... mikor, ha nem sikerült Mohóval gyorsan, két zöld pokrócba tekeredve becsusszannunk a vaságyak alá, kikergettek félmeztelen reggeli tornát végezni a hóban. Egy ilyen alkalommal történt, hogy a sok térdig hóban álló buta bölcsészt (vegyészt, leendő mérnököt) kicselezni akarván, ráálltam az egyetlen hótalan felületre, kicsit könnyíteni magamon, ám ez a felület egy leolvadt tetejű csatornafedélnek bizonyult, ami rosszul volt visszaillesztve, így hónaljig belecsúsztam. Bordatörés lett az eredmény. Legalább kéthetes gyengélkedőben, gipszelésben bíztam, az ügyeletes orvos azonban azt mondta, ezt nem lehet gipszelni. Mit csináljak? - kérdeztem fanyar képpel. - Ne röhögjön, ne köhögjön! Volt a lakonikus válasz.
Ha ekkora havat látok, mint ma is, sajogni kezdenek kétoldalt a 45 éve eltörött, és nem jól összeforrt bordáim. Ö. m. a f.! - hogy Fodor honvédot idézzem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése