Időutazás III. Sörgyári capriccio

Pallagi is nagy kedvelője volt a söröknek. Ezért talán nem lesz túl profán dolog ezt a Totyi három egykori ütegtársa közt a napokban egykori sörgyári emlékeikről folytatott kis levelezést idemásolni a blogba. 

1. krigli
Írországi utazásom alkalmából küldök egy képet Guiness-söröshordókat szállító teherautóról, többek közt Tóth Bélának
2. rundó
Tóth Béla (Regönye) erre válaszul ezt írja:

Volt szerencsém a Guiness sörgyár múzeumának legfelső szintjén 4 v. 5 korsó sört magamhoz venni, társaim nem bírtak vele. Egy hétig tanulmányoztuk az ír szakképzést. Nem derült ki semmi, de a sör és a Jameson (szintén a gyárban) igazán jó volt!

3. plehács
Tóth Bélának vallomást teszek arról, hogy a Guiness Sörgyárba ugyan nem jutottam be, de a Kőbányai Sörgyárhoz érzelmes és malátacefre-illatú emlékek fűznek.
Szia, Béla.
Én a Guiness gyárba nem jutottam be, de kívülről láttam: hatalmas.
A Kőbányai Sörgyárat bezzeg jól megismertem sráckoromban. Faterom ott volt élete végén
ún. kazánmester. Csak sétált és bírálgatta, ami nem tetszett neki. Irigyeltem nagyon, mert én a hordómosóban
leisztoltam, mint segédmunkás. Ott napi 6-8 "plehács" volt a fejadag, 1 plehács 1,5 liter csapolt sört tartalmazott.
Csoda, hogy a Kőbányából a városba visszavezető sínek mellett nem nőtt a fű, mert oda hánytak a dolgozók?
A Pilseniben voltam. Ott is igaziból a sörkóstoló mellé kínált prágai sonka meg a rokfort ízlett.
Ja, jártam továbbá a hatalmas moszkvai "Zsiguli" sörözőben. Ott halat adtak, rengeteget a kétliteres kancsókban fölszolgált sör mellé. Csak a magyar vedeli a sört kaja nélkül. Kairóban is söröztem sokat, ott sósmogyoró megy marékszám.
Üdv: Bandi
4.friss csapolás
Fodor Zsoltnak is megírom, hogy megjöttünk Írországból, és elküldöm neki másolatban Tóth Béla levelét. Erre ő hašeki lendületű humoreszkben válaszol:

Tehát, ha rövidebben is, ismét megjártátok Írországot és nem mondhatjátok, hogy nagyon megjártátok.   Mi az a Jameson?  Egy sörféleség?

Szûkebb pátriám sörgyárába egy üzemlátogatás során jutottam el elõször, amit gimnáziumunk szervezett.  Középiskolások lévén nem kaptunk sok sört.

1964 júliusában a nagykanizsai postán dolgoztam, amely fizikai munka volt.  Kábeleket húzgáltunk ki és be, kábeleknek ástunk árkot, belefektettük a kábelt, majd betemettük az árkot, telefonokat szereltünk fel, elferdült telefonoszlopokat tettünk helyre, stb.  Megismertem a vonalfelvigyázókat is.  Az a vonalfelvigyázó, akinek a körzetében a sörgyár volt, nagy elõszeretettel járt oda megnézni, hogy a telefonokkal minden rendben van-e.  Én azonban nem voltam ehez a vonalfelvigyázóhoz beosztva, így nem jutottam be a sörgyárba.  Amikor az Egyesült Izzóban dolgoztam, akkor Kátzeus Márton, aki a sörgyárban akkor fõmérnök vagy valami ilyesmi volt, meghívott több Nagykanizsán tevékenykedõ vegyésszel együtt.  Akkor sörözgettünk is, de csak módjával.

A sörgyár már nincs meg.  Teljes neve Nagykanizsai Sör- és Malátagyár volt.  A rendszerváltás után a gyárat a vezetõség kaparintotta meg.  Elsõ intézkedésük az volt, hogy mindenkit kirugtak.  Második intézkedésük az volt, hogy mindenkit visszavettek és az államtól pénzt csaltak ki azon a címen, hogy új munkahelyeket teremtettek.  A további részleteket nem ismerem.  Annyit tudok, hogy elõször a sörgyártás szünt meg, késõbb pedig a malátagyártás is.  Úgy tudom, hogy a termelõberendezések eltüntek.

A gyár hires volt.  A sör jó minõségéhez az is hozzájárult, hogy az ottani víz sörgyártásra kiválóan alkalmas.  Az 1800-as évek második felében a filoxéra a szõlõk jelentõs részét kipusztította.  A borivók így átszoktak a sörre.  A sört viszont Nagykanizsára és környékére az osztrák örökös tartományokból szerezték be.  A nagykanizsai tõkések elhatározták, hogy építenek egy sörgyárat, és majd õk látják el sörrel a környéket.  Az elhatározást követõ második évben a gyár már termelt.  Úgy építették meg, hogy csekély beruházással a termelési kapacitást meg lehetett duplázni.  1896-ban kiterjedt piacuk is volt.  A környéken kívül õk szállították a sört a Balatonhoz és a dalmát tengerpartra.  Fiumében 30 kocsmájuk volt.  Az elsõ világháború után az adriai piac beszûkült, de még akkor is szállítottak sört Jugoszláviába Kralevski Pivo néven.  A hazai piacokat viszont megõrízték.  A második világháború után a sörgyártás megszünt, de 1954-ben vagy ‘55-ben ismét megindították.  Akkor is jó minõségû söröket fõztek.  A nagykanizsai sörgyárról még  Jaroslav Hašek  Švejkjében is említés történik.

Prágában én is kóstolgattam a söröket.  Egy plehácsot még megtudtam inni, de többet nem se Prágában se másutt.  Honnét ered a plehács elnevezés?  Ha jól (sõt: lyól) számolom, akkor egy plehács 1,5  javadalmazás sörrel egyenértékû.  Amikor még egyetemre jártunk és koleszban laktunk, akkor abban a 4 - 5 fõs társaságban, amelybe én is taroztam, mindig volt egy sörsoros.  Idõnként a társaság egyhangúlag úgy határozott, hogy a sörsoros hozzon fejenként egy javadalmazás sört, ami fejenként két üveg sört jelentett.  Prágában se adtak semmit a sör mellé, azt külön rendelni kellett.  Ugyanezt tapasztaltam Pozsonyban és az NDK-ban is.  Kár, hogy az írországi sörözõkbe soha nem fogok eljutni.  Moszkvában és Leningrádban is jártam, de sörözõben nem voltam.  A boltokban beszerezhetõ palackozott soröket iszogattam.

Tóth Regönye Bélának nem lehetett nehéz 4 v. 5 korsó sört magához venni.  Van gyakorlata.  Leszerelésünk elött kb. egy hónappal megivott 19 korsó sört.  A körletbe nem tudott felmenni.  Bajtársai cipelték fel, levetkõztették és betartották a zuhany alá, de nem tért magához, igy csak bedugták az ágyába .  Ezek után rajött a hányhatnék.  Löbödör a sisakját (természetesen a Regönyéét) tartotta oda hánytálként.  A sisak többször is megtelt.  Löbödör futásban vitte ki a WC-be kiüríteni, utána loholt vissza, hogy idejében érjen a következõ hányáshoz.  Volt bajtársiasság.  Molnár László volt katonatársunk és nekem évfolyamtársam is minden évfolyamrendezvényen megivott 10 üveg sört.  Volt egy másik évfolyamtársam is, aki Kiskõrösön volt katona, szintén beemelt 10 üveg sört ilyen alkalmakkor. 

Ennyit a sörrõl és Nagykanizsa söripari multjáról (Régi dicsõségünk…).

5. kört hoznak. Megérkezik Tóth Béla Regönye újabb levele

Volt munkahelyem a Pécsi Sörgyár mellett volt, sokszor mentünk át a diákokkal egy kis vegyigyár szagot szívni. Még ma is tudom, hogy az ászkolásnál a hordóba fulladt patkány a vezeték melyik kanyarjában akadt el. Pécsi Szalon sört kizárólag Doboz község Sarkad felőli végén, a kanyarban lévő kocsmában iszom (majdnem a kocsmáros fizet érte), Pécsett olyan 30 éve ittam utoljára. Volt néhány jobb fajta, de azokat sem iszom, amióta a Wenkheim grófoké. Még 94 – 98 között az akkori - és sajnos jelenlegi – polgármesterrel meghívott gyárlátogatásra. W. István gróf (igazgató) nem ért rá bemutatni a Polgármesternek a gyárat, de a sörfőző mester igen. Tudtam, hogy az üvegre ütött kupak az elszámolás alapja, tehát a lezárás előtt le kell venni a flaskát, inni egyet, majd visszatenni a bemenő oldalra. Kimossák, újratöltik. Polgármesterem azt mondta, hogy ez snassz. Majd Az irodában iszunk! Gróf úr üzent értünk, bementünk. Az irodai hűtőszekrényen 3 féle sör. Azt mondta, hogy ezek az új készítmények, ezeket keressük és vegyük a boltokban. Aztán megköszönte a látogatást és kikísért bennünket a kiskapuig. Szerencsére kb. 200 m-re van a Xavér templom és mögötte a söröző. Kénytelen voltam meghívni hőn „imádott” főnökömet, nehogy sörivás nélkül menjünk vissza a Városházára. Pénz sem volt nálam, de ott még ma is van hitelem!

Kanizsai sört talán 1972-ben ittam utoljára, az ottani vegyipari technikumban. A sörgyár akkori igazgatójának lánya is oda járt, folyt is a sör patakokban. Nem ízlett, azóta meg nem is próbáltam.

A németekről meg majd elbeszélgetünk valahol.

 6. rundó. Ahelyett, hogy végre egy Jamesonnal lezárnánk az estét, fölöslegesen magyarázkodom és kérdezősködöm Fodornál:

Szerbusz, Zsolt Báty!
Először is: a Jameson talán a legnevezetesebb ír whiskey, bár francia cég csinálja, és éppen Corkban.
Másodszor: mielőtt kimerítő válaszomat megírnám Hašek-i lendülettel fogalmazott írásművedre, elküldhetem-e ezt a leveled,
és majdan születő válaszomat Regönye-Tóth Bélának is?
Harmadszor: Ki volt Löbödör polgárilag?

A 7. plehács után már összefolynak a dolgok, de lehet, hogy csak lábjegyzetek következnek.
Fodor Zsolt ezt írja még Massachussetsből:


Löbödör neve Nagy György.  Neked szakasztársad volt.  Úgy hallottam valószínüleg Kasnyiktól, hogy egy idõben Keszthelyen lakott.  Õ volt ütegünk legerõsebb embere.  Amikor Kasnyikot kieresztették a fogdából, akkor néhányan vállaikra emelve vitték el a kantinba.  Löbödör is a cipelõk között volt.  A blogban volt szó errõl az elnevezésrõl.  Valaki azt írta, hogy a löbödör az egy szag.  Azt nem tudom, hogy Löbödör polgári foglalkozása mi volt.  Azt csak sejtem, hogy a JATE Bölcsész Karán tanult valamit.

Nem tudtam, hogy Regönye Nagykanizsán a vegyipari vagy az olajipari technikumba járt.  A két technikumnak ugyanaz volt az igazgatója és a tanári kara.  Egy meglehetõsen nagy épület, a volt piarista gimnázium északi felét foglalták el.  Az épület déli fele B épület néven a gimnáziumhoz tartozott.  A két intézmény ugyanazt a lépcsõházat használta (mert csak egy volt szerencsére az épület közepén), és fizikailag nem voltak egymástól elkülönítve.   Mivel a folyosók közösek voltak, látásból több embert ismertem abból a társaságból és volt, akit személyesen is.  Valószínû, hogy a technikus tanulók ugyanígy voltak a gimnazistákkal.

Komor befejezés:
 Hódmezõvásárhelyen T. R. B. és én nem ismertünk egymásra. - írja Fodor Zsolt. Nem is csoda - ennyi sör után?

Három éve lesz, hogy az Astoriában találkoztunk

http://vimeo.com/2192440

Új e-mail cím!

Tisztelettel közlöm, hogy új e-mail címem lett:

tokai.andras@t-online.hu

Ideghes válasza, T-Bandi megjegyzése

2 megjegyzés

Ablak bezárása Ugrás a megjegyzésűrlapra

Ideghes válasza írta...

Bajtársak! Mexikóval kapcsolatos álláspontomat kialakítottam az alábbiak szerint: -az Ideghesít, hogy ottani rezidensünk, Luigi, alias a Komenista, hallgat, mint: 1. disznó a rozsban, 2.kutyapiszok az aszfalton, 3.hal a szatyorban stb.. -nem Ideghesít mint úticél, hosszabb kirándulásaim projektjeinek elkészítésekor, eggyel több ok, hogy oda ne menjek. Elégh Igeghesítő ok van itthon is, csak itt még forintért is hozzá lehet jutni. Ezen okok közül némelyik úgymint: 1.a Lángrobi nem ír ide, és még sorolhatnám még ki nem 2. Lengyel Miki sincs meg, ..és még sorolhatnánk,ki tűnt el akár az Irány a Nagy Fa felé... 3. Kivül-belül általános a trehanencia 4.még mindég nem sikerült önerőből blokkbaírnom y'de'Ghech

2010. november 3. 10:42

Tokai András írta...

Sztancsiknak és y' de Gueche-nek dícséret, a többieknek tényleg megrovás. Zalányi Sumák a Facebookon tevékenykedik, de nem ír. Én jól vagyok, látható a blogomban: http://www.tokaiandras.blogspot.com/

2010. november 6. 8:33

---

Továbbá jól van és néha ad híreket magáról Fodor Zsolt Massachussettsből, Kasnyik Hévízről, Kanyó és Gulyás Budafok környékéről, na és persze Csikós Gábor, aki mindenhol ott van az elektronikus médiában.

Hiányérzet

Hiányérzet

Egyes emberektől már régóta várok hozzászólást bizonyos témákban. Nevezetesen:

Fehér Tamás/Weis: Írd meg e-mailed címét valakinek a T ütegből, akinek tudod, és kérd meg az illetőt, hogy küldje meg Tokai Bandinak és/vagy nekem. Kell a gyüjteményünkbe.

Kanyó: Mi a feladvány megfejtése? A feladvány 2008. március 7-én jelent meg a blogban. Segítséget is nyujtottál a feladványhoz 2008. március 8-án. Abból arra lehet következtetni, hogy se Csíkos Miklós, se pedig én nem hibáztunk rá a helyes megoldásra. A helyes megoldással azóta is adósunk vagy.

Kasnyik Gyurka: Írdd meg, hogy miért és mennyi időre kerültél fogdába. Arra is térj ki, hogy szabadulásodkor kikből állt a fogadóbizottság. Nagy Gyuri/Löbödör köztük volt, de még kik? A vállaikra emelve vittek el a kantinhoz. Nyáron beszéltünk erről, de mások is kíváncsiak lehetnek rá. Te voltál az egyedüli köztünk, aki fogdás volt, ha nem számítjuk Sumák rövid vendégszereplését a fogdában.

Láng Laci/Robi: Nem vagyok meggyőződve arról, hogy csakugyan az 1. szakaszban voltál. Ezzel nem vagyok egyedül. A dolog eldöntésére néhány kérdés:
- Mit láttál és mit csináltál azokban a kabinokban, amelyekben megfordultál?
- Mi volt a kurbliséma?
- Mit csinált a feszültségkétszerező töltőkondenzátoros kapcsolás?
- Mi volt az OS-10?
- Hol volt a nagyfeszültségű egyenirányító?
- Hol volt és mit csinált az időrelé?
- A csőtápvonalak egyes szakaszait milyen módon csatlakoztatták egymáshoz?
- Mit csinált a magnetron?
- Mi volt az O anyag?
- Honnét jött az rpk? Mi volt az?
- Hol dolgozták ki a K1, K2 és K3 parancsokat?
- Melyik kabinban kódolták ezeket a parancsokat?
- Ki nyomta meg a ПУСК (puszk) gombot, és az hol volt?
- Melyek voltak az egész rendszer áramkörei?
- Hol volt és milyen impulzusokat számolt az impulzusszámláló dióda?
A súgás mellőzése kéretik. A kérdések között vannak olyanok, amelyekre a válszt az 1. szakasz tagjainak kellene tudniok, vannak olyanok, amelyekre a 2. szakasz embereinek kellene emlékezniök, és vannak olyanok is, amelyeket 1965-ben még mindnyájunknak tudnia kellett.

Zalányi/Sumák: Írd be a blogba is, hogy miért lettél Sumák, és hogy Mónus hadnagynál hogyan jártál ki Gomola tizedesnek fogdát! Ez utóbbi különösen tanulságos.


Záray Gyula: Foglalj állást a sapkádba borított szaftos hús ügyében! A Totyi csizmája és Gaál Pál esetei Zsolt emlékeben (2008. II. 8.) c. írásomban emlékeztem meg sapkád gyalázatáról. Sztancsik Péter Még néhány sztori 1964-65-ből (2008. II. 22.) c. bejegyzésében azt írja, hogy nem emlékszik az esetre. Bejegyzéséhez megjegyzést fűztem. Azt csak itt teszem hozzá, hogy a téli sapkád lett jelig töltve a szaftos hússal.

Valaki: Írja meg, hogy mi volt az igazi neve az alábbi egyéneknek:
- Donkanyar őrnagy
- Emberhegy százados
- Fűrészpor százados (Juhász volt?)
- Göröcs szakács

Ha valaki nem tudna a blogba írni, küldje el alkotását Csikós Miklósnak vagy Tokai Bandinak.


Fodor Zs. honv.

Ideghes, miért vagy ideges?

Nem windikálok (látod, én is tudok idegen szavakat) magamnak jogokat, de nekem küldd 1-ből a fényképeket, akkor kiteszem és nem fárasztjuk szegény Bandit levelezési feladatokkal. Inkább fordítson vagy költsön vagy prózázzon. Egy feltételem van. Olyan méretben csatold egyetlen levélhez az összeset, hogy a hosszabbik oldala ne legyen 1200 pixelnél hosszabb. Akinek ilyen nagylátós előtétlencsés, kihajtható elcédés digitális gépe van, az meg tudja csinálni. Ha nem, megírom, hogyan kell. Különben nagyon egyszerű, csak a riszálás (resize) jusson eszedbe.
Dobpergés, következnek Máthé Dénes fotói:

Astoriai előzetes. Régeni megérkezik

Halló, Fiúk,

míg Csikós Gabi hosszú, hangos üzeneteket is tartalmazó videója föl nem kerül (úgy látszik a vágási munkálatok elhúzódnak), megpróbálok föltenni egy pár képet

A jelenlevők üzenete az üteg többi tagjainak: olvassátok, írjátok a blogot!

T-Bandi

u.i. A helyszínen átadtam Kanyó Feri és Pallagi Péter, Totyi fia üzenetét.
Fodor Zsolt pedig telefonált nekünk az üteggyűlés kellős közepén Amerikából.

Az objektumban

Az objektum a laktanya déli oldalán helyezkedett el, és 3m magas betonfal vette körül. Egy ellenőrző ponton kersztül lehetett bejutni és kijutni. Itt szúrópróbaszerűen ellenőriztek egyeseket, hogy nem visznek-e be vagy hoznak-e ki papírt. Így akarták megakadályozni a katonai titkok kicsempészését. Kiképzésünk elméleti része itt történt a délelötti órákban. Ez a tantermekben folyt. Eleinte az alapozó tárgyakat oktatták. Első volt az elektrotechnika. Ezt Horváth Imre százados (Kis Japán) oktatta és nagyon jól. Amit ott elektrotechnikából megtanultam, arra az egyetemen is emlékeztem, és az több volt, mint amire az egyetemen egy vegyésznek szüksége volt. Utána jött a rakétavezérlés blokksémákban felvázolva, és a lövéstan. A lövéstant Horti János százados oktatta és szintén jól. Ebben a rakéta pályájának kialakításához szükséges matematikai és fizikai ismerteteket kaptuk meg. Többek között megtudtuk, hogy a rakéta alapesetben félelőretartással közelíti meg a célt.

A blokksémákat később konkrét kapcsolási rajzok követték. Ezek hosszúsága több métert is kitett. A blokksémákat és a kapcsolási rajzokat már a kétéves tartalékos tiszti tanfolyamban tiszthelyettesekké előléptetett emberek oktatták. Punk és Sztankovics (Törpe) is ebbe a társaságba tartoztak. Enge törzsőrmesterre, Kisteleki főtörzsőrmesterre és Kutnyánszki (Kutya) főtörzsőrmesterre emlékszem. Ez a három nem volt veszélyes. A kapcsolások működését részletesen ismerni kellett. Számonkéréskor a kapcsolási rajz elé kellett a honvédnek fáradnia és mutogatással kísérve el kellett magyaráznia, hogy mikor melyik áramköri elem mit csinál és/vagy milyen állapotban van. Egy ilyen alkalommal Kisteleki feltette a kérdést, hogy mit csinál a katona, ha mutogatni akar. Többen azt válaszolták, hogy kér engedélyt mutogatni. Kopasz-Szabó válasza az volt, hogy bal lábbal keményen kilép. Mindenkinek ez tetszett jobban. Más alkalommal az alábbi párbeszédnek voltunk tanúi:
Kisteleki főtörzsőrmester: Molnár, b….a meg! Mit röhög!?
Molnár Imre: Maga az élet ilyen nevetséges.
Kisteleki főtörzsőrmester: Maga az élet!? B….a meg! (nevethetnékjét csak részben tudta palástolni, sokféle válaszra volt felkészülve, de erre nem.)

A fent említetteken kívül más dolgokról is volt szó. Bors József őrnagy (Precíz Jóska) az ellenséges légi támadóeszközöket oktatta. Be kellet volna magolnunk a NATO fontosabb repülőgépeinek a technikai adatait. Ez nekem nem ment. A B-52 és az F-104G különösen veszélyesnek volt minősítve. A T-vonalzóra is kitértünk. Annak segítségével a térképen azt lehetett a közeledő repülőgépről a pályaadatok ismeretében megtudni, hogy az mikor van az indítási és mikor van a megsemmisítési zónában (az IZ-ben és az MZ-ben). A két zóna nagyon hasonlított egymásra, de mégsem voltak egyforma méretűek. Ennek okát Precíz Jóska nem tudta érthetően elmagyárzni. Arra is kitértünk, hogy a Varsói Szerződésben az egész földgömb milyen módon van gömbi négyszögekre felosztva célmegjelölés szempontjából. A neve valami olyasmi volt, hogy egységes tűzvezetési tervtábla négyzetháló. Ez egy logikus rendszer volt, de senkit nem érdekelt.

Donkanyar őrnagy (Most már mondja meg valaki, hogy mi volt az igazi neve!) műszaki kiképzést tartott. Ennek lényege az volt, hogy hogyan kell telepíteni a 6 kilövőállást kör-körös és szektoros elrendezésben. Be kellett volna szajkóznunk, hogy az egyes kilövőállások milyen messze vannak a PA kabintól, irányaik egymással mekkora szöget zárnak be, mekkora fedezéket kell nekik ásni, mekkora fedezékeket kell ásni a kabinoknak, és mindez meddig tart, ha egy műszaki munkanap 10 óra. Azt is mondta, hogy majd kimegyünk a terepre és kinyomdokoljuk a rendszer egyes elemeinek helyét. Szerencsére erre soha nem került sor.

Punk egy-két órában a NATO hadseregeinek szervezéséről beszélt, hozzátéve, hogy háború esetén nekünk az olasz hadsereg jutna. Az olasz hadsereg akkor éppen átszervezérs alatt állt, így arról nem tudtunk meg semmit.

Ács Ákos a hagymányos, azaz a csöves légvédelmi tüzérségről tartott előadást néhány óra erejéig.

Később a gyakorlati foglalkozás az objektum udvarán felállított kabinokban történt. Ezek a kabinok pontosan olyanok voltak, mint amilyeneket a rakéták vezérlésére használtak. Kívülről zárt kocsiszekrényes teherautóknak látszottak, amelyeken több szellőzőnyílás volt, és kábelek kötötték őket össze. Az első szakasz tagjainak az L és a PA kabin berendezéseinek kezelését kellett megtanulnia, a második szakasznak pedig az I és a K kabinokét. Az antennák a PA kabinon voltak. Itt a fent említett tiszthelyetteseken kívül tisztek is foglalkoztak velünk. Serfőző alhadnagyra emlékszem.

Az objektumban a T-füzetekbe jegyzeteltünk. Ezek vonalas spirálfüzetek voltak, és mindenkinek három volt. Ezeket a füzeteket az un. T-ládákban tárolták, amikor nem használtuk őket. Voltak T-ládások, akik hetenként cserélődtek. (“Oda jár a T-ládás a T-ládával T-ládázni minden este.”) Úgy rémlik, hogy a T-ládának volt egy belső leírása. A T-ládákat a T-rajztárból kellet kivételezni és oda is kellett lepecsételve leadni. A blokksémákat és a kapcsolási rajzokat is ott tartották. A T itt azt jelentette, hogy titkos.

Az úgynevezett egyéni tanulás is az objektumban zajlott a délutáni órákban. A társaság két tanterembe vonult be. A külső teremben volt a második szakasz, a belsőben pedig az első. Ilyenkor a délelött hallottakat kellett volna jegyzeteinkből megtanulni és a szabályzatokat olvasni. A rendszer egyes részeiről szóló leírásokat is szabályzatoknak hívták. Az egyéni tanulás alatt foglalkoztunk is ezekkel, de nem állandóan. Keraban nagyon jókat tudott aludni ilyenkor. Voltak, akik az ún. gyufókert játszották. Egy gyufásskatulyát az asztallap szélére tettek, majd felpöccintették a levegőbe. Az eredmény attól függött, hogy a skatulya melyik oldalára esett vissza. Gábor András, Fehér Tamás (Weis) és még néhányan kártyáztak. Ez kockázatos volt, mert a kártya is papírnak számított. Néhányan matematikai vagy fizikai problémákat beszéltek meg. Legtöbben azonban kötetlen társalgást folytattak, de az alvók száma se volt elhanyagolható.

A tanteremekben tanteremügyeleteseknek is kellett lenniök, akik közülünk kerültek ki. Az ő dolguk volt a rend fenntartása, ami az alvók felébresztését, a játékok és a társalgás leállítását jelentette. Ezeket a feladataikat a tanteremügyeletesek nem vették komolyan. Időnként egy-egy elöljáró is benézett és ellenőrizte, hogy mit csinálunk az egyéni tanulás idején. Ilyenkor a tanteremügyeletesnek jelentkeznie kellet, de a többieknek nem kellett felállniok. Az elöljárók többnyire nem voltak elégedettek a látottakkal, és lehordták a tanteremügyeletest. Kasnyik egy ilyen alkalommal került fogdába.

Leszerelésünk várható időpontja elött 150 nappal többen centimétert vásároltak, és abból egy cm-t minden nap levágtak. Gelencsér Péter a levágott darabot 1mm-es négyzetekké aprította egy zsilettpengével és a darabokat szétfújta. Régeni Péter, azaz Toprongy szintén összeaprította a levágot darabot, de ő nem fújta szét, hanem megette. Ezt a szertartást mind a ketten az objektumban végezték el az egyéni tanulás ideje alatt. Olyan emberek is voltak, akik takarodó elött vágták le az esedékes darabot, vagy ébresztő után az előző napit. Leszerelésünk pontos dátumát illetően mindenki tévedett néhány napot.

Az objektumban a tantermekben télen meglehetősen hideg volt. Ott tapasztaltam először és utoljára, hogy a hidegnek álmosító hatása is lehet.

Az objektumi egyéni tanulás olyan alkalom volt, amikor viszonylag békénhagytak minket.

Hátizsák pórázon

Bajtársak! Sikerült!!!
Akkor hát nekikezdek. Feltétlenül előre kell bocsátanom, hogy Süli Pistához hasonlóan én is igyekeztem minden, katonasággal kapcsolatos információt kitörölni az emlékezetemből. Én hosszú távon gondolkodtam, és úgy véltem, hogy akkora pechem nem lehet, hogy mégegyszer az életben összehozzon a sors akkori elöljáróinkkal. Az elmúlt négy évtized fényesen vissza is igazolta várakozásomat.
Lenyűgözve olvasgatom egyesek visszaemlékezéseit, főleg a nevek pontosságát illetően. Ilyet tőlem ne várjatok. Egy-két történetemet azért megosztom veletek, annál is inkább, mert Kasnyik Gyuritól erre határozott felszólítást kaptam. Mindkét történet igaz, de majd később részletezem, mert inkább vidám, vagy legalábbis annak tűnő történetekkel szeretném kezdeni.
Két bajtársunk átkeresztelése az én lelkemen szárad. Az első Gulyás Lajost érintette még a civil és katonaélet határán, azaz a bevonulás napján. Lajos korábban érkezett, és már teljes harci díszben, rohamsisakkal a fején vágott le vigyázzmenetet a tiszteletünkre a hódmezővásárhelyi hálókörletben. Vastag, fekete keretes szemüveget viselt és nagyon hasonlított egy akkoriban játszott habkönnyű háborús filmvígjáték kétbalkezes német katonájára. Ennek hatására örömmel kiáltottam fel, hogy: Szia, Schultz!! A köszönésemet fogadta, és ennek alapján a körülöttem állók gyorsak memorizálták, hogy a szemüvegest Schultz-nak hívják. Névadásom aztán hosszú évekig elkisérte.
A másik keresztfiam Sutyinszky Misi volt, akit merő tévedésből neveztem el Slézinger-nek. Rettenetesen utálta ezt a nevet, de ebből keveredett egy kis kalamajka, amikor zsoldosztáskor nem akarta felvenni és Slézinger honvédnak járó összeget. Bocs fiúk.

Az első napok történetéhez még csak annyit, hogy én orvosi vizsgálaton vettem részt, amikor bemutatták a többieknek a laktanyát és az egyes harcos felszerelését. Én az alapvető információkból ilyenformán kimaradtam, és később keserves tapasztalatok megszerzése árán kellett pótolnom.
Az egyik ilyen volt, hogy az első politikai foglalkozáson ismerkedtem az AK géppisztollyal. Az íves tár alsó takarólemezét óvatosan lehúztam, hogy felfedezzem mi rejlik mögötte. Az összenyomó rugó hirtelen kivágódott és telefágta a pofámat fegyverzsírral. Pechemre a politikai tiszt szándékos provokációt sejtett akcióm hátterében.

Az alulinformáltságomnak köszönhetően zavart le Apatóczky százados is a gyakorlótérről, amikor első alkalommal próbáltam meg résztvenni egy gyalogrohamban. Azt ugyanis nem mutatták meg, hogyan kell rögzíteni a hátizsákot, vegyvédelmi felszerelést, gyalásót meg egyebeket, így aztán a mindent elsöprő roham első tíz méterén minden lepotyogott rólam. Nem akartam veszni hagyni a drága felszerelést, ezért vissza-visszaszaladtam és felnyaláboltam az elhullajtott holmit. Közben azért ügyeltem arra, hogy a fegyver csövét a képzelt ellenség irányába tartsam. Apatóczky nem tűrte, hogy pórázon vezessem a földön húzva a hátizsákomat, és lezavart a szikes terepről. Csak azért nem fenyített meg, mert még nem tettük le az esküt.
Egyelőre ennyit, majd még jelentkezem.
Kanyó Feri

Néhány történet Szovátai szds.-ról, Zúgó szds.-ról és Zsömböly honv.-ról

Szovátai szds. a börgöndi nehéz emberek közé tartozott. Olyasmit hallottam, hogy 1956-ban több társával együtt falhoz állították. Õt élve emelték ki a halottak közül. Nem tudom, hogy ez igaz volt-e. Többen ezzel magyarázták, hogy nem volt stabil idegzetû.

Valamilyen szolgálatba léptem, amikor Szovátai volt a HÜTI. A 24 órás szolgálat eligazítását így fejezte be: “Óhajtanám, hogy eligazítás után a laktanyások sánceszközökkel felszerelve az ügyeletes tiszti szoba elött megjelenjenek. Ott ugyanis van egy négyszög alakú virágágy.” Valaki bátortalanul megjegyezte, hogy az kör alakú. Szovátai némi diadallal felkiáltott: “Abból négyszög lesz.” A kör négyszögesítését a börgöndi laktanyában ekként megoldották.

Az alábbi esetet Pápa honv.-tól hallottam. Egy alkalommal T ütegesek adták az õrséget, az õrparancsnok a K üteges Hahn õrvezetõ volt, a HÜTI pedig Szovátai. Õrségváltáskor Hahn géppisztoly nélkül jelent meg. Szovátai emiatt kérdõre vonta. Hahn azt mondta, hogy õrségváltáshoz nem kell géppisztolyt vinnie az õrparancsnoknak. Az õrszoba falán kinagyított fényképek voltak, amelyek az õrszolgálat helyes ellátását mutatták be. Az õrségváltás is látható volt az egyiken, és ott az õrparancsnoknál csakugyan nem volt géppisztoly, csak egy közönséges pisztoly. Hahn õrv. erre a képre mutatott. Szovátai rettenetes mérges lett. Azt ordította, hogy van nála fegyver és a pisztolyra bökött. Hahn azonban kitartott amellett, hogy az õrparancsnoknál nincs géppisztoly. Szovátai mérgében ugrálni kezdett és közben azt ordítozta, hogy ott van nála a fegyver, magánál meg nincs. A folytatást nem tudom. Talán Pápa honv. úr még többre is emlékszik. Hahn sokszor volt õrparancsok ez elött az eset elött, és õrségváltáskor mindig volt nála géppisztoly. Elképzelhetõ, hogy az egészet azért csinálta, mert meg akarta mutatni a T ütegeseknek, hogy õ is tud valamit.

Zsömböly József honv. kissé fogyatékos szellemi képességû egyén volt. A kommendáns ütegben szolgált és kocsisként alkalmazták. A laktanyán belüli szállításokat õ végezte egy lovaskocsival. Pl. a moslékot az étkezdétõl õ fuvarozta a disznókhoz.

Zúgó szds, aki a politikai oktatást tartotta, kihívta Zsömbölyt a világtérkép elé. A térkép bal oldalán Amerika teljes terjedelmében volt látható. A térkép jobb szélére még odarajzolták Alaska nyugati partvonalát, és oda is odaírták, hogy Amerika. Zúgó szds. azt kérdezte tõle: “Honvéd elvtárs, a valóságban csak egy Amerika van, hogy lehet az, hogy ezen a térképen mégis kettõt lát?” Zsömböly némi gondolkodás után azt felelte, hogy elõször volt két Amerika, de azután a nagyobbik leigázta a kisebbiket. Ezt Zúgó szds.-tól hallottuk.

Szovátai és Zsömböly közös szereplésére is sor került még Börgöndre érkezésünk elött. Zsömbölyt hazament szabadságra és a lovakat kint hagyta a laktanya déli oldalán levõ gyakorlótéren, a kerítésen kívül. Szovátai HÜTI volt és ellenõrzõ útja során észrevette a lovakat, bevezette és a laktanya udvarán egy fához kötötte õket. Zsömbölyt motoros járõrrel visszahozatta a laktanyába. Zsömböly ugyanis valahol a környéken lakott. Amikor Zsömbölyt eléje állították, megkérdezte tõle, hogy hol hagyta a lovakat. Zsömböly állította, hogy bekötötte õket az istállóba. Szovátai azt mondta, hogy nézzék meg. Megnézték, és a lovak tényleg ott voltak. Volt ugyanis egy másik kocsis is, aki semmirõl nem tudott semmit, csak azt látta, hogy a lovak egy fához vannak kötve, és bekötötte õket az istállóba. Szovátai mérges lett és Zsömbölyt nem eresztette haza. Éjjel riadóztatta, és Zsömbölynek téglát kellet fuvaroznia. Zsömböly vagy nem értette meg, hogy hová kell vinnie a téglát, vagy elfelejtette. A maga együgyû módján felrakott valamennyi téglát a szekérre és azt az ügyeletes tiszti szoba elé vitte és annak bejárata elé szórta. A lovakat ráhajtotta a dísznövényekre, és a kocsiról szállítás közben folyamatosan potyogott a tégla. Mire Szovátai észrevette a dolgot, addigra Zsömböly már néhány szállítmányt odaszórt. Szovátai ismét dühös lett és Zsömböllyel visszahordatta a téglát. Zsömböly vitte is, de a dísznövényekben további károkat okozott, és a szekérrõl visszafelé is sûrün potyogott a tégla. A tégláknak legalább fele összetörött. Szovátai végül abbahagyatta vele a téglahordást. Adott neki egy üveg gázolajat meg egy rongyot, és Zsömbölynek az ügyeletes tiszti szoba elötti bokorsor leveleit kellett portalanítania a gázolajos ronggyal. Ekkor már reggel volt, és a hivatásos állomány tagjai is beszállingóztak. Mivel az ütiszoba a kapu mellett volt, mindenkinek el kellett mennie elötte. Õk ismerték Szovátait is és Zsömbölyt is és derültek az eseten. Többen valamilyen ürüggyel vagy anélkül is visszamentek, hogy a jelenetet ismét szemügyre vehessék. Szovátait pedig egyre jobban dühítette, hogy röhögnek rajta, és Zsömbölyt elzavarta. Szovátainak végre valaki elmagyarázta, hogy Zsömbölytõl nem várhatott mást. Ez után az eset után Szovátai Zsömbölyt látni se bírta. Amikor ügyeletes tiszt volt, akkor Zsömbölynek szabadságon kellett lennie. Ezt a történetet valószínüleg Zúgó szds. mondta el.

Arról már volt szó, hogy Kasnyik belefejelt Zúgó szds. orrába. Erre azért kerülhetett sor, mert az ütegek között labdarugó bajnokságot rendeztek. Egy üteg csapatába mindenki beállhatott, aki oda volt beosztva, tehát az ütegparancsnok is. Zúgó így került a pályára. A fejelést mindenki balesetnek fogta fel és napirendre tért felette. Zúgó szds. hetekig dagadt orral járt, és azzal hencegett, hogy Kasnyik visszapattant az orráról. Zúgó azok közé tartozott, akik elfogadták, hogy nekünk kissé más az értékrendünk, mint azt a laktanyákban megszokták és elvárták.

Kasnyik Gyurka levele

Barátaim!

Néhányótoknak ismerősek lesznek fejtegetéseim, mert van, akinek már elküldtem, ha nem is ilyen teljességgel. Én nem táblázatban, hanem szöve-

gesen fejtem ki véleményemet. Azután mellékelek egy névsort, amelyik természetesen nem lesz teljes, az is lehet, hogy olyanok is rajta lesznek, akik nem

velünk voltak katonák,hanem én máshol találkoztam velük, csak már keverem a neveket.

Guggolók: balról Érsek Tibor /ebben bizonytalan vagyok/, a többekben biztos vagyok, azaz Süli István, Lőkös Sándor, Gulyás Lajos /Schultz/, Kasnyik

György, Sztancsik Péter, Pápa Ágoston, Pálfalvi András

Első álló sor: balról Az elsőt nem ismerem fel, Török Sándor, nem tudom, a következő szerintem Téringer István /Roccó/, nem ismerem , Eperjessy

fhdgy, Kiss /Zoltán ?/, Czégény Miklós, talán Sutyinszki Misi fejét látjuk a vállak között, Lipták József /Lityő/, de lehet, hogy ő Éesek Tibi, akit elsőként

írtam le. A szélén nem tudom,hogy ki áll.

Második álló sor: balról Kolarovszki János / vagy Koralovszki, bár inkább az első /, nem tudom, lehet, hogy ez a harmadik a Lipták Józsi, azután,aki a ke-

zét az arca elé teszi, az Sutyinszki Misi és ne az, akit először véltem Misinek. Sapka nélkül „micsoda fegyelemsértés ! „ Tokai Andris, Héjas /Héjjas/ Sán-

dor /?/, Tóth Béla és végül két barátot ismét nem ismerek fel. Remélem Ti többeket és másokat is felismertek, de legalább magatokat, akkor kizárásos ala-

pon közelebb jutunk a teljes névsorhoz.

A fürdőnadrágos képen a jobb könyökére támaszkodva fekszik Sztankovics főtőrzsőrmester, mögötte balról a második Pápa Ágoston, én a kép jobb szélén

állok, bal kezem a csípőmön. A többiekben erősen bizonytalan vagyok,de Ti , remélem, biztosabb szeműek és jobb emlékezetűek vagytok. Üdv: Gyurka