(Nem túl jó) hírek Mohóról

Ma valamit keresgéltem, és egy Verhaaren--kötet került a kezembe. Eszembe jutott róla Mohó, aki az asztalra pattanva Börgöndön, tán még Hmvhelyen is, mindig ugyanazt a Verhaaren-verset szavalta, talán A vihart. Jó egy éve volt hírem utoljára Szabó Laciról, mikor szemoperációra készült. Fölhívtam, mi lett a szemével. Szegényt sok csapás érte: egyik szemének világát egészen elvesztette, a másik is rizikós, sőt tavaly a felesége is meghalt, és mivel gyerekük nincs, egészen egyedül maradt. Azért kedélye megvan, sokatokra szeretettel emlékszik. Január 25.én lesz 65 éves. A Bécsi-kapu mellett lakik, írogat a Magyar Nemzetbe, Szabó László Zoltán néven, főleg amerikai tárgyú cikkeket, legutóbb Obamáról. Szidja a blognai rendszert, ami miatt valószínű már nem kap újabb órákat a Pázmányon, ahol amerikanológiai óraadó volt mindezidáig.
Mindenkit szeretettel üdvözöl, különösen Szűcs Mikit, Brumit, Mattyasovszkyt. Emlegettük Láng Lacit (akiről semmi újat nem tudunk), Szendrő Luigit (aki tavaly is itthon volt Mexióból), a szegedi Kopasz Szabót, Téringert, Kanyót, Schulzot.
Én elmondtam, hogy Fodor Zsolttal és Csikós Gabival gyakori e-mailes, netes kapcsolatban vagyok. Kérdezte, hogy ezek az urak kik is lennének?

Lassan lehet készíteni a centit

Majd az egykori tétékások ( nem azonosak a hátékásokkal) pontosabban kiszámolják, de én egykori bölcsész módjára most a tavasz beköszöntével bizseregni érzem magamban a sejtést, hogy hamarosan elkezdhetjük vagdosni a centit.
Ki emlékszik, 65-ben pontosan mikor szereltünk le, és akkor hány napot kell még várni a 44. évfordulóig?
Ne csak olvassatok, ne csak számolgassatok, de írjatok is.

T-Bandi
u.i: Tegnap Tátrai Vilit fölköszöntöttem a névnapján, örült, jól van, unokával Velencébe készül.

Egyedül olvasom a blogot máma

Szomorú reggel, Fiúk.
Lévay József, XIX. századi költő Mikes Kelemenes verse jut eszembe:

"Egyedül hallgatom tenger mormolását,
Tenger habja felett futó szél zúgását,
Egyedül, egyedül
A bujdosók közül,
Nagy Börgöndországban,
Hacsak itt nem lebeg sírjában nyugovó
Sztankovics nagy lelke, az eget csapkodó
Radar haragjában."

Kanyó, Fodor, Totyi,
Ideghes, Láng Robi,
Schulz és Szűcs, B.Brumi
szólaljatok má meg
nehogy a Téringer kezdje szaporábban.

Még akkorabb és most, időhatározó (Schulz Lala)

Két évesen és ....

most.

Ugye milyen sokkoló a különbség?

Schulz Lala

Vaskaptafa és nápolyi

Schultz honvéd mintakatona volt. Az öltözetét illetően mindenképpen. Szakaszunkban neki volt legfényesebb a csizmája. Zubbonyán a gombok elvágólag sorjáztak, és még véletlenül sem fordulhatott elő, hogy valamelyiket gyufaszállal rögzítette volna. Derékszíja alatt éppen annyi ráncot vetett a zubbony, amennyit az alaki szabályzat grafikusa annak idején papírra vetett. Sapkája is a tengelyes szimmetria szabályait követve állt a fején.
Bármely szőrösszívű elöljáró vizslathatta elölről vagy hátulról, ruházatában kivetnivalót nem talált. Nézhette jobbról, nézhette balról – egyszerűen tökéletes volt.

De Schultz Lajos honvéd nem elégedett meg ennyivel. Többre vágyott. Ő alulnézetből is tökéletesnek akart látszani. Ezért csizmája talpát is gondosan ápolta. Ha kicsorbult egy szeg a patkón, haladéktalanul kijavította. Ehhez pedig a T-üteg egyetlen vaskaptafáját használta.

Mi is azt használtuk fel, hogy egy kicsit megtréfáljuk, amikor egyik délután, szabadfoglalkozás alatt ismét a csizma gondozásába fogott. Sikerült a figyelmét elterelni, és megkaparintottuk a kaptafát. Schultz Lajos először csak a szoba közepén berendezett alkalmi cipészműhelyének környékén keresgélt csendesen, de nem találta sem a csizmában, sem a stoki alatt. Aztán kezdett érdeklődni az ágyon heverésző katonatársaknál.
- Gyuri, nem láttad véletlenül a vaskaptafát?
- Lajos, hagyj engem olvasni. Törődök is én a kaptafával.
- Feri, nem láttad véletlenül a vaskaptafát?
- Nem látod, hogy levelet írok? Mit érdekel engem a kaptafád.
- Misi, nem láttad véletlenül a vaskaptafát?
- Én pingpongozni megyek Héjassal, ahhoz nem kell kaptafa.
Miután mindenkit megkérdezett a szobában, és csak nagyfokú közömbösséget tapasztalt, négykézlábra ereszkedett és újra körbejárta a szobát. Ezután mentőötletként a szomszédos szobákat kezdte végigjárni, hátha valaki véletlenül használatba vette a másik szakaszból.
Teljesen magába roskadva tért vissza. Valószínűleg felrémlett előtte, hogy nem csak a csizmáját nem tudja rendbe hozni, hanem még rá is hátékázhatják, hiszen már az egész üteg tudta, hogy nála tűnt el a vaskaptafa. Utolsó mentsvárként egyre hangosabban, magának magyarázva játszotta el, hogy mit csinált közvetlenül a kaptafa eltűnése előtt.
Elérkezettnek láttuk az időt a csattanóhoz. Lassan körbevettük és vigasztaltuk. Az anyagmegmaradás törvényével, meg hasonló marhaságokkal. Közben nápolyit kínáltam körbe a jól ismert barna papírzacskóból, amelybe már beletettem a kaptafát. A nápolyi volt Lajos egyik gyengéje.
Őt hagytam utoljára a körben.
- Ne idegeskedj, Lajos! Előbb-utóbb meglesz az a kaptafa. Egyél inkább egy kis nápolyit!
Mohón nyúlt a felé nyújtott zacskóba, de érezte, hogy elsőre nem nápolyival találkozott, ezért türelmetlenül félretolta az idegen tárgyat, és mélyebbre nyúlt, hogy végre megfogjon egy nápolyit. A harmadik próbálkozásnál hatalmasat ordított, amikor rájött, hogy addig a kaptafát lökdöste félre a papírzacskóban. Én csak a szemét figyeltem, és amikor elkerekedett, már ugrottam is ki a folyosóra, menekülőre fogva a dolgot. Lajos meg utánam. Szerencsémre nem hajította utánam a vaskaptafát.

Hogy miért írtam meg mindezt?
Nem tudom. Csak jól esett felidézni azt a délutánt, amikor ilyesmivel ugrattuk egymást tizenkilenc évesen.
Kanyó Feri

Az örök nyugovóra helyezés pillanata

Még egy fénykép Totyi temetéséről.
Schulz hv.

Sárga-e a vér?

Majdnem hősi halott lettem...
Egyik alkalommal Bendával kihelyezett őrségben voltunk, vigyázni nehogy hívatlan fotósok közelítsék meg az objektumot. Egy sátorlapon üldögéltünk és beszélgettünk. Egyszer csak Laci felugrott, rámfogta a PPS-t és meghúzta a ravaszt. Persze a mozdulat közben kiütötte a tárat.
A frászt hozta rám, én is megkérdezhettem képletesen, hogy sárga-e a vér, mert akkor megsebesültem. (Arra már nem emlékszem, egyáltalán volt-e nálunk lőszer.)
Schulz honvéd

Sakk és söprés gázálarcban

Obsitosok!

Börgöndön kétféle szombat volt. Az egyiken nem ragaszkodtak szigorúan ottlétünkhöz. Az ilyen esetekben pénteken délután elindulhattak közülünk a szabadságosok. Ez voltaképpen nem szabadság volt, hanem hosszú eltáv, mert vasárnap éjfélre vissza kellet érniök. A másik fajta szombaton legalább du. 2-ig ott kellett lennünk. Ilyenkor is engedtek el közülünk embereket, de vasárnap éjfélre nekik is vissza kellett érniök. Visszajövetelkor Mattyasovszky kivételével mindenkinek át kellett szállnia Székesfehérváron. Szokás volt, ha túl sokat kellett volna várni, és négyen-öten összejöttünk, hogy taxival mentünk a laktanyába. Ilyenkor nemcsak T ütegesekkel társultunk. A taxiállomáson illedelmesen beálltunk a sorba. A taxisofõrök azonban legtöbbször a katonáknál álltak meg függetlenül attól, hogy ki lett volna a soron következõ. A piros fegyvernemi jelzésünkrõl tudták, hogy hosszabb fuvarra van kilátás.
A másik fajta szombaton délelött parknap volt. Ekkor a laktanyaudvar egy kijelölt részét kellett takarítanunk. Egy ilyen takarításkor Pallagi Totyi talált egy kályhacsövet, amit a hóna alá vett és a továbbiakban fel-alá sétált vele. A hmvh.-i R. Nagy Pál szds. erre azt mondta volna, hogy Pallagi honv. nem dolgozott, csak invitálta a munkát. Amikor Totyi visszakerült hozzánk, még emlékezett a kályhacsöves sétájára. Azt is mondta, hogy a futkosóban nagy tetszést aratott, amikor a többi futtatottnak elmesélte az esetet.
Késõbb bevezették, hogy ezeken a szombatokon bizonyos ideig gázálarcban kellett lennünk, utána mehettünk udvart söpörni. A gázálarcos idõk egyre hosszabbak lettek. Nem írtak elõ semmit arra, hogy mit csináljunk, amíg gázálarcban vagyunk. A gázálarc viselését amennyire lehetett, elsumákoltuk. Ha elöljáró közeledett, akkor valaki beszólt, hogy gáz. Én pl Roccoval vagy Regõssel gázálarcban sakkoztam. Schulz és még valaki úgy döntöttek egyik alkalommal, hogy a kellemetlent összekötik a haszontalannal, és gázálarcban seprõt ragadtak, és nekiálltak a tiszti étkezde felé vezetõ út seprésébe. Egy tiszt ez meglátta, és nagyon mérges lett, mert azt hitte, hogy valaki a Schulzékkal büntetésbõl sepertet gázálarcban. Schulzék elmagyarázták neki, hogy szó se róla, õk döntöttek így. A tiszt megnyugodva ment tovább. Ilyen is volt.


Fodor Zs. honv.

Kasnyik Gyurka levele

Barátaim!

Néhányótoknak ismerősek lesznek fejtegetéseim, mert van, akinek már elküldtem, ha nem is ilyen teljességgel. Én nem táblázatban, hanem szöve-

gesen fejtem ki véleményemet. Azután mellékelek egy névsort, amelyik természetesen nem lesz teljes, az is lehet, hogy olyanok is rajta lesznek, akik nem

velünk voltak katonák,hanem én máshol találkoztam velük, csak már keverem a neveket.

Guggolók: balról Érsek Tibor /ebben bizonytalan vagyok/, a többekben biztos vagyok, azaz Süli István, Lőkös Sándor, Gulyás Lajos /Schultz/, Kasnyik

György, Sztancsik Péter, Pápa Ágoston, Pálfalvi András

Első álló sor: balról Az elsőt nem ismerem fel, Török Sándor, nem tudom, a következő szerintem Téringer István /Roccó/, nem ismerem , Eperjessy

fhdgy, Kiss /Zoltán ?/, Czégény Miklós, talán Sutyinszki Misi fejét látjuk a vállak között, Lipták József /Lityő/, de lehet, hogy ő Éesek Tibi, akit elsőként

írtam le. A szélén nem tudom,hogy ki áll.

Második álló sor: balról Kolarovszki János / vagy Koralovszki, bár inkább az első /, nem tudom, lehet, hogy ez a harmadik a Lipták Józsi, azután,aki a ke-

zét az arca elé teszi, az Sutyinszki Misi és ne az, akit először véltem Misinek. Sapka nélkül „micsoda fegyelemsértés ! „ Tokai Andris, Héjas /Héjjas/ Sán-

dor /?/, Tóth Béla és végül két barátot ismét nem ismerek fel. Remélem Ti többeket és másokat is felismertek, de legalább magatokat, akkor kizárásos ala-

pon közelebb jutunk a teljes névsorhoz.

A fürdőnadrágos képen a jobb könyökére támaszkodva fekszik Sztankovics főtőrzsőrmester, mögötte balról a második Pápa Ágoston, én a kép jobb szélén

állok, bal kezem a csípőmön. A többiekben erősen bizonytalan vagyok,de Ti , remélem, biztosabb szeműek és jobb emlékezetűek vagytok. Üdv: Gyurka