Néhány héttel az után, hogy Börgöndre kerültünk, az egyik hétvégén nem engedtek senkit haza. Szombaton buszra szállítottak minket, és Ács Ákos vezetésével városnézésre indultunk Székesfehérvárra. Megnéztük a romkertet, a virágórát, a színházat, az elsõ világháborúban résztvett székesfehérvári gyalogezred emlékművét. A Hági vendéglőt messziről láttuk csak. Elég sok időt töltöttünk a Bory-várban. Alighanem a színházat és az orvosi rendelőt is láttuk, persze csak kívülről. Ács Ákos nagyon szabatosan és összeszedetten beszélt a látnivalókról, amikről elég sokat tudott. Nem volt se ko..a anyja pe…ja, se ko..ák f…a. Semmiféle virágra vagy szöcskére nem lépett rá. Ács Ákos teljesen más volt, mint a laktanyában. A nagyméretű székesfehérvári szovjet laktanyának és a mellette lévő szovjet városrésznek a közelébe se mentünk. Úgy látszik, hogy Ács Ákosnak nem igazán tetszettek ezek a létesítmények.
Fodor Zs. honv.
2008. szeptember 25., csütörtök
2008. szeptember 23., kedd
Börgönd új életre kel
Bajtársak!
Igaz, hogy a múltunkra semmilyen hatással nincs, de jövőnkre nézve még tartogathat meglepetést Börgönd. A ma esti TV hiradóban láttam, hogy nagy utasszállító repülőgépek fogadására alkalmas polgári repülőteret építenek hajdani laktanyánk helyén.
Én még az egykori körletünket is felismerni véltem a frissiben készített felvételeken. Azért nem lenne semmi utasként felkeresni egykori túlélőtáborunk helyszínét.
Nem szerettem volna a rémhírterjesztés bűnébe esni, ezért gyorsan utánanéztem a neten. A hír hitelesnek tekinthető.
Még a Vikipédia is megemlékezik rólunk: 1957-1973 között Légvédelmi Tüzér Rakéta Ezred állomásozott Börgöndön.
Fel kellene hívni a Vikipédia szerkesztőit, hogy egészítsék ki a történeti részt a T-ütegre való méltő megemlékezéssel.
Örülök, hogy megoszthattam veletek a friss hírt.
Üdvözlettel: Kanyó Feri (obsitos állomás főkezelő őrmester)
Igaz, hogy a múltunkra semmilyen hatással nincs, de jövőnkre nézve még tartogathat meglepetést Börgönd. A ma esti TV hiradóban láttam, hogy nagy utasszállító repülőgépek fogadására alkalmas polgári repülőteret építenek hajdani laktanyánk helyén.
Én még az egykori körletünket is felismerni véltem a frissiben készített felvételeken. Azért nem lenne semmi utasként felkeresni egykori túlélőtáborunk helyszínét.
Nem szerettem volna a rémhírterjesztés bűnébe esni, ezért gyorsan utánanéztem a neten. A hír hitelesnek tekinthető.
Még a Vikipédia is megemlékezik rólunk: 1957-1973 között Légvédelmi Tüzér Rakéta Ezred állomásozott Börgöndön.
Fel kellene hívni a Vikipédia szerkesztőit, hogy egészítsék ki a történeti részt a T-ütegre való méltő megemlékezéssel.
Örülök, hogy megoszthattam veletek a friss hírt.
Üdvözlettel: Kanyó Feri (obsitos állomás főkezelő őrmester)
2008. szeptember 22., hétfő
Ács és az első tavaszi hóvirág
Fodor bajtársunk emlegeti Ács alhadnagyot. Ez a pattogós kis ember igyekezett bennünket a terepen mindenféle felderítős kunsztra megtanítani. Elbújt például az avar alatt, és meg kellett keresnünk. Egyszer egy egész raj ugrált az Ácsot rejtő kupac tetején: - vajon hol lehet? De jól elbújt! Estig se találjuk meg! - kiáltásokkal. Sokáig tűrte, míg végül összetaposva előmászott rejtekhelyéről.
Mikor meglátta az első tavaszi virágot, fölkiáltott: - Elvtársak! Az első hóvirág! - Majd csizmasarkával akkurátusan eltaposta öröme kiváltóokát.
Mikor meglátta az első tavaszi virágot, fölkiáltott: - Elvtársak! Az első hóvirág! - Majd csizmasarkával akkurátusan eltaposta öröme kiváltóokát.
Az objektumban
Az objektum a laktanya déli oldalán helyezkedett el, és 3m magas betonfal vette körül. Egy ellenőrző ponton kersztül lehetett bejutni és kijutni. Itt szúrópróbaszerűen ellenőriztek egyeseket, hogy nem visznek-e be vagy hoznak-e ki papírt. Így akarták megakadályozni a katonai titkok kicsempészését. Kiképzésünk elméleti része itt történt a délelötti órákban. Ez a tantermekben folyt. Eleinte az alapozó tárgyakat oktatták. Első volt az elektrotechnika. Ezt Horváth Imre százados (Kis Japán) oktatta és nagyon jól. Amit ott elektrotechnikából megtanultam, arra az egyetemen is emlékeztem, és az több volt, mint amire az egyetemen egy vegyésznek szüksége volt. Utána jött a rakétavezérlés blokksémákban felvázolva, és a lövéstan. A lövéstant Horti János százados oktatta és szintén jól. Ebben a rakéta pályájának kialakításához szükséges matematikai és fizikai ismerteteket kaptuk meg. Többek között megtudtuk, hogy a rakéta alapesetben félelőretartással közelíti meg a célt.
A blokksémákat később konkrét kapcsolási rajzok követték. Ezek hosszúsága több métert is kitett. A blokksémákat és a kapcsolási rajzokat már a kétéves tartalékos tiszti tanfolyamban tiszthelyettesekké előléptetett emberek oktatták. Punk és Sztankovics (Törpe) is ebbe a társaságba tartoztak. Enge törzsőrmesterre, Kisteleki főtörzsőrmesterre és Kutnyánszki (Kutya) főtörzsőrmesterre emlékszem. Ez a három nem volt veszélyes. A kapcsolások működését részletesen ismerni kellett. Számonkéréskor a kapcsolási rajz elé kellett a honvédnek fáradnia és mutogatással kísérve el kellett magyaráznia, hogy mikor melyik áramköri elem mit csinál és/vagy milyen állapotban van. Egy ilyen alkalommal Kisteleki feltette a kérdést, hogy mit csinál a katona, ha mutogatni akar. Többen azt válaszolták, hogy kér engedélyt mutogatni. Kopasz-Szabó válasza az volt, hogy bal lábbal keményen kilép. Mindenkinek ez tetszett jobban. Más alkalommal az alábbi párbeszédnek voltunk tanúi:
Kisteleki főtörzsőrmester: Molnár, b….a meg! Mit röhög!?
Molnár Imre: Maga az élet ilyen nevetséges.
Kisteleki főtörzsőrmester: Maga az élet!? B….a meg! (nevethetnékjét csak részben tudta palástolni, sokféle válaszra volt felkészülve, de erre nem.)
A fent említetteken kívül más dolgokról is volt szó. Bors József őrnagy (Precíz Jóska) az ellenséges légi támadóeszközöket oktatta. Be kellet volna magolnunk a NATO fontosabb repülőgépeinek a technikai adatait. Ez nekem nem ment. A B-52 és az F-104G különösen veszélyesnek volt minősítve. A T-vonalzóra is kitértünk. Annak segítségével a térképen azt lehetett a közeledő repülőgépről a pályaadatok ismeretében megtudni, hogy az mikor van az indítási és mikor van a megsemmisítési zónában (az IZ-ben és az MZ-ben). A két zóna nagyon hasonlított egymásra, de mégsem voltak egyforma méretűek. Ennek okát Precíz Jóska nem tudta érthetően elmagyárzni. Arra is kitértünk, hogy a Varsói Szerződésben az egész földgömb milyen módon van gömbi négyszögekre felosztva célmegjelölés szempontjából. A neve valami olyasmi volt, hogy egységes tűzvezetési tervtábla négyzetháló. Ez egy logikus rendszer volt, de senkit nem érdekelt.
Donkanyar őrnagy (Most már mondja meg valaki, hogy mi volt az igazi neve!) műszaki kiképzést tartott. Ennek lényege az volt, hogy hogyan kell telepíteni a 6 kilövőállást kör-körös és szektoros elrendezésben. Be kellett volna szajkóznunk, hogy az egyes kilövőállások milyen messze vannak a PA kabintól, irányaik egymással mekkora szöget zárnak be, mekkora fedezéket kell nekik ásni, mekkora fedezékeket kell ásni a kabinoknak, és mindez meddig tart, ha egy műszaki munkanap 10 óra. Azt is mondta, hogy majd kimegyünk a terepre és kinyomdokoljuk a rendszer egyes elemeinek helyét. Szerencsére erre soha nem került sor.
Punk egy-két órában a NATO hadseregeinek szervezéséről beszélt, hozzátéve, hogy háború esetén nekünk az olasz hadsereg jutna. Az olasz hadsereg akkor éppen átszervezérs alatt állt, így arról nem tudtunk meg semmit.
Ács Ákos a hagymányos, azaz a csöves légvédelmi tüzérségről tartott előadást néhány óra erejéig.
Később a gyakorlati foglalkozás az objektum udvarán felállított kabinokban történt. Ezek a kabinok pontosan olyanok voltak, mint amilyeneket a rakéták vezérlésére használtak. Kívülről zárt kocsiszekrényes teherautóknak látszottak, amelyeken több szellőzőnyílás volt, és kábelek kötötték őket össze. Az első szakasz tagjainak az L és a PA kabin berendezéseinek kezelését kellett megtanulnia, a második szakasznak pedig az I és a K kabinokét. Az antennák a PA kabinon voltak. Itt a fent említett tiszthelyetteseken kívül tisztek is foglalkoztak velünk. Serfőző alhadnagyra emlékszem.
Az objektumban a T-füzetekbe jegyzeteltünk. Ezek vonalas spirálfüzetek voltak, és mindenkinek három volt. Ezeket a füzeteket az un. T-ládákban tárolták, amikor nem használtuk őket. Voltak T-ládások, akik hetenként cserélődtek. (“Oda jár a T-ládás a T-ládával T-ládázni minden este.”) Úgy rémlik, hogy a T-ládának volt egy belső leírása. A T-ládákat a T-rajztárból kellet kivételezni és oda is kellett lepecsételve leadni. A blokksémákat és a kapcsolási rajzokat is ott tartották. A T itt azt jelentette, hogy titkos.
Az úgynevezett egyéni tanulás is az objektumban zajlott a délutáni órákban. A társaság két tanterembe vonult be. A külső teremben volt a második szakasz, a belsőben pedig az első. Ilyenkor a délelött hallottakat kellett volna jegyzeteinkből megtanulni és a szabályzatokat olvasni. A rendszer egyes részeiről szóló leírásokat is szabályzatoknak hívták. Az egyéni tanulás alatt foglalkoztunk is ezekkel, de nem állandóan. Keraban nagyon jókat tudott aludni ilyenkor. Voltak, akik az ún. gyufókert játszották. Egy gyufásskatulyát az asztallap szélére tettek, majd felpöccintették a levegőbe. Az eredmény attól függött, hogy a skatulya melyik oldalára esett vissza. Gábor András, Fehér Tamás (Weis) és még néhányan kártyáztak. Ez kockázatos volt, mert a kártya is papírnak számított. Néhányan matematikai vagy fizikai problémákat beszéltek meg. Legtöbben azonban kötetlen társalgást folytattak, de az alvók száma se volt elhanyagolható.
A tanteremekben tanteremügyeleteseknek is kellett lenniök, akik közülünk kerültek ki. Az ő dolguk volt a rend fenntartása, ami az alvók felébresztését, a játékok és a társalgás leállítását jelentette. Ezeket a feladataikat a tanteremügyeletesek nem vették komolyan. Időnként egy-egy elöljáró is benézett és ellenőrizte, hogy mit csinálunk az egyéni tanulás idején. Ilyenkor a tanteremügyeletesnek jelentkeznie kellet, de a többieknek nem kellett felállniok. Az elöljárók többnyire nem voltak elégedettek a látottakkal, és lehordták a tanteremügyeletest. Kasnyik egy ilyen alkalommal került fogdába.
Leszerelésünk várható időpontja elött 150 nappal többen centimétert vásároltak, és abból egy cm-t minden nap levágtak. Gelencsér Péter a levágott darabot 1mm-es négyzetekké aprította egy zsilettpengével és a darabokat szétfújta. Régeni Péter, azaz Toprongy szintén összeaprította a levágot darabot, de ő nem fújta szét, hanem megette. Ezt a szertartást mind a ketten az objektumban végezték el az egyéni tanulás ideje alatt. Olyan emberek is voltak, akik takarodó elött vágták le az esedékes darabot, vagy ébresztő után az előző napit. Leszerelésünk pontos dátumát illetően mindenki tévedett néhány napot.
Az objektumban a tantermekben télen meglehetősen hideg volt. Ott tapasztaltam először és utoljára, hogy a hidegnek álmosító hatása is lehet.
Az objektumi egyéni tanulás olyan alkalom volt, amikor viszonylag békénhagytak minket.
A blokksémákat később konkrét kapcsolási rajzok követték. Ezek hosszúsága több métert is kitett. A blokksémákat és a kapcsolási rajzokat már a kétéves tartalékos tiszti tanfolyamban tiszthelyettesekké előléptetett emberek oktatták. Punk és Sztankovics (Törpe) is ebbe a társaságba tartoztak. Enge törzsőrmesterre, Kisteleki főtörzsőrmesterre és Kutnyánszki (Kutya) főtörzsőrmesterre emlékszem. Ez a három nem volt veszélyes. A kapcsolások működését részletesen ismerni kellett. Számonkéréskor a kapcsolási rajz elé kellett a honvédnek fáradnia és mutogatással kísérve el kellett magyaráznia, hogy mikor melyik áramköri elem mit csinál és/vagy milyen állapotban van. Egy ilyen alkalommal Kisteleki feltette a kérdést, hogy mit csinál a katona, ha mutogatni akar. Többen azt válaszolták, hogy kér engedélyt mutogatni. Kopasz-Szabó válasza az volt, hogy bal lábbal keményen kilép. Mindenkinek ez tetszett jobban. Más alkalommal az alábbi párbeszédnek voltunk tanúi:
Kisteleki főtörzsőrmester: Molnár, b….a meg! Mit röhög!?
Molnár Imre: Maga az élet ilyen nevetséges.
Kisteleki főtörzsőrmester: Maga az élet!? B….a meg! (nevethetnékjét csak részben tudta palástolni, sokféle válaszra volt felkészülve, de erre nem.)
A fent említetteken kívül más dolgokról is volt szó. Bors József őrnagy (Precíz Jóska) az ellenséges légi támadóeszközöket oktatta. Be kellet volna magolnunk a NATO fontosabb repülőgépeinek a technikai adatait. Ez nekem nem ment. A B-52 és az F-104G különösen veszélyesnek volt minősítve. A T-vonalzóra is kitértünk. Annak segítségével a térképen azt lehetett a közeledő repülőgépről a pályaadatok ismeretében megtudni, hogy az mikor van az indítási és mikor van a megsemmisítési zónában (az IZ-ben és az MZ-ben). A két zóna nagyon hasonlított egymásra, de mégsem voltak egyforma méretűek. Ennek okát Precíz Jóska nem tudta érthetően elmagyárzni. Arra is kitértünk, hogy a Varsói Szerződésben az egész földgömb milyen módon van gömbi négyszögekre felosztva célmegjelölés szempontjából. A neve valami olyasmi volt, hogy egységes tűzvezetési tervtábla négyzetháló. Ez egy logikus rendszer volt, de senkit nem érdekelt.
Donkanyar őrnagy (Most már mondja meg valaki, hogy mi volt az igazi neve!) műszaki kiképzést tartott. Ennek lényege az volt, hogy hogyan kell telepíteni a 6 kilövőállást kör-körös és szektoros elrendezésben. Be kellett volna szajkóznunk, hogy az egyes kilövőállások milyen messze vannak a PA kabintól, irányaik egymással mekkora szöget zárnak be, mekkora fedezéket kell nekik ásni, mekkora fedezékeket kell ásni a kabinoknak, és mindez meddig tart, ha egy műszaki munkanap 10 óra. Azt is mondta, hogy majd kimegyünk a terepre és kinyomdokoljuk a rendszer egyes elemeinek helyét. Szerencsére erre soha nem került sor.
Punk egy-két órában a NATO hadseregeinek szervezéséről beszélt, hozzátéve, hogy háború esetén nekünk az olasz hadsereg jutna. Az olasz hadsereg akkor éppen átszervezérs alatt állt, így arról nem tudtunk meg semmit.
Ács Ákos a hagymányos, azaz a csöves légvédelmi tüzérségről tartott előadást néhány óra erejéig.
Később a gyakorlati foglalkozás az objektum udvarán felállított kabinokban történt. Ezek a kabinok pontosan olyanok voltak, mint amilyeneket a rakéták vezérlésére használtak. Kívülről zárt kocsiszekrényes teherautóknak látszottak, amelyeken több szellőzőnyílás volt, és kábelek kötötték őket össze. Az első szakasz tagjainak az L és a PA kabin berendezéseinek kezelését kellett megtanulnia, a második szakasznak pedig az I és a K kabinokét. Az antennák a PA kabinon voltak. Itt a fent említett tiszthelyetteseken kívül tisztek is foglalkoztak velünk. Serfőző alhadnagyra emlékszem.
Az objektumban a T-füzetekbe jegyzeteltünk. Ezek vonalas spirálfüzetek voltak, és mindenkinek három volt. Ezeket a füzeteket az un. T-ládákban tárolták, amikor nem használtuk őket. Voltak T-ládások, akik hetenként cserélődtek. (“Oda jár a T-ládás a T-ládával T-ládázni minden este.”) Úgy rémlik, hogy a T-ládának volt egy belső leírása. A T-ládákat a T-rajztárból kellet kivételezni és oda is kellett lepecsételve leadni. A blokksémákat és a kapcsolási rajzokat is ott tartották. A T itt azt jelentette, hogy titkos.
Az úgynevezett egyéni tanulás is az objektumban zajlott a délutáni órákban. A társaság két tanterembe vonult be. A külső teremben volt a második szakasz, a belsőben pedig az első. Ilyenkor a délelött hallottakat kellett volna jegyzeteinkből megtanulni és a szabályzatokat olvasni. A rendszer egyes részeiről szóló leírásokat is szabályzatoknak hívták. Az egyéni tanulás alatt foglalkoztunk is ezekkel, de nem állandóan. Keraban nagyon jókat tudott aludni ilyenkor. Voltak, akik az ún. gyufókert játszották. Egy gyufásskatulyát az asztallap szélére tettek, majd felpöccintették a levegőbe. Az eredmény attól függött, hogy a skatulya melyik oldalára esett vissza. Gábor András, Fehér Tamás (Weis) és még néhányan kártyáztak. Ez kockázatos volt, mert a kártya is papírnak számított. Néhányan matematikai vagy fizikai problémákat beszéltek meg. Legtöbben azonban kötetlen társalgást folytattak, de az alvók száma se volt elhanyagolható.
A tanteremekben tanteremügyeleteseknek is kellett lenniök, akik közülünk kerültek ki. Az ő dolguk volt a rend fenntartása, ami az alvók felébresztését, a játékok és a társalgás leállítását jelentette. Ezeket a feladataikat a tanteremügyeletesek nem vették komolyan. Időnként egy-egy elöljáró is benézett és ellenőrizte, hogy mit csinálunk az egyéni tanulás idején. Ilyenkor a tanteremügyeletesnek jelentkeznie kellet, de a többieknek nem kellett felállniok. Az elöljárók többnyire nem voltak elégedettek a látottakkal, és lehordták a tanteremügyeletest. Kasnyik egy ilyen alkalommal került fogdába.
Leszerelésünk várható időpontja elött 150 nappal többen centimétert vásároltak, és abból egy cm-t minden nap levágtak. Gelencsér Péter a levágott darabot 1mm-es négyzetekké aprította egy zsilettpengével és a darabokat szétfújta. Régeni Péter, azaz Toprongy szintén összeaprította a levágot darabot, de ő nem fújta szét, hanem megette. Ezt a szertartást mind a ketten az objektumban végezték el az egyéni tanulás ideje alatt. Olyan emberek is voltak, akik takarodó elött vágták le az esedékes darabot, vagy ébresztő után az előző napit. Leszerelésünk pontos dátumát illetően mindenki tévedett néhány napot.
Az objektumban a tantermekben télen meglehetősen hideg volt. Ott tapasztaltam először és utoljára, hogy a hidegnek álmosító hatása is lehet.
Az objektumi egyéni tanulás olyan alkalom volt, amikor viszonylag békénhagytak minket.
2008. szeptember 17., szerda
RIADÓÓÓÓ! - Megvitatandó - Újabb kiáltás Ideghestől
Bajtársak!
Most hirtelen nyakamba szakadt a sok, késlekedésem eredményeként fölhalmozódott restancia. Bár kint meleg van, - /ezt Ideghes valójában májusban írta, de most követelte ki, hogy a blogba bekopogtassam. Ütegírnok/ - ez a számítógépes lefagyásokra nem sok hatással van, úgyhogy még ez is akadályoz, a tervezett szervezett munkában (mi hadának a lépésdobogása ugyebár hár-négy).
Nade!
Eszembe jutott egy újabb ragyogó, az akkori közbunkóságot jól reprezentáló szöveg:
"Csípjed már meg a homlokod, s tudjad ám hogy hányóra?"
A dolog érdekessége, hogy e tegező stílt mi vittük be, mert akkortájt az öregkatonákat is csak magáznunk volt szabad. Hiába na, akko' rend volt!(De még milyen?!)
Azt hiszem, ezt még nem turbóztuk eléggé.
Jó lenne tudni ez Hmvh-s is volt vagy csak b-i? Talán mintha Punk főtörzs et. is mondogatta volna.
i
Most hirtelen nyakamba szakadt a sok, késlekedésem eredményeként fölhalmozódott restancia. Bár kint meleg van, - /ezt Ideghes valójában májusban írta, de most követelte ki, hogy a blogba bekopogtassam. Ütegírnok/ - ez a számítógépes lefagyásokra nem sok hatással van, úgyhogy még ez is akadályoz, a tervezett szervezett munkában (mi hadának a lépésdobogása ugyebár hár-négy).
Nade!
Eszembe jutott egy újabb ragyogó, az akkori közbunkóságot jól reprezentáló szöveg:
"Csípjed már meg a homlokod, s tudjad ám hogy hányóra?"
A dolog érdekessége, hogy e tegező stílt mi vittük be, mert akkortájt az öregkatonákat is csak magáznunk volt szabad. Hiába na, akko' rend volt!(De még milyen?!)
Azt hiszem, ezt még nem turbóztuk eléggé.
Jó lenne tudni ez Hmvh-s is volt vagy csak b-i? Talán mintha Punk főtörzs et. is mondogatta volna.
i
2008. szeptember 12., péntek
Vitaanyag - küldi Ideghes
vitaanyag
"Az elmúlt évszázadban, még 1964-ben, bevezették, hogy az egyetemi évek előtt kábé 100 felvett hallgatónak 11 hónapot kell a Magyar Néphadseregben szolgálni."
Az a helyzet, hogy az idézetben véleményem szerint hiba van az időtartammal.
Úgy emléxem egy kerek esztendő volt az az időt, ami azidőtájt a sorállományú szolgálat nimimális hosszát jelentette. Ha valaki ez ideig katona volt, azt nem lehetett már többé, csak mint tartalékost behívni. Ha rövidebb volt a fegyveres szolgálat mint egy esztendő, akkor bizony a maradékot le kellett szógálni mint sorállomány.
Azonban a számítás úgy szólt, hogy minden megkezdett hónap teljes egésznek számított, így mi is teljesítettük e feltételt, tehát ha az egyetemről kimaradtunk volna, már sorállományként nem hívhattak volna be, csak mint tartalékost, ami szolgálati idejét úgy tudom fél esztendőben maximalizálták.
Ezért voltunk 11 hónapig és egy napig, mi ugyebár a fentiek szerint egy kerek esztendőnek számított, de máshol volt, hogy bizony csak aug. közepén volt a leszerelés.
Tehát, ha jól csal az emlékeztem, akkor egy évre kellene módosítani, persze a 12 hónap egy kicsit többnek látszik.
Nem tudom Fodor Zs. Bajtárs, meg a T-többiek mit szólnak hozzá.
Úgy veszem észre, mint korábban voltam bátor megjegyezni, eluralkodott a trehanencia.
Semmi közösségi élet, a többség, mint a mélység hallgat.
Biztos elfelejtettek olvasni írni.
Ideghes
"Az elmúlt évszázadban, még 1964-ben, bevezették, hogy az egyetemi évek előtt kábé 100 felvett hallgatónak 11 hónapot kell a Magyar Néphadseregben szolgálni."
Az a helyzet, hogy az idézetben véleményem szerint hiba van az időtartammal.
Úgy emléxem egy kerek esztendő volt az az időt, ami azidőtájt a sorállományú szolgálat nimimális hosszát jelentette. Ha valaki ez ideig katona volt, azt nem lehetett már többé, csak mint tartalékost behívni. Ha rövidebb volt a fegyveres szolgálat mint egy esztendő, akkor bizony a maradékot le kellett szógálni mint sorállomány.
Azonban a számítás úgy szólt, hogy minden megkezdett hónap teljes egésznek számított, így mi is teljesítettük e feltételt, tehát ha az egyetemről kimaradtunk volna, már sorállományként nem hívhattak volna be, csak mint tartalékost, ami szolgálati idejét úgy tudom fél esztendőben maximalizálták.
Ezért voltunk 11 hónapig és egy napig, mi ugyebár a fentiek szerint egy kerek esztendőnek számított, de máshol volt, hogy bizony csak aug. közepén volt a leszerelés.
Tehát, ha jól csal az emlékeztem, akkor egy évre kellene módosítani, persze a 12 hónap egy kicsit többnek látszik.
Nem tudom Fodor Zs. Bajtárs, meg a T-többiek mit szólnak hozzá.
Úgy veszem észre, mint korábban voltam bátor megjegyezni, eluralkodott a trehanencia.
Semmi közösségi élet, a többség, mint a mélység hallgat.
Biztos elfelejtettek olvasni írni.
Ideghes
2008. szeptember 8., hétfő
Békeágyú- küldi Ideghes
.JPG)
<> Kedves T-Bajtársak!Vígkedden Tolerenciában jártam, ahol nemzeti ünnep lévén a hadsereg is erősdemonstrációt tartott.Ott kaptam lencsevégre, az ottani hadsereg félelmetes eszközét, a képen látható békeágyút. Mint láthatod, T-Bajtársam, háborús időkben is használható békés célokra, hiszen áramszedője is van, így akár villamosként is bevethető, akár az ellnség hátországában. Az áramszedőn láthatod Tolerencia népének elvi, ideológiai beágyazodottságát.Egyébként akkor sikerült lencsevégre kapnom e korszerű, ám békés célokra kifejlesztett félelmetes fegyvert, mikor annak lövedéke éppen az 1-es számú cső torkolatát készült elhagyni. Ilyet, mint hallottam arrafelé Tolerenciában ünnepségkor szoktak volt tenni, nemzeti ünnepeken. A kedves T-Bajtársak előtt is asszem közismert, Tolerencia szomszédos a nem baráti Trehanenciával, melynek puszta léte egy merő fenyegetés a békés tolerenc népre. Ezért van szükségük a harci teknika fejlesztésésére, melynek eredménye e félelmetes, Chart-Ács feladatokra is képes, korszerű, békéscélokra kifejlesztett, békevédő békeágyú. Bár kétségkívül elmarad a SAM-3 rendszertől, valamint az AK-47M automata Kalasnyikov géppisztoly tulajdonságaitól, hiszen a bajtársak még emlékezhetnek a hmvh-i ebédlő falán olvasható igen prehistoriánus relief ősigazság szövegére:"A miénk jobb!" E rövid beszámolóval, ha megkésve is, szeretnék emlékezni a Nagy Bevonulás 44. évfordulójára.Azér kicsit szomorú vagyok, mer semmi felajánlást nem olvastam a blokkpapíron. Remélem, ha megérjük a következő 45.dik jubilleumit, akkor arra azér megmozdulnak a tennivággyal és erőtől duzzadó akarattal telt karok és rendek, és felajánlások tizedei, sőt századai lepik el kedvenc blokkunk felületét.Üdvözlettel,Ideghes
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
