T.
T-bajtársak!
Javaslom blogba venni, ha és amennyiben a katonai canonisatios bizottság arra érdemesnek és hitelesnek tartja az alábbiakat.
T-árgy: mocskos beszéd
"ŰŰÁcs őrnagy. Majdnem elkiáltottam magam, hogy k...ák f.....át!" olvasom az egyik visszaemlékezésben. (Nem őt csúfolták kollégái jakumónak, utalva előéletére??)
Erőst leszoktam(hívő kálomistaságomból eredeően, ami persze akkor is kellet volna, hogy álljt parancsoljon) az akkor és később entellektüel (bocs ellentektüel) körökban oly divatos trágár beszédről, de a történelmi hűség kedvéért, mit az igaz dokumentálás megkövetel, kénytelen vagyok az idézet mondat hangalakját kiírni, ha netán elfelejthettük volna e szeretett elöljárónk kedvenc mondását.
Ez körülbelül így hangzott "A khhorvák f…á-t!" és itt a lényeg az enyhén ch-ba hajó, de mégis artikulált néma h hang intonálásában van, amely megformálása a kemény k betű mellett ugyancsak komoly átélést, és már-már művészi elhívatottságot követelt. Nem hiszem, hogy bárki képes lenne felidézni ezt a mutatványt.
Azt hiszem mikor elősször hallottuk, akkor is a röhögés kerülgetet mindannyiunkat e nyelvi lelemény hallatán.
Mutatványt írtam, nem véletlen, hiszen e KIJELENTÉS elhangzáskor, még történt valami, éspedig, vékony, majdnem nyápic termetét lezáró, Wermacht élűre kigyúrt(amit egyébkét tiltott valamiféle belső utasítás, de azért majd mindegyik elöljáró ilyenre formázta a sajátját) tányérsapkájával. Nevezetesen e KIJELENTÉSSEL (mi több, mint indulatszó) egyidőben homloka aggodalmas ráncokba futott, mely által fejbőre szinte elemi erővel megmozdult s a vékony fejéhez képest irdatlan méretű tányérsapka különleges, de nagy amplitúdójú mozgásba kezdett, mi számomra oly mértékünek tűnt, hogy komolyan féltem attól, hogy az, engedve a gravitációnak, a föld porában fog kikötni. (Na ettől is majdnem kitört rajtam a röhögés.)
Ami másfelől a trágárságot illeti, emlékszem a Hmvh-ra vivő vonaton föl-föl csendült az építőtáboros múltunkból előkerült " Tripperes a kutya f..." kezdetű ének is, meg amit T-Bandi hozott. "Jól beb..tt a szentkúti búcsú". Ezek a dallamok közkinccsé váltak s felhangzottak a közös csizmapucolás közben, mely a lefekvés előtt múlatta velünk az időt. Aztán még ott volt valami parancsnoki beszélgetés, kissé jámbor kiadásban és akkor valamelyik vezérféle szájából az hangzott el, hogy az elvtársak még a sorállománynál is rondábban beszélnek, már ők is észrevették. Aztán még hozzá tették, hogy a nemibeteg kutyával kapcsolatos nótából még baj is lehet, mivel abban a "mikor megyünk innen haza?" arra utal, hogy mi legszívesebben megtagadnánk a szolgálatot, amit alkotmányunk ugyebár kötelezővé tesz, és igy ez büntethető lenne, ha már fölesküntünk volna. Így nem, de jobb ha nem énekljük ezt a nótát.
Ideges
Kedves Ideghes!Nem a kanonizációs bizottság tökölt ennyit, hanem csak most néztem meg a teuteg@gmail.com -os postaládát. Bocsánat! A khhorvák f…á-t!
Csikoshonvéd
