Dóc

Vannak, akik már nem emlékeznek arra, hogy Dóc ki vagy mi.  Az ő kedvükért írom le, hogy Dóc egy község Sövényháza közelében vagy Békés vagy Csongrád megyében.  Mint gépkocsizó lövészek (magyarul jakumók) Hódmezővásárhelyről teherautókon odagépkocsiztunk az előkészítő lőgyakorlat végrehajtására.  Ezt az egész sztorit leírtam nem sokkal blogunk indulása után.  Az írásom pontos címét lusta vagyok megnézni, de a Hódmezővásárhely benne van a címében.  Egész úton esett az eső.  A teherautókon nem volt ponyva.  Azt mondták, hogy személyeket tilos leponyvázott teherautón szállítani.  A lőtér szovjet tulajdonban volt.  A dolog úgy indult, hogy sátorban fogunk aludni.  Volt azonban az oroszoknak ott valamilyen  laktanyájuk, amely üresen állt.  Végül oda mentünk be.  Ott voltak ágyak, de nem volt rajtuk semmi.  Mindenkinek volt egy szürke pokróca és egy sátorlapja.  Ezekből lett az ágynemű.  Úgy rémlik azonban, hogy a társaság egy része szalmán aludt, de ebben sem vagyok teljesen biztos.  A lövészet részleteit nem írom le újra.  Ebédre túrós tésztát főztek a gulyáságyúban.  Ez a túrós tészta mindenkinek nagyon ízlett.  Még évek múlva is emlegettük a menzán. 

F. Zs. honv.

"Az igazság kiderítése s és igyekezetétől indítva, megvitatásra kerülnek az alábbi tételek (...) Ezért kérjük, hogy akik nem jelenhetnek meg ezeket velünk élőszóban megvitatni, tegyék meg távolból írásban."

Erőt, egészséget T-Brandy Bajtárs, Blockmeister von und zu !

Igen tetszett  utolsó blokkképed, melyen az őszi, legutolsó divat szerinti, eredeti inka katonai (military) álcázóponchódat mutattad be. Valszeg a közelgő, őszi gyakorlaton fogod felvenni. Ízlésedhez fogadd bajtársi garantálásomat.

Először, kérdésedre, nekem Czakó(!) tizedes jutott, de emlékeim szerint, végül is, a nagy eső miatt, valamiféle iskolában, szalmán háltunk. De talán egy északát  azért az összfegyvernemi sátorlapból készült sátorban/topiban töltöttünk. Fodor Zsolt emlékömleny-felelőst kihallgatásra kell rendelni ez ügyben!

Nem értettem Csikós Mikós bajtársunk értetlenkedését, melyet a 2013. okt.12-ei bejegyzéshez volt bátor tenni. Nem  akarom Péter Lászlóhoz, a híres szögedi néprajzoshoz  mérni magam s  ismereteimet, pardon ösmereteimet, de emlékeimből  felmerül egy ősi mondókarészlet a környékből :

Lápipóc, kenderkóc ,

mit kereső te csikós,

mögmutatja Appa Dóczky,

a honvédnak

mint köll lönni

A csikósra való utalás kettős értelömmel bír, me’ arrafelé ez egy bévött, könyérkereső foglalkozás volt, és a mondóka  utal e szilaj társaság időnkénti úttévesztésire a szögedi határba’, persze löhet, hogy egy valamikó’ arrafelé járt ilyen nevű embört rejt a szájhagyomány. Érdekösebb a, láthatóan hatalommal-hiszen ő a mögmutató- rendelkező személyre utaló név, aki valszeg, akár  sámánféle is löhetött.

Ha tudsz valamit hozzátönni, kérlek a következő kultúrfoglalkozás alatt szentöjj időt a kérdésnek, és tödd be a blokkba.

Hát a  Tibor, ős talján nyelv tudója, ő szögedi, csak hallott arrú a helyrű’!

y’de’Ghuech