Időhatározó

Hódmezővásárhely, 1964. október 20.
(gyakorlóruhában)

Aruba/Holland Antillák, 2006. december 11.
(Akár hiszitek, akár nem ez is én vagyok, alattam a Karib tenger)




Fiskeville/RI, 2008. április 3.
(A kép bal széle után egy pásztázó elektronmikroszkópot tessék odaképzelni, amint éppen nem pásztáz.)

Fodor Zs. honv.

Akkor és most, időhatározó (Tokai Bandi)

Heló Fijugg,

Csikósbajtárs mintájára 3 képet küldök, 71-es katonakönyvemben - ha nem is kopaszon- még az néz rátok, akire 64/65-ből emlékezhettek. A következő egy 1986-os kép, amikor kölcsönkértem egy taxit Kairóban, amikor sokadszor megint ott nyelvtanárkodtam, a harmadik pár hónapja készült az Ady-emléklakás előtt, Pesten a Veres Pálné utcában. Küldjetek Ti is magatokról!
Tokai

Még akkorabb és most, időhatározó (Schulz Lala)

Két évesen és ....

most.

Ugye milyen sokkoló a különbség?

Schulz Lala

Akkor és most, időhatározó.. ( Sztancsik Péter)

Sokkoló a különbség, de 43 év az 43 év. A velem lévő úriember már nem lesz katona, csak ha akar. Most még csak a kertben támadunk.

Sztancsik Péter

Akkor és most, időhatározó... (Kanyó Feri)

Majdnem elájultam, amikor megláttam a sokkoló hatású második fényképedet a blogban.
Ennyire nem kellene igyekezni, hogy felismerhetetlenségig megváltoztassuk egykori arcmásunkat.
A humort is csak azért merem megengedni, mert az írásból már kiderült, hogy mindez a múlt, és azóta már rehabilitáltad önmagad. Megjegyzem, hogy én pedig hat évvel ezelőtt egy Adriai-tengeri banális baleset következtében majdnem elvesztettem a jobb lábamat.
Azt gondolom, hogy ebben a "matuzsálemi" korban már mindegyikünk elő tudna állni hasonló "élményekkel". Mindenesetre megnyugtató volt látni a harmadik felvételt.
Csatlakozom a felhívásodhoz, és küldök két fotót magamról. Célszerű lenne valamilyen külön "Egykor és most" rovatot nyitni a blogon belül, ha ez lehetséges. Amint látod, eleget tettem az unszolásnak, csak bokros teendőim miatt nem tudtam hamarabb sort keríteni az írdogálásra.
Üdv: Kanyó Feri

Ezzel a levéllel küldte Feri a képeket az Időhatározóba. Köszönöm szépen. Ha netán találkoznánk az utcán, már nem fogunk elmenni egymás mellett. Totyi temetésén Roccót azonnal megismertem, de Schulz a bajuszhiány miatt egy arra sétáló tisztes (bocs örnagyos) úr volt.
A blogtechnológia jelenleg nem tud külön rovatot, csak cím és a cimke alapján lehet összegyűjteni a hasonló posztokat. Küldjetek képeket.

Akkor és most, időhatározó... (Csikós Gábor)

Már Tokai Bandival is beszéltem róla, hogy jó lenne az akkori katonai vagy civil portrét és a mait feltenni a blogra. Ne nézzetek exhibicionistának, de elkezdem, hátha lesznek követőim. Akinek egyszerűbb, küldje el nekem a fotókat levélben csatolva és felteszem a képeket a netre.
Az esetemben egy harmadik kép is látható, ez az életem megváltozásával kapcsolatos. Tavaly novemberben éjjel, sétáltatás közben a kutyámat akartam visszafogni, nehogy egy másikkal összekapjon, egy darabig futottam vele, de a nyolc méteres póráz hamar megfeszült, egy nagyobb testű agárról lévén szó. Arca estem és agyrázkódás, agybevérzés lett a vége. A kórházból 5 nap után hazaszöktem, mert nem volt WC, az ágytálat a parkba kellett volna levinni és nem volt fűtés. Meggyógyultam, újra tudok beszélni és fogni a kezemmel, és az 1/6-ot másodpercet kis támasztási segítséggel kitartani a fotózáshoz.