Máthé Dénes a borát siratja

Ideghes ilyen e-mailt írt, mikor elküldtem neki is, mint szőlősgazdának egy 2010 évi időjárási előrejelzést, azét a bizonyos nyíregyházi Dávid Mihályét:
Innentől Ideghes írása:

Hahaha!

Köszönöm, hogy felderítesz Dávid Mihály Uramnak e nagyszerű, valójában a világ dolgaiban megkeseredettek(Vén cigány) számára készített, vidámító soraival. Főleg avval, ami a januárius hóról, de kiváltképp is annak második felirül ád oly pontos és bevált predikciót, ha nem nézünk ki az ablakon, vagy azért, mer elfeledjük, az boroskancsó gyakori ölelgetése, csókolgatása miatt bekövetkező, agyunkra szálló enyhe köd miatt, amit viszont éppen szívünk vígasztalása teszünk, azt a valóságos tényt, hogy biz’ a télhavának másodikjának eleje sem éppen kedvezett akár csak a fokhagyma csírázásának, pedig az sokat kibír. S ráadásul még, mint mondják, e hatalmas Hunniának egynémely fertályán, bizony az ittenitől is eltért az időnek járása!

De sebaj cimbora. Nagyerőst reá vagyok szorulva a lélekvidámításra. Láz, s köhögés emészti testem, pedig egy hete is Mátraszentisvánon(nem messze attól a bizonyos Szentkúttól), immár másodszor, szinte alpesi miliőben(kék ég, ragyogó napsütés, szélcsend, -6fok stb), nagyobbik fiunk és az ő fia(Kristóf uracska 5,25 év), továbbá a család kedvenc gyógyszerészének (egyetlen leányom) társaságában gyakoroltuk a tán fjordok népe által kitalált bolondériát.. Kend ne ám a szánkázásra gondoljon, vagy a golfozásra! Az ifjabb fiú s felsége csak azért nem volt e díszes kompánia tagja, mert az öregebbik eltulajdonította a cipőjét, kettő, mert nem értek rá. S a fiúgyermek édesanyja, meg egy szem csecsemő leánykája( 6 hét!) körüli teendőkkel van megbízatva.

Hogy most sem lehetek ott, az is fúrja lelkemet, de más is szomorít, kevéske borocskámat sem bírtam az seprőről leszíni, mert biz mikor ideje volt az idő ugyancsak contraindicálta ez szükséges cselekvést. Így aztán azt sem tudom, milyen az íze. Csak a mindenféle teák, herbák, szopogatós pasztillák, labdacsok, szirupokét ösmerem.

Hanemhogy szavamat szómba ne öltsem, az elmult napokban erőst eszembe voltál, közös multunk miatt. Mikszáthot(A haldokló oroszlán, Országgyűlési karcolatok,) olvasok, s ott a Párbaj kabátokkal –ban a szerző a kocsissal alkudván: „a rabok vérit” , szödegi indulatszóval fejezi ki nemtetszést. S bennem elindult a dé ja vu. Namámost, mintha Régeni Péter, vitézi korunk emblematikus jelensége, használt volna hasonló kifejezést, csakhogy a jelzett szó ott nem kötöszövet volt, hanem a férfi szaporítószerve(ami, feltételezem az eredeti környezetben is valójában az lehetett).

No megyek, de a kórság miatt nem szomorkodom, mert életem párja valami pacsnifélével enyhíti szenvedéseimet.

Ideghes

PS. Be- belátogatok a blokkba, s szomorúan tapasztalom Ács Ákos szörnyű átkát megfoganni. Csak egy legény van talpon a széles blokkvidéken TB, kit saját hatáskörömnél fogva az Üteg Kiváló Blokk Beírója címre javaslom, melynek elnyerésével, sztem a a Néphadsereg Vöröszászlóval kitüntetetjévé is avanzsálhat.