Ács és az első tavaszi hóvirág

Fodor bajtársunk emlegeti Ács alhadnagyot. Ez a pattogós kis ember igyekezett bennünket a terepen mindenféle felderítős kunsztra megtanítani. Elbújt például az avar alatt, és meg kellett keresnünk. Egyszer egy egész raj ugrált az Ácsot rejtő kupac tetején: - vajon hol lehet? De jól elbújt! Estig se találjuk meg! - kiáltásokkal. Sokáig tűrte, míg végül összetaposva előmászott rejtekhelyéről.
Mikor meglátta az első tavaszi virágot, fölkiáltott: - Elvtársak! Az első hóvirág! - Majd csizmasarkával akkurátusan eltaposta öröme kiváltóokát.

NOLLA! Szófejtés és egyebek Máthé Dénes Ideghestől

Bajtársak!
Majd elfelejtettem(ük) Á.Á. Álhdgy.et. Másik ragyogó, nyelvi elmeszüleményét a semmi alatti mennyiségek, minőségek(úgyám egyszerre kettős funkciójú) kifejezésére használt szavát(helyesen névszavát, nem tévesztendő össze a Népszavával, pedig némi hasonlóság feltételzhető) a NOLLÁ-t.

Ma is szinte jólesően borzongató remegést(majdnem azt írom idegességet) érzek szívem s gyomrom táján, ha felidézem korántsem szeretetteljes, ám férfiassan gonosz hangulatát e jelzőnek, főnévnek. Hiába, ifjuságunk e fénylően vitézlő napjai közben, sokszor kellett önvizsgálatot tartanuk, ha e harcedzett elöljárónk szigorú hangján(mint a szerelmes krokodilé)

így minősítette valami általunk gyarló módon tökéletesnek ítélt célszerű tevékenységünk eredményét. Azt is tudom, hogy e kitűnő katonai példaképünk valóban találó névszava majd mindegyikünket arra sarkalt, hogy magunk is igyekezzünk a megfelő helyen időben és térben, a megfellő szintaxisban használni azt. Úgy emléxem Héczei(y) tüzér ebben is vitte a primet.

I
Kérem a véleményeket!