Fodor bajtársunk emlegeti Ács alhadnagyot. Ez a pattogós kis ember igyekezett bennünket a terepen mindenféle felderítős kunsztra megtanítani. Elbújt például az avar alatt, és meg kellett keresnünk. Egyszer egy egész raj ugrált az Ácsot rejtő kupac tetején: - vajon hol lehet? De jól elbújt! Estig se találjuk meg! - kiáltásokkal. Sokáig tűrte, míg végül összetaposva előmászott rejtekhelyéről.
Mikor meglátta az első tavaszi virágot, fölkiáltott: - Elvtársak! Az első hóvirág! - Majd csizmasarkával akkurátusan eltaposta öröme kiváltóokát.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése