2010. augusztus 28., szombat
Esemény a börgöndi reptéren
Közel voltunk a reptérhez, sőt emlékszem amikor valamilyen gyakorlat miatt ott jártunk csoillogó tavasszal és a Horthy fiúról beszélgettünk.Repülőnap lesz ott szeptember 5-én.
Társadalmi munka Börgöndön
Van egy ilyen video is a YouTube-on, Gabikám:
A kis butusok. Nem tudják, hogy hiába rakják össze a gépet, ha felszáll,
mi leszedjük tüstént a kabinjainkból.
A kis butusok. Nem tudják, hogy hiába rakják össze a gépet, ha felszáll,
mi leszedjük tüstént a kabinjainkból.
Megjegyzés egy vézna videómhoz
A youtube értesített erről az üzenetemről.
http://www.youtube.com/watch?v=xKJLGXHlYU8
Szia mindenkinek, itt az ősz és Hódmezővásárhely anno.
Gabeszvagyok-nak írtam a blogunkról, de ha nincs kedve belemélyedni, itt van egy korábbi bejegyzésem: http://teuteg.blogspot.com/2008/03/helyszni-jelents-csernobrgrl.html
Csikós Gábor
http://www.youtube.com/watch?v=xKJLGXHlYU8
Szia mindenkinek, itt az ősz és Hódmezővásárhely anno.
Gabeszvagyok-nak írtam a blogunkról, de ha nincs kedve belemélyedni, itt van egy korábbi bejegyzésem: http://teuteg.blogspot.com/2008/03/helyszni-jelents-csernobrgrl.html
Csikós Gábor
2010. augusztus 18., szerda
Érdemrend az unokáknak
Légicsata-érdemrend az unokáknak, csak össze ne vesszenek rajta.
Valamint egy eredményes kiképzőtiszti szalag a nagyapjuknak.
2010. augusztus 17., kedd
F-15 harci gépek Dunántúl légterében
Drága obsitos barátaim! Mielőtt a mellékelt fotó hatására reaktiválásotokat kérnétek, elárulom, hogy az említett légi csatát Bálint és Ádám unokámmal ma délelőtt hoztuk létre három lépésben.Először: elkészítettük az F-15 harci repülők fából készült makettjét.
Második lépés: lefotóztuk a makettet.
Harmadik lépés: Photoshopban összemontázsoltuk a makett fotóját egy készülődő balatoni viharról készített fotóval.
Erőteljesen gondolkodom azon, hogy a következő lépésben a PU állványról elindítunk egy gyártmányt az ellenséges gépek leküzdésére.
De addig is minden kedves obsitos társamnak hasonló elfoglaltságot kívánok a nyári szünidőre!
(Mármint az unokák nyári szünidejére.)
Feri
2010. augusztus 16., hétfő
ВЕЧНАЯ СЛАВА ГЕРОЯМ T БАТАРЕИ.
Mivel az április 11-i, ÖRÖK DICSŐSÉG A T-ÜTEG HŐSEINEK! felirattal kapcsolatban máig nem csituló, messziről hangzó ágyúdörgéshez hasonlóan robajló vita bontakozott ki a nehezen megtalálható megjegyzésekben, az egész tüzérségi párbajt idemásolom.
Üdv a nevesített és névtelen hősöknek, valamint Klug Annamáriának!
Fodor Zs. honv. írta...
A felirat hibás. Helyesen úgy nézne ki, hogy ВЕЧНАЯ СЛАВА ГЕРОЯМ T БАТАРЕИ. Mivel az örökkévalóságnak szól, kijavítását indítványozom.
Ma van a tavaszi átállás. Mindenki adja le téli ruházatát a szolgálatvezetőnél/feleségének és vételezze fel a nyárit! A technikában is nyárira kell cserélni a téli olajat.
2010. április 15. 14:13
y'de'Ghech írta...
Kedves Fodor Bajtárs!
Mint említettem, hiteles forrásból jutottam a képhez. Sajnos ez volt rajta.
y'de'Ghech
2010. április 18. 21:41
Fodor Zs. honv. írta...
Nem tudom, hogy miféle forrás lehetett az a hiteles forrás. A témával megkerestem egy orosz anyanyelvű egyént, volt szovjet állampolgárt, aki életének első 30 évét orosz nyelvi környezetben töltötte el. A героем egyes szám eszközhatározó v. társhatározó esetben használható. Azt jelenti, hogy hőssel. A героям viszont többes szám részes eset, és azt jelenti, hogy hősöknek. Az артиллерии helyott jobb a батареи, mert az артиллерия tüzérséget jelent, mint fegyvernemet, míg a батарея egy kisebb tüzérségi egységet. Mi talán mégse képviseltük akkoriban a Magyar Néphadsereg összes tüzérét, habár kvalitásainkat és harci elszántságunkat tekintve jogosan képviselhettük volna, és képviselhetnénk még ma is.
2010. május 6. 20:05
Névtelen írta...
Kedves Fodor Bajtárs, továbbá Továris Valaki az Ókeán másik oldalán(innét nézve)!
Kérlek világosítsd fel őt(Erklaeren!), hogy eredeti környezetből(l. a hivatkozást) vettem át az képet. Panyatno?!
Tovaris Starzsent Ideges
2010. május 9. 22:16
Fodor Zs. honv. írta...
A vita eldöntésére volt évfolyamtársnőnket, Klug Annamáriát ajánlom. Ő oroszul rendkívül jól tudott. Október 15-én kérdezd meg tőle, hogy mi az igazság.
2010. augusztus 13. 3:36
2010. augusztus 8., vasárnap
A laktanyai társalgási stílus. Fodor Zsolt friss küldeménye
A 2008. április 9-én furcsa módon a blogba került levelemben felvetett egyik témát most kissé átdolgozva és kibővítve próbálom meg közreadni.
A laktanyai szóhasználat és társalgási mód nem volt mindig akadémiai. Pl. szinte kivétel nélkül minden felszólításhoz hozzá szoktuk tenni, hogy b…d meg, vagy b….a meg. Ez nem vot T üteg specifikus. A más ütegekben lévő egyének is így beszéltek, és Hódmezővásárhelyen is ez volt a szokás. A ló..sz és lóp...a is gyakran bekerült az általunk nyomott szövegekbe. Ez utóbbi részben R. Nagy Pál hódmezővásárhelyi százados hatására terjedt el. Ő volt a harmadik szakasz parancsnoka, és gyakran hallottuk tőle, hogy egy lóp...át barátocskám, egy nagy büdös lóp...át.
A katonák általánosan használt vulgáris megszólítása harcos, katona, vagy mester volt. Mind a három előfordult mind Hódmezővásárhelyen, mind pedig Börgöndön. Börgöndön azonban a mestert gyakrabban lehetett hallani, mint Hódmezővásárhelyen. A hivatalos forma a honvéd elvtárs lett volna, de ezt közülünk senki nem használta.
A hódmezővásárhelyi tisztesek azt mondták, ha valakinek a haját hosszúnak találták: “Mester, maga nem lát a hajától. Nekimegy a falnak, betöri a fejét, és akkor majd minket fog okolni.” Ha valakinek a szakállát találták hosszúnak, annak azt mondták: “Borotválkozzon meg, mert rálép a szakállára, elesik, kitöri a kezét, lábát, és akkor mit mondunk a szüleinek?” Más esetben azt mondták az illetőnek: “Maga szőrös, szőrös, mint a p…a.”
Emlékeim szerint a “nehogy aztán, hogy már…” kezdetű fordulatot a hódmezővásárhelyi tisztesektől hallottam először. Rajparancsnokom, Földesi őrvezető pl. használta. Kanyó Börgöndön azt találta mondani, hogy “nehogy aztán hogy már nehogy ne ám”. Más fokozások is előfordultak.
A “pél” bevezetésének körülményeire nem emlékszem. Pálfalvi utána Pélfalvi lett. Valaki, valószínüleg Sumák, bevezette a Pél Pál fiktív nevet. Ha valaki azt akarta kifejezni, hogy valami nem érdekli, vagy esze ágában sincs, hogy valamit megcsináljon, akkor azt mondta, hogy belevágja a pélt, vagy belehinti a pélt.
Ha valami nem-szeretem dolgot kellett csinálni, akkor valaki a dolog elkezdését ekként indítványozta: “Talán ha megszámítanánk egy lágy meleg WC-takarítást.” Valamely kellemetlen parancs, pl. csizmatisztítás ártalmasságára az alábbi módon utaltunk: “Ismertem egy embert, aki kipucolta a csizmáját és másnap meghalt.” Bratmann, azaz Brumi ezt az alábbi módon fokozta: “Ismertem egy embert, aki mindig kipucolta a csizmáját és másnap meghalt”.
Valakinek a megfenyegetésére vagy figyelmeztetésére a lesz rábasz-t használtuk. Ha bővebben akartuk a dolgot kifejteni pl. a Sumák esetében, akkor azt mondtuk, hogy a Sumák kapcsolót rábasz állásba fordítjuk, vagy azt, hogy a rábasz kapcsolót Sumák állásba fordítjuk. Természetesen Sumák helyett bárki szerepelhetett. Ez a kapcsolófordítás főleg az első szakaszban volt divatban.
A takarodó utáni villanyoltást úgy indítványozta szokás szerint valaki, hogy vegyétek le az 50Hz-et a hálóról. A belénk sulykolt elektrotechnikától ekkor még nem tudtunk megszabadulni.
Ha valaki tüzet kért valakitől, akkor azt mondta neki, hogy adjál rpk-t. Az rpk az adót indító impulzus volt.
Ha valamit megtiltottak, vagy lehetetlenné vált, akkor sokszor az a fordulat következett, hogy kilőve, vagy az ellenség kilőtte. Pl. ha nem lehetett valamilyen okból a kantinba elmenni, akkor azt mondta valaki, hogy a kantin kilőve.
Nekem is az a tippem, hogy a kanyha ló* a T üteg valamely tagjának szellemi terméke. Egy biztos, hogy a Szentkúti búcsuban nem kanyha ló vagy kanyha lovak ellopásáról van szó. A kanyha jelentése valószínüleg lanyha, lusta, tohonya volt.
Elöljáróink általában úgy buzdítottak minket gyorsabb mozgásra, hogy azt mondták, hogy élénken, vagy azt, hogy mozogjanak, mintha élnének. Az is előfordult, hogy azt mondta az illető, hogy csak barna csíkokat akar látni. Ez alatt azt kellett érteni, hogy a felszólítottak rendkívül gyors mozgása következtében jön létre ez az optikai csalódás.
Ha valaki engedély nélkül beszélt, arra az elöljáró így förmedt rá: “Volt szövegelni!?” A beszédet legtöbbször mi is szövegelésnek neveztük.
Ha valaki valamely parancs módosítását vagy észszerűsítését próbálta javasolni, arra ráförmedtek: “Mester, ne variáljon!”, vagy “Mester, mi a f...t variál!?” Szabó Tibor, azaz Kopasz a variálás helyett bevezette a varigálást. Ezt hamar átvettük tőle.
Ha elöljáró volt köztünk, akkor mindenre engedélyt kellett kérni, pl. kérek engedélyt bent tartózkodni, kérek engedélyt távozni, kérek engedélyt cigarettára gyujtani, stb. Közülünk valaki bevezette a kérek engedélyt engedélyt kérni formulát.
Fodor Zs. honv.
*én ezt a kifejezést mindíg egy szóként értelmeztem magamban: kanyhaló ( Tokai A.)
A laktanyai szóhasználat és társalgási mód nem volt mindig akadémiai. Pl. szinte kivétel nélkül minden felszólításhoz hozzá szoktuk tenni, hogy b…d meg, vagy b….a meg. Ez nem vot T üteg specifikus. A más ütegekben lévő egyének is így beszéltek, és Hódmezővásárhelyen is ez volt a szokás. A ló..sz és lóp...a is gyakran bekerült az általunk nyomott szövegekbe. Ez utóbbi részben R. Nagy Pál hódmezővásárhelyi százados hatására terjedt el. Ő volt a harmadik szakasz parancsnoka, és gyakran hallottuk tőle, hogy egy lóp...át barátocskám, egy nagy büdös lóp...át.
A katonák általánosan használt vulgáris megszólítása harcos, katona, vagy mester volt. Mind a három előfordult mind Hódmezővásárhelyen, mind pedig Börgöndön. Börgöndön azonban a mestert gyakrabban lehetett hallani, mint Hódmezővásárhelyen. A hivatalos forma a honvéd elvtárs lett volna, de ezt közülünk senki nem használta.
A hódmezővásárhelyi tisztesek azt mondták, ha valakinek a haját hosszúnak találták: “Mester, maga nem lát a hajától. Nekimegy a falnak, betöri a fejét, és akkor majd minket fog okolni.” Ha valakinek a szakállát találták hosszúnak, annak azt mondták: “Borotválkozzon meg, mert rálép a szakállára, elesik, kitöri a kezét, lábát, és akkor mit mondunk a szüleinek?” Más esetben azt mondták az illetőnek: “Maga szőrös, szőrös, mint a p…a.”
Emlékeim szerint a “nehogy aztán, hogy már…” kezdetű fordulatot a hódmezővásárhelyi tisztesektől hallottam először. Rajparancsnokom, Földesi őrvezető pl. használta. Kanyó Börgöndön azt találta mondani, hogy “nehogy aztán hogy már nehogy ne ám”. Más fokozások is előfordultak.
A “pél” bevezetésének körülményeire nem emlékszem. Pálfalvi utána Pélfalvi lett. Valaki, valószínüleg Sumák, bevezette a Pél Pál fiktív nevet. Ha valaki azt akarta kifejezni, hogy valami nem érdekli, vagy esze ágában sincs, hogy valamit megcsináljon, akkor azt mondta, hogy belevágja a pélt, vagy belehinti a pélt.
Ha valami nem-szeretem dolgot kellett csinálni, akkor valaki a dolog elkezdését ekként indítványozta: “Talán ha megszámítanánk egy lágy meleg WC-takarítást.” Valamely kellemetlen parancs, pl. csizmatisztítás ártalmasságára az alábbi módon utaltunk: “Ismertem egy embert, aki kipucolta a csizmáját és másnap meghalt.” Bratmann, azaz Brumi ezt az alábbi módon fokozta: “Ismertem egy embert, aki mindig kipucolta a csizmáját és másnap meghalt”.
Valakinek a megfenyegetésére vagy figyelmeztetésére a lesz rábasz-t használtuk. Ha bővebben akartuk a dolgot kifejteni pl. a Sumák esetében, akkor azt mondtuk, hogy a Sumák kapcsolót rábasz állásba fordítjuk, vagy azt, hogy a rábasz kapcsolót Sumák állásba fordítjuk. Természetesen Sumák helyett bárki szerepelhetett. Ez a kapcsolófordítás főleg az első szakaszban volt divatban.
A takarodó utáni villanyoltást úgy indítványozta szokás szerint valaki, hogy vegyétek le az 50Hz-et a hálóról. A belénk sulykolt elektrotechnikától ekkor még nem tudtunk megszabadulni.
Ha valaki tüzet kért valakitől, akkor azt mondta neki, hogy adjál rpk-t. Az rpk az adót indító impulzus volt.
Ha valamit megtiltottak, vagy lehetetlenné vált, akkor sokszor az a fordulat következett, hogy kilőve, vagy az ellenség kilőtte. Pl. ha nem lehetett valamilyen okból a kantinba elmenni, akkor azt mondta valaki, hogy a kantin kilőve.
Nekem is az a tippem, hogy a kanyha ló* a T üteg valamely tagjának szellemi terméke. Egy biztos, hogy a Szentkúti búcsuban nem kanyha ló vagy kanyha lovak ellopásáról van szó. A kanyha jelentése valószínüleg lanyha, lusta, tohonya volt.
Elöljáróink általában úgy buzdítottak minket gyorsabb mozgásra, hogy azt mondták, hogy élénken, vagy azt, hogy mozogjanak, mintha élnének. Az is előfordult, hogy azt mondta az illető, hogy csak barna csíkokat akar látni. Ez alatt azt kellett érteni, hogy a felszólítottak rendkívül gyors mozgása következtében jön létre ez az optikai csalódás.
Ha valaki engedély nélkül beszélt, arra az elöljáró így förmedt rá: “Volt szövegelni!?” A beszédet legtöbbször mi is szövegelésnek neveztük.
Ha valaki valamely parancs módosítását vagy észszerűsítését próbálta javasolni, arra ráförmedtek: “Mester, ne variáljon!”, vagy “Mester, mi a f...t variál!?” Szabó Tibor, azaz Kopasz a variálás helyett bevezette a varigálást. Ezt hamar átvettük tőle.
Ha elöljáró volt köztünk, akkor mindenre engedélyt kellett kérni, pl. kérek engedélyt bent tartózkodni, kérek engedélyt távozni, kérek engedélyt cigarettára gyujtani, stb. Közülünk valaki bevezette a kérek engedélyt engedélyt kérni formulát.
Fodor Zs. honv.
*én ezt a kifejezést mindíg egy szóként értelmeztem magamban: kanyhaló ( Tokai A.)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
