Zalányi: A második kör. Hogyan lett Sumákból Doki?

Ha úgy ítéled meg, hogy akár közérdeklődésre is számot tarthat nyugodtan tedd föl a blogba bár ez már nem a T üteg csak valami hasonló, érdekes a hetvenes évek elején elég sokat vonatoztam, főleg Debrecen - Bp. relációban meg voltam párszor Vazs-ba is Szombathely,  Kőszeg ilyesmi. tudom, hogy egynél többször kerültem Harcoló alakulatoknál szolgáló utódainkkal söröző viszonyba a vonaton. Még volt büfé kocsi vagy legalábbis utasnemlátó fülke! Egyszer csak hallottam, hogy rólunk beszélgettek a srácok, kicsit túlszínezvea kiválóságunkat akár én is mondhattam  volna dicsekvésképp. a tárgyi tévedéseket, belebeszélve javítottam, kérdezték honnan tudom? Mondtam, hogy onnan, hogy én vagyok az egyik aki abörgöndi tisztek idegrendszerét jelentős mértékben amortizálta.Úgy hogy jó nevű alakulat voltunk néphadsereg szinten számon tartottak nem csak az OLP-nél! Ok tedd föl a blogba  és mindenkit üdvözlök szeretettel meg szép Boldog békés Karácsonyt is kívánok indenkinek!
a Doki

  Szóval, nem tudom kit mikor és hogyan ért a második kör, (MN-kör...) én már-már azt hittem, hogy elfelejtődtem, hisz már tizedik éve nem szólt hozzám senki, amikor hogy nehogy nekibúsuljak, ' 74 áprilisában meghívott a MN - egy kis nyári vendégszereplésre. Szóval bevonultam - megint! Hát még mindig OLP volt de most egy másik brigád a Karcagi Létü ezred akik ' 85-ös messzehordó ágyúval őrizték a légteret.  A fiúk akikkel bevonultam majdnem olyan vegyes összetételű csapatot alkottak mint Anno  mi. Volt ott bölcsész, vegyész, borász, agronómus,  rajztanár tornatanár. Ja Karcagon harcostársam volt kitűnő Dávidházi Péter. Őt valószínűleg ismered is. Jó nevű irodalmár, és angol Magyar szakon végzett. Egy-két esszéjét olvastam az ÉS-ben és tetszett amit írt. Fizikus csak én voltam. Meg a korelnök is én voltam. A többiek 68-69 - ben vonultak be először frissen végeztek a maguk iskolájával mielőtt bevonultak Karcagra. Én ' 70 szeptembertől a KFKI doktori ösztöndíjasa voltam, és ' 73 elején sikeresen megvédtem a dolgozatomat. És bölcsen különböző előre nem látható esetlegességekre való tekintettel azonnal beírattam aí személyi igazolványomba!  Mindjárt igen jól is szolgált amikor mintegy másfél hónappal később egy korai hajnalon bizony-bizony nem minden ingadozás nélkül mentem hazafelé, és egy két tagú rendőr különítmény belém kötött... A személyi igazolványom fényképes részét, ahol a név is van mind a ketten kétszer is megnézték, Aztán már nem akartak annyira találni bármit amibe bele lehet kötni  valahogy meggondolták magukat. Katonailag örm. voltam még a Nagy Nagy Karcsi (az Elkán) léptetett elő azzá. A karcagi csapatban voltak rendfokozati feljebbvalóim több srác törm.-ként szerelt le az első körből. Viszont én voltam a rangidős, Aztán egy alkalommal az ezred orvossal beszélgettem, és csak úgy szólítottam, hogy Doki, nem vette zokon, de megnézte a beteglapomat a nevet és onnantól Ő is dokizott engem, A többiek felkapták és onnantól  csak mint a Doki szerepeltem a társaság körében. Végére járt a tovább-képzés, és már a szükséges tiszti vizsgákat meg is csináltuk, amikor egy békés szerda este kimentünk a " Csöcsi"  nevű kocsmológiailag előkelő minősítésű műintézménybe(berúgni).Jó eredménnyel teljesítettük a feladatot, amikor betört a gubanc!!!  A "fizetős" rendfokozatú pincér bezárta az ajtót, hogy nehogy így záróra előtt közvetlenül meglógjon a többség a cehhel. Így viszont, egyenes elkésésre voltunk ítélve a kimenő végével. De még másnap is ki akartuk jönni. Nekem rémlett, hogy a konyhán keresztül ki lehet jutni az udvarra, és onnan már egy1.5 méteres kerítésen az utcára onnan meg vissza a helyőrségbe. Csakhogy egyikünk se tudott a ilyenkor már szabadon járó őrző (levitézlett őrkutyák) kutyákról. A kutyálk eredetileg őrkutyák voltak azért is tudtak úgy általában csendben lenni, a sereg viszont kiszuperálta őket, mert nem fogadtak szót. egy pár hónappal korábban majdnem halálra martak egy ürgét aki 11 után amikor már ők az urak betévedt az udvarra. Mi persze minderről mit se tudtunk. Két egyenként 58 kg-os német-juhász.Egy papa Joe  nevű gazdász srác ment elől. Őt fedezték föl a kutyák először anyi előnye volt, hogy idejében meghallotta a morgást hallotta a vakkantásokat közven és szemben volt a kapuval, ami egy rácsos vasszerkezet volt odáig el tudott fitni és a blökik már csak akkor érték el amikor fnn volt a kapun. A seegébe így is szépen belemart a egyikük. A másik nyomban engem vett célba én meg próbáltam vissza menekülni a konyhába, de a mögöttem jövö kolléga már beugrott és bezárta az ajtót. Kinnmaradtam. Megpróbáltam az udvar közepén átvágva elérni a kerítést... nem sikerült. Az egyi nagy rutinnal elkapta a bokámat és kezdte kihúzni a lábamat alólam a másik grabancán épp elkaptam a fogható bőrt (ahol az anyjuk is viszi a kölyköket), de  elestem és beütöttem a jobb könyökömet és elengedtem a blökit! Már vesztes helyzet volt és úgy el voltam foglalva a védelemmel, hogy még kiabálni is elfelejtettem. Szerencsémre benn járt a kocsmában a tulajdonos, mondták neki, hogy gond van megint a kutyákkal kiszaladt elparancsolta őket és meglepő módon hallgattak rá! Föltápászkodtam némileg tépetten, a kimenő nadrág bal szára  szétszakadva. A kimenő jacky jobb karja szintén. A gondot az jelentette igaziból, hogy már pár hónapja intenzív antibiotikumos (Tetran) kezeléssel próbált meg a hadi Doki elhárítani egy mintegy akkori 10Ft nagyságú gyulladást, és a fdő harapás ennek a gyulladásnak a közepébe talált. Elsőre bevittek a helyi kórházba. Anint megértették, a helyzet komplikáltságát nem akartak velem semmit sőt reggel nyitásra 6 h visszavittek mentővel a laktanyába!  A Doki is cudarul érezte magát, mi a túró lesz??! Adott egy beutalót a Bp-i Honvéd Kórházba, és mivel katonai mentőt se közel se távol nem tudott keríteni adott egy vonatra való vouchert és kivitt az állomásra mondván Pesten én eltájékozódok, Ő meg az adminisztratív dolgokat Karcagon elintézi. Így aztán befeküdtem a 'honvéd'-ba.Akkora pennicilin injekciókat kaptam, hogy a harmadik után már tisztára kidőlt a seggem.Kérdezte a nővérke, hogy hova kérem. mondtam sehova, de akárhová adja is csinálja olyan gyorsan, hogy ne vegyem észre csak majd ha már benn van!! A második hétvégére hazamehettem, azzal, hogy hétfőn reggel viszont Karcagon kell jelentkezni mert délelőtt tisztavatás van. A dokinál jelentkeztem, mindjárt intézkedett, mert a lábam még mindig be volt kötve és fájt is, hogy én a ceremónia alatt ülve maradhassak! Meg kaptam egy botot is ilyen járóbotot. Most már azt hiszem mindnyájan tudjuk, milyen egy járóbot! sajnos!! A Gyöngyösi Dandárparancsnok helyettese jött el e tiszt avatás fényét emelni mondták a neveket, örm, és törm előlép alhadnaggyá.  A név elhangzása után mindenki sarkosan kilép... odamegy a parancsnoki asztalhoz és  a Vörgy. et. átadja a díszdobozt a csillgokkal. Nos odaértek hozzám:
-- Dr Zalányi László őrmester!  semmi mozgás
-- Dr Zalányi László őrmester!  még mindig semmi. A Doki odasúgja a vörgynek. Vörgy et A Zalányi doktor örm nem tud kijönni. A vörgy -- Nem!?  hát akkor menjünk oda mi! És felállt az egész sleppel együtt odajöttek a székemhez és átadták a dobozt. azóta is legendás, egy  nem orvos nem ügyvéd doktor őrmester akinek a tábornok urak a helyébe vitték a csillagot.

Ez a sztori amiért én jobb szeretem ha a katonaság kapcsán dokinak szólítanak.