Bár Régeni bajtárs megkerülésének már többször örvendhettünk, mégis a cimzettek miatt vélem blokkbavalónak minősíteni: mondván Repetitio est mater studiorum, hátha azok a pernehajderek, akik a bajtársi lelkületnek ily mértékben fittyet hánynak, hogy tudniillik semmi érdemlegeset sem tesznek az oral hysteria fennmaradásáért, hátha magukba szállnak és megkeresik a T-ütegblogstop-ot, s olvasván dicső hadtörténelmi múltunk jeles tetteit elébb a bajtársiasság érzetének hevülete, majd az emlékek végtelen folyama is felbuzog bennük.
Igen örvendek, hogy Csikósmiklós kikerült a gyengélkedőről, ha jól olvastam.
Visszalapozva a blokkban,- próbálj csak meg egy blogban csak úgy, kedvedre lapozgatni, az bizony nonsense, merthogy annak lapja nincs, úgyám, szóval ezér' maradok a blokknál. F.Zs. bajtársunk említést tesz az egyik oldalon, még ha az oldalszámozás dátum szerint megyen is, a Don -kanyarról. Szerintem mint fizikai hely is nevezetes, mert ez a Börgönd -Fehérvár bekötő útvonalon egy tényleges kanyar volt, és nevét azért kapta, mert a hó, ha volt, akkor az bizony rendesen befújta és akkor katonáknak kellett az utat járhatóvá tenni, lehetőleg éjfélkor.
Na egy ilyen alkalommal tülünk is vittek bajtársakat, közöttük volt Gábor András bajtársunk, akinek sikerült ott megfázni, tüdőgyulladást kapni, mert a hóhányásban kiizzadt. A dolog szépsége, hogy oda - vissza nyitott teherautón szállították őket. Csakhogy a tüdőgyulladás egy kissé elhúzódott, s végül is Bp.-en a Honvéd Kórházban kezelték az igazán nem törékeny termetű s fizikumú Bandinkat, ahol is meglátogattuk. Bandi egyébként csak egy hangerővel tudott kommunikálni, úgy kb. 150db környékén, de ha suttogott akkor is ez volt az érték. Indulatbol, nem emlékszem, hogy a hagját felemelte volna, igaz ez a fentiek miatt úgyse sikerült volna neki.
Ezen a Fehérvárra hadi utu .... történt más is, ez, úgy vettem észre, nincs a lapozhatatlan elektromos jegyzetek között, amikor Móka koma és Keraban a Vasfejű csak későn, a vonat indulás után jutott ki a laktanyából. Ekkor nem maradt más lehetőségük, mint a begyaloglás Fehérvárra, s tán ráadásul ez szombaton történt. A stopolás tiltott dolog, volt, merhogy a katona összfegyvernemi jelzéséről az imperilista ügynök(cia, gehlen, fonaetikusan, akkor még moszad nem létezett az éberségi szaxótárban) rájön a kiskatona(kinek a feje van elől , de a farka irányítja- Hygéne szds et. mélyfilózófiai lényeglátása) szolgálatára, és így könnyen kikérdezhetővé válik, s így államtitkot árulhat el. Na szóval ottan ballagott két bajtársunk, amikor talán egy Wartburg hangja tűnt fel a laktanya felől (jó kis képzavar mi, de direkte benne hagyom), és bajtársaink e hangforrást leíntették, az meg is állt, és fenti két bajtársukn a fehérvári útírány megjelölve beszálltak a veztő szíves invitálására, hogy gyorsabban visszaérjenek a laktanyába, egy kis laktanyára, mert a sofőr Elkán Károly(Sir Khán) volt foglakozását nézve laktanyaparancsnok. Nevével később, ha figyelmesen olvastuk a sajtót, az Antall-kormány OLP(Országos Légvédelmi Parancsnokság) parancsnokaként találkozhattunk.
Bajtársak! Kérem e jelentős esemény teljes discussióját!!
Főleg, ha ezt, az érintettek tennék meg!!!
Kese, Vitéz Gábor, Érsek(Mosonmagyaróvári Egyetemen volt utoljára) Lengyel Miklós hol vannak, ügyeletes alegységben, őrségben Őrségen, vagy a Romkert árnyában napoznak(ez is jó kis zavarosság ugye)??? Szólni kéne a naposnak, de a világértse akarlak felébreszteni.
i
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Diszkusszió
Én úgy emlékszem, hogy az autóstop Székesfehérváron történt a 7-es út szélén. Emlékeim szerint Réczei volt az egyik vagy az egyetlen szereplő. Amikor az illető(k) stoppolt(ak), akkor három kocsi jött. Az első kettő nem állt meg. A harmadik megállt, azt azonban Elkán őrnagy (Főkarcsi, Sir Kán) vezette, és az illető(ke)t visszavitte a laktanyába. A laktanyától a Székesfehérvárra vezető úton stoppolni öngyilkosság lett volna, mert azon az úton szinte kizárólag börgöndi tisztek autóztak, és ezt mindenki tudta.
A Börgöndről Székesfehérvárra vezető úton valamikor tavasszal egy sorompót állítottak fel a laktanyától viszonylag messze. Oda két sorompóügyeletest helyeztek ki. Ez szintén 24 órás szolgálat volt. A gyakorlat az volt, hogy az egyik sorompóügyeletes a sorompónál állt, a másik pedig távolabb húzódott, nekivetkőzött és napozott. Időnként cseréltek. A sorompósoknak az volt a feladatuk, hogy az illetéktelenül arra haladó járműveket visszafordulásra bírják.
Gábor Andrásnak az említett megfázás következtében folt képződött a tüdején. Eperjesi (Epi papa) váltig bizonygatta, hogy Gábor András akkor fázott meg, amikor egyszer fociztak, és ott nagyon kiizzadt, majd hideg vízben megfürdött. A hólapátolásról nem akart tudni. Nekem az volt a gyanúm, hogy Gábor András problémáját súlyosbította, hogy télen szabályosan öltözködött. Aki szabályosan öltözködött, annak a felsőtestén atlétatrikó, zöld ing, molinó és a posztó gyakorlózubbony volt. Ez a sorrend elő volt írva. Ebben az öltözékben kellett télen egész nap lennünk. Én így fáztam, ezért egy civil pulóvert rendszeresítettem magamnak. Majdnem mindenki így csinált, Gábor András nem. Csodálkoztam is, hogy hogy lehet az, hogy ő nem fázik.
Gábor Andrásnak valóban sztentori hangja volt. Hogy Máthé Dénesből Ideghes lett, az javarészt Gábor Andrásnak köszönhető. Igaz, hogy Móker (Keraban szerint Móka koma, aki nem róka koma) adományozta neki ezt a nevet, de Gábor András kezdte Ideghest így szólítani, és ha ő szólt, akkor azt még Völgyi is meghallotta.
Jó lenne, ha Gábor András kifejtené, hogy ő hogyan emlékszik ezekre a dolgokra. Ideghes felsorolásához még Réczeit is hozzáteszem, mert ő is emblématikus egyén volt.
Fodor Zs. honv.
Zsolt!
Megjegyzésed első bekezdésére reagálva: én elkövettem egy sikertelen öngyilkossági kísérletet, azaz sikerült stoppal eljutnom a célállomásra, éppen az idézett ezredparancsnoki Wartburgban. Méghozzá Sir Khan lánya volt a sofőr. Akkori alultájékozottságomat mutatja, hogy abban nem vagyok biztos, hogy volt-e egyáltalán Elkánnak lánya. Vagy engem csúnyán átvert az a csaj azon az éjszakán. Éppen ezért megkérlek, mint aki a börgöndi tisztek teljes családfáját ismered, erősítsd meg vagy cáfold ezt az információt.
Ugyanis szándékomban áll ezt a történetet is megírni, és szeretném megelőzni a szokásos helyreigazításokat.
Kanyó Feri
Feri Bátyám:
A dolgot se megerősíteni, se cáfolni, se pontosítani nem tudom. Sir Khan családi viszonyait nem ismertem. Ezek szerint a laktanyától a Székesfehérvárra menő (hadi)úton vett fel a csaj? Ha így volt, akkor ez az akció nem kis merészség volt részedről. Nagyon valószínű, hogy az illető csakugyan Elkán lány volt. Egy katonatiszt lányáról vagy közeli nőrokonáról sokkal jobban el tudom képzelni, hogy felvesz egy stoppoló katonát, mint egy közönséges civil lányáról. Másrészt, honnét tudta volna, hogy Börgöndön van egy Elkán, ha nem a lánya vagy közeli hozzátartozója? Ennek a csajnak velünk egy korcsoportba kellet tartoznia (19 – 25 éves életkor). Úgy nézett ki, mint aki annyi idős? Ha az eset az említett (hadi)úton történt, az szintén valószínűsíti, hogy Sir Kahn lánya volt az illető, mert mit keresett volna egy közönséges civil lánya arrafelé, ha nincs a laktanyában a családjából valaki. Ha tényleg Sir Khan lánya volt, aki felvett, és amit nagyon valószínünek tartok, akkor megállapíthatjuk, hogy Sir Khan életében legalább egyszer valami jót is csinált.
A stoppolást ütegünkből mások is megtették, de csak egyszer volt rá..sz. Úgy emlékszem, hogy Rezsim Rezső századosnak volt egy lánya. Horváth Imre századosnak (Kis Japánnak) pedig biztosan volt. Egyszer ugyanis azt találta mondani, amikor valamilyen fegyelemsértésünket kommentálta, hogy még a négyéves lányának is több esze van, mint nekünk.
F. Zs.
Kedves Zsolt!
Köszönöm a gyors és alapos választ. A kétségeim valamelyest oszladozóban vannak. Ugyanis nem volt kétségem akkor sem, hogy valamelyik tiszt lánya vett fel akkor éjszaka. De olyan benyomásom volt, hogy mintha nagyzolni vagy imponálni akart volna azzal, hogy az ezredparancsnok lányának mondta magát. Talán be sem mutatkozott, vagy kiesett a memóriámból a keresztneve. A későbbi ellenőrzésre azért nem volt mód, mert mindez leszerelésünk előtti utolsó éjszaka történt, és a sejtelmesen megjelölt célállomás a börgöndi laktanya volt. Mellesleg én voltam az utolsó a T-ütegből, aki akkor visszaért a laktanyába.
A többit majd a beígért írásomban teszem közzé, de ahhoz még neki kell gyürkőznöm.
Üdv: Feri bátyád
Megjegyzés küldése