-es négyzetekké aprította egy zsilettpengével és a darabokat szétfújta. Régeni Péter, azaz Toprongy szintén összeaprította a levágot darabot, de ő nem fújta szét, hanem megette. Ezt a szertartást mind a ketten az objektumban végezték el az egyéni tanulás ideje alatt. Olyan emberek is voltak, akik takarodó elött vágták le az esedékes darabot, vagy ébresztő után az előző napit. Leszerelésünk pontos dátumát illetően mindenki tévedett néhány napot.
Az objektumban a tantermekben télen meglehetősen hideg volt. Ott tapasztaltam először és utoljára, hogy a hidegnek álmosító hatása is lehet.
Az objektumi egyéni tanulás olyan alkalom volt, amikor viszonylag békénhagytak minket.
A blokksémákat később konkrét kapcsolási rajzok követték. Ezek hosszúsága több métert is kitett. A blokksémákat és a kapcsolási rajzokat már a kétéves tartalékos tiszti tanfolyamban tiszthelyettesekké előléptetett emberek oktatták. Punk és Sztankovics (Törpe) is ebbe a társaságba tartoztak. Enge törzsőrmesterre, Kisteleki főtörzsőrmesterre és Kutnyánszki (Kutya) főtörzsőrmesterre emlékszem. Ez a három nem volt veszélyes. A kapcsolások működését részletesen ismerni kellett. Számonkéréskor a kapcsolási rajz elé kellett a honvédnek fáradnia és mutogatással kísérve el kellett magyaráznia, hogy mikor melyik áramköri elem mit csinál és/vagy milyen állapotban van. Egy ilyen alkalommal Kisteleki feltette a kérdést, hogy mit csinál a katona, ha mutogatni akar. Többen azt válaszolták, hogy kér engedélyt mutogatni. Kopasz-Szabó válasza az volt, hogy bal lábbal keményen kilép. Mindenkinek ez tetszett jobban. Más alkalommal az alábbi párbeszédnek voltunk tanúi:
Kisteleki főtörzsőrmester: Molnár, b….a meg! Mit röhög!?
Molnár Imre: Maga az élet ilyen nevetséges.
Kisteleki főtörzsőrmester: Maga az élet!? B….a meg! (nevethetnékjét csak részben tudta palástolni, sokféle válaszra volt felkészülve, de erre nem.)
A fent említetteken kívül más dolgokról is volt szó. Bors József őrnagy (Precíz Jóska) az ellenséges légi támadóeszközöket oktatta. Be kellet volna magolnunk a NATO fontosabb repülőgépeinek a technikai adatait. Ez nekem nem ment. A B-52 és az F-104G különösen veszélyesnek volt minősítve. A T-vonalzóra is kitértünk. Annak segítségével a térképen azt lehetett a közeledő repülőgépről a pályaadatok ismeretében megtudni, hogy az mikor van az indítási és mikor van a megsemmisítési zónában (az IZ-ben és az MZ-ben). A két zóna nagyon hasonlított egymásra, de mégsem voltak egyforma méretűek. Ennek okát Precíz Jóska nem tudta érthetően elmagyárzni. Arra is kitértünk, hogy a Varsói Szerződésben az egész földgömb milyen módon van gömbi négyszögekre felosztva célmegjelölés szempontjából. A neve valami olyasmi volt, hogy egységes tűzvezetési tervtábla négyzetháló. Ez egy logikus rendszer volt, de senkit nem érdekelt.
Donkanyar őrnagy (Most már mondja meg valaki, hogy mi volt az igazi neve!) műszaki kiképzést tartott. Ennek lényege az volt, hogy hogyan kell telepíteni a 6 kilövőállást kör-körös és szektoros elrendezésben. Be kellett volna szajkóznunk, hogy az egyes kilövőállások milyen messze vannak a PA kabintól, irányaik egymással mekkora szöget zárnak be, mekkora fedezéket kell nekik ásni, mekkora fedezékeket kell ásni a kabinoknak, és mindez meddig tart, ha egy műszaki munkanap 10 óra. Azt is mondta, hogy majd kimegyünk a terepre és kinyomdokoljuk a rendszer egyes elemeinek helyét. Szerencsére erre soha nem került sor.
Punk egy-két órában a NATO hadseregeinek szervezéséről beszélt, hozzátéve, hogy háború esetén nekünk az olasz hadsereg jutna. Az olasz hadsereg akkor éppen átszervezérs alatt állt, így arról nem tudtunk meg semmit.
Ács Ákos a hagymányos, azaz a csöves légvédelmi tüzérségről tartott előadást néhány óra erejéig.
Később a gyakorlati foglalkozás az objektum udvarán felállított kabinokban történt. Ezek a kabinok pontosan olyanok voltak, mint amilyeneket a rakéták vezérlésére használtak. Kívülről zárt kocsiszekrényes teherautóknak látszottak, amelyeken több szellőzőnyílás volt, és kábelek kötötték őket össze. Az első szakasz tagjainak az L és a PA kabin berendezéseinek kezelését kellett megtanulnia, a második szakasznak pedig az I és a K kabinokét. Az antennák a PA kabinon voltak. Itt a fent említett tiszthelyetteseken kívül tisztek is foglalkoztak velünk. Serfőző alhadnagyra emlékszem.
Az objektumban a T-füzetekbe jegyzeteltünk. Ezek vonalas spirálfüzetek voltak, és mindenkinek három volt. Ezeket a füzeteket az un. T-ládákban tárolták, amikor nem használtuk őket. Voltak T-ládások, akik hetenként cserélődtek. (“Oda jár a T-ládás a T-ládával T-ládázni minden este.”) Úgy rémlik, hogy a T-ládának volt egy belső leírása. A T-ládákat a T-rajztárból kellet kivételezni és oda is kellett lepecsételve leadni. A blokksémákat és a kapcsolási rajzokat is ott tartották. A T itt azt jelentette, hogy titkos.
Az úgynevezett egyéni tanulás is az objektumban zajlott a délutáni órákban. A társaság két tanterembe vonult be. A külső teremben volt a második szakasz, a belsőben pedig az első. Ilyenkor a délelött hallottakat kellett volna jegyzeteinkből megtanulni és a szabályzatokat olvasni. A rendszer egyes részeiről szóló leírásokat is szabályzatoknak hívták. Az egyéni tanulás alatt foglalkoztunk is ezekkel, de nem állandóan. Keraban nagyon jókat tudott aludni ilyenkor. Voltak, akik az ún. gyufókert játszották. Egy gyufásskatulyát az asztallap szélére tettek, majd felpöccintették a levegőbe. Az eredmény attól függött, hogy a skatulya melyik oldalára esett vissza. Gábor András, Fehér Tamás (Weis) és még néhányan kártyáztak. Ez kockázatos volt, mert a kártya is papírnak számított. Néhányan matematikai vagy fizikai problémákat beszéltek meg. Legtöbben azonban kötetlen társalgást folytattak, de az alvók száma se volt elhanyagolható.
A tanteremekben tanteremügyeleteseknek is kellett lenniök, akik közülünk kerültek ki. Az ő dolguk volt a rend fenntartása, ami az alvók felébresztését, a játékok és a társalgás leállítását jelentette. Ezeket a feladataikat a tanteremügyeletesek nem vették komolyan. Időnként egy-egy elöljáró is benézett és ellenőrizte, hogy mit csinálunk az egyéni tanulás idején. Ilyenkor a tanteremügyeletesnek jelentkeznie kellet, de a többieknek nem kellett felállniok. Az elöljárók többnyire nem voltak elégedettek a látottakkal, és lehordták a tanteremügyeletest. Kasnyik egy ilyen alkalommal került fogdába.
Leszerelésünk várható időpontja elött 150 nappal többen centimétert vásároltak, és abból egy cm-t minden nap levágtak. Gelencsér Péter a levágott darabot 1mm-es négyzetekké aprította egy zsilettpengével és a darabokat szétfújta. Régeni Péter, azaz Toprongy szintén összeaprította a levágot darabot, de ő nem fújta szét, hanem megette. Ezt a szertartást mind a ketten az objektumban végezték el az egyéni tanulás ideje alatt. Olyan emberek is voltak, akik takarodó elött vágták le az esedékes darabot, vagy ébresztő után az előző napit. Leszerelésünk pontos dátumát illetően mindenki tévedett néhány napot.
Az objektumban a tantermekben télen meglehetősen hideg volt. Ott tapasztaltam először és utoljára, hogy a hidegnek álmosító hatása is lehet.
Az objektumi egyéni tanulás olyan alkalom volt, amikor viszonylag békénhagytak minket.
2008. február 17., vasárnap
Emberek tünnek el
Ütegtársak!
Gábor András számára a Melák név se Hmvh.-en, se Börgöndön nem volt rendszeresítve. Annak használatát még az õ számára is be kell tiltani. Nem tûrhetjük, hogy holmi civil elnevezések kapjanak lábra! Fehér Tamás csak Weis volt, ami Vejsznek hangzott. Nem c volt a végén, hanem sz. Friedrich tényleg Frici volt Börgöndön?
Pallagi Totyi eltûnésébõl arra emlékszem, hogy reggel, amikor foglalkozásra kellett elvonulni, õ akkor kimenõ ruhájába öltözött át. Kérdeztük tõle, hogy miért. Azt monta, hogy megy valahová, de nem tudja, hová. Rossz hangulatúnak látszott és nem volt beszédes kedvében. Maróy Pétert egy-két héttel korábban vezényelték Ercsibe a hidászokhoz. Az õ esetében azonban az uticél világos volt. Totyi esetét furcsának találtam, de nem gyanakodtam. Eltûnése után névsorolvasáskor, amikor a nevéhez értek, még hónapokig is azt kellett mondani, hogy vezényelve. Maróy Pétert kivették a létszámból. Az õ nevét eltávozása után soha nem olvasták. Ez a specifikus különbség már feltûnõ volt, és akkor halvány sejtésem támdat, hogy valami nincs rendben. Nagy sokára jelentette be Eperjesi, hogy mi történt. Totyit csak ekkor vagy nem sokkal ez elött vették ki a létszámból. Mivel ezt a két embert gyoros egymásutánban emelték ki közülünk, valaki megjegyezte, hogy emberek tûnnek el. Csak találgatni lehet, hogy Eperjesi és Ács tudtak-e valamit, amikor Totyit Elkán irodájában letartóztatták, vagy az azt követõ napokban. Azt valószínünek tartom, hogy Punk nem tudott többet mint mi.
Üdv:
Fodor Zs. honv.
Gábor András számára a Melák név se Hmvh.-en, se Börgöndön nem volt rendszeresítve. Annak használatát még az õ számára is be kell tiltani. Nem tûrhetjük, hogy holmi civil elnevezések kapjanak lábra! Fehér Tamás csak Weis volt, ami Vejsznek hangzott. Nem c volt a végén, hanem sz. Friedrich tényleg Frici volt Börgöndön?
Pallagi Totyi eltûnésébõl arra emlékszem, hogy reggel, amikor foglalkozásra kellett elvonulni, õ akkor kimenõ ruhájába öltözött át. Kérdeztük tõle, hogy miért. Azt monta, hogy megy valahová, de nem tudja, hová. Rossz hangulatúnak látszott és nem volt beszédes kedvében. Maróy Pétert egy-két héttel korábban vezényelték Ercsibe a hidászokhoz. Az õ esetében azonban az uticél világos volt. Totyi esetét furcsának találtam, de nem gyanakodtam. Eltûnése után névsorolvasáskor, amikor a nevéhez értek, még hónapokig is azt kellett mondani, hogy vezényelve. Maróy Pétert kivették a létszámból. Az õ nevét eltávozása után soha nem olvasták. Ez a specifikus különbség már feltûnõ volt, és akkor halvány sejtésem támdat, hogy valami nincs rendben. Nagy sokára jelentette be Eperjesi, hogy mi történt. Totyit csak ekkor vagy nem sokkal ez elött vették ki a létszámból. Mivel ezt a két embert gyoros egymásutánban emelték ki közülünk, valaki megjegyezte, hogy emberek tûnnek el. Csak találgatni lehet, hogy Eperjesi és Ács tudtak-e valamit, amikor Totyit Elkán irodájában letartóztatták, vagy az azt követõ napokban. Azt valószínünek tartom, hogy Punk nem tudott többet mint mi.
Üdv:
Fodor Zs. honv.
2008. február 14., csütörtök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Örülök,hogy megszólaltál,Gábor András,Melák,én meg a kicsi Tréning Rocco vagyok,aki nótákat tanult Tőled és mondásokat,ezt már emlegettem,1 ölelés:Tréning
2008. február 14. 17:49