Börgöndi esetek

Talán bevonulásunk közelgő 50. évfordulójának előszeleként? - Fodor Zsolt obsitos honvéd
az alábbi maratoni visszaemlékezést teszi közzé:
.

Börgöndi esetek, amelyek nem állnak össze egységes történetté

A hálókörletben tilos volt a dohányzás.  Ezt a dohányosok rendszeresen megszegték.  Egyszer Gelencsér Péter a tilalom megszegésének befejezéseként a csikket kidobta az ablakon.  A csikk egy arra elhaladó százados fejére esett, aki ettől feldühödve felrohant a lépcsőn, berontott a szobánkba és fennhangon követelte a tettes megnevezését.  Amikor az első lélegzetvételnyi szünethez ért, Gelencsér előlépett és azt mondta: “Jelen, Gelencsér honvéd”, és mindjárt bocsánatot is kért tettéért.  A százados ettől teljesen elképedt és kiesett a szerepből.  Sok mindenre el volt készülve, de erre nem.  Végül valami olyasmit mondott teljesen normális hangon, hogy ne dohányozzunk a hálókörletben, mert tilos, majd távozott. 

Epi papa egy alkalommal szintén feldúltan esett be hozzánk.  Előadta, hogy valaki azt mondta, hogy röhögd ki azt az alhadnagyot (aki éppen a napostiszt volt), hiszen már csak egy hónapunk van a leszerelésig, és hogy ez a mi körletünkben hangzott el.  Ettől azonban mi is ingerültté váltunk, részben azért, mert senki nem mondott ilyesmit, és azért is, mert az alhadnagy Kevei volt, és ő azok közé tartozott, akik elfogadtak minket, és nem volt vele bajunk.  Hevesen tagadtuk a dolgot.  Én pedig azt javasoltam, hogy hozzák oda nekünk azt az embert, aki ezt állította, és mondja a szemünkbe.  Eperjesi kissé megütközve nézett rám, de nem szólt semmit, csak kiment és nem hozta oda azt a hazug disznót.   

Januárban az egyik hétvégén járőrversenyt rendeztek a börgöndi katonák számára.  A versenyzők a laktanyából indultak, és az egyik székesfehérvári laktanya KISZ-klubja volt a cél.  A távolság 10 km volt.  Határozottan emlékszem, hogy közülünk Lipták, Senkerik és Sonkás (Sebők) indultak, de rajtuk kívül is voltak néhányan közülünk.  Én nem voltam köztük, én inkább hazamentem.  A tél ellenére nyári gyakorló ruhát öltöttek, mivel attól tarottak  –  nem alaptalanul –  hogy futás közben a téli gyakorló ruha túl meleg lesz.  Az eredményeket már akkor se tudtam.  Az egésznek az lett a hozadéka, hogy Senkerik és Sonkás közül az egyik a Lihegő a másik pedig a Sétáló ragadványnevet kapta.  Ezek a ragadványnevek nem bizonyultak tartósnak.  

Ugyancsak télen történt, hogy a laktanyaudvart sepregettük, és felfigyeltünk egy egérre.  Az egérlyuktól kb. 20cm-re volt egy darab sárgarépa.  Az egér időnként kifutott a lyukból, evett a sárgarépából, majd visszafutott.  Senkerik azt mondta, hogy ha az egér ismét kifut, akkor az egér és a lyuk közé dobja a seprőjét.  Meglehetősen pontosan célzott, mert a seprő valóban az egér és a lyuk közé esett.  A seprő azonban ágseprő volt, és egy kiálló ága eltalálta az egeret, amely ettől kimúlt.  Az egértetem legalább egy hétig ott hevert, majd eltünt.

Gomola (nomen est omen) tizedes takarításra akart bennünket kirendelni.  Azt mondta, hogy mindenki seprőt, lapátot fog.  Azonban mindjárt meggondolta magát és azt rikkantotta, hogy a f…omat.  Erre kitört a röhögés, és valaki megjegyezte, hogy ez jó fogás volt.  Ez a Gomola volt az, aki Zalányi ténykedése folytán fogdába került.  

Amikor Pallagi Totyit számunkra egyelőre ismeretlen céllal ismeretlen helyre szállítottak, nem törölték a névsorból.  Létszámellenőrzéskor, amikor a nevéhez értek, azt kellett mondani, hogy vezényelve.  Egy ilyen névsorolvasást tartott Gomola tizedes is.  Amikor odaért, hogy Pallagi Antal, kórusban ordítottuk, hogy vezényelve.  Gomola azt mondta, hogy csak egy mondja.  Ekkor Móker Mihály erőtlen hangján bemondta, hogy vezényelve. 

Komenista is megfordult a gyengélkedőn.  A gyengélkedősök a ruházatukat a folyosón elhelyezett szekrényekben tartották, amelyeket nem lehetett bezárni.  Így fordulhatott elő, hogy Komenista csizmáját ellopták.  Amikor a gyengélkedőről kikerült, nem tudtak neki legénységi csizmát adni, helyette kapott egy pár tiszti lakkcsizmát.  Abban járt kb. egy hétig.  Ellopott csizmáját nem kellett kifizetnie. 

Mohónak is volt kalandja a gyengélkedőn.  Ott volt egy Debreceni nevű őrvezető, aki Mohóval felmosatta a folyosót, jóllehet Mohónak 40ºC láza volt.  Furcsa egy alak volt ez a Debreceni.  A haját vöröses árnyalatúra festegette és kozmetikumokkal is kezelgette magát. 

Tavasszal történt, hogy néhányan a konyha közelében haladtunk el, és láttuk, hogy az egyik szakács egy gulyáságyút vontat.  Regős odaszólt neki: “Végre te is megtaláltad a viszonylag neked való foglalkozást”.

Löbödört egyik délután levitték a konyhára segédkezni, ami nem nagyon tetszett neki.  A Göröcs ragadványnevű szakács azt találta mondani neki, hogy mosd fel a konyhát.  Löbödör erre csak odaszólt neki, hogy nyald ki a seggem.  Göröcs eloldalgott onnét és letett arról, hogy felmosassa vele a konyhát.  Löbödör ütegünk legerősebb embere volt, és Göröcs még pofonjának a szelétől is megtántorodott volna. 

A Gálosházi egy szerény kis őrmester volt.  Amikor törzsőrmesterré léptették elő, egyszerre ráeszmélt személyének fontosságára, és a hangja is megjött.  Minden módon bizonyítani akarta, hogy rászolgált a bizalomra.  Egy alkalommal napostisztként benyomult a hálókörletünkbe és kiszúrta, hogy valaki egy inget tett ki száradni.  Föltette a költői kérdést:

- Ez hálóhelyiség vagy szárító helyiség?

Réczei Tibor néhány szóban elmagyarázta neki, hogy nincs külön szárítóhelyiség kijelölve.  Gálosházi visszatért az eredeti témára:

- Szárítóhelyiség vagy nem szárítóhelyiség!?

Réczei nem hátrált meg, hanem a korábbinál már hangosabban mutatott rá arra a tényre, hogy mivel a hálóhelyiségeken kívül minden más helyiséget egy másik üteggel közösen használunk, az oda kitett holmi eltűnne, és akkor ki térítené meg a kárt.  Gálosházi azonban nem tágított, többször megismételte, hogy szárítóhelyiség vagy nem szárítóhelyiség.  Valószínüleg igent vagy nemet akart hallani, de nem hallott.  Réczei a kérdésére mindig azt válaszolta, hogy nincs kijelölt szárítóhelyiség.  Végül Gálosházi parancsot adott az ing eltávolítására, ami meg is történt.  Amikor végre kiment, az ing gazdája ismét kitette azt száradni egy kevésbé feltűnő helyre.   

Kiss Zoltán volt ütegünk KISZ-titkára.  Egyik KISZ-taggyűlésünket az étkezdében tartottuk.  Kiss Zoli valamit előadott nekünk.  Tóth Béla, azaz Regönye egy szélső padon ült és a meleg fűtőtestnek támaszkodott.  Amikor Kiss Zoli valamilyen gondolatsor végéhez ért, Regönye mindig beszólt, hogy világos.  Egyszer azonban feltünt, hogy egy ideje nem hallom már, hogy világos.  Odanéztem, és látnom kellett, hogy Regönye elaludt. 

Kb. egy hónappal leszerelésünk elött Regönye a kantin nyitásától zárásáig megivott 19 korsó sört.  Igaz, hogy a sört jó nagy gallérral mérte a kantinos, de 19 még így is szép teljesítmény volt.  Regönye nem tudott saját lábán feljönni a körletbe.  Löbödör vezetésével felcipelték, levetkőztették és betartották a hidegvizes zuhany alá (melegvizes nem volt), de ettől se tért magához.  Ekkor bedugták az ágyába.  Egyszer csak hánynia kellett. Löbödör a sisakját tartotta oda, majd a megtelt sisakkal kirohant, kiürítette és rohant vissza, hogy a következő adag is a sisakba menjen.  Többször is fordult.  Regönye reggelre úgy-ahogy rendbejött.  Elöljáróink nem szereztek tudomást a dologról.   

Pénteken délután volt a tisztacsere.  Inget, gatyát, trikót, törölközőt és kapcát minden héten cseréltünk.  A molinót kéthetenként cserélték.  Időnként a lepedőkre és a párnahuzatra is sor került.  Tisztacsere elött az ingekről ajánlatos volt levágni a gombokat, mert a csereként kapott ingeken se voltak.  A tisztacsere után mindig gombfelvarrás következett.  A gatyából is ki kellett húzni a gatyamadzagot, mert a kapott gatyában többnyire nem volt. 

Május közepén történt, hogy pénteken délután elkezdett fájni az egyik fogam.  A laktanyába hétköznapokon bejárt egy fogorvos, de ő pénteken már 2 órakor elment.  A fogam egész hétvégén fájt.  Hétfőn reggel már annyira fájt, hogy nem tudtam nyugodtan egy helyben ülni vagy állni.  Ács Ákos álhadnagy a hagyományos légvédelmi tüzérségről oktatott minket, de én nem tudtam odafigyelni.  Végül engedélyt kértem a fogorvoshoz távozni.  Nem adta senki parancsba, de én úgy futottam a fogorvoshoz, ahogy a lábam bírta.  A fogorvos pedig annak rendje és módja szerint kihúzta a fájós fogamat. 

Dobos egyszer csizma-nem-tisztítási rekordot állított fel.  Csizmáit közvetlenül a takarodó előtt madzaggal alulról az ágy sodronyára kötötte.  Ezt kb. egy hétig csinálta, aztán megúnta. 

A mindenkori ügyeletes tiszt időnként takarodó után körbejárta a laktanya épületeit és megnézte, hogy mindenütt rend és tisztaság van-e.  A hálókörletekbe is benézett, villanyt nem gyujtott, csak egy elemlámpát használt.  Egy ilyen alkalommal a HÜTI véletlenül Lipták arcába világított, aki akkor már aludt.  A fény hatására felült, de nem ébredt fel teljesen, és megkérdezte a HÜTI-t imígyen: “Mit keresel kispajtás?”  A HÜTI valószínüleg észlelte, hogy Lipták nincs egészen ébren, és azt mondta, hogy szemetet.  Lipták erre azt válaszolta, hogy jól van, csak keressed, azzal visszafeküdt és aludt tovább.  A HÜTI távozott, és nem csinált ügyet a dologból.  Lipták reggel csodálkozva hallotta a történetet.  Nem emlékezett semmire.ÜTIH

Fűtési szezonban takarodó után a kályhákat is ellenőrizték.  Takarodó után ugyanis nem éghetett tűz a kályhákban.  Egyszer a HÜTI a kályhánkban valami kis pislákoló parazsat vett észre.  Másnap ez már úgy jött vissza, hogy úgy be volt fűtve, hogy a kályhának még a csöve is fehéren izzott. 

Teljesen értelmetlenül időnként szombatonként a gázálarc viselését kellett gyakorolnunk.  Órákat kellett gázálarcban eltöltenünk.  Hogy közben mit csináljunk, az nem volt előírva.  Én pl. Regőssel szoktam sakkozni.  Természetesen a gázálarcot levettük, amikor elöljáró nem volt a környéken.  Ha valaki egy elöljárót látott közeledni, beszólt, hogy gáz.  Erre föltettük a gázálarcot.  Szombaton volt a parknap.  Ekkor a laktanya udvarát kellett feltakarítani.  Schulz és még valaki úgy döntött, hogy a kellemetlent összekötik a haszontalannal és egy olyan parknapon, amikor gázálarcban kellett az időt tölteni, kimentek udvart söpörni természetesen gázálarcban.  Ezt egy tiszt meglátta és feldühödött.  Megkérdezte tőlük, hogy ki adott nekik parancsot arra, hogy gázálarcban seperjenek.  Elmondták, hogy senki, és hogy miért csinálják.  A tiszt erre megnyugodva ment tovább.  Ez mögött az volt, hogy a katonát meg lehetett büntetni, honvédségi kifejezéssel élve meg lehetett fenyíteni, ha rászolgált.  Voltak azonban bizonyos fenyítési formák, amelyeket szigorúan tiltottak.  A gázálarcban végeztetett udvarseprés is beleillett a tiltottak kategóriájába.  Ebbe a körbe tartozott Gomola tizedes parancsa, amit Sumáknak adott, és amiért fogdába vágták.

Az előző témához tartozik Szadi őrvezető esete.  Ennek az őrvezetőnek mi adtuk a Szadi nevet.  Börgöndi időnk második felében az épület első emeletén egy folyosón voltunk az E üteggel, ahová Szadi is tartozott.  Szadi az újoncokat nagyon szemét módon meghajtotta, ezért kapta tőlünk a nevét.  Ébresztő elött egy órával keltette őket és csak takarodó után egy órával engedte őket aludni menni.  Szegény kopaszoknak egy perc nyugtot sem hagyott.  Pl. olyat csináltatott, hogy a hálókörletükbe behordatott több vödör vizet, és a kopaszoknak téglával kellett a követ súrolniok, hogy az fényes legyen.  Úgy hallottuk, hogy ilyesmit csak a büntető alakulatoknál csináltatnak a katonákkal.  Ha valaki valamit Szadi szerint egy kicsit is rosszul csinált, akkor azzal mellső fekvőtámaszokat csináltatott, de úgy, hogy az illetőnek az orra érintse a vízzel borított követ.  A vizet utána rongyokkal fel kellett itatni és kihordani.  Mi Szadi üzelmein nagyon megbotránkoztunk.  ĺgy velünk soha nem bántak, és ilyesmiről nem is hallottunk.  Úgy tudtam akkor, hogy végül közülünk valaki elöljáróinknak jelentette, hogy Szadi hogyan bánik az újoncokkal.  Szadit ezért jópár napra beutalták a fogdába.  Ki fújta be Szadit?  Én Láng Robit gyanusítottam meg ezzel, de ő azt írta, hogy nem ő volt. 

Délután 4 órakor volt a 24 órás szolgálat eligazítása, amit az ÜTI (a HÜTI és a CSÜTI elnevezés is forgalomban volt) tartott.  Szovátai százados egy ilyen alkalommal azt találta mondani: “Óhajtanám, ha a laktanyások (ezek laktanyafogsággal voltak fenyítve) sánceszközökkel felszerelve megjelennének az ügyeletes tiszti szoba elött.  Ott ugyanis van egy négyszög alakú virágágy.”  Valaki bátortalanul megjegyezte, hogy kör alakú.  Mire Szovátai: “Abból négyszög lesz.”  A kör négyszögesítése ekként megoldódott. 

Több dologból egy vagy két javadalmazást szoktak kiadni.  Pl. így volt egy javadalmazás, vagy két javadalmazás lőszer.  Mennyisége minden fegyvernél más és más volt.  Azt azonban senki se tudta, vagy nagyon kevesen tudták, hogy az egy javadalmazás az mennyi. 

Ezt a történetet is megírtam már valamikor régen.  Az ütegek között focimeccseket szoktak játszani.  A tisztek is beállhattak a katonáik közé, ha elég tehetségük volt a labdarúgáshoz.  Egy ilyen alkalommal a T üteg csapata egy olyan ütegével találta magát szemben, amelynek csatársorát Zúgó százados erősítette.  Egy labda Zúgó százados feje felé szállt, és Kasnyik Gyurka felugrott fejelni.  A labdát elvétette, de Zúgó százados orrát nem, abba fejelt bele.  Kasnyiknak ebből semmilyen kellemetlensége nem származott, Zúgó százados pedig sokáig járt kékre dagadt orral.  Egy kis büszkeséggel azt mesélte, hogy Kasnyik az ő orráról visszapattant. 

Ezt az esetet korábban már leírtam, de ide is jól illik.  Még a börgöndi időnk kezdetén úgy határoztunk, hogy aki közülünk először fogdába kerül, azt szabadulása után elvisszük a kantinba és ott annyi sört és nápolyit fizetünk neki, amennyi csak beléje fér.  Kasnyik Gyurka került először fogdába.  Ezt azzal indokolták, hogy amikor ő volt a tanteremügyeletes az objektumban, az ellenőrző tiszt meglátása szerint abszolut rendetlenség, a fegyelem teljes hiánya, stb., stb. volt tapasztalható.  Kasnyik két vagy három napot kapott.  Szabadulásakor egy bizottság várta.  A bizottságból Nagy Gyuri és Sutyinszki vállaikra emelték, és a diadalmenet rögtön a kantinba vonult.  Több fogdát nem is osztottak ki nekünk, Sumákot kivéve, aki egy rövid időre került oda közvetlenül leszerelésünk elött.  Nincs kizárva, hogy elöljáróink attól tartottak, hogy ha ilyen előzmények után valamelyikünket a fogdába teszik, akkor azt szabadulása után mindjárt szentté fogjuk avatni. 

Várom, hogy más is előálljon hasonló rövid történetekkel. 

Fodor Zs. honv.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------