2011. október 16., vasárnap

Szomorú lettem

Ma egy ember olvassa a blogot, és az az egy is én vagyok. :(

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szomorúságodban bajtársiasan osztozom!
Így már alakzatban szomorkodhatunk... menetelve a sok hőstettet látott börgöndi csatatereken, verve a féllábas vigyázzmenetet, természetesen a parancsnok te vagy.
Hajh!
Régi dicsőségünk emlékei hol késtek a régi homályban? Vagy netán eltévedtetek, elvétve az azimútot? Egyetlen barát-ellenség felismerő jelet sem adva, és célkereső-követő oszcilloszkópunk bágyadt zöldjéről letűtetek, most hiába keresgélhetjük a ПУСК mai nevén ENTER gombot. A mostani hideg októberi napokban,mégis, milyen jó emlékezni, felidézni a 65-ös, forró júniusban érzett PA kabin melegét, hogy’ hevítette hősi szívünk vágyát, hogy már csak rövid idő áll előttünk hogy egy ПУСК-ra hazamehetünk, s emlékezhetünk majd bajtársainkra, s a katonai kultúrában oly magas színvonalon vezénylő elöljáróinkra(Appadóczky,Farkas, Hunya, Sir Khán, Punk, Higéne száseltárs, Kovboy ….), zenei fejlettségünre: pl. az Elöljárunk a harcban kezdetű mozgalmi ének temetési énekként történt interpretálására.
Hát akkor kimondom RIADÓ! Lóra! Kard ki, kard! Előtte persze politikai oktatás!
y’de’Ghuech