A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Gulyás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Gulyás. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. február 16., szerda
2010. október 7., csütörtök
A leharcolt T-üteg maradéka Kanyó Feri kiállításán
T-Bandi láttuk a nagyon igényes kiállítást és hallottuk Kanyó Feri életpályájának felidézése közben megemlékezését a T-ütegről is.
Schulz mint nyugalmazott alezredesi rangjához illik, máig antantszíj módjára hordja a válltáskáját; Kanyó meg én hanyagabb alakisággal mutatkoztunk, kigombolt, illetve panyókára vetett, lehúzott cippzárú zubbonyokban.
2008. május 16., péntek
Hadihelyzet a HM-ben, 5 év óta obsitosok vagyunk, 57. év után leírva
Öreg Fiúk!
Az alábbi levélváltás alakult ki Ideghes és köztem.
Téringert és Fodort is kérdeztük, FZS azt mondja, ő sem kapott obsitoslevelet,
Rocco még nem válaszolt. Most kérdezlek Benneteket, hogy álltok ezzel a dologgal?
Nehogy pl. ma, mikor háborús helyzet alakult ki, mert víz öntötte el a Hadügyminisztérium Balaton utcai épületét, még véletlenül behívjanak mindannyiunkat, akik ezek szerint aktív állományban vagyunk!
:-)
T-Bandi
Erre Ideghes:
Jó!
De hová küldted?
Nekem aszonták, hogy írjak egy levelet a levétárrukba,
oda a Bem térre. Odaírtam, s megküldték. Szerintem forszírozni
kéne.
Bár a nyugdíj végzés azt írja, hogy azon változtatni nem
lehet, de sztem ezt csak ijesztegetésbül teszik. Ne hagyd
magad!
i
Erre én:
Kedves ideghes,
ezt így engedelmeddel beleteszem a bloggunkba,
különösen, ha esteleg teringeri meg az a bajtársunk, aki a Nett Verizon
női nevet vette fel az Óperencián túl, szintén esetleg hozzáteszi a magáét.
Én a magam részéről halkan emlegetem a szentkúti
búcsúban elveszett szekeremet, lószerszámomat, hogy nekem akkor meg vajon miért nem mutatták ki percre pontosan
a lehúzott tizenegy hónapot a nyugdíjamho?
T-Bandi
Erre Máthé Dénes :
Bandi!
Nekem sincs obsitom!
De nem azér, mer', mint Rocco bajtárs, elittam volna, hanem mer' mint Neked is, nem jött.
Azt azé' töredelmesen bevallom, hogy egyszer, úgy 1972 őszén, mikor a nov.7-e háromnapos ünnep, és gyönyörű idő volt, behívtak.
Végig is masíroztatott, szégyenszemre engem sokadmagammal, a tartalékos őrmestert(!) egy krumplivirágos, a Fehérvári út Bartók B.-út, Kosztolányi Dezső tér hétfői közönsége előtt. Hát aztán a barátságos kieg. Parancsnokság (mára Kálvin kiadó) szuterén helyiségében elüldögéltük a napot, közbe-közbe el-elhívtak egy-egy nevet közülünk. A maradékot aztán hazaküldték, így engem is. Ezután tovább nem molesztáltak. De a juss, juss, ami jár az jár. Ha obsit, akkor legyen obsit, ahogy a krumplileves pedig legyen krumplileves. Mindenestre, a nyugdíjadato=
khoz percre pontos adatokat küldtek.
Kiváncsi vagyok Fodor bajtársnak az Óperencián túlra elküldt=
ék-e??
Fogalkozástra elvonulni!
i
Aztán bejött Teringero , Rocco Stefano válasza:
Öreg Fiúk!
A megszólítás nagyon tetszik,az van,hogy kb.2 hónapja ÉN írta=
m,vszínű,hogy fél hubiért pocsékba ment az obsitos papírom,gond=
olom,55 éves koromban kaphattam,vmilyen oklevél szerű irat volt,megk=
öszönték szolgálatomat.A nyugdíjhoz éveket igazoló iraton nek=
em szerepel a 11 hónap,most nem keresem elő,hogy pontosan mennyi.
További szép napot,üdv:Tréning Rocco
Fodor is írt, Amarikából, hogy ő se kapott, de nem érdekli.
Végül Gulyás Lajos, Schulz zárta le a mint látszik, teljesen fölösleges kérdezősködést:
--------------------------
A hatályos honvédelmi törvény szerint 57. éves kora után mindenki automatikusanAz alábbi levélváltás alakult ki Ideghes és köztem.
Téringert és Fodort is kérdeztük, FZS azt mondja, ő sem kapott obsitoslevelet,
Rocco még nem válaszolt. Most kérdezlek Benneteket, hogy álltok ezzel a dologgal?
Nehogy pl. ma, mikor háborús helyzet alakult ki, mert víz öntötte el a Hadügyminisztérium Balaton utcai épületét, még véletlenül behívjanak mindannyiunkat, akik ezek szerint aktív állományban vagyunk!
:-)
T-Bandi
Erre Ideghes:
Jó!
De hová küldted?
Nekem aszonták, hogy írjak egy levelet a levétárrukba,
oda a Bem térre. Odaírtam, s megküldték. Szerintem forszírozni
kéne.
Bár a nyugdíj végzés azt írja, hogy azon változtatni nem
lehet, de sztem ezt csak ijesztegetésbül teszik. Ne hagyd
magad!
i
Erre én:
Kedves ideghes,
ezt így engedelmeddel beleteszem a bloggunkba,
különösen, ha esteleg teringeri meg az a bajtársunk, aki a Nett Verizon
női nevet vette fel az Óperencián túl, szintén esetleg hozzáteszi a magáét.
Én a magam részéről halkan emlegetem a szentkúti
búcsúban elveszett szekeremet, lószerszámomat, hogy nekem akkor meg vajon miért nem mutatták ki percre pontosan
a lehúzott tizenegy hónapot a nyugdíjamho?
T-Bandi
Erre Máthé Dénes :
Bandi!
Nekem sincs obsitom!
De nem azér, mer', mint Rocco bajtárs, elittam volna, hanem mer' mint Neked is, nem jött.
Azt azé' töredelmesen bevallom, hogy egyszer, úgy 1972 őszén, mikor a nov.7-e háromnapos ünnep, és gyönyörű idő volt, behívtak.
Végig is masíroztatott, szégyenszemre engem sokadmagammal, a tartalékos őrmestert(!) egy krumplivirágos, a Fehérvári út Bartók B.-út, Kosztolányi Dezső tér hétfői közönsége előtt. Hát aztán a barátságos kieg. Parancsnokság (mára Kálvin kiadó) szuterén helyiségében elüldögéltük a napot, közbe-közbe el-elhívtak egy-egy nevet közülünk. A maradékot aztán hazaküldték, így engem is. Ezután tovább nem molesztáltak. De a juss, juss, ami jár az jár. Ha obsit, akkor legyen obsit, ahogy a krumplileves pedig legyen krumplileves. Mindenestre, a nyugdíjadato=
khoz percre pontos adatokat küldtek.
Kiváncsi vagyok Fodor bajtársnak az Óperencián túlra elküldt=
ék-e??
Fogalkozástra elvonulni!
i
Aztán bejött Teringero , Rocco Stefano válasza:
----- Original Message -----
From: "teringer istvan" <teringeri@vipmail.hu>
To: "Tokai András/Flóra" <tokai@externet.hu>; <travelphoto@t-online.hu>; "Szabo_Tibor" <szabo@jgypk.u-szeged.hu>; "Dr.K.Dobos" <karl-dobos@versanet.de>; "Láng László" <langok@vnet.hu>; <gl145os@t-online.hu>; <m.batki@freemail.hu>; "Lajos Szendro" <lszendro@prodigy.net.mx>; "ZSOLT FODOR" <fodorzs@verizon.net>
Sent: Wednesday, May 14, 2008 1:20 PM
Subject: Re: Fw: Abschied=Obsit, lapulevél
A megszólítás nagyon tetszik,az van,hogy kb.2 hónapja ÉN írta=
m,vszínű,hogy fél hubiért pocsékba ment az obsitos papírom,gond=
olom,55 éves koromban kaphattam,vmilyen oklevél szerű irat volt,megk=
öszönték szolgálatomat.A nyugdíjhoz éveket igazoló iraton nek=
em szerepel a 11 hónap,most nem keresem elő,hogy pontosan mennyi.
További szép napot,üdv:Tréning Rocco
Fodor is írt, Amarikából, hogy ő se kapott, de nem érdekli.
Végül Gulyás Lajos, Schulz zárta le a mint látszik, teljesen fölösleges kérdezősködést:
--------------------------
leamortizálódik.
Úgyhogy nyugi.
Tokai
2008. február 23., szombat
Hátizsák pórázon
Bajtársak! Sikerült!!!
Akkor hát nekikezdek. Feltétlenül előre kell bocsátanom, hogy Süli Pistához hasonlóan én is igyekeztem minden, katonasággal kapcsolatos információt kitörölni az emlékezetemből. Én hosszú távon gondolkodtam, és úgy véltem, hogy akkora pechem nem lehet, hogy mégegyszer az életben összehozzon a sors akkori elöljáróinkkal. Az elmúlt négy évtized fényesen vissza is igazolta várakozásomat.
Lenyűgözve olvasgatom egyesek visszaemlékezéseit, főleg a nevek pontosságát illetően. Ilyet tőlem ne várjatok. Egy-két történetemet azért megosztom veletek, annál is inkább, mert Kasnyik Gyuritól erre határozott felszólítást kaptam. Mindkét történet igaz, de majd később részletezem, mert inkább vidám, vagy legalábbis annak tűnő történetekkel szeretném kezdeni.
Két bajtársunk átkeresztelése az én lelkemen szárad. Az első Gulyás Lajost érintette még a civil és katonaélet határán, azaz a bevonulás napján. Lajos korábban érkezett, és már teljes harci díszben, rohamsisakkal a fején vágott le vigyázzmenetet a tiszteletünkre a hódmezővásárhelyi hálókörletben. Vastag, fekete keretes szemüveget viselt és nagyon hasonlított egy akkoriban játszott habkönnyű háborús filmvígjáték kétbalkezes német katonájára. Ennek hatására örömmel kiáltottam fel, hogy: Szia, Schultz!! A köszönésemet fogadta, és ennek alapján a körülöttem állók gyorsak memorizálták, hogy a szemüvegest Schultz-nak hívják. Névadásom aztán hosszú évekig elkisérte.
A másik keresztfiam Sutyinszky Misi volt, akit merő tévedésből neveztem el Slézinger-nek. Rettenetesen utálta ezt a nevet, de ebből keveredett egy kis kalamajka, amikor zsoldosztáskor nem akarta felvenni és Slézinger honvédnak járó összeget. Bocs fiúk.
Az első napok történetéhez még csak annyit, hogy én orvosi vizsgálaton vettem részt, amikor bemutatták a többieknek a laktanyát és az egyes harcos felszerelését. Én az alapvető információkból ilyenformán kimaradtam, és később keserves tapasztalatok megszerzése árán kellett pótolnom.
Az egyik ilyen volt, hogy az első politikai foglalkozáson ismerkedtem az AK géppisztollyal. Az íves tár alsó takarólemezét óvatosan lehúztam, hogy felfedezzem mi rejlik mögötte. Az összenyomó rugó hirtelen kivágódott és telefágta a pofámat fegyverzsírral. Pechemre a politikai tiszt szándékos provokációt sejtett akcióm hátterében.
Az alulinformáltságomnak köszönhetően zavart le Apatóczky százados is a gyakorlótérről, amikor első alkalommal próbáltam meg résztvenni egy gyalogrohamban. Azt ugyanis nem mutatták meg, hogyan kell rögzíteni a hátizsákot, vegyvédelmi felszerelést, gyalásót meg egyebeket, így aztán a mindent elsöprő roham első tíz méterén minden lepotyogott rólam. Nem akartam veszni hagyni a drága felszerelést, ezért vissza-visszaszaladtam és felnyaláboltam az elhullajtott holmit. Közben azért ügyeltem arra, hogy a fegyver csövét a képzelt ellenség irányába tartsam. Apatóczky nem tűrte, hogy pórázon vezessem a földön húzva a hátizsákomat, és lezavart a szikes terepről. Csak azért nem fenyített meg, mert még nem tettük le az esküt.
Egyelőre ennyit, majd még jelentkezem.
Kanyó Feri
Akkor hát nekikezdek. Feltétlenül előre kell bocsátanom, hogy Süli Pistához hasonlóan én is igyekeztem minden, katonasággal kapcsolatos információt kitörölni az emlékezetemből. Én hosszú távon gondolkodtam, és úgy véltem, hogy akkora pechem nem lehet, hogy mégegyszer az életben összehozzon a sors akkori elöljáróinkkal. Az elmúlt négy évtized fényesen vissza is igazolta várakozásomat.
Lenyűgözve olvasgatom egyesek visszaemlékezéseit, főleg a nevek pontosságát illetően. Ilyet tőlem ne várjatok. Egy-két történetemet azért megosztom veletek, annál is inkább, mert Kasnyik Gyuritól erre határozott felszólítást kaptam. Mindkét történet igaz, de majd később részletezem, mert inkább vidám, vagy legalábbis annak tűnő történetekkel szeretném kezdeni.
Két bajtársunk átkeresztelése az én lelkemen szárad. Az első Gulyás Lajost érintette még a civil és katonaélet határán, azaz a bevonulás napján. Lajos korábban érkezett, és már teljes harci díszben, rohamsisakkal a fején vágott le vigyázzmenetet a tiszteletünkre a hódmezővásárhelyi hálókörletben. Vastag, fekete keretes szemüveget viselt és nagyon hasonlított egy akkoriban játszott habkönnyű háborús filmvígjáték kétbalkezes német katonájára. Ennek hatására örömmel kiáltottam fel, hogy: Szia, Schultz!! A köszönésemet fogadta, és ennek alapján a körülöttem állók gyorsak memorizálták, hogy a szemüvegest Schultz-nak hívják. Névadásom aztán hosszú évekig elkisérte.
A másik keresztfiam Sutyinszky Misi volt, akit merő tévedésből neveztem el Slézinger-nek. Rettenetesen utálta ezt a nevet, de ebből keveredett egy kis kalamajka, amikor zsoldosztáskor nem akarta felvenni és Slézinger honvédnak járó összeget. Bocs fiúk.
Az első napok történetéhez még csak annyit, hogy én orvosi vizsgálaton vettem részt, amikor bemutatták a többieknek a laktanyát és az egyes harcos felszerelését. Én az alapvető információkból ilyenformán kimaradtam, és később keserves tapasztalatok megszerzése árán kellett pótolnom.
Az egyik ilyen volt, hogy az első politikai foglalkozáson ismerkedtem az AK géppisztollyal. Az íves tár alsó takarólemezét óvatosan lehúztam, hogy felfedezzem mi rejlik mögötte. Az összenyomó rugó hirtelen kivágódott és telefágta a pofámat fegyverzsírral. Pechemre a politikai tiszt szándékos provokációt sejtett akcióm hátterében.
Az alulinformáltságomnak köszönhetően zavart le Apatóczky százados is a gyakorlótérről, amikor első alkalommal próbáltam meg résztvenni egy gyalogrohamban. Azt ugyanis nem mutatták meg, hogyan kell rögzíteni a hátizsákot, vegyvédelmi felszerelést, gyalásót meg egyebeket, így aztán a mindent elsöprő roham első tíz méterén minden lepotyogott rólam. Nem akartam veszni hagyni a drága felszerelést, ezért vissza-visszaszaladtam és felnyaláboltam az elhullajtott holmit. Közben azért ügyeltem arra, hogy a fegyver csövét a képzelt ellenség irányába tartsam. Apatóczky nem tűrte, hogy pórázon vezessem a földön húzva a hátizsákomat, és lezavart a szikes terepről. Csak azért nem fenyített meg, mert még nem tettük le az esküt.
Egyelőre ennyit, majd még jelentkezem.
Kanyó Feri
2008. február 14., csütörtök
Visszaemlékezés
Sziasztok Öreg Katonák!
Ahogy nézem a fényképeket, elég ártatlan kisfiúk voltunk még, amikor ebbe a nagy keki színű maszlagba beolvasztottak bennünket. Mi voltunk az első 18 éves bevonulók. Többször kiderült, hogy kiképzőink is zavarban voltak ettől. Mi bizony levágtunk a köpenyből vagy 20 centit, úgy hajtott vissza édesanyám 30 centit, hogy ne fogjanak gyanút a levágásra (így térdig ért). Földereng előttem a 4-es kiképző terep szikes végtelensége, ahol jakomo (lövész) módra kellett lövészteknőt ásni, de a parancs úgy szólt, aki kész, hozzá kezdhet a térdelő, majd az álló gödör kiásásához. Mondanom sem kell, hogy szikrázott a gyalásó a kemény talajon, piszkálgattuk-piszkálgattuk, amikor előljáró érkezett. Megállt Gulyás Lajos előtt, aki mellettem ásott és már a térdelő gödrög ásta nagy buzgalommal. Az volt a módi, hogy jelentkezni kellett fegyverrel a kezében, de a fegyver nem volt sehol. Lajos nagy buzgalmával a kiásott göröngyökkel betemette (bocsi Lajcsi).
Emlékeztek, hogy akkor volt a tokiói olimpia? Reggel voltak a közvetítések a rádióban, éppen reggeli után "Vonulj ki!" vezényszót kaptunk, de mi csak hallgattuk a rádiót: Dömötör lőj, lőj, Dömötör lőj! (Szepesi) és vertük az oroszokat, de mi nem mozdultunk. Hiába dühöngött "Zseboroszlán", aki az a tizedes, vagy szakaszvezető volt, aki mindig üvöltött velünk a körletben is. Mi neveztük el így. Vele fordult elő az is, hogy büntetésből futásban kellett közlekednünk mindenhová. Néhányan a körletben elkezdtünk a körletben szaladgálni. "Mit csinálnak maguk?"-üvöltötte. "Jelentem sétálunk, csak futásban kell közlekedni"-mondta valamelyikőnk, s 10 perc múlva a konyhán találtuk magunkat vöröshagyma pucolás mellett. Hódmezőn én sokat sunnyogtam, mert a fotólabor kezelője földim volt és nagy szeretettel invitált, hogy nála lehet dekkolni. A nagy 100-as hálóban arra emlékszem, hogy Bratman honvéd jobbra az ajtó mellett aludt és reggeli torna ürügyén takaróját az ágy alá terítette és ott húzta meg magát. Volt ebből is botrány, mint abból is, amikor városi úszóversenyre jelentkezett (hogy kikerüljön a városba) és állítólag ki kellett menteni a vízből, mert nem tudott úszni (én nem voltam ott, ezt mesélték). Apatóczkiék annyira igyekeztek, hogy még klubdélutánt is rendeztek nekünk. Voltak bent a laktanyában a hódmezővásárhelyi gimiből egy lány osztály!
Mindenesetre amikor Börgöndre utaztunk, ütegparancsnokunk el volt hűlve, hogy micsoda gépeket faragtak belőlünk, mert még engedélyt kérni is kértünk engedélyt. Haza is küldött bennünket egy hét szabadságra (vesztére). Vérszemet kaptunk Börgöndön és több mindent megengedtünk magunknak, mint ők várták.
Folyt.köv.
Sztancsik Péter
2008. február 7., csütörtök
Kasnyik Gyurka levele
Barátaim!
Néhányótoknak ismerősek lesznek fejtegetéseim, mert van, akinek már elküldtem, ha nem is ilyen teljességgel. Én nem táblázatban, hanem szöve-
gesen fejtem ki véleményemet. Azután mellékelek egy névsort, amelyik természetesen nem lesz teljes, az is lehet, hogy olyanok is rajta lesznek, akik nem
velünk voltak katonák,hanem én máshol találkoztam velük, csak már keverem a neveket.
Guggolók: balról Érsek Tibor /ebben bizonytalan vagyok/, a többekben biztos vagyok, azaz Süli István, Lőkös Sándor, Gulyás Lajos /Schultz/, Kasnyik
György, Sztancsik Péter, Pápa Ágoston, Pálfalvi András
Első álló sor: balról Az elsőt nem ismerem fel, Török Sándor, nem tudom, a következő szerintem Téringer István /Roccó/, nem ismerem , Eperjessy
fhdgy, Kiss /Zoltán ?/, Czégény Miklós, talán Sutyinszki Misi fejét látjuk a vállak között, Lipták József /Lityő/, de lehet, hogy ő Éesek Tibi, akit elsőként
írtam le. A szélén nem tudom,hogy ki áll.
Második álló sor: balról Kolarovszki János / vagy Koralovszki, bár inkább az első /, nem tudom, lehet, hogy ez a harmadik a Lipták Józsi, azután,aki a ke-
zét az arca elé teszi, az Sutyinszki Misi és ne az, akit először véltem Misinek. Sapka nélkül „micsoda fegyelemsértés ! „ Tokai Andris, Héjas /Héjjas/ Sán-
dor /?/, Tóth Béla és végül két barátot ismét nem ismerek fel. Remélem Ti többeket és másokat is felismertek, de legalább magatokat, akkor kizárásos ala-
pon közelebb jutunk a teljes névsorhoz.
A fürdőnadrágos képen a jobb könyökére támaszkodva fekszik Sztankovics főtőrzsőrmester, mögötte balról a második Pápa Ágoston, én a kép jobb szélén
állok, bal kezem a csípőmön. A többiekben erősen bizonytalan vagyok,de Ti , remélem, biztosabb szeműek és jobb emlékezetűek vagytok. Üdv: Gyurka
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
