50 éve épp beszélni tanultunk. Pél, kanyhaló, varigál és egyebek

Fodor Zsoltnak ez a régi beszámolója a laktanyai nyelvről annyira jó, hogy - új visszaemlékezések híján - ismét föltesezm ide:
.

A laktanyai szóhasználat és társalgási mód nem volt mindig akadémiai. Pl. szinte kivétel nélkül minden felszólításhoz hozzá szoktuk tenni, hogy b…d meg, vagy b….a meg. Ez nem vot T üteg specifikus. A más ütegekben lévő egyének is így beszéltek, és Hódmezővásárhelyen is ez volt a szokás. A ló..sz és lóp...a is gyakran bekerült az általunk nyomott szövegekbe. Ez utóbbi részben R. Nagy Pál hódmezővásárhelyi százados hatására terjedt el. Ő volt a harmadik szakasz parancsnoka, és gyakran hallottuk tőle, hogy egy lóp...át barátocskám, egy nagy büdös lóp...át.

A katonák általánosan használt vulgáris megszólítása harcos, katona, vagy mester volt. Mind a három előfordult mind Hódmezővásárhelyen, mind pedig Börgöndön. Börgöndön azonban a mestert gyakrabban lehetett hallani, mint Hódmezővásárhelyen. A hivatalos forma a honvéd elvtárs lett volna, de ezt közülünk senki nem használta.

A hódmezővásárhelyi tisztesek azt mondták, ha valakinek a haját hosszúnak találták: “Mester, maga nem lát a hajától. Nekimegy a falnak, betöri a fejét, és akkor majd minket fog okolni.” Ha valakinek a szakállát találták hosszúnak, annak azt mondták: “Borotválkozzon meg, mert rálép a szakállára, elesik, kitöri a kezét, lábát, és akkor mit mondunk a szüleinek?” Más esetben azt mondták az illetőnek: “Maga szőrös, szőrös, mint a p…a.”

Emlékeim szerint a “nehogy aztán, hogy már…” kezdetű fordulatot a hódmezővásárhelyi tisztesektől hallottam először. Rajparancsnokom, Földesi őrvezető pl. használta. Kanyó Börgöndön azt találta mondani, hogy “nehogy aztán hogy már nehogy ne ám”. Más fokozások is előfordultak.

A “pél” bevezetésének körülményeire nem emlékszem. Pálfalvi utána Pélfalvi lett. Valaki, valószínüleg Sumák, bevezette a Pél Pál fiktív nevet. Ha valaki azt akarta kifejezni, hogy valami nem érdekli, vagy esze ágában sincs, hogy valamit megcsináljon, akkor azt mondta, hogy belevágja a pélt, vagy belehinti a pélt.

Ha valami nem-szeretem dolgot kellett csinálni, akkor valaki a dolog elkezdését ekként indítványozta: “Talán ha megszámítanánk egy lágy meleg WC-takarítást.” Valamely kellemetlen parancs, pl. csizmatisztítás ártalmasságára az alábbi módon utaltunk: “Ismertem egy embert, aki kipucolta a csizmáját és másnap meghalt.” Bratmann, azaz Brumi ezt az alábbi módon fokozta: “Ismertem egy embert, aki mindig kipucolta a csizmáját és másnap meghalt”.

Valakinek a megfenyegetésére vagy figyelmeztetésére a lesz rábasz-t használtuk. Ha bővebben akartuk a dolgot kifejteni pl. a Sumák esetében, akkor azt mondtuk, hogy a Sumák kapcsolót rábasz állásba fordítjuk, vagy azt, hogy a rábasz kapcsolót Sumák állásba fordítjuk. Természetesen Sumák helyett bárki szerepelhetett. Ez a kapcsolófordítás főleg az első szakaszban volt divatban.

A takarodó utáni villanyoltást úgy indítványozta szokás szerint valaki, hogy vegyétek le az 50Hz-et a hálóról. A belénk sulykolt elektrotechnikától ekkor még nem tudtunk megszabadulni.


Ha valaki tüzet kért valakitől, akkor azt mondta neki, hogy adjál rpk-t. Az rpk az adót indító impulzus volt.

Ha valamit megtiltottak, vagy lehetetlenné vált, akkor sokszor az a fordulat következett, hogy kilőve, vagy az ellenség kilőtte. Pl. ha nem lehetett valamilyen okból a kantinba elmenni, akkor azt mondta valaki, hogy a kantin kilőve.

Nekem is az a tippem, hogy a kanyha ló* a T üteg valamely tagjának szellemi terméke. Egy biztos, hogy a Szentkúti búcsuban nem kanyha ló vagy kanyha lovak ellopásáról van szó. A kanyha jelentése valószínüleg lanyha, lusta, tohonya volt.

Elöljáróink általában úgy buzdítottak minket gyorsabb mozgásra, hogy azt mondták, hogy élénken, vagy azt, hogy mozogjanak, mintha élnének. Az is előfordult, hogy azt mondta az illető, hogy csak barna csíkokat akar látni. Ez alatt azt kellett érteni, hogy a felszólítottak rendkívül gyors mozgása következtében jön létre ez az optikai csalódás.

Ha valaki engedély nélkül beszélt, arra az elöljáró így förmedt rá: “Volt szövegelni!?” A beszédet legtöbbször mi is szövegelésnek neveztük.

Ha valaki valamely parancs módosítását vagy észszerűsítését próbálta javasolni, arra ráförmedtek: “Mester, ne variáljon!”, vagy “Mester, mi a f...t variál!?” Szabó Tibor, azaz Kopasz a variálás helyett bevezette a varigálást. Ezt hamar átvettük tőle.

Ha elöljáró volt köztünk, akkor mindenre engedélyt kellett kérni, pl. kérek engedélyt bent tartózkodni, kérek engedélyt távozni, kérek engedélyt cigarettára gyujtani, stb. Közülünk valaki bevezette a kérek engedélyt engedélyt kérni formulát.


Fodor Zs. honv.

*én ezt a kifejezést mindíg egy szóként értelmeztem magamban: kanyhaló ( Tokai A.)