Ideghes ismét megtöri a Blogstopot

Kedves Ideghes, kösz, amit írtál, és kérésedre máris beteszem ezt az egészet a blogba, mindenki okulására, apró megjegyzéseimmel, melyek > jel alatt olvashatók. T-Bandi

----- Original Message -----
From: máthé dénes
To: 'Tokai András' ; Fozsodor ;
> ez a Fozsodor tetszik. Honnan vetted. Ez a PIN-kódja? Wednesday, April 29, 2009 9:42 PM
Subject: RE: PIN kód, obsitos katonák


Na!

Ideges a hírtelen nyár miatt tökre le van maradva a földfaragásban meg miegyéb mezei szorgalmatosságban.

1.PIN-kód

A felvétel akkor lehet hatásos, ha az optika látóterében a kényszerítő egyén, rabló stb. benne van.

> Mivel Börgöndön még nem osztottak hitelkártyát, hanem kp.-ben kaptuk a zsoldot, ez az ügy aktualitását vesztette.

2. Igenis mekktróbáltam egy T-üteges blokkba izenni, a leszerelésünk pontos dátumát illető hadtörténeti tényadatokkkal. (Múltidő stb.)Bosszantott a dolog, mert már egyszer leírtam, s tán benn is van valahol. Kezdem magam népi demokratikusnak érezni(nemcsak a földmívesség

okán), hogy ti. maga maga mindent mindent kéccer kéccer mond mond.

Ez lett a blokkolási kísérletemből:

http://teuteg.blogspot.com/search/label/Ideghes

Szóval a szöveg amit beírtam az eltűnt. De akkor sem adom fel!

> Ha ezt a helyet kinyitja az obsitos, akkor egy 2008. november 10-i bejegyzésedet olvashatja is!

3.Igen örülök a görény jelző előkerülésének, de mintha erről is a legkorábbi blokkidőkben esett volna szó. Jó volna blokktémává kanonizálni (Zsolt! Nem blokkséma, nekem nehogy elkezd, hogy mikor húz meg a ROM relé, meg a gyártmány, meg légidesszant ló..csa, mer’ jön a Brumi és azonnal elmondja visszafele!).

> Erre Fodor honvéd illetékes válaszolni.

4.Lécci küldd el Csikós Gábornak, aki valójában Csikós Miklós, szintúgy T-üteges autonévadás okán. Egyébként, tényleg lehet hogy mégis görény(csőtápvonal görény), mer abszolute alig ír valamit, meg a többi se, meg a Vitéz Gábort sem találjuk meg.

> Vitézről annyit megtudtunk, hogy a Miskolci Egyetemen tanít(ott?), ám ott csak egy jóval fiatalabb Vitéz Gábor dolgozik, aki nem válaszolt az érdeklődő e-mailemre, bár talán a mi Gáborunk fia.



y’de’Ghech



PS: Börgöndre mikor megyünk??

> Nem tudom.

Mehet a blokkba!

> Tessék, már itt is van.

-----Original Message-----
From: Tokai András
Sent: Tuesday, April 28, 2009 11:02 AM
To: Csikós Gábor
Cc: máthé dénes; ZSOLT FODOR;


Dehogy vagy görény. Viszont írjál inkább valamit a blokkba. Újabban már a MáthéDénesIdeges meg a FodorZsoltNyugodt se ír. Kanyót egy új bejegyzésben biztattam. SzabóKopaszTibor a jövő hétvégén (máj 9-10) jön Pestre, lehet, hogy találkozunk, majd biztatom őt is.

Neked van új híred bárkiről is? Szegény Luigit el ne vigye a sertésinfluenza Mexikóban! Pont őt éri ilyesmi, aki annyira nagy hipochonder!

T-Bandi

A reggeli szemle

“Takarítás meg hétszentség,
Kezdik a reggeli szemlét.”
Molnár László: A magyar baka napirendje


A reggeli szemlére még a foglalkozások megkezdése elött került sor. Hódmezővásárhelyen a tisztesek közül valaki megnézte, hogy milyen a körletrend. Azaz fel van-e takarítva, és hogy a fekhelyek abszolut egyformán néznek-e ki.
Börgöndön a felszerelés valamely darabját nézték meg. Ezt az A ütegből csinálta valamelyik tisztes. Amikor az emeletre kerültünk az E üteggel egy folyosóra, akkor már közülünk kellett valakinek a reggeli szemlét megtartani. Ez azért volt így, mert a rajparancsnokok közülünk kerültek ki. Ezt a tisztséget senki nem vette komolyan, rajparancsnokok se. A reggeli szemlét tartó egyénnek bizonyos keretek között lehetősége volt annak eldöntésére, hogy mit akar megnézni. Volt, amikor a napostiszt mondta meg, hogy mit kell megszemlélni. Az egész úgy indult, hogy a napos bekiáltotta, hogy reggeli szemléhez sorakozó, és bekiáltotta, hogy mi a reggeli szemle tárgya.
A T üteg reggeli szemlét tartó emberei igyekeztek eredeti ötletekkel előállni. Sajnos, csak egyre emlékszem. Réczei Tibor a szemüvegesek szemüvegét ellenőzte. A tisztesek stílusában mindenkit megrótt, hogy a szemüvege nem elég tiszta. Ilyeneket mondott “Hogy lát maga keresztül ezen a koszos szemüvegen!? Neki fog menni a falnak.”
Egy másik alkalommal a reggeli szemle tárgya a gázálarc volt. A napostiszt gyanakodott, hogy elsumákoltuk a reggeli szemlét, ezért megkérdezte a szemlézőt, hogy mit látott. Az illető azt válaszolta, hogy talált néhány rozsdás gázálarcot. Ez a kijelentés a napostiszt gyanúját csak fokozta. A gázálarcban ugyanis alig volt fém, és azt is festés borította, ezért a rozsda nehezen volt elhihető. Valószínüleg ez a napostiszt még soha nem látott rozsdás gázálarcot. Hitetlenkedve rá is mordult a szemlézőre, hogy mutasson egyet. A szemléző Vitéz Gábor gázálarcát mutatta be, mert az volt a legrozsdásabb. A fémalkatrészek nem látszottak a rozsdától. Ezt látva a napostiszt majdnem agyvérzést kapott. Lármázni kezdett, és azzal fenyegette Vitézt, hogy kifizettetik vele a gázálarcot. Amennyire emlékszem rá, Vitéz megúszta azzal, hogy Punk vagy Ács lehordta, amihez már hozzá volt szokva, de nem kellett fizetnie.

Fodor Zs. honv.

Ideghes megtöri a BLOGSTOP-ot

Bár Régeni bajtárs megkerülésének már többször örvendhettünk, mégis a cimzettek miatt vélem blokkbavalónak minősíteni: mondván Repetitio est mater studiorum, hátha azok a pernehajderek, akik a bajtársi lelkületnek ily mértékben fittyet hánynak, hogy tudniillik semmi érdemlegeset sem tesznek az oral hysteria fennmaradásáért, hátha magukba szállnak és megkeresik a T-ütegblogstop-ot, s olvasván dicső hadtörténelmi múltunk jeles tetteit elébb a bajtársiasság érzetének hevülete, majd az emlékek végtelen folyama is felbuzog bennük.

Igen örvendek, hogy Csikósmiklós kikerült a gyengélkedőről, ha jól olvastam.

Visszalapozva a blokkban,- próbálj csak meg egy blogban csak úgy, kedvedre lapozgatni, az bizony nonsense, merthogy annak lapja nincs, úgyám, szóval ezér' maradok a blokknál. F.Zs. bajtársunk említést tesz az egyik oldalon, még ha az oldalszámozás dátum szerint megyen is, a Don -kanyarról. Szerintem mint fizikai hely is nevezetes, mert ez a Börgönd -Fehérvár bekötő útvonalon egy tényleges kanyar volt, és nevét azért kapta, mert a hó, ha volt, akkor az bizony rendesen befújta és akkor katonáknak kellett az utat járhatóvá tenni, lehetőleg éjfélkor.
Na egy ilyen alkalommal tülünk is vittek bajtársakat, közöttük volt Gábor András bajtársunk, akinek sikerült ott megfázni, tüdőgyulladást kapni, mert a hóhányásban kiizzadt. A dolog szépsége, hogy oda - vissza nyitott teherautón szállították őket. Csakhogy a tüdőgyulladás egy kissé elhúzódott, s végül is Bp.-en a Honvéd Kórházban kezelték az igazán nem törékeny termetű s fizikumú Bandinkat, ahol is meglátogattuk. Bandi egyébként csak egy hangerővel tudott kommunikálni, úgy kb. 150db környékén, de ha suttogott akkor is ez volt az érték. Indulatbol, nem emlékszem, hogy a hagját felemelte volna, igaz ez a fentiek miatt úgyse sikerült volna neki.
Ezen a Fehérvárra hadi utu .... történt más is, ez, úgy vettem észre, nincs a lapozhatatlan elektromos jegyzetek között, amikor Móka koma és Keraban a Vasfejű csak későn, a vonat indulás után jutott ki a laktanyából. Ekkor nem maradt más lehetőségük, mint a begyaloglás Fehérvárra, s tán ráadásul ez szombaton történt. A stopolás tiltott dolog, volt, merhogy a katona összfegyvernemi jelzéséről az imperilista ügynök(cia, gehlen, fonaetikusan, akkor még moszad nem létezett az éberségi szaxótárban) rájön a kiskatona(kinek a feje van elől , de a farka irányítja- Hygéne szds et. mélyfilózófiai lényeglátása) szolgálatára, és így könnyen kikérdezhetővé válik, s így államtitkot árulhat el. Na szóval ottan ballagott két bajtársunk, amikor talán egy Wartburg hangja tűnt fel a laktanya felől (jó kis képzavar mi, de direkte benne hagyom), és bajtársaink e hangforrást leíntették, az meg is állt, és fenti két bajtársukn a fehérvári útírány megjelölve beszálltak a veztő szíves invitálására, hogy gyorsabban visszaérjenek a laktanyába, egy kis laktanyára, mert a sofőr Elkán Károly(Sir Khán) volt foglakozását nézve laktanyaparancsnok. Nevével később, ha figyelmesen olvastuk a sajtót, az Antall-kormány OLP(Országos Légvédelmi Parancsnokság) parancsnokaként találkozhattunk.
Bajtársak! Kérem e jelentős esemény teljes discussióját!!
Főleg, ha ezt, az érintettek tennék meg!!!

Kese, Vitéz Gábor, Érsek(Mosonmagyaróvári Egyetemen volt utoljára) Lengyel Miklós hol vannak, ügyeletes alegységben, őrségben Őrségen, vagy a Romkert árnyában napoznak(ez is jó kis zavarosság ugye)??? Szólni kéne a naposnak, de a világértse akarlak felébreszteni.
i

Ács Ákos és a Nolla (Kiegészítés Ideghes április 20-i bejegyzéséhez)

Ács Ákos a nollát hálókörletünk minősítésére használta leginkább. Azt mondta: “Nolla az egész hálókörlet. Nolla. Csak bele kéne szarni.” Ezt több alkalommal is mondta, de nem tette meg, hanem helyette egyszer felforgatta. Egyszer, amikor a délelötti foglakozások végeztével az elhelyezési körletünkbe vonultunk, a napos vagy az ügyeletes azzal fogadott minket, hogy bika járt a körletben. A háló katasztrófasujtotta területnek tűnt. Ács Ákos az összes éjjeliszekrényből mindent kiszórt és az ágyakat is felforgatta. Valószínüleg Punk is segédkezett neki. Azt is megnézték, hogy honnét mi került elő.

A bikajárást követő parancskihirdetési foglakozáson ütegünk teljes vezérkara megjelent. Ács Ákos vitte a szót. Ismét kidomborította a hálókörlet nollaságát, majd elemezte a kutatás eredményét. Először én kerültem sorra. Nálam egy kisebb cseresznyepálinkás üveget találtak, amely valószínüleg csalódást okozott nekik, mert már üres volt. Ha lett volna az üvegben pálinka, akkor azt az előírásoknak megfelelően el kellett volna kobozniok, és tartalmát a lefolyóba kellett volna önteniök. A Magyar Néphadseregben szeszes ital elkobzására számos példa akadt, de a kiöntésére egy sem. Az elkobzók azt hadizsákmánynak tekintették és megitták. Inkább pocsékba, mint kárba! Ács azt mondta, hogy nem tehet róla, de a pálikásüveg kicsúszott a kezéből. Cserepeit konstatáltam is.

Utánam Tokai Bandi következett. Nála egy Bibliát találtak. Ács Ákos elképedésének és értetlenségének adott hangot. Tokai Bandi előadta, hogy ő a Bibliát nem imádkozás céljára tartja, hanem azért, mert egy bölcsésznek a Bibliát alaposan ismernie kell. Epi papa (azaz Eperjesi) pedig azt a parancsot adta Tokainak, hogy vigye haza a Bibliát, amikor legközelebb hazamegy, mert az nem a néphadseregben rendszeresített olvasmány.

Ács Ákos legtöbbet azonban azon csámcsogott, hogy az egyik éjjeliszekrényből egy szaros és véres bugyi került elő. Részletesen leírta a kétféle szennyezés eredetét, és rápirított az illetőre, amiért ilyet egyáltalán a kezébe vesz és van pofája a körletbe bevinni. Az illető nevére sajnos nem emlékszem. Úgy rémlik, hogy Vitéz lehetett, de ez egyáltalán nem biztos. Az illető elmondta, hogy amit Ács bugyinak nézett, az csupán egy rongy, amivel ő bagarolt meg bokszot szokott kenni a csizmájára és a kimenő cipőjére. Ács Ákost nem tudta meggyőzni. Epi papa pedig hozzátette, hogy ne gyüjtsünk ilyen trófeákat.

Fodor Zs. honv.

Így őrködtünk

Így őrködtünk


Az őrszolgálat ellátására már Hmvh.-en kezdtek felkészíteni minket. Elvileg kívülről tudnunk kellett volna az őrszolgálati szabályzat első öt pontját. Ezt senki nem tanulta meg. Én csak annyira emlékszem, hogy a felállított őr kötött formájú harcfeladatot lát el. Az első mondat az őr definiciója volt.
Októberben egy esős és szeles napon Apatóczky a laktanyaudvaron szakaszunkat oktatónégyszögbe állította és hosszas előadást tartott az őrszolgálatról. Minekünk az AK-val a hátunkon kellett őt figyelmesen hallgatnunk A fegyverszíjat, amely ráadásul nem is volt bőrből, jobb kezünkkel markoltuk, jobb alkarunk vízszintes helyzetben volt. Az egész előadásból egy kukkot se jegyeztem meg. Először az járt a fejemben, hogy most az AK csövébe befolyik az esővíz, amitől az is és a gázátömlő furat is pillanatok alatt megrozsdásodik, amit vagy ki tudok pucolni, vagy nem, és majd megint téma leszek egy fegyverszemle után. Dobos és én mindig feddésben részesültünk a fegyverszemlék után. Azt se értettem, hogy minek kell nekünk az esőben állni, amikor tető alá is vonulhatnánk. Később azonban a kezem a fegyverszíjon egyre jobban és jobban fázott. Ráesett az eső, és a szél is fújta. A hőveszteséggel vérkeringésem nem tudott lépést tartani. Végül ott tartottam, hogy lesz, ami lesz, de én zsebredugom a kezem, mert nem bírom tovább. Oktatásunk azonban befejeződött mielött eddig a pontig eljutottam volna. Kipróbáltam, hogy elgémberedett kezemmel ki tudom-e biztosítani a géppisztolyt, de nem tudtam.
Börgöndön már őrködtünk is. Az őrség megkezdése elött kiosztották a lőszert, amit az úgynevezett töltőlécek furataiból kellett kifeszegetni. Egy lécen 70 vagy 72 db volt, ennyi fért egy tárba. A töltőléceket egymásra téve szokták tárolni, és a legalsóba a lőszer esetenként nagyon beleszorult, mert arra már nagy súly nehezedett. Egyszer Sebők/Sonkás egy ilyen töltőlécet fogott ki. Egy darabig feszegette, feszegette a lőszert, de az csak nem akart kijönni. Végül elfogyott a türelme és a töltőléc sarkával az asztalra vágott. Ez hatásos volt, de néhány töltény szétesett, és a lőpor kihullott belőlük. Sonkás ezt rögtön és szabályosan jelentette. Azt is hozzátette, hogy hajlandó kifizetni a tönkrement lőszert. Ebből a napostiszt botrányt kavart. Azt mondta, hogy Sonkás biztos szándékosan csinálta, mert a lőport tüzijáték készítésere akarta használni. Sonkás megmutatta neki, hogy a kiszóródott lőpor ott van a fegyverszoba kövezetén. A fickó ettől se csillapodott le. Nem emlékszem, hogy végül Sonkásnak fizetni kellett-e vagy sem.
Vitéz Gábornak olyan géppisztolya volt, amelyből kipotyogott a lőszer. Hogy a kipotyogást megakadályozza, az első néhány töltényt madzaggal kötözte bele a tárba.
Amikor készen voltunk, levonultunk az alakuló térre. Az összes többi szolgálatba lépő is ott volt. Délután 4-re kellett ott felsorakoznunk a napostiszt felügyelete alatt. 4 órakor megjelent a HÜTI, hogy eligazítsa a 24 órás szolgálatot. Itt mindenféle alakiasságok voltak, de arra nem emlékszem, hogy érdemben is történt-e valami. Olyasmire vélek emlékezni, hogy a HÜTI megkérdezte, hogy mindenki el tudja-e látni a szolgálatot, és esetenként egyeseknek bizonyos dolgokra parancsot adott. Ilyen volt az is, hogy Szovátai százados a CSÜTI-szoba elé rendelte a laktanyafogsággal fenyítetteket sánceszközökkel felszerelve. Egyik őrségünk elött már az alakuló téren voltunk, de még a napostiszt se volt ott, amikor valamelyikünk leejtette a géppisztolyát. A PPS a csövének végével ütközött a betonba, kinyílt, és belsejéből a mozgó alkatrészek kiestek. Az illető gyorsan összekapkodta a széthullott alkatrészeket, és villámgyorsan helyretett mindent. Ez nem volt nehéz, mert a PPS-nek rendkívül egyszerű felépítése volt. Az őrparancsnok észlelte a történteket és rámordult az illetőre: “Csókolja meg, b….a meg!”
Az eligazítás után leváltottuk a régi őrséget. Ez úgy történt, hogy felsorakoztunk az őrszoba elött és velünk szemben felsorakozott a régi őrszakasz az őrhelyeken állók kivételével. Az új őrparancsnok a réginek egy cetlin megmutatta a jelszót. Ezzel megtörtént az őrség átadása. Az első váltás a felvezetők vezetésével az őrhelyekre ment, hogy leváltsa a régi őrség harmadik válását, a második váltás pihenőbe került, a harmadik váltás pedig készültségbe. Két óra mulva az addig pihenőben lévők a felvezetők vezetésével kimentek az őrhelyekre leváltani az első váltást. Az első váltás készültségbe került a harmadik váltás pihenőbe ment. Két óra mulva ismét tovább léptünk. Az őrparancsnok esetünkben mindig a kommendáns ütegből egy tisztes volt. Eleinte a két felvezető is onnét kerültek ki, később már közülünk.
A készültségben lévők egy asztal két oldalán padokon üldögéltek. Sakkozni lehetett, de kártyázni nem. Arra már nem emlékszem, hogy katonai szabályzatokon és politikai műveken kívül egyebeket is lehetett-e olvasni. A pihenőben lévők a sapkát, csizmát és köpenyt tehették csak le. Egy vagy, két egymáshoz tolt széles priccsen aludt az egész társaság. A priccs bőrrel vont bevonva. Valami filc vagy ilyesmi volt a bőr és a deszka között, de elég kemény volt így is. A lőszerrel teletömött két tár a derékszíjunkon lógott a tártáskákban. Ez komoly súlyt jelentett, és nem volt szabad letenni. Nekem pont a gyomromat húzta legjobban a megterhelt derékszíj, ami egy idő után fölöttébb kellemetlenné vált. Mások is panaszkodtak emiatt.
Amikor éjszaka felköltöttek minket, hogy fáradjunk ki az őrhelyekre, én szédültem és hányingerem volt. Amikor kiléptünk a friss levegőre, mindjárt jobban éreztem magam. Mielött az őrhelyre indultunk, az őrszoba mögött lévő töltődombhoz vonultunk, és a PPS csövét a domb felé fordítva beletettük az egyik tárat. Amikor ezzel a művelettel elkészültünk, teljesen rendbejöttem és még csak álmosnak se éreztem magam. Amikor leváltottak bennünket, ugyanott szedtük ki a tárat a géppisztolyból.
A kaját kondérban hozták az őrszobára. Mire a harmadik váltás ehetett belőle, arra az már kihült. Ennek elfogyasztása komoly erőpróba volt.
A 24 óra számora őrségben gyorsan eltelt. Utána mindig nagyon piszkosnak éreztem magam. Miután a lőszert leadtam, rohantam mosakodni.
Őrségben volt néhány esetünk. Ezek némelyike nem egészen úgy rögzült a köztudatban, ahogy megtörtént. Ezek jellemző módon első őrködéseink közben történtek.
Molnár Imre éjszaka betelefonált az őrszobára, hogy ő egy villanást látott a 1059 objektuma irányából. Ezt később a dúsképzeletű bajtársak már úgy mesélték, hogy Molnár Imre atomvillanást látott. (Valószínüleg ívhegesztést végeztek arrafelé.) Az őrnek minden rendkívüli dolgora is figyelnie kellett. Például ha valahol tűz ütött volna ki, azt is jelentenie kellett volna.
Csikós ugyancsak éjjel betelefonált, hogy a pacik (sic) kiszöktek. Sonkás másnap már megesküdött rá, hogy ezt én telefonáltam be.
Minden őrhelyen volt egy reflektor, amit szükség esetén be lehetett kapcsolni és mind a vízszintes és mind függőleges tengelye körül forgatni is lehetett, de csak korlátozott szögelfordulással. Amikor Máthé honv. volt kint, akkor a reflektora minden előzetes figyelmeztetés nélkül leesett. Máthé rákiáltott, hogy “Állj, ki vagy!?” Tovább nem folytatta, mert rájött, hogy a selejt bosszújával van csak dolga. Nem vagyok meggyőződve róla, hogy ez tényleg így történt. Máthé Dénes első őrszolgálatai idején lehet, hogy ideges volt, de Ideghes még nem volt. Az csak később lett.
Az “állj, ki vagy!?” után, ha az illető nem állt volna meg, az “állj vagy lövök!” következett volna, és ha még akkor se áll meg az illető, akkor pedig a lövés. Egyes vagy sorozat, az már az őr belátására volt bízva.
Szokásban volt, hogy az ügyeletes tiszt ellenőrizte az őrséget. Ennek is megvolt a rendje. Egyedül nem mehetett oda az őrhöz. Legalább az őrparancsnoknak vagy az egyik felvezetőnek és a készültségből legalább az egyik embernek vele kellett mennie. Amikor egy ilyen alkalommal Büki Dénest ellenőrízték, az mindig úgy fordult, hogy géppisztolyának a csöve a HÜTI hasára szegeződjék, és mutatóujjával a sátorvasat babrálta. A szemtanúk szerint a HÜTI-t ez észrevehetően feszélyezte.
Tóth Béla őrszolgálatai elött többször is megígérte, hogy lő nekünk egy *HÜTIt/CSÜTIt. Ígéretét soha nem váltotta be. A legjobb alkalom erre az lett volna, amikor a HÜTI az őrséget ellenőrzi.
A csapatzászlónál külön őr állt egy kis dobogón. A csapatzászló a parancsnoki épület bejáratában volt elhelyezve egy vitrinben a hozzá tartozó okmányokkal együtt. Az egyiken Hegedűs Géza altábornagy aláírása volt látható. Ennek az őrnek fehér kesztyűje volt és sisakban kellett állnia, a nappali órákban némán, teljesen mozdulatlanul és vigyázz-állásban. A parancsnoki épületnek csak az egy bejárata volt, és parancsnokaink ez elött az őr elött jártak ki-be. Mindig tisztelegtek is. Ez ugyan a csapatzászlónak szólt, és nem az elötte álló őrnek. Az őr éjszaka lejöhetett a dobogóról, de a helyiségből nem mehetett ki. Neki nem kellett készültségben lennie, mindig pihenhetett, ha nem állt a csapatzászlónál. Én is őrködtem ott. Egyszer, amikor éppen némán és mozdulatlanul álltam, két polgári alkalmazott nő jött be, egy abrosszal letakart nagy ruháskosarat tettek elém és azt mondták, hogy vigyázzak arra is. Nehezen tudtam megőrizni a komolyságomat. Nagyjából tíz perc mulva visszajöttek, megköszönték, hogy vigyáztam a kosárra és kosarastól elvonultak. Így kaptam kosarat Börgöndön. Egy másik alkalommal hallottam, hogy az udvaron valaki a bejárat felé közeledik, majd lábujjhegyen jön tovább. Csizmában a lábujjhegy is zajos. Az illető végül hirtelen benyitott. Kispál százados mint HÜTI ravaszkodott ilyen módon. Arra volt kíváncsi, hogy csakugyan úgy állok-e ott, ahogy előírták. Röhögésemet alig tudtam visszafojtani.
Egyszer ködös időben éjszaka bemászott valaki a kerítésen. Akkor éppen Érsek Tibor állt azon az őrhelyen, amelyhez a kerítésnek az a darabja tartozott, de nem csinált semmit. A kommendás épülete elött történt a bemászás. Egy őrvezető észrevette a dolgot, és betelefonált az őrszobára. Onnét kirohantak, és elkapták az illetőt. Kiderült, hogy a fickó a kommendáns századhoz tartozott, de részeg volt, és nem mert a kapun bemenni. Érsek azt mondta, hogy a köd miatt nem látott semmit. Ebben mindenki elsőre megnyugodott, senki semmit nem kérdezett többet. Ha Érsek lelövi a fickót, akkor őt ugyan megdícsérték volna, de neki aligha volt szüksége ilyen dícséretre. Másrészt az rendkívüli esemény lett volna, méghozzá az egyik legsúlyosabb fajta, amitől mindenki félt. Ezért parancsnokaink hálatelt szívvel gondoltak Érsek Tiborra, habár ezt nem árulták el.
Egyik alkalommal valamiért a kerítésen való bemászás tilalmát tárgyaluk meg egymás között. Tátrai Vili rendkívül komolyan ennyit tett hozzá az eszmecseréhez: “Nem szabad bemászni a kerítésen? Ez érdekes.”
Amikor az E üteges Szadi őrvezető fogdás volt, egyik nap mi voltunk őrségben.
Az ünnepnapi őrségeket és egyéb szolgálatokat nagy előszeretettel osztották a T ütegre. Így karácsonykor is és Szilveszterkor is mi őrködtünk. Aki nem volt őrségben vagy más egyéb szolgálatban, az hazamehetett. A T üteg fele karácsonyra, másik fele pedig Szilveszterre tudott hazamenni. Ez éppen hogy csak sikerült. Többek között azért, mert Láng Laci/Robi alighanem ekkor vállalt lázasan őrszolgálatot. Volt egy szabály, hogy ha valaki szolgálatban volt, akkor 4 óra pihenőidő járt neki, és a következő 24 órában nem lehetett szolgálatba vezényelni. Ezt a szabályt karácsonykor és Szilveszterkor egymás kedvéért megszegtük.
Utolsó őrségeink egyikén a 3-as őrhelyen álltam, ami egy őrtorony volt. A déli órákban azt láttam, hogy egy gyerek közelít a kerítés felé azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy bebújik alatta. Azt elhatároztam, hogy nem fogok lőni. Beszóltam az őrszobára. Szabó Jancsika vette fel a telefont, aki az egyik felvezető volt. Előadtam neki a tényállást. Csak annyit mondott, hogy ne törődjek vele. Azt tettem.
A legnevezetesebb a T üteg legutolsó őrsége volt, amikor az őrség leadása után Zalányi Sumák a fogdába került, mert Fűrészpor százados nem tudta rávenni őt és a vezetése alatt a leszerelésre készülő társaságot, hogy vegyenek részt az ezredriadóban. Fűrészpor százados részéről Sumák fogdába vágása volt az ultima ratio, de azzal se ment semmire. Amíg a T üteg félelmetes katonái őrködtek, a kémek és diverzánsok, a Gehlen és a CIA (ejtésük szigorúan gehlen és cia) ügynökei még a laktanya közelébe se merészkedtek. Amíg mi őrködtünk, nem lopták el a laktanyát, és rendkívüli események se történtek. Joggal állapíthatjuk meg, hogy még unokáink is büszkék lehetnek ránk.

Fodor Zs. honv.
___________________________________

* HÜTI = helyőrség ügyeletes tiszt, CSÜTI = csapat ügyeletes tiszt. Bal felkarjukon egy ilyen feliratú szalagot viseltek. Börgöndön HÜTI volt, de mi mindkét elnvezést használtuk.