Vásárhelyi emlék. Megtaláltam egy régi versemet.
Tokai András: Mindig csak ilyen háborút!
Mindig csak ilyen háborút,
amit mi Vásárhelyen,... hol is?
egy homokos lőtéren műveltünk,
egyetem előtt behívott kamaszok,
csupa vásott kölyök, fegyelmezetlen anti-baka!
Mindig csak olyan lövöldözést!
Az egyik raj lefeküdt a vizes sátorlapokra,
a másik a "lőalakokhoz" ment, a célho,
s ott az árokba mélyen lebújva
rágyújtott rögtön,
viccet mesélt, hanyatt feküdt civilmód;
csak a lécekre szögelt bádogkatonák
meredeztek magasra a kezükben.
– Tűz, rövid sorozatokkal! – adta ki a parancsot, majd:
– Mi a szent szűz? – rikoltott örömében
az örm., a hdgy., a százados,
mert imbolyogva mind lebuktak a sértetlen bádogkatonák
az árokba a vigyorgó haverokhoz,
kik megcsókolgatták a halál nélkül föltámadottakat,
mi meg – levegőbe lövöldözők –
mind három nap szabadságra:
három nap békére mehettünk...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Kétszeresen örültem, hogy megverselve olvashattam HMVH-i lövészetünk élményét. Egyszer saját emlékeim miatt, másodszor pedig mert felolvastam unokáimnak a művet. Ugyanis nemrégiben katonakorom legendás lövészeteiröl meséltem a legendákat. És konklúzióként elmondhattam, hogy lásd: Nem mese ez, gyermek.
Kösz és üdv az unokáknak.
Én Kalocsán egy évvel később éltem át ezt a bádogcélos lövészetet a Budapesti Forradalmi Ezrednél, mielőtt Börgöndre kerültem.
Megjegyzés küldése