Nem ért meglepetésként, hogy a szakmai kérdésekre senki nem válaszolt, de Láng Robi válaszát mégis hiányolom. Ideje lenne Láng Robit szabotázs miatt kihallgatásra vágni.
Ha egy évig senki nem válaszolt, akkor nagyon valószínű, hogy a jövőben se fog senki. Mivel a T üteg ennyire trehány, fenyítés gyanánt leírom a válaszokat. Remélem, hogy az ellenség nem olvassa a blogunkat. Ha mégis olvassa, hát úgy kell neki.
A kurbliséma annak az egységnek volt a rajza, amelyet a rávezető tiszt használt, amikor kézzel követte a célt közvetlenül az után, hogy a cél jele az oszcilloszkópon megjelent. Két kerék (kurbli) tekergetésével egy vízszintes és egy függőleges vonalat állított a célra. Amikor ez megtörtént, akkor a kerekeket tengelyük irányában belökte. Ekkor indult el az automatikus célkövetés A kurblisémán a mechanikus kapcsolatokat szaggatott vonallal jelölték.
A feszültségkétszerező töltőkondenzátoros kapcsolás két meglehetősen nagy kondenzátora impulzusszünetben egymással párhuzamosan töltődött és az adót indító impulzus megérkezésekor egymással sorba kapcsolódva a magnetronon keresztül kisült. A két kondenzátor így egy néhány μs időtartamú, -30kV 70A-es négyszögimpulzust adott a magnetron katódjára. A kondenzátorok néhány ms alatt töltődtek fel ismét.
Az OS-10 az a kábelfej volt, amit a rakétához kellett csatlakoztatni kilövés elött.
A nagyfeszültségű egyenirányító a PA kabinban volt.
Az időrelé megakadályozta, hogy a sugártetródákra rákerüljön a nagyfesz, mielött vezérlő rácsukon megjelenik a -600V-os zárófeszültség. Amikor az időrelé meghúzott, akkor került rá a sugártetródák anódjára a nagyfeszültség. Az időrelé a PA kabinban volt.
A csőtápvonalak egyes szakaszait fojtóperemes csatlakozással kötötték egymáshoz.
A magnetron nagyfrekvenciás rezgéseket állított elő eléggé rossz hatásfokkal. A -30kV 70A-es löketből csak egy 900kW-os impulzust (hullámcsomagot) adott ki. Ebből a 900kW-ból csak 600kW sugárzódott ki. A többi elveszett a csőtápvonalakban. A hullámhossz a cm-es tartományban volt. Pontos értékét előlünk is titkolták.
Az O anyagnak az oxidáló szert hívták. A G anyag a belőle származó oxigént használva égett. Az O anyag kémiai természetét tekintve nitrogéntetroxiddal telített koncentrált salétromsav volt. A G anyagot pedig az ipari xilidin és a trietilamin 1:1 arányú keveréke alkotta. Ez a xilidin az összes lehetséges izomereket tartalmazta. Egy harmadik folyadék is volt, amelyet kis mennyiségben használtak. Az volt az I anyag, becsületes nevén izopropilnitrát. Mind az O anyagnak, mind pedig a G anyagnak fertelmes szaga volt. Nekünk szerencsére nem volt dolgunk velük. Akiknek volt, azok közül az egyiknek a nyakára fröccsent az O anyag. Rögtön bevitték a kórházba, ahol a katonai titkok iránt teljesen érzéketlen orvosok első kérdése az volt, hogy mi került a fickó nyakára. Ezt ő nem árulhatta el, és valószínüleg csak halvány sejtelme lehetett róla. A laktanyából felvették a kapcsolatot az oroszokkal, akik azt mondták, hogy sósavat kell mondani.
A K1, K2 és K3 parancsokat a K kabinban dolgozták ki, és az L kabinban kódolták.
A ПУСК (puszk) gombot a rávezető tiszt nyomta meg az I kabinban.
A rendszernek három áramköre volt: a 220V 50Hz-es vezérlő és reteszelő áramkör, a +26V-os jelző áramkör és a 200V 400Hz-es tápáramkör.
Az impulzusszámláló dióda a rakétában volt. A K3-as parancsot, amely a robbantó parancs volt, a rakétára sorozatban adták ki. Valahányszor egy K3-at jelentő impulzuscsomag megérkezett, az impulzusszámláló dióda egy áramlökést adott egy kondernzátorra. A kondenzátor eredetileg úgy volt feltöltve, hogy negatív pólusa egy tirátron rácsára, pozitív pólusa pedig annak katódjához csatlakozott. Ekként a tirátront lezárta. Az imulzusszámláló dióda áramlökései az ellenkező irányban töltötték a kondenzátort. 11 – 13 áramlökés után a zárófeszültség lekerült a tirátronról, és az begyujtott elég nagy áramot téve lehetővé. Ez az áram volt szükséges a robbanó töltet (harci rész) felrobbantásához.
Lásd még Tokai honvéd 2009. aug. 8-i bejegyzését (Fodor Zsolt március 17-i hiányzetei). Ehhez egy megjegyzést fűztem, amelyben leírtam, hogy egy obsitosnak mit illik tudni az rpk-ról.
Fodor Zs. honv.
2010. március 18., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Kösz, Zsolt, akkor mehetünk is vizsgázni...
Még ma is elámulok, hogy mekkora hatalmas tudás birtokában voltunk egykor. Nem is mertek kémrepülőgépek grasszálni akkor hazánk légterében!
Vagy nem kötötték az orrunkra.
Feri
Igen örülök KF(úgyis mint közelfelderítő, PA kabin lakó) bajtárs, lényegre tapintó, komoly katonai tapasztalatról, bátorságról tanúbizonyságot tevő megjegyzésének.
Igen, nekünk a nagy nemzedéknek, még könnyű volt, hiszen a mienk jobb volt! Aztán olyan héroszok mellett tanulhattuk meg a katonai tudományok csínját-bínját(pl.katonai titoktartás+éberség vigyázzmenet, biciklin fordítva hajtás, éneklés, alakiság stb.), mint Hunya ales et., Punk főtőrzs. et., Ács Ákos álhadny. et., Eperjesi főhadny.et etc. Biztos, azok ott a távoli Közel-Keleten valami szimatot kaphattak, hogy újra megjelent a híres T-üteg(Börgönd 2900) a világháló Zenitjén és Nadírján( plusz azimút), s ez esetleg felboríthatja a kialakult status quot. Biztos vagyok, félelmük jogos.
Bajtársak, riadó, emeljük tovább hadi képességeinket és csavarjuk a pót métereket a BKL-ig, hadd szóljon!!(A potencio métert csak azér nem írtam, mer talán, esetleg félreérthető lenne.)
Megjegyzés küldése